Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 6. Nemcsak a nyugdíjasokat érinti I. Hi az alap? A sajtó, a rádió és a televízió ismertették az elmúlt he­tekben az Elnöki Tanács és a Minisztertanács rendelkezése­it egyes társadalombiztosítási szabályok módosításáról. A vál­toztatások iránt igen nagy az érdeklődés, sokan kérdezik a változtatások indokait és azt is, hogy nem várbató-e továb­bi lényeges módosítás. A tiszaiöki fafeldolgozó üzemben évente huszonötezer köb­méter fát dolgoznak fel. Egyik termékük a raklap, mely je­lentős tőkés exportot képez.(Jávor L. felv.) Kis levéltárosok szakköre Kutatáshoz — korkedvezmény Á kiszámítás módja A nyugdíjrendszerrel kap­csolatos szabályok nagyobb része elsősorban azokat érin­ti, akik még a nyudíjazás előtt állnak. Az aktív kere­sők körében a nyugdíjazást megelőző 5—10 évben érthe­tő módon megnő az érdeklő­dés a nyugdíjazás kérdései iránt. Az aktív keresők köré­ben a legnagyobb érdeklődést az váltotta ki, hogy módosult a nyugdíjalap kiszámítása. Eddig a nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlag meghatározásánál figyelembe kellett venni a munkaviszony alapján járó mindazon jutta­tásokat, amelyek járulékköte­lesek, amelyekből tehát a dolgozóktól nyugdíjjárulékot vontak le. Ez az eljárás any- nyiban változik, hogy az 1980. december 31-ét követő­en kifizetett jutalom összegé­ből az e nélkül számított ke­reset legfeljebb 10%-át kite­vő részt lehet figyelembe venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a bányászati hű­ségjutalomra, a törzsgárda- jutalomra, a szocialista mun­kaversenyben elért ered­mény elismeréseként kapott jutalmakra, a vezetői érde­keltségi rendszer keretében központi szabályozás alapján kifizetett összegre és az egyéni kitüntetésekkel járó jutalmakra. Ismeretes, hogy a nyugdíj­alapot a nyugdíjazást meg­előző 5 év legkedvezőbb 3 évében kifizetett bérek sze­rint számítják. A 10%-os kor­látozás ugyanerre az idő­szakra vonatkozik. Ha tehát egy dolgozó az említett 3 év közül 2 évben a kereset 5%-ának megfelelő jutalmat kapott, a 3. évben az évi bér 20%-ának megfelelő jutalom „fér bele” a nyugdíj alapjául szolgáló kereset 10%-os mér­tékébe. Az intézkedés nem vissza­menőlegesen lép életbe. Sokszor előfordult, hogy a nyugdíjazás előtt nem indo­kolt módon nagy összegű ju­talmakat fizettek ki. Ez ellen­tétes a munka szerinti elosz­tás követelményével és ihffö- kolatlanul növeli a nyügdíj- kiadásokat. A jogszabály mó­dosításától várható, hogy az ilyen jellegű, lényegében a nyugdíj felemelését célzó és a végzett munkától független kifizetések háttérbe szorul­nak. A nyugdíjalap kiszámítását érinti az a rendelkezés, amely szerint a tárgyjutalom ösz- szegét figyelmen kívül kell hagyni. Ebből az is követke­zik, hogy a tárgyjutalom ösz- szege után nem kell nyugdíj­járulékot levonni. 20 éves szolgálati idő További lényeges változás a nyugdíjjogosultsághoz mi­nimálisan szükséges 10 évi szolgálati idő 20 évre való felemelése. A 10 év előírása logikus volt évtizedekkel ez­előtt, amikor az aktív kord­áknak jóval kisebb hányada vállalt rendszeresen munkát. Ma már a munkaképes korú­ak döntő többsége részt vesz a társadalmilag szervezett munkában. Ez indokolta a 10 éves minimum felemelését. A nyugdíj összege a munkabér­től és a szolgálati időtől függ. Sok esetben az alacsony nyugdíj megállapításának döntő oka az alacsony szolgá­lati idő. A szolgálati időminimum felemelése fokozatosan lép életbe, gyakorlatilag 1990-től. Ebben az évtizedben még 10 évi szolgálati idővel is nyug­díjba lehet menni. Jelenleg évente 20—25 ezerre tehető azoknak a száma, akik 20 év­nél alacsonyabb szolgálati idővel érik el a nyugdíjkor­határt. Ez elég jelentős nagyságrend. Valószínű, hogy 1 évtized múlva ezek száma lényegesen kisebb lesz, tehát kevesebb embert fog az in­tézkedés érinteni. Nyugdíjpótlék — baleseti táppénz 1981. I. 1-ével nem fizikai munkakörökben nem lehet jo­got szerezni a továbbdolgo- zásra ösztönző, 3%-os nyug­díjpótlékra. Ezt a nyugdíjpót­lékot az elmúlt évtized ele­jén vezette be a kormányzat. Ismeretes, hogy akkor ha­zánkban munkaerőhiány volt és ez indokolhatta a tovább- dolgozás ösztönzését. Időköz­ben a munkaerőhiány mér­séklődött, feltételezhetően a tervidőszak folyamán normá­lis egyensúlyi állapot jön lét­re. Ilyen körülmények között már nem látszott indokolt­nak a korhatáron túli foglal­koztatás központi szabályozá­sa. Emellett szólt az is, hogy egyes értelmiségi pályákon kismértékben nehezebbé vált a pályakezdők elhelyezkedé­se. Ha a szellemi dolgozók a nyugdíjkorhatár betöltése után nyugdíjba vonulnak, ez könnyíthet a pályakezdők gondjain is. Mindez nem je­lenti azt, hogy ha egy értel­miségi pályán dolgozó erőt érez magában a korhatár után is a munkához — és ez­zel munkáltatója is egyetért — nem dolgozhat tovább. To­vább dolgozhat, jogai a mun­kaviszonyban állók jogaihoz képest semmit nem csökken­nek, pusztán a központi ösz­tönzés megszüntetéséről van szó. Nem társadalombiztosítás, hanem jogszabály rendelke­zik a baleseti táppénz, illetve kártérítésről. Ez is az aktív keresőket érinti. Korábban az volj^a helyzet, hogy üzemi balesetnél a táppénz összegét kártérítéssel egészíthették ki a dolgozók teljes keresetére. A kártérítési eljárás nagyon sokszor hosszadalmas volt. 1981. január 1-től a biztosí­tottnak járó baleseti táppénz a napi átlagkereset teljes ösz- szege. Dr. Rózsa József MŰM szociálpolitikai főosztály vezetője (Folytatjuk) Tárnokmester, pecsétőr, püspök, a „király képében” bíró elé idéző poroszló, zsol­dos, jobbágy üli körbe az asztalt. Párbeszédük történel­met idéz. A csillogó szemek, a mosolyok árulkodnak: mu­lattató és tanulságos a játék. A szerepek formálói hetedi­kes tanulók. Kéthetenként szakkörön a megyei levéltár­ban ismerkednek a régmúlt­tal. Á figura „bőrében" — Ötödik éve működik a szakkör. A „kiöregedett” diá­kok már középiskolában ta­nulnak, néhányan egyetem­re, főiskolára készülnek — történelemből — vázolja a kör múltját Láczay Magdol­na levéltáros. — Nem könnyű a szakkörvezető dolga. Tisz­tában kell lennie a történel­mi tananyaggal, hogy épít­hessen a tanulók ismereteire. Másrészt csak oldott, játékos formában bővítheti azokat eredményesen. Ezért találtuk ki többek között a szerepjá­tékot. Egy-egy történelmi fi­gura „bőrébe bújva” átélhe- tőbb a múlt. A letűnt korok századaiba a szakköri tagokat „elkíséri” Fejes Ferencné, a Nyíregyhá­zi 6. számú Általános Iskola történelem szakos tanárnője. Titkok tudói — A páros heteken az is­kolában tartunk szakköri fog­lalkozásokat. így hetente ta­lálkozunk. A levéltár kilépést jelent a megszokott iskolai környezetből. Itt a régi köny­vektől roskadozó polcok, az iratokat rejtő dobozok között mindig akad felfedezni való. Ettől sajátos ez a szakkör. Olyan iratokat, okleveleket, dokumentumokat láthatnak a gyerekek, melyeket csak fel­nőtt kutatók vehetnek kézbe. Párhuzamosan a tananyag­gal megismerkednek a sző­kébb haza, a megye történel­mével. A száraz lecke színe­sedik, megelevenedik, önál­lóan is kutathatnak. Ez azonban korántsem egyszerű. Újra tanulnak olvasni, mert a kanyargós kézírások szavát nem mindenki érti. Megisme­rik a történeti feldolgozások műhelytitkait. Az anyaggyűj­tés, forráselemzés fogásait, melyek próbára teszik a ta­nulók kitartását. Kölcsey-levól eredetiben A hosszú asztalt körbeülő tanulókat faggatva kiderül, nem eminensek gyűjtőhelye a szakkör. Bár sok az ötös, négyes, de néhányuk ellen­őrzőjébe történelemből köze­pes került. A szakkör is se­gíthet majd a javításban. Mi hozza össze a tanulókat? A történelem szeretetén túl a céltudatosabbakat a leendő pálya, a hivatás. Mert a pá­lyaválasztásban jó tanácsadó a kör. A gyerekek időben fel­ismerhetik : jól választottak-e, valóban szeretik a tantárgyat, melyből továbbtanulnak. A • történelemórákon a re­formkorról, az 1848—49-es szabadságharcról tanultak legutóbb. A levéltári találko­zásunkkor Kölcsey Ferenc re­formkori országgyűlésen írt eredeti leveleit olvasták. A következő foglalkozásokon pedig a szabolcsi, szatmári 48-as honvédek nyomába erednek „találkozásra”. Reszler Gábor Pusztuló A kép elszomorító: két falu között, mintegy 50 holdas pusztaság. Egy-egy magányos diófa, rokkant koronájú alma- és szilvafa, a földből itt-ott ki­látszó kiszáradt szőlőtőke még sivárabbá teszi a képet. Tudom a kert történetét. Nagybirtok volt, tüskés sö­vénnyel, csősszel, rangos fajtájú szőlőkkel. Határosán vele egy domb tövében dió­fás volt. Földosztáskor a honfoglalók örömével fog­lalták el az új tulajdonosok. Utána is még ez a földda­rab tartotta el gyümölccsel, bizonyos zöldségfélékkel a falut. Hallgatom az idősebbe­ket. Mesélik, hogy milyen finom szőlők voltak ott, hogy beszökni gyermekhős­tett volt, bejutni gyümölcs­szedőnek áldott szerencse. Földosztás után is maradt a zártkert szigorú rendje, ki­mondatott még az is, hogy mikor lehet dolgozni ott. Kincs volt az a kert, úgy, ahogyan falvaink határában mindenütt kincs volt a zártkert. Akkor kinevették volna azt a boltost, aki egy faluban zöldség árusítására rendezkedett volna be. Idős, ma hetvenhat éves paraszt- ember mesélte, hogy meg­büntették azt, aki nem művelte rendesen a kertjét, és nem is a büntetés nagy­sága fájt, hanem az azzal járó szégyen. Ha az árok­partokat parcellázták volna fel, arra is akadt volna em­ber, aki megműveli, és a falvak lakossága azon pe­relt volna, hogy hol a pon­tos határ a két község kö­zött. Szegényebbek voltunk? Igen. Nemcsak javakban, hanem tudásban, a jövő el­képzelésének képességében is. A Nyírbéltek melletti Gyáli szőlő közelében a dió­fák saját árnyékuk áldoza­tai lettek, mert napsütött föld kellett a krumplinak, a rozsnak, a dohánynak, a gyümölcsfák belehaltak a hozzá nem értésbe. A szőlő élt legtovább, de ahogy öre­gedtek az első honfoglalók, ahogy fáradni kezdtek a lá­Vannak „szürke” tolvajok, akik csak akkor emelnek el valamit, ha épp útjukba ke­rül, de vannak erőszakosak is, akik a legkülönbözőbb szer­számokkal felfegyverkezve indulnak értékszerző útjukra, hogy ha másként nem, erő­szakkal is megszerezzék amit akarnak. A köznyelvben be­törőknek hívjuk őket, a hiva­talos nyelv szerint „dolog el­leni erőszakkal — kisebb, vagy nagyobb — értékre el­követett lopás”. Nagy Sándorné született Németh Anna 29 éves csen- gerújfalui lakos gyakran be­járt D. Mihályné lakására. November 4-én megfigyelte, hogy D.-né mikor megy el otthonról, s míg az asszony a templomban volt, Nagyné egy vésővel lefeszítette az ajtón lévő zárat, bement a lakásba és ellopott 6000 forintot. Az ügy hamar kiderült, s a pénz — mielőtt a tolvaj elköltötte volna — visszakerült tulajdo­nosához. A bíróság — mert a kár megtérült — 8 hónapi szabadságvesztést szabott ki Nagynéra, de a büntetés vég­rehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az alkoholista 20 éves, napkori Juhász László de­cember 13-án este részegen egy baltával indult el pénzt szerezni a napkori iparcikk­boltból. Átmászott a keríté­sen, aztán a baltával nekilá­tott falat bontani. Egy idő után rájött, hogy a megbon­tott részen nem tud bejutni, zártkert bak és a vállak, ahogy fogy­ni kezdtek a falvakból a fi­atalok, úgy nőtt a távolság a falu és a kert között. Csak Nyírbélteken éven­ként 130—150 hektárnyi műveletlenül hagyott kertet, földet találnak a határjárá­sokkor. Arra van törvény, hogy ezeket a műveletlen hagyott parcellákat állami tulajdonba vegyék, de mert ezek nagyüzemi hasznosí­tásra alkalmatlanok, nem oldódik meg semmi. Nő a parlagföld, és az önmagát valamikor (igaz, korántsem a mai színvonalon!) zöld­áruval ellátó falu sorban áll egy második zöldségbol­tért, hiszen a megművelt kertjeink is a nagyüzemek­től ellesett módszerekkel, ott megismert növényvédő sze­rekkel egy-egy terméket termelnek. A távolabb eső, egykor kincseket érő kertek­ben pedig egyre több he­lyen, semmit. A műveletlen földek egy­felől talán valóban a vi­szonylagos jómód jelei, de az, hogy az állam rendele­tekkel kényszerül védekez­ni a mezőgazdasági haszno­sítású földek fogyása ellen, hogy évenként így is egy nagy, ötezer hektáros ter­melőszövetkezetnek meg­felelő földterület lesz par­laggá, úttá, udvarrá, város­sá, a szegényedés lehetősé­gét hozzák közel. ▲ zöldségboltokban vá­sárolni lehet kényel­mesebb, de ha közsé­genként nem találunk vala­milyen megoldást e folya­mat lassítására, akár úgy, hogy a közlekedéssel hoz­zuk közelebb, elérhetőbb tá­volságra ezeket a területe­ket, akár úgy, hogy iskolák, üzemek, közösségek segítsé­gét szervezzük, akkor nap­ról napra szegényedhetnek a kényelmes boltjaink. Azt a bizonyos kiirtott diófást már nem lehet megmenteni, de a messzire tervező em­ber ültethetne akár diófá­kat is. Unokáink tisztelné­nek érte minket. meg a hátsó ajtót könnyebb is kifeszíteni, így ott próbál­kozott. A lemezkazettában szép kis összeg volt (több, mint 17 ezer forint), de nem találta meg, s körülbelül 40 forint aprópénzzel távozott, még a falbontás „munkadí­ját” sem kereste meg a bolt­ban. Innen a Gárdonyi utcán parkoló autóbuszhoz ment, benyomta az ajtót, lefeszítet­te a pénz tárolására szolgáló lemezkazettát, elvitte egy fa­sorba, kinyitotta, de egy va­sat sem talált benne. A gyen­geelméjűség enyhe fokában szenvedő Juhász Lászlót a bíróság 10 hónapi börtönre büntette, 1 évre eltiltotta a közügyektől és az alkoholis­ták kényszergyógyításának is alá kell vetnie magát. Egy csatornavassal akarta kifeszíteni szeptember 13-án éjszaka a vállaji Rákóczi Tsz zöldségboltját Pintye Gyula 32 éves tyukodi lakos, de ész­revették, s menekülnie kel­lett. Pintye nem haza indult, hanem a mátészalkai ABC- áruház ablakát verte be, be­mászott, 728 forint váltópénzt, s közel 1500 forint értékű árut elvitt. Hogy ne kelljen a lo­pott holmival gyalogolnia, a Rácz-kertben egy motort is lopott, de alig jutott el 50 mé­terre, megfogták a rendőrök. Pintyét 1 év börtönre ítélték, 2 évre eltiltották a közügyek­től és kötelezték a betöréssel okozott kár megtérítésére. Mindhárom ítélet jogerős. Bartha Gábor Falat is bontott Baltával pénzért A nyírmihálydi kastély ma — napközi otthon. (Jávor L. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents