Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 28. Ki tart el Lapjuk 1981. március 15. számának vasárnapi mellék­letében a Változó életünk ro­vatban a ma gondjaként, tár­sadalmi problémájaként ol­vastam a Ki tartja el az öre­geket? írást. Az az érzésem, hogy azo­kat erősíti meg hitében, akik az írás szerint így véleked­nek. „Mi tartjuk el az örege­ket. Egyszerű, nem? Valaki elmegy nyugdíjba, nem dol­gozik, de kapja a dohányt. Honnan kapja, kitől kapja? Tőlem meg a másiktól, aki dolgozik. A mi pénzünket fa­ragják le, vagy nem?” Az ősközösségben nyilván így volt, mert a termelőerők fejletlensége még nem tette lehetővé az értéktöbblet-ter­melést. De ma? Minden dol­gozó, foglalkozástól és beosz­tástól függetlenül részese az értéktöbblet termelésének. Ez az értéktöbblet-termelés te­szi lehetővé a bővített újra­termelést. A társadalom bő­vítve újratermeli saját ma­gát, a fogyasztás és a terme­lés anyagi javait. A dolgozók tíz- egynéhány évig eltartják a fiatalokat, míg azok is megtanulnak dol­gozni és elkezdenek keresni. A társadalomnak ez a része a munkába állásig eltartott. Miután munkába állt, mun­kája alapján gondoskodik sa­ját maga eltartásáról és kb. annyi idő alatt, amennyire eltartásra szorult, a saját lét- fenntartásán kívül visszaadja a társadalomnak azt az ér­téket, amit eltartására-fordí­tottak. Miután a'társadalom­mal szembeni „adósságát” ki­egyenlítette, az előállított ér­ték egy részét közvetlenül munkabér formájában, más részét különböző formában megjelenő társadalmi jutta­tásképpen kapja meg az em­ber, míg a fennmaradó részt ebből az értéktöbbletből a társadalom a bővített újra­termelésre használja fel. Ha ez nem így lenne, akkor a „Ki tartja el az öregéket” miatt háborgó fiatalok nem úgy élnének, ahogy éppen él­nek, hanem úgy, ahogy mi idősebbek közvetlenül a há­minket? ború után éltünk. Ha minden termelt értéket feléltünk vol­na, nem lett volna bővített újratermelés, évről évre gaz­dagodó élet! Ha folytatjuk egy kicsit tovább elmélkedésünket, ak­kor az egyén mikor eltartott- sága miatt adósságát a tár­sadalommal szemben ki­egyenlítette, hatvanéves ko­ráig, midőn nyugdíjba vonul, még annyi értéktöbblet ter­melésében vett részt és amit se közvetlenül, se közvetve nem kapott vissza, hogy ab­ból az értékből 104 éves ko­ráig kényelmesen megélhet­ne! És ha még ezután is élne az ember, akkor válna a tár­sadalom által eltartottá! De az emberek nem érik meg azt a kort és a fel nem hasz­nált értéktöbbletet a társada­lom javára hagyatékolja, minden külön végrendelet nélkül. Kedves ifjú barátaim! Én nyugdíjas vagyok, de nem ér­zem magam — éppen az elő­zőek miatt — .eltartottnak. Persze az írás szerint levont nyugdíjjárulék se 27 800 fo­rint, mert 30 éven keresztül kamatos kamatokkal kama­tozott. Nem tudom meddig adatik meg számomra, hogy a Ke- let-Magyarországnak olvasó­ja lehessek. Azt tudom, hogy 104 éves korig nem élek, de bármeddig is tartson, nem fogom magam senki által el­tartottnak érezni, mert mun­kámmal raktam le az alapját a nyugdíjnak nevezett járan­dóságomhoz való jogomnak. A megjelent írásnak tény­szerűen kellett volna meg­győznie a téves nézetet valló­kat, hogy nem ők és nem a társadalom irgalma az idős emberek eltartója, hanem a becsületes munka, amit az emberek nyugdíjazásukig vé­geznek. Nem kételkedem: a szándék jó volt, de úgy ér­zem, a vastag betűkkel sze­dett summázat nem hat elég érvként, csak mintha a jóér­zésre apellálna. Ugrón Béla nyugdíjas A HÁFE nyíregyházi gyárában készülnek a személy- és te­herfelvonók vezető sínjei. A speciális gépen Oszlánszki László dolgozik. (Jávor L. felv.) t Nyíregyháza madártávlatból. (Jávor László felvétele) Műszaki bázis Mátészalkán Segítség, sárgán Beszélgetés Balogh Tiborral, a Magyar Autóklub főtitkárával Honvédelmi nap és színház Ágytoma után erőpróba Nyolcvan éve alakult meg Magyarországon az autósok klubja. Ennek apropóján és a megyében tett legutóbbi Iá-, togatása alkalmával beszélge­tett munkatársunk Balogh Tiborral, a Magyar'Autóklub főtitkárával az autósoknak, motorosoknak nyújtott szol­gáltatásokról. Klubtagoknak díjtalan — Ilyen szolgáltatás példá­ul az országos hírű „sárga angyal” — mondta a főtitkár. — Ma már mintegy négyezer kilométernyi útvonalon talál­kozhatnak a segélyszolgálat autóival a gépkocsivezetők, motorosak. A segélyszolgálat minden bajba jutott autós­rendelkezésére áll, függetle­nül attól, hogy a segítségre szoruló tagja-e a klubnak. Különbség csak a munkáért járó díjszabásban van — a klubtagok díjtalanul vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. Ha a helyszínen nem javítha­tó a hiba, ebben az esetben a klub szállítójárművei a kívánt szervizbe viszik az autót — itt is a szolgáltatá­sért fizetendő díj jelent kü­lönbséget. — Milyen szolgáltatásokat tud nyújtani a Magyar Autó­klub a külföldi utazásokhoz? — A klub minden irodájá­ban működtet információs szolgálatot, ahol a külföldre induló autósok, motorosok tájékozódhatnak benzinárak­ról, kompátkelési lehetősé­gekről, kaphatnak útvonal­javaslatokat és megköthetik a külföldre érvényes biztosí­tásokat is. Több mint 250 ilyen irodát működtet a klub, az információs szolgá­lat a nem klubtag autósokat is fogadja. Javítás külföldön fejlődés. Ennek következmé­nye, hogy aránytalanul kevés a klubtagok száma is. S ha már ennél a témánál tar­tunk: meg kell érteni, hogy a szolgáltatás fejlesztése ösz- szefügg a tagság létszámával, azaz a befizetett tagsági díj nagyságával. — Az állam végül is teljes mértékben nem vállalhatja át a költséget; a jelentős segít­ség mellett szükség van a tagság forintjaira is. Annál is inkább, mert az, aki rendsze­resen igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat, az többet kap vissza, mint amennyit tagdíjként befizet. Ennék le­hetőségét viszont csak meg­felelő felkészültséggel ren­delkező műszaki bázisokon, műhelyeikben, az országúti szervizszolgálat fejlesztésével lehet biztosítani. Tagszervezés — Tehát afféle ördögi kör, amelyet előbb-utóbb meg kell szakítani. — Az első lépéseket már megtettük. Előtérbe került a megyei autós szervezet erőtel­jes fejlesztése. A legutóbbi összejövetelen kibővítettük a Szabolcs-Szatmár megyei szervezet vezetőségét, függet­lenített titkárt alkalmaztunk, több aktívát mozgósítottunk, megkezdődött a tagszervezés. A fejlesztési munka első lép­csője a Mátészalkán készülő barkácsműhely. Ez a mini műszaki bázis több lesz mint a hasonló állomások. Felsze­reltsége miatt akár a hatósá­gi vizsgáztatást is vállalhat­ják majd itt. További — nem is túl távlati — terv, hogy az anyagi feltételeket sikerül megteremteni és 1982-ben el­kezdődhet a nyíregyházi mű­szaki állomás építése. Termé­szetesen továbbfejlesztjük a „sárga angyal” szolgálatot, az oktatást és az utaztatást is. Tóth Árpád A kisvárdai Császy László Szakközépiskola területe nem ad teret a mozgásra, a kikap­csolódásra. Az itt működő or­szágos hírű honvédelmi klub azonban olyan programokat szervez, amelyek az agytornák után meg is mozgatják az iz­mokat. Túlzás nélküli az állí­tás : a klub szélesre tárja az or­szágot a fiatalok előtt. Utazás közben a klubtagok szíve is kitárul: megismerik és meg­szeretik egy-egy részét a ha­zának. Nyurga fiú Jene István har­madikos tanuló, aki egyben a klub diák titkára. — Nemcsak honvédelemre, hazaszeretetre nevel a klub. Sok barátot is szerez nekünk, jókat mozoghatunk. Nemcsak a különböző versenyekről, lö­vészetekről van szó. A hon­védelmi napokra kultúrmű­sorral készülünk. Más formá­ban az is megmozgat bennün­ket. Bodnár Borbála érettségire készül, aztán postás akar len­ni. — Tetszik a klub sokféle programja. Általa olyan he­lyekre is eljutunk, amelyekre másként aligha. A másodikos húgom is tagja a klubnak. Sőt, a nővérem is az iskola diákja volt, s diák korában itt vált elismert kézilabdázó­vá. Nemcsak az iskola, a klub is összetart bennünket. Elsős koromban itt járt iskolánk egy régi, Fehérgyarmaton la­kó diákja és ő kezdett lőni tanítgatni, tőle kaptam az el­ső biztatásokat. Az'ém^étéH®^/ ?burányi helyiséi szolgáFa 'klíírtfelsze­relések elhelyezésére. A Sor­jába rakott, tiszta fegyverek a sport és a tanulás szolgá­latában állnak. Jól megfér mellettük a pinpongütő és a s^kk-készlet. Van ám tága­sabb hely is a klubtagoknak a készülődésre, a szórakozás­ra. De nézzük a serlegeket, amelyek fémjelzik az itteniek sikereit. Az egyik kupa arról tanús­kodik, hogy tavaly a FIN je­gyében a női légpuskacsapat megyei győztes, Bodnár Bor­bála pedig egyéni győztes lett. 1978-ban az iskola KlSZ-szer- vezete és Kovács Lászlóné igazgató az MHSZ-től emlék­zászlót kapott. Szintén ebben az évben a klubot és külön a tanár klubtitkárt országos fő­titkári dicséretben részesítet­ték. A felsorolás még nem teljes. Az iskola honvédelmi fele­lőse és a klub tanár titkára Szűcs András. Mint tartalé­kos tiszt megyei és országos sikereket ért el különböző versenyeken. És ez önmagá­ban is serkenti a klubtagokat. — Serkentő lehet az is, hogy a februári közgyűlésünk óta a művelődési ház dolgo­zói is a klubunkhoz csatla­koztak. Támogathatják kultu­rális programjainkat. Állandó kapcsolatot alakítottunk ki egy helyi üzemmel, a VSZM- mel. Üzemlátogatásokon, klubdélutánokon találkozunk az üzem fiataljaival, össze! katonákkal szoktunk közös rendezvényeket szervezni. A tanár klubtitkár a hasz­nos programok között első­ként említi az évente kétszer is megrendezésre kerülő hon­védelmi napokat. Az egyiket Szegeden szervezték és az egész nap eseményeit filmre vette Szűcs András. Verőcén kiskatonák csatlakoztak az akadályversenyhez. Amikor Budapesten jártak a klubta­gok, programjukba vették a Nemzeti Színház egyik elő­adásának megtekintését. Budapesthe^töj^b; ezepkilo- méterre, íékszil$ Uzin, az uk­rán város. Ide is eljutottak a kisvárdai fiatalok. Egyelőre csak térképen, gondolatban és levél által. A száztizenhat klubtag Soprontól Záhonyig, Záhonytól Uzinig kapcsolato­kat teremt, barátságot ápol, jó ügyet szolgál. N. L. — Változás van az A. I. T. hitellevelek kiváltásával kap­csolatban. Ezek a szelvények arra szolgálnak, hogy a kül­földön meghibásodott gépko­csik javíttatása, menetképes­sé tétele ne terhelje az amúgy is szűkös válutakere- tet. Eddig ezeket a hitelleve- ket csak a klub tagjai vált­hatták ki. A jövőben azok is igénybe vehetik, akik még nem tagjai az autóklubnak. — Mi az oka, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye autósai nélkülözni kénytelenek olyan alapvető szolgáltatásokat, amelyek más megyékben már régen „sínen” vannak? — Szabolcs-Szatmár megye valóban bizonyos „lépéshát­rányba” került az ország más területeivel szemben. Ám en­nek nem valamiféle hátrá­nyos megkülönböztetés az oka. Egyszerűen az a magyarázat, hogy ott valamivel később indult meg a motorizációs ömegszerencsétlenség—figyelmetlenségből Tavaly júliusban szerzett jogosítványt Koós László 22 éves nagykállói gépkocsiveze­tő, így nem rendelkezik a ve­zetésben jelentősebb gyakor­lattal. November 23-án olyan uta­sítást kapott a munkahelyén, hogy a mikrobusszal asztali­tenisz-versenyzőket szállítson Nagy káliéból Kemecsére. A verseny délutánig tartott és három óra körül indultak ha­zafelé. A nagyhalászi útke­reszteződéshez érve Koós a mikrobuszt 75—80 kilométe­res óránkénti sebességgel ve­zette még akkor is, amikor a keresztezéstől száz méternyi­re lévő előjelző tábla jelezte, hogy hamarosan kötelező el­sőbbségadás következik. A nagyhalászi úton éppen akkor Nyíregyháza felé köz­lekedett Horváth Balázs nyír­egyházi lakos a Trabantjá­val, Kótaj felől pedig Timku Tibor érkezett Zsigulival. Timku a kereszteződés előtt megállt, hogy áthaladási el­sőbbséget adjon a Trabant­nak. Horváth — mikor látta, hogy a Zsuk nem csökkenti a sebességét — gyorsított, ne­hogy a mikrobusz elüsse. Annyira azonban már nem sikerült felgyorsítania, hogy a Trabant hátulját el ne kap­ja a Zsuk. A két jármű ösz- szeütközött, a Trabant kivá­gódott az útról, de Koós mik­robusza rohant tovább, és ne­kivágódott az álló Zsigulinak. Mindkét autó felborult. Koóson kívül tizenegyen sérültek meg a baleset követ­keztében, a Zsigulit vezető Timku Tibornak eltört a lá­ba, Horváth Balázsnak pedig hosszan gyógyuló, súlyos sé­rülései keletkeztek. Koós azzal védekezett, hogy először járt ezen az úton és nem vette észre a stoptáblát. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság dr. Lengyel István ta­nácsa a védekezést nem fo­gadta el és Koóst tömegsze­rencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan oko­zása vétségében kimondva bűnösnek, egy év fogházra büntette és két évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. <k> /VISSZ liHUcf

Next

/
Thumbnails
Contents