Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 29. AZ ESEMÉNYEK címszavakban © Miért sűrűsödnek a diplomáciai támadások Kuba ellen? A szocialista Kubának az utóbbi időben egymásután diplomáciai bonyodalmai tá­madtak Peruval, Ecuadorral, most pedig Kolumbiával. A bogotai kormány váratlanul felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Havannával, ezt a döntést arra a vádra alapoz­va, hogy Kubában képezik ki az úgynevezett „M—19” ko­lumbiai ellenállási mozgalom HÉTFŐ: Baszkföldön a spanyol hadsereget is bevonják a terroris­ták elleni harcba — Olaszországban életbe lépett a lira leértékelése — Az igazságügy-miniszter vezetésével kor­mánybizottság vizsgálja a Bydgoszczban történteket KEDD: Haig amerikai külügyminiszter fogadta Dobrinyint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét — A hollandiai Maastrichtban véget ért a Közös Piac csúcstalálkozója — Ito Maszajosi japán külügyminiszter Washingtonban tár­gyal SZERDA: Eredménytelen volt Varsóban a kormány és a szolida­ritás képviselőinek tanácskozása — Személyi bonyodal­mak Washingtonban Bush alelnök és Haig külügyminisz­ter jogkörének megállapítása körül — Az amerikai szená­tus a gabonaembargó ellen foglalt állást CSÜTÖRTÖK: Jaruzelski lengyel miniszterelnök Varsóban találko­zott Wyszynski bíborossal, Lengyelország prímásával — Személyi változások a román kormányban — Washington­ban befejezte tárgyalásait Apel nyugatnémet hadügymi­niszter — Londonban megalakult a szociáldemokrata párt a munkáspárt renegátjaiból PENTEK: Négyórás figyelmeztető sztrájk volt Lengyelországban — Goncalves Pereire portugál külügyminiszter tárgyalá­sai Washingtonban SZOMBAT: Varsóban tárgyalások folynak a kormány és a szoli­daritás képviselői között, vasárnapra összehívták a LEMP Központi Bizottságát — Mexikóban tárgyal az olasz köz- társasági elnök — Eltérítettek egy hondurasi gépet, az el­térítők a?í követelik, hogy Honduras szüntesse meg a Sal­vador! juntának nyújtott támogatást. Á hét három kérdése O Hogyan látja a nemzet- zetközi helyzetet az MSZMP Központi Bizottsá­ga? Az MSZMP Központi Bi­zottsága a feszült nemzetkö­zi helyzetben különösen fon­tos megállapításokat tett csü­törtöki ülésén, amikor min­denekelőtt azt szögezte le, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, s így a feszültség csökkentése az em­beriség egyetemes érdeke. Természetesen veszélyt jelent az, hogy az imperialisták meg­próbálják a katonai erőegyen­súlyt felbillenteni. Durva és ellenséges propagandakam­pányuk rontja a nemzetközi légkört, rombolja az államok közti bizalmat. Ezzel szem­ben éppen az enyhülés vív­mányainak a megőrzésére hív- fel az MSZMP. A Központi Bizottság jóvá­hagyta az SZKP XXVI. kong­resszusán részt vett pártkül­döttség tevékenységét és el­fogadta jelentését. A szovjet pártkongresszuson meghatá­rozott nemzetközi irányvonal egybeesik a magyar nép ér­dekeivel és törekvéseivel — ál­lapította meg az MSZMP Központi Bizottsága. A Ma­gyar Népköztársaság helyesli és támogatja a feszültség eny­hítését célzó szovjet javasla­tokat, a leszerelés érdekében tett kezdeményezéseket, szük­ségesnek, tartja a szovjet— amerikái viszony javítását, a kelet—nyugati párbeszéd fenntartását, a kölcsönös elő­nyökön alapuló kapcsolatok fejlesztését. A Központi Bizottság ki­jelentette, hogy az MSZMP és az SZKP között teljes a né­zetazonosság minden lénye­ges politikai kérdésben. Az SZKP XXVI. kongresszusa új lendületet ad a magyar- szovjet kapcsolatok fejleszté- sének Az MSZMP Központi Bi­zottsága áttekintette a többi testvérpárttal való kapcsola­tokat, majd külön figyelmet szentelt Kádár János és Sta­nislaw Kania budapesti talál­kozója alapján a lengyelor­szági eseményeknek, megje­gyezve, hogy a magyar párti és a magyar nép aggodalom­mal figyeli a bonyolult és sú­lyos helyzetet, de bízik abban, hogy a lengyel kommunisták, a szocializmus lengyel hívei' az igaz lengyel hazafiak úrrá lesznek a nehézségeken és visszaverik az ellenséges erők támadását, lehetővé téve a szocialista irányú kibontako­zást. O Miért nem volt egység a „tízek ’ csúcstalálko­zóján? A Körös Piac — amely az idei január elsejével tíz tagú­vá bővült — egyre több terü­leten mutat ellentéteket, ne­hézségeket. Az európai kö­zösség állam- és kormányfői a héten a hollandiai Maast- richtban megrendezett csúcs- találkozójukon is kénytelenek voltak ezt felismerni és elis­merni. Schmidt kancellár ke­serű öngúnnyal jelentette ki: „Senkit sem ért csalódásy mert senki- sem várt semmit a ta­nácskozástól ...” Három gazdasági téma állt a napirend élén: a halászat (e téren Franciaország és az NSZK áll szemben Nagy- Britanniával), a mezőgazda- sági árak kérdése (itt szinte mindenki mindenki ellen van), és az acélipar (ebben a vonatkozásban is úgyszólván minden ország, amelynek fej­Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió te­rületén „Szojuz—81” elnevezésű együttes parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot tartanak a szövetséges hadseregek és hadiflották kijelölt egységeinek részvételével. Képünkön: a gyakorlaton részt vevő katonák harckocsi-elhárító rakétá­val lőnek. 'skaí lultzarako ’akunde irmatua A spanyol belpolitikai helyzet esetleges javulását hozhatja a baszk nacionalista szervezet egyik szárnyának tűzszüneti ajánlata. Képünkön: az ETA úgynevezett politikai szárnyá­nak három tagja fekete kámzsában, egy titkos helyen tartott sajtóértekezleten jelentette be a döntést. lett a kohászata, vetélytársa és ellenfele a többinek). Való­ban semmilyen döntés sem született. A halászat dolgát újra a szakminiszterek elé utalták, az április 1-én életbe lépő mezőgazdasági árak megállapítását úgyszintén, a kohászatot illetően pedig ál­talánosságban mozgó óhajt fogalmaztak meg: be kell szüntetni az egyes országok­ban az acélipar állami támo­gatását. Aggodalommal nyugtázták a Közös Piac országaiban je­lentkező súlyos gazdasági és társadalmi problémákat, így a munkanélküliséget, Van Agt holland kormányfő sze­rint a tíz országban a mun­kanélküliek száma eléri a 10 milliót. harcosait. Havannában azt válaszolták: Kolumbiában régóta van olyan népi felsza­badító mozgalom, amely még a kubai forradalom győzelme előtt szerveződött. Kuba egyetlen fegyvert sem adott az „M—19”-nek, sem bármily más kolumbiai forradalmi szervezetnek, Kubának sem­mi köze ahhoz, hogy „M—19”- es forradalmárok szálltak partra Kolumbia Csendes­óceáni partjain. A kolumbiai döntés időben gyanúsan egy­beesik a Kuba ellen indított imperialista kampánnyal és az agresszióval való fenyege­téssel T- mutatott rá a kubai külügyminisztérium. Valóban, Washingtonban manapság fokozzák a nyo­Maastrichtban tartotta csúcstalálkozóját az Európai Gazda­sági Közösség. Az értekezlet alatt a hollandiai kisvárosban tüntetések zajlottak a Közös Piac halászati és mezőgazdasági politikája miatt. Képünkön: a halászati intézkedések miatt tüntetők — rendőrkordon mögött. Voltak politikai témák is, így többek között foglalkoztak a lengyelországi helyzettel és annak a reménynek adtak hangot, hogy a lengyelek „az ésszerűség és a felelőségtu­dat szellemében” maguk bir­kóznak meg belső problémá­ikkal. ígéretet tettek élel­miszersegélyre is. A libanoni helyzettel és Afganisztánnal kapcsolatban a „tízek” „nyugtalanságuk­nak” adtak hangot. Gratulál­tak a Közös Piac országai­nak állam- és kormányfői „a spanyol királynak, kormány­nak és népnek” a pucskísérlet leveréséhez, de tartózkodtak attól, hogy a spanyol demok­rácia „megerősödését” indok­nak tekintsék Spanyolország körös piaci csatlakozásának siettetésére. Amiről hivatalosan nem esett szó, pedig minden bi­zonnyal ez volt a „kandalló melletti beszélgetések” kö­zéppontjában a „tízek” meg­próbáltak közös álláspontot kialakítani az USA-val való viszonyukban. A jelek szerint — ez nem sikerült. mást Kuba ellen, valamint azért, hogy az amerikai befo­lyást megerősítsék Latin- Amerikában. Az USA új ve­zetői láthatóan elsőbbséget adnak ma annak, hogy min­denekelőtt a nyugati féltekén „szorítsák vissza a kommu­nizmust”. A Reagan-kormány- zat Carter-idők legsúlyosabb tévedésének minősíti, hogy „hagyták” Nicaraguában meg­bukni a Somoza-diktatúrát, s hogy Salvadorban „tétlenül nézték” a nemzeti felszabadí­tó mozgalom térhódítását... Az igazság az, hogy Latin- Amerika népei mind határo­zottabban fordulnak szem­be a „gringo” imperializmus­sal... Természetes, hogy eközben rokonszevvel tekin­tenek Kubára, az amerikai földrész első szabad államára. Amely, s ezt nem titkolják Havannában, szolidáritását, szimpátiáját kifejezésre jut­tatja mindazok iránt, akik az imperialista uralom ellen, a függetlenségért, a társadalmi igazságért harcolnak a nyuga­ti féltekén. Pálfy József SPANDAU 1947. JÜLIUS 7-ÉN SZÁLLT FEL — legalábbis a foglyok számára ismeretlen úticéllal — a nürnbergi re­pülőtérről egy amérikai kato­nai repülőgép, amely a hábo­rús főbűnösök perének hét szabadságvesztéssel sújtott el­itéltjét szállította. Még aznap bezárult mögöttük a span- daui börtön vaskapuja. A Nyugat-Berlin azonos nevű kerületében fekvő börtön épületét szemelték ki és épí­tették át a háborús főbűnö­sök fogvatartására a szövet­séges hatalmak hatóságai. Az épület 132 magánzárkából, öt fegyelmi zárkából és tíz nagy, egyenként 40 fogoly elhelye­zésére szolgáló közös zárká­ból állt. Amikor a szövetségesek 1946 novemberében — a nürnbergi ítélet elhangzása után — lefoglalták, 600 rabot tartottak itt fogva. A börtönt átépítették, magas, elektro­mos árammal telített sröges- drót-biztosítással látták el, öt őrtornyot létesítettek, ahonnan az egymást havon­ta váltó nemzetközi őrség tag­jai a börtönfal minden centi­méterét fényszórók éles fé­nyének segítségével éjjél is megfigyelhetik. A szövetségesek megálla­podtak a börtön közös igaz­gatásának módjában. Január­ban, májusban és szeptem­berben áz angolok, február­ban, júniusban és októberben a franciák, márciusban, júli­usban és novemberben a szovjetek, végül áprilisban, augusztusban és december­ben az amerikaiak adják a börtönigazgatót, a felügyele­tet és a külső őrséget. A meg­állapodás szerint a foglyok életét a közösen megállapított börtönszabályzat szabályozza. Az elítéltek abban a pillanat­ban, hogy „befogadták” őket a spandaui börtönbe, számot kaptak és elvesztették nevü­ket, szigorúan tilos őket ne­vükön szólítani és velük ke­zet fogni. A börtön napi­rendje szerint reggel 6 óra­kor van ébresztő, akkor reg­geli mosdás, szemüvegkiadás, ágycsinálás következik. 6 óra 45: reggeli. 7 óra 30-tól 11 óra 45 percig: munka, fel­ügyelet mellett, utána átku­tatják az elítélteket, nem ju- tottak-e valamilyen tiltott tárgyhoz. Az ebéd és déli pihenő — ekkor engedélyezik a do­hányzást is — fél 2-től tart, utána 16 óra 45 percig a kö­telező munkaidő második ré­sze következik. Üjabb moto­zás után mosdás, majd 17 órakor vacsora, 17 óra 45 és 18 óra 15 perc között a fog- lyog felkereshetik a könyvtá­rat, könyvet cserélhetnek. Utána celláikban olvashat­nak, dohányozhatnak. Taka­rodó: 22 órakor. A hét végén nincs munka, ilyenkor cserélhet a fogoly fehérneműt, hallgathatnak is­tentiszteletet vagy éppen min­den második héten 30 perces hanglemezkoncertet. Vasár­nap: pihenő, séta. így múltak, múlnak az évek Spandauban. Az elítél­tek közül legelsőnek a 3. szá­mú fogoly, Konstantin von Neurath szabadult. Tizenöt­éves szabadságvesztésének csak egy részét töltötte le, amikor súlyos betegségére és magas korára (81 éves volt akkor) való tekintettel 1954 novemberében kegyelemben részesítették. Utána Raeder tengernagy — eredetileg élet- fogytiglanra ítélték — kapott kegyelmet 1955 szeptemberé­ben, szintén súlyos betegsé­gére és magas korára való te­kintettel. 1956. október 1-én, néhány perccel nulla óra után Kari Dönitz volt tengernagy léphetett ki a kapun, miután teljes egészében kitöltötte 10 éves börtönbüntetését. 1957 májusában ugyancsak kegye­lemmel szabadult Walther Funk volt birodalmi minisz­ter, aki teljesen visszavonul­va élt haláláig. 1966. október 1-én telt le az 1. számú fogoly, Baldur von Schirach és a 6-os számot viselő Albert Speer 20 esz­tendős büntetése. Schirach 1974 júliusában, 67 esztendős korában hunyt el. Az ő em­lékiratai nem bizonyultak ölyan átütő sikerűnek, mint Albert Speeré, akit egyéb­ként nemrégiben a Századunk egyik interjúalanyaként is láthattunk. MOST MÁR LASSAN MÁSFÉL ÉVTIZEDE, hogy csupán egyetlen fogoly, a 7- es, Rudolf Hess, a führer egy­kori pártbeli helyettese a börtön lakója. Az ő számára szólal meg minden reggel 6 órakor az ébresztőt jelző gong. Az életfogytiglanra ítélt felkel, rendbeteszi magát és celláját, és aztán várja a reggelit. És aztán folytató­dik a napirend, ahogy a meg­állapodás előírja. Legfeljebb annyi a változás, hogy mivel Hessnek sincs kivel beszél­getnie, hanglemezhangverse­nyek számát növelték, s idő­ről időre lehetővé teszik azt is, hogy rádiót hallgasson. Különben pedig az 1,73 mé­ter hosszú és a 2,26 méter széles, 3,6 méter magas cella Hess világa. Itt morzsolja napjait az utolsó spandaui fo­goly, aki április 26-án tölti be 85. életévét. Májusban lesz 40 esztendeje, hogy rabságban él. 1941. május 10-én történt, hogy állítólag Hitler tudta nélkül — Angliába repült. Ezt a furcsa utat mindmáig homály fedi. Nem alaptalan azonban az a feltételezés, hogy vállalkozásának céljá­ról mégis csak tudott az álta­la körülrajongott führer.. És azt próbálta elérni, hogy Anglia békét kössön a náci Németországgal, amely akkor már készen állt a Szovjetunió megtámadására. Hess, aki a nürnbergi per­ben emlékezésvesztést szimu­lált, konokul tagadta, hogy előre tudott volna a Barba- rossa-tervről, a Szovjetunió ellen tervezett hadműveletek­ről. Ez azonban képtelen­ségnek látszik. Hiszen a terv elkészítésének idején ő volt a Harmadik Birodalom má­sodik embere. Eugene K. Bird, aki egy időben Spandau amerikai parancsnoka volt, s könyvet írt a Hess-kérdésről, a kéziratot — egyébként a börtönszabályok durVa meg­sértésével — átadta Hessnek afféle lektorálásra. S a 7. szá­mú fogoly kifogásolta, hogy a kéziratban Bird miért húzta ki azt a részt, amely így szólt: „Hitler aggódott, hogy Hess elmondhatja az angoloknak tervét Oroszország megtáma­dásáról. Hess volt a kevesek egyike, akik tudtak a Barba- rossa-tervről, amelyet néhány héttel későbbre tűztek ki. Hit­ler rettegett attól, hogy Hess elárulhatja.” Miért húzta ki ezt a részt? — kérdezte Hess a szerzőtől. Bird azt felelte: Hess szavai­ból úgy vette ki, hogy ez a rész nem felel meg a tények­nek. Állítsa vissza úgy, aho­gyan volt — mondta Hess. — Tehát beismeri, hogy tu­dott a Barbarossa-tervröl, mielőtt Skóciába repült? — kérdezte Bird. — Igen, tud­tam róla. A NYUGATI HATALMAK, s az NSZK kormányai 15 esz­tendeje próbálják elérni, hogy Hess kegyelmet kapjon. Szándékukban minden bi­zonnyal szerepet játszik az is, hogy a havonta váltott őr­ségekkel, a szövetségesekkel együtt közösen őrzött span­daui börtön egyike azoknak a még fennmaradt, annak idején az antifasiszta együtt­működés során létesített in­tézményeknek, amelyek Nyu­gat-Berlin speciális négyha­talmi státuszáról tanúskod­nak. Ezért esik szó arról, hogy nagyon költséges, tehát felesleges egy több mint 600 fő befogadóképességű börtön­ben egyetlen foglyot őrizni. A költségeket egyébként a nyugatnémet kormánynak kell fedeznie. Szovjet részről azonban — emlékeztetve ar­ra is, hogy a nürnbergi ítélet után a szovjet bíró különvé­leményt jelentett be, mert Hesst nem a legsúlyosabb büntetéssel sújtották — nem járultak hozzá a megkegyel- mezéshez. így hát továbbra is min­den reggel 6 órakor megszólal a spandaui börtönben az éb­resztőt parancsoló gongütés. A 7-es számú fogolynak jelzi: felkelni, mozgás, zárkatakarí­tás. Pintér István kTJ ITÄW1I I *!•] p * I » * y I ■ I I t T 1 1 ___A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents