Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

1981. február 26. KELET-MAGYARORSZÁG 3 BB B műszaki rangja Beszélgetés dr. Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával Megyénk szellemi életének számottevő része az MTESZ: négy és fél ezer műszaki, agrár- és természettudományos értelmiségi szakmai-társadalmi életét fogja össze. A közel­múltban tartott megyei tisztújító küldöttértekezleten részt vett Tóth János, az MTESZ főtitkára, akivel a szövetség céljairól, lehetőségeiről beszélgettünk. — öt esztendő munkájá­nak értékelésére készülünk országosan is; a napokban hoztuk nyilvánosságra, hogy ez év őszén, októberben tart­juk a szövetség 13. orszá­gos küldöttközgyűlését — mondta az MTESZ főtitkára. — Természetes, hogy az ilyen átfogó időszak értéke­lésénél pártunk kongresszu­sának dokumentumait vesz- szük alapul. Elmondhatom: a műszaki értelmiség körében általános egyetértés, helyes­lés fogadta a pártkongresz- szusnak azokat a megállapí­tásait és határozatait, amely — a nehezebbé vált külső feltételeknek megfelelően — az eddigieknél sokkal szigo­rúbb követelményeket állíta­nak a gazdaságirányítás, a termelőmunka, a műszaki fej­lesztési tevékenység és a tu­dományos kutatás elé. — Mi az a plusz, amit az MTESZ, a tudományos egyesületek a szakmai mun­kához adhatnak? — Az a törekvésünk, hogy a sorainkban tömörült 170 ezer műszaki, agrár- és ter­mészettudományos értelmisé­gi szakember a népgazdasági célok, feladatok érdekében társadalmi úton is hasznosít­sa szellemi energiáját. Az MTESZ ezerarcú szakmai, társadalmi szervezet, amely a műszaki értelmiség minden rétegét tömöríti soraiban, egzisztenciális függés nélkül tehát igazgató és jólkép- zétf szakmunkás egyaránt hasznos tagja lehet a külön­böző egyesületeknek, cso­portoknak. A szellemi tőkét kívánjuk országos és helyi célok megvalósítása érdeké­ben hasznosítani. De hozzá­járulunk a műszaki értelmi­ség munkájának jobb kibon­takoztatásához azzal is, hogy egyesületeinkben, szerveze­teinkben széles körű társadal­mi, gazdasági információhoz juttatjuk a szakembereket. — Milyen konkrét fel­adatok foglalkoztatják je­lenleg a szövetséget? — Most öt nagyobb jelen­tőségű kérdéscsoport feldol­gozását kísérjük különös fi­gyelemmel. Ezek a követke­zők: az energiával való ész­szerű takarékoskodás; az elektronikai alkatrészgyár­tás; az élelmiszergazdaság ipáf'i hátterének fejleszté­se; a gyógyszergyártás (és a gyógyszeripar nemzetközi versenyképességének) fejlesz­tése, valamint a — hozzáfér­hető — szellemi termékek (kutatási-fejlesztési eredmé­nyek, szakmai információk, újítások, találmányok, licen­ciák) jobb hasznosítása. Ja­vasoljuk, hogy a megyei ta­nácsok hasonló témákban koncentrálják a tudományos egyesületekben tömörült mű­szaki értelmiség tevékenysé­gét, kiegészítve a megyék előtt álló fontosabb felada­tokkal. Szabolcs-Szatmár me­gyében azt tapasztaltuk, hogy jó az együttműködés, sok rendezvény szolgál megyei célokat és értékes tanulmá­nyok készültek a megye ha­todik ötéves tervéhez is. — A megyei küldöttér­tekezleten is elhangzott, szeretnék megőrizni, sőt továbbfejleszteni az egye­sületi élet sokrétű, vonzó, társadalmi jellegét. — Törekvésünk, hogy a munkánk tartalmas, stílusa és szervezete pedig korszerű legyen, olyan, amely alkal­mas a nagyobb feladatok megoldására. A gondolatokat társadalmi úton kérjük, te­hát nem kívánhatjuk a társa­dalmi aktivistáktól, hogy fo- galmazgassanak, utárfajárja- nak technikai részletkérdé­seknek. Tehát jól fel kell használni apparátusainkat, társadalmi vezetőségeinket, hogy a jó ötleteket a meg­valósulás helyére eljuttassák, napirenden tartsák, tovább­fejlesszék. — Lehet-e mérni a tu­dományos egyesületi mun­ka hatását, eredményeit? — Részben igen. Sokszor milliókat érő fejlesztési el­képzelések, tanulmányok szü­letnek az MTESZ keretében, lényegében jelentős költségek nélkül. Egy-egy konkrét fel­adat megoldásával is el tu­dunk számolni. De sok eset­ben nem lehet statisztikai adatokkal, számokkal bizo­nyítani a tudományos egye­sületi munka eredményeit. Előfordul, hogy egy feketeká­vé melletti beszélgetésen olyan gondolat fogalmazódik meg, amelyet esetleg másnap már vállalati dolgozóként va­lósít meg a műszaki szakember — ez aligha mérhető. De nem is törekszünk rá mértéken fe­lül. Fontosabbnak tartjuk, hogy az MTESZ-ben végzett munka közéletiséget jelent­sen, s minél több fiatal értel­miségi szakember is bekap­csolódjon, s tanuljon vezetést, emberi kapcsolatokat s új dolgokat a tudomány gyakor­lati alkalmazására. Marik Sándor Több m, kevesebb kereset? „Problémám, úgy érzem, nemcsak egyéni, de főképp társadalmi és az egész gyári dolgozók érdeke is. Ugyanis vállalatunknál 4 műszakos munkarend és teljesítmény­bérezés van érvényben. És ennek ellenére 1980. május óta mind nagyobb követelmé­nyek mellett fizetésünk egy­re kevesebb.” — írja egy ol­vasónk Vásárosnaményból. Kéri, hogy nevét tartsuk ti­tokban, azonban a forgácslap­gyárban kialakított bérezés­hői' ójy^nökat íf, aminek érj demes utánajárni. — Az új gépsor indításával a teljesítménykövetelménye­ket meg kellett változtani — indokol Szicsó Béla főmérnök. A panaszos ugyanis azt te­szi szóvá, hogy korábban az I. osztályú forgácslap köbmé­teréért 16 forintot fizettek, a II. osztályú terméknél 8 fo­rint járt egy műszaknak. Az­tán a december 29-én kiadott igazgatói utasítás már csak az I. osztályú termékre ír ki bért a teljesítmény után. — Csakhogy tudni kell azt is, hogy változtak a műszaki feltételek, s ezek kívánták meg a norma változtatását — folytatja a főmérnök. — Most ugyanannyi munkával jóval többet tudnák gyártani egy műszakban. Tény, hogy vitákat váltott ki a gyáron belül, amikor változtattak a teljesítmény­bérezés rendszerén. Ugyanis a gyár vezetésének törekvése egyértelműen a jobb minőség megkövetelése. Ez annyit je­lent, hogy a személyi alapbér 80 százalékát mindenki meg­kapja, azonban a többletet már csak az első osztályú ter­mékek alapján fizetik. Mind­• Új gépsor, más követelmény • Kollektív szerződés alapján • Kevesebb tálára ezt igyekeztek tudatosítani a művezetőkkel, munkásokkal is. Nem maradtak ki a tár­sadalmi szervek sem a meg­beszélésből. — Az elszámolási rendszer­rel a szakszervezeti bizottság nevében egyetértek — állítot­ta, s írta le Moravcsik József szb-titkár. Most már csak azt érdemes megnézni, hogy mennyiben igaz levélírónk azon állítása, hogy csökkennek a fizetések. — Itt van a múlt évi kere­setek kimutatása a nehézgép­kezelőknél — mutatja a fő­mérnök. — Bárkit meg lehet nézni, kérdezni a keresete felől. Találomra R. József bérét nézzük. Néhány száz forintos változás van egyik hónapról a másikra, attól függően, hogy mennyi volt a ledolgozott órák száma. Azonban a janu­ári és az októberi megegye­zik, mindkét alkalommal 213 órát volt munkában. A kere­sete: januárban 5166 forint, októberben 6578 forint. Te­hát egyértelmű az emelkedés. Ugyanez mutatható ki másnál is. A pótlékokkal együtt álta­lában 25 forint felett alakul az órabér. — A bérezést a kollektív szerződés alapján határozzuk meg — folytatódik a magya­rázat. — Az alapbérnél fi­gyelembe vesszük a szakkép­zettséget, az eltöltött munka­időt, míg a mozgóbér egyér­telműen a jobb teljesítménye­ket díjazza. Még meg kell jegyezni, hogy a mostani bérrendszer korántsem végleges. Egyelőre csak a téli hónapokra szól, amikor az időjárás miatt ne­hezebb a feldolgozás. A nyá­ri hónapokban még szigorod­hatnak is a követélmények — amennyiben ezt a gépek állapota lehetővé teszi. — Egyedül a túlórákat csökkentjük, azonban a bér­szint emelkedéséről ezután sem mondunk le — mondja búcsúzóul a főmérnök. L. B. Jelenleg 450 dolgozót foglalkoztat a Minőségi Cipőgyár csengeri gyára. Képünk a felsőrészkészítő szalag dísztűzőiről készült. (Elek Emil felvétele) SZÉP SIKER Versengő brigádok AZ SZMT KULTURÁ­LIS, agitációs és propa­gandaosztálya, a megyei tanács művelődésügyi osz­tálya, a megyei művelődé­si központ, valamint az SZMT Móricz Zsigmond művelődési háza új felté­telek szerint meghirdetett „Igaz ez a szép” című kul­turális vetélkedőjét min­den eddiginél nagyobb si­ker kísérte. Az elmúlt na­pokban lezárult jelentke­zések szerint 330 szocialis­ta, illetve a címért küzdő brigád vállalta a versenyt. A vetélkedő célja, hogy segítséget adjon a brigá­dok önműveléséhez, álta­lános, poíitikai és szakmai ismereteik gyarapításá­hoz: részévé válva kultu­rális vállalásaiknak, azo­kat konkrétabbá és szín­vonalasabbá téve. Ötsze­mélyes csapatok verse­nyeznek a brigádok kép­viseletében. Kikötés, hogy mezőgazdasági brigádok nem nevezhettek, továbbá megszabták az iskolai vég­zettség felső határát is. Felsőfokú végzettségűek csak a felkészítés idősza­kában segíthetik munka­társaikat, a versenyben már nem vehetnek részt. Változott a témakörök felosztása is. Így politikai kérdésekből, hazánk tör­ténelméből, illetve három területről szabadon válasz­tott kategóriában zajla­nak a versenyek. Ezek a következők: környezetvé- delem-környezetesztétika, mai magyar irodalom, sport — turisztika — ter­mészetjárás — játékok. ­MÁR MÁRCIUSBAN ELKEZDŐDIK a versen­gés, amelyhez lapunk, a Kelet-Magyarország is se­gítséget kíván nyújtani az egyes témaköröket feldol­gozó feladatlapok közlé­sével. A válaszokat a je­lentkezési arányok szerint kijelölt munkáskörzetek művelődési központjai ér­tékelik. Az üzemi, lakó­helyi vetélkedőket augusz­tus közepétől szeptem­berig bonyolítják le, majd következnek a járási, vá­rosi, illetve a területi döntők. A legjobbakból áll össze a megyei döntő mezőnye, novemberre. Kö­zülük a kiemelkedő telje­sítményt nyújtó kollektí­vákat megjutalmazzák, amellett odaítélik a KISZ megyei bizottságának kü- löndíját a legjobb ifjúsá­gi brigádnak, s elismerés­ben részesülnek azok a felsőfokú végzettségű szak­emberek is, akik a brigá­doknak a felkészülés idő­szakában a legtöbb segít­séget nyújtották. □ izénkét évig voltam ra­kodó. Kétszer kaptam hórukk munkáért ki­váló dolgozó kitüntetést. Sokszor meg kellett emel­ni érte a lapátot, csá­kányt. Itt éltem, dolgoz­tam a nyíregyházi temető­rakodón, Nem volt forró le­ves, radiátor, zuhanyozó, csak tarisznya, pléhkályha meg vízcsap a bódé mellett. Mi eszkábáltuk össze a szociális létesítményt. Ami­kor Fehérgyarmaton meg­szűnt a Belsped, eladták a lovakat. Ott maradt üresen az istálló. Szétszedtük, kocsi­ra pakoltuk és beszállítottuk ide. Befedtük a tetejét hul­lámpalával. Ez lett a rako­dók villa negrája ... Boros Gyuszival dolgoztam párban. Egyenként egy műszakban 3—400 mázsa ce­mentet, sódert, téglát, mikor milyen árut cipeltünk. Ami­kor meg Juhász Janival be­álltunk szenet lapátolni a bivalyvagonba, így hívtuk a KY-osokat, nem látszott ki egyikünk sem. Később meg a szénportól már nem tud­tak megkülönböztetni ben­nünket ... Heli Józseftől sokat tanul­tam. fogásokat is, viselke­dést is, meg politikát is. Ami­kor valamit nem értettem, vagy akadékoskodtam, ő ma­gyarázta meg. Később előlé­pett raktárosnak. Én marad­tam rakodónak. Nagy utat tettem meg, amióta elkerül­tem a temetőrakodóról. Vol­tam a vállalat gumiraktáro­sa. Rám bízták a nyíregyhá­zi Volán egész gépkocsipark­jának a gumiköpeny-állomá­nyát. Sok-sok milliós értékek felelős gazdája voltam. Elvé­geztem közben négyes-ötös eredménnyel a marxista esti galmasabb pillanata az ma­rad, amikor itt, a rakodón párttitkárnak választottak. Az öreg Bencze, Gergely, meg a többiek. Félszáz ember. Egy esztendeje vagyok párttitkár. Nekem fontos jubileum. Es­küszöm, sokkal nehezebb volt ez az egy év, mint a tizen­kettő rakodóként. Akkor volt lányom, fiam, feleségem, meg a nagylapát. Most meg há­romszázhúsz ember. Ebből kétszázötven a rakodómun­kás. Keményen cseng szájuk­ból a szó még akkor is, ha nem panasz hagyja el. Türelmet és bizalmat kap­tam. Ha hibáztam is, megbo­csátottak. Sok mindent ta­nulnom kell még. Hazahor­dom a munkát. Néha hajna­lig is eltart, amíg lekörmö­löm a beszámolót... Amikor az első taggyűlést tartottam, remegett a lábam, zizegett a papi» a kezemben az izga­lomtól. Velem szemben meg ötvenkét ember ült. Alig jött ki hang a torkomon. Figyel­ték minden szavamat. Bizta­tást vártam. S a visszapillan­tásokból, a mosolyokból érez­tem, hazataláltam. Cserélődött a vezérkar. Egy ember maradt meg a ré­gi pártvezetőségből, Rikk Er­nő. Megválasztották Szanyi Jánost és Mahácsi Józsefet. Két kitüntetett rakodómun­kást és Lisovszky Jóskát, a gépkocsivezetőt. így vagyunk most. öt pártvezetőségi tag, s mind az öt munkásőr. Tudja, a rakodómunkában gyorsan apad az erő. Dup­lán számít itt minden esz­tendő. Könnyen lerokkannak az emberek. Könnyítettünk a nehéz fi­zikai munkán. Targoncákat vásároltam a rakodóra. Gép­kezelői tanfolyamot szervez­tünk. Ma éjszaka indulok Pestre két új elektromos tar­goncáért. Ezeket most aszal- kaiak és a bátoriak kap­ják ... Rakodási és gépesíté­si csoportvezető vagyok. Ezért kapom a fizetést. így most duplán módomban van segíteni. Eltűnt a villa negra, a sza­badcsap, a pléhkályha. Csem- pézett, gázfűtéses fürdő-zu­hanyozó szolgálja a hórukk­munkások egészségét. Farkas Kálmán Á hórukkos monológja középiskolát. Felavattak mun­kásőrnek. Nyíregyházán egy­éves pártiskolát jártam. És most hallgatója vagyok a Kossuth Lajos Szakközépis­kolának. Vén fejjel érettsé­gire készülök. Életem talán egyik legiz-

Next

/
Thumbnails
Contents