Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-19 / 42. szám
1981. február 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Lépcsőházi gyűlések A közeli napokban benépesülnek Nyíregyházán a szövetkezeti lakások lépcsőházai, ahol van, közös helyiségei. A szokásos év eleji közgyűlésekre kerül sor, több mint négyezer lakás gazdálkodásával kapcsolatban ad számot a lakásszövetkezet. Nem lenne okszerű most a számok rengetegét idézgetni. Tény, hogy sok pénzzel, mégis kevéssel gazdálkodtak a múlt esztendőkben is, s néhány apróbb kifogástól eltekintve az úgynevezett rendeltetésszerű működés jellemezte a munkát. Vannak azonban dolgok, amiket a beszámolók sem tartalmaznak tételesen, pedig figyelmet érdemelnének. Az első, hogy igen sokan tartoznak a közösnek pénzzel. Nem tíz és húsz forintokról van szó, néha ezresekre rúg az adósság. Van ugyan letiltás, de hát gondoljuk csak el: akik évek óta nem fizetnek rendesen, azoktól vajon mennyi idő alatt lehet megszerezni a hiányzó pénzt? Mert a pénz hiányzik, mégpedig a közös kasszából. Üzemeltetés és felújítás kerülhet veszélybe, ha a fegyelem nem javul. Szép dolog a szövetkezeti demokrácia, de hol a határa? A kisebbség fegyelmezetlensége meddig sújthatja a többség érdekét? A lakók elé terjesztett beszámoló sajna arról sem szól, hány és hány esetben fordultak a szövetkezet vezetőihez amiatt, hogy az együttélést sértik egyesek. Sok száz esetről van szó pedig. Bizonyára-heves vita témája lesz az is, hogy a nem olcsó pénzzel megfizetett szemétszállítás városszerte rossz, szervezetlen, néha' a közegészségügyi' állapotokat is veszélyeztető. Beszélni kell aztán arról is, hogy a köztisztaság a lakótelepen, vegyes tulajdonú házakkal tarkított utcákon ugyancsak rapszódi- kus, aem az igényeknek megfelelő. Okos dolog lenne annak a megtárgyalása is, vajon a távfűtési anomáliák esetében miért nem érdekvédelmi szerv a szövetkezet, a kényes és vitás esetben miért marad magára a lakótulajdonos? Mindebből következik: jó lenne, ha a szövetkezeti házak közgyűlésein ott lenne a városi tanács, a köztisztaság, a szemétszállítás, a fűtésért felelős szerv képviselője is, hiszen enélkül a siketek párbeszéde lesz csak mindaz, ami folyik esténként, a város minden pontján. M indennek az a nyavalyás kukorica az oka gondolta Igriczi Ger- zson, s bizony rettentő bosz- szus volt. Mi történik, ha az idén is leszedik idejében, legalább október végéig, mint más rendes téeszek- ben? Akkor bizony nem történik semmi, azaz nem történik baj. Mert a baj, az meglett. Mindkét ló megbetegedett, az állatorvos csaknem keresztet vetett rájuk, de végül csak a nyerges, a Gyuri pusztult el. — Túlságosan nedvesek voltak az őszön a kukoricák — magyarázta az agronó- musnak Igriczi Gerzson. — Megfeküdte a gyomrukat. — Kukorica? Hol kapott a mi lovunk kukoricát? — kérdezte csodálkozva az ag- ronómus. Mert hát a gondozóktól nem kaptak a lovak semmiféle abrakot Nem kellett már, csökkent a munka, betakarodott az alma, a háztáji, csak néhány megátalkodott öregnek húzkodták hazafelé a levágott csutkát, mert ők állandóan az éhenhalástól féltik a tehenüket, pedig a nyáron akkora szénakazlat raktak a kert végébe, hogy nyaktörés lenne leesni róla. Az agronómus felnyittatta Igriczi Gerzson stráfján a bakot, s belenézett az alatta lévő ládába. Belenézett és minden kivilágosodott előtte. A láda még most is tele volt Szövetkezeti erdők A tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezetben az állattenyésztés a fő profil. Évente félmillió broylercsirkét nevelnek, melyet a kisvárdai Hunniacoop szállít el. Bódi Lászlóné 13 000 csirkére vigyáz. (Jávor L. felv.) ___________Á BÁTORIAK TITKA__________ ■ ■ Ösztönözni a jobbra Jobb munkáért több pénzt. így egyszerűnek tűnik, megvalósítása azonban még jó néhány helyen sok-sok akadályba ütközik. A Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemében megoldották a gondot, s az itteni bérezési módszert évek óta a jó példaként emlegetik megyeszerte. De mi a bátoriak titka? Ki lehet számítani Csapos János, a nyírségi üzem párttitkára mondja: — Szó sincs semmiféle titokról. A központ kidolgozott egy olyan bérezési rendszert, amellyel megteremtette a lehetőséget a minőségi jutalmazásra. Célunk a premizálással egyértelmű: jobb munkára ösztönözzük a dolgozókat. Ha például egy szakmunkás az előírt minőségi szint fölött produkál, megkapja azt a jutalmat, amit a kis brosúrában rögzítettek, tehát ki tudja számítani, jobb munkájáért mennyi jutalom jár. A múlt esztendőben például egymillió 580 ezer pár lábbelit készítettünk, az első osztályú termékek aránya elérte a 95,4 százalékot. A gyár terve egyébként 95 százalékot írt elő, a túlteljeA ló halála csöves kukoricával, s a nedvesség úgy a szemekre fagyott, mintha valami sárga fagylalt lenne egy-egy cső. Bizony, Igriczi Gerzson lopta a lovainak a kukoricát. Nem hazavitte, a három hízónak, vagy a tyúkoknak, az bűn volna, — nem magának kellett, hanem a téeszlovak- nak. És hogyne szerzett volna nekik! Szereti ő a jószágot, a téeszszervezés után az első elnök rábízta a két feketét, amit ő adott a közösbe. Többet ért ez, mint másnak a brigádvezetőség. Csak benne bízott! Az ő lovait meg lehetett nézni, táncoltak azok, nem mentek, ostort meg legalább tíz éve nem használ. Minek? De most... Még azt a csepp abrakot is sajnálták tőlük, min dolgozzon az a szegény jószág? Márpedig annak dolgoznia kell, ők keresik a kenyerét, munkatársak azok, kollégák, nem holmi úri versenylovak, hanem belevaló, húzós igások. Szegény Gyuriba is akkora akarat szorult, hogy inkább megszakadt volna a húszmázsás trá- gyateherrel, de a «árban sítést jórészt annak köszönhetik, hogy tudja mindenki, zsebre megy a játék. Mára elérték, hogy csellengő, állandóan cigarettaszünetre szaladgáló embereket elvétve látni. A múlt években például a minőségi munkáért 430 ezer forintot fizettek ki, s tegyük hozzá, nem. érdemtelenül. Túlteljesítették a minőségi tervet, s az 1979-ben 60 ezer pár cipőt számláló exporttal szemben tavaly csaknem ftlmiinó lábbelit szállítottak külföldre. A párttitkár kis füzetecskét vesz elő, azt lapozgatjuk. A cipőkészítés minden fázisa lebontva szerepel abban, s minden munkafolyamat mellett számok garmadája: erre és erre mennyi munkaidő fordítható, ha lefaragnak a normákból, mennyi prémium jár érte. — Nem bonyolult ez a szá- mítgatás? — kérdezem Szőnyi Sándornét, tűzödei művezetőt. — A laikusnak lehet, hogy annak tűnik, de mi már tudjuk szinte fejből, kinek, miért, mennyi jár. Láthatja, 75 művelet van premizálva, de hát ez nem azt jelenti, hogy nap mint nap a szalag ennyit is végez. Van olyan hónap, hogy csak 2—3 modellt készítünk, s itt nyomon lehet követni, ki, hogy dolgozik. nem hagyta ott. És most ez a Gyuri elhagyta őt, mint egy hűtlen szerető. Hát épp ezektől sajnálta volna? A jogásznak főtt a feje, hogyan büntesse meg ezt az Igriczi Gerzsont. Nem igazi lopás ez, mert nem volt szándékában az eltulajdonítás — csavarintott egyet a jpgász- ész a dolgokon, — hanem épp hogy a téesz lovának szerezte. Lopásnak tehát nem lopás. Jóakaratból adta, de visszafelé sült el, mert hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. És a ló elpusztult... Gondatlan volt, mert sokat adott neki. Ez az! Ezért meg lehet büntetni. Igriczi Gerzson meg se fellebbezte, hogy ezer forint kártérítésre ítélte a jogász. Mi ez a büntetés ahhoz képest, hogy nincs többé Gyuri ló? Olyan lova se lesz neki többé. A zaz ... Talán. Mostanában Igriczi Gerzsont többször látták a kocsmában a brigádvezetővel és még vegyesgyümölcsöt is fizetett neki. (Bár állítólag a fogatos azt a papot kínálta itallal utoljára, aki az apját eltemette.) De most oka van rá. Van ott a csikók közt egy príma kanca, azt venné a rudas mellé. Betanítaná, jó kis nyerges lenne belőle. Csak a brigádvezető még nem állt rá... K. I. — Ki tudják a hibákat szűrni? Vita csak ritkán — Enélkül nem sok haszna lenne az egész bérezési rendszernek. Én osztom ki a munkát , a tételszám, a bélyegzés alapján pillanatokon belül meg tudjuk állapítani, ki dolgozott jól, ki rosszul. De vitára ritkán kerül sor, hiszen az ellenőrzés folyamatos. Simics Irén több mint tíz éve dolgozik1» ^várban, másfél éve az aljakészíL ■'’slagon. Korábban a csomagoló- nál tevékenykedett, az a munkafolyamat nem volt premizálva. — Havonta úgy 3500—4000 forintot keresek, a prémium 300—350 forint között mozog. Igaz, nem adják ingyen, nagyon kell figyelni, de megéri az igyekezet. Különben is, ha az ember dolgozik, kötelessége becsületesen csinálni azt. S ha ezért prémium is jár ... Pedig higgye el, nem azért a 300 forintért igyekszik az ember. Persze, nagyon jól jön az a pénz. A jobb munkáért tehát több pénzt kapnak a bátoriak. Bevezették ezt a gépkocsivezetők, a karbantartók, de a szabászok között is. A karbantartókat arra ösztönzik, hogy minél kevesebbet álljanak a gépek. Pénz jár azért is, ha takarékoskodnak az anyaggal. Jutalom takarékos munkáért Molnár Józsefné szabász nyolc évé dolgozik az üzemben, de a tanulóéveit is itt töltötte. Volt alkalma hát belekóstolni a zsebre menő játékba, s határozottan mellette áll. Pedig a szabászoknál néha fordul a kocka, ha nem gazdálkodnak megfelelően az anyaggal, túllépik a normát, fizetniük kell. Pontosabban, az elpocsékolt anyag árának bizonyos százalékát levonják az előző hónapban megállapított prémium összegéből. —» Szerencsére, nagyon ritkán kerül ilyesmire 'sor — mondja, s szeretettel teszi hozzá: — Igyekszik az ember addig mérni, számolni, míg nem találja a legjobb megoldást. — Hány forintot kap havonta a takarékos munkáért? — Átlagban kijön a négyötszáz. De a jobb hónapokban meghaladja az ezret is. A rádióban, a tévében, az újságokban az egyik leggyakoribb téma a megfelelő munkahelyi ösztönzés keresése, foglalása. Igen sok gyárban, üzemben is napjaink talán legfontosabb megoldásra váró feladata ez. A Minőségi Cipőgyár már megtalálta a helyes utat. A nyírbátoriak példája is ezt igazolja. Balogh Géza SZABOLCS-SZATMAR TERÜLETÉBŐL 65 ezer hektárt erdő borít, ebből 3 ezer 700 hektár a termelőszövetkezetek tulajdonában van. Az elmúlt 10 évben nemcsak a terület növekedett örvendetesen, de megnégyszereződött a fa- kitermelés is. Amíg 1970- ben a szövetkezeti szektor kitermelése 47 ezer 500 köbméter volt, ez a meny- nyiség 1980-ban már elérte a 172 ezer köbmétert. Az erdő és terméke a fa, óriási kincs. Az erdő hasznát az emberek különböző módon értékelik. A természettudós a faunát tartja sokra, a környezet- védő és kiránduló a jó levegőt, a vadász a vadat, amely a lombok árnyékában a bokrok mélyére húzódik. Az erdész — ha igazán szereti munkáját — mindent együtt értékel miközben gazdálkodik. Megyénkben a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás még hozzávetőlegesen sem éri el a kívánt szüntet. A fakitermelés 10 év alatt megnégyszereződött, de a fahasznosulás nem követte ezt. A szövetkezetek egy része nem tud mit kezdeni a kitermelt fával, a haszonfát is tűzifaként értékesíti, másrészt a tűzifának való ág és gallyrész jó része elvész, elenyészik. Sokat mondó adat, hogy amíg az állami erdőkből kitermelt fa 60—70 százalékát iparifaként feldolgozzák, addig a termelőszövetkezeti erdők fájából csak 45—50 százalék az iparifa aránya. KOMOLYABB GOND- »s a termelőszövetkezetnek ez üSgV veszteség, — hogy az üzemi íaísldüi- gozás kismértékű és alacsony szintű. Van ugyan Szabolcs-Szatmárban 24 termelőszövetkezeti feldolgozó üzem, de ezek kapacitása alig éri el az 50 ezer köbmétert, szemben a kitermelt 172 ezer köbméterrel. Másik visszás dolog, hogy néhány termelő- szövetkezetben úgy építettek feldolgozó üzemet, hogy saját erdővel, alapanyaggal, alig rendelkeznek. Ilyen üzemekben a favásárlás a szállítási költség miatt alig van a feldolgozásnak haszna. A termelőszövetkezetek gyenge termőképességű talajainak fásítása sokba került. 10 év alatt a telepítés, ápolás 200 millió forint beruházást igényelt. Ez ma már kezd megtérülni azzal, hogy tisztítóvágással, gyérítéssel, avagy véghasznosítással egyre több a kitermelt fa. Fizet az erdő. Űjabb 10 év múlva már úgy, hogy a kitermelt famennyiség eléri a félmillió köbmétert. De nemcsak az erdőnek kell leróni tartozását, az embernek is van kötelezettsége, megújuló törleszteni valója. Szakavatott erdész, Bor- dócz József termelőszövetkezeti erdészeti ágazatvezető mondta: „Az erdészet értékelésénél mi az erdőművelő munkát helyezzük előtérbe. Nem a szokások miatt. Inkább mert ebben jut kifejezésre az erdészeti dolgozók, a természetet szerető emberek szemlélete. Az, hogy a fának, mint megújuló, nélkülözhetetlen természeti kincsnek, nyersanyagnak az újra termelése az erdészeti munkában a legfontosabb.” Vajon hány termelőszövetkezetben gondolkodnak így? A tsz-erdők- ből évente több száz hektárt vágnak ki véghasznosítással. Az lenne a helyén való, ha ezeket a területeket időben újra ültetnék, a csemetéket ápolnák, gondoznák. A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN — más ágazatokhoz és az állami szektorhoz viszonyítva — nagyon kevés az erdészeti szakember. Igaz tíz év alatt 17 főről 31-re nőtt a felsőfokú végzettségű erdész, de így is egy emberre ezer hektár erdő jut. (A FEFAG-nál 370 hektár ez a mutató). Más gond, hogy a szakmunkások száma is kevés, elmaradott a gépesítettség. Elsősorban tehát ezt a vonalat kellene erősíteni, és ezáltal megoldani a kitermelt fa üzemi feldolgozását. A társulások a kölcsönös előnyökkel já- *ro e^yüttmuK^ erők koncentrálj..— házások nélkül is solPßlJdsrv víthat a helyzeten. Nem ^ sok kis kapacitású, korszerűtlen üzemre van szükség például a fafeldolgozásban, hanem nagy kapacitású korszerű üzemekre. Az az életre való jó elgondolás, amit a napkori Kossuthban valósítanak meg, hogy mikrókörzetben több tsz erdészetének munkáját fogják össze ültetéstől a feldolgozásig. Hasonló jól példa a Krasz- na menti Erdészeti Társulás is. AZ ERDŐ SZÉP ÉS HASZNOS, nagy kincse az emberiségnek, nem szabad vele könnyelműen bánni. Annál is inkább becsülnünk kell, mert energia, az ipari termelés alapanyaga, másrészt életünk nélkülözhetetlen része. Seres Ernő Csigafúró külföldre A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üzemében hetvenötezer darab különböző méretű csigafúrót készítenek exportra ebben az évben. Kiss Pál a kész fűró méretét ellenőrzi. (Jávor L. felv.)
