Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-06 / 31. szám
1981. február 6. KELET-MAGYARORSZAG 3 A példa erejével A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK földterületének a tizedét sem éri el az a rész, ahol az állami gazdaságok termelnek a megyében. Azonban a nyolc gazdaság munkája, eredménye sok tekintetben még mindig példa lehet a termelőszövetkezetek előtt. Legjobban talán a termelés növekedése mutatja ezt. A tavalyi, mindenki számára rossz évet leszámítva, átlagosan több, mint tizedével emelkedett az állami gazdaságok termelése évente. Manapság, a termelőszövetkezetek egyesülésével, több falu határát is átfogja egy- egy üzem. Az állami gazdaságoknál is történt koncentráció, azonban az egyesülések után nem úgy alakultak ki a nagy területű gazdaságok, hogy azoknak egy tagban van a határa. A megyében általában 250—600 hektáros területrészek vannak, egy gazdaságra átlagosan több, mint tíz területrész jut. Ilyen termelési adottságok mellett jóval nehezebb volt bizonyítani, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban a mindig újat keresés hozhatja meg a jó jelent, s a jövedelmező jövőt. Csatlakoztak az új, bevált termelési eljárásokat alkalmazó gazdaságokhoz, vagy termelési rendszereket alakítottak ki, mint az almánál a Szatmárkert, a burgonyánál a Solánum. A másik mód az volt, hogy a további feldolgozás alapjait teremtették meg. Így hozták létre Mátészalkán a húsfeldolgozó üzemet, termel évek óta Nyír- gelsén az almalényerő üzem, s épült újabban hasonló Mátészalkán. Az állami gazdaságok termelési szerkezete a megyében több vonatkozásban hasonlít a termelőszövetkezetekhez. Így magas a gyümölcstermelés (elsősorban a téli alma) aránya, azonban az állattenyésztés részesedése jóval magasabb, mint a szövetkezeteknél. Ezt mutatja a száz hektár mezőgazda- sági területre jutó állatsűrűség, amely az állami gazdaságoknál 33,4, míg a megyei átlag csak 23,7 darab. Mindezt úgy érik el, hogy a szálas és tömegtakarmányok termőterületének aránya tíz százalékkal kisebb mint a termelőszövetkezeteknél. Azonban felismerték a rét-, legelőgazdálkodás jelentőségét, hiszen az átlagtermés ötödével magasabb, mint a tsz-ekben. A JÖVEDELMEZŐSÉG egyik meghatározója a téli alma termelése és feldolgozása. A nyíregyházi tangazdaság hozott létre faiskolát, nagy hűtőházzal rendelkezik Ke- mecse és a Szamos menti Állami Tangazdaság, közösen hoztak létre exporttelepet a tuzséri hűtőházon belül. Ezek mind azt szolgálják — a léüzemekkel együtt —, hogy minél magasabb legyen az export aránya, több legyen a bevétel. Jól mutatja ezt a Nyírlugosi Állami Gazdaság, amely az utóbbi években a legmagasabb, tíz százalékon felüli jövedelmezőséggel dolgozott, miközben a földjeinek a minősége a leggyengébb az állami gazdaságok között. A múlt évi, szeszélyes időjárás tapasztalatai bizonyítják, hogy a termelési szerkezetet érdemes bővíteni, igen fontos a termékek további feldolgozása a gazdaságon belül, hogy ne legyenek kitéve a külső körülmények hatásainak. Mivel a gazdaságok évek óta gondot fordítottak a megfelelő szintű gépesítésre, így nem újabb beruházásokra van szükség, hanem a meglévő eszközök jobb kihasználására. Ebben az új termelési eljárások alkalmazása, a hatékony termelési módszerek elterjesztése hozhat eredményt. Mindennek meg kell mutatkoznia a szakemberek számának gyarapodásában. A szak- és betanított munkások száma az utóbbi időben alig nőtt, s egyrészt ezen kell változtatni, másrészt fontos az irányításban a magasabb szakmai tudás érvényesítése. A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN sem torpanhat meg a mezőgazdaság fejlődése. Mind az 1981-es, mind a VI. ötéves terv a mezőgazdasági termelés évi 2—3 százalékos növekedésével számol. Az állami gazdaságok azonban ettől magasabb ütemet tűztek ki célul, öt év alatt 15—16 százalékos termelésnövekedést várnak. Ennek a feladatnak csak úgy lehet megfelelni, ha a növénytermesztésben diktálnak nagyobb fejlődési ütemet. Mindezt nem valami statikus szemlélettel elképzelve, hanem a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó termelési szerkezettel, ahol döntő cél a jövedelmezőség növelése. Ugyancsak jó lehetőségeket kínál a vállalatközi együttműködések bővítése, de egyre nagyobb figyelmet fordítanak az állami gazdaságok a kistermeléssel való együttműködésre is. A megye állami gazdaságai eltérő ütemben fejlődtek, nem egyformán tervezik a jövőt. Egyre inkább a tájtermelés adottságainak a kihasználására törekednek. így említhető, hogy a beregi és a szatmári részen a húshasznosítású állattenyésztésnek vannak lehetőségei, a homokos területen a juhászat kínál újabb tartalékokat. A növénytermesztésben a legkedvezőbb ráfordítással előállítható fajtákat választják. A gyümölcstermesztés nagy feladata, hogy a kiöregedett ültetvények helyébe korszerűen művelhető, új telepítések kerüljenek. az ország Állami GAZDASÁGAI a múlt évben a tervezettől is magasabb nyereséget értek el, jóval túl vannak a 3 milliárd forinton. A szabolcsi gazdaságok már nem büszkélkedhetnek ilyen sikerrel, hiszen az egy évvel korábbinak a fele lett a nyereség. Ám mindenütt nyereséggel zárták az esztendőt, a lehetőségekhez képest jobb eredményeket értek el, mint a termelőszövetkezetek. Ez indokolja, hogy a példa erejével mutassanak utat a gyengébb szövetkezeteknek. Lányi Botond Kapualjból — kisvárdal házgyári lakások Kezdők útja Természetesen mindenütt van egy szilárd mag, nem is kicsi, csak ahhoz kevés, hogy teljesítse azt, amit a gyártól már elvárnak. Okkal, ok nélkül. Mert lehet, hogy megfelelő feltételek mellett — beleértve a munkaerőt is — jobban állhatnának, mint állnak, azonban az ittenieket is nyomja mindaz, ami az iparágat, ráadásul a gárda is csak most nő fel a tennivalókhoz. Nézzük megint csak a tényeket és hallgassuk. VOR: Két üzemük van, a nadrág- és a zakóüzem. A régebbi nadrágüzemben, április 1-ig legkésőbb el kell érni a 100 százalékot. A zakóüzem pedig jelenleg úgy 65 százalékra képes. Verebélyi Valéria textilmérnök, a technológia vezetője szerint: Lehetne több, de... — A nadrágüzemben a többség a 90 százalék elérésére sem képes. Reálisan még fél év kell az előírt teljesítményhez. A zakóüzem pedig 1979 nyarán indult 200 emberrel; 1980. január 1-től két műszak van. Februárban már darabbérben dolgoztak. Ez nem volt szerencsés, mert a mennyiség került az előtérbe, a minőséggel pedig nagyon sok a gond. Ráadásul a darabszám is csak 15 százalékkal nőtt a kezdeti 50 százalékhoz képest. BFK: Lényegesen többet lehetne itt is termelni. De a csarnokban sok az üres gép. Részben mert nincs aki dolgozzon rajta, részben azért, mert nincs mindig mivel. Akadozik az anyagellátás. És, mint Széplaki László igazgató fejtegette: — Kívülről nézve, nagyon szép gyár, újak a gépek. De ez, csak felerészt igaz. A beruházás idején itt azzal büszkélkedtek, hogy dollárt sikerült megtakarítani. Ez így is van. Azonban emiatt nincsenek a nagyon szükséges imA munkakörülmények igazán jók a BFK-ban. A szakmunkások aránya mindenütt egyre jobb, s remélhetően az idő teltével a képességek is jobbak lesznek. Az irányításban azonban, sok még a kérdőjel. A VOR-ban ezeket mondották : — Újak a vezetők. 14-ből tíz abszolút kezdő. A legjobb szakmunkásokból lesznek a művezetők, és ez — vélekedett az igazgatónő —, két szempontból sem biztos, hogy jó. Először azért, mert a legrátermettebb embereket vesz- szük ki a termelésből, és arra sincs garancia, hogy a jó munkás jó vezető is lesz. A BFK kacskaringós utat járt meg máig. A személyzeti vezető így összegezte tapasztalatait: — Húsz lakásunk van a vezetők számára, de sajnos, akad üres is. Nálunk sok volt a gond. Az első igazgató nyugdíjba ment. A főmérnök visszaköltözött Pestre. Elment a műszaki vezető is. Akik elmentek, máshonnan jöttek, nem tudtak megszokni, és a fizetés is kevés volt. Á serdülőkor gondjai Három gyár, többnyire azonos, némelykor eltérő gondok. Nem a hibákat kerestük, de tudott dolog: a gyerekkor, a serdülés, problémákkal jár, s ebből akad bőven. Azonban sok az erőfeszítés is megszüntetni ezeket. Van ami belülről oldható meg, van ami külső segítséggel. Mert szakmunkást nevelni lehet házon belül is. Azonban gondoskodni, hogy legyen mivel dolgozni, már külső feltételeket igényel. És folytathatnánk a sort. Egy nagyon fontos dologról azonban nem szabad még megfeledkezni. Arról, hogy az emberek, akiknek még csak hajszálgyökereik sincsenek az iparban, a reméltnél jóval lassabban válnak munkássá, még a legkorszerűbb, legszebb gyárban is. A gépeken dolgozni köny- nyebb, mint a munkásléttel járó életformát elsajátítani. Speidl Zoltán port célgépek és nincs gépi anyagmozgatás. Pedig a pénz rendelkezésre állott. Szám szerint elég a gép, csak az összetétel nem jó. Nálunk a gépi idő az összmegmunká- láshoz arányítva kicsi, jóval az ipari átlag alatt van. Ezt a korszerű anyagmozgatás javíthatná. HÖDIKÖT: Tavalyi tervüket 102 százalékra teljesítették, nemrég vezették be a minőségi bérezést, igaz, egyelőre a minőség nem nevezhető kifogástalannak. A legtöbb jót, kezdve a gépesítéstől, végezve az anyagellátásig, Légrádi Zoltánná igazgató mondhatta el. Nyári Rozália fejlesztési főmérnök a gyár hódmezővásárhelyi központjában alátámasztotta a jót, de hozzátette: — A két üzem (a tiszalöki gyár is ide tartozik), hamarosan tízéves. A minőségre azonban, több gondot fordíthatnának, jobban vigyázhatnának a rájuk bízott értékekre. Kérdőjelek az irányításban Ezek a mátészalkai ruhák bizonyára sikeresek lesznek. Ma már van főmérnök, műszaki vezető és főkönyvelő, mindegyik helyből. Igaz, a közgazdász még hiányzik. Az indulás idején széles e vidéken nem volt szakember. Éppen ezért szolgálhat tanulságul a mi gondunk, mert egy ekkora beruházásnál előre kellett volna vezetőkről gondoskodni, és nem utólag. A HÓDIKÖT-ről némi túlzással azt mondhatjuk: nekik jó, ilyen gondjaik nincsenek, hi$z£i|i felsőfokon végzett szakemberük sincs. Lehet, hogy má még kielégítő ez, de a hódmezővásárhelyi központban hallva a jövő terveit, kérdéses: mikor érkezik el az idő, amikor szükség lesz a diplomára itt is. Aligha van ez messze. Eduard Ugulava: Hogy mik vannak?! D ugyin doktor végigment a rendelőintézet folyosóján, majd benyitott az egyik rendelőbe. Az ajtó kerek kilincse vagy nyitógombja a kezében maradt. — Na nézd csak, hogy az a ... — dünnyögte —, hiszen tatarozták az egész hazat. — Rosszak ezek a kilincsek — mondta neki az asszisztensnő, aki bent volt a szobában —, rosz- szul vágták a csavarjaikra a menetet. Dugyin doktor kitátotta a száját; azt akarta kérdezni, hogy miért nem jó kilincseket szereltek be, de aztán mégsem mondott semmit, mert végiggondolta a következőket: „Bejelentem a hibát, erre kijönnek a karbantartók. ök azt mondják, hogy semmi közük hozzá, hiszen a szerelvényt készen kapták. Akik a kilincseket csinálták, azok is azt mondják, hogy semmi közük hozzá, hiszen ők csak összeállították, az alkatrészeket készen kapták. A gyárban viszont azt hozzák fel, hogy azokon az özönvíz előtti gépeken, amilyenek nekik vannak, csak ilyen árut lehet csinálni. A gépgyáriak viszont azzal a kifogással élnek, hogy munkaerőhiány van náluk, az a kevés dolgozójuk meg, aki van, fél napokat kénytelen a rendelőbén eltölteni, ha valami bajuk van. Ha meg komolyan megbetegszenek, akkor csak az adminisztrációra napok mennek el itt nálunk. Mi közünk a kilincsekhez — mondhatnák —, az orvosoknak tegyenek szemrehányást!...’’ Dugyin doktor egy nagyot sóhajtott, és azt mondta az asszisztensnőnek: — Tartsa az ajtót, majd egy szál gyufát dugok a csavaranyába, ettől majd beleszorul a csavar... Megcsináljuk ezt mi magunk is ... N-na, kész is. Elégedetten indult a saját rendelőjébe ... megfogta az ajtó kerek kilincsét ... és az a kezében maradt. Fordította: Bratka László IPAR, GYÖKEREK NÉLKÜL (2.)
