Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1981. március 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Egészségügyünk országos ménével Házgyári dobozok? „MINDEN MEGOLDOTT GOND két új problémát szül” — emlékeztetett a fejlődés dialektikájára dr. Schultheisz Emil egészügyi miniszter Nyíregyházán. Gondolatait azon a tanácskozáson közölte, melyen az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága elemezte Szabolcs-Szatmár megye egészségügyi helyzetét. Imponáló számok és szervezési intézkedések sora győzte meg a képviselőket arról, hogy a gazdasági és társadalmi változásokkal egy időben az emberért folyó gyógyító és megelőző munka is történelminek mondható fejlődést futott be. Az országos színvonalhoz történő felzárkózási ütem, a sok tekintetben a kényszer- helyzet szülte legújabb megtalálása olyan sikereket szült, melyek az ország minden tájáról érkező törvényhozókat is meglepte. A számok nem egyszerűen a holtpontról történt elmozdulást jelzik. Korántsem egyféle extenzív fejlődés mutatói. Az a tény, hogy a megyében csupán 12 körzeti orvosi állás üres, hogy a rendelők felszereltsége megközelítően 90 százalékos, hogy a megyei kórházban a mostani tervidőszakban 645 új ágy, s ehhez modern kiszolgáló rész épül, hogy az orvosok minősítése érezhetően javított az alapellátás minőségén — mind azt mutatja: a megtett intézkedések végső soron a beteget szolgálják, aminek természetesen része az orvos jobb közérzete, munkakörülménye is. De — hogy a miniszter szavaira visszautaljak — minden új- megszülte a két újabb gondját. Vegyük szemügyre életünket. Fenyegető betegség a rák; a szív- és érrendszeri betegségek mindent felülmúló számban fordulnak elő; ezrek nem tudják tolerálni az új, urbánus életmód okozta kihívásokat; a környezeti szennyezések, a vegyszerek, az életmód következtében újra felbukkant a tbc, megsokasodtak a légzőszervi megbetegedések; mint népbetegség ott kísért mindennapjainkban az alkoholizmus; szembe kell nézni a metálhigiénés károsodásokkal; a nagy népszaporulat sürgetően veti fel a korszerű csecsemő- és gyermekgyógyászat kiépítését a falvakban is; a táplálkozás szertelensége is ok a fogak tömegméretű romlásában, ami egy sor betegség forrása. Csupán kiragadott példák ezek, melyek egy-egy új gyógyítási program, szervezési szükségszerűség, szakmai felkészülés kényszerét vetik fel. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE ebben a pillanatban jó alapokkal rendelkezik. A progresszív betegellátás egyre szebben kibontakozó körvonalai elemzőbb orvosi munkára adnak lehetőséget. A nyolcezernél több egészségügyi dolgozó ma már alkalmas arra is, hogy a gyors gyógyítási feladatokon kívül a megelőzést is szervezze, s a gondozás megkívánt rendszerét kiszolgálja. ‘ Ma ott tartunk, hogy válogathatunk a jelentkező orvosok közül, s Tiem mellékes az sem, hogy az évente a kórházban megforduló 200 medikus közül is mind többen kacsintgatnak megyénk felé. A 284 milliós műszer- és géppark ugyanakkor azt is jelzi: a modern diagnosztika is tért hódít, s nemcsak a kórházak, de az alapellátásban dolgozók is túljutottak a sztetoszkóp és a spatula korszakán. Ezt a jó alapot tehát meg kell becsülni. Ennek a továbbfejlesztése jelenti ugyanis az egyetlen biztosítékot ahhoz, hogy a megye szocialista egészségügye is szembe tudjon nézni mindazzal a sok gonddal, amit az élet felvet, s ami újra és újra erőfeszítésre késztet orvost, szakdolgozót egyaránt. Nem kétséges: ehhez a munkához kell a szakmai felkészültség, az újat befogadni tudás, az önképzés iránti vágy. De van még valami, s ez az orvos és egészségügyi etikája. Magyarán az a magatartás, amely hivatásra épülve kényszeríti az itt dolgozókat, hogy minduntalan megújulva, a legtöbbet és legjobbat tudják adni, ha úgy tetszik: egész önmagukat kínálják. NEM VOLT VÉLETLEN, hogy az ország- gyűlési bizottság eszmecseréjén több ízben is szóba kerültek azok a kimagasló megyei orvosegyéniségek, akik — éltek volt bármilyen korban és rendszerben — mindmáig maradandót alkottak. Geriet, Eisert, Al- mássy, Sarvay doktorok híre messze a megye határain túl is ismert — még ma is. A sokkal nehezebb körülmények között dolgozók tudtak korukban újat hozni, példát adni emberségből, tudományosságból. Van tehát példa azok előtt, akik a megyébe kerülnek, vagy akik az egyetem után visszajönnek, hazatérnek. Mi tagadás: elhangzott a kritika, bizony nem biztos az, hogy a felsőfokú oktatási intézmény mindig a legjobb képzéssel engedi útjára hallgatóját. De ezzel szembe lehet állítani az itteni lehetőséget, a ma a megyében dolgozók tetteit, s mindez lehet pótlója annak a nevelésnek, amivel az egyetem adós maradt. Mert nem elég az, hogy a megye városai lakások százait adják a végzett vagy az ide kerülő orvosoknak. Kevés az is, ha csak munkát kínálnak. Van olyan politikai és etikai feladat is, hogy emellé megadjuk nekik a megyeszeretet érzelmi kötőanyagát, a lehetőség tisztességes megbecsülésének tudományát, az ember tiszteletét. Mert akármilyen hatalmasak az anyagi erőfeszítések, bármennyi milliót ruházunk be épületbe, gépbe, műszerbe, a gyógyítás kulcsembere a fontos. Az, aki naponta találkozik a beteggel, akinek tudása és embersége az • együttes gyógymód. ^TISZTESSÉGES ÉS ŐSZINTE tanácskozás zajlott két napon át Nyíregyházán, Nagykállóban és Mátészalkán. Segítőkész és elismerő kijelentések, követésre kért módszerek mutatták: tízéves nagy, dinamikus fejlődésünk megismerése ,nem múlt el nyomtalanul az*országgyűlési bizottság tagjainál. Nem volt véletlen, hogy a sikert látva kap megyénk preferáltan kétszer any- nyit a mostani ötéves terv időszakában egészségügyre, mint amennyi jutott az ötödik tervciklus idején. Ez is kell, mitöbb, nagyon kell. Jólesett hallani a miniszter erre tett ígéretét. De még ennél is örven- detesebbnek tűnt, hogy az itt járt törvényhozók megyénk jó hírét viszik, ami nem öncél. A jó hírek mögött hatszázezer ember jó ellátásának ténye a fedezet. Bürget Lajos Elég hallgatni a különböző megjegyzéseket. A már bent lakó így kezdi: — Betondzsungel minden házgyári lakótelep. Az ember megriad, ha a sok egyforma doboz között megáll. A lakásra váró másképp sóhajt: — Bárcsak lenne egy kis lyuk, ahol meghúzódhatom. Ami csak az enyém lenne. S amikor az ügyintézés folyik: — Elhiszem, hogy ez a korszerű, tetszik is a kényelem, de ki bírja azokat az árakat, amelyekbe egy házgyári lakás kerül? Ennyi vélemény után talán soknak tűnik, amire vállalkozunk. Megnéztük, hogy tényleg annyira riasztóak a házgyári épületek? Valóban sivárabb lesz a városkép," szegényebb a beköltöző? Egyáltalán: mivel lehet összehasonlítani egy ilyen lakótelepet? Elvégre kacsalábon forgó családi háza mégsem lehet mindenkinek. Debrecen az más... — A házgyár mindent tud. A tervező ugyancsak variálni tudja az elemeket. De attól is függ, milyen lesz a lakótelep, hogy hová telepítik azt, mit várnak tőle — állítja Nemes Géza, a Debreceni Beruházási Vállalat főmérnöke. Nem véletlen, hogy a szomszédba, Debrecenbe mentünk. Nem azért, mintha a kezdő mondatok ott nem hangzanának el. Azonban a legújabb lakótelepeket példaként emlegetik. — A településtervezők adják meg egy lakótelep arcát — folytatja az igazgató, Gergely András. — Amit mi csinálunk: színdinamikai terv készül a beépítésnél, művészeket kértünk fel, hogy segítsenek. Az egyedi arculatot pedig a Vénkertben, vagy a Tócoson az egyéb épületek elhelyezése adja meg. Tegyük mindehhez, hogy a debreceni városépítőket is szorítják a különböző előírások. Műszaki-gazdasági nor— Tavasz a hegyen S ándor-napon az öreg Faragónak már nem volt maradása. Sok oka volt annak, hogy ta- risznyázzon. Elfogyott a pipadohánya, a pipaszára is meghasadt és sajgott a dereka attól, hogy csak naphosszat ült, néha kukoricát morzsolt, avagy szöszmötölt hiábavaló dolgokkal. Unta már a kedves rózsáját is. Mondta: — Isten ne vegye haraggal, de nincs rosszabb, a zsémbes öregasszonyoktól. Kész sorscsapás, ha egy ilyen nő szájára veszi az embert. A kotlós dolgát is napok óta darálja. Nincs az a jó tapasztósár, amivel be lehetne tömni a kárálóját. Az öreg Faragó nem bánta a kotlóst. Ám ami sok, az már sok. Szent igaz, megemelte, kivett alóla négy tojást, dehát szükséges volt a trafik. Két pakli dohányt hozatott, azt keverte meg vágott diófalevéllel, hogy sokáig tartson. Ennek a litániáját hallgatja most... Sándor-napkor korán kelt, felkínlódta köszvé- nyes lábát a láptón. a padláson vékony szelet szalonnát vágott, egy pici kolbászt hozzá. A kamrában hagymát keresett. Végül, kanyarított egy karéj kenyeret. Mindezt betette szépen a tarisznyába, elővette a metszőollót a vakablakból. Ott állt már, a tarisznya a nyakában. — Induljatok csikók — mondta lábainak —, de hahó, hát mit iszunk ma? Ej hát viszi a róka, a görény is a tyúkot. Miért a róka vigye? Szólította a kendermagosokat, egy kis tengerit szórt eléjük, aztán a zsíros kalapjával lecsapta a legközelebbit. A vendéglősnő akadékoskodott. — Nem lesz ebből baj, Sándor bátyám? Hiszen egy-két litert hitelben is ... — Ne papolj galambom, ha hitel kell, kérek. A ne- vemnapján nem iszom hitelben. Aztán meg munkába megyek. Egy féldecit itt, a liter bort meg bele az üvegbe. Kint a hegyen hűvös szél fújt. Erőtlenül pislákolt a nap, ezért a pajta szélenyhes oldalán pakolt le Faragó. Kihozta a nyitókapát, a gereblyét, elővette a metszőollót. A kapát belevágta a földbe. A felmarkolt homok, mint a tészta, összeállt a* tenyerében. — Sok benned a víz — morogta Faragó. — Majd a jövő héten, akkor nyitok. Na, gyere gereblye! A pajta körül sok volt a gally, a levél. Három nagykupac gyűlt, aztán felszállt a füst. Faragó ekkor elővette a literest, húzott belőle egy jó nagyot, megtömte a pipát, leült és végignézett a hegyen. — Nem én vagyok az első — morogta — ott van Tóth Benedek koma. A sánta Bigeli Jóska is döcög a tőkék között. Na, egészségetekre! ' Hadd fogyjon ez a bor, mert a Tóthot mindjárt ide eszi a fene. A pajtában egy kicsit nyirkos volt még az őszszel eldugott leveles dohány, kitette hát a kosárba diólevéllel együtt a napra. Délutánra megszárad. Elővette a pipaszárnak tavaly metszett meggyfavesszőket is, nagy szakértelemmel kiválasztotta a legjobbat. Hozzálátott a faragáshoz. Mire megjött Tóth, már alig volt az üvegben valami. — Hát itt vagyunk megint — mondta Tóth. — Itt a. — Bor? — Kendermagos. Kifacsarták az üveget. Az új pipaszár már szeleit. — Nekem nyulaim vannak —' mondta Tóth. — Három átváltozott. Gyere át komám! M ire átértek a harmadik dűlőbe, Bigeli már ott ült egy fonott korsóval egy terebélyes dücskőn. Nézték, miként gyúlnak ki a tüzek a hegyen. Nézték és névnapjukra koccintottak. — Hallod komám, már megint tavasz van — mondta Tóth. — Bizony tavasz, és megértük. Micsoda szép tavasz. Na isten, isten! Seres Ernő Olcsóbban, szebbet Összehasonlítás, némi meditációval mák adják meg, hogy egy lakótelepen belül mennyi lehet a lakások nagysága, s ezek mennyibe kerülhetnek. Most 436 ezer forintos átlagárnál tartanak. A helyzet Nyíregyházán Az összehasonlítás úgy kívánja, hogy nézzük meg, mi a helyzet Nyíregyházán. Ugyanis az elemek ugyanabból a házgyárból érkeznek, a tervező szintén azonos, a Keletterv. — Persze, hogy lehet variálni a házgyári lakásokat — ’állítja Nyíregyházán dr. Erdélyi Sándor, a megyei beruházási vállalat igazgatója. — A most tervezés alatt álló Újváros lesz a szép példa: kívülről befelé növekszik a város, változatos beépítéssel. — Csakhogy megkötik az árak is a kezünket — mondja Siető Dániel, vállalkozási -osztályvezető. — Létezik ugyanis egy műszaki-gazdasági norma, amit be kell tartanunk. A tervezői árra a kivitelező tesz észrevételt, elmondja, miért épít drágábban. Aztán a végső számlánál kiderül, hogy nem várt akadályok jöttek közbe, drágább szerelvényeket kellett beépíteni. A vita ott kezdődik, hogy az áraknál meddig lehet elmenni. Vállalati és külső érdek A kivitelezőknél visszatérő panasz, hogy a lakásépítésen kevés a haszon. Mindez persze attól is függ, hogy menynyire szervezett, tervszerű az építés, mennyire alkalmazkodnak az igényekhez. A debreceni házgyárban dr. Nemes Géza ipari főmérnök fogad. — Mindenféle vállalati érdeket alárendeltünk a külső érdeknek. Azt hiszem, hogy a VI. ötéves terv nehezebb anyagi viszonyai között helyes úton járunk, ha magunk is' kutatjuk az olcsóbb lakásépítés lehetőségeit. Mondhatnánk, hogy ezt Debrecenben könnyebb megvalósítani, mert ugyanaz a vállalat szereli össze a házgyári lakásokat, amelyik az elemeket készíti. Olyan szervezést valósítanak meg —segíti ezt a kisebb szállítási távolság is —, hogy a teherautóról közvetlenül az épülő lakásba emelik az elemeket. Változást várunk — Átalakítjuk a rendszerünket, újabb típusokkal jelenünk meg — folytatja dr. Nemes Géza. — A mi törekvésünk az, hogyha úgy tetszik: beudvaroljuk magunkat a tanácsok szívébe. Lássák, hogy velünk karöltve szép lakótelepeket lehet építeni, amelyeknek az árai Is versenyképesek. Minderre a debreceni példa biztató. S mivel Szabolcs- Szatmárban is a házgyár ád-. ja a városi lakásépítések nagy tömegét, joggal várhatjuk itt is a változást. Kisvárdán és Záhonyban miskolci elemeket szereltek ösz- sze. Megépülőben van az első ház Üjfehértón, tervezik a mátészalkai házgyári lakótelepet. — A típustól függ, de átlagosan 8 ezer forintba kerül egy négyzetméter a házgyári lakásokban — tájékoztat Sj- ető Dániel a megyei beruházási vállalatnál. Csakhogy ez a szám is megtévesztő lehet. Mert a telektől a közművesítésig sok minden terheli a lakásépítést, mégha másfajta keretek vannak erre fenntartva. Ám a végeredmény sokszor 6— 700 ezer forint egy lakásra vetítve. S hiába a munkásla- kás-építési kölcsön, a vállalati támogatás, bizony ugyancsak nehéz így. a fiatalok lakáshoz juttatása, illetve magas a majdani törlesztés. — Biztató elképzeléseink vannak arról, hogyan lehet csökkenteni az árakat — foglalja össze dr. Erdélyi Sándor. — Azonban ennek a kimunkálása még időt vesz igénybe. Ha befejeződnek a tárgyalások, akkor szívesen adunk tájékoztatást. Tegyük hozzá befejezésként: elsősorban olvasóink, az érintettek érdekében szívesen vesszük az ilyen híreket, s várjuk a gyors folytatást. Mert nem mindegy sem a tanácsnak, sem a beköltöző lakónak, hogy mennyibe kerül egy házgyári lakás. Lányi Botond
