Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-19 / 42. szám
2 KELET-MAGYARÖRSZÁG 1981. február 19. Alku tehénre, teknőre, vesszőkosárra _______ Ária- és dalest ft vasvári vásár A későn ébredő télvégi nap már vagy kéttucat sátorverőt lelt a vásártéren. Ismerősök integetnek az újonnan érkezőknek. Egyik helyen még a cölöpökkel, karókkal kotorásznak, másutt már a ponyvát feszítik, s lehet pakolni a portékát. Az L betűre emlékeztető alkalmi utcán nyolc körül befejeződik a pakolás. Könnyebbednek a pálinkás bütykösök — van, aki Coca- Colás üvegben álcázza (?) a kisüstit —, aztán már tényleg kezdődhet a vásár. Tisza- vasváriban; A bejárat mellett az első asztal egy látszerészé. Mintha csak szánt szándékkal sugallná: aki ide betér, más szemmel nézheti a világot. Az öthetes bikát Pethe Sándor hozta. Vasváriból. Pokrócot is vele, meg ne fújja a tavaszt sejtető, de még csípős szél a fiatal jószágot. A négyezerért kínált, műanyag zsinórra fűzött kis bika — a gazda kabátja sarkát szopogatná — ha az hagyná. Így aztán a szomszédokkal kísérletezik. Jó darabot kap be a buggyos szárú csizmanadrágból, szemmel láthatóan elégedett. — Vásár, van-e a vásárban? — Hogyne lenne. Az imént kelt el egy tehén. Tizenötezerért. Amott meg két borjú. Huszonegyet adtak a kettőért Néni tudom, hogy jár velük az új gazda. Elég szőrösek voltak azok a borjúk. — Szőrösek? És ha erre a bikára mondaná valaki, hogy szőrös, mit szólna hozzá? A bika, mintha csak érezzelebb húzódik. Elengedi a nadrágot — Hát — vakargatja a gazda a göndörszőrű buksi fejet — hát annak bizony megmondanám, hogy ... Aztán elneveti magát: „... annak megmondanám, hogy adjon neki több abrakot attól majd meghízik.” öt-hat hatalmas teknő piros Zsigulinak támaszkodva kínálja magát „Őseimtől tanultam a mesterséget Tiszafából készül a teknő. Két-há- rom nap tudok faragni egyet. Amit kivájok? Az semmi. Abból csak forgács lesz.” — füstölög Borsos József teknőVesszőkosarat jóval többen keresnek, mint teknőt. készítő. Fél szemmel a vevőt figyeli, hát zavarom. — Nem jó ez. — így a vevő. Kétakkora, mint Borsos. Fél kézzel emelgeti egyik teknőt a másik után. Kopogtatja. Egyiken repedést fedez fel, kaján örömmel: „Látja emitt Négyezerért bárki viheti. ni!” A teknős elképed, aztán foghegyről: „Akkor tegye le!” A vevő meg tovább Koncát- ““J“ a Portékát, r-°*e?n váltig egyet hajt. „Ezret adok a legnagyobb- bért.” A válasz is mindig hasonló: „Ezerhat, legfeljebb ezt a legkisebbet ezerkettőért Mi erre ezerhat, mikor ez egy életre szól. Bekeni zsírral, tovább tart, mint mi ketten, együtt. Pedig sokáig szeretnék élni. Legyen ezerötszáz, a fene egye meg.” Ám a vevő, megunván (?) a vásárt, biciklire kap és el. De komótosan ám, hogy utolérje a teknős ember szava. A gyülekezet szélére ér, mikor az oly várt ajánlat — igaz, egy üvöltés formájában —, megérkezik: „Jöjjön vissza, ezerkettő.” „Még egy fél óra. Egy féRablók büntetése Összevesztek a zsákmányon Fiatal, életerős emberek töredelmes beismerő vallomását hallgatta nemrégiben a Vásárosnaményi Járásbíróság. Nagy számú, ugyancsak fiatal érdeklődő hallgatóság előtt kezdődött a per. — Bűnösnek érzem magam — mondta mindkét vádlott az elhangzott kérdésre. Valóban nincs más értelmes válasz. Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, de megváltozni, hasznos emberré válni, azt még lehet. Fiatalok. Az egyik L. S., még csak 17, a másik T. L. 19 éves. Mit tettek? Nem többet és nem kevesebbet cselekedtek mint azt, hogy 1980. év december 4-én este italoztak a vásárosnaményi Bereg Hotelben, más-más társaságban. A záróra távozásra szólította a vendégeket. Így a vádlottak és az áldozat, Tóth Sándor sértett, ismerősként egyszerre indultak haza. Együtt haladva beszélgettek és a magukkal vitt sörösüvegből még rátöltöttek az éjszakai hangulatra. Útközben megegyeztek a vádlottak, hogy leütik Tóthot és elveszik a pénzét. Ezután már viharosabb lett az esemény és a terv szerint cselekedtek. Az egyik vádlott először lökdöste Tóthot, majd többször tenyéréllel a nyakára ütött. Az ütésektől a sértett a földre esett. A verekedő kivette a sértett pénztárcáját a zsebéből és odaadta cimborájának, aki a pénztárcát megszabadította a benne lévő 120(T forinttól és az üres bukszát visszatette a kifosztott áldozat zsebébe. A sértett a helyszínen maradt, ők pedig mint aki jól végezte dolgát, eltávoztak. Az öröm nem tartott sokáig, mert a rablók a zsákmányon csakhamar összevesztek és újra elosztották a pénzt egymás közt. Végül ez sem volt jó, ezért az egyik vádlott a rendőrségre szaladt azzal, hogy őt megverték és elvették a pénzét. A rendőrség hamar átlátott a dolgon, az igazi tetteseket begyűjtötte és ügyészi jóváhagyással letartóztatta. A vádlottak a bíróság elé kerültek és a fiatalkorú L. S.-t 1 év 2 hónapi, T. L.-t pedig 1 év 4 hónapi végrehajtható szabadságvesztésre ítélték rablás bűntette miatt. T. L. vádlott enyhítésért jelentett be fellebbezést. Dr. Koplányi Mihály városi-iárás: - • r-j lig még forint minden. Csak forint, csak tessék...” — kínálja a bazáros matricáit, rágógumijait, műanyag haj- csatjait, s ezernyi limlomát Pultján tésztavágótól a hét féle játékpuskáig minden meglelhető. És művirág. Mű virág minden mennyiségben. A szakállas kisember minden arra járót igyekszik sátrába tuszkolni. Pókhoz hasonlóan, mintha vezérfonálon szaladgálna, kiront, s már tuszkol is. „Nincs pénzem.’’ — szabadkozik egy meghök kent ifjú. Ez döntő érv. Elengedi az öreg. Egy jótanács kíséretében. „Van a halnak, kérjen tőle!” Tizenegy körül jár. Tényleg nem ártana néhány hal — a vásárlókedv mintha alább hagyna. A lacipecsenyés pakol legelőször, elfogyott a kolbász. A mézeskalácsos is elcsomagolt. Bontják a Zsx gulira,, épített ruh«lboltot is. /t. művirág meg papírzsákba kerül, az öltönyök — a csizmák fölé —, az utánfutóba. Mikor az első kocsi — hatalmas amerikai „batár”, afféle „benzintemető” — kigördül, megint, nyüzsög a vásár. A jószágok helye már üres, egyre másra húznak el az után- futós Ladák, Wartburgok. Egy intés az ablakon át, szinte nem is búcsúznak egymástól. Minek? A legközelebbi országos vásár holnap lesz. Bódvaszilason. És Vasvári? Neki, az őszi országosig, marad a heti piac. No meg boltjai, áruházai. Csendes Csaba Az Országos Filharmónia harmadik bérleti hangversenye február 16-án, hétfőn este 7 órakor hangzott el a 4-es sz. zenei általános iskola dísztermében. Az ária és dalest közreműködői voltak Sólyom Nagy Sándor és Pé- czely Sarolta énekművészek és Pogány Imola zongoraművész. A műsoron Brahms-, Kodály-, Mozart-dalok és, duettek szólaltak meg. Sólyom Nagy Sándor művészetében az elementáris temperamentum, gazdag ösztönvilág, éber, friss érzékek intenzitása itt nem marad meg nyersanyagnak, hanem nagy és mély lelki élmények bő forrásává válik. Ilyen önfeledten, ennyire maradék nélkül csak az a művész tud feloldódni a zene harmóniájában, akinek lelke maga is tiszta muzsika, önmagában biztosan nyugvó, töretlen harmónia. A Mozart- és Ko- dály-dalok előtt leboruló művésziélek olyan ősi dallamosságot rejt lelke mélyén, hogy egy-egy dallam metodikájának ihletésére ez a dallamosság egyszerre a maga teljes bensőséges harmóniájában bontakozik ki. Méltó partnere az ugyancsak jelentékeny művészi alkatú Péczely Sarolta, akinek hangjában előző itteni szerepléseihez képest előnyös változást tapasztaltunk. Bámulatos az az erő és gazdagság, mellyel Péczely Sarolta az új magyar zenekultúrát szolgálja. De ha nem csalódunk, ez a szeretet azért olyan intenzív és meggyőzően őszinte, mert művésznőnk a kodályi zenekultúrában is tulajdonképpen egy . elveszett, régi, nagy népzenei kultúrára emlékezik. Az emberi természet világa frissen újjávirul a kodályi művészetben, de egyben csodálatosan át is szellemül, előkelőén és tisztán lélekké nemesedik. Péczely Sarolta a maga kikristályosodott egyéni kultúrájában valódi arisztokratája a művészetnek, méltó arra, hogy a zeneirodalom legelőkelőbb szellemeit szolgálja és megszólaltassa. Vikár Sándor Főiskola Szarvason Várják a szabolcsi fiatalokat Szarvas története összefonódik a mezőgazdasági szakemberképzés történetével. 1780-ban Tessedik Sámuel itt alapítja meg Európa első gazdasági iskoláját. 1927-ben alakul újjá a tes- sediki iskola, amely csak a felszabadulás után veheti fel a naíT} ejr& éz. ’iTTp'itó nevet. A Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Technikum országos hírnévre tesz szert. 1960- ban alakul át felsőfokú technikummá, 1970-től Etedig a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara. A nagymúltú főiskola üzemmérnököket képez öntözéses-meliorációs és növénytermesztési szakon. A tanulmányi idő mindkét szakon 3 év. A diploma megszerzése titán lehetővé válik a szaküzemmémöki kiegészítő képzésben való részvétel a vízgazdálkodási, a vetőmag-termesztési és gyepgazdálkodási szakosítón. A nappali tagozat mellett levelezőképzés is indul a korszerű, jól felszerelt laboratóriumokkal, előadótermekkel rendelkező főiskolán. A kollégiumban kényelmes, 3 ágyas szobákban lakhatnak a fiatalok. A főiskolai karon évente végző mintegy száz fiatal üzemmérnök egy része társadalmi ősztőli^ij’Jskent \anuii — őket várja az ösztöndíjat folyósító gazdaság. A többiek pályázati úton helyezkednek el. Az eddigi gyakorlat szerint minden pályázati joggal rendelkező hallgatóra három munkahely jutott. Felkészültségük eredményeként helytállnak az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, vízügyi hivataloknál, tervezőintézeteknél, vízgazdálkodási társulatoknál. Általában a gyakornoki idő letöltése után középvezetői beosztásban dolgoznak. A középiskolák végzős diákjainak lassan el kell dön- teniök, mi akarnak lenni? Az intézmény várja a megyénkből jelentkező fiatalokat. , Űöi/HANG FODRÁSZATI DÍJAK Az 1981. február 10-i számban megjelent „Árukapcsolás” cikkel kapcsolatban az alábbiakat válaszoljuk: a cikk szerint „az egyik fodrászatban a hajvágáshoz gyorsan hozzácsapják az egyéb szolgáltatásokat is, hogy magasabb legyen a bevétel.” A szövetkezet adminisztrációs utasítása szerint a munkák elvégzése során a fodrászatban tételesen blokkolni kell és a munkaműveleteket sorszámmal kell ellátni. Ennek alapján a vendég bármikor meggyőződhet arról, hogy a fodrász azokat a műveleteket blokkolta-e le, amelyeket elvégzett. Ennek alapján tehát a szolgáltatásban árukapcsolásról nem lehet szó. A kiadott adminisztrációs utasítást a szövetkezet vezetői, belső ellenőre, külső ellenőrök folyamatosan ellenőrzik. Az eddigiek során eltérést nem állapíthattunk meg. Kérjük a jövőben konkrétan meghatározni azt, hogy melyik fodrászüzletben, melyik fodrász blokkolt esetlegesen olyan munkaműveletet, amit nem végzett volna el, s ez esetben természetesen a felelősségrevonás sem marad el. Az 1981. február 1-től *, ,. -’•változások életbe lepett a. egységes alkalmazására a szövetkezet 4. sz. körlevelét kiadta, amelyben részletesen felhívta a dolgozók figyelmét az elvégzett munkák szabályszerű blokkolására. Az 1981. február 1-én kiadott új árak alkalmazását még fokozottabban ellenőrizni és ellenőriztetni fogjuk annak érdekében, hogy a vendégeink teljes megelégedéssel távozzanak üzleteinkből. Nagy Lajos Nyíregyháza, Fodrász Szövetkezet Színek és formák nyelvén Osváth Miklós akvarelljei a képcsarnokban Osváth Miklós festőművész nyíregyházi Benczúr- termi kiállítása okán először is arról kell szólni, hogy a fővárosban élő, dolgozó művész harmadik sza- bolcs-szatmári tárlata ez, szűk három éven belül. Pedig nem megyénkben született (Szegeden), az életet sem itt tanulta (az alföld tanyavilágában, Angyalföld iskoláiban és gyáraiban), kenyérkeresete sem köti ide (FÖMO kiállítási csoportjának vezetője) — mégis. Talán véletlen volt, hogy 1978-ban találkozott a Dunántúlon egy vásárosnaményi művészbaráttal, aki vendégségbe és festeni hívta Beregbe. Az itt készült képekből a következő évben kiállítás szerveződött Naményban. Osváth Miklós a város kitüntető figyelmességét azzal viszonozta, hogy képeket ajándékozott a tanácsnak, egy leendő gyűjtemény alapjait teremtve meg ezzel. Tavaly májusban a megyei tanács invitálta a nyírbátori alkotóházba Osváthot. A korábbi tájélmények újabbakkal bővültek, gazdagodtak. Bejárta Szatmári, megismerte Nyíregyházát, Sóstót, és sok-sok vázlatot készített, amikből a festmények születtek. Júniusban a nyíregyházi városi művelődési központ kiállítótermében újból bizonyította, hogy megérintette szépségével ez a vidék az alkotó embert, nyíltságukkal, tiszta és őszinte szándékukkal megkedveltették magukat az itt élő emberek. Amikor a Képcsarnok Vállalat is bemutatkozást, kiállítást ajánlott fel Osváthnak, p a lehetőségek közül habozás nélkül a nyíregyházi Benczúr-termet választotta. Elhozta több mint hatvan képét, melyekhez a látványélményt hazánkban és szerte Európában gyűjtötte, hogy elmondja a maga módján, a színek és formák nyelvén: ki ő, mit tud és mit akar? Osváth akvarellista. A festészetnek ez az ősi technikája manapság bizony Osváth Miklós: Nyíregyháza, Kossuth tér. mostohagyereke a képzőművészeteknek. A műszerető közönség is idegenkedik tőle. Talán az iskolás emlékek kísértik, a vízfestékes rajzórák. Talán á világ gorombaságai, életünk drámai élményei, hatásosabban közvetíthetők, tükrözhetők grafikai eljárásokkal, az olajfestéssel. Osváth vízfestményein a tiszta, friss színek, az egymásba tűnő tónusok, a bravúros mesterségbeli tudást kívánó könnyedség, a gondolati-érzelmi mélységet feltételező ■ ötletesség minden mondanivaló kifejezésre alkalmas. Osváth tájképei „elmondják” a kötődés, az idetarto- zás jóleső emberi érzését. A Dunához, az ugofnyai fövenyhez, egy falu szélső utcájához, a rozsdavörös őszhöz, a sejtelmes párában lebegő folyóhoz, a felhőhöz. A városképek is erről a kötődésről üzennek. A nyírbátori utca egyszerre árasztja a hétköznapiság és az idők távlatának levegőjét. A nyíregyházi Kossuth teret ritkán láthatjuk, láttatják ilyen fönségesen színesnek. A Búza tér sarkára megfestett jellegzetes piaci életképet már a város múltjának darabjaként szemlélhetjük. Akik Osváth Miklós képeit a Benczúr-teremben megnézik, a képek révén nemcsak a festőt, hanem az embert is megismerik, aki egy kicsit most már szabolcsi is. Kenyeres Imre
