Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 10. Magyar—bolgár kapcsolatok Termékeny évek O történelemtudománynak különálló ágazata a kap­csolatok históriájának kutatása. Több tudományos mű foglalkozik a magyarok és bolgárok találkozá­sainak évszázadaival. A történelmi múltú barátság az el­múlt három és fél évtizedben új alapokra helyeződött: a közös célok, az azonos szövetségi rendszerhez tartozás új tartalmat adott a két nép kapcsolatának. Barátságunk fontos állomásai a magas szintű találko­zók a két párt, a két állam vezetői között. Legutóbb 1979 júniusában járt magyar párt- és kormányküldöttség Bul­gáriában, Kádár János vezetésével. Sor került az elmúlt években miniszterelnöki, külügyminiszteri megbeszélések­re, szoros kapcsolat van az MSZMP és a Bolgár KP, az ifjúsági és társadalmi szervezetek között. A testvérmegyék és testvérvárosok viszonya valódi népi diplomácia, a baráti kapcsolatok a két testvérnép között egyre mélyülnek. Az elmúlt években dinamikusan fejlődött a magyar— bolgár gazdasági együttműködés. Az V. ötéves tervben az árucsere értéke 945 millió rubel volt, évente 15—20 szá­zalékkal nőtt a kölcsönös szállítások értéke. A következő ötéves tervidőszakban további 45 százalékos emelkedésre lehet számítani. A gazdasági szakemberek különösen ör­vendetesnek tartják azt a tényt, hogy a kölcsönös áruszál- - lítás kb. harminc százalékát — főként gépipari és vegy­ipari megállapodások alapján — a szakosított és koope­rációban gyártott termékek teszik ki. Bulgária gyártja a KGST-országok számára a villamos targoncák nagy ré­szét, jelentős eredményeket ért el a bolgár ipar a híradás- technikai és számítástechnikai iparban. A balkáni szo­cialista ország mezőgazdaságának, élelmiszeriparának és könnyűiparának számos termékét ismerik a magyar vá­sárlók a hazai boltokból. Magyarország főleg gépeket, fo­gyasztási cikkeket szállít Bulgáriába. Az együttműködés fejlettségét jelzik a két ország közös vállalatai. Az In- transzmas az üzemek belső szállításának gépesítésével fog­lalkozik, az Agromas mezőgazdasági gépeket gyárt. A gazdasági együttműködésben még vannak lehetősé­gek a további előrelépésre, — mondják a magyar és a bol­gár szakemberek. Hasznos lenne például, ha vállalataink együtt lépnének fel harmadik piacokon, mindenekelőtt a fejlődő országokban. A magyar—bolgár kapcsolatok immár hosszú évek óta kiterjednek a tudományos együttműködésre. Tudósaink kö­zött tapasztalatcsere és kooperáció alakult ki, több fontos tudományágban — így a mezőgazdasági kutatásban. Ami a kulturális kapcsolatokat illeti, a két nép leg­jobb irodalmárai vállalkoztak a műfordítás nem mindig hálás feladatára. Nagy Lászlót, aki a bolgár népköltészet legszebb kincseit ültette át magyarra, magas kitüntetés­ben részesítette a bolgár államtanács. Az elhunyt magyar költő tiszteletére emlékmúzeumot nyitnak Szmöljánban, Rodope „fővárosában”. a kapcsolatoknak természetesen van „nem hivatalos” formája is, — a turisták tízezrei látogatják évente egymás országát, ismerkednek a tájjal, a kultúrá­val, s mindenekelőtt az emberrel. A Magyarországra utazó bolgárok közül sokan keresik fel a Dél-Dunántúl tájait, ahol 1945 tavaszán a 2. bolgár hadsereg harcolt a fasisz­ták ellen. Sokan szeretteik sírját látogatják, mások — az egykori katonák — a küzdelmek színterét akarják még egyszer látni. A harkányi katonasírok virágai a harminc­hat év előtti harcokra emlékeztetnek, amikor új fejezet kezdődött a két nép barátságában. M. G. Honecker—Bölling- találkozó Berlinben átadta megbízólevelét az NSZK NDK-beli állandó - képviseletének új vezetője. Képünkön: Klaus Bölling (közé­pen) útban az akkreditálási ceremóniára, elhalad az NDK katonáinak díszsorfala előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) Madame Odette visszaemlékezik (17.) Az amerikai unokák (Folytatás az 1. oldalról) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke táviratban üd­vözölte az el nem kötelezett mozgalom elnöki tisztét be­töltő Fidel Castrót, a Kubai Köztársaság elnökét, a moz­galom megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Púja Frigyes külügyminisz­ter az évforduló kapcsán ugyancsak üzenetet intézett Narasimha Rao indiai kül­ügyminiszterhez, az el nem kötelezett mozgalom Delhi­ben folyó külügyminiszteri értekezlete házigazdájához. Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke hét­főn fogadta Klaus Böllinget, saság állandó NDK-beli kép­viseletének új vezetőjét, aki átadta megbízólevelét. Az NDK államfője csaknem egy­órás megbeszélést folytatott az NSZK-beli diplomata­politikussal. Bölling hétfőn találkozott Oskar Fischer NDK külügyminiszterrel is. Klaus Bölling berlini hiva­talba lépése kapcsán NDK és NSZK részről egyaránt han­goztatták a két német állam közötti kapcsolatok, s azok további normalizálása jelen­tőségét, nem utolsósorban az európai béke és biztonság szempontjából. Erich Honec- ker a múlt hét végén hangoz­tatta, hogy az NDK — csak­úgy, mint eddig tette — a jö­vőben is abból indul ki, hogy a két német állam kapcsola­tai nemcsak az NSZK és az NDK polgárai, hanem az európai béke és enyhülés A rendőrség, a lakosság se­gítségével, 1981. február 9-én délután Ákos Sándorné 22 éves gyáli lakosnál egészsé­ges állapotban megtalálta az 1980. december 12-én a XVIII. kerületi Keszőce utcai böl­szempontjából is jelentősek. Az NDK államfő kijelentette, megvan a lehetőség az NDK— NSZK-kapcsolatok tovább­fejlesztésére, de „itt az ideje annak, hogy az NSZK-ban végérvényesen két egymástól független, szuverén német ál­lam elismeréséből induljanak ki”. A nyugatnémet álláspontot Bölling úgy fogalmazta meg, hogy az 1972-ben megkötött alapszerződés „jó iránytű a kétoldalúi kapcsolatokhoz”. A következő időszakra „a meg­levő szerződéseken alapuló kis lépések” lehetőségét em­legette az NDK—NSZK-vi- szony további alakításában. A Helmut Schmidt bonni kancellár közvetlen környeze­téhez számító Bölling Günter Gaustól vette át a berlini ál­landó képviselet vezetését. Gaus — aki megalapítója volt a képviseletnek — mintegy hét évi NDK-beli működés után nyugat-berlini szenátor lett. csődéből fondorlatos módon, a szülők tudta nélkül elvitt Csapánszkij Orsolya kétéves kislányt. A rendőrség a gyer­meket a szülőknek átadta és a vizsgálatot folytatja. (MTI) Marlene nemcsak azonnal értesítette a rendőrséget, ha­nem a tanév fennmaradó ré­szére hazavitte Máriát és magántanárokkal taníttatta. Ez nem tett feltétlenül jót a kicsinek. Állandó felügyelet alatt nőtt fel, mintha nö­vényházban lett volna, és kö­vér kis baba lett belőle, aki koravén kijelentésekkel szó­rakoztatta a környezetét. Má­ria jó természetére vall, hogy ennek ellenére nem züllött el, mint annyi más sztárnak a gyermeke, hanem csupán szí­nésznő akart lenni. „A Madame mesélte ne­kem, hogy Mária a híres Max Reinhardt színiskólájában ta­nult Hollywoodban...” — mondja Madame Odette Mi­ron. „Marlene azonban nem hitt igazán lánya karrierjé­ben, aki lassan karcsúra kop­lalta magát. Egyébként azért nem volt ellene, de meglepő­en gyorsan beleegyezett, mi­kor 1943-ban Mária felhívta New Yorkban és bevallotta, hogy szereti az egyik színész­kollégáját és hozzá akar men­ni feleségül.” „Valóban” — meséli a szí­nész és rendező Dean Good­man San Franciscóban — „Mária házassági ajánlatot tett nekem, és ezek után ami történt az volt, hogy Marlene egyik ügyvédje magához ren­delt és felvilágosított arról, hogy egy fillért sem várhatok tőle, mint vő ... Kinevettem azt az embert!” Mikor a fiatal pár nem sokkal ezután összeházaso­dott, Marlene távolmaradt egyetlen gyermeke esküvőjé­ről. „De alighogy kibéreltünk egy olcsó apartment-t, meg­jelent egy bútorszállító kocsi — és Madame Dietrich sze­mélyesen. Sajnos” — mondta Mr. Goodman — „éppen for­gattam és így nem láthattam, hogyan mázolta a lakásunkat a nagy sztár, hogyan gyalul­ta le az ajtókat és hogyan szerelte fel a konyhát a leg­jobb dolgokkal. A szomszédok a takarítónőnknek tartották!” Marlene első veje soha nem látta személyesen az anyósát. Négy héttel később ugyanis szétvált az ifjú pár, bár a vá­lást Mária elutasította — nyilvánvalóan az anyja is így akarta — és hivatalosan csak akkor vált el Dean Good- mantől, mikor következő fér­jét megismerte. Ez a 25 éves olasz—ameri­kai William Riva volt, szin­tén egy kis színész, akivel 1947-ben kötött, házasságot Mária New Yorkban. Marle­ne ismét egyetértett az ügy­gyei, de a veje ismét azt hall­hatta: „Nem fizetek egy fil­lért sem!” És Dietrich mama ismét megjelent, mint a me­sebeli tündér, mikor a fiatal pár egy évvel később ma ne­vetségesnek tűnő összegért, 50 000 dollárért saját házat vásárolt Manhattan keleti részén, a 95. utcában. Első gyermekük, Michael születéséről így mesél Mada­me Odotte: „Amint Marlene elmesélte nekem, ez alkalom­mal is saját kezűleg segített a fiatal párnak felújítani és be­rendezni a négyemeletes há­zat. Még tizenöt évvel ké­sőbb is, az én időmben, meg­kérdezte a lányát a végtelen hosszú telefonbeszélgetések során, mikor annak már Ká­rom további gyermeke* szüle­tett, hogy ez vagy az a szám­la ki van-e fizetve. Minden beszélgetés mindig ugyan­azokkal a szavakkal fejező­dött be: küldd el nekem!” — mármint a számlákat. William, egyébként csak Bili, tartós férjnek bizonyult. A színészmesterséget, ellen­tétben feleségével hamarosan feladta és minden lehetséges foglalkozással megpróbálko­zott. Marlene — ő ilyen — azt is megbocsátotta volna neki, ha bankrabló lett volna, mert az unokák, akiket Bili Ríva produkált lányának, idős ko­rára életének értelmét jelen­tették. „Minden alkalommal meglátogatta a négy fiút és nevelőnőnek öltözve elvitte őket a közeli parkba. Ha a lánya az unokáival Párizsba érkezett, természetesen nála laktak.” | Bili és Mária New Yorkból először Rómába költöztek, azután Grigny is Savoyen-be, egy kis alpesi faluba, végül Londonba, majd ismét New Yorkba. „Monsieur Riva ab­ban az időben játékszergyár­tó volt és gyakran jött Pá­rizsba egyedül is. Ilyenkor természetesen Marlenénél la­kott a szalonban, mert Mar­lenének az volt a véleménye, hogy meg kell spórolnia a szállodai költségeket, bár ez nem kevés kényelmetlenség­gel járt, mert mindig hatal­mas, mintákat tartalmazó bőröndökkel érkezett, a játé­kokat szétrakta az egész la­kásban, még a tiszteletre mél­tó zongorára is jutott.” Odette Miron szigorúan ra­gaszkodik ahhoz, hogy Mar­lene Dietrich csak azért dol­gozott olyan idős koráig és azért vállalta a turnékat, hogy lányának és az unokái­nak egy meghatározott élet­stílust biztosíthasson. „Vigasztaló érzés lenne tud­ni” — fejezi be Odette ma­gyarázatát —, „hogy a négy fiatal amerikai nem felejti el a nagyanyját és — főleg most, mikor már nem megy olyan jól neki — gyakrabban meglátogatja Párizsban!” Lapzártakor érkezett n rendőrség megtalálta Csapánszkij Orsolya kétéves kislányt Ősszel építőmunkások köl­töztek a Kreml kongresszusi palotájába. A hatezer szemé­lyes csarnokot kívülről-belül- ről megtisztították, kicserél­ték az ülések huzatát, felcsi­szolták a mozaikpadlót, fel­újították a díszítéseket. Üj vi­lágítást szereltek a színpadra. Az SZKP soron következő, XXVI. kongresszusát készí­tették elő. A tanácskozás február 23- án kezdődik. Napirendjének két legfontosabb pontja a központi bizottság beszámoló­ja és a Szovjetunió új ötéves tervének tervezete. A decem­ber elején nyilvános vitára bocsátott tervet a központi bi­zottság és a különböző intéz­Űj körülmények között mények rendkívül alapos munkával dolgozták ki. Az ősszel kezdődtek meg a kom­munisták tanácskozásai. Az alapszervezetektől kezdve új­raválasztották a vezető testü­leteket. Ez a munkaszakasz január végére fejeződött be. Mindenütt megtartották a te­rületi pártkonferenciát, a köztársasági pártkongresszust, s megválasztották azokat, akik majd a kongresszusi pa­lotában tanácskoznak a több mint 17 milliós párttagság képviseletében. Február közepe táján zár­ják le a tervjavaslat országos vitáját. Az ország szinte egész lakosságát megmozgató nagy népi tanácskozás volt ez. A sajtó, a rádió, a televízió tízezrével közölte a hozzászó­lásokat, a javaslatokat, a ki­egészítéseket, de ennél sok­kal több vélemény hangzott el a párttánácskozásokon, az üzemi gyűléseken. Egyetlen javaslat, vélemény sem hang­zott el hiába, hiszen a kong­resszusnak ezek ismeretében kell meghoznia felelősségtel­jes döntéseit, meghatároznia öt évre, sőt bizonyos területe­ken ennél hoszabb időre az ország gazdaságpolitikáját, gazdasági stratégiáját. A kongresszus iránti figye­lem rendkívül nagy, hiszen a megelőző kongresszusok mindegyike fontos mérföldkő volt a szocialista forradalom, a szocialista társadalmi rend megvalósítása, az egész vi­lágméretű forradalmi folya­mat útján. Hosszú utat tett Az SZKP legutóbbi, XXY. kongresszusa meg a Szovjetunió Kommu­nista Pártja azóta, amióta 1898 márciusában egy kis minszki házban kilenc kül­dött összegyűlt, hogy megala­kítsa a munkásosztály forra­dalmi pártját... Az illegális harc, a győztes forradalom, a polgárháború, az iparosítás, a kollektivizálás, a szocialis­ta építés első gyümölcsei, majd a háború megpróbálta­tásai és a győzelem — ez az az út, amelynek fő irányát mindenkor a pártkongresszu­sok jelölték ki. A Nagy Honvédő Háború után csak néhány év kellett ahhoz, hogy az ország' újjá­építésének befejeztével a kommunisták újabb, hatal­mas feladatok megvalósítá­sára hívhassák munkára kongresszusukon a szovjet népet, új, nagy célokat tűz­hessenek az ország elé. A XX. kongresszus helyreállí­totta a párt életében a lenini normákat. A XXI. elfogadta a párt új programját: ez a program a kommunista tár­sadalom felépítését jelölhette meg a párt legfőbb céljául. Ami azóta történt a kong­resszusokon, tulajdonképpen már napjaink történelme. A legutóbbi kongresszusok a kommunista társadalom épí­tésének konkrét feladatait szabták meg. A legutóbbi két pártkongresszus különös je­lentőségűvé vált: a XXIV. kongresszuson dolgozták ki, fogalmazták meg a XXV-en pedig megerősítették, bővítet­ték a szovjet kommunisták bé­keprogramját, amely a hetve­nes években a világ sok száz millió emberének programja lett, s amely minden nehézség ellenére nagy eredményeket hozott az enyhülés folyama­tának megindításában, meg­szilárdításában. S ha napja­inkban némelyek dühödten támadják is az enyhülést — a program hatalmas erejét éppen az mutatja, hogy az enyhülés gondolata minden ellenállással szemben meg­gyökerezett, s meghozta az el­ső, bár egyelőre szerény ered­ményeket. Az új kongresszus most új körülmények között vizsgálja meg a program folytatásának útját. A szovjet kommunis­ták pártja előbbre akar lép­ni, tovább akar haladni a ki­próbált és eredményes úton. Következik: 2. Intenzív fejlesztés Kiss Csaba Kongresszusa előtt az SZKP

Next

/
Thumbnails
Contents