Kelet-Magyarország, 1981. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. március 22. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: szovjet—laoszi csúcstalálkozó Moszkvában. Leonyid Brezsnyev és Kaysone Phomvihane részvételével — Elvetélt puccskísérlet Mauritániában — Heves belpolitikai viták Iránban — Letartóztatások Pakisztánban. KEDD: dél-afrikai támadások Angola, Mozambik és Botswana ellen — Az argentin államfő Washingtonban — Több konzervatív képviselő saját kormányával szemben foglal állást a költségvetési szavazás során Londonban. SZERDA: Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Moszkvában — Edward Kennedy ötpontos javaslata az Egyesült Államok salvadori beavatkozásának korlátozására — Fokozódik a francia elnökválasztási küzdelem. CSÜTÖRTÖK: Kádár János és Stanislaw Kania budapesti találkozója — A nyugat-európai szocialista pártok tanácskozása Párizsban — A Szaljut—6. űrállomás húszezredik fordulata a Föld körül, fedélzetén az új párossal. PÉNTEK: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Varsóban — A társadalmi feszültség újabb jelei Lengyelországban, a Szolidaritás szakszervezet felfüggeszti a tárgyalásokat — A Biztonsági Tanácsban elítélik a dél-libanoni provokációkat — Haig szélsőséges kijelentései a kongresszusban. SZOMBAT: a japán külügyminiszter washingtoni útja — Véget ér a lipcsei vásár. tételeket támasztanak — a NATO többsége, beleértve Párizst és Bonnt, hajlékonyabb álláspontra helyezkedik. Igaz, nehezen vonhatják ki magukat a nagy szövetséges befolyása alól.) Az amerikai sajtó kedvelt fogásai közé tartozik, hogy rendszerint mérleget von az új elnök első száz napját követően. Reagan elnökségének valóban csak a kezdetén vagyunk, jóllehet mozgalmasságban nincs hiány. Ez a száz nap éppen a római NATO- tanácskozás előestéjén jár le, s ezúttal valóban módot nyújt majd az új amerikai kormányzat politikájának megalapozottabb értékelésé© Miért szaporodtak meg a dél-afrikai támadások a szomszéd országok elÁ hét három kérdése Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel nap megbeszéléseket folytatott Hans Dietrich met külügyminiszterrel. • Miért hívták össze idő előtt a NATO-tanácsot? A meteorológiai tavasz után a héten beköszöntött a csillagászati tavasz is, lassan-las- san enyhébbre fordul az idő. A világpolitikai klímában azonban nem egészen ilyen folyamatok érvényesülnek. Washington irányából különösen fagyos hullámok érzékelhetőek. Az alkalom valójában rutinszerűnek volt mondható: a kpyptkpzp ^tgndő katonpj.és gazdasági segélyprogramjával kapcsolatban, a kongresszusban meghallgatták Haig külügyminisztert. Az amerikai diplomácia új vezetője azonban elsősorban vádaskodásra és hisztériakeltésre használta fellépését. Elővette a „szovjet fenyegetés” régi lemezét, s többek között egy négyütemű hadműveletet tulajdonított Moszkvának Közép-Amerika SZKP kongresszusán előterjesztett békejavaslatok, amelyeket Leonyid Brezsnyev levél formájában is eljuttatott a legjelentősebb fejlett tőkés országok vezetőihez. Az atlanti szövetségesekre és Japánra kétségkívül máris haminiszterelnök teg- Genscher nyugatnélen? A dél-afrikai repülőgépek és különleges osztagok a héten három szomszédos országba hatoltak be, jelentős anyagi veszteségeket okozva, emberek életét követelve. Angolába, Mozambikba, sőt a Botswana Köztársaságba, a hajdani Becsuánaföldre is. Az első határsértés esetében még „tévedésre” hivatkoztak, azután nyíltan megfogalmazták a sorozatos agressziók indokait. úgymond, meghódítására. Több amerikai kommentátor úgy véli, hogy a külügyminiszter képtelen állításai mögött olyan szándékok is jelentkeznek, mint a rekord- összegű katonai kiadások elfogadtatása, valamint a figyelem elterelése a költségvetés szociális-népjóléti fejezeteinek alapos megnyirbálásáról. Más kormánytisztviselők még messzebb mentek, Pipes, 3 nemzetbiztonsági főtanácsadó egyik magas rangú beosztottja egyenesen háborúval zsarolt. Olyannyira durván hogy a Fehér Ház szóvivője hivatalosan elhatárolta magát a szélsőséges véleménytől s más öncáfolatokban sem volt hiány. Washington magatartása mindenképpen visszatetsző és veszélyes, de különösképpen a mostani időszakban. Hiszen válaszra várnak az tott az Egyesült Államok felől érkező „hidegfront”, sokkal óvatosabban és több fenntartással fogalmaznak, de szinte kivétel nélkül alapot látnak a szovjet indítványokban a párbeszéd megkezdésére. Természetesen nem akarnak és nem tudnak Washington ellenére cselekedni, db a korábbinál erőteljesebben vetődött fel a belső egyeztetés, a viták szükségessége. Ezért a szokásos június elejei időpont helyett az idén már május 4-re összehívták a NATO tanácsát, a soros színhelyre, az olasz fővárosba. Előreláthatólag e római megbeszéléssorozaton alakulhatnak ki a NATO-vá- lasz elemei. (Bizonyos körvonalak már kibontakoztak: az amerikaiak egyelőre elutasítják a tárgyalásokat, illetve a tárgyalások elvi elfogadása mellett lehetetlen felA héten ismét kiújultak a harcok az iraki—iráni frontvonal több szakaszán. Képünkön: egy iráni asszony házának romjai előtt az Ahvaz városát ért iraki rakétatámadások után. Az Egyesült Államok rekordnagyságú katonai kiadásokat irányoz elő az idei költségvetési tervezetben. Képünkön: Caspar Weinberger hadügyminiszter (jobbra) a képviselőház védelmi albizottságának ülésén igyekezett indokolni az amerikai kormány fegyverkezési döntéseit. (Foto: AP—MTI — KS) Angolát azért vették célba, mert a Cunene határfolyó másik oldalán elterülő Namíbiából sokan átmenekültek Angolába a dél-afrikai gyarmatosító elnyomás elől. Ezért bombázzák a menekülttáborokat és segítik azt a Savim- bit, aki martalócaival fellép a népi Angola ellen, falvakat gyújt fel, gyilkos merényleteket hajt végre. Mozambikot az idén már harmadszor támadják, mert a Dél-Afriká- ban betiltott ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) több vezetője ott él és dolgozik, kényszerű emigrációban. Botswana ugyancsak menedéket nyújtott Dél-Afrikából átszökött családoknak. Dél-Afrika tehát nem először hajtott végre támadást független szomszédországai ellen, de míg eddig igyekezett ezeket leplezni, most szinte nyíltan, tetszelegve vállalta a nemzetközi jogot sértő behatolásokat. A biztatás ehhez az óceánon túlról érkezett: az 'új amerikai kormányzat jelszavát vették át. Pretoria is a „terrorizmus elleni harcról” beszél, amikor fellép azok ellen, akik tiltakoznak a gyarmatosítás és fajüldözés ellen, jogos felsza- badítási küzdelmet folytatnak. Ráadásul éppen ezen a héten érkezett olyan hír Washingtonból, hogy Botha délafrikai miniszterelnök meghívását fontolgatják. Ezt ugyan hivatalosan nem erősítették meg, de aligha keltene meglepetést az amerikai fővárosban dél-afrikai látogatók megjelenése. Akik különben oly gyakran tesznek hívatlan látogatásokat a szomszédságban... O Mi történik Pakisztánban? Ziaul Hak, pakisztáni tábornok-elnök a legkézenfekvőbb megoldást választotta: másokra mutogat, másokat vádol. Pedig az eltérített repülőgép hosszúra nyúlt drámája, valamint a kísérőjelenségek — függetlenül attól, hogy a gépeltérítés, a túszszedés módszereit messzemenően el kell ítélni — fényt vethettek Pakisztán belső helyzetének ellentmondásaira. Több, mint három és fél esztendeje katonai diktatúra uralkodik az országban, s egyre inkább fokozza a bel-* ső elnyomást. Mindez oda vezetett, hogy februárban az addig egymással viszálykodó kilenc ellenzéki csoport közös bizottságot állított fel és akcióegységre lépett. Az elnök kettős taktikával válaszolt: egyrészt újabb letartóztatások következtek, másrészt kormányátalakítást határozott el, hogy egyes ellenzéki politikusokat miniszteri tárcával kenyerezzen le. Ez utóbbi manőver nem sikerült, mire — a gépeltérítést is ürügyként használva — további terrorintézkedések következtek. Ami viszont még jobban összekovácsolja az ellenerőket: egymást követik a városi megmozdulások (diáktüntetések, sztrájkok, az ügyvédek, orvosok és újságírók tiltakozása), igaz, a falusi körzetekben viszonylagos csendről beszélhetünk. A belső nyugtalanság azért is szélesebb jelentőséget nyerhet, mert Pakisztán fontos helyet foglal el az amerikai tervekben. „Helyettesítő” hatalomként, kicsit a császári Irán pótlására, hiszen Pakisztán közreműködésével próbálnak nyomást gyakorolni a térségre, beleértve Indiát is, több országban pedig — az Emirátusoktól Szaúd- Arábiáig — pakisztáni katonák tartózkodnak, vagy tárgyalások folynak az állomá- soztatásról. Ám éppen az iráni tanulság lehet figyelmeztető: ilyen belpolitikai háttérrel veszélyes dolog nagy- ratörő terveket kovácsolni. R. E. INDIAI-ÓCEÁN „Válságív”— agresszív célokra Az Indiai-óceánra való fokozott amerikai katonai behatolások és okozati összefüggéseinek, az időbeli megtervezés (többnyire titkos részleteinek feltárása kulcsot ad annak megértéséhez, miféle manipulációs hadjárat előzte meg a jelenlegi helyzet kialakulását. Drew Middleton, az ismert katonapolitikai szemleíró — a Pentagonnak a térséggel kapcsolatos távlati terveit elemezve — már A felvétel több mint jelképes: Reza Pahlavi iráni sah 1979 februárjában végleg elhagyni kényszerült Teheránt. több mint hat évvel ezelőtt jelezte: az Egyesült Államok hadügyminisztériumának szakértői szerint a közel-keleti olajért kiéleződő harc következtében az évtized végére az USA globális stratégiai érdekeinek „fő iránya” a Perzsa-öbölre koncentrálódik. Á sah bukása Akkoriban azonban, amikor Middleton a jövő képét felfestette, még szilárdnak tűnt az iráni császárság a maga több mint 400 ezer főnyi, amerikai fegyverekkel felszerelt és mintegy 40 ezer amerikai katonai tanácsadóval „megtámogatott” haderejével. Mihelyt azonban ez a döntő jelentőségű hadászati ugródeszka kicsúszott az óceánon túli olaj monopóliumok lába alól, egyszeriben megváltozott az egész erőviszonyképlet. A több mint harminc éve meglévő bahreini haditengerészeti támaszpont, vagy az ugyancsak amerikai használatban álló és Omántól kapott masirahi katonai bázis — noha ezek kulcsszerepet játszanak a Perzsa-öböl környékén — semmiképpen sem pótolhatták az Iránban elszenvedett súlyos veszteségeket. Át kellett tehát rendezni az egész stratégiai sakktáblát, hogy az Egyesült Államok a Zbigniew Brezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó által kitalált „válságívben” biztosíthassa a maga egyeduralmát. A kulcsbázis: Diego-Garcia A Nagy-Britanniától a 60- as években megszerzett ko- rallszigetek (amelyeknek lakosságát annak idején elűzték) az amerikai hadászati tervezők véleménye szerint a „legideálisabb”' kiindulópontot jelenthetik bármely, az óceáni övezetben végrehajtandó hadműveletek lebonyolításához. Az itteni, több száz millió dolláros költséggel kiépített katonai objektumok — a hadászati B—52-es bombázók fogadására is megfelelő repülőtér, az atomtengeralattjárók és a repülő- gép-anyahajók kiszolgálására alkalmassá tett kikötő, a hatalmas hírközpont és a fegyverraktárak egész sora — különösen nagy jelentőségűek. Azonkívül, hogy lehetővé teszik az amerikai lé- geirő és a haditengerészeti flotta felvonultatását, a szerveződő „gyorshadtest” operatív bevetését a térségben, más előnyökkel is kecsegtetnek. Az itteni katonai bázisok módot adnak arra, hogy az amerikai hadihajók több hónapig az Indiai-óceánon tartózkodjanak és körülbelül egyharmadnyi idővel gyorsabban érjék el az óceán bármely pontját, mintha a Távol-Keletről kellene ide vezényelni őket. És az sem mellékes szempont — legalábbis a Pentagon nézőpontjából —, hogy a sziget körzetében cirkáló atom- tengeralattjárók fedélzeti rakéta-atomfegyverei — 2500— 4500 kilométeres hatótávolságukkal — elérhetik az egész Közel- és Közép-Keletet, Afrika keleti és Ázsia déli részét, sőt a Szovjetunió egyes területeit is. Ilyen körülmények között — mint az APN egyik katonapolitikai elemzésében olvashatjuk — a Szovjetunió nem is titkolt célzattal használja fel a maga haditengerészeti flottájának erkölcsi erejét. Sz. Gorskov flottatengernagy, a szovjet haditengerészeti erők főparancsnoka írja „Az állam tengeri ereje” című művében, hogy a szovjet hadiflotta a béke és a népek barátsága szellemében erejét veszi az imperializmus agresszív törekvéseinek, féken tartja annak katonai kalandorkodását és ezzel hatékony segítséget nyújt a parti államok nemzeti függetlenségének védelméhez. A Szovjetunió — ellentétben az Egyesült Államokkal — sohasem folyamodott és folyamodik erőszakhoz. Jelenléte az Indiaióceánon kizárólag a stabilitást, a térség államainak szuverenitását, területi sérthetetlenségét, az agresszív tervek meghiúsítását szolgálja. Serfőző László alezredes [’i rPTJTh -JA1 * a i t i v i ■ i i i t 11 ___A
