Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 14. Mire telik • Lakás • Fűtőmű • Vendéglátó-kombinát Hány millió forinttal gazdálkodik a város 1981-ben? Mire költik a fejlesz­tési alapokat? Hogyan rangsorolják a legfontosabb beruházásokat, fejleszté­seket? Ezekre kértünk választ a városi tanács vezetőitől. az idén? Átadás előtt a Felszabadulás lakótelepen épült lakások. (J. L. (elv.) Nem fekszik el... NEM ÜJ FELISMERÉS: az emberek hangulatát, köz­érzetét befolyásolja, hogyan intézik ügyes-bajos dolgai­kat. Ezért az ügyintézés egyszerűsítése, az embersé­ges bánásmód a tanácsi munka minőségének egyik fokmérője, és politikai kér­dés is. Hogyan felelnek meg az igénynek a városi tanács különböző osztályai? Egy év alatt 15 ezer ügyirat fordult meg a városi tanácson, ame­lyekre 2500 határozatot kel­lett hozni a tanácsi szak­embereknek. Az ügyintézés fejlődését jelzi, hogy az ügyek 97 százalékát első fokon sikerült lezárni, s vi­szonylag kevés esetben vált szükségessé a további ügy­intézés. Tizenötezer határozatjel- legű okiratot, különböző igazolást is kiadtak a taná­csi szervek egy év alatt — a már említett 15 ezer ügy­irat „fogadáson” kívül. Saj­nos, a korszerűbb ügyinté­zés és ügyfélszolgálat felté­teleit csak az új tanácshá­za megépítésével lehet meg­teremteni. Az elképzelések megvannak, az épület ter­vezésénél ezzel az igénnyel is számoltak. Mit lehet tenni addig? Hogyan lehet csökkenteni a felesleges járkálást, hisz a belvíz károsító hatására, alig két-három tanácsi hiva­tali szoba maradt meg a ré­gi tanácsházán. Az épület nagyobb részét életveszély miatt le kellett bontani. Je­lenleg hat különböző helyen vannak a tanács osztályai. Ezért valamennyi osztály­hoz eljuttatták például az adócsekkeket, hogy a legkö­zelebb eső osztályon bárki kaphasson ezekből. Fő fel­adatuknak tekintik a taná­csi vezetők a jobb tájékoz­tatást, hol, milyen ügyek­ben járhatnak el a városla­kók. Az üzemek, vállalatok, intézmények falitábláin is közzétették a tanácsi foga­dóórák idejét és helyét. Há­rom nagyobb üzemben, a Vulkánban, az Izzóban és a BEAG-nál van munkahelyi jogsegélyszolgálat. A tanácsi alkalmazottak a korábbinál szorosabb kapcsolatot építe­nek ki a jogsegélyszolgála­tokkal és arra kérik a vá­roslakókat, vegyék igénybe a munkahelyi jogsegélyszol­gálatot. TÁJÉKOZTATJÁK a vá­ros polgárait az új szerve­zeti és működési szabályzat­ban rögzített tisztségviselői fogadóórákról is, melyeket ezután hétfői napokon tart­ják reggel 9-től 12 óráig. A városi tanács titkára január 19-én, a tanács elnöke ja­nuár 26-án, a tanács elnök- helyettese február 2-án tart fogadóórát a városi taná­cson lévő hivatali helyisé­gében. Az oldalt összeállította: PÁLL GÉZA Mérsékelni a különbségeket Az idei költségvetési és fejlesztési alapokról elmond­ták; a lehetőségeken belül nagy hangsúlyt kaptak a tár­sadalompolitikai követelmé­nyek, az ellátási különbségek mérséklése, valamint a ki­emelt feladatok. Ennek meg­felelően az alapvető egész­ségügyi ellátás, az általános iskolás gyermekek oktatási - nevelési feltételeinek javítá­sa, a város köztisztasága, a környezetvédelem, illetve minden fontos területen a korlátozott mértékű előrelé­pés kapott elsőbbséget a tervezési munka során. A város költségvetése az intézmények fenntartását szolgáljá. Ez az összeg 1981- ben 159 millió 524 ezer fo­rint, amely 20 százalékkal ha­ladja meg a tavalyi költség- vetés eredeti előirányzatát. Az összes költségvetési elő­irányzat mintegy 80 száza­lékát egészségügyi, szociális és kulturális feladatokra köl­tik. Az egészségügyi és szociális ellátásra 65 millió forint áll rendelkezésre, amely termé­szetesen magában foglalja az egészségügyi dolgozók évi 5 százalékos bérfejlesztési elő­irányzatát, az 5 százalékos gyógyszernorma-emelést és a dologi kiadások költségeit is. A legtöbb pénz a városi kór­ház működéséhez szükséges, ez 1981-ben több mint 44 millió forintot tesz ki. A szakorvosi rendelés költsé­gei 4,4 millió forintra, a böl­csődék fenntartása szintén 4,4 millióra rúgnak, míg a kör­zeti egészségügyi szolgálat 1,3, a közegészségügyi és járvány­ügyi szolgálat 1,2 millió fo­rinttal részesedik az összeg­ből. De gondoltak a mozgó­szakorvosi, az iskola-egész­ségügyi, az üzemegészségügyi, valamint a körzeti gyermek- orvosi szolgálat fejlesztésére is. A szociális gondozás 1,7 millió, az öregek napközi otthonának fenntartása mint­egy 400 ezer, a házi szociális gondozás pedig 328 ezer fo­rintjába kerül a városnak. Kultúrára, okta­tásra 61,5 millió Kulturális és oktatási fel­adatokra 61,5 milliós költség- vetést terveztek. A költségek többségét a napköziotthonos óvodák, az általános és kö­zépiskolák, az általános isko­lai napközi otthonok, tanuló­szobák, középiskolai diákott­honok és más oktatási intéz­mények fenntartására hasz­nálják fel. A művelődési ott­hon jellegű intézmények 2,6 millió, a közművelődési könyvtárak 842 ezer forint költségvetést kapnak. Figyelemre méltó, hogy a gazdasági és kommunális fel­adatokra az előző évinél 6,3 millió forinttal többet tervez­tek 1981-re, melyet a belvíz- elvezetés, útkarbantartási tennivalók indokolnak. Bel­vízelvezetésre a tanácsi költ­ségvetésből 4,3 milliót, közvi­lágításra 2,1 milliót, köztisz­taságra 1,8, parkfenntartásra 1,2, utak, hidak rendben tar­tására 1 millió forintot hasz­nálnak fel. Beköltözhető jovore A másik pénzforrás fej­lesztési célokat szolgál. Az éves fejlesztési alap 68 és fél millió forint, amelynek több­sége, 65,9 százaléka állami hozzájárulás. Ez teszi lehe­tővé, hogy a város előtt álló beruházási-építési feladato­kat a lehetőségekhez mérten folyamatosan megvalósíthas-- sák. Mire költik a fejlesztési alapot? 14 millió forintból la­kásokat építenek, amelyek azonban csak jövőre, 1982- ben válnak beköltözhetővé. Az idén a tavaly' épített 56 lakás átadására-kerül sor, va­lamint a 80 belvizes kölcsön­nel épülő lakás készül el, s ugyancsak átadnak a lakók­nak 44 OTP-s lakást is. Je­lentős öszeget fordítanak már Kilencven éve, 1891 janu­árjában az első komolyabb irodalmi esemény keltett ér­deklődést Kisvárdán és kör­nyékén: megjelent az első könyv, ami a Berger-féle vá­rosi nyomdában készült, ott szedték, fűzték és kötötték. Címe: „Lytton, egy komédiás fiú története”. Szerzője End- refi (Tokaji Kiss Endre), aki „civilben” adóhivatali ellen­őr volt Kisvárdán. A kor szo­kásainak és gyakorlatának megfelelően a művet előfi­zetés-gyűjtés előzte meg. A korabeli híradás szerint 3000 megrendelő jelentkezett, ez az akkori viszonyokat (rá­adásul vidéki viszonyokat) tekintve igen szép. Dicséri a szerzőt az a tény, hogy köny­vét a korábban leégett Tokaj tűzkárosultjainak javára adatta ki, tehát a mintegy ezer forint tiszta jövedelem jótékony célra került. az idén a „Vulkán” vasöntö­déjével közösen megvalósuló városi fűtőmű építésére, ame­lyet a piac melletti területen hoznak létre, de még ebben az évben nem készül el a lé­tesítmény. Nyolcmillió forintot költe­nek az új húsz tantermes ál­talános iskola építésének megkezdésére, hozzálátnak a belvíz miatt használhatatlan­ná vált tanácsháza építéséhez is. A közérdekű bejelentések­kel megegyezően több mint 2 milliót költenek lakótelepi utak, járdák építésére. Befe­jezik a Nyerges és Kinizsi utcák közötti csapadékcsator­na építését, megoldják a vá­góhíd szennyvízelvezetését és 2 milliót fordítanak a lakóte­lepi energiahálózat fejleszté­sére. A városi tanács beruházási jellegű fejlesztésén kívül más városi építkezésekre is sor kerül az idén. Átadják ren­deltetésének az ÁFÉSZ ven­déglátó-kombinátját, amely a Szabolcs Áruház mellett épül 36 milliós költséggel. Ezer­adagos konyha, önkiszolgáló és külön rendezvényterem, presszó és cukrászati terme­lőüzem kap helyet a vendég­látó-kombinátban. A Főtéren épülő lakások földszintjén is több szolgál­tatóegység nyílik meg: itt kap helyet a gyógyszertár, a fér­fi-női divatszabóság és -sza­lon, fodrászüzlet, tv-rádió ja­vító műhely, órajavító, virág­bolt, s néhány áruda. A má­sik főtéri épület alatt pedig új ABC-áruházat nyitnak. A mű meséje röviden: Lyt­ton, a komédiás fiú és Erzsi­ké, Virág István bán vári öreg bíró érzelmes leánya megsze­retik egymást ábrándos sze­relemmel, de egymásé nem lehetnek. Lytton lezuhan a trapézról és meghal. Erzsiké csendes őrület áldozata lesz. Érdekes képet kapunk az utazó komédiás csapat kara­vánjáról, a Kék kecskében mulatozó társaság vidékies ízű duhajkodásáról, a cir­kuszba gyülekező közönség bevonulásáról és elhelyezke­déséről. A kisvárdai sajtóban csu­pán egy hirdetés ízű rövid kritika jelent meg a műről, egy másik oldalon viszont megjegyzik: „... a könyv nyomdai külső kiállítására nézve konstatáljuk, hogy sok­kal szebbnek kellene lenni, mint amilyen”. Nyéki Károly Lytton, a komédiás Az első könyv Aranyoklevelesek A közelmúltban ünnepelte 30 éves jubileumát a Kisvár­dai Pedagógus Kórus. A kórus 1950 őszén alakult „Kisvárdai Pedagógus Kamarakórus” néven, a járá­si művelődési házban és az akkori tanítóképzőben — mos­tani Császy László Szakközépiskola — tartották a próbá­kat. A kórus vezetője Vass János zenetanár volt, aki 1967- ig vezette az együttest. Első nyilvános fellépésük 1951 februárjában volt a szakszervezet által rendezett műsoros esten. A kórus 1954-ben kibővült a járásban dolgozó peda­gógusokkal. Kezdetben az általános iskolai nevelők mellett jelen­tős számban kapcsolódtak be a középiskolai nevelők is. A sok szép, helyi szereplés mellett a megyei és országos találkozókon is sikereket értek el, s ezzel is hozzájárultak a város zenei életének gazdagításához. A kórus több alkalommal nyert arany oklevelet a kü­lönböző kulturális szemléken. Fennállásuk 15 éves évfor­dulóján — 1965-ben a művelődésügyi miniszter a „Szo­cialista Kultúráért” kitüntetésben részesítette őket. A kórus vezetője Vass János 1967-ben bekövetkezett halála után ismét férfi kamarakórussá alakult a társadal­mi temetések zenei ellátására a város és a járás területén. Jelentős változás történt a kórus életében, amikor a várossá nyilvánítás ünnepségeire a művelődésügyi osztály újjászervezte a teljes vegyes kórust. 1970. április 1-én a városavató ünnepségen nagy sikerrel mutatkoztak be. A kórus vezetője Somorjai G. Lehel, a zeneiskola igazgatója lett. Azóta a kórus a városi hangversenyeken kívül a kórus­pódium hangversenyeken 1972-ben, 74-ben és 77-ben sze­repelt. A rádiófelvételeket több alkalommal sugározta a nyír­egyházi és a Kossuth rádió. Az énekkar rendszeresen részt vett a Szabolcs-Szatmár megyei Kiváló Kórusa hangver­senyeken, a nívódíjas kórusok megyei bemutatóin. 1973 óta minden évben kórustalálkozón mutatkoznak be a „Fel­ső-szabolcsi napok” műsorában a Várszínpadon. Sikeres szereplések állomásai voltak az országos pedagógus kórus­fesztiválok Debrecen, Pécs, Sopron, Szombathely városok­ban. Részt vett az 1977-ben és 79-ben a II., III. Alföldi Pedagógus Kórusok találkozóján Szolnokon, három alka­lommal Tiszavasváriban a Tisza-parti dalos találkozón. A z országos minősítő versenyeken 1972-ben ezüstko­szorú, 1974-ben ezüstkoszorú diplomával, 1976-ban aranykoszorú fokozatot ért el az énekkar. 1974 őszé­től kezdve a kórus vezetését Fehér Ottó, a tanárképző fő­iskola tanára vette át. (vincze) Kopogj, este tízkor is... Új tanácstag az OTP-s házból Jó érzés, ha az embert is­merik lakóhelyén, mert ősla­kó, vagy munkája, s egyéb „szereplései” sok emberrel összehozzák. Lőrinczy Gyula a város egyik fiatal, 29 éves tanácstagja ilyen ember. Itt született — szülei nyugdíjas pedagógusok. Az érettségi után vendéglátóipari főisko­lára jelentkezett, de nem si­került bejutnia. Cukrász lett — azóta a mesteri fokozatot is megszerezte. Naponta szá­zak és ezrek találkoznak ké­szítményeivel. S még egy tit­ka van a népszerűségének: játszik egy amatőr tánczene­karban is... Az áfész cukrászati üzemé­ben találtuk meg, ahol ma még nagyon mostoha körül­mények között dolgoznak a cukrászok, de a nyáron átköl­tözködnek az új vendéglátó­kombinátba. Lőrinczy Gyula nagyon szereti a szakmáját, pedig sok olyan munkát kell még egyelőre kézi erővel vé­gezni, amit az új cukrászati üzemben már gépek segíte­nek. A' napi fárasztó munka után várják őt. is a tanácsta­gi tennivalók, amiről így be­szélte — Jólesett, hogy rám gon­doltak és engem is megvá­lasztottak a tanácstagok kö­zé, de bevallom, nem nagyon gondoltam arra, mit is kell majd csinálnom. A Felsza­badulás úti lakótelep 10. szá­mú házában lakom, 84 csa­láddal együtt. Ez egy OTP- ház és a legnagyobb gondunk, hogy nem szívesen vállalják a lakók a közös megbízott tisztét. Most ugyan elvállal­ta egy nyugdíjas bácsi a kö­zös ügyek intézését, de a leg­jobb mégis az lenne, ha lakó­szövetkezetté alakulna a ház. Néhány an még húzódoznak. Milyen ügyes-bajos dolgok adódnak a házban? A lakók többsége fiatal, 30 és 40 kö­zötti, így különösebb korosz­tálybeli ellentétek nincsenek. Akad viszont, akárcsak má­sutt, hangosabban magnózó, rádiózó, tévéző lakó, aki nem mindig gondol a másik nyu­galmára. De nem is ilyen ügyekben kellett „bíráskod­nia” a fiatal tanácstagnak. — Az épület közelében te­lefonkábelt építettek, de a megbolygatott betonjárda helyrehozásáról megfeledkez­tek. Nem akadt gazdája. A következménye az lett, hogy az esővíz ellepte a pincét, úgy kellett vödrökkel kihordani a vizet. Mindig beosztottuk, ki következik. Az lenne az első tanácstagi sikerem, ha el tud­nám intézni, hogy ez az álla­pot ne ismétlődjön meg. Lőrinczy Gyula úgy foly­tatja: örülne, ha tudna segí­teni bármilyen közös ügyben azoknak, akik bizalmukkal megtisztelték. Mint fiatal ta­nácstag azonban még tapasz­talatlan, idő kell hozzá, hogy eligazodjék, miben és hogyan segítheti a legjobban a közös ügyek előbbrevitelét. Mit sze­retne? Tisztábbnak látni a városát, amely még vala­mennyi tanácstagtól több munkát kíván. — Egyet már az elején tisz­táztam, amikor megválasztot­tak. Minden lakónak meg­mondtam, amikor otthon va­gyok, akár este tízig is ko­poghatnak, nem zárom be az ajtót senki előtt. (P)

Next

/
Thumbnails
Contents