Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 14. / Napi külpolitikai kommentár C’aj és formula M ár jó ideje várat magára az Európai Gazdasági Közösség egyértelmű állásfoglalása a közel-keleti helyzet rendezésére. Amikor a „kilencek” a múlt évben velencei csúcstalálkozójukat tartották, derűlátó megfigyelők nagy várakozással tekintettek az eszmecserék elé. Ezzel szemben — homályos utalások kivételével — a velencei találkozó nem foglalt érdemben állást. Néhány arab államban csalódást is okozott a hallgatás ... Most ismét napirendre került a téma annak kapcsán, hogy Lord Carrington brit külügyminiszter — az európai közösségek miniszteri tanácsának soros elnökét: Christoph v.an der Klaauw holland külügyminisztert megelőzve — Kairóban tárgyalt. Sok újat egyiptomi tárgyalópartnerei sem hallottak a brit politikustól. Valószínű, hogy a most már „tizek”-re bővült nyugat-európai közösség — bizonyos részkérdésekben az egyes országok között fennálló komoly nézetkülönbségek miatt — egyelőre nem áll elő átfogó rendezési javaslattal. Ez tűnik ki abból is, amit Lord Carrington kairói sajó- értekezletén inkább sejtetett, semmint hangsúlyozott. Nevezetesen: a nyugat-európai formula kívánatosnak tartaná ugyan a palesztinok bevonását a tárgyalásokba, de a PFSZ teljes elismerésével adósok maradnak. Tulajdonképpen ez nem számít változásnak az eddigi állásponttal szentben. Az EGK ugyanis síkraszállt a palesztinok önrendelkezési jogáért, de nem kötelezte el magát az önálló palesztin állam megalapítása mellett. A felemás álláspont oka közismert: Nyugat-Európa nem szeretne szemberülni a Washington által kezdeményezett Camp David-i külön- álkuval, az egyiptomi—izraeli—amerikai tárgyalások folyamatával; ugyanakkor olajutánpótlása érdekében kockázatosnak tart minden olyan lépést, amely az arab államok körében rosszallásra találna. V árhatóan csak az év végére dolgozzák ki az EGK „közel-keleti formuláját”, időt hagyva Reá- gennek ezzel is az újabb eszmecserékre. Kissinger volt amerikai külügyminiszter máris felújította közel-keleti „ingázását”, s mint az új amerikai elnök különmegbízottja, azt a csöppet sem könnyű feladatot vállalta magára, hogy a palesztinok sorsával kapcsolatban megmerevedett nézeteket közelíteni próbálja. Lord Carrington, majd a holland külügyminiszter közel-keleti útja, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter kedden befejezett algíri megbeszélései híven tükrözik azt a fokozott érdeklődést, amelyet Nyugat- Európa az olajtermelő arab országok iránt tanúsít. Egyértelmű és világos állásfoglalás híján azonban aligha számíthatnak arra, hogy csökkenjék velük szemben a bizalmatlanság az érintett államokban. Gyapay Dénes Brit munkáspárti képviselők Afganisztánban Az Afganisztánban járt három brit munkáspárti képviselő felszólította a Thatcher - kormányt, hogy ismerje el Babrak Karmai kormányát, inert az ellenőrzi az országot. A három képviselő Londonban sajtóértekezleten számolt be ötnapos ténymegállapító útjáról, miután előzőleg tájékoztatta Denis Hea- ley-t, az ellenzék külügyi szóvivőjét és a külügyminisztériumot. A három képviselő — Allan Roberts, Ronald Brown és Robert Litheríand — egyöntetűen hangsúlyozta, hogy az öt nap alatt szabadon jár- hattak-kelhettek és filmezhettek az országbap ott, ahol akartak. Fogadta őket Babrak Karmai elnök, Abdul Rasid Arján miniszterelnök-helyet-- tes, akiről az Amerika hangja azt híresztelte, hogy disz- szidált Pakisztánba, valamint Sah Muhammed Doszt külügyminiszter. Találkoztak az állami tervbizottság, a magántőke, a hő- és a szakszervezetek vezetőivel. Egyöntetű benyomásuk, hogy a nyugati sajtó hamis képet fest Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szerepéről. A képviselők megállapították, hogy az ország vezetése minden szinten az afgán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Szovjet katonákkal, hadfelszerelésükkel csak elszórtan találkoztak, pedig jártak támaszpontokon, laktanyákban, rendőrőrsökön is. Benyomásuk az volt, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően csak a biztonsági tartalék szerepét játsszák esetleges külső agresszióval szemben. Ron Brown kijelentette, az a benyomása, hogy ahol csak jártak, a lakosság mindenütt támogatja a kormány irányvonalát. A másik két képviselő úgy vélte, hogy ilyen rövid idő alatt nem mérhették fel a lakosság politikai hangulatát, de abban mind a hárman egyetértettek, hogy a Karmal-kormány alternatívája csak „barbár, feudális rendszer” lenne és nagy hanyatlás. A képviselők hangoztatták, hogy véleményük szerint Carter elnök tavaly cinikusan használta ki az afganisztáni helyzetet választási kampányában és Thatcher asszonynak is kapóra jön a szovjetellenes úszítás Afganisztán ürügyén, hogy elterelje vele a figyelmet kormányának katasztrofális gazdasági irányvonaláról. „Afganisztán nem lehet ürügy a feszültség és a fegyverkezés fokozásához és a brit nép nem akarja vérét ontani Afganisztán miatt” — mondotta Allan Roberts. lavult a tanácsi munka színvonala (Folytatás az 1. oldalról) lyi lehetőségek és az emberi tényezők jobb igénybevételére. Az arányos területfejlesztésben jelentős eredményeket értünk el, de van még bőven teendő is. A szociálpolitikai tevékenységben a tanácsok az eddiginél- is nagyobb figyelmet fordítsanak az idős emberek gondjainak enyhítésére. Végezetül a megyei pártbizottság első titkára elismerését fejezte ki a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának a gondos, elemző, előremutató megállapításaiért, és reményét fejezte ki, hogy a tanácsok sikerrel oldják meg az előttük álló feladatokat. A vitában felvetődött kérdésekre dr. Raft Miklós válaszolt. A végrehajtó bizottság jelentést tárgyalt meg a megye idegenforgalmának helyzetéről, fejlesztésének főbb feladatairól, majd személyi és egyéb ügyeket tárgyalt. II családi pótlék v. ^ylint a lapok annak idején részletesen beszámoltak I I róla: a Minisztertanács — az 1980. évi népgaz- UJ_r dasági terv teljesítésének kedvező alakulását figyelembe véve — úgy döntött, hogy 1980. július 1-től differenciáltan felemeli a kétgyermekes egyedülállók, a három- és több gyermekes családok, valamint a tartósan beteg, illetőleg testileg vagy szellemileg súlyosan fogyatékos gyermeket eltartó szülők családi pótlékát. A kormány intézkedése — amelynek éves költség- kihatása 1,2 milliárd forint — több mint 190 ezer családot, 600 ezer gyermeket érintett kedvezően. Nem változott a családi pótlék összege azoknál a családoknál, amelyek két gyermeket tartanak el saját háztartásukban. A pótlék 1980. július 1-től gyermekenként és havonként a következő összegekkel emelkedett: két gyermek után egyedülállóknak 150 forinttal; három és négy gyermek után ugyancsak 150 forinttal; öt gyermek után 120 forinttal; kát és minden további gyermek után 100 forinttal; végül a tartósan beteg, illetőleg testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermek után 300 forinttal. A családi pótlékra jogosultak köre nem változott. Ez a juttatás továbbra is azoknak jár, akiknek a háztartásában két vagy több gyermek van, illetve egy gyermekük van, de azt egyedül nevelik, vagy a gyermek tartósan beteg, testileg vagy szellemileg fogyatékos. Talán nem haszontalan egy összefoglaló táblázat segítségével is áttekinteni, hogy az új szabályok szerint 1980. július 1-től kinek mennyi családi pótlék jár. Íme: — egy „yermek után gyermekenként összesen (forint) egyedülállónak 490 490 — két gyermek után — két gyermek után 490 980 egyedülállónak 660 1320 — három gyermek után 660 1980 — négy gyermek után 660 2640 — öt gyermek után 630 3150 — hat gyermek után — minden további 610 3660 gyermek után 610 Kik tekinthetők egyedülállónak? A hajadonok, nőtlenek, özvegyek, elváltak, valamint a házastársuktól külön élők, kivéve, ha élettársuk van. Egyedülállónak számít a családi pótlék folyósítása szempontjából az a nő is, akinek férje sorkatonai szolgálatot teljesít. Ugyancsak egyedülállónak minősül az a szülő, akinek házastársa közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, illetve akinek házastársa a háztartásukban levő gyermekekről a gyámügyi hatóság igazolása szerint már legalább két hónapja nem gondoskodik. Egyedülállóként kell figyelembe venni azt is, akinek a házastársa orvosi igazolás szerint munkaképességét kétharmad részben elvesztette és ez az állapota előreláthatóan legalább hat hónapon át fennáll, továbbá akinek a házastársa nyugellátásban, átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban részesül, esetleg kényszergyógykezelés alatt áll. Fontos azonban felhívni arra a figyelmet, hogy az ilyen esetekben csak akkor lehet elismerni az egyedülállóságot, ha a nyugdíjas, vagy rokkant házastárs havi keresete, jövedelme az öregségi nyugdíj legkisebb összegét — ez 1980-ban 1560 forint — nem éri el. A Minisztertanács rendelkezése szerint 1980. július 1-től a tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg súlyosan fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló gyermek után havi 810 forint összegű családi pótlék jár. Továbbra is érvényben maradt az az általános szabály,'hogy a családi pótlékra jogosultságnál azt a gyermeket lehet figyelembe venni, aki 16 évesnél fiatalabb, vagy idősebb ugyan, de 19 évesnél fiatalabb és alsó vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Hozzájuk jönnek még a tartósan beteg, testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekek. Az egyedülálló szülő az árvaellátásban részesülő gyermeke után is jogosult családi pótlékra. Természetesen nem jár viszont a családi pótlék az állami gondozásba vett, illetve térítés nélküli ifjúságvédő, illetve szociális intézetben levő gyermek után. Sokszor nem is olyan egyszerű megállapítani a családi pótlékra jogosító gyermekek számát. Általában a szülő háztartásában levő gyermekként kell figyelembe venni azt is, aki átmenetileg nem lakik otthon, tehát például diákotthonban él, vagy intézetben, nevelőotthonban van, ahova azonban a szülő érte térítést fizet. Az ilyen gyermek után tehát jár a családi pótlék. Nem jár viszont például az a vér szerinti gyermek után, akit örökbe fogadtak. F entebb már szó esett a magasabb összegű, havi 810 forintos családi pótlékról, amely a tartósan beteg gyermek egészségi állapotától függően adható. Ezt 16 éven aluli gyerekeknél a körzeti orvos igazolhatja. A 16 éven felüli gyerekeknél azt, hogy munkaképességét kétharmad részben elvesztette, a lakóhely szerint illetékes szakorvosi rendelőintézetben kell igazoltatni. Fontos tudnivaló, hogy a gyermek állapotát — ha csak nem véglegesen megromlott — minden év május hónapjában újra igazoltatni kell, mert különben a családi pótlék folyósítását megszüntetik. Dr. Deák András Hí lesz a végszó „Kérek egy pisztolyt!" „Meggyilkolták John Lennont. Miért? Ki tudja? örült, abszurd világ .. „Szabadságunk határtalan" (Feleki László) I i töltő nem tud vála- | I «zolni. A vádlott — a " * gyilkos — nem válaszol. Nemcsak önmagát, a világot mutatja őrültnek. Nincs tehát válasz? A New York-i bíróság talán kiszedi a választ Mark David Chapman- ból. De John Lennon előtt ötven perccel és utána ötven perccel is agyonlőttek valakit az Egyesült Államokban. Nekik miért kellett meg- halniok? Nem tudjuk. A Lennon-merényletről napokig írt a sajtó, a másik két gyilkosságról azonban egy szót sem ejtett. Honnan tudunk mi róluk? Onnan, hogy az USA-ban tavaly — ez rendőrségi jelentés — 10 700 embert lőttek agyon. Tehát minden ötvenedik percben egyet. Nagy szám ez. Hát ha még mellé tesszük, hogy a vietnami háborúban ötvenezer amerikai esett el. Jack Seibert, a kommentátor így kiáltott fel a tévében Lennon halála után: „Minek nekünk háború? Kiirtjuk mi magunkat is!” Vágott csövű Winchester Az ok helyett nézzük a hátteret. Az USA-ban bárki, bármikor vásárolhat magának fegyvert. Ha lusta, vagy szégyell bemenni érte az üzletbe, levélben vagy telefonon (!) rendeli meg. Azután pisztollyal, puskával egyenlíti ki ilyen-olyan számláit, lövi le az elnököt, szerez magának pénzt. A férj ha családi vitája támad, a puskája után nyúl. John Kennedyről mondják, hogy szenvedélyesen szérette a pisztolyt. Johnny Cash, Kenny Rogers a country-zene két vitathatatlan csillaga a céllövészet bajnoka. Elvis Presleyről kevesen tudják, hogy géppisztolyokat és géppuskákat gyűjtött. Clint Eastwood, a színész 44-es Magnumja nélkül egy lépést sem tesz, szerepétől függetlenül, a színpadon sem. A mixer vágott csövű Winchestert tart a pult alatt, a taxis revolvert az ülésben. Egy baltimore-i aggastyán nemrég lelőtte a kisfiút, aki hógolyóval betörte az ablakát. Bármely őrült kihasal egy felhőkarcoló tetejére, és géppisztollyal, a golyók ezreivel addig lövöldöz az emberekre, amíg egy rendőrgolyó le nem teríti. És a tavalyi választási kampányban mondta el a riportereknek Reagan, a jövendő elnök felesége, hogy egy időben pisztollyal a párnája alatt aludt, amikor férje hosszabb, hivatalos úton távol volt... Tetszik ez az amerikaiaknak? Igen is, nem is. Az éles vita a Kennedy-gyilkosság óta zajlik. Azelőtt alig mert valaki a pisztolyőrület ellen szólni. A vélemények: „Esz- telenség, hogy amikor az autóvezetéshez már megköveteljük a jogosítványt, puskát bárki úgy vehet a boltban, mint zsemlyét” (John Anderson, a kongresszus tagja). „önnek nincs igaza. Tilalommal és ellenőrzéssel semmire nem mennénk. Meg kell nevelnünk az embereket. A baj gyökere lélektani jellegű” (John Concini szenátor). És további felszólalások: „Mégiscsak kell valamit tennünk, olyan törvényt hoznunk, amilyen más civilizált államokban van.” „Szó sem lehet róla. Ez nem lenne amerikai. Szabadságunk határtalan. Milyen jogon vennénk el az unokáktól ősapáink vérrel szerzett jogát?” Egyszerűen be kell tiltani a fegyvervásárlást és -viselést.” „Képtelenség! Ez kétszáz éves, alkotmányos jog. A függetlenségi háborúban, az angolok ellen vívtuk ki, szabadságunk része!” — ismétlődik az érv, s kezdődik elölről Pillanatnyilag, több éves vita után, még az iskolákban sem dőlt el, hogy hordhatnak-e (az iskolában) a diákok maguknál lőfegyvert, és ha igen, milyet? Nem tudni, a jövendő „first lady”-nek, Reagan feleségének ott van-e még párnája alatt a pisztoly? Talán már rábízza magát a gorillákra, akik vigyáznak rá, akárcsak férjére. Alkalmasint férje sem hordja már a hóna alatt 38-asát, mint tette volt szakszervezeti ember korában. Nyilván lőgyakorlatra sem jár a Nemzeti Lövész Egyesületbe — kiöregedett belőle. De a pisztolytól aligha szabadulhat. Hamarosan „szembe kell néznie” vele, neki, vagy pártjának a kongresszusban. Döntenie kell, hogy kinek engedjen: a hozzá oly közel álló fegyveriparnak, vagy a közvéleménynek? Szereplő, vagy statiszta? A közvélemény nyomása most óriási. A Lennon-gyil- kosság estéjén New Yorkban tévévita folyt a pisztolypuska őrületről. Dr. Halber- stat, az ismert New York-i orvos ezt mondta a kamera előtt: „Az istenért, ne gyilkoljuk egymást! Én Reaganra szavaztam és most azt kérem tőle: sürgősen mondja ki a fegyvertartás tilalmát!” Azután hazament és a lakásában betörőt talált, aki szitává lőtte őt. Reagan vajon szereplője, vagy statisztája lesz 245 millió ember abszurd színpadának? És ha szereplője, mi lesz a végszava? F. A. A dolgozók jogai