Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG----------------j-----------------------------------1981. február 20. Kommentár Egy dogma veresége Az erőpróba, amelyet a brit konzervatív kormány a szénbányászokra kényszerí- tett* az utóbbiak javára dőlt el. Hagyományos elveihez híven a nagytőkések kormánya túltermelésre és gazda- ságtalanságra hivatkozva két tucatnyi állami tulajdonban lévő bánya fokozatos bezárását jelentette be. Emiatt az angol munkanélküliek 2 és fél milliónyi serege újabb tízezrekkel növekedett volna. Az erős munkásmozgalmi hagyományokra visszatekintő bányászszakszervezet azonban erélyesen válaszolt a nagytőke érdekeit képviselő kormányzat kihívására. Munkahelyeik védelmében először a walesi bányászok tették le a csákányt, majd a sztrájkjukhoz csatlakoztak a Skócoao és Ésualó — angliai szénmezőkön dolgozó társaik. Amikor már 40 ezer bányász hagyta abba a munkát és országos méretű — valamennyi iparágat érintő — energiaválság árnyéka rajzolódott ki a politikai horizonton, a kormány meghátrálására kényszerült. A miniszterelnöknő, Thatcher asszony bizonyára arra is emlékezett, hogy konzervatív elődje, Edward Heath kormányát 1974-ben éppenséggel az akkori bányászsztrájk buktatta meg. A bányászszakszervezet vezetőivel folytatott tárgyalásokon Ho- wel energiagazdálkodási miniszter szerdán késő este közölte: a kormány lemond a kijelölt bányák idei bezárásáról, valamint felemelik a szénbányászat támogatását szolgáló pénzügyi keresetet. A kormány veresége újabb oldalról világított rá Anglia súlyos gazdasági helyzetére. Azt is megmutatta, hogy a kormányt vezérlő gazdasági koncepció — a magánvállalkozás feltétlen bátorítása. Az állami tulajdon felszámolása és a közkiadások drasztikus csökkentése — nem csodarecept, hanem olyan felújított tőkés dogma, amely nem állja a gyakorlat próbáját. P. V. Hz NSZK növeli közel-keleti befolyását A nyugatnémet kormány gazdasági és politikai megfontolásokból növelni akarja befolyását a Közel-Kelet arab országaiban. A Kairó- • ban járt Hans-Dietrich Genscher külgyminiszter környezetéből származó értesülések szerint ez az elképzelés találkozik Szadat egyiptomi államfő tervével. Szadat — aki fogadta Genschert — Bonnba érkezett jelentések szerint csalódott az amerikaiak közel-keleti politikájában és a jövőben fokozottan kíván támaszkodni Nyugat- Európára. Egyiptomi részről értésre adták, hogy ennek a politikának eleme volt Szadat beszéde az európai parlamentben, látogatása Párizsban és tárgyalásai Kreisky osztrák kancellárral. Gazdasági téren a közeledés állomásai: két francia atomerőmű megvásárlása, a nyugatnémet— francia együttműködéssel készült Alpha-Jet vadászgépek megrendelése, valamint az osztrák harckocsik iránt megmutatkozó érdeklődés. Kairóban jelezték, hogy amennyiben az NSZK Leo- pard-harckocsikat szállít Sza- úd-Arábiának, úgy Egyiptom is vásárolni kíván nyugatnémet fegyvereket. A szakszervezetek elutasítják Reagan gazdasági terveit Az AFL-CIO szakszervezeti szövetség vezetői szerdán este csaknem egyöntetűen elutasították Reagan gazdasági tervét, bár Lane Kirkland, az AFL-CIO elnöke azt közölte, hogy a szövetség hivatalosan csak később foglal állást. Jerry Wurf, az egyik köz- alkalmazot-szakszervezet vezetője kijelentette: „A Rea- gan-program jó csomó adódollárt nyom a gazdagok zsebébe”, miközben az átlag amerikai munkáscsalád számára katasztrófát jelent. Lloyd Mcbride, az alcéipari szakszervezet vezetője ugyancsak úgy látja, hogy Reagan elveszi a pénzt a kisebb jövedelműektől és odaadja a tehetőseknek és a monopóliumoknak. Robert Georgine építőipari szakszervezeti vezető szerint a középítkezési programok felszámolása az ígért munkaalkalmak helyett egyelőre újabb százezer építőipari munkás munkanélkülivé válását jelenti. Az országos oktatási szövetség elnevezésű társadalmi szervezet „a közoktatásra mért közvetlen csapásnak” minősítette a tervezet különféle iskoláztatási segélyek és állami támogatások megvonására vonatkozó részét. Amint várható volt, a kongresszus demokrata párti ellenzéke is elutasítja a tervet. Robert Byrd, a szenátusi csoport vezetője máris közölte, hogy pártja saját adóreformtervet készít elő, tizenegy tagú munkacsoport dolgozik ezen és a kormány adóterveinek ^bírálatán. A Reagan-beszéd elhangzásával egyidőben közzétett részletes Fehér könyv első elemzése azt mutatja, hogy a tervezet értelmében a katonai költségvetés sokkal nagyobb arányban növekszik, mint azt a kormány számai mutatják. Katonai szakértők úgy vélik, hogy a Carter-féle javaslatokhoz képest a növekedés már 1981—1982-ben eléri a 30 milliárd dollárt, a következő öt évben pedig összesen 170 milliárddal növeli meg az amerikai katonai kiadásokat. A végleges számokat Caspar Weinberger terjeszti elő a kongresszusban. 11 népgazdaság műszaki- szellemi tartalékai A hazai iparjogvédelem színvonala elmarad a mai gazdasági és külkereskedelmi céljaink által szabott mércétől. Fejlesztése sürgős és elkerülhetetlen feladat. Röviden ekként summázható a kormány csütörtöki ülésén is megfogalmazott iparjogvédelemmel kapcsolatos állásfoglalása. De ettől függetlenül is az utóbbi két évben egyre- másra kerül szóba különféle fórumokon a műszaki-szellemi termékek adás-vételével, védelmével kapcsolatos tevékenység. Ennek okairól beszélt Szántó Borisz, a kormány tudománypolitikai bizottságának osztályvezetője az MTI munkatársának adott interjújában. — Miért vált ilyen fontossá az iparjogvédelem? — Azért, mert az iparjog- védelem fejlettsége, vagy éppen fejletlensége végül is a külkereskedelmi mérleget befolyásolja. A külföldi piacon csakis a szabadalommal, áruvédjsgy- gyel védett árut kapnak zöld Utat, jutnak előnyökhöz. A műszaki-szellemi termékek védelme, nevezetesen egy szabadalmi bejelentés természetesen pénzbe kerül, a vállalati költséget terheli. Sajnos sok példa van arra, hogy a magyar vállalatok nem vállalják ezt a költséget, így nem csak hátrányos helyzetbe kerülnek a külhoni piacon, de tetemes bevételtől is elesnek. Az iparilag fejlett országokban az ipari és kereskedelmi tevékenységnek szerves részét képezi az ipar- jogvédelem, szinte magától értetődő módon. Ezt szeretnénk mi is. — Mi nehezíti a vállalatok műszaki-szellemi termékének védelmét? — Annak, hogy az iparjog- védelem méltó helyre kerüljön a gyakorlatban, számos feltétele van. Mindenekelőtt a gazdasági szabályozó rendszer, az ösztönzés mikéntje. A mai szabályozók műszakifejlesztésre kell, hogy kényszerítsék a vállalatokat. A műszaki fejlesztés magában foglalja a találmányok, licenciák bevezetését, alkalmazását is. De, hogy egy találmányból termék legyen-e, vagy eladják licencként, s hogy hány országban szabadalmaztassák, az a vállalaton, a vállalati vezetés ipar- jogvédelmi ismeretein is múlik. — Az iparjogvédelmi ismeretek, vagy legalább a fontosságának ismerete azonban sok helyütt esetleges, az iparjogvédelmi megközelítés nem mindig része a gazdasági döntések előkészítésének. Egy kutatási-fejlesztási tevékenység megkezdése előtt például célszerű megvizsgálni, hogy másutt nem végeztek-e már hasonló munkát, mert ha igen, akkor előfordulhat, hogy jóhiszeműen ugyan, de ugyanazt az eljárást dolgozzák ki, ami végül is egy már meglévő ered ménynek a lemásolása. A szabadalmi tisztaság vizsgálata, az iparjogvédelmi megfontolás az innováció minden fázisában szükségszerű a kutatásban, fejlesztésben, termelésben, értékesítésben egyaránt. A gazdasági veze tők iparjogvédelmi ismeretének bővítésére 1980-tól szak- tanfolyamok indultak, de ezek hatása nyilvánvalóan csak évek múlva lesz érezhető. — A Tudománypolitikai Bizottság határozatot hozott három évvel ezelőtt az ipar jogvédelmi tevékenység színvonalának emeléséről. Van-e valamilyen kedvező tapasztalata az azóta eltelt időszaknak? — Igen. Szinte valameny- nyi minisztérium irányelveket fogalmazott meg a vállalatoknak a szellemi termékek védelmével kapcsolatban. A Magyar Nemzeti Bank inno vációs alapot hozott létre fontos találmányok, nagy bevételt ígérő eljárások bevezetésének és védelmének finanszírozására. A vállalati önállóság növekedése is szinte kényszeríti a vállalati ve zetőket arra, hogy döntéseik előtt az iparjogvédelmi szakembert is megkérdezzék: miként védhető meg egy-egy termék, vagy gyártási eljárás, hiszen a védelem végül is a bevételt növeli, pontosabban hiánya a hasznot csökkenti. Tóth Károly riportsorozata a Kelet-Magyarországnak Á gát és környéke 15 ezer kilométer szovjet Távol-Keleten (4.) — Az ott húzódó zárógát elérte már a negyven méteres magasságot. Munka még lesz bőven, mert 130 méterre kell magasítani — mutatja a főmérnök, A. Szeröv. — A bal parton pedig éppen velünk szemben a gépterem épülete. A Koli- ma folyó partján állunk. Éles, metsző szél fúj, kicsit ködös az idő, mínusz 32 fok van. Fönt a magasban helikopter köröz, alacsonyabbra ereszkedik, nyitott ajtajában filmfelvevővel a kezében a magadáni televízió operatőre forgat. A hatalmas beruházás minden pillanata méltó a megörökítésre. Nem is tudom, hány ezer méter filmszalag pörgött már le, attól a pillanattól kezdve, hogy másfél évtizeddel ezelőtt az első építők, tervezők megjelentek itt, felmérni a lehetőséget, kiválasztani egy leendő vízierőmű helyét. Akkor ez a település egyetlen térképen sem szerepelt, mert nem is volt. Ma már senki nem tudja, ki adta a nevet, ránézve a kéklő hegyekre: Szinjegor- je. Azóta annál többször emlegetik. 1970-ben kezdődött az építkezés. Ott lent, most a mélyben, a zárógát tövében, szorgalmas, nagy teljesítményű BELAZ-ok, KAMAZ-ok sürögnek, forognak, erősítik a gátat. A gépházból hegesztő hideg, kék fénye villan, sziszegő hangja már nem ér el a túlpartig. A szűk völgyben hasznos munkára kényszerítik hát a Jenyiszej szeszélyes testvérét, a Kolima folyót. Fantasztikus ereje van a folyamnak; energiatartalékát három és fél millió kilowattra becsülik. Ebből évente 900 megawattot hasznosít az első vízierőmű, amelyet még két, hasonló teljesítményű követ. — Átfázhattak, menjünk le a gépterembe — javasolja a főmérnök. Nem sokat kell mondania, valóban hideg az idő. Hatalmas alagutak vezetnek a hegy gyomrába, mellettünk teherautók húznak el, építőanyagot, vasszerkezeteket szállítanak. — 50 méteres mélységben, a hegyben helyeztük el a turbinákat, mind az ötöt. Nem mindegy ugyanis — magyarázza a főmérnök, — hogy a turbinákon kívül milyen a hőmérséklet. Fönt 30 fok lenne, itt csak mínusz 8. Leningrádból érkeztek a turbinák, több mint 10 ezer kilométeres utazás után. Vasúton tették meg az utat Nahodkáig, onnan hajón Magadánig, majd speciális gépkocsin a helyszínre érkeztek. Az első turbinán tempós a munka. — Február húszadikán, a kongresszus tiszteletére, meg akarjuk indítani. Magam is kíváncsi vagyok, hogy halad a munka — mondja egy kellemes női hang. Szvetlána Litvinyen- ko, itt dolgozik az építkezésen. Február 20-án már Moszkvában várja az indításról szóló híradást, ez ugyanis azt jelenti, hogy teljesítik kongresszusi vállalásukat. — Megbízói milyen kívánságok tolmácsolására kérik? — Azt még természetesen nem tudom, hogy szót kapok-e a kongresszuson. Ha igen, akkor elmondom, hogy nagyon szeretnénk, ha járásunk területén megépülne a cementgyár. Nagy építkezések vannak errefelé, az építőanyag szállítása költséges, jelenőéiről jött Északra: Szvetlána Litvinyenko. tősen megdrágul az építkezés. Nemcsak a vízierőműről van szó, de a városról is. Itt hétezer ember dolgozik. Az is kérésünk, hogy bővítsék a repülőteret. Nagy gépek fogadására is alkalmassá kell tenni, mert így rengeteg időt veszítünk, ha az ország más vidékeire akarunk utazni. Ezeket a kéréseket már megfogalmaztuk a megyei pártértekezleten is, és továbbították illetékes helyre, gondolom teljesülnek, mindannyiunk érdeke ez. — Miben látja a küldött felelősségét? — Azokat kell képviselnem, akik itt dolgoznak, nehéz körülmények között és helytállnak, olyat építenek, ami a jövőnek kell. ri időszak idején intenzívebbé válhat a mezőgazda- sági termelés. A magadáni körút utolsó állomásai szerepelnek a további programban. Elköszönünk a „kéklő hegyektől”, a repülőgép személyzetétől, és autóbusszal indulunk vissza Magadánba. A kikötőben horgonyoz az egyik legkorszerűbb szovjet jégtörő, a Makarov admirális. Hátsó fedélzetén a helikopter, körülötte a személyzet szorgoskodik, jégfelderítésre indul. Ritka szerencsében van részünk, éppen most kíséri majd a nyílt vízre az egyik teherszállítót, a Saturát. — A sarkvidéki hajózást követő rövid javítás után érkeztünk ide, az Ohotszki Munkába indul a „Makarov admirális ’ (Zoltai Károly felv.) — Megszokta már Északot? — Délről jöttem, de már megszoktam. Különlegesen szép a vidék, jó emberek élnek itt. A körülmények ellenére is lehet itt élni... — mondja a kongresszusi küldött, majd elköszön. Várja a családja. Visszaindulunk a folyó partjára, az alagút enyhe emelkedőjén. Kísérőnk elmondja, hogy nemcsak a járás fejlődését gyorsítja meg az erőmű, de jelentős szerepet játszik majd az egész Magadán energiaellátásában is. A hatalmas energiamennyiség továbbítására teljesen felújítják a távvezeték-hálózatot, 1200 kilométer hosszúságban, és évente 200 kilométerrel növelik a hálózat hosszát. További jelentősége az erőmű építkezésének, hogy Kolima folyón, ahol eddig bizonytalan volt a hajózás a rendkívül gyorsan változó vízállások miatt, most rendszeressé válhat. A 150 kilométer hosszúságú, 13 milliárd köbméter térfogatú vízgyűjtő révén fellendülhet a halgazdálkodás, a rövid vegetációs nyátenger északi részére, hogy biztosítsuk a hajózást Magadán kikötőjébe — tájékoztat a parancsnoki hídon a kapitány. — Önök láthatják, nagy a teherforgalom, és ezzel nekünk kell megbirkózni. Itt dolgozunk április végéig, május elejéig, aztán nagyon rövid időre betérünk Vlagyivosztokba, üzemanyagot, élelmiszert, különböző technikai anyagokat veszünk fel és fél évre az Északi-sarkra megyünk — mondja köny- nyed mosollyal, harminc év tengeri tapasztalatával. Rádión hívják, bocsánatkérő mozdulatot tesz, majd parancsszavak hangzanak. Újabb hajó tűnik fel az öböl bejáratánál. Megfordul a hajó, most vissza a kikötőbe, szabad utat nyitva az újabb érkezőnek. Egyébként alig húsz éve, hogy a jégblokádot feltörte az első jégtörő, a Moszkva, Magadán kikötőjében. (Folytatjuk)
