Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET mm Az öntéssel készített tárgyak a gipszformákban pihennek. Hazánk legészakibb csücskében, a Zempléni hegyek tövében húzódik meg az ősi kis település, Hollóháza. Nevét nem csak országhatárainkon belül ismerik jól, számos külföldi országban is híres a hollóházi porcelán. A mai gyár ősét 200 évvel ezelőtt hozták létre. A kerámiaiparban egyedülálló múltra tekint vissza ez a gyár. Kibontakozását még az osztrák helytartótanács sem tudta megakadályozni, pedig mindent elkövettek az osztrák ipar védelmében. Kezdetben a környékben található kaolint használták a „kőedények’" gyártásához. A kispolgárság és a magyar falu használati eszközeit, asztali készletet, korsót, kulacsot, gyertyatartót, komaszilkét készítettek. Az 1950-es években kisfeszültségű villamosszigetelő gyártása volt a fő profiljuk. A hollóházi kerámiaipar újjászületését 1956-tól számíthatjuk. Új beruházásokat valósítottak meg, jelentősen növelték termelésüket. Az ezer lakosú község létét nagyban meghatározza az ugyancsak ezer főt foglalkoztató kerámiagyár. 15—20 kilométeres körzetből jönnek ide dolgozni az emberek. A hollóházi kerámiakultúra, a mesterség szeretete családról családra, apáról fiúra száll. A múlt évben közel 150 millió forint értékű finomkerámiát készítettek. Termékeik 20 százaléka tőkés országok üzleteiben talál vevőre. Az öntéssel, korongolással ma is manufakturális jelleggel dolgoznak. Talán ennek tulajdonítható, hogy termékeiknek nagy sikerük van a hazai és külföldi országokban egyaránt. A hollóházi kerámiagyár ez év januárjától önálló gyárként dolgozik. Elek Emil képriportja Csizmár Ferencné kulacsokat tisztít. Őrlik, préselik az alapanyagot. Belkó Ernőné csíkot fest. Kovács Józsefné és Takács Jánosáé kínai vázákat mázol, Az automata présgéppel műszakonként 1200 tányér készül. Külföldi megrendelésre készítik a Kottás nőt. Simkó Józsefné több darabból rakja össze a barokk stílusú figurát. Művészi festés kerül a kínai vázára Kaba- bik Józsefné keze nyomán. KM 1981. március 29.
