Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
1981. január 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az Egyesült Izzó kisvárdai lámpagyárában nagy 'pontosságú munkát igényel az izzók buráinak beforrasztá- sa. (Jávor László felv.) Kétmilliárd sorsa HA LEHETNE FONTOSSÁGI RANGSORT felállítani a tanácsülések között, alighanem a december 19- től mostanáig lezajlott testületi tanácskozások kerülnének a sor élére, hiszen mindenütt most dőlt el: hogyan, milyen ütemben fejlődhet a település, menynyi összeget szánhatnak a korábban felépített oktatási, kulturális, vagy éppen egészségügyi intézményhálózat működtetésére. Százmilliók, pontosabban több, mint kétmilliárd sorsa dőlt el nem egészen egy hónap alatt, bár ha hozzátesszük, hogy szakemberek százai, különböző munkabizottságok fáradoztak hosszú ideig a javaslatok kidolgozásán, a tervek előkészítésén, akkor azt is elmondhatjuk, hogy egy nehéz és megfontolt munka végére tettek pontot a tanácsok. Nehéz és nagy munka volt az egyre nagyobb és jogos igények rangsorolása olyan körülmények között, amikor a népgazdasági egyensúly javításához, az eddig elért életszínvonal megszilárdításához a tanácsok csak takarékos gazdálkodással tudnak hozzájárulni, s közben olyan kiemelt feladatoknak is eleget tenni, amelyek nemcsak megőrzik az alapellátásban elért eredményeket, hanem tovább is javítják azt. MILYEN KIEMELT FELADATOKRÓL VAN SZÓ? Olyanokról, mint az egészségügyi ellátás javítása, az általános iskolai oktatás feltételrendszerének megteremtése, a közegészségügyileg veszélyeztetett települések ivóvízellátása, de nagyobb gondot kell fordítani a köztisztasági, a környezet- védelmi feladatok megoldására is. Mire jut hát a tanácsok kétmilliárdjából? A fele a költségvetésé, ebből a pénzből kell gondoskodni a szociális, az egészségügyi, az oktatási és kulturális intézményhálózat működésével együtt járó kiadások fedezéséről, a tanácsok kezelésében lévő utak, hidak felújításáról, a természetvédelemről, a környezeti kulturáltságot elősegítő köz- tisztasági és parkosítási feladatok megvalósításáról. A fejlesztésre költhető összegnek közel egyharma- dát a lakásépítések folytatására szavazták meg a tanácsok, hiszen a városokban, a városiasodó településeken ma is lakásigények kielégítése jelenti az egyik legnagyobb gondot. Csak Nyíregyházán nyolcezren állnak sorba új lakásért, vagy cserélnék nagyobbra a meglévőt, de arányaiban nem sokkal kedvezőbb a kép kisebb városainkban sem. A lakásépítéssel egyszerre mindenütt folytatni kell a később felépítendő lakások területeinek előkészítését, a közművesítést, mert csak így lehet folyamatos a lakásépítés, csak ilyen áron érhető el, hogy az ötéves terv ' hátralévő éveiben is az ideivel nagyjából azonos mennyiségű lakás készüljön el. BÄR az ötödik ötéves TERV végére elértük, hogy a megye lakóinak 52 százaléka ihat egészséges ivóvizet, újabb erőfeszítések árán kell tovább javítani a helyzeten. Ezért szerepel a tanácsok terveiben 125 millió forint a víz- és csatornaközmű-ágazat fejlesztésére, s bár az összeg nagynak lászik, csupán arra elegendő, hogy megépüljenek belőle az új lakások közművei, s folytatódjék a korábban megkezdett vízművek építése. Uj vízmű építéséhez csak Vaján és Nyírbél teken kezdhetnek. A lakótelepeken tanácsi pénzből csupán 1500 négyzetméter kereskedelmi létesítmény, 1116 négyzetméter szolgáltatói létesítmény és 167 négyzetméter alap- területű orvosi rendelő épülhet az idén, ugyanakkor elkészül Nyíregyházán az Újvárosba vezető távfűtési gerincvezeték, s nagyobb ütemben láthatnak hozzá a kisvárdai fűtőmű építéséhez. Az egészségügyi — közte a kórházi — ellátást javítja majd az a 148 millió, amit az idén fejlesztésre költhetnek a tanácsok. A kórházbővítésen kívül hozzáláthatnak a szakolyi szociális otthon bővítéséhez, tovább épülhet a mátészalkai bölcsőde, a vásárosnaményi, a nyírcsászári és a mándoki orvosi rendelő, a penészleki öregek napközi otthona, s javul az egészségügyi intézményhálózat műszerezettsége. EGYIK LEGFESZÍTŐBB GONDJA lesz a megyének az elkövetkező esztendőkben az általános iskolás korú gyermekek oktatási feltételeinek megteremtése. Az erre szánt 133 millió forintból a megkezdett 81 tanteremből 51 építése fejeződhet be, s újabb 78 tanterem építéséhez kezdhetnek hozzá. Tanácsi erőből mindössze 200 óvodai hely épülhet ebben az évben, befejeződik a nyíregyházi Vasvári gimnázium bővítése, a megyei művelődési ház kivitelezése, s nagyobb ütemet vesz a mátészalkai szakmunkásképző intézet bővítése. Bár szűkösek az anyagi lehetőségek, a legfontosabb feladatok megvalósítására — az alapellátás szerény javítására, a települések ellátásában meglévő szintkülönbségek mérséklésére — takarékos gazdálkodással ugyan, de megteremtették a tanácsok a feltételeket. B. J. Javasol a szakszervezet Béremelés közmegelégedésre Van néhány vállalata a megyének, amely munkája révén minden szabolcs-szatmári családdal kapcsolatban áll. Ezek közé tartozik az évi 2,5 milliárdos gabonaforgalmi és malomipari vállalat, amely mindennapi kenyerünk nélkülözhetetlen hozzávalójáért, a lisztért felel (ezenkívül egyik gazdája a takarmánytáp-készítésnek is). A vállalat terveit most Búzaőrlés a nyíregyházi mai készítik elő társadalmi vitá-omban. ra, amelynek tétje: miként lehet a meghatározott feladatot jobban, ésszerűbben teljesíteni. Erről beszélgettünk szb-tagokkal és vállalati vezetőkkel. Á terv: mai realitás — Terveink „sarokszámait” a gazdasági partnerek igényei és az előző évek tapasztalatai alapján alakítottuk ki — mondja Marosi Károly igazgató. — Rugalmas terv ez, mi nem mondhatjuk, hogy nem szállítunk lisztet terven felül, ha boltban keresik, vagy a sütőipar kéri. Nagy tételekről van szó, hiszen kb. 280 ezer tonna gabona felvásárlására, 110 ezer tonna búza őrlésére, 250 ezer tonna takarmány készítésére számítanak. — A szakszervezeti bizottság tagjai a tervezés első stádiumától ismerik a vállalati elgondolásokat — folytatja Hatházi József szb-tit- kár. — A következő napokban a bizalmi testület elé kerülnek a vállalati tervek, majd a termelési tanácskozás következik. Jó javaslatokra, vitákra számítunk, hiszen a tavaly újjáválasztott vállalati szb-ben már nemcsak nyíregyháziak, hanem a fehér- gyarmati, a mátészalkai és a nyírbátori kollektívák küldöttei is helyet kaptak. Elsősorban nem a kitűzött mennyiségi feladatokról szóló vitát várom a szakszervezeti rendezvényektől, hanem arra vonatkozó javaslatokat, hogyan segítsék elő ezek teljesítését a bérintézkedések, miként lehet javítani a munka- körülményeket. Helyben döntenek — Három és fél millió forint bérfejlesztésre lesz lehetőségünk a vállalatnál — mondja Kakuk József, aki az szb tagjaként a szakszervezet közgazdasági bizottságát is vezeti, így bérkérdésekben az egyik legilletékesebb. — A korábbi gyakorlat az idén sem változik: az igazgató az szb-vel egyetértésben bérkereteket határoz meg az egyes üzemek, osztályok számára, s a konkrét összegekről azok vezetői döntenek az ott dolgozó szakszervezeti bizalmiakkal egyetértésben. A vállalatnál évek óta nagy gondot fordítanak arra, hogy már a januári fizetésnél a béremelést is megkaphassák a dolgozók. A vállalati és szakszervezeti vezetők gondos együttműködésére van szükség, hogy a béremeléseket közmegelégedésre végezzék el. Egy-egy üzem vagy osztály keretében arra is figyelnek, hogy a fizikai munkások esetében megfelelő mértékben részesüljön a béremelésből az óra- és darabbéres munkás, a gépkocsivezető, a kisegítő. Ösztönzésre négymillió — Jelentős összeget, évi négymillió forintot szánunk a jobb munka ösztönzésére — veszi át a szót az igazgató. — Ebből főleg azok kaphatnak, akik többet tesznek a minőségért, a költségek csökkentéséért. De például célul tűzzük ki azt is, hogy ne legyen baleset. Bevezettük, hogy azok a brigádvezetők, akik egész évben balesetmentesen tudják megszervezni a brigád munkáját, ezer forintos céljutalmat kapnak. Az szb munkatervéből kitűnik: a béremelések időszakában szakszervezeti bizottsági ülésen tájékozódnak, nincs-e számottevő bérfeszültség, amit meg kell oldani, rendben vannak-e a normák, a műszaki fejlesztések bérkihatásait jól intézték-e. A béreken kívül talán a legtöbbször a munkakörülményekkel, a szociális ellátással foglalkozik a vállalati szakszervezeti bizottság, amelyben társadalmi munkában Czomba Lajos tölti be a termelésfelelősi tisztséget. Ö sorolja, hogy még most is a nehéz fizikai munka köny- nyítése, gépesítése adja e terület legfontosabb feladatát. Zsákoló automatákat, zsákvarró gépeket helyeztek üzembe, az üzemen belül szállítószalagok futnak, rak- lapos egységrakományokat képeznek, több targoncát állítanak üzembe. — A tervkészítés időszakában bőven van munkája a szakszervezetnek is — fogalmaz Hatházi József. — Megosztjuk a gondokat, s a mi javaslataink is alapozzák az 1981-es vállalati 2,5 milliár- dot. M. S. K edves nézőink! Itt vagyunk a Magyar Televízió országos igazgatóversenyén. Vállalati igazgatók, szövetkezeti elnökök vetélkednek, ki a jobb, ki az ügyesebb. Több elődöntőben választották ki azt a hat vállalati igazgatót, aki a zsűri előtt és a tévén keresztül az egész ország szeme láttára döntötte el, ki a legjobb e hazában. Már az elődöntőkön is nagy feladatot kaptak a résztvevők. Nemcsak egy-egy gazdasági problémát kellett megoldaniuk. A szigorú zsűri azt is pontozta, ki milyen áron tudta elvégezni feladatát. Baumwoll Jenő például — aki ha nem versenyez, a TEXTÍLRONGY igazgatója —, azt a feladatot kapta, növelje a vállalat exportképességét. Bratynwoll vállalata be is tört’a patagon piacra, de nem tudta visszafizetni az exportfejlesztő dollárhitelt, mivel egy dollárbevételt a tervezett harminc forint helyett csak ezer forint kiadásával tudott elérni. Természetesen kiesett a versenyből és a Nemzeti Bank kegyeiből. Nem került döntőbe For- maegy Győző a Fűtermeltető Vállalat vezére sem. Neki sikerült megváltoztatni vállalata termékszerkezetét — magasabb feldolgozottsági fokú szénát termelt —, de közIgazgatók versenye ben úgy elszaladt a bérszínvonallal, hogy a gatyáját ráfizette a progresszív adóra. A zsűri már csak azért is lepontozta, mert ezek után öltözéke nem volt a versenyhez illő... A zsűri a döntőben sem csak a végeredményt értékelte, hanem azt is, milyen együttműködés alakul ki a versenyző és a kollektíva között. Hiába oldotta meg feladatát hibátlanul Szódásalováth Elemér, a NEVIGYMINKET- KlSÉRTÉSBE KTSZ elnöke, mégis kiesett a versenyből, mert a jobb munkafegyelem érdekében bevezette a káté- esznél a botbüntetést Sajnos, más sportszerűtlenség is előfordult. Ló Leónak, •a KÁRAFIATODÉRT autószerviz igazgatójának a zsűri egyik tagja súgott. Megsúgta, hogy a következő negyedévben ismét felértékelik a forintot, addig halassza el a két olasz autómosóberendezés megvételét. Mindkettőjüket kizárták a versenyből. A többi versenyző nagy küzdelmet vívott egymással. Közülük Káragőzért Aladár, a CSODASZARVAS ÉS FÉMIPARI MÜVEK igazgatója esett ki leghamarabb. Kezdeti sikerei után termékeinek rossz minőségével kiszorult a kelebiai piacról, így csak harmadik lett. Patópál Péter a HEJRÁ- ÉRÜNKARRAMÉG téesz elnöke ravasz taktikával élt. Munkájának vezérelve az volt, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Nos, ő nagyon jól kijött a kollektívával, de mást sem csinált. így a kis közösség elérte a kitűzött célt, az igazgató meg hibapont nélkül oldotta meg feladatát. így került a második helyre. A jövőre nézve biztató, hogy már csak a második helyre lehetett így kerülni, nem az elsőre. F ehér Piros, a döntő egyetlen női résztvevője lett az első, a Magyar Vászon és Kanavász Művek igazgatója. Olyan hibátlanul dolgozott mint Patópál Péter, olyan fegyelmet tartott, mint Szódásalováth Elemér, s úgy átalakította vállalata termékszerkezetét, mint Formaegy Győző. De mindezt úgy csinálta, hogy a döntő többi résztvevőjével ellentétben nem kapott utána infarktust. Gőz József Hí a véleménye? fl folyamatos munkarendről Kárpáti Zoltán, a nyíregyházi papírgyár zsákgyártó üzemének művezetője: — Mások még a szilveszteri fáradalmakat pihenték, amikor mi másodikén reggel indítottuk a gépeket. Ugyanis a papírgyári folyamatos munkarend azt jelenti, hogy csak a piros betűs ünnepeken nem dogozunk, máskor hat műszakos nap után következik két szabadnap. Kellemetlen érzés nagyon, hogy szombat—vasárnap, amikor más a családdal van együtt, akkor nekünk indulni kell a gyárba. Délutános héten pedig a gyerekkel jóformán nem is találkozunk. ' — Egyes gépeinknek feltétlenül menniük kell ahhoz, hogy eleget tegyünk a megrendeléséknek. így a vállalat részéről indokolt a folyamatos termelés megszervezése. Ahol nincs nagy leterhelés, ott meg lehet csinálni, hogy 2—3 műszakos termeléssel üzemeljünk. — Azt tartják, hogy meg lehet szokni a több műszakos munkát. Én inkább úgy fogalmazok, hogy megszokni ugyan nem lehet, csak beletörődni. Persze nyolc évvel ezelőtt én így kezdtem, ezért hirtelen más állást, másfajta beosztást el sem tudnék képzelni. Már otthon a család is megszokta ezt a tempót. Ráadásul biztosan hiányozna az a 60 százalékos pótlék is, amit a folyamatos munkarendért kapunk. Ugyanis a bér az, amivel inkább meg lehet tartani az embereket. Különösen most, amikor be fogják vezetni az ötnapos munkahetet, akkor kell odafigyelni, hogy megmaradjanak az emberek. — Nekem annyiból is má- sabb ez a munkarend, hogy a művezetés mellett szakszervezeti főbizalmi-helyettes vagyok á technológiai gyárrész- legben. S meg lehet nézni, hogy a folyamatos műszakban dolgozók közül viszonylag kevesebben végeznek társadalmi munkát, bár aki vállalkozik rá, az szívvel-lélek- kel csinálja. Hiszen ha nekem éjszakás műszak után be kell jönnöm délutánra kettőre egy gyűlésre, az olyan, mintha a nappal dolgozót éjfélre hívnák. — Délután és éjszaka nagyobb egy művezető felelőssége, egyedül irányítja a termelést. Mindez több gonddal jár. Már tapasztalatból tudom, hogy több megértés kell, többet kell foglalkoznom az emberekkel ilyenkor, hiszen fáradtabbak, törődöt- tebbek. Igaz, mindez a termelésen nem látszik meg, mert a gépek diktálják a munka iramát. Azonban a munka elosztásánál ezzel is számolni szükséges. Lányi Botond
