Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
1981. február 24. KELET-MAGYARORSZÁG 5 Termékeny légkör Q termékeny légkör fogalmát kifejezetten emberi, munkahelyi közösségekre vonatkoztatjuk. Többé-kevésbé mindenki tapasztalja, hogy a légkör termékenységét a „termésén”, az emberi közösség produktumán, az eredményeken lehet a leginkább mérni. Tehát minél inkább hat termékenyítőén a közösség légköre, annál gazdagabb gyümölcsöket hoznak a termőfák, annál gazdagabb lesz a betakarítás — hogy a hasonlatnál maradjunk. A kérdés sokkal inkább az, hogy mi kell a légkör termékennyé tételéhez? Melyek azok a feltételek, amelyek közt a munkahelyi közösségek a legsikeresebben tudnak megfelelni funkcióiknak? Valószínűleg látszik, hogy ma, nálunk a munkahelyek termékeny légkörének létrehozásában vagy megőrzésében erősen motiváló tényező: miként védik, terjesztik, részesítik előnyben a tudást. Hogy mekkora presztízst, anyagi és erkölcsi megbecsülést kap az igazi hozzáértés. Voltak idők, amikor nagyobb lehetett és nagyobb is volt a lelkesedés szerepe a mainál, olykor átmeneti időre talán pótolni is tudta a tudást, de ma már látnunk kell, hogy a társadalom, s ezen belül minden munkahely előtt álló magasabb követelményeknek csupán lelkesedéssel nem lehet megfelelni. De azért a tudásnak nem éppen a lelkesedés az ellenpólusa, sokkal inkább: a nem tudás. Tehát amikor ma a termékeny légkör egyik fő ismertetőjeleként a tudás tisztességének növelését tartjuk, akkor ez néma lelkesedők ellen szól, hanem azok ellen, akik nem törekszenek a tudásra, akik nem értik, hogy az ismeret- anyag rendkívüli növekedése és gyors kopása miatt a szüntelen továbbképzés, a tanulás, a világ újabb és újabb tényeinek megismerése mindenkire jóval nagyobb terheket ró, mint azelőtt. A fentiekhez kapcsolódik, hogy a tudás tisztességén kívül mekkora a tisztessége a készségnek. Tehát a kezdeményezésnek, a változtatni akarásnak, a sokat emlegetett kockázatvállalásnak, az aktivitásnak. Annak a mentalitásnak, amely nem azt mondja: „Fogjuk meg és vigyétek!”, hanem azt: „Fogjátok meg ti is és vigyük!” A tettrekészség, az ambíció, az alkotás vágya nem életkori sajátosság kérdése. Ezt nem árt legalább néhány mondattal hangsúlyozni, mert olykor a közösség ilyesfajta hiányosságait egyszerű, csaknem adminisztratív módon, tehát úgy kívánják módosítani, hogy fiatalítanak, vagy ahogy finomabban mondják, csökkentik az átlagéletkort. Természetesen nem lehet és nem is szabad elvitatni azt a többletet, amit az ifjúság energiában, új látásmódban hozhat és hoz is minden társadalom vagy közösség életébe, de nagyon jól tudjuk, hogy vannak öreg fiatalok és fiatal öregek. És amikor azt emlegetjük, hogy nem árt a közösségekben közkinccsé tenni az idős emberek ta- pasztaltságát, akkor a tapasztalatokon belül arra is gondolnunk kell, hogy ők — történelmi mércével is nehéz évtizedek után — arra vonatkozóan is rendelkeznek ismeretekkel, hogy nehéz, bonyolult, gyors és látványos sikerrel nem kecsegtető időkben miként őrizhetjük meg optimizmusunkat és tenniakarásunkat, tehát: a szóban forgó készség „előállításának” módját is jól ismerhetik. El sem képzelhető termékeny légkör a kritika szellemének kizárásával. Ahol a jelenlévőhöz, az adotthoz, esetleg az örökölthöz való viszony nem lehet kritikai, nem lehet változtatni akaró, s ahol ez az akarat nem juthat nyilvánosságra, ott ez az akarat másfajta megnyilvánulási formákat keres vagy egyszerűen kialszik: mindkét eset a jelentős társadalmi károk közé sorolható. Különösen a fiataloknál kell tudomásul vennünk — s ebben minden induló nemzedék teljesen azonos —, hogy csak a módosítás szándékával tud integrálódni ahhoz a világhoz, amelybe született. És ez így van jól. Ennek hiánya a fejlődés egyik lényeges garanciájának az elvesztését jelentené. folyamatos kritikai VaW légkör nem egysze- •’kü-ü rúen egyének vagy közösségek hibáinak kijavítását teszi lehetővé, hanem ezáltal fenntartani segít a közösségben a munkára, az eredményre való koncentrálás szellemét és állapotát. Ezáltal tehát a szó valódi értelmében is termékennyé teszi annak légkörét. A légkör termékenysége nem merül ki a „termék”-ben, az eredményben. Mert az eredmény, a siker visszahat a légkörre: örömtelibbé teszi, s így alkalmasabbá arra, amire való. Vagyis az egyén és a közösség életének gazdagítására. Cs. I. Új lakások alapozása Üj lakás építését alapozzák Nyíregyházán a KEMÉV dolgozói a Szarvas utcán. (Elek Emil felvétele) A nyíregyházi háziipari szövetkezetben speciális kötőgépek segítségével varrják fel a gyermekpulóverek gallérjait. (Jávor László felvétele) Rajtviial VOLT MAR NŐK ÉVE, gyermekek éve, és az ENSZ 1981-et a mozgássérültek évének hirdette meg. Egy csokorba szedve talán távoleső dolgok ezek, de egy közös vonás mindenképpen van ezekben az években. Az, hogy adósságot törlesztünk velük, hogy mindegyik hiányérzetet takar. Mert tudjuk, hogy a világ női csak papíron egyenjogúak, még így sem mindenütt. Tudjuk: van még gyermek- munka és éhezés. És vannak rokkantak, mozgássérültek szerte a világban, természetesen nálunk is. Többségük a munka, a termelés frontjának sérültje. Végül biztos az is, hogy gondjuk, a társadalomba való visszavezetésük, még nem eléggé közügy. Liv Ullmann, a nagyszerű norvég színésznő, amikor az afrikai éhezőknél tett látogatása után visszatért kényelmes otthonába, azt mondta, az élmény megrázta, sok mindent másképpen lát mint eddig, de azt is bevallotta, hogy ő, ezek után sem tud majd másként élni, mint eddig. Ezt szokta meg. MEGFOGOTT FORINTOK Duplázás Nyírcsaholyban s ez alapján állítják össze a feladatokat. A termelésszerkezeten nem terveznek változtatást. — Az az elképzelésünk — mondja Varga Imre, a szövetkezet elnöke —, hogy az elmúlt évek vonalát folytatjuk. Nagy hangsúlyt helyezünk az állattenyésztésre, ezen belül is a tejtermelésre és a vágómarha-értékesítésre, ennek a szinten tartására. Ennek háttere természetesen a megfelelő tömegtakarmány- bázis kialakítása. Üj legelőt telepítünk, felújítjuk a háztáji legelőt is. A gyümölcs- termesztés szintén nagy szerepet kap. Két éve telepítettünk 40 hektár almát. Most 1800 tonnát várunk, de ettől a jövőben csak több lehet. Istállótrágyánk bőven van, így nem sajnáljuk az almásunktól. Megfelelő növényvédő gépekkel is rendelkezünk, egy nap minden fát lepermetezhetünk. Az alma nálunk különben is létkérdés, sokszor a nyereségünk negyven százalékát is ez az ágazat biztosítja. Nem hanyagolják el a szántóföldi növénytermesztést sem. A homokon főként a rozs terem, de kerül a földbe búza is. Az idén megpróbálkoznak a csillagfürttel is. Ha beváltja a hozzáfűzött reményeket, úgy az elkövetkezendő években is termesztik. Kukoricát 750 hektáron vetSto» Tervek a jövőre A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kiemelkedő eredményei ellenére sem mindig tudott lépést tartani a fejlődéssel. Ezt mutatja az is, hogy a következő években szeretnék fejleszteni a munkakörülményeket az állattenyésztő telepen, amire óriási szükség van, hiszen a környéken sokkal jobb körülményeket biztosítanak az ipari üzemek dolgozóinak. — Nem tagadjuk, elmaradtunk egy kicsit — folytatja a főmezőgazdász. — Nem tudunk mindig megfelelő munkakörülményeket biztosítani tagjainknak, s a bérfejlesztést sem tudjuk szívünk szerint megoldani. Hiába van a nagy nyereség, több adót kellene fizetnünk, mint .amennyit a tagoknak adhatunk. Erre az évre a tavalyihoz hasonló — 40 millió fölötti termelési értéket és 3—4 millió forintos nyereséget — pénzügyi tervet készítünk. A középtávú tervünkben pedig figyelembe vesszük a munkakörülmények javítását és a személyes jövedelem növelését. Nyírcsaholyban a tagok mindent megtettek a termelésért, a betakarításért. Most nehezebb esztendő előtt állnak, de ezt sem adják alább a tavalyinál. Sípos Béla Beszédes számok Zárszámadásra készülnek a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Mégpedig jó eredményekről számolhatnak be a közös gazdaság vezetői a tagoknak. Ugyancsak felülmúlták a tervüket, hiszen 4 millió forintos nyereséget terveztek, ezzel szemben 11 és fél millió forintot realizálnak. — Talán ellentmondásos, de a kedvezőtlen időjárás ellenére — mi mégis jó esztendőt zárunk — kezdi a beszélgetést Tárkányi Mihály, a nyírcsaholyi tsz főmezőgazdásza. — Évek óta kiemelkedő eredményt értünk el, s ez segített tavaly is. Például az olcsó termesztésű tavalyelőtti takarmányt használhattuk 1980-ban. Ez azért jelentős, mert nálunk nagy az állattenyésztés. Azután a költségek is a tervezett alá csökkentek, évek óta kihasználjuk a tejprémium kedvező lehetőségét, a kukoricát nedvesen tároljuk. Ezek mind hozzájárultak a nyereség ilyen arányú növekedéséhez. Az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés meghatározója az eredményességnek Nyírcsaholyban. öt év alatt duplájára emelték a tehenek számát, most több mint kétszáz van. A fejési átlag 3200 liter. Tavaly 780 vágómarhát adtak le, a zöme exportra került. A 130 hektárnyi gyümölcsösben 1500 t alma termett. Az átlagértékesítési ár 6 forint 30 fillér volt. Ezek mind nagyban emelték a szövetkezet nyereségét, s erre nagy szükség volt. A növénytermesztésben már korántsem értek el ilyen eredményeket. A belvíz elpusztította a rozs, a búza, a kukorica egy részét, így takarmányból vásárlásra szorultak. Tej és alma Az új gazdasági év megtervezése komoly feladat elé állítja a szakembereket. Nyírcsaholyban a tervezés előtt a vezetők elemzik a múlt évet, A városatyák kis csoportja gondterhelten hajolt a tervezet fölé. Komoly tárgya volt a tanácskozásnak, az új házirendet beszélték meg. Ennek is azt a pontját, amely az állattartással foglalkozott. Kutya- és macskaügyben hamar közös nevezőre jutottak, a háziállatok más csoportjaival is gyorsan végeztek. A konfliktus akkor robbant ki, amikor az egyéb rovathoz érkeztek. — Térjünk ki kedves kartársak a hüllőkre is — javasolta az ügy előadója. A mai urbánus emberben nőttön- nő az állatok iránti igény, ezt ki kell fejezni ennek a házirendnek is. — Ugyan kedves Mogyorós, ne fontoskodjunk. Ilyen kis városban, mint a miénk, hüllőkről beszélni. — Kérem, csak akkor jogszerű, ha ezt is belevesszük, magyarázta a jogász. Mi lesz, ha mégis akad valaki, aki hüllőt akar tartani. Mondjuk krokodilt vagy kajmánt. A vita kibontakozott. Hol bővült, hol szűkült a beveendő állatok sora, végül kilenc különböző nagy és még nagyobb hüllő került a rendeletbe. A megkötés: nem leA színésznő őszinte volt, beismerte, hogy tehetetlen, mert a saját árnyékát nem ugorhatja át, s nem is tesz úgy, mintha átugraná. Az őszintesége dicséretes, de csakis az. A tetthez ugyanis ez nem elég. Azonban sokszor mi is képtelenek vagyunk kilépni körünkből : sóhajtozunk és megértünk, és keveset cselekszünk, holott az állami akarat is mást diktálna, nem is csak humanitárius, hanem igenis ésszerű megfontolásokból. Mert, ha nekünk kell alkalmaznunk egy mozgássérültet, aki bizonyos munkakör ellátására orvosilag alkalmas, időnként visszariadunk, mert mégis csak egy „nyomorék”, és nekünk pedig termelnünk kell. Meg sem kíséreljük elhinni: ez az ember valamire kiválóan alkalmas, de csakis arra a valamire, s nem való például a kazánfűtésre. Beidegzés az is, hogy ezek az emberek éjjeliőrnek, portásnak jók. Még akkor is, ha fiatalok, és óriási energia^ árán — sok állami pénz segítségével —, orvosi javaslatra, megfelelő, hasznosítható szakmát szereznek. De, ide tartozik például az a panasz is, mely arról szól, hogy az ortopéd cipőre szoruló mozgássérültnek hosszú időt kell várnia míg egy lábbelihez jut. BÁRHOGY IS NÉZZÜK: ezekben a kérdésekben még nincs rend. De mozog már a lelkiismeretünk: ha nem így lenne, nem csatlakoznának a nemzetek feletti szervhez az egyes nemzetek. Bizzunk abban, hogy az év elteltével sem hagy alább a tenniakarás. Akkor a mozgássérültek éve nem kampány, hanem rajtvonal lesz az emberség útján. Speidl Zoltán hét az utcán sétáltatni, a folyóban fürdetni, mást ezekkel riogatni, kötelező a biztonságos ól, ketrec, medence. Mindenki megkönnyebbült. Láthatóan véget is ért volna a beszélgetés, amikor Mogyorós újabb tételt varázsolt elő. — Kérem, most pedig a vadállatok tartásáról kell intézkedni. Majom, oroszlán... A városatyák izzadni kezdtek. Mintha máris tigrisek közé dobták volna őket. Végül megegyeztek. — És kéremr, most áttérhetünk a lakóházakban való együttélésre — szólalt meg Mogyorós. A vita még most is tart. (bürget) nek a silóval együtt. Ez fedezi a saját szükségletet. A szövetkezetben a nagyon rossz, gyenge minőségű homoktalajra erdőt telepítenek. NYlRCSAHOLY MÁTÉSZALKA ÁRNYÉKÁBAN HÚZÓDIK MEG. NEM KÜLÖNB A NYÍRSÉGI FALVAKTÓL, UGYANOLYAN DOMBOS VIDÉKEN TERÜL EL, MINT A TÖBBI, A GAZDÁLKODÁS AZONBAN MÉGIS KIEMELKEDIK A HASONLÓ ADOTTSÁGÚ KÖZSÉGEK KÖZÜL.
