Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 24. Művészeti hetek Nyíregyházán # Bartók emlékhangverseny # Bemutatkozik a Stúdió-színpad # Koncertek, kiállítások Valamivel mértéktartóbb a szokásosnál, kevesebb úgynevezett „nagy név”, de igen sokszínű program, s rengeteg bemutatkozási lehetőség amatőr együtteseinknek. Tömören így lehetne jellemezni a megyeszékhely hagyományos tavaszi kulturális rendezvénysorozatát, az idei művészeti heteket. Március 1.— április 5. között több mint nyolcvan kulturális eseményből válogathat a megyeszékhely közönsége. Hat jelentősebb képzőművészeti kiállítás nyílik márciusban. Platthy György festőművész gyűjteményes kiállítását a VMK-ban rendezik, Tarnóczy Balázs grafikus a múzeumban mutatkozik be. Vencselley István, az ismert fotóművész a Hortobágy című sorozattal jelentkezik. Érdekesnek ígérkezik Péli Tamás festőművész tárlata, valamint Pongor Béri Károly kiállítása. Hagyomány már, hogy a sóstói nemzetközi mű- művésztelepen alkotó szobrászok műveivel az éremkiállításon találkozik a közönség. Ezúttal március végétől egy hónapon át látogatható a kiállítás. A komoly zene kedvelői rangos művészek fellépésével sorra kerülő koncertek között válogathatnak. Fellép a művészeti hetek programjain Ruha István hegedűművész (Románia), Jandó Jenő zongoraművész, Constantin J. Vovu zongoraművész (Románia). a Bakfark Consort reneszánsz „slágerekkel”. Kiemelkedő zenei rendezvény lesz a Bartók-centenáriumi emlékhangverseny, amelyen a zseniális alkotó életművéből adnak keresztmetszetet. Ismét lehetőséget kapnak a bemutatkozásra a nyíregyházi zeneiskola művésztanárai, a megyeszékhely amatőr zenei együttesei, valamint a Vasvári gimnázium tanulói. Folytatódik „A legrangosabb amatőr együttesek Nyíregyházán” című sorozat. Márciusban újra itt vendégszerepeinek a fővárosi amatőrszínházak : a Zártszínház, a Stúdió-K., a Térszínház, valamint a Kolinda együttes. Debrecenből az Unió-moz- gásszín. Bemutatkozó előadására készül a tavaly ősszel szerveződött nyíregyházi Stúdiószínpad. Hemingway: Bérgyilkosok című elbeszélését dolgozták fel, az előadások színhelye a Szabolcs presszó lesz. A Szabolcs-Volán tánc- együttes gazdag műsorral jelentkezik a tanárképző főiskolán tartandó népművészeti esten, melyen a 2. iskola gyermektánccsoportja, a Városmajori citerazenekar, az Igrice együttes és az Ifjú zenebarátok kórusa is közreműködik. A megye több általános iskolájából érkeznek vendégek az úttörőzenekari fesztiválra. A munkásművelődési hetek is a program része. Ebben számos üzemi kiállításra, népművészeti műsorra, kamarakoncertre kerül sor. A moziüzemi vállalat előadássorozatot szervez a filmbarátok köre hálózatában, valamint a néhány új magyar filmből. Ismét megrendezik a Bolondos április címűr-találkozót a megyeszékhely ifjúsági klubjainak. A könnyűzenét három különböző stílus képviseli: az Apostol együttes, Koncz Zsuzsa, illetve a Hobo Blues Band. A legkisebbek szórakoztatására az Állami Bábszínházát hívták meg. Ezeken kívül több helyen rendeznek író-olvasó találkozót, vetélkedőket. Nincs is más hátra: tessék választani! BE. Kezdeményezés Fehérgyarmaton Nyelvtanulás a szakmunkásképzőben Oroszul Budapestről Az általános iskolát végzettek közel fele szakmunkás- képzőkben tanul tovább. Bár az 1969-es és a hetvenes évek közepén bevezetett reformok sokat emeltek a szakmunkásoktatás színvonalán, a 3 napos hetenkénti oktatás azt már nem tette lehetővé, hogy az oroszt is tananyagként szerepeltessék. A fehérgyarmati 142. sz. Móricz Zsigmond Ipari Szakmunkásképzőben megtalálták a módot az orosz nyelv gyakorlására: szakkört indítottak. — Igaz, közepes volt az átlagom a fehérgyarmati 2. sz. iskolában, oroszból azonban 4- es, mondja Barakovics Judit. A tavalyi balatonlellei táborozás adta az újabb ötletet a nyelv gyakorlására. Ott ismerkedtem meg ugyanis Ha- na Holubovszkával. A beszélgetés, majd a levelezés nyelve nálunk is az orosz. A csarodai Popovics Erika albérletben lakik Fehérgyarmaton. — A szabad időm hasznos eltöltéséhez jól jött Dnyep- rovszkijné Mohán Valéria tanárnő kezdeményezése.. A szakkörre nem kellett különösebben szervezni. Igaz, csak lányok jelentkeztek. A tanárnő, (a férje, s egyik szakpárja is orosz,) változatos módszerekkel igyekezett feleveníteni meglévő tudásunkat. — öcsém még általános iskolás — folytatja Bodnár Judit — így segíteni is tudok; s a beszélgetésekkel logikánk is fejlődik. Ma már egy-egy városról képek alapján sokat el tudunk mondani. Segítenek a diafilmek is. Rostás Klári, s a többi, korábban gyengébben szereplő társunk is be tud kapcsolódni a beszélgetésünkbe, egyre több eredménnyel. Nagy Erzsi egy évet gimnáziumba járt, s így került a HÓDIKÖT-be kötő-hurkoló konfekciós tanulónak: — A gimiben is hármas voltam oroszból. Nagyon örültem, amikor nem kellett elfelejtenem ismereteimet. Igaz, a gimnáziumi tankönyvek alapján próbáljuk foglalkozásainkat bonyolítani, azonban jobb lenne, ha hozzájuthatnánk olyan anyaghoz, melyet a hozzánk hasonló képzettségű fiataloknak szánnak. Hiszem, amikor látványosan tudjuk majd igazolni, hogy nem volt hiábavaló kísérletezésünk, akkor többen csatlakoznak majd hozzánk. Vendégünk volt a ► Térszínház Ismét egy rangos amatőr együttes sajátos színházi kísérletének lehettünk tanúi szombat—vasárnap a nyíregyházi négyes számú iskola nagytermében. Közhelyszámba megy, hogy az amatőrök a legbátrabb útkeresők ma a színházművészetben. Van idejük — mondják —, nem kötik le őket gazdasági, műsorpolitikai megfontolások, nem kénytelenek egy adott közönség roppant vegyes ízlését kiszolgálni, ők ugyanis megkeresik a közönségüket, s igyekeznek közösségeknek játszani, s önmagukat is színházi szokásoktól, beidegződésektől mentes közösséggé formálni. A kísérletezés mindig is veszélyes volt — felrobbant alkimisták, leégett laboratóriumok példája riaszt — ám tény, hogy az utóbbi évek profi színházi sikereihez is nagyban hozzájárultak ezek a nyughatatlan amatőrök. Elég ha csak Ruszt József népszínházi törekvéseire, vagy Paál István szegedi és szolnoki Jarry-bemutatóira, vagy a legújabb Ember tragédiájára gondolunk. A budapesti Térszínház egy — azóta már többször feldolgozott — Commedia dell’arte kanavászt „rögtönzött színre” a középkori olasz vándorszínházak hagyománya szerint. (Kanavász Canavaccio = egy darab rövid leírása, főleg a jelenetek tartalmát közli, melyhez a színészek maguk rögtönzik a szöveget.) Ma már ezt a hagyományt eredetiben talán egyedül Kemény Henrik bábszínháza őrzi. Tudjuk, ő sem előre megírt szövegből dolgozik. Rekonstrukció tehát a Térszínház Néró előadása, vagy izgalmas újraértelmezés? Az Ady Endre Művelődési Ház amatőrszínjátszói, néhány, a gyakorlás folyamán óhatatlanul kiformálódott, „beállt” passzuson, kívül valóban végigrögtönözték a szöveget. Ám mivel mai fiatalok, saját világnézetükkel, problémaérzékenységükkel, friss szókincsükkel, olykor anakronisztikus „modern” kiszólásokkal csillogtatták meg a poros kanavászt. A játszók számára kitűnő iskola, a nézők számára különleges csemege az ilyenfajta színjátszás, megint csak felhíva a figyelmet a szokványostól eltérő értékekre, a színház kimeríthetetlen gazdagságára. Kitűnő előadás volt a Néró, ez a komikus középkori „rémdráma”, ez a vásári grand guignol. A szereplők kitűnő, olykor akrobatikus mozgástechnikával, ellenállhatatlan játékos kedvvel elevenítették meg a comme- dia dell’arte jellegzetes figuráit. Különösen emlékezetes Seneca szerepében Kovács István és a Nérót játszó Szabó Péter. De nem „műkedvelő” — a szó lekicsinylő értelmében — az együttes többi tagja sem. S bár Bucz Hunor rendező szerint a Térszínház rendező nélküli színház, a darab alapos elemzésről és elmélyült munkáról tanúskodik, no meg tudjuk is, hogy Bucz Hunor évek óta dolgozik embereivel, s járják a színjátszásnak ezt a szabad improvizációra, az egyéni képességek kibontakoztatásra nevelő, föltétien tiszteletre és szeretetre méltó útját. Mester Attila AES3330EL6n Hőerőmű Nyíregyházán. (Jávor L. felv.) Sikkasztott, kocsikat tört fel Nem tudta a „felesége“ nevét... Kövér István nyírpazonyi lakos mindössze egy hónapot dolgozott a nyíregyházi postahivatal alkalmazásában, mint hírlapkézbesítő. A kezelésére bízott 15 500 forint értékű nyugtaszelvények és hírlapkartonok értékesítéséből befolyt pénzösszeg egy részét, mintegy 7000 forintot már saját céljaira fordította. Kövér István az általa eltulajdonított pénzösszeg egy részéből korábbi adósságait törlesztette, másik részét mindennapi személyes szükségleteire fordította. A Nyíregyházi Járásbíróság által tartott tárgyalás időpontjáig a vádlott az általa okozott kárból mintegy 2000 forintot térített meg. Ezután Kövér István személy- gépkocsik feltörésére specializálta magát. Elsősorban a Polski Fiat típusú gépkocsikat törte fel, mert elmondása szerint ezekhez a kocsikhoz értett. 1980 szeptemberében a nyíregyházi Ungvár sétányon parkoló egyik Polskit nyitotta ki, elindult vele városnézésre, s mintegy 8 kilométert tett meg. Ezután a kocsit az út mentén hagyta és hazament. Néhány nappal később Nyíregyházán á Vasvári Pál utcán parkírozó egyik Moszkvicsot próbálta elindítani, s mivel ez nem sikerült, a kesztyűtartóból ellopta a tulajdonos személyi igazolványát és jogosítványát. Kövér ezután már egy Polskihoz ment, s miután ezt sikerült elindítania, Debrecenbe kocsiká- zott. Itt rendőr járőr igazoltatta, s Kövér a személygépkocsiban lévő személyi igazolvánnyal igazolta is magát. A személyi igazolvány adatait betanulta, de „felesége” nevét nem tudta megmondani, gyanússá vált, s bevitték a Hajdú-Bihar megyei Rend őr-főkapitányságra. Megállapították, hogy a vádlott ebben a személygépkocsiban mintegy 3000 forint értékű kárt okozott a gyújtáskapcsoló erőszakos megrongálásával, a műszerfal átépítésével, valamint a kipufogócső leszakítá- sával. A Nyíregyházi Járásbíróság Kövér Istvánt az általa elkövetett bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, valamint kötelezte a nyíregyházi 1. sz. postahivatalnak okozott és meg nem térült kár megfizetésére. Dr. Lengyel Albert ügyész A legszemélyesebb közügyeim portrésorozat lesz, ígéri a Ki is Laczkó Mihály? című tévéportré előzetese a műsorújságban. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy ha az ezután kamera elé invitált emberek is ilyen gazdag egyéniségek lesznek, mint a most bemutatott Laczkó Mihály, s ha ilyen sablonok nélküli feldolgozásban készülnek majd a portrék, mint ez is, akkor biztosan nagy közönségsikere lesz az egész sorozatnak. A filmből számos' tanulságot levonhatunk, mind az emberekkel való törődést, de különösen káderpolitikát illetően, mind pedig a tévéportréra vonatkozóan. Az egyik az, hogy az igazi te,-,., hetség ugyan a legtöbbször utat tör magának, vagy szabad utat kap, mert nem lehet nem észrevenni: ám a tehetség mellé még szorgalom és kemény munka, soha meg nem szűnő tanulás, ismeretgyarapítás is szükséges. A másik tanulság az, hogy a vezetőt is ki kell nevelni, s ezt is csak a bizalom légkörében lehet. A legnagyobb sűrűség közepe című tévéfilm azt a konfliktust választotta témájául, amely sajnos oly gyakran keletkezik szülő és gyermeke között, amikor az utóbbinak kell (kellene) beteg, magatehetetlenné vált apjáról, anyjáról gondoskodnia, átmenetileg, vagy véglegesen magához vennie. Csák Gyula (író) és András Ferenc (rendező) filmjében ez a szokvány helyzet még azzal bonyolódik, hogy a magányossá vált apa alkoholizál, s egyébként is lumpen életmódot folytat, tehát olyan valaki, akit a fiú nem tudna — az amúgy sem szilárd családi pozíciójának, békéjének veszélyeztetése, sőt felborítása nélkül — magához venni, hisz’ ő maga is anyósa házában lakik, csaknem megtűrt személyként. Ez így — még ezzel a bonyolítással is — eléggé világosnak tűnik. A részletekben, az egyének, a szereplők viselkedésében azonban sok az érthetetlen, indokolatlan mozzanat, nem látszik a magatartás logikája, homályosak az indítóokok, teátrálisak a veszekedések és kibékülések, sok zavaros utalás hangzik el dolgokra, tényekre, a szituációk és a párbeszédek közhelyszintűek. Seregi István Nem is volt olyannyira „különös és furcsa” Gáli István” pénteken, a Rádiószínházban bemutatott Bal- fauszt c. hangjátéka, mint a műsorlapi ajánlás sejttette. Az ismert és sokszor feldolgozott Faust-monda — az ember sorsának, lelkének az ördögnek való eladása, aminek, persze ára van — egyfajta mai transzponálását hallottuk, egy egészen köznapi esetre alkalmazva, s ennek megfelelően szűkre vont körű kifejtésben. A munkának élő» és feleségét szerető férfi (a Balfauszt), akinek a felesége élet és halál között lebeg a kórházban, nem fogadta el a „kultinacionális” biztosítási ügynök „földöntúli” ajánlatát, hogy ti. még két évtizednyi nyugodt, kiegyensúlyozott életre, munkára kaphatna biztosítékot. Mondván félt, hogy a szorongásaival, a halálfélelmével élne vissza a különös biztosítási vállalkozás. „Ebben a házban életet biztosítani csak a feleségemnek lehet... én a feleségem nélkül egy nagy semmi vagyok, egy vizesnyolcas ...” — mondta. Azonban nyilvánvaló, hogy Balfausztunk tulajdonképpen a furcsa biztosítási ügylet árának a megfizetésétől tartott: netán a felesége élete fejében biztosíthatta volna a maga számára a jövőt? (Egyébként, ez a kérdés nyitva maradt.) Ám, ha a „bal- fausztok” — bár különféle okokból — többnyire visz- szautasítják az ilyesféle me- fisztói ajánlatokat (mint pl. az említett püspök és az Ideológiai Szemle tb. fő- szerkesztője), az öreg művezető esete („... hülye viccei vannak!” kurtasággal küldte el az ügynököt — s másnap halálra gázolta egy autó) arra figyelmeztetett, hogy azért ellenpéldázat sem feltétlenül kizárt... Tehát lehetett min elgondolkodni. Ez természetesen a hang játék irodalmi értékét is jelzi. A produkció a bevezető hangképsorokban még némileg vontatottnak hatott, a mondanivaló kibontása során azonban fokról fokra összefogottabban forrósodott fel, a rendező Varga Géza tempóérzéke jóvoltából is. Garas Dezső rendkívül karakterisztikus, erőteljes Balfausztja mellett a biztosítási ügynököt játszó Kézdy György hangalakítá- sa>feíntelen'ebbnék'T0i!rt.'-'J 5 Alighanem > az idei leg- szórakoztatóbb és egyben legszínvonalasabb vidám műsort hallhattuk vasárnap délelőtt a Petőfi adón, a Karinthy Színpad Karc című, 1981 téli kiadásaként. Kitűnően összeválogatott (Gelléri Ágnes és Kaposi Miklós szerkesztésében) szatírák, glosszák, humoreszkek és karcolatok szereztek igen kellemes egy órát a kiváló színészek előadásában. A műsort „végigkarcoló” Fehér Klára jóízű, stílusos konferanszai mellett nekem Váci Mihály két verse (a Bitangok és a Miatyánk Sinkovits Imre, illetve Keres Emil előadásában), Vető Józsefnek a hivatalról („ ... hiba az, amit észrevesznek ... igaz, hogy az új seprő jól seper, de a régi tudja, hol a szemét!”) és a házasságról szóló áforizmái tetszettek a legjobban, de a többi szám ellen sem lehetett panasz. Régen hallottam ilyen egyenletesen jó színvonalú vidám műsort. Merkovszky Pál affMiVilMElUTT
