Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám
1981. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gazdálkodás és szellemi tőke NÉPGAZDASÁGUNK ÜJ ÖTÉVES TERVET KEZD. Az időszak céljait és fontosabb feladatait a mezőgazdaságban az MSZMP XTI. kongresszusa abban jelöli meg, hogy mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben fő teendő a hatékonyság, a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése és a természeti feltételek észszerűbb kihasználása. A feladatok megvalósításán megyénk mezőgazdaságában és az élelmiszeriparban nagy szakembergárda dolgozik, akik biológiai, technikai felkészültségükkel, vezetési ismeretekkel segítik az eredményes termelést. A nagy szellemi érték csak akkor tud érvényesülni, ha ismereteik korszerűsítésére és fokozatos bővítésére rendszeres továbbképzésen lehetőséget teremtünk. Megyénk mezőgazdasági üzemeiből és élelmiszer- iparából 4400 fő vett részt szervezett továbbképzésben. Ezzel az V. ötéves terv továbbképzési előirányzatát túlteljesítettük. Figyelmet érdemel azonban két tény. Egyrészt az, hogy a mezőgazdaság (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, mezőgazdasági vállalatok) részvétele a továbbképzésben kedvezőbb, mint az élelmiszeriparé. Továbá az, hogy a konkrét termelési feladatok megoldását közvetlenül segítő szakembertovábbképző tanfolyamok iránt ríagyobb volt az2 érdeklődés, mint a vezető- továbbképző tanfolyamok iránt. c Jä' AZ ÉVENKÉNTI BEISKOLÁZÁSSAL kapcsolatos tapasztalatokat és gondokat folyamatosan elemeztük a megyei megbeszéléseken, a megyei továbbképzési bizottsági üléseken. Arra törekedtünk, hogy segítsük az esetenként jelentkező beiskolázási gondokat. Tapasztalataink szerint a továbbképzési feladatok megoldása azokon a területeken eredményes, ahol az üzemekkel együtt a tanácsi és társadalmi szervek, intézmények együttes koordinált erőfeszítéseket tesznek a továbbképzési .'feladattervek teljesítése érdekében. A mezőgazdasági üzemek vezetői és személyzeti előadói elkészítették a VI. ötéves terv és az 1981. évi továbbképzési tervet. A tervszámokból következtetni lehet, hogy a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari üzemek vezetői a termelési és gazdálkodási feladatok megvalósításában az eddigieknél is jobban előtérbe helyezik a szellemi erőforrások kedvező hasznosítását. A MÉM Mérnök- és Vezető-továbbképző Intézet a gazdasági célok, valamint az ágazatpolitika messzemenő figyelembevételével állította össze az 1981. évi továbbképzési programot. A részletes feladatok kidolgozásánál kikértük az illetékes megyei szervek, gyakorlati szakemberek véleményét, hogy minél jobban elégíthessük ki a valós továbbképzési igényt. A tanfolyamok számát az előző évekhez képest nem növeljük, viszont emelni akarjuk a továbbképzés színvonalát, eredményességét az ismeretek alkalmazhatóságát. A tanfolyamos továbbképzés elsődleges célja, hogy az alapvető társadalmi és gazdaságpolitikai feladatokat segítse megvalósítani. Az adott munkakörben konkrétan igényelt magas szintű, új ismeretanyagot adva, készítse fel a vezetőket és beosztott szakembereket feladataik teljesítésére, különös tekintettel az emberi tényezők megnövekedett szerepére. A mező- gazdaság területén az előzetes tervek szerint' nem növekedhetnek, sőt csökkennek — népgazdaságunk ismert helyzete miatt — a beruházások. Éppen ezért különösképpen fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy most még nagyobb szerepet kap az üzemekben, gazdaságokban, vállalatoknál dolgozó szakemberek szellemi tőkéjének jobb kamatoztatása. AZ EREDMÉNYES TOVÁBBKÉPZÉS érdekében tovább bővítjük azt a gyakorlatot, hogy a legfejlettebb üzemekben a korszerű, ugyanakkor ésszerűen energiatakarékos termelési, gazdálkodási módszereket, szervezett tapasztalatcseréken bemutassuk, hogy ezzel is gyorsabban segítsük a jól bevált tudományos eredmények gyakorlati elterjesztését. Dr. Gáti János főiskolai docens, továbbképzési oszt. vez. Volt egyszer egy társulás... Hány nyelvet beszélnek Mátészalkán? — Ha egy vállalat befizet a sportegyesületnek mondjuk 3000 forintot, utána már senki nem kérdezi meg, hogy azért a pénzért X. Y. balösszekötő rúgott-e három gólt — fogalmazott kicsit tréfásan, kicsit keserűen Réti János, a mátészalkai városi-járási művelődési központ munkatársa. Átutaltak 133 ezer forintot Nagyon tömören ezzel a válasszal jellemezhetjük beszélgetésünket, amikor arról érdeklődtünk Mátészalkán: hogyan kérnek és kapnak részt az üzemek a fejlődő város szellemi arculatának alakításából, illetve mi lett a tavaly még működő kulturális társulással? Szatmár fővárosában az utóbbi években számos olyan üzem telepedett le, mely termelési struktúrájával, világpiacra kerülő gyártmányaival, munkaerő-foglalkoztatásával valóban várossá kezdte formálni Mátészalkát. De beleszólnak-e az üzemek az urbánus szellemi színvonal kialakulásába, jelen vannak-e a város közművelődési térképén? — Volt egyszer egy társulás — sóhajt fel Tóth Tibor, a művelődési központ igazgatója, a jó másfél évvel ezelőtti kezdeményezést idézve. — Persze, csak idézőjelben beszélhetünk „társulásról”, mert valójában nem az a klasszikus vállalkozás volt. A lényege: 1979-ben 13 üzem összesen 133 ezer forintot utalt át a művelődési központ számfájára, azzal a céllal, hogy koncentráljuk anyagi erőinket. A költségvetési szempontok miatt az elszámolás átnyúlóit 1980 áprilisáig, addig élt tehát az a bizonyos társulás. Közben volt olyan munkahely, amelyik tovább nem fizetett, s volt olyan, amelyiket mi kértünk meg, ne fizessenek, mert ilyen körülmények között nem volt tovább értelme. Kifogások a vállalatoktól A legmagasabb összeggel a Szatmár Bútorgyár társult: 30 ezer forinttal. Az alsó határ 2700 forint volt. S mi az, ami miatt az együttműködés megromlott? Egyes vállalatok azt kifogásolták, hogy nem kaptak vissza minden forintot — színházjegyekben, műsorokban stb., az üzem tehát károsodott volna. Volt olyan munkahelyi vezető is, aki az átutalt 2700 forint helyett A BFK könyvtárában. (Both Pál Ambrus felv.) 2900-at kért volna visza, mert egyik dolgozójuk külföldi ju- talomútjának annyi volt a költsége. A művelődési központ ugyanakkor tételesen el tud számolni minden egyes fillérrel. A vállalatok színház- és koncertjegyekben, kiállítások szervezési költségeiben stb. zömmel „visszakapták” a pénzüket. Természetesen közös, városi rendezvényekre is felhasználtak belőle, de azt sem másoknak szervezték, hanem a szalkaiaknak, tehát az üzemieknek is. | Belül a gyárkapun A legnagyobb hiba mégis az volt, hogy az együttműködő felek között szabályszerű megállapodás a másfél év alatt sem készült el, nem tisztázták kellően a közös pénz felhasználási területeit, a tanács illetékesei pedig elmulasztották annak a jogszabálynak az elkészítését, mely meghatározta volna, hogyan használhatók fel a közös kalapba tett összegek. Elveszett tehát a társulás. Feltámasztása a régi forma szerint nem várható és nem is lenne értelmes. Ugyanakkor a példák azt bizonyítják: az üzemek szakképzett népművelők nélkül nem képesek eleget tenni annak a feladatnak, amit a közművelődési párthatározat, a törvény, illetve saját dolgozóik elvárnak. Vajon hogyan vélekedik erről a másik fél, mennyire boldogulnak egyedül az üzemekben? Erről kérdeztük Oláh Júliát, a BFK oktatási és köz- művelődési előadóját, aki könyvtáros és KISZ-titkár is egy személyben. — Nekem az az elvem, hogy amit csak lehet, vigyünk be a gyár kapuin belülre : üzemi tárlatra, műsoros rendezvényekre gondolok, aztán a felnőttoktatási formákra, a könyvek, az olvasás népszerűsítésére. De egyedül egyetlen üzemi népművelő sem boldogul. Szükség van szakemberekre. A BFK egyébként éppen a közeli napokban készül jelentősebb közművelődési program rendezésére — a művelődési központban. Üzemtörténeti kiállítás, varrástanítás, pályaválasztási tanácsadás szerepel a programban, amellett megvásároltak egy gyermekelőadást az Országos Cirkusz és Verieté Vállalattól, elsősorban a gyári dolgozók gyermekeinek, a gyár termékeiből pedig műsoros divat- bemutatót tartanak. És mi várható a többi üzemtől? Azt tervezik, hogy hasonló rendezvények követik majd a BFK programját. Népszerűsíteni szeretnék az ÉRDÉRT példáját is, ahol jól működő irodalmi színpadot tartanak fenn. Megszüntetni a kampányjelleget — Az eddigi felemás társulás helyett — foglalta össze Tóth Tibor a tapasztalatokat —, két- és több oldalú együttműködési megállapodásokat tervezünk, ezekben részletesen kidolgozzuk, ki mit kér a másiktól, s azért mit ad cserébe. Igyekszünk a kampányjelleget megszüntetni, s helyette folyamatos közművelődési munkát végezni: 365 napon át. A jövő az integrációé — a kultúrában is. A gyakorlat igazolta: a nagyobb településeken elkerülhetetlen az ösz- szehangoltság, az együttműködés, az egységes szemlélet. Baraksó Erzsébet A megye tizenegy termelőszövetkezete bővítette az elmúlt évben termelését melléküzemágak létesítésével. Ezenkívül számos elgondolás van a megvalósítás útján, amelyek idén realizálódnak. A melléküzem — kiegészítő tevékenység — a gazdálkodás és foglalkoztatás színvonalát javítja. Különösen a gyenge adottságú termelőszövetkezetekben van ennek nagy jelentősége, főként akkor, ha a tagság egy részének — főként asszonyoknak — a mező- gazdaságban nem minden nap tudnak munkát adni. A kiegészítő tevékenység mértéke megyénként és tájegységenként nagyon eltérő. Az iparilag fejlett területeken a mezőgazdasági üzemek már korábban is nagyobb arányban végeztek ipari munkát. Jellemző, hogy Pest és Komárom megyékben a termelőszövetkezetek árbevételének több mint 50 százaléka a kiegészítő tevékenységből származik. Ezzel szemben Szabolcs- Szatmárban az arány alig haladja meg a 10 százalékot, egyes tájkörzetekben viszont csak 1—2 százalék. Ha valahol szükség van a gazdálkodás erősítésére, a foglalkoztatás körének bővítésére, akkor az elsősorban Szabolcs-Szatmár. A termőhelyi adottságok itt a legrosszabbak, az asszonyoknak egyes időszakokban itt jut a legkevesebb munka. Érthető tehát — és ez kedvező —, hogy egyre több tsz igyekszik ilyen vagy olyan melléküzemágat létesíteni 1981-ben. Varrodákat, fűrész- és alkatrészüzemeket terveznek sok helyütt. Szükség van rájuk. Az ipari kiegészítő tevékenységnek a megye szin- te minden termelőszövetkezetében van és lehet bázisa. Csupán egyre kell vigyázni: olyan feladatokat vállaljanak a mezőgazda-, sági üzemek, amelyek valóban hasznosak, olyan termékeket gyártsanak, amelyek keresettek, eladhatók. Azt sem szabad elfelejteni, a kiegészítő termelés soha nem lehet elsődleges. Olvan rugalmas munkaerő-gazdálkodásra van szükség, amely az ipari termelés mellett a metszés, a növényápolás, az almaszüret szükség szerinti és időbeni elvégzését is biztosítja. Csak így férhet meg — lehet hasznos — az ipari munka a mezőgazda- sági termeléssel. S. E. Új munkásszállító áll összesen 450 személy részére a munkásszállókon hely, s a munkásjáratokon 20 Ikarus közlekedik, biztosítva ezzel is a kényelmes, kulturált munkába indulást és a hazaérkezést. A vállalat tervei bizonyítják, hogy a munkásellátás ötödik 5 éves tervében elért színvonalát a következő, hatodik 5 éves terv időszakában is biztosítani kívánják, (f.) (Sisa István felvétele) autóbuszok A KEMÉV gazdasági és társadalmi vezetése rendszeresen gondoskodik a munkásellátás javításáról. Ezt bizonyítják az elmúlt öt esztendőben végzett beruházások is. A vállalat munkásellátás célokat szolgáló fejlesztéseinek értéke az elmúlt 5 éves tervben meghaladta a 35 millió forintot. Öt év alatt két munkás- szállót építettek. Egyiket Záhonyban a térségben dolgozó munkások részére, a másikat Sóstón. Ezekre 13,4 millió forintot fordítottak. Berendezésük másfél millió forintba került. Gondoskodnak a dolgozók munkába, illetve hazaszállításáról is. Mintegy 20 millió 300 ezer forintért vásároltak 20 darab korszerű munkásszállító autóbuszt. Ebből 1978—79-ben 10 darabot, s 1980 végén újabb 10-et. Így most már 1981 januárjától a vállalat dolgozóinak rendelkezésére KEMÉV: M arkáns arc, erős szakállal keretezve, divatosan középhosszú haj. Kemény kézfogás jelzi, hogy igazi vasassal ülünk le beszélgetni: Csécsi János nemigen jöhet zavarba, ha :i konveyorpálya mellett ezt- azt meg is kell emelni. Rövid, tömör mondatokban fogalmaz életéről, munkájáról, a gyárról. Alapos ismeret, biztonság érződik szavaiból. A HAFE nyíregyházi gyárának 25 éves vas- és fémszerkezeti lakatosa előző nap vette át a párttagsági könyvét. — Évekkel ezelőtt gondoltam először arra, hogy felvételemet kérem a pártba — mondja. — Édesapám katonatiszt, régi párttag; tőle már gyerekkoromban tudtam, mi elkötelezettnek lenni. Bele- születtem a közösségi életbe is: öten vagyunk testvérek, később az úttörőknél, mihelyt csak lehetett, a KISZ-ben is kerestem a társakat. Így volt természetes nekem, hogy a pártba kérjem a felvételem. Csécsi János fiatal ember, de az átlagosnál több élettapasztalattal, s jó közösségi tulajdonságokkal. Ezért is bízták meg néhány hónappal ezelőtt, hogy a választásokig lássa el a KISZ-bizottság titkári tisztségét. Elődjét, Hirs 11 valcoló lakatos Pályamódosítás Istvánt ugyanis alapszervezeti párttitkárnak választották. — Elit szakmának indult az enyém, legalábbis úgy gondoltam, amikor beálltam szakmunkástanulónak a 110- esbe — mondja a pályaválasztásról. — Ügy gondoltam, hogy a modern építkezéseknél nagy perspektívája lesz a lakatosságnak. A dolog egy kicsit másként alakult, de a szakmát megszerettem, s ha nem is építkezéseken dolgozom, itt a műhelyben is szép munkák részese lehetek. Nemrég fejeztünk be egy konveyorpályát, ami Cselja- binszkba ment, s egy másikat, ami a Hajdúsági Iparműveket segíti majd a termelésfelfutásban. Az élet úgy hozta, hogy Csécsi János hat éve HAFE- dolgozó, de sokat volt távol. Szilárd támpont azonban a Budaházi-brigád, amely mindig szívesen várta vissza. — Én is többet akartam tudni, és világot látni is akartam, mint minden fiatal — magyarázza. — Három évet vállaltam az NDK-ban, Karl- Marx-Stadtban dolgoztam, amolyan modern valcolóként. Nye’lvet és önállóságot tanultam, és ott próbálkoztam meg először mások képviseletével is: először állami megbízott, amolyan csoportvezetőféle voltam, majd KISZ- titkárnak választottak. Rengeteg élménnyel, sok új ismerettel jöttem haza, de még meg sem melegedtem a régi brigádomban, már jött a behívó. A hadseregben is KISZ- titkár voltam, s a kemény szolgálat mellett a hadsereg lövészbajnokságairól is érmekkel tértünk haza. 1979 óta azonban már a régi brigád teljes jogú tagja vagyok. S zókimondó, egyenes jellemű fiatal szakmunkásnak ismerik Csécsi Jánost. Vita nem volt párttagfelvételénél, KlSZ-titká- ri megbízatásánál sem — mindenki bizalmát élvezi. Most a szakmunkások szak- középiskolájában tanul, ismerkedik a vállalati szabályozással, a közgazdaságtannal. Jól akarja képviselni azokat, akik bizalmukba fogadták ... M. S.
