Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-26 / 48. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 26. Gáspár Sándor beszéde a moszkvai amtógyár munkásgyíílésén Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke szerdán a moszkvai autógyárba látogatott. A képen: az ott tartott munkásgyűlésen beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) nép üdvözletét tolmácsolta. A többi között foglalkozott azzal, hogy az elmúlt időszakban tovább szilárdult a szocialista közösség országainak egysége, szoros testvéri barátsága, együttműködése. A szocialista közösséget az eszmék és a célok egysége forrasztja össze. Cedenbal foglalkozott az agresszív imperialista erők, az Egyesült Államok és a NATO vezető körei próbálkozásaival az enyhülés aláakná- zására, a fegyverkezési verseny növelésére, a feszültség kiélezésére. Ezekkel az erőkkel együtt lép fel a jelenlegi kínai vezetés, amelynek céljai és tettei az enyhülés ellen, a szocialista országok egységének megbontására irányulnak. A Mongol Népi Forradalmi Párt a haladásért vívott harc részének tekinti a maoizmus, a pekingi vezetés nagyhatalmi sovinizmusa elleni harcot — mondotta a többi között a mongol párt főtitkára. Li Dzong Ok, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanácsának elnöke a párt üdvözletét tolmácsolva méltatta a Szovjetunió történelmi sikereit, az ország nagy eredményeit. Részletesen foglalkozott a Koreában kialakult helyzettel, az Ázsia északkeleti részében megmutatkozó imperialista törekvésekkel. „Meghiúsítjuk az imperia-- lizmus és csatlósai terveit, meg fogjuk teremteni az ország békés egységét” — hangoztatta a koreai küldöttség vezetője, aki köszönetét mondott a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a többi szocialista országnak azért, hogy támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatait, s ezzel segítik az ország békés egyesítését. Dusán Dragoszavac, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének titkára a többi között rámutatott, hogy a JKSZ, Tito pártja munkájának egyik összetevője október szelleme, Lenin tanítása. A párt becsülettel teljesíti kötelességét az ország munkásosztálya, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom iránt. A jugoszláv küldöttség vezetője az ország kommunistáinak, dolgozóinak meleg üdvözletét tolmácsolva a párt- kongresszusnak méltatta a szovjet—jugoszláv viszonyt is. A két ország kapcsolatai Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito személyes találkozásai révén gyorsan fejlődtek, bővültek. A két párt között korábban Moszkvában és Belgrádiban létrejött megállapodások alapján mind a pártközi, mind az államközi kapcsolatok mindkét ország megelégedésére fejlődnek tovább. Dragoszavac szólt arról, hogy a forradalmi mozgalom tapasztalatai megmutatták: a célok elérésének útjai különbözhetnek. Napról napra bebizonyosodik, hogy milyen nagy jelentősége van minden haladó erő számára a függetlenség, az egyenjogúság, a be nem avatkozás elveinek, a pártok önállóságának. Éneikül nem lehet elképzelni az önkéntes nemzetközi együttműködést és a szolidaritást, . a munkásmozgalom, a forradalmi mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom együttműködését. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt -főtitkára hangsúlyozta: pártjuk szorosan együttműködik testvérpártjaival a Szovjetunióban, a szocialista országokban, mindig aktívan szolidáris — különösen a nehéz órákban — más országok pártjaival, munkásmozgalmával, népével. Portugáliában bonyolult, nehéz a helyzet, mondotta a továbbiakban. A reakciós erők immár évek óta kísérleteznek azzal, hogy az ország népét megfosszák a forradalom vívmányaitól. A portugál nép azonban határozottan ellenáll ezeknek a próbálkozásoknak, megakadályozza a reakciós kísérleteket, ahogy ezt a többi között a legutóbbi elnökválasztási küzdelem eredménye is megmutatta. „A portugál forradalom nem halt meg — ezt mutatja az ország helyzete, ezt bizonyítja a nép akarata arra, hogy megvédje a forradalom vívmányait.” „Egységbe kell szólítani minden demokratikus erőt, meg kell teremteni az ország demokratikus kormányát. Ez nehéz munka, de meggyőződésem, hogy sikerülni fog” — mondotta a többi között. Cunhal bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint az elvi politika csökkenti a párt befolyását. Míg például 1975- ben a PKP tagjainak száma százezer volt, ma már 187 ezren sorakoznak föl a párt mögött. A forradalmi, hazafias és internacionalista politika bebizonyította erejét. A párt szilárd vonalat követ, éppen ezért a remény és a jövő pártja — hangoztatta a PKP főtitkára. Nagy lelkesedésser fogadták a kongresszusi küldöttek Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszédét. Karmai méltatta a Szovjetunió testvéri segítségnyújtását, amellyel a fejlődő országokat, a függetlenné vált népeket támogatja az amerikai imperializmus, a nemzetközi reakció és a velük szövetkezett pekingi he- gemonista vezetés új, összpontosított támadásával szemben. Ezek az erők a háborús fenyegetés veszélyes útjára léptek, dühödt támadást indítottak a béke és a haladás erői ellen — mondotta az afgán vezető. Afganisztán szabad és munkaszerető népe, amely sok szenvedés után hazája átalakításának forradalmi útjára lépett, közvetlenül tapasztalja a társadalmi és nemzeti haladás ellenségei e politikájának következményeit — mondotta Babrak Karmai. Utalt arra, hogy az áprilisi forradalom megnyitotta az afgán nép előtt a haladás útját. Az afgán vezető utalt arra, hogy 60 évvel ezelőtt jött létre az első szovjet—afgán barátsági szerződés, s a Szovjetunió az elmúlt hat évtizedben mindig segítséget nyújLeönyid Brezsnyev hétfői beszédének külföldi visszhangja többnyire pozitív — állapította meg Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője szerda esti sajtótájékoztatóján. A külföldi sajtóorgánumok moszkvai tudósításainak nagy része a beszéd külpolitikai vonatkozásainak konstruktív jellegét húzta alá. A szovjet—amerikai kapcsolatokat illető javaslatokról kiemelték a különböző, köztük a legfelsőbb szintű találkozók hasznosságát. Semmilyen előzetes feltételt sem támasztunk a párbeszéd felújításához — mutatott rá Leonyid Zamjatyin, hozzátéve, hogy senkire sem kívánjuk rákényszeríteni akaratunkat, de a nemzetközi szerződések, köztük az ENSZ alapokmányának megtartásához ragaszkodunk. Egy kérdésre válaszolva Zamjatyin elmondta, hogy Moszkvában tott az afgán népnek. Köszönetét mondott azért a testvéri internacionalista segítségért, amelyet Afganisztán nehéz, felelősségteljes óráiban nyújtottak, akkor, amikor a forradalom, az ország élete forgott kockán, amikor a forradalom sorsáról, Afganisztán szabadságának és függetlenségének jövőjéről volt szó. — Innen kívánom elmondani a világ minden jó szándékú emberének: ne üljenek fel a nemzetközi reakció provokációinak. Ha nem kaptunk volna segítséget a Szovjetuniótól, akkor ma nem lenne már szabad, független, forradalmi és el nem kötelezett Afganisztán — mondotta. Radzsesvara Rao, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának főtitkára részletesen foglalkozott azokkal az imperialista kísérletekkel, amelyek a Szovjetuniót és a szocialista közösség országait támadva a népek érdekei ellen követnek el merényletet. Hangsúlyozta: az Indiai Kommunista Párt támogatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország erőfeszítéseit a fegyverkezési verseny megállítására, a nemzetközi enyhülés megszilárdítására, a béke megőrzésére. „Földünkön elegendő számban vannak olyan erők, amelyek — ha együttműködnek — meg tudják állítani a háborús gyújtogatókat, meg tudják menteni az emberiséget a háború veszélyétől” — mondotta. Gus Mail, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára éles szavakkal leplezte le a jelenlegi amerikai vezetés, az imperialista, reakciós körök szovjetellenes rágalmait, azt a vádat, hogy a Szovjetunió támogatja a „nemzetközi terrorizmust”. Rámutatott: nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok vezetése támogatja a terrorista rendszereket, a terrorakciókat, szervez merényleteket haladó politikusok ellen. A szovjet fenyegetés jelszava nagy hazugság — mondotta a többi között. A délutáni ülés utolsó felszólalója Mengusztu Hailé Mariam, az. Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bizottság (COPWEj elnöke, %a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának elnöke volt. Hangoztatta: a Szovjetunió a világ minden országa számára példát nyújtott a forradalmi elmélet megvalósításában, a szocialista építőmunkában. Mengisztu Hailé Mariam meleg szavakkal mondott kö- szönötet a Szovjetuniónak, Etiópia minden szövetségesének és barátjának* azért a támogatásért, amelyet a forradalmi erőknek nyújtottak és nyújtanak. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa csütörtökön délelőtt 11 órakor folytatja tanácskozását. „nem kerülte el a figyelmet” az első washingtoni hivatalos reagálás. Az európai sajtó különösen részletesen foglalkozott azzal a szovjet javaslattal, amely a bizalomerősítő intézkedések földrajzi határainak kiterjesztését kezdeményezte. Zamjatyin nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a szovjet javaslat kedvező hatást gyakorolhat a madridi találkozó menetére. Az ún. euro- stratégiai fegyverekről szólva Zamjatyin megismételte azt az ismert szovjet álláspontot, amely szerint a Szovjetunió csupán korszerűsítette, s számszerűleg nemhogy növelte, hanem csökkentette nyugati területein elhelyezett közép-hatótávolságú rakétaerejét. Ugyanakkor rámutatott, hogy az utóbbi időben a Földközi-tengeren, a Szovjetunió határainak közelében Poseidon-rakétákkal felszerelt öt amerikai tengeralattjáró cirkál. Gáspár SándQr, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke, aki az SZKP KB meghívására részt vesz az SZKP XXVI. kongresszusán, szerdán délelőtt a lenini Kom- szomolról elnevezett moszkvai autógyárba látogatott. Kíséretében volt Kazimir Mackijevicsjusz, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának titkára. A vendégeket Valentyin Babakin, a 29 ezer dolgozót foglalkoztató egyesülés párt- bizottságának titkára tájékoztatta a szovjet főváros egyik legnagyobb üzemének fél évszázados történelméről. Gáspár Sándor megtekintette a karosszéria-szerelő csarnokot, valamint a meleggalvanizáló üzemet. Ezután munkásgyűlésen találkozott a gyár kollektívájával. Köszöntötte a gyár dolgozóit és örömét fejezte ki, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség képviseletében részt vehet az SZKP XXVI. kongresszusán. „Nagy megtiszteltetés ez számunkra, s e meghívásban kifejezésre jut, hogy a lenini párt milyen nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a szakszervezeti mozgalomnak, hangoztatta. A világ minden táján a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért harcoló emberek nagy érdeklődéssel kísérik kongresszusukat. Mindenki, aki figyelemmel kíséri kongresszusuk munkáját, újra meggyőződhet árról, hogy a Szovjetunió szándéka, törekvése egyértelmű, félreérthetetlen. Nemcsak híve, hanem változatlanul cselekvő védelmezője a népek biztonságának, a világbékének.” „A Szakszervezeti Világ- szövetség önálló, demokratikus osztályszervezet, folytatta. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban nem mi vagyunk az egyetlen tömörülés. Két szempontból azonban egyedülállóak vagyunk: a Szakszervezeti Világszövetség soraiban tömörülnek a világ különböző országaiban, eltérő társadalmi körülmények között működő szak- szervezetek, a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok szervezetei,.mintegy 200 millió szervezett dolgozó.” „Az SZVSZ alapvető céljait tekintve is különbözik minden más tömörüléstől: hordozója az osztálya lapokon álló szakszervezeti mozgalomnak, ihletője e mozgalom ki- szélesítésének. A világ szak- szervezeti mozgalma ma sokszínű. Van, ahol a mozgalomnak még puszta létéért kell harcolnia. Van azonban már egy új típusú szakszervezeti mozgalom is, amely megváltozott körülmények, a munkáshatalom viszonyai között végzi tévékenységét. E körülmények között a munkásosztály pártja, az államhatalom is a dolgozók érdekeit szolgálja. A szakszervezetek a társadalmat irányító intézményrendszer szerves részei, alkotó elemei”, mutatott rá Gáspár Sándor. „Szövetségünk főtanácsának Moszkvában megtartott legutóbbi ülésén elhatároztuk, hogy 1982 februárjára összehívjuk a X. szakszervezeti világkongresszust. Kongresszusunkra készülve arra törekszünk, hogy tovább erősítsük a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom egységét. Kezet nyújtunk mindenkinek, akinek szent a munkásszolidaritás, aki a munkásosztály alapvető létérdekét jelentő békéért, a társadalmi haladásért velünk küzd.” Gáspár Sándor végezetül köszönetét mondott a szovjet szakszervezeteknek azért a tevékenységükért, amelyet a Szakszervezeti Világszövetségben kifejtenek. Jfttizkimi hat lünk Vonaton F iatalok milliói utaznak évről évre a Szovjetunióban építőtáborokba. Egyetemisták, főiskolások, fiúk és lányok vesznek részt hatalmas méretű építkezéseken, hogy munkájukkal aktívan hozzájáruljanak a népgazdaság fontos létesítményeinek mihamarabbi átadásában. A szovjet diákokkal együtt más szocialista országok itt tanuló fiai is elutaznak Usztyi-Ilinszkbe, a BAM- ra, a hideg északra és a távoli Szibéria erdeibe. Az együtt végzett munka, az egymásra utaltság szorosabbra fűzi az emberi kapcsolatokat, amelyek a kollégiumok könyvízű szobáiban, az egyetemek vizsgáktól feszült légkörében olykor elhomályosulnak... Vidám társaság utazik a vonaton. Mesélnek, nevetnek, aztán ismét mesélnek és ismét csak kacagás a válasz. Akaratlanul is odafigyelek. Szovjet és vietnami diákok rögtönzött előadóestje, ahol a mindenki által százszor hallott élményeket százegyedszer is elmondják és az előadónak százegyedszer is nagy nevetés a jutalma. — Emlékeztek, amikor Dao Than fel akart szeletelni? — hát persze, hogy mindenki emlékszik, de nem ez most a lényeg, s a szőke legény rögtön folytatja. — Egész héten lapátoltunk, hordtuk a cementet, a téglát, majd meghaltunk a fáradtságtól, s ekkor vasárnap társadalmi munka. Egy emlékművet kellett rendbehozni. Deo Than, a vietnamiak legdolgosabbja, azonban bejelentette, hogy márpedig ő vasárnap pihenni fog. Mondom neki: „Nem is vagy te öntudatos egyetemista.” Nem gondoltam komolyan, de ő annyira a szívére vette, hogy ott mindenki előtt nekem ugrott, s ha nem fogják le, hát a szakács kint felejtett bökőjével ott helyben vagdalthúst csinál belőlem. Többen is tartották, s ő mint egy bika fújtatott felém. Alig tudták lecsillapítani, de azért megígérte, hogy nem viszem el szárazon, A „bűnös” Dao Than, aki az ablaknál ült, elvigyorodott: — Ami azt illeti, nem is vitted el szárazon. Emlékszel még a vietnami salátára? Kiderült, hogy egy héttel később szőke barátunk drágán megfizetett szavaiért. A vietnamiak salátát készítettek, s meghívták őt is. „Nemzeti specialitás, egyél belőle.” A gyanútlan kolléga hatalmas étvággyal látott neki a paradicsomsalátának. Bele is esett a csapdába. A paradicsomsaláta ugyanis csak kívülről nézett ki annak. Piros erőspaprika volt, a legcsípősebbjéből karikára fölszeletelve. Az áldozat először lilára, majd vörössé vált, s furcsa torokhangokat adva futott a zuhany alá, ahonnan órákig nem lehetett kihúzni. Csak az orvos mehetett a közelébe, de így is egy napig tartott, amíg elmúlt a „salátaláza” ... — Na és ízlett? — valaki kajánul fölnevetett. Választ sem várva, újabb történetek röpködnek. Arról, hogyan aludt el Kolja a billenős teherautó platóján, egy halom betonon, s hogyan terítették le a betonnal együtt az útra. Már mindenki őket hallgatja. Az öregek nevetve csóválják fejüket, a fiata- labbja kicsit irigykedve. A jókedvű társaság tálán Vlagyivosztokig sem hagyná abba, de lassít a vonat, Moszkvába értünk. A fiúk összeszedik cókmókjukat, hátizsák a hátra, sportszatyor a nyakba, futballabda a kézbe, s más kezdődik is az elvonulás. Segítek az egyiknek a bőröndöt cipelni... Rjazány környékén dolgoztak. Két hónapig egy hőerőmű építésén. A brigád kiválóra teljesítette a normát... • A z a sok ezer tégla, sok mázsa cement és vagonnyi ellapátolt föld, amit ezek a kezek megmozgattak, beépítettek, mind-mind apró kis csavarjai a majdan felépülő rjazáni óriás erőműnek. Apró kis elemek, amelyek nélkül azonban a hatalmas rendszer képtelen lenne energiát szolgáltatni a környéknek, Jeszenyin szülőföldjének, a vidéknek, ahol Micsurin kísérletezett valamikor... Moszkva, 1981. február. SzanhxLó- Cf-jurjtm. Zamjatyin sajtóértekezlete
