Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-13 / 37. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 13. „Lesznek gyorsan előretörök és lesznek lemaradók"* Interjú Havasi Ferenccel, ai MSZMP KB titkárával A magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgáló pozitív folyamatok kibontakoztatása megköveteli, hogy egész gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatunkban tnindenütt szigorúbb követelmények érvényesüljenek. A hatodik ötéves terv a népgazdasági egyensúly helyreállítását állította középpontba és erre alapozva tűzte ki a célokat, rögzítette az azok eléréséhez szükséges eszközöket. Vajon a szervezeti változásoktól, az iparirányítás átszervezésétől mit várnak a gazdaságpolitika alakítói — többek között ezeket a kérdéseket tettük fel Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, az MSZMP KB titkárának. — Olyan korszakban élünk, amikor a világgazdasági feltételek sohasem látott gyorsasággal változnak, a külvilágban a korábbiakhoz képest lényegesen több a kiszámíthatatlan elem. Végül is mi várható gazdasági fejlődésünk külső feltételeiben a következő években? — Teljesen egyértelmű a következtetés, hogy lényegesen nehezebbé válik behozatalunk főleg alapanyagokból, energiahordozókból, mindenekelőtt a szocialista országokból. Ennek részben mennyiségi korlátjai vannak, részben az árak alakulása is ebbe az irányba hat. Hozzáteszem, hogy ez hosszú távú tendenciának tekinthető. Lényegesen megnehezül ugyanakkor kivitelünk a tőkés országokba, hiszen nem várható gazdasági élénkülés, s élesedik a verseny, ami nemcsak a kivitel mennyiségének növelését nehezíti, hanem exportárainkra is hatással lesz. Olyan helyzet alakul ki, amelyben szinte korlátlan az importlehetőség a tőkés világból, de korlátozott az export, a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatainkban pedig éppen fordítva: behatárolt az import és jó kilátásai vannak a kivitelnek. — Növeli nehézségeinket, hogy a tőkés világban erősödik és sok helyütt kormányzati rangra emelkedik a gazdasági megkülönböztetés, a diszkrimináció politikája, erősödik a protekcionizmus. — A hitellehetőségeket illetően világosan látszik, hogy Magyarország mai megítélése jó a tőkés bankok részéről, hiszen korrekt, első osztályú adósként vagyunk elkönyvelve. Hitelfelvételi kérelmeinknél eddig tulajdonképpen semmiféle korlátba nem ütköztünk, de ez csak a dolog egyik oldala. A másik oldal: a külföldi kölcsönök igénybevételénél megfelelő önmérsékletet kell tanúsítani, egy bizonyos határon túl nem lehet menni. Az adós-) ságszolgálati terhek időben és korrekt módon való rendezését illetően természetes visszatartó erő gazdaságunk teherbíró képessége. Ez jó pozícióink további megtartása miatt is érdekünk. A hatodik ötéves nép- gazdasági terv külső feltételei közül mindez lényegesen behatárolja azt a mozgásteret, amelyben a célokat kialakítottuk. — S a kiszámíthatatlan események? — Gondolom, elsősorban a világpolitikai helyzet alakulására céloz. Nézze, ez a terv azt feltételezi, hogy az enyhülés elemei megmaradnak, sőt helyenként erősödni fognak. Változatlanul hem számolunk a hidegháborús erők fölénybe kerülésével és azzal sem, hogy olyan háborús konfliktusok alakulnak ki, amelyek befagyasztanák vagy szétrombolnák a normális nemzetközi gazdasági együttműködést, a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. Számolunk viszont a szocialista országok közötti együttműködés szükségszerű fejlődésével és azzal, hogy a tőkés világ* Megjelent a Heti Világgazdaság 1981. január 31-i számában. ban bizonyos gazdasági köröknek igenis érdekük a kereskedelem fejlesztése a szocialista országokkal. A fejlődő világgal való gazdasági kapcsolataink terén látnunk kell, hogy a fizetőképes országcsoportok, az olajban és más nyersanyagban gazdag államok egyre nagyobb követelményeket támasztanak árucikkeinkkel szemben, míg a szegényebb és fizetési nehézségekkel küszködő államokkal való együttműködésünkben nehezebb lesz a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítása. — Magyarországnak e külső folyamatokra nincs befolyása, csak egy út marad: mindezekre értelmesen, rugalmasan reagálni. E felismerést miként tükrözi a hatodik ötéves terv? — Magyarországon nagyon nagy szükség van arra, hogy a jövőben is erősödjék a tervezőmunkának, a középtávú tervnek a szerepe. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a tervnek mindazokon a területeken, ahol ma egyensúlyhiány van, az egyensúly felé kell vinnie a gazdaságot. A jó terv akkor ad hatásos eszközt a gazdaságirányítás kezébe, ha alapvető kérdésekre — így az egyensúlyi helyzet megteremtésének kérdéseire — választ ad, ebben előrevisz. Nemcsak a külső egyensúlyi helyzetünkben meglévő gondokat kell enyhítenie, hanem a belső egyensúlyi problémák: a foglalkoztatottság, költség- vetés, a vásárlóerő és árualap esetében is jobb helyzetet kell teremtenie. Amennyiben a terv ebben a felfogásban készül — és így készült —, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a középtávú terv lényegesen erősíti a tervszerűséget. Kedvezőtlen világgazdasági körülményekre, s nem optimális helyzetre alapoztuk tehát a tervet, s ebből fakad mindaz, amit az egyes népgazdasági ágakban el kell végezni, így alakítottuk ki a terv eszközrendszerét és céljait. Ügy érzem, hogy a valóságos helyzetre értelmesen és rugalmasan reagál mostani középtávú tervünk. — Sokan feszegetik, hogy az előirányzott növekedési ütem lassú, mondván, hogy belső tartalékaink nagyobbak. A pesszimisták szerint pedig nem biztos, hogy a vállalatok hatékonysága az elképzelt ütemben növekszik. — Az a véleményem, hogy ma az ország gazdasága nem rendelkezik olyan feltételekkel, hogy a tervbe vett növekedési ütem mellett reálisan egy más alternatíva is megvalósítható legyen. A gyorsabb növekedési ütemhez nem rendelkezünk megfelelő termelési szerkezettel. A dinamikusabb fejlődésnek olyan importvonzata lenne, amit a jelenlegi termékszerkezetben nem tudnánk gazdaságos exporttal ellentételezni, tehát a népgazdaság külső — és hozzáteszem: belső — egyensúlyi helyzetének további jelentős romlásával járna a gyorsabb növekedés. Emellett a szerkezeti átalakulást kísérő munkaerőmozgás szolidabb növekedés mellett zökkenőmentesebben mehet végbe. A gazdálkodás színvonalát is lényegesen magasabbra kell emelnünk — a munkaerővel, az anyaggal, az energiával jobban kell gazdálkodnunk, s előbbre kell lépni a szervezettség növelésében — és mindezek a növekedésre gyakorolt kedvező hatásukat ugyancsak fokozatosan fejtik ki. Nincs értelme a látszatnövekedésnek. Nincs szükségünk szép számokra és ennek nyomán raktárakat duzzasztó, készleteket növelő, eladhatatlan vagy csak gazdaságtalanul értékesíthető árukra. Az egyetlen járható út nemcsak nálunk, hanem a fejlettebb országokban is, hogy a mérsékelt ütemű növekedéssel párhuzamosan a fejlődés minőségi tényezőit helyezzük a középpontba. A termék- szerkezet előnyös megváltoztatása, a nemzetközi mércével mérve is hatékony, gazdaságos termelés részarányának emelkedése alapozza majd meg ismét a gyorsabb növekedési ütemet. — Ha a tervben előirányzott fejlődést sem tudnák elérni a vállalatok, az valóban nagy gondot okozna az országnak. Az utóbbi két év tapasztalatai alapján viszont nyugodtan állíthatom, hogy a vállalatok felzárkóznak a magasabb követelményekhez, mind a termékszerkezet-váltásban, mind a takarékosságban, a minőségi munkában. Az előrehaladás alapján jó okunk van feltételezni, hogy ez így folytatódik. — A terv eszközrendszere kényszeríti-e a vállalatokat az előrelépésre? — Nagyon jelentős szerepet szánunk a termelői árak múlt évben kialakított rendszerének, illetve az árrendszer megfelelő funkcionálásának. Tulajdonképpen ez az egyik fő garancia a magyar gazdaság és a világgazdaság közötti szabályozott együttmoz-. gásra, élő kapcsolatra. Pénzügyi rendszerünkben a normativitásra való törekvés szintén jelentős eszköze annak, hogy a vállalatok érezzék az előrelépés kényszerét, az alkalmazkodás elkerülhetetlenségét. A mechanizmus érdekeltté teszi a vállalatokat a hatékonyság gyors javításában és differenciált vállalati növekedést eredményez: lesznek gyorsan előretörök és lesznek lemaradók. Erre nagy szükség van az elkövetkezendő öt évben. A bérszabályozás, amelyet most sok kritika ér, szintén a teljesítmény szerinti differenciálódást hivatott segíteni. Az ismert gondok megszüntetése érdekében korszerűsítését napirenden tartjuk, mert még következetesebben akarjuk a gyakorlatban is megvalósítani a munka szerinti elosztás elvét. Az eszközrendszer kapcsán említeném az intézményi rendszer fejlesztését is. — A minisztériumok összevonása nyomán mindenkiben felmerül a kérdés: mi az elsődleges célja az iparirányítás átszervezésének? Mit várnak az új szervezeti rendszertől? — Az iparirányítás átszervezésén nemcsak az egységes Ipari Minisztérium megteremtését értjük. A folyamat már a kormány újjáalakulásakor megindult azzal, hogy kevesebb a kormánybizottság, ésszerűbben határoltuk el a feladatokat. Az egységes Ipari Minisztérium létrehozása volt a következő lépés, s folyik a munka a vállalati szervezet korszerűsítésére. Itt főleg decentralizálásról van szó, és nem kis eredmény, hogy az elmúlt másfél év alatt körülbelül 70 önálló vállalat alakult korábbi gyáregységekből, tröszti vállalatokból. Az irányítási szintek komplex korszerűsítési folyamatába beletartozik a vállalati belső mechanizmusok fejlesztése az érdekeltség és a felelősség mainál erőteljesebb érvényesítésére támaszkodva. A termelők és a külkereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatokat is folyamatosan korszerűsítjük, sőt, e téma kapcsán említeném a munkahelyi demokrácia bővítését, a munkavállalók képviseletei, testületéi szerepének megfelelő fejlesztését. — Ami konkrétan az Ipari Minisztériumot illeti, az vezérelt bennünket, hogy az egész gazdaságirányítási rendszerünkkel összhangba kerüljön az iparirányítás minisztériumi szervezete. Meggyőződésem, hogy gazdaság- irányításunk lényegi elemeivel inkább összhangban van egy egységes minisztérium. Azt szeretnénk, ha e minisztérium főként az ipar- politikával kapcsolatos koncepcionális tevékenységre összpontosítana, a fő műszaki fejlesztési irányok felé orientálna, segítene a vállalati piaci stratégiák kialakításában. A vállalatok önállóságának ugyanakkor jelentősen növekednie kell. A minisztérium belső szervezete e célok érdekében jött létre, és létszáma is e tevékenységre méretezve változott, csökkent. Egy vállalatigazgató mondta nekem nemrégiben: akkor lesz jó az Ipari Minisztérium, ha jó meteorológiai előrejelzést ad, hogy a vállalatok megtudják, milyen lesz az idő. — Ebben az új helyzetben nyilván a Magyar Kereskedelmi Kamara tevékenysége is más hangsúlyt kap. Mit vár a Kamarától a gazdaságirányítás? — Ha az új minisztérium az említett feladatokra koncentrál, ebből adódik, hogy az iparigazgatás rendszerében másképp kell elhelyezni a vállalati érdekek közvetítésével, egyeztetésével és ahol szükséges, az érdekek képviseletével kapcsolatos feladatokat. A Kamarának, amelynek eddig is szép hagyományai vannak, nagyobb szerepet kell vállalnia a vállalatok közötti információáramlásban, koordinációban. A vállalatokat általánosan érintő szabályozók ügyében, az érdekeltségi rendszerek kialakításában, a piaci kapcsolatok javításában, a külpiaci információk megszerzésében és továbbításában a jelenleginél centrálisabb helyet szán a Kamarának az iparirányítást korszerűsítő koncepció. Jó volna azt elérni, hogy a vállalatok gondjaikkal a Kamaránál jelentkezzenek: ott legyen megfelelő fórum a problémák megvitatására. A vállalatok ne menjenek ügyesbajos dolgaikkal és esetenként, jpgps problémáikkal, rpgtön azi Ipari Minisztériumhoz, hanem vitatkozzanak, konzultáljanak és lehetőleg jussanak közös nevezőre a Kamarában. A Kamara közvetítsen a kormányszervek, illetve a gazdálkodók között, sőt azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a szak- szervezeteket is be kell vonni egy-egy fontos téma kamarai megvitatásába. — Azt szeretnénk, ha az objektíve eltérő érdekek ütköztetésének és összehangolásának fóruma lenne a Kamara, de legyen fontos véleményező szerepe a népgazdasági szintű döntések és határozatok előkészítésében, sőt a gazdaságpolitika alakításában is a mainál hathatósabban részt vehetne. Ugyanakkor a jelenleginél jelentősebb szerepet kell vállalnia a Kamarának a már elfogadott döntések végrehajtásának megszervezésében, a kiadott intézkedések egységes értelmezésében, az egészséges vállalati közgondolkodás kialakításában. Kongresszusa előtt az SZKP Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése egyaránt a jólét emelését szolgálja. Ám az új ötéves terjavaslat, amelyet a XXVI. kongresszus önt majd végleges formába, ennél többet tartalmaz: külön szociális programot fogalmaz meg. A jólét egyik útja a jövel- mek emelése. Bizonyos kategóriákban emelik a béreket, növelik a nyugdíjak egy részét és emelik — a többi között — az anyasági segélyt. Egyes iparágakban módosítják a bértarifát: az eddiginél ösztönzőbb bérrendszert vezetnek be. (Jelenleg a bérből és fizetésből élők átlagos bére 168 rubel. Ehhez járul még a társadalmi alapokból egy- egy keresőre havonta mintegy ötven rubel. Egy kétgyermekes családban, ahol mindkét szülő dolgozik, ma évente körülbelül 1200 rubelt kapnak a társadalmi alapokból, hisz ingyen van a bölcsőde, az óvoda, az iskolában nincs tandíj, A népjólét útja ingyenes az orvos és a kórház is.) Az alapok csaknem harmadrészét a gyermekekre, a fiatalokra fordítják: ebből tartják fenn a szélesedő bölcsődei, óvodai hálózatot. Nem egy városban már minden gyermeknek jut hely a bölcsődében és az óvodában. De még akkora város is, mint Leningrad, azzal számol, hogy a következő ötéves tervben eljut idáig. Az általános iskolában az új tervidőszakban már minden gyermek ingyen kapja tankönyveit — jelenleg ez csak az első osztályban van így. Növelik az egész napos iskolák számát, fejlesztik az iskolai élelmezést. Mindez sokat segít a dolgozó anyáknak, akiknek munkájára a jelenlegi munkaerő- helyzetben nagy szükség van. A Szovjetunióban jól szervezett és színvonalas az egészségügy. Az új terv a minőség további javítását tűzi ki célul, de növelik a kórházak, a rendelőintézetek számát, s kiterjesztik a gondozást is. A szociális program fontos fejezete a lakásépítés terve. Az elmúlt öt évben mintegy tízmillió otthon épült fel, s ez nagyjából ötvenmillió ember lakáskörülményein javított. Az új lakások tervezésében lépést tártának a korral. Megkezdték az első kísérleti házak építését, ahol a magasházakban „emeletes”; azaz kétszintes lakásokat alakítanak ki. Különválasztják a pihenésre és a tartózkodásra szolgáló helyiségeket. Üj kísérleti épületeket építenek mozgatható válaszfalakkal. A távlati cél: a család minden tagjának külön lakószobája legyen. A szolgáltatások fejlesztését sem hanyagolják el. Fejlesztik az üzlethálózatot, korszerűsítik az árusítást, a falvakban éppúgy, mint a városokban. Az új ötéves terv szociális programja tehát messze túlmegy az alapvető szociális szükségletek kielégítésén. Következik: A béke útján Kis Csaba Az elmúlt öt évben körülbel ül tízmillió új otthon épült fel. (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen nagy fontosságú dokumentum lesz az 1981—85. évi árucsere-forgalmi megállapodás, amelyet pénteken írnak alá Szófiában. A gazdasági együttműködésnek a kereskedelmen kívül egyéb formáiról szólva megállapították, hogy azokra elsősorban a gépipari, az elektronikai és a vegyipari ágazatokban van lehetőség. A két kormányfő egyetértett abban, hogy a népgazdaságok közös érdeke az együttműködésben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségek gyorsabb kihasználása, amit külön indokolnak a nehezebbé vált világgazdasági körülmények. Az időszerű nemzetközi kérdések közül elsősorban a két országot és az egész szocialista közösséget közvetlenül érintők kerültek szóba. Rámutattak a nemzetközi enyhüléssel szembeszegülő imperialista erők visszaszorításának szükségességére, az enyhülési folyamat eredményei megóvásának fontosságára és aláhúzták a leszerelési tárgyalások meggyorsításának időszerűségét. Ezzel kapcsolatban reményüket fejezték ki, hogy a madridi találkozón határozat születik az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívásáról. A kormányíői tárgyalást valamennyi megvitatott kérdésben a teljes nézetazonosság jellemezte. ★ Sztanko Todorov csütörtökön este a szófiai Vitosa szállóban vacsorát adott Lázár György tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő po- hárköszöntöt mondott. Magyar felszólalás a genfi tanácskozáson A leszerelési bizottság csütörtöki plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre, hazánk genfi állandó ENSZ- képviselője. Rámutatott arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet egyenes következménye annak az imperialista politikának, amely figyelmen kívül hagyja az egyensúly és paritás elvét, katonai erőfölényre törekszik. Elítélte a NATO fegyverkezési terveit, amélyek keretében új amerikai rakéták telepítését tervezik Nyugat-Európában. A bizottság előtt álló feladatokkal foglalkozva a nagykövet kiemelten foglalkozott a nukleáris leszerelés kérdéseivel.
