Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

1981. február 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Műszaki értelmiség Szabolcsban MA TARTJA TISZTÚJÍTÓ KÜLDÖTTÉRTEKEZLETÉT a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének megyei szervezete (MTESZ.), öt esztendő mun­káját értékeli a húsz tudo­mányos egyesület mintegy 150 küldötte. Az MTESZ és tudomá­nyos egyesületei csaknem két évtizede működnek Sza- bolcs-Szatmárbam, s ez alatt a megye szellemi életének al­kotó részesei lettek. Négy és fél ezer mérnök, technikus, közgazdász és jól képzett szakmunkás vesz részt az egyesületek tevékenységében, s a tudományos egyesületi csoportok ma már szinte minden nagyobb üzemben megtalálhatók. Együtt dolgozik az egyesü­letekben igazgató és szak­munkás, főmérnök és cso­portvezető, tanár és diák. Sok esetben működik együtt mér­nök és közgazdász vagy társ­szakma képviselője egy-egy gyakorlati' probléma megol­dásában. Űj típusú, alkotó kapcsolatok alakulnak így a különböző gyárak szakembe­rei között is, s az ismeret­ségnek a munkakapcsolatok során is gyakran nagy hasz­nát veszik. Az MTESZ fő céljának a megye műszaki fejlesztése tá­mogatását tartja. Szabolcs- Szatmár egyre intenzívebbé váló fejlődése ma már nem­csak hasznosítja, hanem igényli is azokat a javaslato­kat, amelyeket a műszaki­gazdasági értelmiség társa­dalmi tevékenysége során adhat. Az elmúlt öt esztendő­ben a megyei szervezet szá­mos alkalommal hozott létre munkabizottságokat, mun­kacsoportokat a tudományos egyesületek bevonásával. Ezek olyan (egy-egy ipar­ágat, vállalatot, esetleg az egész megyét érintő) javasla­tokat, tanulmányokat dolgoz­tak ki, amelyek a műszaki­gazdasági fejlődést előmozdít­ják. Tudományos egyesületi javaslatok is születtek, pél­dául a télialma-rekonstruk- ciót célzó megyei tervekben, új városaink villamosener- gia-ellátásának tervezésé­ben, a megye személyszállítá­sának elemzésében. Az évente megrende­zett műszaki hónapok is alkotóan járulnak hozzá a megye fejlődéséhez, illetve a műszaki értelmiség tájékozta­tásához. Ezek a rendezvény- sorozatok immár 16 eszten­deje nem csupán egy réteg szakmai eseményei, eevre inkább társadalompolitikai célok megvalósításához, meg­ismeréséhez járulnak hozzá. Programjain az utóbbi évek­ben már külföldi előadók is részt vettek megyénk tudo­mányos egyesületeinek meg­hívására. AZ EGYESÜLETI ELŐ­ADÁSOK, ankétok, konfe­renciák, tapasztalatcserék jó lehetőségeket kínálnak alkotó javaslatok kidolgozásához. A textilipari szakembereket tö­mörítő egyesület javaslata alapján szervezték meg pél­dául megyénkben a textile­sek továbbképzését, szakkö­zépiskolai oktatását, Űjfe- hértón. A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület szakemberei fogalmazták meg először, hogy jó lehetőségeket látnak Nyíregyházán, a VAGÉP mellett egy elektromostar- gonca-szerviz létesítésére, amellyel országos gondot le­hetne megoldani, mivel e hasznos eszközök javítása ma nem megoldott. HASONLÓAN JÓ JAVAS­LATOKAT adtak az üzemi csoportok is, elsősorban az üzemekben folyó termelő- munka fejlesztéséhez. Az egyesületek lényegesen járul­nak hozzá, hogy a tudo­mány eredményeit mihama­rabb alkalmazni tudják a gyakorlatban is. A szervezet rendezvényei közvetlenül is szolgálják a műszaki-gazdasági értelmi­ség továbbképzését, kapcso­lódnak a termelővállalatok technikai, szervezésfejlesztési feladataihoz. Néhány egyesü­letünk a megye felsőoktatási intézményeiben oktatók, ta­nulók tudományos munkájá­ban is szerepet tölt be — így például a matematikai, fizi­kai tudományos egyesületeké. Közvetlen képzési felada­tokat is vállalnak tudomá­nyos egyesületeink. Tanfo­lyamaik zöme szakmunkások vagy ipari középkáderek to­vábbképzését szolgálja, s többsége olyan szakképzett­ség megszerzését teszi lehető­vé, amelyekre a megyében nagy szükség van, de szer­vezett továbbképzés nincs. Az MTESZ számottevő tár­sadalmi kapcsolatokat is tart, részben a városi intéző bi­zottságok és a tudományos egyesületek révén. A szak- szervezetekkel például főként az újítómozgalom fejlesztése érdekében végeznek közös munkát. A KISZ-szel az ifjú szakemberek alkotó tevé­kenységének kibontakozásá­hoz járulnak hozzá, A MAI KÖZGYŰLÉSEN mindezt értékelik, s a követ­kező öt esztendőre szóló fel­adattervet fogadnak el. amely még szorosabbra fűzi a megye és az itt doleozó műszaki értelmiség kapcsola­tait. Marik Sándor A Nyírségi Nyomda vágógépe alatt egyszerre ötszáz könyvborító lap, Pócsik Mihály a szí­nes fedőlapokat vágja. (Elek Emil felv.) Erdősítés a Krasina mentén A Kraszna árterületé­nek jó része gazdaságosan csak erdősítéssel művel­hető. A folyóval határos termelőszövetkezetek visszatérő gondja volt, hogy az árvíz többször ki­pusztította a különböző jó termőtalajba vetett kalá­szosokat és egyéb kultú­rákat. Az ártéri termelés vég­leges és biztonságos meg­oldására tíz termelőszö­vetkezet közreműködésé­vel erdészeti társulás ala­kult. Évi egyenletes ütem­ben 350 hektár erdőt te­lepítenek, amíg el nem érik a terület teljes fásí­tását. A Kraszna menti erdő mintegy 3500 hektá­ros lesz. 10—13 ezer köb­méter kitermelhető fa­tömeggel. EGY TÁRSULÁS ELSŐ LÉPÉSEI Visszaszerezni a hírnevet Elegendő piacképes burgonyát a tudomány segítségével SZABOLCS MEGYE ELŐBB VOLT HÍRES A BURGONYÁJÁRÓL, MINT A jonatAnalma- RÖL. SAJNOS, AZ UTÓBBI TlZ-TIZENÖT ÉVBEN A BURGONYA TÖBB GONDOT HOZOTT, MINT ÖRÖMET. HOSSZÚ LENNE AZ OKOKAT SOROL­NI, NEM IS CÉLOM. AZ EGYENKÉNTI ÚTKERE­SÉST FELADVA A KISVARDAI JÁRÁS HAGYO­MÁNYOS BURGONYATERMELŐ SZÖVETKEZE­TEI KÉT ÉVVEL EZELŐTT TÁRSULÁST ALAKÍ­TOTTAK A GONDOK ENYHÍTÉSÉRE,. TELJES NEVÜK: FELSO-TISZA-VIDÉKI BURGONYATER­MESZTÉSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI GAZDASÁGI TÁR­SASÁG. Hódít a Magyar rózsa A társaság ügyvezető igaz­gatója dr. Borús József, aki korábban évtizedekig burgo­nyakutatással foglalkozott a kisvárdai kísérleti telepen, úgy véli, a piacképes burgo­nyatermelés alapja a folya­matos, jó minőségű vetőgu­mó-ellátás megszervezése. Eddig a holland fajták do­mináltak, abból is a Desire. A múlt évtől kezdve már a Keszthelyen nemesített Ma­gyar rózsa és a Szignál is — kisebb területtel — belépett a vetőgumó-termesztésbe. A fajtakísérletekben mind a kettő jól vizsgázott, hozam­ban felülmúlta a Desirét. Béltartalomra szintén meg­felelő. Külön előnye, hogy a színe megegyezik a hagyo­mányos rózsáéval, amit a magyar háziasszonyok meg­szoktak. Az idén már elérik, hogy a társaság áruburgonya termeléséhez szükséges vala­mennyi vetőgumót a terme­lőszövetkezetek maguk állít­ják elő. Import vetőgumóból 258 hektáron, hazai fajtából pedig 151 hektáron termel­nek vetőmagot. Néhány éven belül az uralkodó fajták a magyar nemesítésűek lesz­nek, az import csak kiegészí­tőként, speciális célok megol­dására szerepel. Csak összefog ássál lehetséges... A társaság szakvezetése sok olyan hasznos kapcsolatot te­remtett már eddig is, ami­re külön-külön képtelenek lennének a termelőszövetke­zetek. Többek között ilyen a keszthelyi kutatóintézettel való kapcsolat. Innen az új fajtákat az állami elismerés előtt már a szabolcsi tsz-ek- ben „vizsgáztatják”. Elisme­rés esetén, nem egy idegen fajtával állnak szemben. A karcagi kutatóintézet a talaj megfelelő tápanyag- és ké­miai állapotának beállításá­hoz nyújt nagy segítséget. Az eddigi helytelen műtrágya­használat nyomán az amúgy is savanyú szabolcsi talajok tovább savanyodtak. Most meszezéssel és magnézium­adagolással teszik a burgo­nyatermesztésre alkalmasab­bá a talajt. A Debreceni Me­zőgazdasági Gépgyár és a Szabolcs megyei Növényvé­dő Állomással való együtt­működés révén megoldják a vetőgumók nagyüzemi csává- zását. A Nehézvegyipari Kutató Intézettől különböző lomb­trágyákat kapott üzemi vizs­gálatra a társaság. Megszer­vezték 1981-re a növényvé­dő szer közös bevásárlásán túl, Tuzséron a közös raktá­rozást is. A felsorolás nem teljes, de a néhány példa is igazolja: a tudomány leg­A múlt esztendő nagyon jó példa volt arra, hogy az egészséges, jo fajtájú vetőgu­mó kedvezőtlenebb körül­mények között is többre ké­pes. A vetőmagtermelő táb­lákon 316 mázsás hektáron­kénti átlagot értünk el, ez kétszerese az áruburgonyáé- nák. Kleopátra és olajretek — Szeretnénk fokozatosan taglétszámban és területben továbbfejlődni. Ilyen előre­lépés a múlt évben is volt. A társult tizenegy tsz az idén Szabolcs megye nagy­üzemi burgonyatermelésének már a felét ülteti. Tovább­ra is alacsony . költséggel működő társaság akarunk maradni. Jelenleg hárman dolgozunk, rajtam kívül egy növényvédő szakmérnök, egy adminisztrátor, és szeretnénk egy közgazdászt alkalmazni. Belépett a társaságba a me­gyei ZÖLDÉRT és a vető­magtermeltető vállalat is. Ök a felvásárolt burgonya árá­ból térítenek vissza mázsán­ként 3 forintot, ezzel járul­nak hozzá a költségekhez. A termesztésben továbbra is nagy gondot fordítunk az újabb piacképes fajták meg­honosítására. Korábbi faj­tákkal szeretnénk a betaka­rítást már augusztusban megkezdeni. Most csak őszi Felhőszakadás után A z elmúlt nyáron fel­hőszakadás zúdult Záhonyra. Az ex­pressz vonatnál is gyor­sabban száguldó vihar fá­kat tépett ki, megrongálta az elektromos vezetékeket, egy villámcsapás után megszűnt-az áramszolgál­tatás az „ország kapujá­ban”. A József Attila ut­cán három család élete és vagyona is veszélybe ke­rült. Hat munkásőr nyom­ban a bajbajutottak segít­ségére sietett. A munkás­őrség országos parancsno­ka az önkéntes segítőket a januári évzáró-évnyitó egységgyűlésen dicséret­ben részesítette. * A vagyont mentő mun­kásőrök „civilben” is egyenruhát viselnek, mi­vel vasutasok. A záhonyi vasutas szakasz tavaly harmadszor nyerte el a kisvárdai egység legjobb szakasza címet. A címmel járó vándorzászló méltó helyre került: a pályaud­var protokolltermében ta­lálható több más elismerés között. A jó hírű szakasz parancsnoka Rácz László, az építési főnökség admi­nisztratív dolgozója, öcs- cse, Gyula autóbuszvezető és szintén munkásőr. Mindketten részt vettek a mentésben Bálint Péter villanyszerelő csoportve­zetővel, ifj. Mohán József vontatási művezetővel, Nagy János drótkötélfonó­val és Tóth József belső ellenőrrel közösen. A záhonyi munkásőrök részben „családiasán” tesznek eleget társadalmi megbízatásuknak. Nagy Jánosnak az apja és Ist­ván öccse is munkásőr. Mohán Józsefnek az apja tartalékos munkásőr. Tóth József Csaba öccsével együtt teljesít szolgálatot a munkásőrségben. A Szögyényi fiúk hárman járnak munkásőr-gyakor- latokra: Sándor, Bertalan és Géza. A családi hagyo­mányoknak bizonyára folytatói is lesznek, nem jelent majd gondot az utánpótlás. Záhonyban or­szágos hírű úttörőmun- kásőr szakasz működik. Űttörőmunkásőr Bertalan és Géza fia, Rácz László fia és Rácz Gyula lánya is. * A szakaszparancsnok emlékezik: — Ítéletidő volt azon a napon. Munka után, ké­ső délután otthon voltam, amikor Nagy János állí­tott be hozzám, hogy há­rom család lakása vízben áll, tudunk-e segíteni. Riadóztattam az elérhető munkásőröket, így jöttünk össze hatan. Rácz Gyula: — Amíg a bátyám szer­vezett én az egyik házban megkezdtem a mozgatható bútorok mentését A kü­szöbön át már befolyt a víz a lakásba. Szereztem egy zsákot és a közeli építkezésen megraktam homokkal. A homokzsák megakadályozta a víz to­vábbi beáramlását. De előtte már majdnem a konnektorig ért a víz. Gyorsan áramtalanítot- tam a lakást, nehogy bal­eset történjen, ha vissza áll az áramszolgáltatás. Ismét a szakaszparancs­nok : — Este 8 órakor telefo­náltam az egyik katona­tisztnek, hogy kellene egy teherautó, mert ha na­gyobb lesz a víz, a bútoro­kat el kell szállítanunk. A tiszt felmérve a helyzetet két teherautót is a hely­színre küldött, s az autók velünk együtt reggel 8-ig ott álltak készenlétben. Őriztük a le nem zárt portákat, lakásokat. Sze­rencsére reggelre szelí- debb lett az idő. A három család me­leg szavakkal há­lálkodott a mun­kásőröknek. De ezzel még nem volt vége a köszönet- nyilvánításnak, az elisme­réseknek. Közvetlenül az egységgyűlés után a MÁV záhonyi üzemigazgatója fogadást adott a munkás- őrök tiszteletére és jutal­mat is adott nekik. Az igazgató a hat vagyont mentő munkásőmek egy kicsit erősebben szorította meg a kezét... N. L. újabb eredményeit ilyen gyorsan a gazdaságok egyen­ként nem lennének képesek elérni, felhasználni. Több lett-e a burgonya? A társaság működésének előnyét a fentiek csak felté­telezik, de vajon több és jobb lett-e a burgonya, mi­lyenek a költségek? — tet­tük fel a kérdést Borús Jó­zsefnek. — Az első, az 1979-es esz­tendőre nagy befolyásunk még nem volt, a múlt évben pedig a rendkívüli időjárás miatt munkánk nem értékel­hető megfelelően. A beülte­tett terület 43 százalékára belvízkárt fizetett az Állami Biztosító. Amit a biztosító termőterületnek nyilvánított, azon 160 mázsás átlagtermést értünk el. Ez gyenge ered­mény. Az általunk javasolt tápanyagmennyiséggel, meg­felelő vetőgumóval és agro­technikával közepes időjárás esetén mintegy 250 mázsa termésre számolunk hektá­ronként. Ilyen átlagnál már szép jövedelemről is beszél­hetünk, de 160 mázsás ter­mésnél nem. fajtáink vannak, amelyeknek szedése összeesik az alma­szürettel. Ilyenkor nagy gon­dot okoz a szállítás, más­részt a speciális gépekből mint a betakarító kombájn, kevesebb is elég lenne, ha már a nyár végén megkezd­hetnénk a szedést. Néhány Ígéretes korai fajtánk már van, amit most vizsgálunk, mint például a Kleopátra. Az 1979-ben elfogadott technológiát állandóan kor­rigáljuk a változó viszonyok­hoz, a talajállapothoz, a fajtákhoz, újabb gépekhez, kemikáliákhoz, a tudomány fejlődéséhez. Találtunk egy nagy tömeget hozó zöldtrá- gyanövényt, az olajretket, amelyet szeretnénk minél nagyobb területen elterjesz­teni. Segíteni akarunk a ter­melőszövetkezeteknek a gép­alkatrész-beszerzésben és a vetőgumó-tárolásban is. Végezetül Borús József re­ményét fejezte ki, hogy rövid időn belül Szabolcs megye a burgonyatermesztésben visz- szaszerzi korábbi hírnevét. Csikós Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents