Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 17, A Bihari táncegyüttes Nyíregyházán Bölcsőde — üresen Lakókat vár egy nyíregyházi gyermekintézmény Nem, nem tévedés; Nyír­egyházán, a Pacsirta utcában február elsején megnyílt új, a város jelenlegi legkorsze­rűbb bölcsődéjébe eddig mindössze 28 gyereket sike­rült „verbuválni”. Magyarán: kihasználatlanul van egy mintegy 18 millió forint be­ruházással elkészült, tíztagú személyzettel ellátott gyer­mekintézmény a belvárosban. Aki nem élte át, bizonyára fel sem tudja mérni, mit je­lent ez szemben azzal, hogy alig egy évtizede még csak sorban állással lehetett gye­reket bölcsődében elhelyezni. Nyíregyházán — jelentős társadalmi hozzájárulással — a tervidőszakban 320-szal bővült a bölcsődei hely, s je­lenleg már 1132 gyereket tudnak fogadni! Mint megtudtuk; nemigen marad sokáig üresen a Pa­csirta utcai bölcsőde sem. Hiszen sok kismama szívesen menne el újra dolgozni, ha lenne hol elhelyezni gyerme­két — még a gyes lejárta előtt is. Szerencsére most már van, s kimondhatjuk végre: Nyíregyházán jelenleg gya­korlatilag minden jogos böl­csődei elhelyezési igényt ki tud elégíteni a város. A megyei művelődési köz­pont által szervezett „A leg­rangosabb amatőr együttesek Nyíregyházán” c. sorozatban szombaton és vasárnap a Fodor Tamás által vezetett kitűnő Stúdió K színházi al­kotóközösség mutatkozott be a nyíregyházi közönségnek Kintorna című produkciójá­val. A 4. számú iskola kon­certek céljára átalakított nagytermét „mini körszín­házzá” varázsolták, szakítva a hagyományokkal — hiszen olyan kevés az „igazi plüss- színház” — felépítették pará­nyi cirkuszporondot idéző díszletüket. Ez a díszlet nem utánozza a valóságot, de ön­magán belül törvényszerű, kitűnően bejátszható és számtalan ötletre ad lehető­séget. Maga a darab, amiből a produkció készült, Georg Büchner: Leonce és Léna cí­mű komédiája, a modern drámairodalom tudós isme­rője, Martin Esslin szerint az abszurdok egyik előfutára. „Szelíden rezignált, őszies hangulatú, bolondozástól be­lengett költői komédia, mely­ben a commédia dell’arténak, és Shakespeare bolondjai­nak hagyománya egyesül.” Büchnert, ezt az 1837-ben, 23 éves korában elhunyt „zseni­ális kamaszt” valami különös „naturalista beidegződés” mi­att nem játsszák a „profi” színházak. Fodor Tamásék kitűnő cirkuszporondja, min­dentudó hangszerei, esernyői és egyéb rekvizitumai nélkül valóban nehéz lenne elkép­zelni. Annyira telitalálat ez a rendezés, hogy az ember szinte arra gondol, ezt a da­rabot másként nem is lehet megcsinálni. A tartalom megtalálta a neki tökélete­sen megfelelő formát és sem hozzátenni, sem elvenni be­lőle nem lehet most már semmit. Az előadás keményen ösz- szehangolt együttesi munka. Nincsenek „egyéni teljesít­mények”. Egyöntetűen ma­gas mesterségbeli tudás jel­lemzi ezeket az „amatőrö­ket”, kiváló mozgás, szép be­széd (talán egy kicsit halk), de a profi színészek közt oly gyakori modorosság legki­sebb nyoma nélkül. Pompá­san illeszkedik a játékhoz a számtalan furcsa hangszeren megszólaló zene. Ezek a hangszerek önálló életet él­nek, benépesítik a színpadot, s kezelőik jóvoltából olykor virtuóz dolgokat művelnek. Az elmúlt években több hazai és külföldi fesztiváldí­jat nyert Stúdió K azon túl, Jó hangulatú, színvonalas, ám a nyíregyházi közönség­nek még kissé szokatlan pro­dukcióval mutatkozott be a hét végi napokon, szomba­ton és vasárnap az úttörő­házban a Bihari táncegyüt­tes. A szakszervezeti fenn­tartású amatőr együttes ta­valy ünnepelte 25 éves jubi­leumát, ismertek idehaza és külföldön. Nagy műsorokban egyszerre húsz párt állítanak hogy — ismert okoknál fog­va — színházpótló szerepet töltött be most városunkban, még valamire felhívta a fi­gyelmet. Nevezetesen arra, hogy a színháznak más lehe­tőségei is vannak — mindig is voltak —, mint amit meg­szoktunk, amikor felmegy a függöny, és egy három ol­dalról behatárolt térben, „do­bozban” valós események pe­regnek, szigörúan, valósághű­en. Mester Attila Jelenet a komédiából. A most következő, s né­hány sorban olvasható bűn- cselekményeknek, vagy vét­ségeknek két azonos minősí­tésű ügyön kívül látszólag semmi közük egymáshoz. A végére azonban kiderül, hogy az elkövetőket a kapzsiság, a haszonszerzés vezette, vagy ösztönözte a cselekmény el­követésére. Holp Gyula 40 éves kislé- tai lakost, aki korábban két­szer lopás miatt volt már büntetve, most Nyírbátorban állították bíróság elé hitel­sértés vétsége miatt. Holp 10 ezer forint mezőgazdasági kölcsönt kért az OTP nyír­bátori fiókjától, aztán a tör­lesztésről „megfeledkezett”. A pénzintézet a kölcsönön vett színpadra, három utánpótlás­csoportjuk és kitűnő zene­karuk van. Kategóriaminősí­tésük a legmagasabb: Arany I., szólistáik között örökös aranysarkantyús táncos is található Szögi Csaba sze­mélyében. Vezetőjük Novák Ferenc, a hazai néptáncmű­vészet egyik legismertebb koreográfusa. Legközelebb Hollandiában vendégszere­peinek. Nyíregyházára kamara­műsort hoztak. Ez az egyik, ami közönségünk előtt szo­katlan, a másik: mindössze három pár közreműködésé­vel adnak áttekintést a ma­gyar táncok és dialektusok történetéből. Ezúttal az ug­Saját erőből hálózatfejlesz­tést és ezzel együtt jobb ke­nyér- és péksütemény-ellá­tást valósított meg az utóbbi két évben a Nyíregyházi Sü­tőipari Vállalat. Demecserben 1979 decem­berében kezdett termelni az új sütőüzem, ami 16 millió forintba került, és két mű­szakban 100 mázsa kenyeret, többféle péksüteményt ter­mel, Megjavult a termékek minősége és az ellátás Deme- cseren kívül Kéken, Tiszafá­don, Vasmegyeien, Berke­szen, Beszterecen, Nyírtasson és Gégényben, jóformán az egész Rétközben. Múlt év decemberében Mándokon és Nagykállóban kezdte el a munkát az új, korszerű sütöde. A mándoki 9,7 millió forintba, a nagy- kállói 17,4 millióba került. Előbbi két műszakban 75, utóbbi 130 mázsa kenyeret és süteményt állít elő. A mán­doki új üzem mentesítette a záhonyi sütödét. Kisebb te­rülete maradt Záhonynak, mivel a mándoki körzetbe le­szarvasmarhát lefoglaltatta volna, azt azonban Holp, hogy pénzhez jusson, már el is adta. Büntetésül 8 százalé­kos bércsökkentés mellett hat­hónapi javító-nevelő munkát kell végezni jelenlegi munka­helyén, a gabonaforgalmi vállalat nyírbátori üzeménél. Horváth Tibor 29 éves nyírbátori lakos ugyancsak az OTP nyírbátori fiókjától 6200 forint áruvásárlási köl­csönt vett fel, pontosabban a kölcsönön egy televíziót vásá­rolt A visszafizetést nem tel­jesítette, a televíziót pedig eladta, így ő is bíróság elé került, ahol 3500 forint pénz- büntetést szabtak ki rá. Zám Zoltán 34 éves mária- pócsi lakost sikkasztás miatt róstáncok és verbunk törté­netét kísérték végig keletke­zésétől napjaink koreogra- fált táncaiig. Az előadók ér­deme, hogy ezzel a kamara- társulattal is jó hangulatot teremtettek, vállalkozásuk nagy sikerrel zárult. Külön ki kell emelni a virtuóz tech­nikájú zenekari szólistákat, s a zenekar együttes produk­cióját is. Jó szívvel ajánl­hatjuk ezt a műsort azoknak a művelődési házaknak, ahol neves budapesti előadókat keresnek, s színvonalas és elfogadható árú műsorok ter­vein gondolkodnak, (be) Kép: részlet a műsorból. (László Gyula felvétele) hetett sorolni Benket, Komo­rót, Tuzsért, Tiszamogyoróst és Eperjeskét. Már az induláskor 25 féle pékterméket készítettek a nag’ Káliói üzemben. Itt a két műszakos termelést idén márciusban kezdik. A termé­kek választékát az igények­nek megfelelően, tovább bő­vítik. Ehhez a körzethez tartozik Nagykállón kívül — két műszakos időtől kezdve — Geszteréd, Bököny, Érpatak, Kállósemjén és Biri. Múlt év második felében került sor a vencsellői sütő­üzem felújítására is, mintegy félmillió forint költséggel, általa javult a munkakörül­mény, eredményesebb az energiamegtakarítás, általá­ban megjavult a termelés fel­tétele. Ugyanilyen céllal újí­tották fel a múlt évben a ti- szalöki sütőüzemet. A vállalat sikeres hálózat- fejlesztéséhez tartozik, hogy a mándoki új péküzem épü­letében jól felszerelt kenyér, egyéb pékáru és tejtermék szakboltot rendeztek be. vonták felelősségre. Zám a máriapócsi állomás kezelője­ként a személypénztár gaz­dája is volt, aztán amikor nem volt pénze, hozzányúlt a vasút kasszájához. Szeren­csére hamar felfedezték a dolgot, így mindössze 2900 forintot sikkasztott el, s hiá­ba fizette vissza a nyomozás során, a bíróság 4000 forint­ra büntette. Tóth Béla 31 éves nyírtéti lakos azt hitte magáról, hogy ő a kis Strasznov Ignác, s olyan dolgot adott el, ami so­ha nem volt az övé. A deme- cseri keményítőgyár dolgozó­ja észrevette, hogy a gyár melletti csatorna partján né­hány boglya széna áll. El­ment Gégénybe és két ottani embernek felkínálta a szénát A gyanútlan vevők még örül­hettek is, mert az 1800 forint értékű szénát ezerért meg­kapták. A széna gazdáját Tóth kárpótolta, de csalásáért 4875 forint pénzbüntetést kell fizetnie. Valamennyi ítélet jogerős. Kintorna koncertszinten Mint Strasznov Ignác... Eladta a más szénáját Mándoktól Nagykállóig Jobb kenyér éj üzemekből pKÉPERNYŐ mtr ELŐTT A múlt heti televíziós mű­sorra visszagondolva, rész­letezőbb kritika helyett ez­úttal csupán néhány észre­vételt tennék. Időrendben mindjárt a hétfői rendkívü­li adásnapról essék szó. Nézzem — ne nézzem? Bi­zonyára sokakban vetődött fel a kérdés a — sajnos — népbetegséggé vált infark­tusról szóló, Közellenség c. ismeretterjesztő dokumen­tumfilm műsorlapi beha­rangozása olvastán, hogy ti. „ ... a sorozat első adásá­ban orvosi beavatkozásokat bemutató dokumentum kép­sorok is előfordulnak.” S az ilyeneket nem mindenki nézi szívesen. Valahogy én is így vagyok vele. Ennek ellenére, le kell írnom, hogy a film egyáltalán nem volt viszolyogtató, sőt, rendkívül széles, szigorúan tudomá­nyos alapozású, a legna­gyobb közérdeklődésre bíz­vást számot tartható és mindenekfelett az elsőrendű hasznos ismeretterjesztő fil­mek közé sorolható. Köz- érthetősége a jó tanácsok megfogadásában gyümöl­csözhet, elsősorban a pre­venció és az egészséges életmód tekintetében. Az új Röpülj páva! nép- dalversenyről — az elődön­tők rádióbeli hallatán — nem nehéz megjósolni az átütő sikert. Még akkor is, ha szívbéli gyönyörűségünk­be, örömünkbe az 1. közép­döntőt élvezve némi üröm is vegyült, a nyíregyházi Városmajori népdalkor le­maradása miatt. (Talán ma­gában a citera jobban fe­küdt volna nekik, mint a csoportos éneklés?) A hétfő esti rendkívüli (rendkívüli­en jó?) adásnap szenzációs befejezése volt A pekingi per, a „négyek bandájá”­szeállítás. A sajtóból ugyan már jól ismerhettük a per lefolyását, igazi tartalmát a Kínában jelenleg folyó ha­talmi harc vetületében, és mégis, a kimondott vagy fő­leg a ki nem mondott vádak háttere — a képernyő jó­voltából — összehasonlítha­tatlan érzékletességgel iz­galmas volt. A francia filmeseknek úgy látszik, különös tehet­ségük van a század tudo­mányos-technikai fejlődését meghatározó ismeretterjesz­tő sorozatok készítésére. (Azt hiszem, elég csak A repülés történetére utalnom itt.) A kedden befejeződött ,A nukleáris forradalom c. kitűnő sorozatuk is ezt pél­dázta. Dicsérettel emlékez­zünk meg a magyar válto­zat rendezőjéről (Andor Pé­ter) a szöveg jól érthető for­dításáról (dr. Hársing La­jos) és a hazai szakértő gárdáról, amely ezt a fil­met közel hozta hozzánk. Végül, még röviden két va­sárnapi produkcióról. Az egyik, a Vasárnap délután — szerintem — nagyon jó, ötletes, szórakoztató maga­zinműsor volt. Különösen az „ikerjáték” tetszett. A Költőnk és kora érdekes műsortípusnak ígérkezik. Még akkor is, ha nem mifn den adás lesz olyan „pará­dés”, mint a most Baranyi Ferencet bemutató pilisi író-olvasó találkozó televí­ziós felvételéről sugárzott, olyan közreműködőkkel, mint Bánffy György, Meré­nyi Judit, Sütő Irén és Sza­bó Gyula. A költő rokon­szenves szerénységgel, szűk­szavúan szólt magáról, he­lyette inkább szép versei beszéltek. És így volt jó. ról szóló dokumentum-ösz­Merkovszky Fái A múlt évi „termésből” díjazott rádiójátékok, doku­mentumműsorok és egyéb műfajú adások sorozatban hangzanak fel újra a rádió­ban, a díj elnyerése apro­póján. A múlt héten ez al­kalomból sugárzott egyik mű a Ki lesz a következő? című dokumentumjáték volt. Kondor Katalin és Vass István Zoltán közös alkotása a kritikusok 1980. évi díját kapta. Teljesen megérdemelten. Ez a higgadt hangvételé­vel is felzaklató hangulatú riportjáték (a szerzők adta elnevezés!) a legnagyobb ér­tékért, az emberért emel szót. Elcsépelt közhelynek számít már az előbb emlí­tett alapelv, amit. régebben oly', sokszor hangoztattunk. Azonban közhely mivolta ellenére sem sikerült — úgy látszik — mindenütt való­sággá tenni, hogy valóban az embert tekintsék a leg­nagyobb értéknek. Vannak munkahelyek, ahol még nem tesznek meg mindent a dolgozók egész­ségének védelméért. Ebben a dokumentum játékban a szegedi vasút rókusi kocsi­mosó telepén uralkodó álla­potok okozták egy lelkiis­meretes ember idő előtti és gyógyíthatatlan megbetege­dését. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy a dolgozók nem használták a védőfel­szerelést, mondván, hogy nehézkes, sőt alkalmatlan a rendszeres és hosszas hasz­nálatra. Tehát nemcsak a munkahely vezetői, fenn­tartói követtek el mulasz­tást. Azonban az is tény, hogy a gazdasági vezetők­nek itt és más veszélyes munkahelyeken elsősorban a, körülményeken és a mun­ka technológiáján kell vál­toztatni, ha alapvető védel­met akarnak nyújtani a dol­gozónak. Egy ember sorsában a másokra is veszélyt hozó hanyag szemléletre felhívni a figyelmet — ez volt e do­kumentumjátéknak a legál­talánosabb éí> távolabbi cél­ja. A rádió nyíregyházi stú­diójának munkatársai a múlt héten a második fő­adón a Csepel — Nyírbátor­ban című műsorukkal je­lentkeztek. Bálint Attila és Várkonyi Zsuzsa, Ágoston István szerkesztői közremű­ködésével, ha nem is teljes, de a lényeges témákra ki­terjedő képet adtak a Cse­pel Művek Szerszámgép- gyárának megyénkben mű­ködő gyáregységéről, ponto­sabban az itt dolgozó embe­rekről, a bennük zajló válto­zásról is szólva. Egy kicsit a jövőt is felvázolták, rész­ben azzal is, hogy a gyárnak a város életére gyakorolt hatásáról is beszéltek. Érdekesek, sőt tanulságo­sak ezek a műsorok, ame­lyeket a nyíregyházi stúdió munkatársai a megye üze­meiről, községeiről készíte­nek. Nemcsak a jelenről való híradás oldaláról, ha­nem a helytörténet, az üze­mi krónikaírás, az ipartör­ténet szempontjából is. Ha írásba „áttennék” ezeket a riportokat, dokumentummű­sorokat, bizonyára használ­ható forrásanyag lenne a helytörténetírás számára. Seregi István A HUM MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents