Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. március 29. Bír HAZAI TÁJAKON FILM JEGYZET Ili ■ ■ ■ ■ ■ 11 Zalakaros áldott vize Zalakaros, a néhány évtizede még ismeretlen kisközség, ma a reumások Mekkája. Nyáron hosszú kocsisor, a parkoló autók százai vezetik az utast, aki először jár e helyen, a strandhoz. Ám télen se néptelen a thermálfürdő és környéke. Hazaiak és külföldiek keresik fel — úgy 7— 800 ezren évente. Gyógyulást keresnek az „áldott .vízben”, amely sok organikus anyagot és sót tartalmazó alkáliklo- ridos és hidrogénkarbonátos, jódos kénhidrogénes hévíz, jelentős fluorid, metaborsav és metakorasav tartalommal. Kiválóan alkalmas mozgás- szervi és reumatikus fájdalmak, ideges panaszok és nő- gyógyászati bajok kezelésére. De jó tapasztalatokat szereztek a fogínygyulladás orvoslásában is. A 96 fokos hévizet a véletlen hozta felszínre, amikor 1960-ban olaj után kutattak Zalakaros határában. S az olaj helyett gyógyhatású meleg víz tört fel kétezer méter mélyből a fúrások nyomán. A D—6-os thermálkút vizét 1971-ben nyilvánította gyógyvízzé az egészségügyi miniszter. E vízzel előbb szabad strandfürdőt építettek, majd ahogy nőtt az érdeklődés, fedett medencét is létesítettek. 1975-ben készült el a harmonikatetős csarnok, amely két medencét fed be — így télen is használhatóvá vált a za- lakarosi thermálfürdő. A nyitott medencékben 36 fokos, a nyitott uszoda medencéjében 26 fokos víz várja a strandotokat A fedett részhez kád- és súlyfürdő, fiziko- és hid- rotherápiai kezelés, masszázs, állandó orvosi rendelés, szaktanácsadás szolgálja a betegek gyógyulását. Az egészségesek kedvelt szórakozása a szauna, amelyhez úszásra alkalmas hidegvizes medence csatlakozik. Strandszezonban bevezették az éjszakai fürdést is. Zala megye egyik legszebb táján a 7. számú fő közlekedési út közelében, Nagykanizsától 18 kilométerre, az országhatártól (Letenyétől) 38 kilométerre, Zalaegerszegtől és Keszthelytől 40 kilométer távolságra épült ki a nyaralófalu. A Balaton közelsége (30 kilométer) miatt a tó üdülővendégei is könnyen és gyakran keresik fel Zalakarost, a gyümölcs- és szőlőkultúrájáról ismert települést. A megszállni vágyókat 80 személyes B kategóriájú szállóban tudják fogadni. Első osztályú nyaralófalut alakítottak ki 30 alpesi nyaralóházból, amelyben 120 vendég lakhat. Autóskempingjében is több száz turista találhat szálláshelyet. De majd minden zala- karosi házon is ott a felirat: „szoba kiadó!” A közeljövőben elkészül a 450 személyes SZOT-szálló. S bővítik a fürdőt, új fedett részt terveznek gyógymedencékkel, olyan gépekkel, felszerelésekkel, hogy a súlyos mozgásszervi betegségben szenvedők is igénybe vehessék a fürdőt. A nagyhírű hévízi, harkányi, hajdúszoboszlói gyógyvizek mellé egyre több új fúrású hazai thermálfürdő zárkózik fel. Űj létesítményeivel, kellemes klímájával a szelíd hajlatú domboldalon fekvő Zalakaros is egyre népszerűbb. Visszatérő vendégei — Ausztriából, Jugoszláviából, s az ország minden részéből jó hírét viszik szét. Kádár Márta Kárba veszett fáradság lenne részünkről azt bizonygatni, hogy Nagy Lajost, akit méltán úgy tartanak számon, mint klasszikus írót — szélesebb körben is ennek megfelelően ismerik, értik, szeretik. Pedig életében művei nem maradtak méltató visszhang nélkül. Halála után néhány évvel már közkézen forgott a munkásságát, művészetének értékeit tudatosító tanulmánykötet, emlékkönyvet jelentettek meg tiszteletére, s a könyvkiadás sem bánt vele szűkmarkúan — mindezek ellenére a népszerűség ranglistáján ma sem ott jegyzik, ahol egyébként helye lehetne. Az Arcok és vallomások című sorozat jelen kötete megírásának elsődleges céljára nem nehéz következtetni, már csak azért sem, mert minden sorából az író és életműve elismertetésének szándéka sugárzik. A megoldásról pedig elmondható mindjárt az !s, Az első tavaszi kirándulás (Fotó: MTI) Ellopták Jupiter fenekét Philippe de Broca neve Jupiter — nehogy valaki nem cseng túlságosán jól a filmművészet értői számára. Afféle francia Keleti Márton ő, aki könnyed kézzel varázsolja elő — úgyszólván a semmiből — a sikereket: ezért néznek rá is, meg a filmjeire is gyanús szemmel. Furcsa dolog a rendezői hierarchia. Sűrűn előfordul, hogy az alkotókat beskatulyázzák — helyüket vagy az előkelő Parnasszuson, vagy a középmezőnyben, vagy pedig a periférián kijelölve. Nagyon nehéz kitörni az előítéletek falai közül, mert a vélemények rrtegcsontosodnak és a minősítések sztereotípiája kísértetiesen ismétlődik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Philippe de Brocát méltánytalanul bírálták — a végső elszámolásnál bizonyára többen lekörözik majd a francia filmcsinálót —, de vitathatatlan: a szakmai fogásokat fölényes biztonsággal ismerő és a szórakoztatás trükkj eiben kimeríthetetlen mester számos emlékezetes pillanattal ajándékozta meg a mozi ki- kapcsolódásra vágyó barátait. Hiszen egyebek között ő készítette a Cartpuche-t, a Riói kalandot, a Marie szeszélyeit. Egyik sem Kifulladásig, Jules és Jim, Szerelmem, Hiroshima- formátumú remekmű, de nem is ócska kom- merszproduktumok: nem lehet elvitató tőlük bizonyos eredetiséget és szellemességet. Az Ellopták Jupiter fenekét (remekül lehet skandálni a címet, tessék kipróbálni!) a korábbi sorozat folytatásának tekinthető. Tipikus Philippe de Broca-mű. Korántsem nagyigényű, ám eszközei egyáltalán nem alpáriak. A habkönnyű sztoriból kétségtelenül hiányoznak a lényeges társadalmi összefüggések, bár az efféle búfelejtő csacskasá- goknak nem is feladatuk nagy kérdésekhez hozzászólni. Másfajta mércét kell a kritikában alkalmaznunk. Az eldöntendő kérdések a következők: Épkézláb-e a mese? Milyen a humor minősége? Hitelesek-e a jellemek? Hogyan komédiáznak a színészek? És most nézzük a válaszokat. * ' rosszra gondoljon! — antik szobor, tehát a címben jelzett fenék is jelentős értéket képvisel. Többen szeretnék megkaparintani; érdemes ellopni. A sztoriban — melynek koreográfiáját a rendező Michel Audiard-ral, a társíróval együtt a szabványelemeket sem mellőzve, egészében véve mégis ötletesen tervezte meg — két házaspár viszi a prímet. Egy rendőrfelügyelőnő és egy professzor (éppen frissen esküdtek meg), meg egy ifjú archeológus és felesége. Utóbbi kikapós menyecske, aki nagyon unatkozik és ezért sűrűn osztogatja kegyeit az arra igényt tartóknak. Nagy szerepet játszik továbbá az akadályversenyben — sok fordulat után kerül pont a kalandok végére — egy dúsgazdag műkereskedő. Agnes' — ő a kívánatos szépasszony — egyik szeretőjével lopatja el a drága hátsót, majd szök- tetés következik (nem a sze- rájból), a rendőrség is beavatkozik, és egzotikus helyszíneken kergetőzik az önző érdekek vezette csapat. Nem rontjuk el a nézők örömét, ezért csak annyit árulunk el, hogy a „csavarások” és az „eltérítések” néhányszor meglepő irányba terelik a mesét. A slusszpoén sem akármilyen ... A film első számú embere, Philippe de Broca a társasági mulatságok stílusában pergeti a Jupiter-fenék megkapa- rintásáért minden elképzelhető áldozatra kész csapat vesz- szőfutását, legfeljebb néha engedélyez némi vaskosságot képben vagy szóban. (Ez azért meglepő, mert a franciák egy kis malackodásért soha nem mentek a szomszédba, itt viszont néha lehetne merészebben is fűszerezni a vidám kriminalisztikát.) A humor amúgy szelíd. A szatirikus fricskák visszafogottak, ami persze nem dicséret, mivel sűrűbben lehetett volna „kibeszélni” a vászonról — mondjuk, Táti modorában. Kicsit banálisak és olykor blődek a helyzetek, de tagadhatatlan, hogy a figurák viselkedése egyáltalán nem mond ellent a műfaj logikájának. Már amennyiben egyáltalán logikáról lehet beszélni rablási tervek, váratlan meglepetések és „ereszd el a hajamat” játékszabályok esetében. M... mint Mozi című cikkében Baracs Dénes — az írás az elmúlt év végén megrendezett francia filmnapok alkalmával jelent meg — úgy summázta véleményét, hogy Philippe de Broca az Ellopták Jupiter combját című művében (azóta a. comb fenékre változott, hiszen semmi szükség fordítói szemérmességre) „régi receptjeit váltja újabb, kellemesen gondfeledtető vígjátékra.” Egyetértünk, bár ebben a meghatározásban is bújkál némi lekezelő irónia. Hiába, ilyen az élet — a bírálatokban is felbukkannak olykor-olykor a régi receptek. Külön bekezdést érdemel a tündéri — igen, ez a szó a legjobb, pedig a jelzőt máskor és másokkal kapcsolatban szoktuk használni — főszereplő páros. Vagyis Annie Gi- rardot és Philippe Noiret. Mindketten klasszis színészek, többtucatszor bebizonyították tehetségüket, s őket is fenyegette — most is fenyegeti — a veszély, hogy belesüppednek a sémákba s any- nyiszor nem képesek megújulni, ahányszor azonos vagy hasonló figurákat személyesítenek meg. Nos, Girardot és Noiret — utóbbi szokásos formájánál jó néhány kilóval karcsúbban — remekül állják a rohamot. Fölényes biztonsággal formálják meg a szokatlan helyzetekben is talpraesett és kellő humorérzékkel megáldott figuráikat. A partnerek sem rosszak, Annie Girardot és Philippe Noiret azonban kifejezetten kabinetalakítást nyújtanak. Az Ellopták Jupiter fenekét című filmet pusztán miattuk is érdemes megnézni. Veress József Kónya Judit: Nagy Lajos hogy Kónya Judit — aki Sarkad! Imre, Szabó Magda és most Nagy Lajos pályaképének bemutatásával kis túlzással szólva a sorozat háziszerzőjének számít — vállalt feladatát jó színvonalon teljesítette. Indítsuk innen a gondolatsort. Sikerültnek mondható ez a könyv, mert megállja a helyét a Nagy Lajosról írt szakvélemények, értékelések sorában. Mint már említettük, szép számú reflexió jelent meg az író tevékenységéről (Vasvári István bibliográfiájának adatfelsorolása kellőképpen meggyőzhet mindenkit erről) köztük az önálló tanulmánykötetek sorában fellelhető nagyobb lélegzetvételű, átfogóbb és elemzőbb jellegű munka is (a Kardosféle monográfiára gondolunk), de ennek a feldolgozása kissé nehézkesnek, széttördeltnek, kevésbé élvezhetőnek tűnik. Míg más esetekben, bár összefogottabb, lényegre tö- rőbb nem egy írás, itt vagy az oktatási szempontok érvényesülnek jobban a kelleténél, vagy a szárazabb, elméletibb jelleg dominál, és így tovább ... Egyszerűen fogalmazva: a fentiekhez képest ez a könyv annyiban más — és atekintetben jobb — hogy teljes kitekintést ad az életmű minden fontos részletéről, a pálya eseménytörténetéről, ugyanakkor olvasmányos marad. És ez hallatlanul nagy erény, legalábbis az ismeret- terjesztő igényű műveknél feltétlenül az. Nagy Lajos, akinek első novellái a Népszavában majd a Nyugatban jelentek meg a század első évtizedének végén, kis megszakításokkal az ötvenes évek elejéig publikált. Jó ideig kizárólag rövid terjedelmű írások kerül-1 tek ki a keze alól — elbeszélések, cikkek, kritikák — köztük olyanok mint a Képtelen természetrajz című átütő erejű karcolatgyűjtemény, s csak lassanként érlelődött a valóság leplezetlen ábrázolásával együtt jelentkező súlyosabb mondanivaló, mely szétfeszítve az addigi műfaji kereteket, már megkövetelte a tá- gabb regényformát. Jelentős állomása ennek a kísérletező műhelymunkának többek között a Kiskunhalom című szociográfia, mely a falukutatómozgalom zászlóvivőire, a népi írókra is nagy hatást gyakorolt; a Budapest Nagykávéház című, amelyben a polgári életjelenségek szatirikus tablóképeit festette meg: a megrázó élményanyagból összeállt Pincenapló stb. önéletírásait tartalmazó kötetei (A lázadó ember, A menekülő ember) a személyes vonatkozásokon túl kitűnő korrajzot adnak, ahol a lírai hangvétel jól illeszkedik a szabatos, pontos, kemény megfogalmazások sodrába. Ki is volt Nagy Lajos? Ellenfelei nem sok dicsérő szót mondtak róla. Barátai halála után (1954-ben távozott el az élők sorából) úgy emlegették, mint aki a „legkevesebbet hazudott az elmúlt negyven esztendőben”. Az elfogulatlan pályatársak a kérlelhetetlen moralistát látták benne. „Nem tartozott sem klikkekhez, sem irányzatokhoz. Nem volt se paraszt, sls munkás, se polgár. A szegényekhez kötődött s a szocialistákhoz — akikhez azonban nem fűzte párttagság”. Emelkedett szellemű ember volt, aki túllátott kora társadalmi korlátain,, aki prózájával az elesettek, a szélesebb közösség ügyét szolgálta. Az, hogy ízig-vérig író volt, az írásaiból kitetszik. De ahhoz, hogy helyesen érzékeljük: miként vált nagy íróvá, érdemes fellapozni Kónya Judit tanulmányát. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.) Futaky László
