Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 10. w Árukap­csolás Emelkedtek egyes szolgál­tatások árai február 1-től. Ezek mértékét lapunk feb­ruár 1-i számában közöltük. Azt viszont nem tudtuk, hogy „egyéni” értelmezést kap mindez például a fotó­soknál. A szövetkezet szo­kott árukapcsolásával élt legutóbb is. A megrendelő csak négy képet akart húsz forintért, ők csináltak hatot 35 forintért. Az egyik fod­rászatban a hajvágáshoz gyorsan hozzácsapták az egyéb szolgáltatásokat is, hogy magasabb legyen a bevétel. Akik szót emeltek, nem a pár forint miatt, hanem az eljáráson háborognak — teljes joggal. Mi pedig a»t kérjük, hogy vizsgálják fe­lül a szövetkezetekben a módszereiket, s ha kell, büntessenek vezetőt és be­osztottat, mert az áremelést nem mindenáron kell meg­valósítani. (lányi) A Mátészalkai Építőipari Szövetkezet 77 lakást épít paneles technológiával a Keleti lakó­negyedben. (E. E. felv.) Méretre készül Mikor a két katonának pa­rancsba adták, fessék be az eget, az egyik létra, ecset fe­lől tudakozódott, akadékos­kodván, milyen nehéz, veszé­lyes feladatot kapott. A má­sik megkérdezte, milyen szí­nűre fesse, aztán nekilátott Hasonlóan talpraesett em­ber lehet Füzesséry Tibor, a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat Rákóczi úti férfiruha­szalonjának főszabásza. Né­hány éve püspöki díszruhát rendeltek a ruhaszalonban. Bár életében nem készített iyesmit: elvállalta. „Van ne­künk egy „bibliánk” — mondja —, s jókora kötet könyvet tesz elém az asztal­ra. Mindenféle szabásminta megtalálható ebben. A püs­pöki ruhától a lovaglóöltö­zetig. Előbbit lila taft selyem­ből a megfelelő díszítésekkel ellátva hibátlanul készítet­ték el. Az utóbbi darabra — a lovaglónadrágra —, sem érkezett még panasz, pedig abból jóval többet készíte­nek. Nemkülönben frakkból, re­verendából. A minap a nyír­egyházi művelődési központ zenekara számára gyártottak harminc frakkot, jelenleg a Nyírbátori ÁFÉSZ huszon­nyolc darabos megrendelésén dolgoznak. Méretre készül, karmestertől üstdobosig min­den zenész számára. Az em­lített könyvben megcsodál­hatom a telt és a normál méretre szabható „fecskefar- kú” díszöltözet szabásmintáit is. Mert külön furfang, ügyesség kell a testarányok olyan — finoman szólva — korrigálásához, mint például a pocak „eltüntetése”. A frakknak hát nem tartozéka a pocak. A reverendának vi­Korszerű anyagmozgatás Könnyen kezelhető elekt­romos villás targonca segíti a raktárosok munkáját a nyír­egyházi Divat Ruházati Vál­lalatnál. A géppel Kéninger Balázs dolgozik. (Elek Emil felv.) szont a harminckét gomb: az. Gyapjú zsorzsettből varrják, elég gyakran. Hasonlóképpen a szmokingot. Ugyanaz az anyag, de más a szabás. S a szmoking hajtókájára selyem kell. A zsaketthez viszont csí­kos nadrág. Ettől zsakett. No meg az elöl rövid, hátul hosz- szú szabású sötét kabátjától. & kizárólag nappali ünnepé­lyes alkalomra lehet viselni. Míg a szalonban rendelt egyéb öltönyöket általában felvehetik gazdáik — bármi­kor. Este, reggel, télen, vagy húsvétkor. A február elején szabás alatt álló ruhák jó ré­szét ugyanis már a locsoló­zásra készítik. Annyi a meg­rendelőjük, hogy körülbelül másfél hónapos határidővel dolgoznak. A szalon tizennégy alkalmazottja száz ruhánál többet nem képes megvarrni egy hónap alatt. Tudva ezt a szalagavatóra készülő diákok, még tavaly megrendelték az ünnepélyes alkalomra „egyen­ruháikat”. A nyíregyházi fémipari szakközépiskola, vagy a 107-es, 110-es szak­munkásképző diákjai osztá­lyonként kiválasztott egyfor­ma anyagból készült, hasonló szabású öltönyökben fognak szakmunkásvizsgát tenni vagy érettségizni. A különb­ség köztük legfeljebb annyi: egyik csoport maga tervezi az öltözékét — saját tervrajzo­kat hoznak —, míg a másik osztály a szalonra bízza a fa­zon kiválasztását. A főszabász idén változat­lanul a sportos, puha, könnyű kidolgozású, világos, egyszí­nű, esetleg apró mintázatú anyagból varrt öltönyöket ajánlja. (csendes) Rézlámpa, régi mozdony, sípok Vasúti emlékek gyűjtése Mátészalkán — Nem vasúttörténeti mú­zeumot akarunk alapítani — mondja határozottan Sza­bó Menyhért, a MÁV máté­szalkai körzeti üzemfőnök­ség személyzeti vezetője, az üzemi művelődési bizottság titkára. Már évekkel korábban ter­vezték, hogy a csomópont ha­tóterületén összegyűjtik a vasúttal kapcsolatos muzeá­lis értékű helyismereti és helytörténeti tárgyakat, em­lékeket. Elképzeléseik az el­múlt évben kezdtek megvaló­sulni. Az akció meglepő eredményeket produkált. Sok vasúti jellegű tárgyat és írá­sos dokumentumot vittek be a dolgozók. így került gyűjteményük első darabjai közé vasúti bé­lyegző, asztali rézlámpa, ké­zilámpák, vasúti várótermi székek, régi egyenruhadara­bok, sapkák, sípok, a harmin­cas évekből utasítások, a fel- szabadulás utáni helyrajzok, újságok, régi sportköri bé­lyegző és sok más iratanyag. Felderítettek egy régi kise­lejtezett mozdonyt a jánk— kölesei szakaszról, ezt a von­tatási főnökség KlSZ-fiatal- jai hozzák majd rendbe és Fehérgyarmaton állítják ki. — Gyűjtőkörünk a vasút­történet minden területére kiterjed. Szeretnénk, ha idős vasutasaink megrínák emlé­keiket szolgálati éveikről. Itt kell még elmondani, hogy a Közlekedési Múzeum támoga­tásával Mátészalkán egy gőz­mozdonyt állítunk ki, vala­mint egy 1895-ben, Aradon készült favázas étkezőko- kocsit is. Ez utóbbiban len­ne tulajdonképpen a gyűjte­ményünk kiállítva. Ebben a látogatók a korabeli környe­zetben érezhetik magukat. (nyéki) Elfogadták? Főnök, fiatalon — Nem félt? — De. Viszont túl fiatal voltam a félelemhez. — Rekorder? — Ilyen nyilvántartást nem ismerek, de nem is a rekord az érdekes. Másfél éve va­gyok ennek a falusi ABC- nek a vezetője. Hiányom nem volt, különösebb panaszt az ellátásra sem hallottam. — Nyírbogáton nagyon várták ezt az áruházát. Itt nemcsak kereskedő egy bolt­vezető, hanem a község éle­tének szerves része, a hangu­lat, közérzet alakítója. — Segítettek. — Kik? — Mindenki. A Nyírbátori ÁFÉSZ, itt a tanács és min­den vezető, a termelőszövet­kezet, és mindezeken túl a munkatársaim. — ön nagyon fiatal. Nyolc nő és egy férfi beosztottja van. Elfogadják vezetőnek? — Elfogadnak kollégának. Mindenkinek van feladata. Az enyém ez. — A munkahelyi hangulat? — Egyszer rámzáródott a mosdó ajtaja. Nos, akkor iga­zán volt hangulat, mindenki rajtam nevetett, amikor vég­re kiszabadultam. Ám tréfán kívül: sokat dolgozunk és so­kat nevetünk is. A kettő nem zárja ki egymást. Sőt. Itt többen vagyunk fiatalok. És a községben is. Még aki idő­sebb, az sem öreg. Érti, ho­gyan gondolom az öregséget? — Nagy álma? — A bolt... — Öröme? — Van egy négyhónapos gyerekünk. — Ha megnő és kereskedő szeretne lenni? — Mit mondjak? Engem nem csalt meg ez a hivatás. És azt hiszem, boldog ember vagyok... Tóth Tamás, a megye leg­fiatalabb ABC-áruház veze­tője huszonegy éves. Bartha Gábor garázdák Letérdepeltették áldozatukat... A tunyogmatolcsi tömegvereke­dés előzménye az állomáson kez­dődött. Ott várakozott Széles Károly, aki temetésről tért haza, és vele együtt még sokan. A mit sem sejtő Szélest a fiatalkorú B. József rendkívül durván szid­ta, majd a bátyja lakásáról egy lapátot szerezve szinte magán kívül ordítozott az állomáson, a lapátot csapkodta a földhöz, míg az darabokra nem törött. E nap — tavaly május ll-e volt — négyen együtt ittak a presszóban: Varga István 31 éves, Kiss József 19 éves, a fiatalkorú K. Sándor és az említett B. Jó­zsef. ök mind álltak már bíróság előtt. A sörözés után hazafelé in­dultak, s az állomás előtt halad­tak el. Ekkor szállt le a vonatról B. László kocsordi lakos, aki egy ismerőséhez igyekezett. Kiss Jó­zsef észrevette B. Lászlót, s úgy gondolta, ez az az ember, akivel az öccse összetűzött Kocsordon. Hozzálépett és a mit sem gon­doló B. László arcába fejelt. B. László gyorsan felmérte a helyzetet és futásnak eredt. Var- gáék mentek, futottak utána, ki­véve Vargát, ő kerékpáron pró­bálta utolérni. K. Sándor fogta meg végül B. László karját, s ez­zel megállásra kényszerítette, bár mondta neki, hogy nem bántja majd senki. Odaértek a többiek is, és kény­szerítették B. Lászlót, hogy a földre térdepeljen. Ekkor aztán agyba-főbe verték, rúgdosták. A járókelők rendkívül megbot- ránkoztak előbb B. László meg­szégyenítésén, aztán azon a mó­don, ahogy Vargáék verték a te­hetetlen embert. Felszólították Vargáékat, hogy hagyják abba. Válaszul Vargáék minden jelen­levőt meg- vagy leütöttek, töb­bek között egy 76 éves idős asz­szonyt. B. József egy másik asz- szonyt köpött szembe, s akire utána a társaság valóságos kőzá­port zúdított. Garázdálkodásuk mélységes felháborodást keltett a faluban. Az esetet a Nyíregyházi Járás- bíróság, mint fiatalkorúak bíró­sága tárgyalta. A bíróság Vargá­val szemben egy év nyolc hónap bo. tönt szabott ki, két évre eltil­totta a közügyektől. Ez már ott jogerős lett. A többiek fellebbez­tek, s velük szemben a Nyíregyházi megyei Bíróság dr. Lengyel István tanácsa mond­ta ki a végső szót. B. Józsefet tíz hónap szabadságvesztésre, Kiss Józsefet egy év börtönre, K. Sán­dort pedig nyolc hónap szabad­ságvesztésre büntette, Kiss Józse­fet egy évre a közügyektől is el­tiltotta. Az ítélet jogerős. (ki) ELŐTT Galgóczi Erzsébet tévé­filmjében, a Hínárban azt bizonygatja Szavári Mihály, a paraszti származású író, hogy újat akar mondani és új módon a felszabadulás­ról, másként közelítve hoz­zá, mint mások eddig tet­ték; nem az ismert sztereo­típiákat akarja variálni. Néztem, néztem a filmet, de sem közben, sem a vé­gén, sem pedig most, hogy e sorokat írom, nem tudtam rájönni, hogy mi az az új, mi az a jelentősen más? Vagy nem is erről akart szólni, hanem arról, hogy a bűnökért, legyenek azok bármily régiek, végül is fe­lelni kell? Hogy senki nem hurcolhatja magában bün­tetlenül élete végéig? Vagy egyszerűen csak egy leépü­lő, széthulló személyiség, egy elvetélt tehetség csődjét akarta bemutatni? Vagy mindezt együtt? Mit láttunk? Egy erősen alkoholizáló embert, akiről azt állítja a film, hogy író. Nem győződhetünk meg ar­ról sem, hogy valóban te­hetséges lenne, ugyanis nincs egyetlen lényegbevá­gó gondolata sem. Sem az életről általában, sem a fel- szabadulásról, sem a mű­vészetről. Félbemaradt zse­ni? Karakter, kemény egyé­niség? Egy vergődő, esendő, a múltba kapkodó és végül is rászedett, másodszor is (sokadszor?) rászedett em­ber? Ettől még sajnálhat­nánk. Bizonyára tennénk is, ha láttunk volna valamit abból, hogy milyen volt, amikor még volt valami, illetve valaki, embernek, művésznek. Így azonban számunkra nem számottevő, sem írónak, sem embernek. Túlságosan privát ez a történet. Egyébként se bi­zonyos, hogy az lett volna Galgóczi Erzsébet novellá­jának és a belőle írt forga­tókönyvnek a fő mondani­valója, ami a filmből kitet­szik. Vagy ha igen, akkor bizony nem ért célt. Seregi István ÜJrádió MELLETT Sajnos, nem ismerem a Boros János által szerkesz­tett Fehéren — feketén c. rádiófolyóirat egyes adásai­nak hallgatottsági és tetszé- si mutatóit, így csak felté­telezni tudom, hogy — ve­lem együtt — sokan hall­gatják szívesen ezt a mag­vasán érdekes műsort. Azok­nak pedig, akik még nem figyeltek föl rá, jó szívvel ajánlhatom. A múlt hét­főn sugárzott 21. számnak pl., túl a tartalmi érdekes­ségen, erénye volt a keve­set markolás, sokat fogás alkalmazása a tematikában. Így aztán mód nyílt az elemzőbb feldolgozásra akár riportról, akár kommentár­ról vagy rádió jegyzetről le­gyen szó. Itt csupán Rap- csányi Lászlónak (a műsor­óra közel felét kitevőén) Vas Zoltánnal folytatott beszélgetését (Mit hoz a teg­nap?) emelném ki. Annak ellenére, hogy sokat olvas­hattunk — magának Vas Zoltánnak a tollából is — a felszabadult Budapest köz­ellátásának megszervezésé­ről, az élet újrakezdésének hősi időszakáról, ennek a beszélgetésnek a közvetlen varázsát az olvasmányél­mények nem adhatták meg. Szinte restellem leírni, hogy riporter és riportalanya rit­ka szerencsés találkozásá­nak lehettünk fültanúi, — sokkal inkább ideillő, hogy élvezetesen csevegő beszél­gető partnereket „hallgat­tunk ki”. Remélem, hogy Vas Zoltán élőszavas, íze­sen érzékletes visszaemléke­zéseinek — még folytatása következik. Az elmúlt műsorhét egyet­len eredeti rádiójáték-be­mutatóját (ha eléggé fi­gyelmesen böngészem utó1 lag is a műsorlapot) az If­júsági Rádiószínpad produ­kálta. Osztojkán Béla rá­diójátéka, a Saxonia ex­pressz két mai fiatal, a jó­módú családi „fészekmeleg­ben” élő egyetemista lány és egy ártatlanul börtönvi­selt, ezért megkeseredett, cinikussá vált vonattakarító fiatalember életformájának, még inkább életelveinek összeegyeztethetetlenségéről szólt. Az éjszakai takarítás vállalása a lány részéről in­kább csak vágy volt az anyagi függetlenség, önálló élet, albérlet, tengerparti nyaralás feltételeinek saját erőből való megteremtése iránt, egyébként tiszteletre méltó kitörési kísérlet a kispolgári életformájából. A fiú részére azonban — per­sze, csak szerinte — a vo­nattakarítás az egyetlen le­hetséges sorsvállalás, hi­szen jóvátehetetlenül meg­bélyegzettnek véli magát, ha ártatlanul is. S hiába a két fiatal kölcsönös vonzalma, életpályájuk sínéiről egyik sem volt képes letérni.... A produkció művészi ér­tékét és hatását illetően a mondanivaló önmagában, természetesen alig jelent valamit. Ebben az esetben sem. A rádiójáték már a főszereplők jellemzésében is erősen féloldalasnak minő­síthető. Ányos, a fiú hatá­rozottan jellemzett figura (Papp Zoltán erőteljes ala­kítása ezt még jobban ki­emelte.) Börtönbe kerülésé­nek története s keserű élet- filozófiájának kialakulása íróilag kidolgozott, logikai- lag-dramaturgiailag indo­kolt volt. Gabi, a lány alak­ja alig, vagy túl általánosan, elmosódottan jellemzett. Szerepét a kitűnő Kútvöl­gyi Erzsébet sem tudhatta élettel megtölteni. A drá­mai konfliktus csúcspontja pedig (mikor a fiú egy pil­lanatra lopni is hajlandó lett volna a lányért) na­gyon is motiválatlannak ha­tott. Csakúgy, mint történe­tük semmitmondó befejezé­se. Merkovszky Pál Elkészült az első műszíy Készen áll az első igazi, elektromos légszivattyúval működő mesterséges szív ar­ra, hogy a rászoruló beteg testébe beépítsék. Az Utah egyetem egyik orvosi bizott­sága kedden hagyta jóvá egy orvosi kutatócspport eddig végzett sikeres kísérleteit, amelyek során például 254 napig sikerült a műszívvel életben tartani egy tehenet. A kutatók most az amerikai szövetségi kormányszervek­től várják a zöld jelzést ar­ra, hogy a szerkezetet élő emberen is kipróbálják. Az orvosok olyan beteg testébe építik majd be a mű­szívet, akinek szíve már meg­állt, és nincs is remény az újraélesztésre. A műszívet egy külső elekt­romos légszivattyú működ­tetné. Ennek vezetéke a be­teg mellkasán keresztül csat­lakozna a műszívhez. Ez annyit jelent, hogy a beteg ugyan helyhez lenne kötve, de szigorú felügyelet mellett élhet akár otthon is. Zsakettet rendelt... ► Gátlástalan

Next

/
Thumbnails
Contents