Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
1981. január 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hagy ww erő H atvanezer dolgozó igencsak nagy erő, márpedig ennyien dolgoznak a megyében működő 5400 munkabrigádban. Közülük 3600 kollektíva negyvenháromezer tagja a munka mellett jelentős pluszt is vállalt, teljesített: szocialista brigádban tesznek többet a közösségért. A most zárult gazdasági év eredményeiben is jelentős szerepük volt a szocialista brigádoknak. Munkájukat segítette, hogy a szakszervezetek ösztönzésére már az év elején konkrét, a vállalati tervekre épülő vállalásokat tettek. Olyan fontos területeken segítették a brigádok a gazdasági feladatok teljesítését, mint a minőség javítása, a termelési, gazdálkodási tartalékok feltárása. A Mezőgépnél működő több mint száz szocialista brigád közül például csaknem hatvan kollektíva vállalt védnökséget a gyártmányok és a termelőberendezések felett, s vállalásukat színvonalasan teljesítették, tizennégy brigád az exportmunkákban is kiemelkedő teljesítményeket értr el. Rendkívül sokféle lehetőség rejlik a helyi sajátosságok kiaknázásában. A MÁV záhonyi üzemigazgatóságának területén négyszáz szocialista brigád" működött közre az évközi szállítások, de különösen a szállítási csúcsok adta megnövekedett feladatok ellátásában. Más jellegű, de a maguk területén a Mátészalkai ÁFÉSZ szocialista brigádjának kezdeményezése is sikeres volt; a burgonya, a zöldség és a gyümölcsfélék előre csomagolásának kezdeményezésével és segítésével az ellátás számottevő javítását szolgálták. A tavalyi eredmények az idén már az alapot jelentik. De számos újabb feladat is van, s nemcsak a termelőmunka segítésében. A brigádok tagjai közül a legjobbak a munka mellett aktív közéleti szereplést is vállaltak az üzemi demokrácia fórumain, vagy a gyárkapun kívül, a társadalmi szervezetekben. Sokan gyarapították szakmai, politikai és általános műveltségüket. M indezekre is alapozott a szakszervezetek megyei tanácsa, amikor idei programjában hangsúlyozta: a szocialista munkaverseny- és brigádmozgalomban 1981- ben is jelentős eredmények érhetők el. A tovább haladás feltétele azonban, hogy a kollektívák megismerjék a velük szemben támasztott követelményeket, gondosan szervezzék a munkaversenyt, kellően ösztönözzék azt, s természetesen legyenek meg a folyamatos termelés feltételei. A brigádmozgalom valós értékei csak így érvényesülhetnek. M. S. Újratermelődő hátrány Ingázó diákok Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka. Ezek a városok megyénkben, ahol a legtöbb a bejáró diák. Már hagyomány, hogy reggelente és delente ellepik a pályaudvart, buszmegállót és sajátos életmódjukkal különös, néha nem is szívderítő színt visznek az életbe. Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnázium, Egészség- ügyi és Óvónői Szakközépiskola igazgatóhelyettese szívesen segít. Patai Ferenc jó ismerője a bejárók gondjainak. — Iskolánk hatszázötven tanulója közül kétszáz kollégista, kétszázegy bejáró, a többi városi. A bejárók közül 169 autóbusszal, 32 vonattal érkezik a városba. Harmincegy településről jönnek naponta, hogy aztán délután újra útra keljenek hazafelé. A vándorlók Van, aki Nyírbátorból utazik, ez a jobbik. Mások Ti- borszállásról, Cégénydányád- ról, Fehérgyarmatról, Sza- mosszegről, Tunyogmatolcs- ról, Ököritófülpösről, Aranyosapátiból, Szamosbecsről ingáznak naponta. Szénás Ildikó Szamosbecsről, Balogh Erzsébet Cégény- dányádról, Vargha Erika Tu- nyogmatolcsról, Molnár Katalin Nyírbátorból, Bujáki Mária Tiborszállásról jár Mátészalkára. — Kati és Mária kivételével mind busszal járunk. Én például minden reggel negyed 5-kor kelek — világosít fel Szénás Ijdikó. ,A többiek tteiyzété Sem Sokkal 'jobb. Fél hat után már senkinek nem adatik meg, hogy az ágyban lustálkodjék. — A hazamenetelt tekintve nekem talán a legjobb — teszi hozzá Bujáki Mária —, én már jó esetben háromkor otthon lehetek. A többiek? öt és hat között érnek haza, sokszor több busz segítségével. — Én Szamosbecsre csak Csengeren át jutok haza — így Ildikó. — Cégénydányádra sincs innen különjárat — mondja Balogh Erzsébet, aki szintén átszállással utazik naponta. Kiderül aztán: a buszok zsúfoltak, a fiataloknak ritkán jut ülőhely, reggel és délben végigálldogálják az utat. Ritkán reggeliznek, de ebédet sem váltanak, hiszen tanítás után usgyi a buszhoz. Közepesek klubja Firtatom a tanulmányi eredményeket. Közepes — szinte minden válasz azonos. Amint elmondják: ez amolyan bejáró átlag. Alig akad, akinek jobbra futná. Nem is pironkodnak miatta, érzem, s biztosan igazuk is van, ezt is csúcsnak értékelik. — Ha valaki becsületesen akar másnapra készülni — mondja Vargha Erika —, akkor naponta legalább 4—5 órát kellene tanulni. Ez nekünk aligha sikerül. Legtöbbünk, aki bejáró, öt óra felé kerül haza. Akkor ebédelünk, sokszor van házi munka, amiben segítünk. Utána jön a tanulás. — Mi is szeretjük a tévét, ezért gyakran abbahagyjuk a leckét, s utána bizony kiadós erő kell ahhoz, hogy újra kezdjük — vallja be Bujáki Mária. — Nehezíti a dolgunkat — ezt Balogh Erzsébet mondja —, hogy a községekben ritkán akad valaki, aki segíteni tud, ha valamiben megakadunk. Elkülönülések Kiderül, hogy a bejárók külön csoportot alkotnak. Nincsen kapcsolatuk a városiakkal, akik egészen más világban élnek. Távol esnek a kollégistáktól, akik szintén zárt közösséget alkotnak. Egészen más világ az övék is. Sokak által .irigyeltek, akik szabadok, akiknek időnként késik a vonatuk, buszuk, akik sok mindenből kimaradhatnak, akiket nem ellenőriznek lép- ten-nyomon. A bejárók szabadsága ugyancsak viszonylagos. Tanítás után mehetnek haza, de kimaradnak a korrepetálásból, a klubdélutánból, a moziba járásból, az udvarlásból, a könyvtárból, a közös szórakozásokból, tanulásokból. — Való igaz, nekünk az marad ami otthon, a faluban van. Klub, ha működik — magyarázza Vargha Erika —, az otthoni presszó, az a társaság, amelyet amúgy is ismerünk. — Ha a tanításnak korábban vége van, akkor viszont járjuk Szálkát — tájékoztat Balogh Erzsébet. — Kisáru- ház, nagyáruház, boltok, jó időben a parkok. Otthoni háttér A legtöbben azt mondják: otthon méltányolják azt a munkát, amit a bejáró diák végez. Kímélik őket a házi munkától, kedveskednek nekik, megteremtik a tanuláshoz szükséges feltételt. Tudomásul veszik, hogy ezek a tizenévesek többet gürcölnek, mint sok felnőtt. Mert ez a valóság: a kora hajnalban kelő s átlagban 11-kor lefekvő leány és legény egész napja csupa feszültség, izgalom az utazástól a felelésig, a másnapi felkészüléstől a menza előtti sorbaállásig. A hátrányos helyzet így naponta újratermelődik. Az állomási váró, a buszpályaudvar ellenőrizhetetlen, ott tanárt sosem látnak a diákok. Csak a lelkiismeretük dönt abban, milyen szintű a kötelességek teljesítése. Felszínes és laza társas kapcsolatok a vonat és a busz zsúfoltságában jelentik a közösségi életet. — A kollégiumi helyek száma behatárolt — mondja az igazgatóhelyettes —, itt nem lehet tovább nyújtózkodni,» mint ameddig a takaró ér. Sokan, főleg az egészségügyi- sek úgy gondolkodnak: iskola után úgyis el tudnak helyezkedni, akkor is, ha csak közepesek. A tálvatokra nem is gondolnak. Az ellenőrzés és segítés jobb formáját alig lehet elképzelni. A napi ingázás korai poklában hamar koraéretté és különlegessé válik a diák. Életformája lesz a vándorlás, s szinte hozzászokik a közepeshez. Korai iskola ez a diákoknak. Bürget Lajos Dutra traktorral szánt Bíró Pál a tiszaberceli határban. (Elek E. felv.) A nyíregyházi papírgyárban új technológiával, négy színnyomással készítik a csomagolóanyagokat a COMPACK, a PIÉRT és a cukoripar számára. (Jávor L. felv.) Korszerűsödik a demecseri textilgyár Szép fejlődés előtt áll 1981- ben a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri gyára. A fonoda 100 tonna, a cér- názó mintegy 150 tonna többletet ígér 1980-hoz képest, míg a szövődéből több mint 4000, a kivarróból pedig 5 és fél ezer vég szövettel kerül ki több, mint egy esztendővel korábban. Idén a szövőüzem régi gépeinek felét új, korszerű, nagy teljesítményű berendezésekkel cserélik ki. Mivel a gép önmagában még nem minden, tovább folytatják a már szép eredményeket hozó szakmai képzést is, hiszen a cérnázóüzemben várható többletet ennek segítségével kívánják előállítani. lelfes biztonságban a TITftSZ-nál Szerelés áram alatt Fittyet hány a vezetékben folyó áramra a TITÁSZ nyíregyházi kirendeltségének három szerelője. Nem várják meg, amíg mentesítik a feszültségtől a vezetékeket, a berendezéseket, mert olyan munkaeszközzel rendelkeznek, amelynek révén így is dolgozhatnak. Egy Szigetváron elvégzett speciális tanfolyam,! valamint a 4 milliót érő eszközök teszik lehetővé, hogy teljes biztonságban dolgozzanak, miközben az áramszolgáltatás sem szünetel. Az új munkaeszközök közül néhány: műszálmentes munkaruha, gumitalpú bakancs, gumikesztyű, s azon bőrkesztyű, illetve műanyagba ágyazott kéziszerszámok. A felszerelésük pedig olyan, hogy a vezetékeknek, berendezésnek azt a részét, amin dolgoznak, kiiktatják úgy, hogy az áram az érintett szakaszt „megkerülve” jut el a fogyasztóhoz. Jelenleg Nyíregyházán egy olyan munkacsoport van, amely a kisfeszültségű, 380 voltos hálózatnál dolgozhat feszültség alatt. A ténykedésüket tavasszal kezdik meg. Egy-két év múlva pedig szeretnék elérni, hogy valamennyi kirendeltségen legyen ilyen különleges brigád. Tervük, hogy később a 20 ezer voltos vezetékeken is feszültségmentesítés nélkül dolgozzanak. Itt természetesen a biztonsági előírások még szigorúbbak. Többek között a levegő páratartalma is figyelembe veendő, bonyolultabb eszközök szükségesek a munkához. Az elképzelések szerint ebben az ötéves tervben a TITÁSZ valamennyi üzemigazgatóságán lesz olyan szakembercsoport, amely az áram alatt levő középfeszültségű vezetékeken dolgozhat. (cselényi) K íváncsi, mi a véleményem a fateromról? Alapjában véve rendes, a maga módján szorgalmas ember. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy legalábbis a világ szemében igyekvőnek akar látszani. Pedig egyébként nagyon szeret lustálkodni. A hivatalban és az utcán úgy siet mindig, mint akit kergetnek, itthon viszont körültáncoltatja magát. Meg szereti, ha kollektíván sajnáljuk, ami nálunk napi program. Ezt úgy kell érteni, hogy a papa dolgozik a legtöbbet az osztályon, a többiek csak örökké trécselnek meg maszekolnak, de ő, ő kulizik, mert valakinek dolgoznia is kell, bizony. Amíg ezt elmondja, megissza szokásos vacsora előtti üveg sörét és villájával kopog a konyhaasztalon, amiért anyu már vagy ezerszer rászólt, de hiába. A lényeg, hogy a fater a pénzt kevesli, amit fizetnek neki. Nem azt mondtam, hogy keveset keres, csak azt, hogy ő kevesli, másokhoz képest. Azt is betéve tudom már, hogy az osztályvezető érdemtelenül ül a székében, csupán a jó összeköttetésének köszönheti, hogy másfél éve kinevezték. Jól tud alkalmazkodni, és nagyszerűen ért a reprezentáláshoz, emiatt feláldozza akár a családi életét is. Persze, a fater azt is tudja, hogy az osztályvezető felesége mindezt nagy fegyelmezettséggel veszi tudomásul, mert fél, hogyha kinyitja a száját, az ártana az egész család egzisztenciájának. Apai intelmek Szóval egy kicsit ideges az öregem, annyi szent, velem is egyre gyakrabban kiabál. Mondom neki a múltkor is, sajnos, egy pont hiányzott az áruismeret dolgozatnál az ötösömhöz, mire ő felfújta magát és még este tíz előtt is arról szónokolt a konyhában, hogy bezzeg az ő idejében tizedennyi lehetőség sem volt a tanulásra mint most, neki mégsem hiányzott az a bizonyos egy pont a jeles dolgozathoz. Hízelegni akartam neki, ezért mondtam, hogy tudom, fater te mindig egy zseni voltál, erre akkor, este tíz előtt majdnem felpofozott, hogy mit szemtelenkedek vele, különben is ez jellemző mostanában a fiatalságra. Mi történt a múltkor is? Igyekeztem átvergődni magamat a fizika példákon, mert héttől mozijegyünk volt a srácokkal a Meztelen igazságra. Mondom az öregemnek, te jó fej vagy, fater, segíts már, nem bírja az elmém felfogni a kérdést. Olyasmiről volt szó, hogy visz egy pasast a lift a tizedik emeletre, kezében a lakáskulcs, s valahol a hatodik és a hetedik emelet között az ipse kezéből kiesik a kulcscsomó. Az volt a kérdés, hogy mennyire befolyásolja a lift felfelé haladása a kulcsköteget a szabadesésben, magyarul mennyi idő alatt jut el a kulcs egy ilyen száguldó liftben a padlóig. Becsszóra teljesen belgán álltam a kérdés előtt, valami nem ugrott be, ezért kértem az öreget, aki mégiscsak egyetemet végzett volna. Tudja mit válaszolt? Azt, hogy most én őt hülyének nézem, vagy összetévesztem Arisztotelésszel ? Kopik a kisöreg, ez az igazság, csak mindenki előtt palástolni szeretné. Emlékszem, amikor korengedéllyel levizsgáztam a kocsivezetésből, úgy beszélt róla mindenkinek, mintha ő védte volna meg a kandidátusi értekezését. Azután egyre többször igyekezett megmutatni másoknak en- gemet, vezetés közben, természetesen, mint a saját személyes sikerét. Ez persze tetszett nekem, legalább kedvemre gyakorolhattam. Tegnap este társaságban volt az öregem, a műszaki osztály összevont névestét tartott a Fiaskóban. Megbeszéltük, érte mentem. Fél órát vártam rá, aztán végre kijött a kollégáival, kettő beült vele együtt, őket hazafurikáztam, miközben a fater nem fogyott ki az intelmekből: lá- gyabban fékezz, adj több gázt, kapcsolj vissza, satöbbi. Amikor kettesben maradtunk, valahol a város szélin, mondtam neki, parancsoljon, vezessen ő, vagy bízza rám a dolgot. Azt mondta dühösen, ezért még számolunk, ha hazaérünk. Addigra elaludt. Horkolni kezdett a hátsó ülésen. A. S.
