Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-19 / 42. szám

2 KELET-MAGYARÖRSZÁG 1981. február 19. Alku tehénre, teknőre, vesszőkosárra _______ Ária- és dalest ft vasvári vásár A későn ébredő télvégi nap már vagy kéttucat sátorverőt lelt a vásártéren. Ismerősök integetnek az újonnan érke­zőknek. Egyik helyen még a cölöpökkel, karókkal koto­rásznak, másutt már a pony­vát feszítik, s lehet pakolni a portékát. Az L betűre em­lékeztető alkalmi utcán nyolc körül befejeződik a pakolás. Könnyebbednek a pálinkás bütykösök — van, aki Coca- Colás üvegben álcázza (?) a kisüstit —, aztán már tény­leg kezdődhet a vásár. Tisza- vasváriban; A bejárat mellett az első asztal egy látszerészé. Mintha csak szánt szándékkal su­gallná: aki ide betér, más szemmel nézheti a világot. Az öthetes bikát Pethe Sándor hozta. Vasváriból. Pokrócot is vele, meg ne fújja a tavaszt sejtető, de még csípős szél a fiatal jószágot. A négyezerért kínált, mű­anyag zsinórra fűzött kis bika — a gazda kabátja sarkát szopogatná — ha az hagyná. Így aztán a szomszédokkal kísérletezik. Jó darabot kap be a buggyos szárú csizma­nadrágból, szemmel látható­an elégedett. — Vásár, van-e a vásár­ban? — Hogyne lenne. Az imént kelt el egy tehén. Tizenöt­ezerért. Amott meg két bor­jú. Huszonegyet adtak a ket­tőért Néni tudom, hogy jár velük az új gazda. Elég sző­rösek voltak azok a borjúk. — Szőrösek? És ha erre a bikára mondaná valaki, hogy szőrös, mit szólna hozzá? A bika, mintha csak érez­zelebb húzódik. Elengedi a nadrágot — Hát — vakargatja a gaz­da a göndörszőrű buksi fe­jet — hát annak bizony megmondanám, hogy ... Az­tán elneveti magát: „... an­nak megmondanám, hogy ad­jon neki több abrakot attól majd meghízik.” öt-hat hatalmas teknő pi­ros Zsigulinak támaszkodva kínálja magát „Őseimtől ta­nultam a mesterséget Tisza­fából készül a teknő. Két-há- rom nap tudok faragni egyet. Amit kivájok? Az semmi. Abból csak forgács lesz.” — füstölög Borsos József teknő­Vesszőkosarat jóval többen keresnek, mint teknőt. készítő. Fél szemmel a vevőt figyeli, hát zavarom. — Nem jó ez. — így a ve­vő. Kétakkora, mint Borsos. Fél kézzel emelgeti egyik tek­nőt a másik után. Kopogtatja. Egyiken repedést fedez fel, kaján örömmel: „Látja emitt Négyezerért bárki viheti. ni!” A teknős elképed, aztán foghegyről: „Akkor tegye le!” A vevő meg tovább Koncát- ““J“ a Portékát, r-°*e?n váltig egyet hajt. „Ezret adok a legnagyobb- bért.” A válasz is mindig ha­sonló: „Ezerhat, legfeljebb ezt a legkisebbet ezerkettő­ért Mi erre ezerhat, mikor ez egy életre szól. Bekeni zsírral, tovább tart, mint mi ketten, együtt. Pedig sokáig szeret­nék élni. Legyen ezerötszáz, a fene egye meg.” Ám a vevő, megunván (?) a vásárt, bi­ciklire kap és el. De komóto­san ám, hogy utolérje a tek­nős ember szava. A gyüleke­zet szélére ér, mikor az oly várt ajánlat — igaz, egy üvöltés formájában —, meg­érkezik: „Jöjjön vissza, ezer­kettő.” „Még egy fél óra. Egy fé­Rablók büntetése Összevesztek a zsákmányon Fiatal, életerős emberek töredelmes beismerő vallo­mását hallgatta nemrégiben a Vásárosnaményi Járásbíró­ság. Nagy számú, ugyancsak fiatal érdeklődő hallgatóság előtt kezdődött a per. — Bűnösnek érzem ma­gam — mondta mindkét vádlott az elhangzott kér­désre. Valóban nincs más ér­telmes válasz. Ami megtör­tént, azon változtatni nem lehet, de megváltozni, hasz­nos emberré válni, azt még lehet. Fiatalok. Az egyik L. S., még csak 17, a másik T. L. 19 éves. Mit tettek? Nem többet és nem kevesebbet cselekedtek mint azt, hogy 1980. év december 4-én este italoztak a vásárosnaményi Bereg Hotelben, más-más társaságban. A záróra távozásra szólí­totta a vendégeket. Így a vádlottak és az áldozat, Tóth Sándor sértett, ismerősként egyszerre indultak haza. Együtt haladva beszélgettek és a magukkal vitt sörös­üvegből még rátöltöttek az éjszakai hangulatra. Útköz­ben megegyeztek a vádlottak, hogy leütik Tóthot és elve­szik a pénzét. Ezután már vi­harosabb lett az esemény és a terv szerint cselekedtek. Az egyik vádlott először lök­döste Tóthot, majd többször tenyéréllel a nyakára ütött. Az ütésektől a sértett a föld­re esett. A verekedő kivette a sér­tett pénztárcáját a zsebéből és odaadta cimborájának, aki a pénztárcát megszabadította a benne lévő 120(T forinttól és az üres bukszát visszatette a kifosztott áldozat zsebébe. A sértett a helyszínen maradt, ők pedig mint aki jól végez­te dolgát, eltávoztak. Az öröm nem tartott sokáig, mert a rablók a zsákmányon csakhamar összevesztek és újra elosztották a pénzt egy­más közt. Végül ez sem volt jó, ezért az egyik vádlott a rendőrségre szaladt azzal, hogy őt megverték és elvet­ték a pénzét. A rendőrség hamar átlátott a dolgon, az igazi tetteseket begyűjtötte és ügyészi jóvá­hagyással letartóztatta. A vádlottak a bíróság elé ke­rültek és a fiatalkorú L. S.-t 1 év 2 hónapi, T. L.-t pedig 1 év 4 hónapi végrehajtható szabadságvesztésre ítélték rablás bűntette miatt. T. L. vádlott enyhítésért jelentett be fellebbezést. Dr. Koplányi Mihály városi-iárás: - • r-j lig még forint minden. Csak forint, csak tessék...” — kínálja a bazáros matricáit, rágógumijait, műanyag haj- csatjait, s ezernyi limlomát Pultján tésztavágótól a hét féle játékpuskáig minden meglelhető. És művirág. Mű virág minden mennyiségben. A szakállas kisember min­den arra járót igyekszik sát­rába tuszkolni. Pókhoz ha­sonlóan, mintha vezérfonálon szaladgálna, kiront, s már tuszkol is. „Nincs pénzem.’’ — szabadkozik egy meghök kent ifjú. Ez döntő érv. El­engedi az öreg. Egy jótanács kíséretében. „Van a halnak, kérjen tőle!” Tizenegy körül jár. Tény­leg nem ártana néhány hal — a vásárlókedv mintha alább hagyna. A lacipecsenyés pa­kol legelőször, elfogyott a kolbász. A mézeskalácsos is elcsomagolt. Bontják a Zsx gulira,, épített ruh«lboltot is. /t. művirág meg papírzsákba kerül, az öltönyök — a csiz­mák fölé —, az utánfutóba. Mikor az első kocsi — hatal­mas amerikai „batár”, afféle „benzintemető” — kigördül, megint, nyüzsög a vásár. A jószágok helye már üres, egy­re másra húznak el az után- futós Ladák, Wartburgok. Egy intés az ablakon át, szin­te nem is búcsúznak egy­mástól. Minek? A legköze­lebbi országos vásár holnap lesz. Bódvaszilason. És Vasvári? Neki, az őszi országosig, marad a heti pi­ac. No meg boltjai, áruházai. Csendes Csaba Az Országos Filharmónia harmadik bérleti hangverse­nye február 16-án, hétfőn este 7 órakor hangzott el a 4-es sz. zenei általános isko­la dísztermében. Az ária és dalest közreműködői voltak Sólyom Nagy Sándor és Pé- czely Sarolta énekművészek és Pogány Imola zongoramű­vész. A műsoron Brahms-, Kodály-, Mozart-dalok és, duettek szólaltak meg. Sólyom Nagy Sándor mű­vészetében az elementáris temperamentum, gazdag ösz­tönvilág, éber, friss érzékek intenzitása itt nem marad meg nyersanyagnak, hanem nagy és mély lelki élmények bő forrásává válik. Ilyen ön­feledten, ennyire maradék nélkül csak az a művész tud feloldódni a zene harmóniá­jában, akinek lelke maga is tiszta muzsika, önmagában biztosan nyugvó, töretlen harmónia. A Mozart- és Ko- dály-dalok előtt leboruló művésziélek olyan ősi dalla­mosságot rejt lelke mélyén, hogy egy-egy dallam metodi­kájának ihletésére ez a dal­lamosság egyszerre a maga teljes bensőséges harmóniá­jában bontakozik ki. Méltó partnere az ugyan­csak jelentékeny művészi al­katú Péczely Sarolta, akinek hangjában előző itteni sze­repléseihez képest előnyös változást tapasztaltunk. Bá­mulatos az az erő és gazdag­ság, mellyel Péczely Sarolta az új magyar zenekultúrát szolgálja. De ha nem csaló­dunk, ez a szeretet azért olyan intenzív és meggyőző­en őszinte, mert művésznőnk a kodályi zenekultúrában is tulajdonképpen egy . elve­szett, régi, nagy népzenei kultúrára emlékezik. Az em­beri természet világa frissen újjávirul a kodályi művé­szetben, de egyben csodála­tosan át is szellemül, előke­lőén és tisztán lélekké ne­mesedik. Péczely Sarolta a maga kikristályosodott egyé­ni kultúrájában valódi arisz­tokratája a művészetnek, méltó arra, hogy a zeneiro­dalom legelőkelőbb szelle­meit szolgálja és megszólal­tassa. Vikár Sándor Főiskola Szarvason Várják a szabolcsi fiatalokat Szarvas története összefo­nódik a mezőgazdasági szak­emberképzés történetével. 1780-ban Tessedik Sámuel itt alapítja meg Európa első gazdasági iskoláját. 1927-ben alakul újjá a tes- sediki iskola, amely csak a felszabadulás után veheti fel a naíT} ejr& éz. ’iTTp'itó nevet. A Tessedik Sámuel Mezőgaz­dasági Technikum országos hírnévre tesz szert. 1960- ban alakul át felsőfokú tech­nikummá, 1970-től Etedig a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Melioráci­ós Főiskolai Kara. A nagymúltú főiskola üzemmérnököket képez ön­tözéses-meliorációs és nö­vénytermesztési szakon. A tanulmányi idő mindkét sza­kon 3 év. A diploma meg­szerzése titán lehetővé válik a szaküzemmémöki kiegé­szítő képzésben való részvé­tel a vízgazdálkodási, a ve­tőmag-termesztési és gyep­gazdálkodási szakosítón. A nappali tagozat mellett levelezőképzés is indul a korszerű, jól felszerelt labo­ratóriumokkal, előadóter­mekkel rendelkező főiskolán. A kollégiumban kényelmes, 3 ágyas szobákban lakhat­nak a fiatalok. A főiskolai karon évente végző mintegy száz fiatal üzemmérnök egy része társa­dalmi ősztőli^ij’Jskent \anuii — őket várja az ösztöndíjat folyósító gazdaság. A többiek pályázati úton helyezkednek el. Az eddigi gyakorlat sze­rint minden pályázati joggal rendelkező hallgatóra három munkahely jutott. Felkészült­ségük eredményeként helyt­állnak az állami gazdaságok­ban, termelőszövetkezetek­ben, vízügyi hivataloknál, tervezőintézeteknél, vízgaz­dálkodási társulatoknál. Ál­talában a gyakornoki idő letöltése után középvezetői beosztásban dolgoznak. A középiskolák végzős di­ákjainak lassan el kell dön- teniök, mi akarnak lenni? Az intézmény várja a me­gyénkből jelentkező fiatalo­kat. , Űöi/HANG FODRÁSZATI DÍJAK Az 1981. február 10-i szám­ban megjelent „Árukapcso­lás” cikkel kapcsolatban az alábbiakat válaszoljuk: a cikk szerint „az egyik fodrászat­ban a hajvágáshoz gyorsan hozzácsapják az egyéb szol­gáltatásokat is, hogy maga­sabb legyen a bevétel.” A szövetkezet adminiszt­rációs utasítása szerint a munkák elvégzése során a fodrászatban tételesen blok­kolni kell és a munkaműve­leteket sorszámmal kell el­látni. Ennek alapján a ven­dég bármikor meggyőződhet arról, hogy a fodrász azokat a műveleteket blokkolta-e le, amelyeket elvégzett. Ennek alapján tehát a szolgáltatásban árukapcso­lásról nem lehet szó. A kiadott adminisztrációs utasítást a szövetkezet veze­tői, belső ellenőre, külső el­lenőrök folyamatosan ellen­őrzik. Az eddigiek során el­térést nem állapíthattunk meg. Kérjük a jövőben konkrétan meghatározni azt, hogy melyik fodrászüzletben, melyik fodrász blokkolt eset­legesen olyan munkaművele­tet, amit nem végzett volna el, s ez esetben természetesen a felelősségrevonás sem marad el. Az 1981. február 1-től *, ,. -’•változások életbe lepett a. egységes alkalmazására a szövetkezet 4. sz. körlevelét kiadta, amelyben részletesen felhívta a dolgozók figyel­mét az elvégzett munkák szabályszerű blokkolására. Az 1981. február 1-én ki­adott új árak alkalmazását még fokozottabban ellen­őrizni és ellenőriztetni fog­juk annak érdekében, hogy a vendégeink teljes megelé­gedéssel távozzanak üzlete­inkből. Nagy Lajos Nyíregyháza, Fodrász Szövetkezet Színek és formák nyelvén Osváth Miklós akvarelljei a képcsarnokban Osváth Miklós festőmű­vész nyíregyházi Benczúr- termi kiállítása okán elő­ször is arról kell szólni, hogy a fővárosban élő, dol­gozó művész harmadik sza- bolcs-szatmári tárlata ez, szűk három éven belül. Pe­dig nem megyénkben szüle­tett (Szegeden), az életet sem itt tanulta (az alföld tanyavilágában, Angyalföld iskoláiban és gyáraiban), kenyérkeresete sem köti ide (FÖMO kiállítási csoportjá­nak vezetője) — mégis. Talán véletlen volt, hogy 1978-ban találkozott a Du­nántúlon egy vásárosnamé­nyi művészbaráttal, aki vendégségbe és festeni hív­ta Beregbe. Az itt készült képekből a következő év­ben kiállítás szerveződött Naményban. Osváth Miklós a város kitüntető figyel­mességét azzal viszonozta, hogy képeket ajándékozott a tanácsnak, egy leendő gyűjtemény alapjait teremt­ve meg ezzel. Tavaly má­jusban a megyei tanács in­vitálta a nyírbátori alkotó­házba Osváthot. A korábbi tájélmények újabbakkal bő­vültek, gazdagodtak. Bejár­ta Szatmári, megismerte Nyíregyházát, Sóstót, és sok-sok vázlatot készített, amikből a festmények szü­lettek. Júniusban a nyír­egyházi városi művelődési központ kiállítótermében újból bizonyította, hogy megérintette szépségével ez a vidék az alkotó embert, nyíltságukkal, tiszta és őszinte szándékukkal meg­kedveltették magukat az itt élő emberek. Amikor a Képcsarnok Vállalat is be­mutatkozást, kiállítást aján­lott fel Osváthnak, p a le­hetőségek közül habozás nélkül a nyíregyházi Benczúr-termet válasz­totta. Elhozta több mint hatvan képét, melyekhez a látványélményt hazánkban és szerte Európában gyűj­tötte, hogy elmondja a ma­ga módján, a színek és for­mák nyelvén: ki ő, mit tud és mit akar? Osváth akvarellista. A festészetnek ez az ősi tech­nikája manapság bizony Osváth Miklós: Nyíregyháza, Kossuth tér. mostohagyereke a képzőmű­vészeteknek. A műszerető közönség is idegenkedik tő­le. Talán az iskolás emlékek kísértik, a vízfestékes rajz­órák. Talán á világ gorom­baságai, életünk drámai él­ményei, hatásosabban köz­vetíthetők, tükrözhetők gra­fikai eljárásokkal, az olaj­festéssel. Osváth vízfestmé­nyein a tiszta, friss színek, az egymásba tűnő tónusok, a bravúros mesterségbeli tudást kívánó könnyedség, a gondolati-érzelmi mélysé­get feltételező ■ ötletesség minden mondanivaló kife­jezésre alkalmas. Osváth tájképei „elmond­ják” a kötődés, az idetarto- zás jóleső emberi érzését. A Dunához, az ugofnyai fö­venyhez, egy falu szélső ut­cájához, a rozsdavörös ősz­höz, a sejtelmes párában le­begő folyóhoz, a felhőhöz. A városképek is erről a kö­tődésről üzennek. A nyír­bátori utca egyszerre árasztja a hétköznapiság és az idők távlatának levegő­jét. A nyíregyházi Kossuth teret ritkán láthatjuk, lát­tatják ilyen fönségesen szí­nesnek. A Búza tér sarkára megfestett jellegzetes piaci életképet már a város múlt­jának darabjaként szemlél­hetjük. Akik Osváth Miklós ké­peit a Benczúr-teremben megnézik, a képek révén nemcsak a festőt, hanem az embert is megismerik, aki egy kicsit most már szabol­csi is. Kenyeres Imre

Next

/
Thumbnails
Contents