Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1. 0 Trembácz László magyarrá válása Tisztán élni, emberül Á rákkutatótól a totónyertesekig Szerencsés életutak 1. kép (Gyermekes ifjúkor) Ahány idevetődött lengyel család, annyi külön sors. Trembácz László 67 éves, nyugdíjas fodrász a nyíregyházi Vörösmarty utca 3. sz. alatti családi házában él feleségével. Két felnőtt gyermeke van, a lánya virágkertész (a vő dísznövénykertész-mérnök), a fia az Elekterfém Ktsz-ben műszaki, neves sakkozó. — Egyéves koromban hoztak el a szüleim Lengyelországból, ugyanis a nagyapám, a nagymamám már itt élt akkor az Űjkisteleki szőlőben. 1914-et írtak akkor, az első világháború első esztendejét. Mivel a nagyapá- mék csak lengyelül beszéltek, én se tudtam magyarul még hatéves koromban. Meg is buktam az első osztályban ... A kisfiút a nagyszülők nevelték. Annyira ragaszkodott hozzájuk, hogy amikor az édesanyja a hihetetlenül hosszú és fárasztó utazás után haza akarta őt vinni Lengyelországba, nem akart elszakadni a nagyszülőktől. így maradt itt. És az édesanyjával — aki Magyarországon született, de visszaköltözött az őshazába — csak 1957-ben találkozott, amikor idelátogatott. 2. kép (Inas- és katonakor) Kisgyermekkora óta fájt a feje és a gyomra sem volt rendben. A nagyapa gyakran mondogatta: „olyan vagy, mint édesanyád”. Nem ő választott szakmát, hanem a nagyszülei. Fodrászinasnak adták. Az Űjkisteleki szőlőből járt be a városközpontba. Azaz előbb a főnök Víz utcai házába, ahol még a munka előtt gerjesztőt, alágyújtóst vágott, megrakta a kályhát. Legtöbbször éjfélkor jutott haza. Gyalog. — Mivel nem kaptam még magyar állam- polgárságot, amikor eljött a katonaidő, nem hívtak be. Nem így később, 1943-ban!, 31 éves koromban megkaptam a behívót. Kálváriák sorát élte át, orvosi vizsgálatok, fogda, újabb vizsgálatok. Egyszer egy mondvacsinált ügy miatt napokig teljes menet- felszereléssel gyglog űzték,őket Kiskállóba és vissza. Nem minden tiszt, vagy tisztes volt szadista, de a poklokat kellett megjárnia, amíg bebizonyíthatta, hogy nem szimulál és nem kémkedik ... 3. kép (Egy óra: élet és halál) Maga se hitte talán, amikor végre leszerelték. Mit is kezdhetett az életével? A háború már a közelben dúlt. Az egyik este zörögtek az ajtaján, három felvidéki munkaszolgálatos kért szállást. Ekkor a felszabadító csapatok már bent voltak a városban. A pincében jutott hely a három menekültnek is. A háziúr azonban észrevette az idegeneket. Amikor a németek kis időre visz- szafoglalták a várost, feljelentette Trembá- czot. A három szerencsétlent elvitték, azzal, hogy „rövidesen visszajönnek ...” — Ha akkor csak egy órával később jönnek a szovjet csapatok, ma nem beszélgetünk itt. De jöttek, így nem történt bajom. Egy ideig Fazekas János polgármester mellett jártam-keltem, amolyan tolmácsként. Aztán úgy gondoltam, folytatom én a munkámat. Újra kezembe vettem az ollót, a gépet... Nyírni nagyon szerettem, de borotválni annál kevésbé... A felszabadulás után megpróbálkozott a kereskedelemmel is, egy textilkereskedésben helyezkedett el. Később önállósitotta magát. Közben a nagyapától örökölt egy hold föld is vonzotta. Mások biztatására betelepítette gyümölcsfákkal. Felesége megtanulta a vadalanyok szemzését, ettől kezdve nem volt egy szabad perce. S miután az ötvenes évek elején nem jártak jó idők a magánkiskereskedőkre, újra visszament a fodrászüzletbe, a szövetkezetbe... És kertészkedett a gyümölcsösben. 4. kép (Megtalált haza, otthon) Lengyelnek született, magyarrá lett. Sokan ismerik a megyeszékhelyen, több mint tíz évig a Zrínyi Ilona utcai fodrászüzletben dolgozott, onnan ment nyugdíjba 1973-ban. Sokan tisztelték és becsülték, de akadt olyan munkatársa is, aki négy forint miatt fegyelmi ügyet kovácsolt ellene. Csak néhány héttel halála előtt vallotta meg neki: tévedett és bocsánatot kér. — Ez megkeserítette az utolsó éveimet. De hát korán megtanultam, nem úgy kell mérni az embert, milyen nemzetiségből származik. Ezt a gyermekkorban, a katonaságnál, a szakmában és később is az eszembe, meg a szívembe véstem. Mindig munkálkodó ember voltam, aki tisztán szeretett élni, senkit nem bántva, de az igazságtalanságot sem eltűrve. — így élek, ha betegeskedve is. Sok barátom, ismerősöm van, akikkel úgy vagyok, mintha én is itt születtem volna, magyarnak. Páll Géza HOGY KI MIT MONDHAT AZ ÉLETBEN RENDKÍVÜLINEK, SOK MINDENTŐL FÜGG. FOGLALKOZÁSTÓL, KÖRÜLMÉNYEKTŐL, ÉS NEM UTOLSÓSORBAN A SZERENCSETOL IS. KINEK EGY TÁVOLI TÄJ NYÜJT TÖBBLETET; MÁSNAK AZ, HOGY ÉLETÉT EGY RENDKÍVÜLI TÉMÁNAK SZENTELHETI; AKADNAK, AKIKNEK FORTUNA KÉPÉBEN JELENTKEZIK A NEM MINDENNAPOS ESEMÉNY. A kipreparált skorpió Kálik Attila üzemmérnök világesemények sodrába került. A Kőolajvezeték Építő Vállalat harminckét éves hegesztő művezetője nemrég tért meg Irakból Kuvaiton át, s most a jelek szerint közeli visszatérésre vár. Tiszavasvári lakásán meséli a történteket. — Szeptember 25-én jöttünk el Baszrából, több mint tíz napot töltöttünk Kuvait- ban és október 4-én érkeztünk haza. A háború elkergetett minket. Szinte az események közepébe kerültünk. Csak egy kis folyó választott el minket Irántól. Emlékszem, a szeptember 22-ről 23- ra virradó éjjel hosszú harckocsioszlopok vonultak el mellettünk, mögöttük az utánpótlást szállító járműkaravánok. órákon át dübörögtek. „Páholyból” nézték a tragikus színjátékot. Bombák robbantak körülöttük, közelről hallották a légelhárító ágyúk dübörgését, s látták a lezuhanó harci gépeket. — Szerencsénk volt — mondja —, minket baj nem ért, de az angol és francia építők között áldozatok is voltak: tévedésből őket bombázták. Mondhatom, rossz helyen dolgoztunk, mert katonai bázisok vettek minket körül. Ezután mentek Kuvaitba. — Nagyszerű napokat töltöttünk ott, fürödtünk a tengerben, és ismerkedtünk a hihetetlen jólétben élő országgal. Kálik Attila most itthon van és vár. Rendezgeti félesztendős kinti életének emlékeit; fényképeket mutat és egy kipreparált skorpiót. — Volt, akit megmart — meséli —, de ha egy fél órán belül megkapja az ellenszérumot, nincs baj. Skorpió és vipera elleni oltószer mindig volt nálunk, így a pórul járt is megúszta némi rosszulléttel. A fiatalember az ünnepre készül. Felesége, aki a tiszavasvári postán dolgozik és gyerekei — most nyugodtak. Pedig Kálik Attila újabb tervet forgat a fejében. Mivel munkájuk Irakban jónak ítéltetett, lehet, hogy a vállalat Argentínában is dolgozni fog. És jó lenne oda is eljutni. Hadüzenet a félelemnek Dr. Juhász Lajos onkológus főorvossal 1980-ban rendkívüli nem történt. Mert az, hogy Hamburgban egy né-, hány napos tudományos konferencián vett részt, semmiségnek tűnhet a korábbi, több hónapos, ENSZ-ösztöndíjas japán és amerikai útjához képest. Az viszont, hogy egy orvos a gyomorrák okainak kutatásában nemzetközi elismerést vívott ki, hogy tudományos konferenciák szívesen látott előadója, sok tucatnyi tudományos közlemény szerzője, alighanem rendkívülinek mondható.' Dr. Juhász Lajos 1963 óta él Nyíregyházán, s a debreceni klinikai évek után látott hozzá a gyomorrák okainak kutatásához. Tette mindezt klinikai háttér és jelentős anyagi segítség nélkül. Igaz, az elismerés függvényeként mára gyökeresen megváltoztak kórházi munkakörülményei is. — Az Amerikában és Japánban tett ösztöndíjas utam után — mondja — a WHO (az ENSZ egészségügyi szervezete) kijelölése alapján, az Országos Onkológiai Intézet irányításával veszek részt az egészségügyi világszervezet gyomorrákkal foglalkozó tokiói központjának munkájában. Apróságok, Nyílt-tér a közönség köréből Százéves hírek a Nyírvidékből „Eddigi főmunkatársunkat megtartva a jövő évre is, az egészséges magyar humor képviselőjéül biztosítva lévén, ezenkívül a geniális Hiszler József, a kitűnő ly- ricus Lukács Ödön, a hangulatteljes Jávor, a mélyen búvárkodó J. K., a tanügy- barát Pazár István, a con- templáló -t., az éber me- mor F. B., Lővey Sándor, a kedélyes Kajabusz, a „Tüskék” írója, a szigorú Since- rus és még sok jelesek közreműködéséről, biztos kezességet adhatunk a t. olvasó közönségnek arról, hogy lapunk még érdekesebb és elevenebb tartalommal fog jövő évben megjelenni.” Kilencvenkilenc esztendeje jelentek meg ezek a sorok lapunk elődje, a Nyírvidék hasábjain. Az 1880- ban alapított lap híreiből válogatott hírcsokor az ő tollúkból íródhatott. A hír — úgy tartják — az egyik leggyorsabban avuló információ. „Ó, ez már ócska!” — ugye hogy mi is mondtuk már erre, vagy arra a pletykára. Persze kivételek vannak. Ennek bizonyítására álljon itt ez a néhány, a százesztendős Nyírvidék Apróságok, Nyílt-tér, A közönség-köréből rovataiból válogatott közel százéves hír. A párbaj A párbaj új nemét találták fel a japániak, mely szerént csak azok vívhatnak, akiknek lábaikon tyúkszemes lábujjak vannak. A nyertes addig engedi tyúkszemét nyomatni, míg az leválik; ellenben azonnal vesztesnek nyilváníttatik az, aki bár alig halk szisszenés- sel is elárulja a fájdalmat. Nálunk is jó volna behozni a kínzó párbaj módot, a hirtelen ölő golyó helyett. Merénylet Vitriollal locsoltak meg pénteken egy külső bájaira sokat igénylő hölgyet. A tettes férfi kissé mámoros állapotában nem annyira szerelem féltésből, mint szokásban van, mint inkább férfias sértett önérzetéből igyekezett megbosszulni magát a kaczér hölgyön, ki gyors lehajlásával nagyobb mérvű elcsúfolástól megmenekülhetett. Nincsen új a nap alatt Megmondotta már ezt bölcs Salamon. Bebizonyította újabb időben Stern Izsák az „Egy a mi népünkből” czímű színműben, ahol oly szeretetre méltó kedélyességgel ismétli, hogy „a világon minden ismétlődik”. Mióta Pasteur a veszettség elleni védőoltással foglalkozik, egy anglius tudós ennek alapján bebizonyította, hogy: „a veszettség nem egyéb, mint egy olyan külső-belső ingerületi állapot, amely kör-körös forgásai következtében, az illető állatnak saját tengelye körüli gyakori csavarodásának megfelelőleg vízszinti síkba való jutásának forgadmá- nyos öntudat nélküli viszonylagosság! tényezőként — öntudatra ébredése előtt mutatkozó olyan negatív dühöngése, mely alkalommal a felső testrész szája- dékának fegyveres támadói, a fogak, érintkezésbe jönnek idegen tárgyak pozitív szorításával. így jön létre a harapás. Ez aztán czifra deíinizió. Ilyen bolond gombát még maga Pasteur sem látott. Éljen az az angol tudós, aki ezt a badarságot nem röss- tellte leírni. Mennyivel okosabb volt ennél az angliusnál az az egyszerű falusi bíró, aki midőn a falu lakossága a víz kiöntése miatt aggódott, hogy irodalmilag fejezhesse ki magát, azt írta az alispánnak, hogy „miután a falu lakossága víziszonyban szen- szenved, kérek segélyt”. Világvége 1886., mint beszélik, szé- rencsétlen év lesz, mivel tökéletesen pénteki év. Pénteken kezdődött és van neki 53 péntekje. Négy hónapban van 5—5 péntek, holdváltozás ötször esik péntekre, a leghosszabb és legrövidebb nap is péntekre esik! Aztán még mondja valaki, hogy nincs igazuk, akik a világ végét 1886-ra tűzték ki, mégpedig de- czember 31-ére, mely szintén péntekre esik! Akárhogyan is fog kiütni a dolog; annyi bizonyos, hogyha a világnak nem is, de az évnek minden bizonnyal vége lesz deczember 31-én. Feljegyezte: Csendes Csaba A központhoz olyan országok tartoznak, amelyekben a gyomorrákos megbetegedések a leggyakoribbak. Ezek Japán, Chile, Franciaország, Kolumbia, Nigéria, a Szovjetunió, Szlovákia és Magyar- ország. Kétségtelenül érdekes névsor, a laikus aligha képes összefüggéseket megállapítani a kegyetlen betegség előfordulása és a megnevezett országok között. — A táplálkozási szokások, az életmód, a környezeti ártalmak nagy szerepet játszanak a betegség kialakulásában — magyarázza a főorvos. Az utóbbi időben egy izgalmas feltevés valószínűségét vizsgálják Szabolcs-Szat- már megyében, a megyei KÖJÁL, a növényvédő állomás, valamint az Angol Országos Közegészségügyi Intézet, egyik kutató laboratóriumának összefogásával. A kiindulópont a vizek nitráttartalmának és a gyomorrák keletkezésének feltételezett összefüggése. A kutatásokat talajvizsgálatokra is kiterjesztették, mert az adatok alapján az agyagos, vályogos területeken gyakoribb a megbetegedés. A megye 105 községében vettek vizeletmintákat. Ezeket Angliában analizálták. Különös figyelmet kívánnak fordítani a talaj egyes nyomelemeire. Ilyen komplex vizsgálatot tudomásuk szerint Európában még nem végeztek. — Szükséges az összefogás, mert hiába állnak rendelkezésre 28 éves adatok, ha azokat értelmezni nem tudjuk. Szükség van ezért a kapcsolódó szaktudományok művelőire is. Mi eddig a legnagyobb eredmény? Az, hogy az élet- körülmények változásával csökkent a megbetegedések száma, és egyre többször lehet kiszűrni a betegséget a korai, még gyógyítható szakaszban. „Megütötték a főnyereményt" Nem tudom, hogy a Sport- fogadás hány példányban jelenik meg, de egy biztos, a nagykállói totónyertesekről sok száz ezren tudnak az országban. A nagykállói posztógyár nyolc munkása — Bartha Pál, Dudik György, Ferenczi János, Jenei László, Nagy László, Péter Tibor, Terdik János és Tisza Sándor — 1980 májusában, vagy hivatalosabban fogalmazva a totó huszadik játékhetén, egy 13+1 találattal megütötte a főnyereményt. Igaz, egyenként nem lettek milliomosok, hiszen az egymillió 624 ezer forinton nyolcán osztoztak, azonban a kapott összeg mindegyikük életében változást hozott. Bartha Pál, Ferenczi János, Nagy László, Péter Tibor, Terdik János és Tisza Sándor a lakásgondját oldotta, vagy oldja meg a pénz segítségével. Dudik György ví- kendtelket vett, Jenei László pedig autót vásárolt. Ferenczi János szerint á „szellemi vezér” Dudik György volt, ő javasolta a merész játékot, a meglepetésekre való építést. — Még a lehetséges „bundákat” is bekalkuláltuk — nevet Ferenczi János. — Fiatalok vagyunk, jó néhánynak van kisgyereke, kell-e mondani, hogy jól jött a pénz? — A kollégák mit szóltak? — örültek, irigy nem akadt. Egy embernek azért biztosan fáj a szíve. Az történt ugyanis, hogy hetekig kerestek valakit, aki nyolcadiknak beszáll a játékba. Volt, aki azt mondta, inkább sörre költi a totópénzt. Ö tudja, hogy megérte-e? S. Z HM ÚJÉVI MELLÉKLET