Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
1981. február 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ODA-VISSZA ALAPON Mindennapi önállóság Napjainkban sok szó esik a vállalati önállóságról. Mindez nemcsak a napi cselekvésben, hanem a tervkészítésben is megnyilvánul. Azonban minden vállalatot egyben irányítanak, felügyelnek is. Arra kértünk választ Ká- nási Erikától, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetőjétől, hogy a tervezés és irányítás összhangja hogyan valósul meg a gyakorlatban annál a hat ipari vállalatnál, amelyet közvetlenül irányítanak. — Hogyan ismerik meg a vállalatok terveit, hogyan készülnek azok? — Ahhoz, hogy reális képet kapjunk az általunk felügyelt vállalatokról, folyamatos ismeret szükséges. Év közben figyeljük a legfontosabb mutatók alakulását és elemezzük azokat. Ha olyat tapasztalunk, ami rontja a gazdálkodást, akkor megkérdezzük áz okát. Emellett a múlt év végén tervezési irányelveket adtunk ki a vállalatoknak, s helyben, a terv- készítés során is konzultáltunk velük. Volt olyan, mint a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat, amely több variációban készítette el a tervét. Amikor ezek közül a legjobbnak ítéltet elfogadták a vállalati társadalmi szervek, utána, január első harmadában tartottunk egy úgynevezett tervzsürizést. Mind a hat vállalat igazgatója itt volt, azért, hogy lássák és érzékeljék más vállalatok gondjait is. Értékeltük a terveket, fő vonalaiban a VI. ötéves. tervi elképzelésekről is beszéltünk. tervek összhangban vannak az életszínvonal megtartására való törekvéssel. A vállalataink 4 százalékos bérfejlesztést terveztek. Ez lehetne több is, de ez az, amit biztosan tudnak vállalni a helyi közvélemény előtt. — A tanácsi vállalatokat a helyi igények kielégítésére, a szolgáltatás ellátására hívták életre. Ilyen szempontból mennyire felelnek meg az igényeknek? — A vállalatok jellegéből kell kiindulnunk. Sok olyan termék van, amely a helyi igényeket elégíti ki az újság- készítéstől a gépkocsi javításig, de még a temetkezési cikkek gyártása is ide tartozik. A szolgáltatásban a VA- GÉP beruházásai, a Patyolat közeljövőben befejeződő rekonstrukciója teszi lehetővé ennek a tevékenységnek a magasabb színvonalon való végzését. — A tervegyeztető megbeszéléseknek milyen tapasztalatai vannak? — Mennyire elégedettek a vállalatok idei terveivel, ezek mennyire kapcsolódnak a megyei pártbizottság'1 > által megszabott feladatokhoz? — Tudni kell, hogy a tanácsi vállalatok stabilak, régi múltra tekintenek vissza. Náluk elsősorban az intenzív fejlődés jöhet számításba, eltérő. .árszerkezetük a megyében lévő sok új üzemtől. Bár összességében a megyei irányelvvel azonosan, 5—6 százalékkal növelik a termelésüket, azonban az átlag nagy szóródást takar. Igen dinamikusan, tíz százalék fölött növeli termelését a Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat, amelynek a második fél évben lép be az új üzeme. Mérsékelt fejlődést tűzhetett ki a Kelet-magyarországi és a Tiszalöki Faipari Vállalat, valamint a Divat Ruházati Vállalat. A termelés fő mutatói közül, megemlíthetem az export magas növekedési arányát, azonban egy viszonylag alacsonyabb szintről könnyebb jobb eredményeket elé#i»k ffr-A — Milyen befolyásolási eszközeik vannak, a vállalati önállóság és a felügyeleti irányítás egysége hogyan érvényesül a gyakorlatban? * — A tervekről a vállalatok önállóan döntenek. Régen túl vagyunk azon, hogy a mindenáron való tervteljesítést tekintsük érdemnek. Sokkal inkább a gazdálkodás alakulását figyeljük, a feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást értékeljük. Feladatunk a vállalati vezetők prémiumfeltételeinek megszabá- lyozása, a jutalmazás. Az éves értékeléskor éppen a folyamatos és jó gazdálkodás esik latba. Érezzük ugyán, hogy egyes vállalatok bizonyos tartalékkal terveznek, azonban ebbe belejátszik a sok bizonytalansági tényező is. — A termelés és a termelékenység növelésénél, a bérezésnél mennyire van összhangban a népgazdasági tervvel a vállalati elképzelés? — Eredményeket elsősorban a termelékenység javításával érhetnek el vállalataink. Említhetem a Nyírségi Nyomdát, ahol a kapacitások teljes kihasználására törekednek, a hulladékok hasznosítását tervezik a Tiszalöki Faipari Vállalatnál. Mindez megegyezik a népgazdasági terv irányzataival. Ugyancsak érezhető a bérezésnél, hogy a — Azoknak a megjegyzéseinknek, amelyek a gazdálkodási lehetőségek javítására szóltak, általában helyt adtak a vállalatok. Érzékenyebb kérdés volt a béremelés mértéke, mivel itt óvatosság található. Oka ennek tálán az is, hogy a terv pontos számokat ad, a társadalmi szervek ezt kérik számon. — Milyen kapcsolatban állnak az idei tervek a most készülő, VI. ötéves tervi elképzelésekkel? — Az a fejlődés, amit erre az évre terveznek a tanácsi iparvállalatok szilárd alap lesz a következő évekhez. Egyértelműen az intenzív fejlődést tűzik célul a vállalatok. Az első két évre biztosabb ismereteik vannak, a következő időben a lehetőségek kihasználása számít, így a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat a városközpontban lévő telepének eladása után szervezheti át a termelését, a VAGÉP-nél a beruházások belépése után bővíthetik a szolgáltatást, a DlftTJVÁLL hosszú távú megállapodásokkal erősíti az exportját — fejezte be Kánási Erika, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője. Lányi Botond A végrendelet elkészült annak rendje és módja szerint. Amikor eljött az ideje, a „hivatalos” emberek Kemecsén a megadott nyomon elindultak, hogy átvegyék az örökség egy részét, a készpénzt. Nem lepődtek meg, hogy a pénzt a kamrában kellett keresni, hiszen tudták, hogy a 83 éves örökhagyó a takarékkönyvet nem tisztelte úgy, mint a hagyományokat ... A kamrában felemeltek egy kopott kabátot, alatta találták a nylonzacskót, benne a 35 ezer forintot. Csak akkor hökkentek meg, amikor a zacskó tartalmát az asztalra öntötték és habszemek gurultak ki áz ötszázasok közül. A gondosan elhelyezett babszemek a kulcs, pontosabban a zár szerepét töltötték be. Szegedi Pál, a jó öreg örökhagyó ugyanis időnként megnézte a zacskót és megnyugodva pödört egyet a bajuszán, ha érintetlenül látta a babszemeket. Kuporga- tott, de közben jól élt. A pénzt is nemes célra gyűjtötte : öreg barátainak, régen sokat nélkülöző sorstársainak, a helyi öregek napközije lakóiA mezőgazdasági gumiabroncsok formakészítése közben a nyíregyházi gumigyár November 7. Szocialista Brigádja. (Elek Emil felv.) KI GÉPEN SZÁLL FÖLÉBE... Pilóták a Nyírségből „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj...” És annak milyen, aki három évre Nyíregyházára szegődik el, megtanulni a repülőgép-vezetést? Milyen célokkal, tervekkel érkeznek, hogy érzik itt magukat, s mit visznek magukkal tanulmányaik végeztével? Mit kapnak a főiskolától, s milyen közeget jelent számukra a város? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán tanuló repülőgép-vezető hallgatókkal, a másodéves" Bujdosó Lászlóval, Dobos Istvánnal, Kiss Lászlóval és a végzős Fábián Lászlóval. A legfontosabb, ami a hallgatók közérzetét meghatározza: a választott szakma iránti feltétlen elkötelezettség, lelkesedés, sőt szenvedély. Kiss László ezt így fogalmazta meg társai nevében: — Ügy szoktuk mondani: akit a légcsavar szele megcsapott, az már össze is kötötte az életét a repüléssel. És ez rosszabb, mint a nikotin. Erről nem lehet leszokni... Különleges követelmények A legtöbben már általános iskolás koruktól tudatosan készülnek erre a pályára, főleg az MHSZ-klubokban. Közismert, hogy évről évre sokszoros a túljelentkezés. Orvosi és pszichológiai vizsgálatok egész seregén esnek keresztül, műszerekkel, tesztekkel még az agresszivitásra való hajlamot is „mérik’-, aztán az elhatározás, a döntés gyorsaságát, stb. Csak teljesen ép testi és szellemi adott- ságok-tulajdonságok együttese lehet belépő a főiskolára. Naponta ötvenszer... Házon belül bőven van lehetőségük képességeik kibontakoztatására, társadalmi megbízatások betöltésére. Bujdosó László például tagja a diákjóléti és a kollégiumi bizottságoknak, szakszervezeti bizalmi, KISZ- és tanulmányi megbízatása is van. Dobos István alapszervi KISZ-titkár, iskolai KISZ- bizottsági tag, tanulmányi megbízatása is van, Kiss László a rádióstúdió főszerkesztője, Fábián László több művészeti együttesnek is tagja. Amit három év alatt a főiskolától kaphatnak, abból a most végző Fábián László a következőt tartja a legfontosabbnak: — Életveszélyes pályára készülünk. A mezőgazdasági repülők naponta ötvenszer is felszállhatnak. Éhez olyan szakmai képzést kapunk, hogy mindegyikünk képes legyen feladata maximális elvégzésére. Csak any- nyit teszek hozzá, hogy az igen kemény munka ellenére Ál mm mm M gr örökség nak. Az ingó és ingatlan vagyonát is a napközire hagyta. Takaros a ház, a kert, még tavalyelőtt is jó bort adott a „lepedőnyi” szőlő. Mindent, mindent öreg társaira hagyott, nem lévén rokona, örököse. A figyelemreméltó kis vagyonkából szépíteni, bővíteni lehet a napközit, örül a helyi tanács is, hogy az örökség eggyel csökkentette a gondok számát. A tekintélyes kort megért Pali bácsi szikár és szívós ember volt. Régen cselédként kereste kenyerét, a felszabadulás után beválasztották a földosztó bizottságba. Elsők közt jelentkezett, amikor a tsz-t alapították. Az ötvenes években ő volt a község nótafája. Felesége, a szintén népszerű Lidi néni táncoló kedvéről, hangulatot teremtő készségéről volt híres. Soksok társadalmi ünnepségen, lakodalmon és bálon a Szegedi házaspár volt a vidámko- dók közepe. Pali bácsi mulatós, tipikus magyar ember volt. Még nyolcvanon felül is szerette a bort, gyakran kiszívta a pipáját. A nagy, magyaros bajusz illett az arcához. Azt mondják, régenében nemcsak a mulatást, a munkát is jól bírta. U tolsó éveit, napjait az öregek napközijében töltötte. Szó sem volt még az örökségről, de az idős asszonyok a napközi társalgójában neki elnézték, hogy békésen pipázott. Mert még a pipájából is melegség és hangulat áradt. Szerették az emberek, szerette az embereket. A végrendeletében az is benne foglaltatott, hogy társadalmi temetése legyen és a fejfáját ne fából, hanem kőből faragják. Nem kért sokat magának. De sok az, amit maga után hagyott. Emléke sokáig megmarad Kemecsén és környékén. Kőbe vésték a nevét (nábrádi) sem tudok olyat közülünk, aki ne lenne szerelmese a szakmájának... Másutt nincs az országban Néhány részletkérdést leszámítva a főiskolán jól érzik magukat. Egészen más viszont a véleményük aprói, hogy érzik magukat a városban? Tömören annyi: valahogy ki kell bírni ezt a három évet. Különösen a nagyobb városokból és a Dunántúlról érkezők panaszkodnak: megszökni nem lehet, mert másutt nincs az országban ilyen képzés, de megszokni sem tudják ezt a vidéket. Bár átmenetileg itt élnek, idegen marad a város, és az itt élő emberek mentalitása. A legtöbben azt kifogásolják, hogy a száztízezres város nem fordít elég gondot nagyságához mérten a közművelődésre. Mindent egybevetve: a főiskola és a város eddig nem talált eléggé egymásra. Képzeletbeli repülőgépünkről szemlélve az iskola egy sziget maradt a város térképén. Dóka István főigazgató a közeli jövő terveiről tájékoztatva erre is kitért: — Bár jó néhány rendezvényt fogadtunk már, kapcsolatunk a várossal ötletszerű volt. Ezen javítani szeretnénk, s ebben az ügyben már tárgyalunk az illetékesekkel. Célunk, hogy növekedjék intézményünk közművelődésének kisugárzó szerepe, amellett házon belül és kívül is több lehetőséget szeretnénk kínálni hallgatóinknak a sokoldalúbb nevelés érdekében. Újfajta diploma Erre a jövőben minden eddiginél nagyobb szükség lesz. Jelentős állomásához érkezett ugyanis a főiskola: az új tanévtől új feladatra szól a megbízatás. Tíz éve „repültek ki” innen az első pilóták, s az egy évtized alatt közel kétszázan végeztek. Zömmel a mezőgazdasági üzemekben helyezkedtek el, de több mint ötvenen MA- LÉV-gépeken dolgoznak. Szeptembertől már az új képzési irányelvek érvényesek: magasabb létszámú csoport indul kétféle Szakképzéssel — a mezőgazdasági illetve a MALÉV-gépekre adnak „jogosítványt”. Megoldódik a régi gond is: ezután szabályszerű repülőgép-vezető üzemmérnöki diplomát kapnak. Tervezik a helikopter-vezetői képzés indítását is a későbbiekben. Azzal együtt a nyíregyházi főiskola lesz a magyar repülés minden igényének kielégítője. Baraksó Erzsébet EZ —AZ Tea O lvasom, hogy Japánban speciális teacserjék termesztését kezdték meg. Az ebből készült ital érdekessége, hogy aki azt issza, elveszti az érdeklődését a dohányzás iránt. Állítólag még a szenvedélyes dohányosok is leszoknak a cigarettáról.. Nem zörög a. cserje (tea) levél, ha a szél nem fújja. Kíváncsian várom, hogy boltjainkban mikor jelenik meg az antinic- tea. Gyors piackutatást is tartottam tea ügyben. íme a válaszok: — A szenvedélyes dohányos : — Ezután tea nélkül iszom a rumot. A potyázó: — Kényelmetlen. Ezután poharat kell magammal hordanom, hogy megkínáljanak. A gyakran értekező: — Akkor ezentúl tea is lesz a szendvicsekhez a cigarettaszünetekben ? A kocadohányos: — Nekem mindegy. A teát se fogom mellre szívni. Több feleség: — Inkább a sörről leszoktató vizet találnák ki, ha már annyira okosok ott Japánban. A többi véleményt már nem is idézem. Hírt kaptunk ugyanis, hogy azt a teát termelő gazdaság szomszédságában kikísérletezték a teát semlegesítő dohánylevelet. Most készülődnöm kell, mert részt kívánok venni a szenvedélyes teázók tiltakozó felvonulásán, amire egyben kiküldetésemet kérem. Bunkó A családunk mostanában nem szabadulhat a majmoktól. Azt hiszem, hogy a Mindenki iskolájában látták az emberré válás útját, és innen való, hogy a majmok szinte családtagokká lettek. Bizonyságul íme a párbeszéd. — Apa! A majom hogyan találta meg a bunkót? Én: — Kereste biztosan. A feleségem: — Nem volt olyan Dun- kó, mint az apátok ... Bunkóként ért a mondat nem tagadom, de már a következő kérdésre kellett figyelnem: — Apa: Te voltál valamikor majom? Én: — Az őseink voltak majmok, kisfiam • • • A feleségem: — Ajaj, de hányszor... A gyerek: — Sokszor? És mikor fedezted fel a tüzet? Én: — Kisfiam! Csak a távoli őseink voltak majmok. ök szelídítették meg a tüzet. Az emberré válás hosszú útján... — magyaráznám, de a gyerek már únja és az anyját faggatja: — Te mit fedeztél fel anya? — A majmokat — mondja az anyja. — Apát is? — Igen ... Délutánra kibékültünk a feleségemmel és keresni kezdtük a gyereket. Kint beszélgetett a szomszéd kisfiúval a kerítésnél. Hallottuk, ahogyan meséli: — Nálunk nem úgy van. Nálunk csak apa a majom, anya csak tőle származik ... — tha —
