Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

GYÁRI ASSZONYOK TISZALÖKÖN Helytállás a HODIKOT üen Fárasztó munka 8 órán át varrógép fölé hajolni, pedá- lozni, vasalógépek gőzében talpalni. A gépek egyhan­gú és nem is halk zúgása — főleg a műszak vége felé — kissé nyomasztóan hat. A be­járóknak az utazás, a tétlen várakozás is teherként jelent­kezik. De ezek a lányok és asszonyok nem panaszkod­nak, „férfiasán” helytállnak. Sőt, talán annál jobban, hi­szen az üzemben szilárd a fegyelem, a késés, az italozás, a hosszú cigarettaszünet is­meretlen, ebben a tekintetben nem „férfiasak” az üzem dolgozói. A HÓDIKÖT tisza- löki üzeméről van szó. Mi tagadás: a Tiszalökön dolgozó lányokat és asszonyo­kat egy kicsit a kényszer is ráviszi a kemény helytállás­ra. Ugyanis a közvetlen kö­zelben nincsenek jellegzete­sen női üzemek. De ne csök­kentsük az itteniek érdemeit. Főleg azokét, akik 7—8 éve éjjel-nappal, ha kell vasárnap is munkába állnak és olyan termékeket állítanak elő, amelyek megállják helyüket mind a hazai, mind a világ­piacon. És nem is a legjobb körülmények között folyt itt a munka az elmúlt év végéig. A hatalmas csarnok zsúfolt­tá vált, „kinőtték”. Toldot- tak-foldoztak hozzá egy újább helyiséget, amelynek mérete 29X18 méter. A még friss fa­lú bővítmény nagyobb teret adott a dolgozóknak, szellő­MEZEI FERENCNÉ sebb, tágasabb helyen dolgoz­hatnak. Az elmúlt év vége óta alacsonyabbak itt a ruha­hegyek. Az üzem vezetője a csarnok végén csupán egyetlen na­gyobb ruhacsomót mutat. Kész ruhák, pontosabban magasnyakú garbók várnak elszállításra. Nem a szállító járművek hiányoznak. A 18 ezer darab garbó azért tor­nyosul itt, mert nincs címke, anélkül pedig a késztermék még nem kész termék. Az anyagellátásról külön kell be­szélnünk, hiszen ez is nehe­zíti a munkát. Ha ezért le­maradás van a termelésben, s ezt túlmunkával, éjszakai műszakok bevezetésével igye­keznek pótolni. A tröszt min­dig időben megrendeli ugyan a selyem címkéket, de azok többnyire késve érkeznek. Az említett 18 ezer darab gar­bón kívül itt áll 30 ezer da­rab különböző ruha, ezeken már van megfelelő címke, de az ide illő használati utasí­tást jelző címkék még nem érkeztek meg. A fontos címkék év végén is hiányoztak; végre decem­ber elején megjöttek. Decem­ber 7-én vasárnap, Télapó­járás idején az üzem vezetője kérte (nem is utasította) a lányokat, asszonyokat, hogy jöjjenek be címkézni. Hívó szavára száztízen jöttek be kora reggel. BARANYIFERENCNÉ Köztük volt Mezei Ferenc- né fiatalasszony, két kisgyer­mek anyukája. Melegítő­felsőrészeket készít a gépén. Tiszalökön lakik. Azon a bi­zonyos december 7-én a férje főzött otthon, meleg étellel várta haza a soron kívüli mű­szak után. Mezemét az is serkenti, hogy egy aranykoszorús bri­gád helyettes vezetője. Bri­gádtársaival évente több sza­bad szombatját feláldozza a termelés érdekében. A meg­késett címkézést néha társa­dalmi munkában végzik. Baranyi Ferencné megter­mett asszony, magasszárú cipőt visel. A vasalóüzemben szinte műszak végéig állnia kell. A meleg, a gőz tovább nehezíti munkáját. Mégis szívesen — és mint mondják róla — jól dolgozik itt, im­már hét éve. A háztartásból jött a HÓDIKÖT-be dolgozni, s hamar megszokta a korán­kelést, a buszozást. Tisza- dobról jár át naponta. Férje évek óta beteg, két gyereket nevel, a munka és a napi in­gázás mellett mégis volt ereje és kedve levelezőn elvégezni a 7. és a 8. általános iskolai osztályt. A vasalóüzemben a gépi va­salórészleg korszerű, egy gáz­pedálszerű szerkentyűvel le­het szabályozni a villamos­vasalót. Gyakran a kézi va­salóban is kell dolgoznia. TÓTH JÓZSEFNÉ Mutatja, hogy a kézi vasaló mellett egy kis lavór látható, tele vízzel. A hagyományos öntözés és vasalás a szó szo­ros értelmében nehéz helyt­állást kíván. Teljesítményre dolgozik. Hogy mennyit, azt a fizetése is bizonyítja. Decem­berben 5400 forintot keresett. De volt már 6100 forint is a borítékjában. Tóth Józsefné szintén be­járó, Tiszadobról ingázik na­ponta. Azt mondja, a vára­kozással együtt a nap 24 órá­jából kettőt utazással tölt. Női blúzokat készít nem ép­pen modern gépén. A kon­centrálás, a derékhajlítás mellett a lábmunka is igény­be veszi. Varrógépét ugyanis pedállal kell hajtani. Három éve dolgozik az üzemben és azt mondja, hogy ha lenne más munkalehetősége, akkor sem menne máshová. Két műszakban dolgozik, de ha a munka úgy kívánja, szívesen, néha önként is bejön, vagy bent marad a harmadik, az éjszakai műszakra. Három asszony a sok közül. Kezük munkája nyomán szebbnél szebb ruhák kerül­nek a boltokba. Nábrádi Lajos A HÓDIKÖT tiszalöki üzemének bejáratánál működik a helyi ÁFÉSZ „munkásboUja. A ha­vonta 200 ezer forintot forgalmazó bolt jelentősen könnyíti az üzem nődolgozóinak ottho­ni „műszakját”. (Elek Emil felvétele.) Javuló élet- és munkakörülmények Munkásbolt az üzemben A szépséges paszabi szőttes készítői hosszú éveken át pa­naszkodtak az élet- és mun­kakörülményeikre. Reggeli­nél, ebédnél a munkapadju­kon terítettek meg, úgy fo­gyasztották el hideg élelmü­ket. Az elmúlt ősszel aztán a párt, a tanács és a szövetke­zetek illetékesei összefogtak. Kidolgoztak egy tervet, mi­nek következtében átalakítot­tak egy épületet. Étkezde lett ez az épület, meleg ebédet fogyasztanak a szőtteskészí­tők. Nem egyedi esetről van szó. A nődolgozók élet- és munkakörülménye az utóbbi tíz évben sokat javult. Tíz­éves az a határozat, amely a nők helyzetének javítására született. Hazavihető ebéd 1979-ben a politikai bizott­ság újabb határozatot hozott a témával kapcsolatban. Ugyanebben az évben a me­gyei pártbizottság is napi­rendre tűzte a témát. Az em­lített két pártfórum elemezte az elért eredményeket és az új feladatokról is határozott. Í Jrvendetes, hogy megyénk eg több ^izemében, intézmé­nyében 'a szóban forgó határo­zatokat helyesen értelmezik és jól hajtják végre. Számos példát lehet felsorolni annak igazolására, hogy a nők mun­kakörülménye jobb, az úgy­nevezett második, vagy har­madik műszakjuk is „elvi­selhetőbb” lett. Nézzünk egy tiszalöki pél­dát. A HÖDIKÖT üzemében összefogtak a szövetkezeti ta­gok és a helyi ÁFÉSZ-szel közösen úgynevezett munkás­boltot nyitottak. Az üzem be­járatánál bőséges választék­kal áll a bolt azok rendelke­zésére, akik műszak után si­etnek haza. Az üzemi étkez­dében egy dolgozó akár há­rom ebédet is rendelhet. Egy ebédhez vállalati támogatást kap, kettőt teljes áron ételes- ben hazavihet családtagjai­nak. Könnyítése ez az ottho­ni munkának. A munkakö­rülmények is javultak a HÓ- DIKÖT-ben. Hogy mást ne említsünk, beszereztek egy modern zsebfelvarró gépet, amely nehéz munkától kíméli meg a dolgozókat. Tízévi gondoskodás A hetvenes években me­gyénkben felépített üzemek már eleve korszerűnek ké­szültek. Gépesítés és szociális épület nélkül ekkor már ter­vezni sem volt szabad új üze­met. A tervezők, a beruházók és persze az üzemeltetők nem elkülönülve adták át az üzemrészeket, de érezhető volt a megkülönböztetett gon­doskodásuk — a nők javára. Az elmúlt tíz évben köny- nyűipart telepítettek me­gyénkbe és olyan nem köny- nyűipari üzemeket, amelyek többnyire nőket foglalkoztat­nak. Gondoljunk a demecseri textilüzemre, vagy a kisvár- dai Izzóra. Nemrégiben Sza- mossályiban a helyi tsz mel­léküzemágként ruhaüzemet nyitott. Több szatmári lány és asszony (háztartásbeliek vagy idénymunkások voltak) fe­dett helyen, jó körülmények között dolgozik. Kismamaszalag, óvodák A nagyobb vállalatoknál számos hasznos intézkedést vezettek be. Emlékezzünk például a Nyíregyházi Kon­zervgyár kismamaszalagjára. A nyíregyházi papírgyárban üzemi óvodát építettek, az óvoda hasznát sem szükséges kommentálni. A KEMÉV- nél bevezették a nőgyógyásza­ti rendelést. A mátészalkai ISG-ben az esztergályosok je­lentős része nő. A nemrég be­szerzett modern esztergagé­pek munkájukat könnyítik. A Nyírségi Patyolat Vállalatnál a szalonokban a vasalás 70 százalékát gépesítették. Igaz, a kézi vasalás még mindig ne­héz munka. A kereskedőpálya is elnői­esedett. Az előcsomagolás, a konténerszállítás, az anyag- mozgatás gépesítése sokat könnyített a kereskedőnők helyzetén. De a következő tíz évben is akad még könnyíteni való — és nem csak a keres­kedelemben. GYERMEKNEVELES Á jutalom a szeretet jele A kis- és a nagyobb gyer­mek nevelésében egyaránt fontos szerepet játszik telje­sítményének elismerése, erő­feszítéseinek méltánylása va­gyis a jutalmazás. A siker el­ismerésével fokozhatjuk a gyermek önbizalmát, bátorsá­gát. Tudatosíthatjuk benne, hogy többre, jobbra képes. Ezzel fejleszthetjük akarat­erejét, nagyobb erőfeszítések­re sarkallhatjuk. Jutalmat sokféleképpen ad­hatunk. A legegyszerűbb a szóbeli dicséret. Megdicsér­hetjük a gyereket, ha ponto­san, ügyesen elvégezte a rá­bízott feladatokat, ha jó osz­tályzatot hozott az iskolából, ha segített a házi munkában. Munka közben segíthet a to­vábbi erőfeszítéshez egy-egy bíztató szó: „ügyes vagy”, „csak így tovább”. A gyermek, különösen a kisgyermek szemében az szá­mít jutalomnak, amit „járan­dóságán” felül kap. Nemigen méltányolja, hogy használati tárgyat — ruhafélét, tanszert stb — kap dicséretül. A juta­lom — ajándék, amely azt is kifejezi, hogy akitől kapta, szereti a gyermeket. S ez a szeretet a gyermekben is sze- retetet kelt, s a jutalmazott gyerek szeretetből tudja tel­jesíteni az újabb követel­ményt. E mellett biztonság­ban is érzi magát, ezért nyu­godt, céltudatos és kitartó munkát igénylő feladatokat is vállalni mer. Igen jó hatású, ha éreztet­jük a gyerekkel, hogy mun­kája, sikere szüleinek, hozzá­tartozóinak is örömet szer­zett. Még akkor is helyénvaló a dicséret, a jutalmazás, ha nem sikerült tökéletesre a rábízott feladat, de ha kide­rül, hogy teljesítéséért a gye­rek erőfeszítéseket tett. Mivel jutalmazzunk? — Inkább apró, jelképes tár­gyakkal, mint a szülők erejét meghaladó, s a gyerekek közt versengésre okot adó holmik­kal. Egy-egy könyv, hangle­mez, olcsó játék, sporteszköz hasznos jutalom lehet. De nem azért, mert megírta a leckéjét, megtanulta a házi feladatát. Csak akkor jutal­mazzunk, ha ismétlődő, huza­mosabb ideig tartó, nagyobb teljesítményről van szó. A mindig dicsért gyerek­ben negatív tulajdonságok alakulnak ki. Kritikája csök­ken, elbizakodottá válik, sa­ját teljesítményeit nem ítéli meg helyesen. Könnyen kis zsarnokot nevelhetünk a túl­zottan dicsért gyerekből, aki a kis kudarcokat sem tudja elviselni, és miután nem kí­vánjuk meg tőle az erőfeszí­tést, a szükséges készségeket sem sajátítja el. Az állandó dicsérettel ugyanolyan rossz hatást érünk el, mint a folytonos kifogá­solással. A két eljárás helyes arányát kell megtalálnunk, de inkább a teljesítményre, mint a mulasztásra rámutat­va. A mulasztás pótlását is inkább mint következő fel­adatot kell kitűzni, hangsú­lyozva bizalmunkat a gyer­mekben. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. február 1. Q

Next

/
Thumbnails
Contents