Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 26. Gáspár Sándor beszéde a moszkvai amtógyár munkásgyíílésén Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke szer­dán a moszkvai autógyárba látogatott. A képen: az ott tar­tott munkásgyűlésen beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) nép üdvözletét tolmácsolta. A többi között foglalkozott az­zal, hogy az elmúlt időszak­ban tovább szilárdult a szo­cialista közösség országai­nak egysége, szoros testvéri barátsága, együttműködése. A szocialista közösséget az eszmék és a célok egy­sége forrasztja össze. Cedenbal foglalkozott az agresszív imperialista erők, az Egyesült Államok és a NATO vezető körei próbálko­zásaival az enyhülés aláakná- zására, a fegyverkezési ver­seny növelésére, a feszültség kiélezésére. Ezekkel az erők­kel együtt lép fel a jelenlegi kínai vezetés, amelynek cél­jai és tettei az enyhülés el­len, a szocialista országok egységének megbontására irányulnak. A Mongol Népi Forradalmi Párt a haladásért vívott harc részének tekinti a maoizmus, a pekingi vezetés nagyhatalmi sovinizmusa el­leni harcot — mondotta a többi között a mongol párt főtitkára. Li Dzong Ok, a Koreai Munkapárt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság közigaz­gatási tanácsának elnöke a párt üdvözletét tolmácsolva méltatta a Szovjetunió tör­ténelmi sikereit, az ország nagy eredményeit. Részlete­sen foglalkozott a Koreában kialakult helyzettel, az Ázsia északkeleti részében megmu­tatkozó imperialista törekvé­sekkel. „Meghiúsítjuk az imperia-- lizmus és csatlósai terveit, meg fogjuk teremteni az or­szág békés egységét” — han­goztatta a koreai küldöttség vezetője, aki köszönetét mondott a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának, a többi szo­cialista országnak azért, hogy támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság javaslatait, s ez­zel segítik az ország bé­kés egyesítését. Dusán Dragoszavac, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge Központi Bizottsága elnök­ségének titkára a többi között rámutatott, hogy a JKSZ, Tito pártja mun­kájának egyik összetevő­je október szelleme, Le­nin tanítása. A párt becsülettel teljesíti kötelességét az ország mun­kásosztálya, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom iránt. A jugoszláv küldöttség ve­zetője az ország kommunis­táinak, dolgozóinak meleg üd­vözletét tolmácsolva a párt- kongresszusnak méltatta a szovjet—jugoszláv viszonyt is. A két ország kapcsolatai Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito személyes találko­zásai révén gyorsan fejlődtek, bővültek. A két párt között koráb­ban Moszkvában és Belg­rádiban létrejött megálla­podások alapján mind a pártközi, mind az állam­közi kapcsolatok mindkét ország megelégedésére fejlődnek tovább. Dragoszavac szólt arról, hogy a forradalmi mozgalom tapasztalatai megmutatták: a célok elérésének útjai kü­lönbözhetnek. Napról napra bebizonyosodik, hogy milyen nagy jelentősége van min­den haladó erő számára a függetlenség, az egyenjogú­ság, a be nem avatkozás el­veinek, a pártok önállóságá­nak. Éneikül nem lehet el­képzelni az önkéntes nem­zetközi együttműködést és a szolidaritást, . a munkásmoz­galom, a forradalmi mozga­lom és a nemzeti felszabadí­tó mozgalom együttműködé­sét. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt -főtitkára hangsúlyozta: pártjuk szoro­san együttműködik testvér­pártjaival a Szovjetunióban, a szocialista országokban, mindig aktívan szolidáris — különösen a nehéz órákban — más országok pártjaival, munkásmozgalmával, népé­vel. Portugáliában bonyolult, nehéz a helyzet, mondotta a továbbiakban. A reakciós erők immár évek óta kísér­leteznek azzal, hogy az or­szág népét megfosszák a for­radalom vívmányaitól. A portugál nép azonban hatá­rozottan ellenáll ezeknek a próbálkozásoknak, megaka­dályozza a reakciós kísérle­teket, ahogy ezt a többi kö­zött a legutóbbi elnökválasz­tási küzdelem eredménye is megmutatta. „A portugál forradalom nem halt meg — ezt mu­tatja az ország helyzete, ezt bizonyítja a nép aka­rata arra, hogy megvéd­je a forradalom vívmá­nyait.” „Egységbe kell szólítani minden demokratikus erőt, meg kell teremteni az ország demokratikus kormányát. Ez nehéz munka, de meggyőző­désem, hogy sikerülni fog” — mondotta a többi között. Cunhal bírálta azokat a né­zeteket, amelyek szerint az elvi politika csökkenti a párt befolyását. Míg például 1975- ben a PKP tagjainak száma százezer volt, ma már 187 ez­ren sorakoznak föl a párt mögött. A forradalmi, hazafias és internacionalista politi­ka bebizonyította erejét. A párt szilárd vonalat követ, éppen ezért a re­mény és a jövő pártja — hangoztatta a PKP főtit­kára. Nagy lelkesedésser fogadták a kongresszusi küldöttek Bab­rak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztár­saság miniszterelnöke beszé­dét. Karmai méltatta a Szovjetunió testvéri segítségnyújtását, amellyel a fejlődő orszá­gokat, a függetlenné vált népeket támogatja az amerikai imperializmus, a nemzetközi reakció és a ve­lük szövetkezett pekingi he- gemonista vezetés új, össz­pontosított támadásával szemben. Ezek az erők a há­borús fenyegetés veszélyes útjára léptek, dühödt táma­dást indítottak a béke és a haladás erői ellen — mondot­ta az afgán vezető. Afganisztán szabad és mun­kaszerető népe, amely sok szenvedés után hazája át­alakításának forradalmi út­jára lépett, közvetlenül ta­pasztalja a társadalmi és nemzeti haladás ellenségei e politikájának következmé­nyeit — mondotta Babrak Karmai. Utalt arra, hogy az áprilisi forradalom megnyi­totta az afgán nép előtt a haladás útját. Az afgán vezető utalt arra, hogy 60 évvel ezelőtt jött lét­re az első szovjet—afgán ba­rátsági szerződés, s a Szov­jetunió az elmúlt hat évtized­ben mindig segítséget nyúj­Leönyid Brezsnyev hétfői beszédének külföldi vissz­hangja többnyire pozitív — állapította meg Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB nemzet­közi tájékoztatási osztályá­nak vezetője szerda esti saj­tótájékoztatóján. A külföldi sajtóorgánumok moszkvai tu­dósításainak nagy része a be­széd külpolitikai vonatkozá­sainak konstruktív jellegét húzta alá. A szovjet—amerikai kap­csolatokat illető javaslatok­ról kiemelték a különböző, köztük a legfelsőbb szintű ta­lálkozók hasznosságát. Sem­milyen előzetes feltételt sem támasztunk a párbeszéd fel­újításához — mutatott rá Leonyid Zamjatyin, hozzá­téve, hogy senkire sem kí­vánjuk rákényszeríteni aka­ratunkat, de a nemzetközi szerződések, köztük az ENSZ alapokmányának megtartásá­hoz ragaszkodunk. Egy kér­désre válaszolva Zamjatyin elmondta, hogy Moszkvában tott az afgán népnek. Köszö­netét mondott azért a testvé­ri internacionalista segítsé­gért, amelyet Afganisztán ne­héz, felelősségteljes óráiban nyújtottak, akkor, amikor a forradalom, az ország élete forgott kockán, amikor a for­radalom sorsáról, Afganisztán szabadságának és független­ségének jövőjéről volt szó. — Innen kívánom elmon­dani a világ minden jó szán­dékú emberének: ne üljenek fel a nemzetközi reakció pro­vokációinak. Ha nem kap­tunk volna segítséget a Szov­jetuniótól, akkor ma nem lenne már szabad, független, forradalmi és el nem kötele­zett Afganisztán — mondot­ta. Radzsesvara Rao, az In­diai Kommunista Párt Or­szágos Tanácsának főtitkára részletesen foglalkozott azok­kal az imperialista kísérle­tekkel, amelyek a Szovjet­uniót és a szocialista közös­ség országait támadva a né­pek érdekei ellen követnek el merényletet. Hangsúlyozta: az Indiai Kommunista Párt támogatja a Szov­jetunió és a többi szo­cialista ország erőfeszí­téseit a fegyverkezési verseny megállítására, a nemzetközi enyhülés meg­szilárdítására, a béke megőr­zésére. „Földünkön elegendő számban vannak olyan erők, amelyek — ha együttműköd­nek — meg tudják állítani a háborús gyújtogatókat, meg tudják menteni az em­beriséget a háború veszélyé­től” — mondotta. Gus Mail, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára éles szavakkal lep­lezte le a jelenlegi amerikai vezetés, az imperialista, re­akciós körök szovjetellenes rágalmait, azt a vádat, hogy a Szovjetunió támogatja a „nemzetközi terrorizmust”. Rámutatott: nem a Szovjet­unió, hanem az Egyesült Ál­lamok vezetése támogatja a terrorista rendszereket, a ter­rorakciókat, szervez merény­leteket haladó politikusok el­len. A szovjet fenyegetés jel­szava nagy hazugság — mon­dotta a többi között. A délutáni ülés utolsó fel­szólalója Mengusztu Hailé Mariam, az. Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bizottság (COPWEj elnöke, %a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának elnöke volt. Hangoztatta: a Szovjetunió a világ minden országa számára példát nyújtott a forra­dalmi elmélet megvalósí­tásában, a szocialista épí­tőmunkában. Mengisztu Hailé Mariam meleg szavakkal mondott kö- szönötet a Szovjetuniónak, Etiópia minden szövetségesé­nek és barátjának* azért a tá­mogatásért, amelyet a forra­dalmi erőknek nyújtottak és nyújtanak. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa csütörtökön délelőtt 11 órakor folytatja tanácskozá­sát. „nem kerülte el a figyelmet” az első washingtoni hivata­los reagálás. Az európai sajtó különösen részletesen foglalkozott azzal a szovjet javaslattal, amely a bizalomerősítő intézkedések földrajzi határainak kiter­jesztését kezdeményezte. Zamjatyin nem zárta ki an­nak lehetőségét, hogy a szov­jet javaslat kedvező hatást gyakorolhat a madridi talál­kozó menetére. Az ún. euro- stratégiai fegyverekről szól­va Zamjatyin megismételte azt az ismert szovjet állás­pontot, amely szerint a Szov­jetunió csupán korszerűsítet­te, s számszerűleg nemhogy növelte, hanem csökkentette nyugati területein elhelyezett közép-hatótávolságú rakéta­erejét. Ugyanakkor rámuta­tott, hogy az utóbbi időben a Földközi-tengeren, a Szov­jetunió határainak közelében Poseidon-rakétákkal felsze­relt öt amerikai tengeralatt­járó cirkál. Gáspár SándQr, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nöke, aki az SZKP KB meg­hívására részt vesz az SZKP XXVI. kongresszusán, szer­dán délelőtt a lenini Kom- szomolról elnevezett moszk­vai autógyárba látogatott. Kíséretében volt Kazimir Mackijevicsjusz, a szovjet szakszervezetek központi ta­nácsának titkára. A vendégeket Valentyin Babakin, a 29 ezer dolgozót foglalkoztató egyesülés párt- bizottságának titkára tájé­koztatta a szovjet főváros egyik legnagyobb üzemének fél évszázados történelméről. Gáspár Sándor megtekintet­te a karosszéria-szerelő csar­nokot, valamint a meleg­galvanizáló üzemet. Ezután munkásgyűlésen találkozott a gyár kollektívájával. Köszön­tötte a gyár dolgozóit és örö­mét fejezte ki, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség kép­viseletében részt vehet az SZKP XXVI. kongresszusán. „Nagy megtiszteltetés ez számunkra, s e meghívásban kifejezésre jut, hogy a lenini párt milyen nagy jelentősé­get tulajdonított és tulajdo­nít a szakszervezeti moz­galomnak, hangoztatta. A vi­lág minden táján a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért harcoló emberek nagy érdeklődéssel kísérik kongresszusukat. Min­denki, aki figyelemmel kíséri kongresszusuk munkáját, új­ra meggyőződhet árról, hogy a Szovjetunió szándéka, tö­rekvése egyértelmű, félreért­hetetlen. Nemcsak híve, ha­nem változatlanul cselekvő védelmezője a népek bizton­ságának, a világbékének.” „A Szakszervezeti Világ- szövetség önálló, demokra­tikus osztályszervezet, foly­tatta. A nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban nem mi vagyunk az egyetlen tömö­rülés. Két szempontból azon­ban egyedülállóak vagyunk: a Szakszervezeti Világszövet­ség soraiban tömörülnek a világ különböző országaiban, eltérő társadalmi körülmé­nyek között működő szak- szervezetek, a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok szervezetei,.mintegy 200 mil­lió szervezett dolgozó.” „Az SZVSZ alapvető cél­jait tekintve is különbözik minden más tömörüléstől: hordozója az osztálya lapokon álló szakszervezeti mozgalom­nak, ihletője e mozgalom ki- szélesítésének. A világ szak- szervezeti mozgalma ma sok­színű. Van, ahol a mozgalom­nak még puszta létéért kell harcolnia. Van azonban már egy új típusú szakszervezeti mozgalom is, amely megvál­tozott körülmények, a mun­káshatalom viszonyai között végzi tévékenységét. E körül­mények között a munkásosz­tály pártja, az államhatalom is a dolgozók érdekeit szol­gálja. A szakszervezetek a társadalmat irányító intéz­ményrendszer szerves részei, alkotó elemei”, mutatott rá Gáspár Sándor. „Szövetségünk főtanácsá­nak Moszkvában megtartott legutóbbi ülésén elhatároz­tuk, hogy 1982 februárjára összehívjuk a X. szakszerve­zeti világkongresszust. Kong­resszusunkra készülve arra törekszünk, hogy tovább erő­sítsük a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom egysé­gét. Kezet nyújtunk minden­kinek, akinek szent a mun­kásszolidaritás, aki a mun­kásosztály alapvető létérde­két jelentő békéért, a társa­dalmi haladásért velünk küzd.” Gáspár Sándor végezetül köszönetét mondott a szov­jet szakszervezeteknek azért a tevékenységükért, amelyet a Szakszervezeti Világszövet­ségben kifejtenek. Jfttizkimi hat lünk Vonaton F iatalok milliói utaznak évről évre a Szovjetunióban építőtáborokba. Egyetemisták, főiskolások, fiúk és lányok vesznek részt hatalmas mére­tű építkezéseken, hogy munkájukkal aktívan hozzájáruljanak a népgazdaság fontos létesítményeinek mihamarabbi át­adásában. A szovjet diákokkal együtt más szocialista országok itt tanuló fiai is elutaznak Usztyi-Ilinszkbe, a BAM- ra, a hideg északra és a távoli Szibéria erdeibe. Az együtt végzett munka, az egymásra utaltság szorosabbra fűzi az emberi kapcsolatokat, amelyek a kollé­giumok könyvízű szobáiban, az egyete­mek vizsgáktól feszült légkörében oly­kor elhomályosulnak... Vidám társaság utazik a vonaton. Me­sélnek, nevetnek, aztán ismét mesélnek és ismét csak kacagás a válasz. Akarat­lanul is odafigyelek. Szovjet és vietna­mi diákok rögtönzött előadóestje, ahol a mindenki által százszor hallott élménye­ket százegyedszer is elmondják és az előadónak százegyedszer is nagy nevetés a jutalma. — Emlékeztek, amikor Dao Than fel akart szeletelni? — hát persze, hogy mindenki emlékszik, de nem ez most a lényeg, s a szőke legény rögtön foly­tatja. — Egész héten lapátoltunk, hordtuk a cementet, a téglát, majd meghaltunk a fáradtságtól, s ekkor vasárnap társa­dalmi munka. Egy emlékművet kellett rendbehozni. Deo Than, a vietnamiak legdolgosabbja, azonban bejelentette, hogy márpedig ő vasárnap pihenni fog. Mondom neki: „Nem is vagy te öntuda­tos egyetemista.” Nem gondoltam komo­lyan, de ő annyira a szívére vette, hogy ott mindenki előtt nekem ugrott, s ha nem fogják le, hát a szakács kint felej­tett bökőjével ott helyben vagdalthúst csinál belőlem. Többen is tartották, s ő mint egy bika fújtatott felém. Alig tud­ták lecsillapítani, de azért megígérte, hogy nem viszem el szárazon, A „bűnös” Dao Than, aki az ablaknál ült, elvigyorodott: — Ami azt illeti, nem is vitted el szá­razon. Emlékszel még a vietnami salá­tára? Kiderült, hogy egy héttel később szőke barátunk drágán megfizetett sza­vaiért. A vietnamiak salátát készítettek, s meghívták őt is. „Nemzeti specialitás, egyél belőle.” A gyanútlan kolléga ha­talmas étvággyal látott neki a paradi­csomsalátának. Bele is esett a csapdába. A paradicsomsaláta ugyanis csak kívül­ről nézett ki annak. Piros erőspaprika volt, a legcsípősebbjéből karikára fölsze­letelve. Az áldozat először lilára, majd vörössé vált, s furcsa torokhangokat ad­va futott a zuhany alá, ahonnan órákig nem lehetett kihúzni. Csak az orvos me­hetett a közelébe, de így is egy napig tartott, amíg elmúlt a „salátaláza” ... — Na és ízlett? — valaki kajánul föl­nevetett. Választ sem várva, újabb törté­netek röpködnek. Arról, hogyan aludt el Kolja a billenős teherautó platóján, egy halom betonon, s hogyan terítették le a betonnal együtt az útra. Már mindenki őket hallgatja. Az öre­gek nevetve csóválják fejüket, a fiata- labbja kicsit irigykedve. A jókedvű tár­saság tálán Vlagyivosztokig sem hagyná abba, de lassít a vonat, Moszkvába ér­tünk. A fiúk összeszedik cókmókjukat, hátizsák a hátra, sportszatyor a nyakba, futballabda a kézbe, s más kezdődik is az elvonulás. Segítek az egyiknek a bő­röndöt cipelni... Rjazány környékén dolgoztak. Két hónapig egy hőerőmű építésén. A brigád kiválóra teljesítette a normát... • A z a sok ezer tégla, sok mázsa ce­ment és vagonnyi ellapátolt föld, amit ezek a kezek megmozgattak, beépítettek, mind-mind apró kis csa­varjai a majdan felépülő rjazáni óriás erőműnek. Apró kis elemek, amelyek nélkül azonban a hatalmas rendszer képtelen lenne energiát szolgáltatni a környéknek, Jeszenyin szülőföldjének, a vidéknek, ahol Micsurin kísérletezett valamikor... Moszkva, 1981. február. SzanhxLó- Cf-jurjtm. Zamjatyin sajtóértekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents