Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

1981. február 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az építőipar feladatai A jovo: gyorsan és jól Beszélgetés Szabó Dános államtitkárral A napokban a megye épí­tőiparának feladatairól, az ágazat fejlesztéséről tartottak tervegyeztető tárgyalást az ÉVM és a megye vezetői. Eb­ből az alkalomból kértük meg Szabó János akadémi­kust, építésügyi és városfej­lesztési államtitkárt, hogy vá­laszoljon néhány kérdésre. — Hogyan értékeli Szabolcs-Szatmár ered­ményeit, különösen a la­kásépítés ütemét? — Ahogy más szempontból fejlődött a megye, ugyanúgy az építőiparban is jó eredmé­nyeket értek el. Külön ör­vendetes számomra, hogy a lakásépítési tervet túlteljesí­tették. Az V. ötéves terv ide­jén felépült 23 és fél ezer la­kás megépítésében a terve­zettnél is nagyob arányú volt a lakosság részaránya. Meg­állapítható, hogy nem techni­kai, hanem inkább anyagi gondok akadályozták a több­letépítést. Kedvező, hogy a lakossági részvétel nem vesz­tett a lendületéből, az építési kedvet a következő időkben is fenn szeretnénk tartani. — Ehhez kapcsolódik a megyei tárgyaláson felvetett gond, hogy ke­vés az új hőtechnikai előírásoknak megfelelő típusterv, ugyanakkor a magántervezői - jogosult^ ságot szigorították. — Kettős szorításban va­gyunk. Azt nem szeretnénk, ha nem készülnének megfe­lelő tervek, romlanának a fa­luképek. Ugyanakkor a 'la­kosság építési kedvét semmi esetre sem szeretnénk csök­kenteni. Nyilván az a célunk, hogy minél több ajánlott terv álljon rendelkezésre, amely enyhítheti a feszültséget. Ezeknek a terveknek az adaptálásánál a tanácsi dol­gozók támogatását is kérjük. Éppen ezért szorgalmazzuk az ajánlott tervek választé­kának bővítését, mégpedig úgy, hogy azok egyrészt meg­feleljenek az építtetők ízlé­sének, másrészt az energiata­karékosság szempontjából je­lentős hőtechnikai feltételek­nek. ... ► . - • — A következő évek­ben az építőipari szerve­zetek kapacitása és az igények között milyen egyensúly várható? — Ha csak az új tervidő­szak első két évét nézzük — amikor már viszonylag pon­tosan látjuk az igényeket és a lehetőségeket — akkor meg­nyugtató a helyzet, mert ki­egyensúlyozott a megyében az igény és a kapacitás. Mindez nem azt jelenti, hogy ez a folyamat gondtalan. Megemlítem például, hogy az építő szervezetek a meg­lévő eszközeikkel tudnak-e igazodni a megváltozó felté­telekhez? Mi a fenntartásnál, felújításnál kívánunk nagyobb feladatvállalást. Azt szeret­nénk, ha az egyes ipari vál­lalatok, szövetkezetek és in­tézmények építőbrigádjait is bevonnánk ebbe a munkába. Ugyancsak fontos, hogy foko­zódjon az együttműködés az építőipari vállalatoknál a meglévő eszközök hasznosítá­— A megyében az utóbbi években felgyor­sult a városiasodás fo­lyamata. Ez milyen új feladatokat jelent?" — A városiasodás össze­függ azzal, hogy Szabolcs- Szatmár fejlődése más me­gyékhez képest dinamikusabb az utóbbi időben. Ez hozza magával a gondokat is. Ezért külön figyelmet fordítunk a kommunális ellátás feltételei­nek megteremtésére. Mindez összefügg a megye egészséges fejlődésével. A következő években mintegy 140 milliós fejlesztésre lesz lehetőség a köztisztaságnál, a parkosítás­nál és más hasonló területek­nél. — Szabolcsban megvalósu­ló építkezéseknek alig 40 szá­zaléka készül olyan terv alapján, amely itt készült. Több éves gond a tanácsi tervezőiroda bővítése, hiszen itt nem irodaházat, hanem munkahelyet kell teremteni. Várható-e valamilyen válto­zás? — Magunk is indokoltnak tartjuk ezt az építést, ugyan­akkor olyan korlátozottak a pénzügyi lehetőségeink, hogy alig látunk módot a változ­tatásra. A tervegyeztető tár­gyaláson megállapítottuk, hogy keresni kell a megol­dást, az első fél év során megvizsgáljuk, milyen lehe­tőségek vannak az építés megindítására, vagy ellenke­ző esetben kénytelenek va­gyunk elhalasztani ennek a jogos igénynek a kielégíté­sét. — Cjabban ismét kül­földi munkákra gondol­hatnak a szabolcsi szék­helyű. vállalatok. Mi en­nek a jelentősége? — Az utóbbi években egy­értelműén merült fel, hogy hatékony építőipari export lehetőségeink vannak» A me­gye vállalatai a Szovjetunió­ban jól bizonyítottak. A mostani ösztönzésnek az az alapja, hogy a területi építési igényeket az export nem érinti, miközben a nemzetkö- _zi fizetési mérlegünk javítá­sában szerepet játszik. Ke­csegtető kilátásaink, ajánla­taink vannak, azonban tudni kell, hogy ezeknek jó, ha ti­zedét már most szerződéssel is tudjuk rögzíteni. Mivel a szabolcsi vállalatok a szocia­lista országokban végzett munkával abszolút elismerést szereztek, így lehetőségünk lesz a következő években is külföldön dolgozni — fejezte be Szabó János államtitkár. Lányi Botond Cipőgyár Csengerben 70 millió forintos beru­házásból új gyárat épí­tett Csengerben a Minő­ségi Cipőgyár. A próba- üzemelést január első hetében kezdték. A ter­vek szerint 1,2 millió pár cipőfelsőrészt készítenek, 350 ezer pár gyermek- és női cipőt készre gyárta­nak. Képeink: az új üzemépület kívülről. A felsőrészszalagon a bug- gol géppel szélbehajtást és ragasztási művelet ké­szül. Az aljaszalagon a délelőttös műszak gyer­mekszandálokat, a dél­utáni műszak női cipőket készít. Elek Emil felvétele Korszerűbb villamosszerelisi cikkek A korábbinál korszerűbb, fokozott élet- és vagyonbiz­tonságot' nyújtó, az eddigiek­nél gazdaságosabban készít­hető műanyag házú villamos elosztó berendezések gyártá­sát kezdték meg az Évig Vil­lamos Készülékgyárában. A kettős szigetelésű, önkioldó műanyag tokba szerelt elosztó rendszer kiválóan hasznosít­ható a könnyűszerkezetes épületek villamos hálózatá­nak kialakításánál, ahol — a többi között a fémvázak mi­att — a biztonsági előírások szigorúbb követelményeket támasztanak. Az idén mint­egy 50 ezer darab villamos el­osztó berendezést készítenek. Egységesítették a különféle biztosítékok, relék, mágnes­kapcsolók és egyéb villamos­szerelési cikkek műanyag do­bozait is, s ez — túl azon, hogy az új termék sorozatgyártása könnyebbé vált — a felhasz­náló számára több variációs, utólagos bővítési lehetőséget kínál. A yásárnap délutáni vendégek elmentek: Palicz Gé- záék, aki legjobb cimborája Lantos Viktornak a kö­zös tehenészetben. Évre is egyivásúak, majdcsak nem egyszerre nősültek és építettek szép divatos házat. Másfél év körüli kislány itt meg ott is. A feleségek kerté­szetben dolgoznak, de most gyeseinek. A ködös téli délutánt átbeszélgették Lantoséknál. A harminc felé közeledő férfiak egy sor témát vitattak meg, a fejőgép hasznosságától kezdve a futballválogatott nehéz helyzetéig. A feleségek az új ABC-áruház készletét tették mérlegre hosszasan, miközben állandóan szemmel tartot­ták a gyerekeket. Mert azoknak mindig az a játék kellett, ami a másiknál volt és emiatt gyakran nyügösködtek. Lantosné a vendégek után elteszi a tálcán maradt sü­teményt, összeszedi az asztalról a sörösüveget, poharakat. Ám a férfi, visszajőve a nyúlketrecek közül, látja, felesé­ge bosszankodik valami miatt. — Mi van, Irmuska? — Te nem vetted észre egész idő alatt? — kérdez visz- sza válasz helyett a fiatalasszony. — Mit kellett volna észrevennem? — ámul az ember. — Ilyenek vagytok ti, férfiak — emel hangján a.fele­ség. — Szúrhatta volna pedig egész idő alatt a szemed, hogy a Margó lábán itt benn is rajta volt a meggypiros csizma. Mert azt mondta — vált bővebb és csípősebb beszédűvé Lantosné: — nehezen jár a csizmája. Ne haragudjak már, ha csak úgy jön be. — Na és? — tolul fel a szemöldöke a férjnek — El­süllyedt talán vele a ház, vagy mi az ördög?! — Persze, neked mindegy. Nem tudod, hogy egyszerre vettük Margóval a szőnyegeket. Nem kevésbe kerültek. De mit nektek, férfiaknak, ti nem porszívóztok... — Ejnye, Irmus — próbál engesztelni a férj. — Tu­dod, ha annyi szabad időm van, a nyulakkal törődöm. Jó kis mellékes bevétel van utánuk. Különben, Géza sem porszívózik, elhiheted. Neki a fafaragás a hobbija. — Jó — tetszik enyhébbnek az asszony hangja is. — Ért, ha a szobájukba kell mennem, lehúzok cipőt, csizmát. De ha ő tovább kontrázik, ne higgye, hogy én nem tudok. — Ugyan, Irmusom. Két hétig se bírnátok egymással a haragot. De annyit a magam részéről is megígérhetek: ha még is haragot csinálnátok egymással, Gézával mi semmi esetre nem tartunk veletek. Asztalos Bálint VITA — DÖNTNÖKI ASZTALNÁL Bérosztás differenciáltan IGAZGATÓT, SZB-TITKÁRT, MŰVEZETŐT „ALAKÍTOTTAK” A FŐBIZALMIAK, AZ SZMT SÓSTÓI SZAKSZERVEZETI ISKOLÁJÁNAK HALLGATÓI. VAGYIS A GYAKORLATI FOG­LALKOZÁSON EL KELLETT JÁTSZANIUK JÓ NÉHÁNY TANÁCSKOZÁST, KONKRÉT DÖN­TÉST. VOLT, AKI SIKERÉLMÉNNYEL ÁLLT FEL A DÖNTNÖKI ASZTALTÓL, VOLT AKI PIRON­KODOTT TÄRSAI ÉS A FOGLALKOZASVEZETÓ ELŐTT. Mert sok munkahelyen a gyakorlat eltér a szabályok­tól. A sóstói iskolán sok fon­tos szabályt tanulnak a főbi­zalmiak. És nem csak a ne­ves előadóktól, egymástól is. A szünetekben, az előadások után nyüzsgőén hangos a fo­lyosó, a kisebb csoportokba verődött társaságok tagjai el­mondják egymásnak: „Nálunk ez a legfőbb feladat..., ne­künk ez a gondunk ..., mi ezt nem így csináljuk ...” Ebéd ai árokparton? Mi a legfőbb feladat, mi a gond például a KPM Nyír­egyházi Közúti Igazgatósága nyíregyházi üzemmérnöksé­gén? — kérdezzük Sipos La­jost, aki bő húsz éve szakszer­vezeti aktivista munkahelyén. A tapasztalt főbizalmi mun­kakörét tekintve gépláncve­zető, gyári hasonlattal élve művezető. Nyírbátortól Tisza- dobig 730 km útszakasz tar­tozik hozzájuk. A száznegy­ven ember kevés kivétellel télen-nyáron a szabad ég alatt dolgozik. — Ez már önmagában is gondot jelent nekünk. Né­hány kisebb csoportunk, bri­gádunk még mindig az árok­parton ebédel hideg élelmet. Léptünk már előre, ha tehet­jük a kis buszunkkal beme­gyünk ebédelni a legközeleb­bi ÁFÉSZ-étterembe, vagy valamelyik állami gazdaság üzemi konyhájára. Persze a távoli munkahelyeken ezt nem tehetjük meg. Éppen ezért sürgetjük, hogy minél előbb mozgó szociális létesít­ményeket kapjunk. Strapás munka a miénk, a munkaru­ha különösen fontos szá­munkra. Sajnos, gyakran 1— 2 hónapot késnek a munkaru­hák, javulhatna az ellátás. — Csaknem egy éve főbi­zalmi. Ez idő alatt mi volt a legnagyobb feladata? — A közelmúltban a moz­góbér egy részét alapbéresí­tettük. Maradt meg mozgóbér a célfeladatok elismerésére. De a pénz zömét differenci­áltan, személyre szólóan el­osztottuk. Egy-egy dolgozónk 50 fillértől 3 forintig kapott órabéremelést. Elsősorban a végzett munkát vettük fi­gyelembe és persze a régi fi­zetést is. Akinek írásbeli fi­gyelmeztetése, fegyelmije, vagy valamilyen kilengése volt, nem kapott semmit. Né­hányon reklamáltak, de meg­győztük őket, hogy nem sze­mélyeskedtünk senkivel, min­dent figyelembe vettünk dön­téseinknél. Itt az iskolán is tapasztaltam, hogy például egy pénzelosztásnak mennyi írott és íratlan szabálya van. Régi szakszervezetis vagyok, de azért sok újat, sok jót ta­nultam és tanulok az iskolán. Vállalni az ütközést Tubákos Sándor a máté­szalkai Szamos menti Állami Tangazdaság csengeri gépja­vító műhelyében brigádveze­tő. Fiatal, még nem végzett semmilyen szakszervezeti tanfolyamot, kevés tapaszta­lattal a „mély vízbe dobták”, amikor tavaly egyből főbizal­minak választották meg. — Jókora területen fek­szik a csengeri körzet. Szere­lőkkel vagyok körülvéve, de nagyjából ismerem a növény- termesztőket, az állattenyész­tőket is. De van egy kis hi­ányérzetem, többet szeretnék kint lenni a munkahelyeken. Tizenkét bizalmi tartozik hoz­zám. Velük viszont gyakran találkozom, tanulok is tőlük. De azt is tapasztalom, hogy a bizalmiak több esetben nem merik vállalni az ütközése­ket a közvetlen főnökükkeL Biztatom is őket, igaz, nekem más a pozícióm, nem kell megütköznöm azokkal a munkahelyi vezetőkkel. Nem ellentétet szítok, csak bát­rabb mozgalmi munkára buz­dítom őket. A helyi ügyeket lehetőleg nekik kell elintéz­ni. A térségben elavultak a gépjárművek, nem a legjobb a munkásszállítás. Ezen vi­szont már én is igyekszem se­gíteni. „Többször hibáztunk..." Van tanulnivalója Veres Jánosnak is, aki az egyik leg­ifjabb a főbizalmiak iskolá­ján. A magas fiatalember autókárpitos a Nyíregyházi VAGÉP Vállalatnál. — Hét bizalmi tartozik hoz­zám. Valamennyien tapasz­talt, rátermett emberek. Vi­szonylag új telepünk tovább bővül, korszerűsödik. Szoci­ális és egyéb gondjaink alig vannak. Látványos szakszer­vezeti munkát még nem tud­tam végezni a vállalatnál. Mégis örülök az iskola magas szintű oktatásának. Sokáig emlékszem majd arra a gya­korlati foglalkozásra, amelyen száz forint béremelést kellett elosztanunk. Több lépésnél is hibáztunk, de az előadó meg­mutatta nekünk a helyes utat. A kéthetes tanfolyam alatt azonban én sem tanulok meg mindent. A tankönyve­ket hazaviszem és az önkép­zésemre is gondot fordítok. Jó légkörben A tanfolyam osztálybizal­mija Komáromi Zoltánná, a Nyíregyházi Konzervgyár fő­bizalmija: — Éles viták is kialakul­nak a foglalkozásokon, pél­dául az üzemi demokráciáról, a béremelésről. Legtöbben itt tudtuk meg például azt, hogy a bizalmit áthelyezni, ellene fegyelmit indítani csak az SZMT hozzájárulásával lehet. Sok jogi formulája van a mozgalomnak. Tanulunk is szorgalmasan, tanulásunkat, aktivitásunkat rávezetik a személyi lapunkra is. Az is­kola jó légkörére egyébként jellemző, hogy a hallgatók valamennyien tegezzük egy­mást. Több hallgató megfogadta: osztálytársát majd a munka­helyén is meglátogatja. A ba­rátság ápolására, a mozgalom javára. Nábrádi Lajos |fContrctf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents