Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-19 / 42. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 19. A lengyel kormány munkaidő-rendelete Most már nemcsak feltevés, hanem bizonyosság, hogy Ronald Reagan, az Egyesült Államok új elnöke nemcsak a kül-, hanem a belpolitikában is a látványos összekapcsolások, az úgynevezett csomagok híve. És ahogy a külföldi államférfiak homloka összeráncolódik e csomagok veszélyes jellege miatt, most, az elnök gazdasági tervének beterjesztése után nagyjából ugyanez történik otthon is. A legfrissebb hír ezzel kapcsolatban az, hogy a száztagú szenátus negyvenhat főnyi demokratapárti kisebbségének nevében Robert Byrd szenátor már nyíltan kiásta a csatabárdot Reagan egyes gazdasági tervei ellen és azonnal csatlakozott hozzá O’Neill, a képviselőházi demokraták vezetője. Ez bizony szokatlan Amerikában. Az ellenzéki párt általában kivárja az elnök hivatalba lépése után a hagyományos száz napot, s az új kabinettel lényeges kérdésekben csak azután fordul szembe. Most nem ez történt. A demokratapárti honatyák meg is magyarázták, miért térnek el a régi jó szokástól. Szerintük Reagan csomagterve koncentrált támadás valamennyi olyan amerikai szociális vívmány ellen, ami — nem utolsósorban a nagy szakszervezetek nyomására — az utóbbi évtizedekben megszületett. Az ALF-CIO szakszervezeti mammutszö- vetség, amelyet közismerten szoros kapcsolatok fűznek a demokrata párthoz, ugyancsak közölte, hogy a terv „tartalma és tendenciája tarthatatlan”. Reagan már kampánya soA lengyel minisztertanács rendeletet tett közzé az idei esztendőre érvényes munkarendről. A rendelet bevezetőben megállapítja, hogy a munkaidő csökkentésének alapelveit az a megállapodás tartalmazza, amely január 30-án jött létre a kormány és a „Szolidaritás” szakszervezet országos egyeztető bizottsága között. Az ennek nyomán készült tervezetet konzultációra a „Szolidaritás” az ágazati és az autonóm szakszervezetek rendelkezésére bocsátották. A rendelet részletesen és pontosan szabályozza a munka-, illetve a pihenőnapok számát a különféle termelési periódusokban dolgozó vállalatok, gazdasági ágazatok számára. Az átlagos heti munkaidő 1981-ben 42 óra, ezen belül például a négyhetes termelési periódusban dolgozó vállalatoknál három 40 órás munkahetet egy hatnapos, 48 órás munkahét követ. Azokban az ágazatokban, ahol a munka háromhetes ritmuson alapul, két ötnapos, 40 órás munkahét után egy hatnapos, 46 órás munkahét következik. A kormány leszögezi: a legfontosabb az, hogy minden ágazatban és üzemben úgy intézkedjenek, hogy a tervfeladatok teljesíthetők legyenek. „A kormány arra számít, hogy a dolgozók fokozzák a termelési tevékenységet, s ezzel teremtik meg a munkaidő további csökkentésének; az életkörülmények javításának feltételeit” — hangsúlyozza a rendelet. Hans Dietrich-Genscher nyugatnémet külügyminiszter sajtókonferenciát tart Pakisztán fővárosában, Iszalamabadban- Tőle balra Agha Shahi pakisztáni külügyminiszter, (Kelet- Magyarország telefotó) TELEX rán olyasmit hirdetett, ami emlékeztet a .klasszikus kapitalizmus ideáljaira. Mindenki boldoguljon úgy, ahogy tud, kizárólag a piac nyers szabályai érvényesüljenek, minél kevesebb legyen az állami beavatkozás, minél kevesebb „a vállalkozókedvet megbénító” adó, az elesett rétegek segítsenek magukon úgy, ahogy tudnak — ez a Reagani csomagterv lényege. Aligha véletlen, hogy amikor a terv ismeretessé vált, az egyik legnevesebb kommentátor kijelentette a televízió képernyőjén: „úgy tűnik, Ronald Reagan a gazdagok elnöke ...” öregek, betegek, négerek, indiánok, az illegálisan bevándoroltak és más hátrányos helyzetű amerikaiak millióinak vág húsába a Reagani koncepció. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán az Ománi Szultánságba érkezett, s megbeszélést folytatott vendéglátójával, Kabusz Bin Szaid szultánnal. Csütörtöki továbbutazása előtt Waldheim fölkeresi a Hormuzi-szoros térségét. Alexander Haig amerikai külügyminiszter szerdán Salvador ügyében bekérette a NATO-tagállamok Washingtonban akkreditált nagyköveteit. Elismételte előttük az utóbbi napokban különösen hevesen hangoztatott vádakat, amelyek szerint a salva- dori baloldal „külföldi támogatásban részesül” és fenyegeti az ország nyugalmát. Ismertette velük az erre vonatkozó állítólagos bizonyítékokat. Ronald Reagan amerikai elnök március 10—11-én hivatalos látogatást tesz Kanadában — jelentették be szerdán a Fehér Házban. Ez lesz Reagan első külföldi útja elnöki minőségben. Gyilkosság tettes nélkül 3. Marilyn Monroe annyira függött attól, hogy szeressék, hogy a világ ráleselkedő szívtelenségének a gondolata is kétségbe ejtette. Sejtelme beigazolódott. Az asszony, aki az élettől való mély félelmében mindenkinek tetszeni akart, nem tudta megérteni, hogy a férfiak megijednek a szexsztár nimbuszától és a tökéletes nő kisugárzásától. A férfiak és Marilyn: itt találtak egymásra a nemek félelmei, a csodálat és az agresz- szió keverékében. A kölcsönös szerelem és az elismerés utáni vágya soha nem teljesedett be. Soha nem vezetett normális viszonyhoz — még olyan okos emberrel sem, mint Arthur Miller, sőt a francia Yves Montand- nal sem, aki iránt Marilyn nem sokkal a halála előtt lelkesedett. Egy, az újságírók számára rendezett ka- viáros, pezsgős összejövetelen Kreiner a következőket figyelte meg: Marilyn minden hölgyet megkért, vegyék le a cipőiket. A férfiaknak le kellett tenniök a nyakkendőiket és a zakóikat. Azután jött két libériás pincér két kis kocsival, az egyiken sok üveg pezsgő és a másikon óriási kád kaviár állt. Marilyn kanállal szétosztotta a kaviárt, kinyitotta az üvegeket. Egyszerre már nem volt sztár, hanem egy bájos fiatal lány, aki nincs tudatában izgató testének. Hirtelen minden allűrjét elveszítette: a duzzogó szájat, az örökké az ajkait nedvesítő nyelvet, az ondolált testmozdulatokat. Marilyn cipő nélkül hamutartókat ürített, poharakat mosogatott. Az est végén azt mondta az egyik újságírónő: „Kár, hogy szexsztár lett.” Ez volt a sorsa. A boncolás után, mely 1962. augusztus 5-én Los Angelesben, a „County Coroner’s Mortuary Hall of Justice”- ban történt azt közölték: „Akut barbiturát mérgezés.” Monroe halála után megkezdődtek a találgatások: baleset volt? Meggyilkolták? Igen, gyilkosság volt. De közvetlen tettes nélküli gyilkosság. Marily Monroet az az amerikai mentalitás ölte meg, mely olyan szerepet diktált neki, amit nem tudott megoldani. 15 ezer kilométer szovjet Távol-Keleten (3.) Tovább repít Anadirbóla JAK—40-es gép és személyzete. Irány: Bilibinó, a sarkkörön túl épült első atomerőmű. A gép Keper- vejemben landol, innen még több órás autóbuszozás vár ránk, elsősorban a „zimnyi- keken”, olykor kiépített utakon. Bármily furcsa is, a ,tél most jó szolgálatot tesz, közúton csak télen lehet megközelíteni Bilibinót. Csukctka kellős közepébe rendszeres persze a légijárat, így érkezik minden, a ' téli periódusban megtoldva a földi szállítással. Ennek köszönhető, hogy a városias külsőt mutató település felépült. Atomerőműve táplálja a várost, az ipart. Hegyek ölelik körbe az egyébként nem nagy teljesítményű erőművet, ahol az igazgató, German Szoldatov szavait jegyezzük: — Az erőmű különlegessége abban van, hogy alapozása, építése, a berendezések szerelése a távoli északi vidéken, szélsőséges, rendkívüli körülmények közepette történt. Az örök fagy birodalma ez, az évi átlagos középhőmérséklet mínusz 14 fok, sarki éjszaka, kilenc—tíz hónapos tél — hogy csak a legjellemzőbbeket mondjam. Az építkezés 12. éve kezdődött. 1969-ben emelték ki az első köbméter földet, majd 76- ban beindítottuk a negyedik blokkot is. Az építkezés nagyon sok újszerű, merész tervezést követelt. A berendezések nagy részét csak ennek az állomásnak tervezték, szerelték. Többek között ilyen a magyar kidolgozású nukleáris hűtőberendezés, a Heller-For- gó rendszer. De nézzék meg az erőművet! — javasolja az igazgató, aki Moszkvából került ide. — Izgatott a feladat — teszi hozzá ma- gyarázólag, miközben ránk segítik a fehér köpenyt, a sapkát, műanyag papucsokat húzunk a csizmákra. Halk zümmögés a reaktoroknál, majd fülsiketítő zaj a turbinák csarnokában. Az erőmű nemcsak energiát termel, de ez fűti a település lakóházait, a szállodát, az óvodát, sőt újabban melegházakat is. Megnézzük a számítógép- központot, a vezérlőtermet, majd az üzemrészek elhagyásakor a szokásos ellenőrzés vár ránk. Felvillan a szabad jelzést mutató lám- pácska, elhagyhatjuk az erőművet. Míg búcsúzunk, még egy kérdés German Szoldatovhoz: — Milyen tapasztalataik vannak a magyar berendezéssel? — A hűtő először került alkalmazásra ilyen körülmények között. Merész kísérlet volt, sokat kellett dolgoznunk. Sok tapasztalatot szereztünk, sőt összegző tudományos munkák is készültek. Ezeket felhasználhatjuk majd a legközelebbi hasonló berendezés beépítésekor. — Miért van szükség itt, a messzi északon atomerőműre? — Északot meg kell hódítani, ez egy felmérhetetlen gazdagságú terület, tele van hasznos ásványokkal. Az örök fagy birodalmában az örök tavasz. Zöldell a hagymapalánta. (Zoltai Károly felv.) Néhány órával később, amikor elhagyjuk a sarkkör vidékét, Mjaundzsa környékén már gazdag szénlelőhelyek vannak. Erre épült az itteni hőerőmű. Az őslakosság, a jakutok, a csukcsok messze vándoroltak innen, mit sem tudva, hogy mily gazdag ez a vidék. Nem sejtették, hogy egyszer majd új honfoglalók jönnek megteremteni a várost, a komfortos életet. Az új telepeseket csábította a gazdagság, a szén, az arany. Ezért lett itt a város, Mjaundzsa. Harminc éve épültek az első kőházak, majd tovább gyarapodtak iskolákkal, óvodákkal, kórházakkal, sportcsarnokkal, és mindenek előtt hőerőművel. Jelentőségét, szerepét aligha kell bizonygatni ott, ahol az örök fagy az úr. Vele szemben az eneriga a fegyver, mert élni, dolgozni másképp nem lehet. És nem lehet elszalasztani az alkalmat sem, ha az például a jobb ellátás lehetőségét kínálja. így dacolhat az örök fagy birodalmában az örök tavasz, az örök nyár — a melegház. Zöldell a hagymapalánta, amott a melegágyakban fagyott rögöket próbálnak apróra zúzni. * — Ez a termőréteg itt, ezt nem kell messziről hozni — mondja a főmérnök, Nyikolaj Csurszin. — A rövid idejű nyár alatt minTúl a sarkkörön. A Heller- Forgó hűtőrendszer a bilibi- nói atomerőműben. dig begyűjtjük a szükséges mennyiséget a tajgából. Nem vastag a réteg, mindössze negyvencentis és az is fagyott. Ezt teregetjük szét. Készülünk az idei szezonra. — Mi kerül az ágyások- ba? — Uborka- és paradicsompalántákat ültetünk. Az első uborkaszüretet március végére, április elejére várjuk. Néhány hete végeztünk a múlt évi, téli betakarítással. A költségekről faggatom a főmérnököt. Kertelés nélkül válaszol. — Drága, sokkal drágább mint másutt. Igaz, az energia nagyon olcsó. De a mi körülményeink között nem ezt kell nézni. Mert még mindig olcsóbb, mint több ezer kilométerről ideszállítani a friss zöldséget, gyümölcsöt. Szállítanak ide, persze, hisz a teljes ellátást mi nem tudjuk biztosítani. A távolról történő és egyre kevesebb szállítással, a saját lehetőségeink jobb kiaknázásával folyamatosabbá, egyenletesebbé tudjuk “tenni a város ellátását, és ez most a legfontosabb. Valóban így van. A távoli Északon, a szibériai területeken, az örök fagy országában drága a termelés, drága az építkezés. Építkezni ugyanis nem lehet akárhogyan. Főleg az alapozás rejt nagy veszélyeket. 30—40 méter mélységig fagyott a föld, nyáron csak a felső réteg enged föl. Milyen legyen az alap, hogy elbírja az épület súlyát, hogy ne süllyedjen meg? Több keserű tapasztalat után, főleg a jakutszki fagykutató intézet — mert ilyen is van — útmutatásai alapján dolgozták ki a különleges építési eljárásokat, a technológiát. Lényege: jó mélyen lyukakat fúrnak a talajba, ebbe engedik le a vasbeton oszlopokat, majd oszlopokra épülnek a házak, a csarnokok. Lábakon álló épületek ezek, így az épület nem süllyedhet meg. Persze, sok más részkérdést is meg kellett oldani — a szigetelést, a csatornázást, a vezetékek elhelyezését és így tovább. Most úgy tűnik, megtalálták a viszonylag legolcsóbb, a körülményekhez, a feltételekhez legjobban alkalmazkodó és napjaink legkorszerűbb építkezési eljárását. Nem véletlenül foglalkoztatta a tudósokat ez a probléma. Szibéria, Észak meghódítása napjaink valósága, korántsem utópisztikus terv. Egyre-másra épülnek, születnek a városok, hatalmas iparvidékek kontúrjai rajzolódnak ki. (Folytatjuk) — Vége — Szokatlan J Tóth Károly riportsorozata a Kelet-Magyarországnak Épzak tf eg hódítása luMillIM
