Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

1981. február 8. o Választások után, nagyobb lendülettel „Hegymozdítók” a gumigyárban Az egyiket a gyárból hív­ták fel, munkaruhában érke­zett, a másiknak azelőtt szól­tak, mielőtt a délutános mű­szakban munkába állt volna. Nyolcán voltak, de ötszáz fia­tal képviseletében mondták el véleményüket. S itt a kép­viselet kifejezés valóban jo­gos, hiszen olyan régi, s újon­nan választott alapszerveze­ti KISZ-titkárok voltak, akik a gumigyár egy-egy részterü­letét a többi fiatal bizalmá­ból képviselik. — Jó évük volt, a munka­versenyben kiemelkedőt nyújtottak a fiatalok — adja meg a kezdő hangot Nagy György, az üzemi KISZ-bi- zottság titkára. — A gyár gazdasági eredményei is mu­tatták, hogy a fiatalok ott áll­tak minden fontos helyen. A többiek bólogatnak, meg­erősítik az elmondottakat. Ám amikor a részletekre kerül sor, már nem hiányzik az ön­kritikus szemlélet sem. A kempingüzemből Huszti Éva kezdi: . — Ismerjük el, hogy a gaz­dasági munka jobban sike­rült nálunk, mint a KISZ- ben végzett munka. Tudjuk ugyan, hogy legfőbb dolgunk a termelés segítése, azonban az egyéni feladatvállalásokat sokan nem teljesítették olyan Madár János, Huszti Éva, Kovács Zoltán — Az lenne a helyes út, ha a gazdaság mellett a szerve­zeti élettel is egyformán tö­rődnénk. Ám ne gondolja senki, hogy a szervezeti élet folyto­nos gyűlésekkel, társadalmi munkával, politikai vitakör­rel van tele. — Sokkal nagyobb szere­pet szánunk a jó szabadidős­programoknak — tájékoztat Nagy György. — Nálunk, a mi alapszer­vezetünkben szinte a gyár minden részéből vannak — folytatja Budai János a hen­Somlai Sándor, Villás Ferenc mértékben, ahogy kellett vol­na. Máris kapcsolódik hozzá Villás Ferenc, a mezőgazda- sági abroncsgyár KlSZ-veze- tőségének titkára: — Sikernek tudjuk be, hogy a próbaüzem után ered­ményesen termeltünk. Ebben bizony benne van jó néhány túlóra, a lelkesedés. Ráadá­sul az abroncsgyári gárda még csak most alakul ki, leg­alább olyan nagy érdem a fiatalok összefogása. A munkát nehezíti, hogy a fiatalok többsége műszakba jár, sehol sem lehet olyan alapszervezetet találni, ahol könnyű lenne azonos időben minden programot megszer­vezni. Somlai Sándor a ve­gyes gyárrészlegből így véle­kedik: — A politikai munka lett volna a feladatom, ez bizony tavaly elmaradt a várttól. Majd mosolyogva egészíti ki: — Egy kicsit hivatalosnak hangzik az ilyen szöveg, de hogy megértsék a fiatalok, miért dolgozunk, arra feltét­lenül szükség van, mert enél- kül nehéz előrelépni. öt támogatja Madár Já­nos a tranzitkirendeltségből: gertechnológiáról. — Csakis a közös programokon lehet egymást megismerni. A jobbnál jobb ötleteket, terveket szinte mindenki so­rolni tudja. — A sóstói üdülőnkben há­rom-négy „mezőgazdasági abroncsnapot” tervezünk — mondja Villás Ferenc. — Lesz benne sport, kulturális vetélkedő, diszkó. Azt hiszem, hogy ilyen programokkal job­ban meg tudjuk fogni a fia­talokat. A kempingüzemben már mások a feladatok. A fiatal lányok többsége férjhez ment, nehezebb a program egyezte­tése. — Azért bízunk benne, hogy a február 28-i autóbu­szos kiránduláson, amelyet a szakszervezettel szervezünk, minél több KISZ-tag ott lesz — reménykedik Huszti Éva. — Férjekkel, családdal vár­juk a fiatalokat, s biztosan nem bánják meg. A karbantartó fiatalok ne­vében Kovács Zoltán, az ope­ratív üzemből beszél: — Van egy testvér-alap- szervezetünk az iparcikk kis­kereskedelmi vállalattól. Ott csupa lány van, nálunk fiúk, ezért elég jó bulikat szoktunk csinálni. Volt közös vetélke­dő, kirándulás. Mindennek akkor van ér­telme, ha az elismerés sem marad el. Szirmai Elvira a termelési főosztályról még csak most lett alapszervezeti titkár, egy kiváló minősítést kapott együttesnél kell bizo­nyítania : — Sok vezető is tartozik hozzánk, bízunk a személyes példamutatásban. A példamutatás pedig olyan téma, amelyhez mindenkinek van hozzáfűzni valója. Meg­egyeznek abban, hogy csak akkor érhetnek el eredmé­nyeket, ha azok, akik vezetik a fiatalokat, kiemelkednek a többi közül. — Mert az a véleményünk, hogy nem a létszámra kell menni, hanem a minőségre. Csakis így lehet eredménye­ket elérni — fogalmaz Budai János. Mindezt megerősíti a KISZ-bizottság nevében Nagy György is: — A gyárban a 30 éven aluliaknak a fele KiöZ-tag._ Talán lehetne több is, de in­kább lekapjanak azért, mert kisebb a szervezettség, mint­sem olyan emberek legyenek, akikkel nem lehet eredményt elérni. Mert a mostani gumi­gyári fiatalokkal akár hegye­ket lehet mozdítani. A bizonyítás ezután követ­kezik. A közelgő X. KISZ- kongresszus előestéjén vetél­kedőt rendeznek, ahol min­den alapszervezet képviselte­ti magát. A kongresszus kez­dését pedig egy kommunista műszakkal köszöntik. Bíznak benne, hogy mint korábban, most is munkába állnak a fiatalok mellett az idősebb dolgozók is. Lányi Botond Gyümölcsöskertből a közigazgatásba Foglalkozása: tanácselnök A főiskolán ismertem meg ezelőtt kilenc évvel Magyar Lászlót. Ahogyan az lenni szokott, akkor még nem is gondolt arra, hogy fiatalon felelős posztra állítják. Pe­dig így történt. — Már hat éve, hogy meg­kaptam a gyümölcstermesztői diplomámat Nyíregyházán, s a nyírteleki Dózsa Termelő- szövetkezetbe kerültem, mint ösztöndíjas. Nekem ez a munka jelentette és jelenti még ma is az életet. Hogy miért? A gyümölcsösben minden almafát ismertem, az almák pedig visszaköszöntek, amikor beléptem a birodal­mukba. Öröm volt nézni, amint napról napra pirosab­bak lesznek, ahogyan fejlőd­nek, szeptemberben pedig, amikor beérett a termés, leg­szívesebben minden szabad időmet ott töltöttem volna. A természet nemcsak a növé­nyeket, hanem az embereket is élteti. A szépsége pedig gyönyörködtet. Községi KISZ-titkár A fiatal gyümölcstermesz­tőnek a napi munka mellett jutott ideje másra is. A ter­melőszövetkezetben, odake- rülése után nem sokkal, KISZ-titkámak választották. Akkor lett párttag is. Lelkes, szorgalmas munkájára jel­lemző, hogy két évvel később már a községi KlSZ-bizott- ság élére került, s elküldték az egyéves pártiskolára. — Azt hiszem, az ifjúsági mozgalomban eltöltött éve­ket mostani munkámban hasznosan tudom kamatoztat­ni. Jó előiskolának bizonyult. Megismertem ezt az eléggé szétszórt települést, a lakoso­kat, az intézmények, az üze­mek vezetőit Még pártiskolába járt, ami­kor felkeresték: vállalja el a nagyközségi tanács elnöki tisztét. — Nem mondom, volt egy­két álmatlan éjszakám. Két énem viaskodott egymással, hiszen a mezőgazdaság a ta­nult szakmám, szeretem, de emellett a közéletet is közel érzem magamhoz. Feleségem rám bízta a döntést, én pedig elvállaltam ezt a nagy mun­kát igénylő, felelősségteljes, de megtisztelő feladatot. Magyar László ezzel „be­lecsöppent” az államigazga­tásba. Nem könnyű feladat, különösen olyan embernek nem, aki eddig csak a másik oldalról ismerte, most pedig, a tanácselnöki székbe kellett ülni. — Így 1979 augusztusától megkezdődött az akklimati­zálódásom a tanácsi levegő­höz. Persze azt még nem mondhatom, hogy mindenhez értek, mert nagyon sokirányú tevékenységet takar a taná­csi munka. Azonban a kezde­ti fenntartásom, hogyan tu­dok majd megfelelni ennek az igen fontos megbízatás­nak, már eloszlott. Segít eb­ben a szombathelyi elnökkép­ző iskola és a marxista—le­ninista esti egyetem szakosí­tója is. A fiatalokkal szemben bi­zony még ma is fenntartások­kal vannak az idősebbek. Ke­vés az élettapasztalata, nem tud bánni az emberekkel — mondogatják. Fogadóóra: egész nap — Ilyesmit én is tapasztal­tam, de úgy érzem, rövid idő alatt elfogadtak. Sokan ke­resnek meg hivatalos ügyben. Talán csak azért, mert a. ta­nács épületébe lépve az első ajtó balra az elnöki szobába nyílik, vagy azért, mert én vagyok az elnök, nem tudom. Mindenesetre a legapróbb panaszoktól kezdve a legbo­nyolultabb ügyekig is el­mondják az emberek problé­máikat. S nemcsak a hiva­talban, hanem az utcán is megállítanak. Azt sohasem tartom számon, mikor van fogadóóra, mert a nyírteleki­ek közül nagy számban dol­goznak Nyíregyházán, sokan több műszakban. Akkor ke­resnek meg bennünket, ami­kor éppen tudnak. A nagyváros közelsége más problémákat is felvet. Sőt, a nyírtelekiek egyszerűen Nyír­egyházára vannak utalva, mert odaköti őket a kereske­delem, a közlekedés. — Nyírtelek a nyíregyházi település-környékhez tarto­zik. Elképzelhető, hogy belát­ható időn belül városkörnyé­ki község lesz. Egyelőre itt olcsóbb az építkezés, mint a városban, mert olcsóbbak a telkek. Az elmúlt időszakban jelentős volt az elvándorlás, különösen a perifériáról hi­szen ez a község tizenöt tele­pülésből áll. Azért már el­mondhatom, hogy ez a fogyás megállt, mi is tudunk, ha nem is városit, de azt megkö­zelítő szintet biztosítani. Per­sze hiányzik még egy korsze­rű iskola, gyógyszertár, kul- túrház, az utak is rosszak, s járda sincsen mindenütt. Ha nem is mindegyik, de a kö­zeljövőben egy részük meg­valósul. Kapcsolat a fiatalsággal A tanácselnöki munkának lényeges eleme a kapcsolat- tartás. A fiatal nyírteleki el­nöknek ezzel sincs problémá­ja. — Még én is a KISZ-esek közé tartozom, s így könnyen lehet mozgósítani a szerveze­tet. Akár társadalmi munká­ról van szó, akár másról, a KISZ-es fiatalokat mindig ott lehet találni. Jó a kapcsola­tunk az itt dolgozó szocialis­ta brigádokkal, egyáltalán az üzemekkel. Ennek hatása érződik a tornaterem építésén is. Fontosnak tartottam ki­alakítani a tanácsi vezetés fórumát. Hetente tartunk ve­zetői megbeszélést, de csak a legszükségesebbeket vetjük itt fel, nem raboljuk egymás idejét. Ez a demokratizmus természetesen nem zárja ki a számonkérést. Az apparátus eddig kiválóan helytállt, sok a fiatal az igazgatás minden területén. Ügy gondolom jó kollektíva dolgozik Nyírte­leken. Még nem is olyan régen volt időszak, hogy a járási értekezleteken a rossz példák után rögtön Nyírtelek nevét említették. Most fordult a helyzet, a község elindult a felfelé ívelő úton. Sipos Béla Nagy György, Szirmai Elvira, Budai János • • Üres jár a than A most érettségizettek ál­tal használt nyelv színtelen, nem elég kifejező/'beszédkul- túrájuk szegényes, és ez a kép ' általános, áfem újkeletű. Széles körben lett általános szokás az üres csevegés. A beszélgetéseknek nincsen tét­je. Olyannyira hígak, hogy nem is lennének sűríthetők. Átrostálva a szavakat, semmi sem maradna. A beszéd a kapcsolattartásnak csak tar­talmatlan „üzemzöreje”. Ezúttal nem az úgynevezett csúnya beszéddel van a baj, nem azzal, ami elhangzik, hanem ami hiányzik belőle — mögüle. A nyelv nemcsak a beszédnek, hanem a gon­dolkodásnak is eszköze, anya­ga: amire nincs szó „kifelé”, arról nincs pontos gondolat sem. S mi lesz, ha egyszer eljön a tartalmas, árnyalt közlések ideje, a fontos és bonyolult mondanivalóké? Lesz-e hozzá kellő gyakorlat, nyelvi, gondolati muníció? S ha nem jön el e közlések ide­je, nem is hiányzik majd? Ez az elszegényedés nem csupán nyelvi jelenség. Hi­szen a beszéd: közlés, kap­csolat, viszony. Viszony a többiekhez, és a közölniva­lóinkhoz, — ha vannak. Az alsóbb iskolásoknál is megfigyelhető már e képes­ségek romlása, nem megfele­lő szintje. Nagyon sokuk anyanyelvi szókincse pasz- szív, nem tudják kifejezni magukat, pedig iskolába jár­nak, tv-t néznek... Csak­hogy ez nem elég. Nem kér­dezik őket eleget, és válaszai­kat nem méltatják kellő fi­gyelemre: már az óvodában sem jut erre idő. Otthon csak ritkám^“' kiváncsiak rájuk; probléma enélkül is van elég. Az iskolákban egyre gyako­ribb az írásban megoldandó feladat, sok közötte a teszt, ahol nem megfogalmazni, hanem többnyire csak meg­jelölni kell a helyes választ. A televízió is nagy sorozat­ban gyártja a passzív befo­gadókat: nem kérdez, nem vár választ, és közvetlenül kérdezni sem lehet tőle. A kapcsolatteremtés és -tartás képessége és hajlan­dósága a fiatalok széles ré­tegeinél szenved károkat, amit nem lehet orvosolni utóbb, a nyelvművelés esz­közeivel. Napjainkban egyet­len popegyüttes tollbamon­dásként diktálhatja le egész csoportok érzelmi-gondolati csúcsait. De a nyelvi üresjáratokért nem kell okvetlenül fiatalok közé menni. Sőt, érdemlege­sebb okait kereshetjük e je­lenségnek azoknál a korosz­tályoknál, akik „menetköz­ben” sajátították el, — ugyanezt, akiknek élettörté­nete inkább szolgál adalékok­kal e társadalmi méretű nyelvi léhasag kialakulásá­ról. Okét szemlélve még vilá­gosabbá válik, hogy a nyelv: eszköz, mely tünetekkel is szolgál a közösségek állapo­táról, vészjeleket is ad. És a cselekvés nemcsak a derék iskolaigazgatókra, meg a nyelv művelőire vár. K. T. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Büil IQDEDQE9DI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents