Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
1981. január 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 mmmm ■■ ' w m Közösségi becsület R emélem, sokan olvasták azt az 1940 elején kelt Veres Péter-levelet, — mely nemrég kapott illő nyilvánosságot egy napilap hasábjain —, mert az írás tanulsága máig visszhangzik. Egy magyar parasztértelmiségi mindennapjairól beszél, arról, hogy az akkor már országos visszhangot vert író látástól vakulásig földet művel, öt gyermeket nevel, éhezni igaz nem éhezik, de krumplin és tésztán kívül, mást ritkán lát asztalán. Napi élete - praktikus tudnivalóiról írt, de a külde- téses írástudó, az elhivatott értelmiségi képe bontakozik ki a szavakból. Alkotásra neki csak a kurta téli hónapok maradtak. Ismerői mesélik, hogy mindig szakított időt épülésre; aratás idején sem mulasztotta el, hogy földön alvó társai közül félrevonuljon, egy kis tüzet rakjon illő távolságban a gabonától, és néhány órácskát még olvasson. Kétségtelen, hogy tetemes fizikai energia is kellett mindehhez, de még fontosabb volt a hit, ami Veres Pétert hajtotta. „Egészséges vagyok — fejezi be levelét — testileg lelkileg: az én utam felfelé vezet. Nem az olcsó anyagi siker, hanem a kö- , zösségi becsület irányáNem hagyott nypgqdni ez a levél, de bárkivejoris beszéltem erről, ritka kijeitől eltekintve tudtam a válaszokat is, hisz én sem fogalmaztam volna másképpen. Sok a munka, kevés a pénz. Szükséges a mellékes, egy nívóról lejjebb lépni nem lehet. Család, lakás ... Merné-e valaki állítani, hogy ezek valótlan gondok? De valljuk be: ennél sokkal nehezebb viszonyok közepette is teljesítették a tőlük elvárhatót az értelmiségiek. M ielőtt bárki a mellemnek szegezné, leírom: én is tudom, hogy Veres Péterek nem születnek naponta, és természetesen tudom, hogy abba a szegénységbe rengetegen buktak bele, még a többre hivatottak közül is. Csak az elvárhatót hiá- nyolorp sokunkból. Most és itt, a mi viszonyaink között. Nem kell hozzá pontos statisztikai adat, anélkül is tudjuk, hogy ebben az országban még soha eny- nyien nem voltunk mérnökök, tanárok, orvosok, írástudók, vagyis értelmiségiek. Sokan vagyunk, s néha úgy tűnik: százan, ezren sem vagyunk olyan erősek, mint az az egy ember volt. Alighanem kényelmesek is vagyunk. Elsősorban abban, ami a napi munkán túl kezdődik, ott, ahol a tanító, a tanár a mi viszonyaink között lesz lámpássá, ahol az orvos nemcsak gyógyító, de támasz is, ahol a mérnök akkor is a jövőben gondolkozik, ha típusházakat tervezhet csak, mert erre van szükség; ahol az agrár szakember ráébred: a szakmán túl is szerepének • kellene lennie a faluban, ahol él. T ucatnyi ellenpéldát tudnék felsorolni, kivétel bőven akad. Azonban nagyon sokan vagyunk olyanok, akik személyes adottságaink alatt teljesítünk, és nem élünk a létező lehetőséggel sem, hogy betölthes- sük azt a feladatot, amit a társadalom a legtöbbet tanultaktól joggal elvárhat. Pedig ma is ezt igényli a „közösségi becsület”. Speidl Zoltán Az első képen: a vásárosnaményi fafeldolgozóban fenyőfahulladékot alapanyagként használnak a faforgácslap-gyártáshoz. A második képen: az alapanyagot nagy nyomással, hőprésen dolgozzák fel forgácslappá. Piró Béla a terítőgép vezérlőpultjánál. (Jávor L. felv.) Hulladékfeldolgozás a forgácslapgyárban 5 dolgozó Jól kezdődött 5 kérdés az új esztendő Valutatermelő üzemnek is nevezik a Zöldért Vállalat nyíregyházi új lésűrítő üzemét, amelyet a múlt év novemberében adtak át rendeltetésének. Nyolcvanmillió forintértékű, nyugati importból származó géppark dolgozik az új léüzemben, amelynek évi feldolgozó kapacitása 2 ezer vagon alma. Az üdítő italokhoz felhasználandó almasűrítmény teljes egészében nyugati exportra megy. Nem mindegy, hogyan kezdődött a modern üzemben az 1981-es esztendő. Csak kiváló minőségért... Minek örült, miért bosz- szankodott az üzemvezető, Pócsi András gépész üzemmérnök. Melyek voltak az első munkanapok élményei? — Elég izgalmasan kezdődött az új év, ugyanis a decemberi hajrá után, még 24- én leálltunk, ledolgoztuk az év hátralévő napjait. Január negyedikén azzal kezdődött a munka, hogy össze kellett szerelni a gépeket és kipróbálni az üzemképességet. Szerencsére az idő kedvezett, nem volt till hideg, de így is ledermedt a hidraulikai olaj az almaprésnél. Márpedig az olajsziváttyúk működése nél-. kül nem tudunk megindulni. — Először ezt az akadályt kellett elhárítani, majd a hűtőrendszert feltölteni lágy vízzel. Ezután szakaszosan, először vízzel próbáltuk ki a gépeket. Néhány csatlakozásnál a tömítést rendbe kellett hozni, mert folydogált... — Végül is az indulásnál előfordult kisebb-nagyobb problémák nem okoztak különösebb bosszúságot, mert ezekre számítani lehet. Inkább abban kellett intézkedni, hogy amikor a gépek indulnak, minden készen álljon, legyen elegendő alma, hisz 24 óra alatt 700—800 mázsa almát dolgozunk fel és nem hiányozhatnak az úgynevezett segédanyagok sem. Jól indultunk, s aminek külön is örültem, mindenki munkába állt, és sikerült egyenletesen jó minőségű sűrítményt előállítani, amire továbbra is nagyon vigyáznunk kell. „Defektes” sűrítményt nem küldhetünk a piacra, hiszen nyugati vevőink nagyon megnézik, miért adnak ki valutát... érettségizett, korábban a Medicornál dolgozott —, azt kérdeztük: milyen javulást vár az idén munkakörében? — Mint bejáró munkást, aki Nyírbátorból vonattal teszem meg az utat, leginkább a háromszor 8 órás műszak foglalkoztat. Mármint az, hogy nekem kedvezőbb volna a 12-szer 24-es műszak helyett a 3-szor 8 órás, így kevesebb lenne az utazással járó kiesés. Ennek, jól tudom, megvannak a technológiai és egyéb okai. Abban is van valami, amit az üzemvezető elvtárs mond, hogy a jelenlegi műszakbeosztás előnye: a mostani, hosszabb műszak miatt havonta kevesebbszer kell utazgatni. — Két dolgot említenék még, amiben változást várnék. Üzemelés közben nekünk kell kijavítani a meg- hibásodó gépeket. A javításokat úgy kell elvégeznünk, hogy közben a működő masinákat is kezeljük. Ezért úgy gondolom, egy állandó, univerzális tmk-s munkába állása sokat segítene. Kevesebb Meg vagyok elégedve, mint pályakezdő szakember, aki a szüleivel él, elboldogul ilyen jövedelemmel. Egyébként az idén havonta 1500—2000 forintot szeretnék félretenni külföldi utazáshoz. Különösebben nem terveztem meg a 81-es évem, de szeretnék mindent megtenni, hogy a néhány kis célom megvalósuljon. így legközelebb, februárban az első vizsgám az esti egyetemen, ahol a szakosítót végzem, sikerüljön ... Juhász István sűrítős gépkezelő 4200 forint alatt még nem keresett havonta. Ha készített saját költségvetést, vajon miről kell lemondania a takarékosabb élet miatt? — Nem hiszem, hogy le kellene mondani bármiről is. A másfél—két doboz Kossuth ezután is meglesz, bár már egyszer vagy két hónapig nem szívtam. Nem lehetetlen, hogy valamikor megpróbálok leszokni a dohányzásról. Kocsit venni Fehérvári György centrifugakezelőtől — végzettsége szerint elektroműszerész, „járkálással" Nyeste Gabriella műszakvezető, kertész üzemmérnök, másfél éve dolgozik az almatárolóban, tavaly október óta pedig az új léüzemben. Mit tűzött maga elé ebben az évben, mit szeretne elérni a munkahelyén és a magánéletében? — Az én munkám sokszor látszólag abból áll, hogy jö- vök-megyek. Nekem kell intézkedni a műszak alatt, ha hiányzik az alapanyag, ha nincs tisztítószer, ha valaki nem jött be dolgozni, ha leáll egy gép, és így tovább. Azt szeretném, ha az új évben kevesebb lenne — nem a munkám —, a felesleges járkálás, és folyamatosabban tudnánk termelni. A gépek zaját már megszoktam, nem zavar, a lépcsőket is. Szeretem ezt a munkát, mert sokszínű, változatos. A fizetésem 3500 forint, és ehhez jön majd a negyedévi prémium. Varga Imre még nincs húszéves, víz-gáz és készülékszerelő a szakmája. A 43-as pesti építőknél tanult szakmát, ott' dolgozott. Hirdetésre jött haza, a szülei 27 kilométerre lévő Kéken laknak. Ö is onnan jár be dolgozni. Azt kérdeztük, elégedett-e önmagával? — Eleinte nem úgy alakultak itt a dolgok, ahogy képzeltem. A szárítóüzemben voltam műszakvezető, de a kemencékbe is be kellett mászni és lapátoltam is. Amikor az új léüzem épült, átjöttem, a vizesmunkát én is csináltam. Aztán ittmaradtam a présgépnél. Itt könnyebb, mintha a víz- vagy gázvezetéket szerelném, csak a gombokat kell nyohakodni. Később, lehet, hogy leérettségizem. — Elégedett vagyok magammal, amit 20 éves korig elértem, bár a tavalyi tervem, á kocsivásárlás nem sikerült. Egy használt kocsira gondoltam, mivel vidékről járok be és a faterom autószerelő. Néhány nappal ezelőtt 1981 még a jövő volt. Most mór a jelen. Egy év múlva pedig már a múlt lesz. De a célokért kinek-kinek még derekasan meg kell dolgozni. Mert okosan mondták a lé- üzemi munkások: „Olyan lesz ez az év is, amilyen a munkánk ...” Páll Géza Iskolaépítés gyorsan és ölesén A jelenleginél olcsóbban és gyorsabban lehet iskolát építeni a kiskunlacházi Égszöv és az Általános Épülettervező Vállalat szakemberei által közösen kifejlesztett vasbeton térelemes építési rendszerrel. Avnódszer lényege, hogy a Mskunlacházi-. vállalat előre gyártja az épület gépészeti berendezéseit, szerelvényeit tartalmazó, úgynevezett cellákat, térelemeket. Ezeken kap helyet a vizesblokk, a fűtés vagy éppenséggel a szertár. A készre szerelt, alapozás nélkül elhelyezhető cellák mellé, köré telepítik aztán a tantermeket. Az utóbbiak oldalfalait Étiszerk típusú álló panelekből készítik. , Az új épülettípus kísérleti elemei elkészültek, s még az I idén felépül .belőlük egy négy , tantermes,.jskola a Pest me\ gyei Ápórkán. A vasbeton térelemes építési rendszer alkalmazásával az egy négyzetméterre jutó költség az átlagosnál kevesebb, körülbelül 7500 forint. A technológia másik előnye a gyorsaság: várhatóan felére csökkenthető az átlagos építési idő. Hétköznapi győzelem U ram, ma én győztem. — Ne mondja. Azt hittem, mindig maga szokott. — Nem, általában nem. Ritkaság ez a mai nap. — Ha jobban megnézem, valóban olyan kinézetű, hogy az embernek kedve támad becsapni. — Miért nem mondja ' nyíltabban, hogy bamba képűnek tűnök? — Ah, sértegetni nem szeretném, bár kétségtelen, így is mondhattam volna. — És a bambákat rögtön be kell csapni ? — Nem, nem, ez túlzás lenne. De kétségtelen, hogy a bamba ábrázat szinte csalogatja a rámenőseket, mint a csalilégy a halat. Csupán ezért voltam bátor megemlíteni, részben saját tapasztalatból. — Miért? Csak nem önt is bambának tartják? — ' De, alighanem. — Szinte hihetetlen. Jó fellépésű, határozott, mint egy katonatiszt. Nem is hiszem, hogy önt valaki be merné csapni! — Dehogynem! Meg is sértenének vele. Ha felvágottat veszek kedvenc ABC-mben, hárman szolgálhatnak ki. Egy idősebb, aki tisztes istenfélő ember lehet, rendszerint három forinttal számol többet. A pattanásos arcú kamaszhoz kasszát igazíthatnék: öt forint. A feketehajú viszont nem tud szorozni, hol többet számol, hol kevesebbet, még azt is mondhatom, jó nála a szaldóm. Van egy ametisztszemű pénztárosnő, ő a túrót szokta kétszer beütni. Minden szalagot elteszek, uram, valóságos gyűjteményem van. — És nem szokott reklamálni ? — Minek, uram? Ha háborgók, kinéznek a boltból, s legközelebb kutyagolhatok a városközpontig. Tudja, hogy közben nincs üzlet. És akkor jobban járok? Egy fenét! Ott még húszason alul meg se úsztam. Olcsóbb nekem itt becsapódni. De mondja csak, ha meg nem sértem, milyen módszerrel sikerült ma győznie? — Nem is tudom. Nem volt módszer. Vettem másfél kiló májat — várjuk a gyerekeket meg az unokáimat, — s a gyűrött kabátos eladó elegáns mozdulattal a csomagomra írta az árat: 113 forint. Kíváncsi voltam, mennyi lehet a májnak kilója, tudja, már úgy elszoktam tőle, ritkán kapni Nyíregyházán. Nézem az árjegyzéket, keresem a sorok között a májat, de nem találtam. — Nem találta? — Nem, nem volt ott. Bámész- kodásom azonban feltűnt a gyűröttkabátosnak, nézett, nézett, talán valami ellenőrt sejtett bennem, s valami derenghetett neki. Majd a tömeg feje fölött intett. Elébb azt hittem, valamelyik kollégáját hívja, de rájöttem, hogy nekem leng a kabátujj. — És újra mért? — Mért, persze, mért. És lehúzott tíz forintot az árból. — Ez aztán a győzelem! — Szó se róla. De azért otthon a feleségem ellenőrizte a mérést és a szorzást, s mondta, hogy így is több két forinttal. De leintettem: ne legyünk maximalisták, ez így már nagyon tisztességes. K. I. Univerzális javítók kellenének
