Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
1981. február 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Eljutni mindenkihez MEGYÉNK NÉPFRONTMOZGALMA az eltelt öt évben is alapvető feladatának tartotta a lakosság egységének erősítését, a társadalmi osztályok és rétegek együttműködésének fejlesztését. A rétegpolitikai tevékenység átszövi egész mozgalmi munkánkat. Az elnökségek, bizottságok rendszeresen foglalkoznak a működési területükön élő dolgozó nők, bejárók, fiatalok helyzetével. Megvizsgálják — gyakran konkrét felmérések, máskor az illetékes szakemberek tájékoztatója alapján —, hogyan valósultak meg az érdekükben hozott párthatározatok. Ezt tettük a Magyar Nők Országos Tanács ügyvezető elnöksége segítségével a gyesen lévők tanulását, képzését illetően is. Kértük, hogy hivatalosan is tegyék lehetővé a munkaadóknak, hogy támogassák a gyesen lévő tovább tanuló dolgozót. A Hazafias Népfront megyei elnöksége és minden helyi elnökség mellett külön munkabizottság foglalkozik a nőpolitikái határozat maradéktalan végrehajtásával. Bizottságainkban a megye különböző településein élő aktívák vannak, akik képviselik a dolgozó nők, a. háztartásban tevékenykedők, az édesanyák, a bejárók és eljárók, a munkások és tsz-tagok több ezres táborát. A bizottságokban nemcsak nők dolgoznak a nőpolitikái határozat megvalósítása érdekében, nem is csak az S ügyük! A női egyenjogúság az egész társadalom érdeke, fejlettségének fokmérője. Sok még a tennivalónk a nők magasabb képzettsége, szaktudása, vezetői munkakörbe állítása elősegítésén, de még a családon belüli egyenjogúság maradéktalan megvalósítása terén is. A család a társadalom legkisebb alapegysége. Alap, melynek szilárdsága, légköre kihat a benne élők életére, munkájára, egészségére, a testi-lelki egyensúlyára. A szocialista életmód eszméje is csak a családi élet talaján tud kibontakozni. Könnyű dolgunk van, amikor családpolitikánkat akarjuk népszerűsíteni, jó irányelvek, jogszabályok biztosítják az alapot. A szemléletformálásban, a meggyőződésben azonban van tennivalónk. A családi életre nevelést — bár iskolai tananyag — nevelőmunkánk egyik legfontosabb kérdésének tekintjük. IFJÜSÄGI MUNKABIZOTTSÁGUNK az elmúlt évben alakult. Legelső feladataként a gyesen lévőkkel való kapcsolattartást, helyzetük, problémáik megismerését tűzte maga elé. Megyénkben 16 ezren vannak, akik három, vagy több évig otthon nevelik gyermeküket. Sokan bejárók, távol lakók, akikhez nem jut el a munkahely hívó szava, vagy akik körülményeik miatt nem tudnak eleget tenni évi egy-két alkalommal az invitálásnak. A lakóhelyi társadalmi szervek feladata, hogy eljusson hozzájuk. Az idős emberek munkabizottságában is sok hasznos javaslat született. Elsősorban a közömbösséget, a nemtörődömséget, a szeretet hiányát emlegetik legtöbben. A család, a hozzátartozók feladata, hogy meleg családi légkör vegye körül az idős hozzátartozót, de van feladatunk, és minden társadalmi szervnek, a megfelelő közvélemény, közhangulat kialakításában: hogy a nyugdíjas nem felesleges ember, érdemes gazdag élet- és munkatapasztalataikat hasznosítani. Kétoldalú szemléletformálás a legfontosabb a cigánylakossággal, mint társadalmi réteggel kapcsolatban is. Beilleszkedésük, fel- emelkedésük feltétele, hogy ők maguk is akarják, de környezetükkel is el kell fogadtatni feltörekvési szándékukat. A cigánybizottság tagjai sokat tesznek azért, hogy egyre több család kerüljön normális életkörülmények közé, de ezt meg is becsülje; hogy egyre több cigány férfi és nő is! — vállaljon munkát, létesítsen állandó munkaviszonyt. Az iskolakezdést is szeretnénk megkönnyíteni. Ezért vállalták aktíváink, hogy Nyíregyházán „kézenfogva’.’ vezetik az első osztályosokat. Meggyőződésünk, hogy kezdeményezésünkkel elősegítjük, hogy legalább a legkisebbek sikerrel vegyék az iskolaélet akadályait. IDŐSEK, FIATALOK, NŐK, városon és falun élők, bejárók, ingázók ... folytathatnánk a sort. Megyénk lakosságának kisebb- nagyobb csoportjai, akik helyzetük miatt igénylik a külön gondoskodást. Alapvető módszere a népfrontmunkának az emberi kapcsolatokra épített meggyőző, politikai nevelő- munka. Sok ezer népfrontaktíva dolgozik azért, hogy a nemzeti egység egy-egy településen is az ott élők emberi közösséget, a boldog emberek, családok társadalmát jelentse. Tóth Lászlóné HNF-munkatárs A tiszavasvári Alkaloidában Boros Mihályné műszakonként nyolcvan kilogramm Coderitet csomagol. (J. L. felvétele) A Magyar Posztógyár nagykállói üzemében Tóth Katalin műszakonként nyolcvan méter „Csaba” szövetet szó, az új, SMIT TS—1 típusú szövőgépen. (Jávor László felvétele) „Jöjjön aki irigyli...“ Este is épül a körút Mindennap látom őket, hiszen ott építik a házat közvetlenül a szomszédban, szinte karnyújtásnyira. Ha elmennék a függőfolyosó végébe, talán kezet is nyújthatnánk egymásnak, amikor éppen ott van dolguk a faltőben. Már „kinőttek a földből”, s szaporán rakják egymásra az elemeket. Két-há- rOm naponként új szint kerül a másik fölé. Két váltásban, hóban, fagyban, az éjszakások délután fél háromtól fél tizenkettőig. Nyíregyházán, a régi irodaházat északról bezáró félkörben, a Kossuth utcába torkolló kiskörút mentén egy 116 lakásos épületsor bontakozik ki gyors ütemben ... Néha a kesztyű is odafagy Vacsoraidő van. A melegedőben a fal mentén elhelyezett lócákon félkaréjban ülnek az emberek: Kotán Imre brigádvezető és a többiek; Tarjáni József, Buzsik László, Orosz Dezső, Szojka Lajos, Stankóczi József, Tóth János, Rácz István, Kobzos János, a Váci Mihály komplex szocialista brigád kilenc tagja. Szerelő, ács-állványozó, vasbetonszerelő, hegesztő, kőműves. No, meg a plusz egy fő: Nagy Gyula, a darukezelő, aztán Székely György, a villanyszerelő karbantartó. Biztatnak: írjam csak fel nyugodtan őket is, hiszen nélkülük ugyancsak bajban lennének. Vegyem úgy, brigádtagok ők is, hiszen valamennyien a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál keresik a kenyerüket. Igaz, hogy „a darus nem a Spar- tacusnak drukkol”, de megértik, mert debreceni... Nem is vonják meg tőle a szót: — Mondják, hogy jól lehet itt keresni — hát csak jöjjön ide, aki irigyli... — Szépen megírja Buga doktor is, hogy rétegesen kell öltözni, de hát két pufajkát mégsem lehet felvenni. Mozogni is kell... — Néha még a kesztyű is odafagy... Hol kerék, hol talp — Legjobb ilyenkor az újságírónak, meg a tévészerelőnek, mert itt bizony most talp van ... Stop. Megállunk. A talpot nem értem. Nevetnek. Mondják, hogy nem kell arról írni, de aztán mégiscsak fény derül a titokra: — Az úgy volt, hogy egyszer keveselltük a keresetet és szóltunk. Persze kevesebb volt a teljesítmény is, mert hideg volt, nehezen haladtunk. Akkor mondta az építésvezető, hogy hol kerék, hol talp. Vagyis ha kisebb a teljesítmény, kevesebb a kereset ... Hát most nem gurul a kerék ... — Ha gurul? — Elmegy hatig is. Az éves átlag ötön felül van. Augusztusban búcsúznak Másfél évtizede dolgozik együtt a brigád. Ha megfogytak, újak jöttek, de többségük törzsgárdatag. Megjárták már Mátészalkát, Kis- várdát, végigdolgozták Jósa- várost, s szinte minden új épületen ott van a kezük munkája. — Mi építettük a cifra házakat is! — Itt se sokáig maradunk, augusztusban végezni kell a szereléssel. — Majd akkor nézze meg, hogy haladunk, amikor az egyenesbe érünk ... Vége a vacsoraidőnek, búcsúzunk. Mire a művezető a kapuig kísér, a darus már félig felkúszik a létrán, s a reklektorok hideg fényében újra kezdődik a munka, fél tizenkettőig. Mire hazaérnek, már alszik a család ... Tóth Árpád Energia, porból N em hiszik magukról a Tiszalöki Faipari Vállalat dolgozói, hogy ók fújják a passzátszelet, bár tulajdonképpen akár hihetnék is, mert a Szabolcs-Szat- már megyében működő faipari vállalatok közül ők az egyetlenek, akik az eddig jó- szerint szemétbe kerülő hulladékból energiát termelnek, s évente több millió forint értékű olajat spórolnak meg a népgazdaságnak. Aki járt már fát feldolgozó üzem, vagy telep mellett, igencsak észrevehette, menynyi hulladék képződik a fák kérgezésénél, darabolásánál, mennyi fürészpor száll el, s mennyi marad a gépek mellett. A hulladék egy részét jobb esetben fillérekért eladják, a nagyobb rész azonban szemétbe kerül, másra, használható földterületet foglal el, s mint más szemét, szennyezi a környezetet is. A tiszalökiek ezen változtattak az ősszel és változtatnak ez év őszén is. Igaz, az ötlet nem most született, hanem amikor a debreceni fűtőházban hozzákezdtek a 411- es mozdonyok kiselejtezéséhez. A faipari vállalat vezetői elmentek a mozdonyok gazdáihoz és hármat megvettek. Sikerült abban is megállapodni az ottani szakemberekkel, hogy a mozdonyok kazánjait átlakítják, itthon, pontosabban először a tiszavasvári telepükön pedig hozzákezdtek a kazánház építéséhez és a fűtési rendszer átalakításához. Mire beállt az ősz, Tisza- vasváriban minden elkészült, s november 1-től az egyik 411-es mozdony kazánja újból termelni kezdte a meleget. Azóta nem vész kárba a faipari szerszámok gyártása során keletkezett fűrészpor és fahulladék, s óránként 22 liter gázolajat takarítanak meg Tiszavasváriban. Közben készül a két újabb mozdony kazánjának átalakítása és a kazánház Tisza- lökön is, ahol az év őszén kezdhetnek hozzá a hulladék energiává alakításához, s óránként újabb 22 liter gázolaj megspórolásához. A beruházásra költött pénz hamar megtérül, mert bár több fűtőre lesz szükség, mint eddig volt, a három kazán évente 2 és fél millió tiszta hasznot hoz. De ez még nem minden: Tiszavasváriban a telep mellett lévő szakmunkásképzőt, Tiszalökön pedig a FEFAG üzemét is ellátják mad energiával, s a hulladék sem szennyezi majd a környezetet. Talán érdemes lenne kiszámolni : mennyi energiát termelhetne mondjuk az ÉRDÉRT tuzséri, mátészalkai, vásárosnaményi telepe, vagy a megye többi fafeldolgozó üzeme, mennyi szenet, olajat lehetne pótolni azzal a hulladékkal, amelynek nagy része ma még kikerül a szemétbe. Balogh József Bódéban Á széi szinte csikorogva húzott végig a sínek közt. Szaporáztam is a lépteimet, hogy mielőbb túljussak a huzatos átjárón, amely a záhonyi 1-es őrház mellett van. Talán ezért is tűnt fel a bódészerű alkotmány, szemben a sínek mentén, amelynek az ajtaja tárva volt, és egy férfi ült benne dacolva a hideggel. — Maga nem fázik? — kérdeztem hozzáérve, miután a hidegben kezet ráztunk egymással. — Fázom én, már hogyne fáznék. Ilyen kutya hidegben. — Akkor miért nem zárja be az ajtót? — És akkor hogy nézek ki? Nem látom meg, ha jön a kocsi. Én nyitom a sorompót. — Akkor tulajdonképpen maga itt őr, ez meg őrbódé. Bár, ahogy nézem, nem egészen úgy néz ki. — Mondja csak ki nyugodtan, hogy W. C.-re hasonlít. Ha a szerszámokat is berakom, mint most is, akkor olyan szűk a hely, hogy még megfordulni sem lehet benne. Kocsi jön, dudál, jelezvén, hogy át akar menni. Az őr fürgén kisiet a sínek közé, meggyőződik nincs-e veszély, nem jön vonat semerről, majd felnyitja a sorompót. A kocsi átmegy az építkezéshez és a sorompó visszakerül a helyére. — Tehát ez a munkája? — folytatom a beszélgetést Petykó Jánossal, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozójával. — Na, nem egészen. Amint látja, van itt körül rajtam lapát, ásó, csákány, még villa is. Néha ezeket is használni kell. Ugyanis az átjáró, vagyis a sínek közének a tisztántartása is a mienk. Illetve én végzem ezt a munkát is. Most nem nagyon rázódik le a kerékről semmi, de sáros időben annál több munka akad a tisztítással. — Mióta van itt ebben a bódéban ? — Bizony már három éve. Tudja azelőtt más munkám volt nekem. Jól kerestem, bírtam dolgozni. Aztán baleset történt velem és megrokkantam. Azóta ilyen könnyebb munkára vagyok beosztva. Mert nyáron jó ám itt, csak ilyenkor télen fázik az ember nagyon. Nem mondom, ha egy kicsit jobb volna ez a bódé, nem járná ennyire a szél, no meg ha az ember ötven év körül van, már fázósabb lesz. — Nem kérte még, hogy csináljanak másikat? Lehet, hogy bent nem is tudják, hogy maga milyen körülmények között van itt? — Tudják, most nem régen járt itt az igazgató elvtárs is. Meg is ígérte. De hogy mikor lesz kész, azt nem mondta. Remélem, a jövő telet már nem kell ebben kihúzni. Petykó János lassan pakolni kezdett. Kis motyóját összerakosgatta, táska, szatyor, két egész kenyér. Amikor észrevette, hogy figyelem, magyarázatképpen még hozzátette: — Én hordom a kenyeret. Tudja itt Záhonyban nagyon finomat sütnek. Meg aztán friss is mindig. Otthon, Varsányban nincs ilyen jó. A busz meg elbírja. Azzal járok. F. F.
