Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 8. Fogadás Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kommentár A terror árnyékában Itália ismét — ki tudja, hányadszor az elmúlt években — drámai napokat él át. A kormányzat képtelen megbirkózni a terrorizmussal. A Vörös brigádok újabb és újabb akciók révén szinte magukhoz ragadták a kezdeményezést. A súlyos helyzet láttán, a törvényhozás egy héttel megrövidítette a szokásos karácsonyi-újévi vakációt, s hétfő óta heves vitát folytat a terrorizmusról. Abban mindenki egyetért, hogy a Vörös brigádok követeléseinek nem szabad engedni, abban azonban már korántsem sikerült közös nevezőre jutni, hogy miként lehet úrrá lenni a jelenlegi helyzeten, amely kísértetiesen emlékeztet a húszas évek elejére. Nagy feltűnést keltett Amintore Fanfaninak, a szenátus kereszténydemokrata elnökének, az ismert konzervatív politikusnak e figyelmeztetése. Fanfani nem kisebb igazságot mondott ki, mint azt, hogy a demokratikus intézményekre nehezedő nyomás rendkívül veszélyes méretet ölt. Az ultrabal színezetű — és a szélsőjobboldali — terror közötti kapcsolat létét Olaszországban még mindig sokan vitatják. Az mindenesetre logikusnak tűnik, hogy a jól képzett orvgyilkosok és emberrablók mögött szervezett erő áll. A terroristák alaposan átgondolt terv szerint hajtják végre tetteiket. Kétségtelen, hogy a közvélemény szüntelen lázbantar- tása a Vörös brigádoknak kedvez. Ügy tűnik, amíg a terrorizmus „vezérkarát" nem sikerül gyökeresen felszámolni, addig Itália drámájának nem lesz vége. Ezeket pedig a hatalmi piramis csúcsán kell keresni. Gy. D. Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából szerdán fogadást adott a Thermál-szállóban. A fogadáson megjelent Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Hetényi István pénzügyminiszter, Markója Imre igazságügy-miniszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Nagy János külügyminiszté- riumi államtitkár. Végső búcsú Somngyi Miklóstól Szeretteinek, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára szerdán a Mező Imre úti temetőben Somogyi Miklóst, az MSZMP Központi Bizottsága és a SZOT tagját, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a gyászoló család nevében Apró Antal, a KB tagja, az országgyűlés elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Ligeti László vett búcsút az elhunyttól. A koporsót ezután a gyászmenet a munkás- mozgalmi panteonhoz kísérte, ahol a sírsétányon hántolták el. TELEX 23 MILLIÓ TURISTA A SZOVJETUNIÓBAN Az elmúlt öt évben csaknem 23 millió külföldi kereste fel a Szovjetuniót, másfélszer annyi, mint a helsinki értekezletet megelőző öt évben — közölte Valentyin Le- begyev, az INTURISZT elnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. A Szovjetunióba látogató turisták mintegy 40 százaléka kapitalista országból érkezik. DEL-AFRIKAI KATÓNAK ANGOLA TERÜLETÉN Angola területére tört be kedden egy dél-afrikai katonai alakulat — közölte a londoni Daily Telegraph szerdai számában. A banditatámadás során életét vesztette több angolai polgári lakos, súlyos anyagi károk keletkeztek. Az angol lap véleménye szerint az újabb dél-afrikai támadást szándékosan időzítették a namíbiai kérdés békés rendezésével foglalkozó genfi értekezlet kezdetéhez. Véget ért a Katalán Kommunisták Pártjának V. kongresz- szusa Barcelonában. A képen: a párt megválasztott új elnöke (jobbra) Pere Ardiaca Marti és az új főtitkár Francisco Frutos Gras. (Kelet-Magyarország telefotó) Iráni jelentés szerint Susanguerpiöl délre csapataik visszaszorították az iraki erőket. Képünkön: iráni katonák sebesült bajtársukat szállítják. A munkaidő és beosztása--------------------------------------------1.---------------------------------------------K evés az olyan kérdés a dolgozók jogaival kapcsolatban, ami jobban foglalkoztatná az embereket, mint a munkaidő-beosztás. Nem véletlen, hogy ezt a témát a jogszabályok részletesen szabályozzák, sőt a Munka Törvénykönyvének legutóbbi módosítása során is született erre több előírás. Köztudott, hogy az elmúlt évtizedben bevezetett munkaidő-csökkentések eredményeként egész népgazdaságunkban általánossá vált a heti 44 órás munkaidő. Ezt deklarálja a módosított törvénykönyv is, amikor kimondja, hogy Magyarországon a dolgozók heti törvényes munkaideje 44 óra. (Korábban heti 44—48 óra volt.) Az említettnél rövidebb, vagy — kivételesen — hosszabb munkaidő csak olyan munkahelyen vagy munkakörben alkalmazható, ahol erre a jogszabály egyértelműen módot ad. A Munka Törvénykönyvének módosítása —, amely 1980. január elsején lépett hatályba — a korábbi helyzethez képest szűkítette azt a lehetőséget, hogy a vállalatok a törvényesnél hosszabb munkaidőt állapítsanak meg dolgozóik számára. Az új törvény például a közlekedés területén és az idényjellegű tevékenységekkel kapcsolatosan is megváltoztatta azt a rendelkezést, amely gyakorlatilag általánosan lehetővé tette a dolgozók foglalkoztatását a törvényesnél hosszabb munkaidőben. A jelenlegi szabályozás szerint heti 44 óránál hosszabb munkaidő kivételesen csak két területen állapítható meg. Az egyik ilyen a mezőgazdasági termelés és feldolgozás, amelyben a leggondosabb munkaszervezés mellett is előfordulhat a feladatok halmozódása. A másik területhez azok a munkakörök tartoznak, amelyekben a munkaidő teljesen vagy részben készenléti jellegű. Itt tehát arról van szó, hogy a dolgozó ugyan a munkahelyén tartózkodik, de tényleges munkát nem végez, például portás, kapus. Ilyenkor indokolt lehet, hogy a munkáltató a heti 44 óránál hosszabb munkaidőt állapítson meg: ezt azonban a kollektív szerződésben, vagy a dolgozóval kötött munkaszerződésben kifejezetten ki kell kötni. A portások, őrök és egyéb őrzési szolgálatot ellátó személyek munkaidejét a jogszabályok általában heti 60—72 órában maximálják. Az általánosnál rövidebb, heti 40—44 óra a rendes munkaidő mértéke a folyamatosan, illetőleg a naponta három vagy több műszakban termelő ipari és építőipari vállalatoknál. Az egészségre ártalmas munkakörökben a heti munkaidő 36—42 óra között váltakozhat. Ezeket a munkaköröket az egyes ágazatokra, iparágakra vonatkozóan a felügyeleti miniszter a munkaügyi és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg. A munkaidő mértékének a meghatározása után a másik legfontosabb kérdés a munkaidő beosztása. Ezzel kapcsolatosan a módosítás arra irányult, hogy minél tágabb körben legyen lehetőség a vállalati szükségletekhez és körülményekhez igazodó rugalmas munkarend kialakítására. A munkaidő beosztásának ésszerű kereteit ezért úgy határozzák meg, hogy több vonatkozásban csökkentették a központi kötöttségeket. Vizsgáljunk meg néhány példát! A munkaidő alapvetően kétféle módon osztható be: egyenlően és egyenlőtlenül. Egyenlő munkaidő-beosztást kell alkalmazni azoknál a vállalatoknál, ahol a munka idő- belileg nagyjából arányosan oszlik meg. A vállalatok, hivatalok többsége általában ezt a módszert alkalmazza. Ennél a beosztásnál a hét minden munkanapjára egyenlő munkaidőt kell meghatározni, kivéve a szombatot, amelyre rövidebb munkaidő is megállapítható. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás ott indokolt, ahol a feladatok aránytalanul oszlanak meg. Ilyen előfordulhat az idényjellegű munkáknál a mezőgazdaságban és bizonyos más munkakörökben is, (például bérelszámolók, karbantartók stb.) Ilyenkor az év meghatározott hónapjaira, vagy azon belül egyes hetekre különböző hosszúságú napi munkaidő állapítható meg. Például a nyári hónapokban napi tíz-, télen napi hatórás, vagy a hónap első két hétében rövidebb, a másik két hetében pedig hosszabb munkaidő. Az új rendelkezések azonban bizonyos korlátokat is szabnak, a munkaidő-beosztás tehát nem csupán a vállalat tetszésétől függ. így az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban sem lehet a dolgozó munkaideje egy napon négyóránál rövidebb, vagy — a váltásos szolgálatot kivéve — tizenkét óránál hosszabb. A munkajogi szabályozás a dolgozók érdekeinek maximális védelme mellett, méltányolja azt a fontos népgazdasági érdeket is, hogy; a korszerű, nagyfokú szervezettséget kívánó technológiai folyamatokhoz az átlagostól eltérő munkaidőbeosztásra van szükség. Ezért az új rendelkezések szerint a folytonos, folyamatos üzemelésű munkahelyeken — és kivételesen egyéb indokolt esetekben — a heti munkaidő a szükséghez képest egybefüggően hat, de legfeljebb tíz munkanapra is beosztható. Ilyenkor a szabadnapok összevontan is kiadhatók, ezek száma azonban a heti pihenőnappal együtt sem haladhatja meg az egybefüggően ledolgozott munkanapok számának felét. Az ilyen munkarendben például tíz munkanapra maximálisan öt, nyolcra négy, hatra pedig három szabadnap adható. Dr. Deák András Körutazás az NSZK-ban 4. A kis hal—jó hal | Igazat kell adnunk Gábor Józsefnek: a magyar kereskedelmi kirendeltség hamburgi irodájának vezetője a magyar—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok továbbfejlődésének útját abban látja, ha a legkisebb kínálkozó üzletet is megragadjuk. „A kis hal — jó hal” — fogalmazta meg a követendő elvet nemrégiben, amikor Hamburgban beszélgettünk. Nem csak az ár! Nyugatnémet szakértők előrejelzése szerint az NSZK gazdasági növekedése — bár lassabban — az idén is folytatódott. A visszafogottabb behozatal miatt Magyarországnak figyelembe kell vennie: áruink piaci elhelyezése mind nehezebb, bár változatlanul az NSZK marad legfontosabb tőkés gazdasági partnerünk. Az idei adatok szerint júliusig például 992 millió márka értékben, 9,9 százalékkal több árut exportáltunk, mint 1979-ben. Ugyanezen idő alatt 1280 millió márkányi árut hoztunk be az NSZK-ból; ez 1,7 százalékos növekedést jelent. Kereskedelmi hiányunk így csökkent ugyan, de még mindig megközelíti a 300 millió márkát. — Kemény munkára van szükség — folytatja Gábor József. — Arra kell törekednünk, hogy ne kizárólag az ár legyen a magyar termékek vonzereje, hanem a minőség, a szerviz, az alkatrész-utánpótlás, a pontos szállítási határidő, a csomagolás. „Gutes aus Ungarn!" Hans-Werner Burmeister úr, a hamburgi gazdasági minisztérium mellett működő tájékoztatási hivatal igazgatója kérésemre elemezte hazánk itteni kereskedelmi lehetőségeit: — Hamburg tág teret kínál a magyar—nyugatnémet kereskedelmi kapcsolatok bővítésének, áruink többsége ugyanis az NSZK déli részén talál vevőre — mondotta. Hangsúlyozta azt is, hogy bár a magyar mező- gazdasági termékek 95 százaléka közös piaci behozatali szabályokba ütközik, lát lehetőséget a magyar export növelésére. Felmérhetetlen az az előny, amelyet Hamburg közvetítésével a magyar üzletkötők harmadik ország piacain találhatnak. Jónak látszanak külkereskedőink törekvései. A „Gutes aus Ungarn” (Jót Magyarországról) program mindenképpen növeli a magyar áruk, s hazánk becsületét. Lombosi Jenő —Vége— Az EGK és a A Közös Piac országai 1980. június 13-án Velencében tartott csúcsértekezletükön határozták el egy nyugat-európai kezdeményezés elindítását. Nem arról volt szó, hogy közvetítői segítséget nyújtsanak a problémák rendezéséhez, hanem arról, hogy platformot dolgozzanak ki a megoldásra. Ez globális megközelítés, és mint ilyen, különbözik a Carter-admi- nisztráció (és előzőleg Kissinger) „kis lépéseinek” politikájától. A kilenc EGK- ország lényegében magáévá tette azt — a térségben először főleg Párizs által hangoztatott — álláspontot, hogy a rendezés csak globális szinten, a palesztinai kérdés megoldásával lehetséges és az izraeli—egyiptomi békeszerződés, a Camp David-i út lehetőségei többé-kevésbé kimerültek. Nyugat-Európa tervének lényege egyfajta egyensúly- keresése, amit kifejez, hogy Velencében egyetlen mondatba sűrítették Izrael „jogát a létezésre és biztonságra” (együtt a térség többi államával), továbbá „a palesztin nép törvényes jogait”, beleértve „jogát az önrendelkezésre”. Az elvek leszögezése nyomán az EGK megkezdte gyakorlati alkalmazásuk kidolgozását. Négy területen kívánják párizsi értesülések szerint konkretizálni álláspontjukat: 1. Az Izrael által megszállt területek kiürítése; ezzel kapcsolatban (a Le Monde szerint) Franciaország már konkrét javaslatokat tett. 2. Biztonsági garanciák minden érdekelt fél számára, nem csupán jogi szempont; ból, de azzal is, hogy nemzetközi erőt vezényelnek a térségbe a béke fenntartására. 3. Az önrendelkezés fogalmának meghatározása, például abban a tekintetben, hogy kit lehet Palesztináinak tekinteni — csak azokat, akik Ciszjordániában tartózkodnak vagy a menekülteket más országokban, illetve táborokban? 4. Jeruzsálem kérdésével kapcsolatban több lehetőséget is vizsgálnak a közös piaci országok. Ezek az elgondolások még az iraki—iráni háború, az Közel-Kelet arab világ azt követő megoszlása előtt körvonalazódtak, de az EGK szemében az újabb konfliktus nem szünteti meg a térségbeli feszültség alapvető okát, a palesztin kérdés megoldatlanságát, csak késleltetheti á nyugateurópai rendezési tervet szolgáló diplomáciai erőfeszítéseket, a négy pont tisztázását. Az őrségváltás a Fehér Ház élén ugjnncsak új bizonytalansági tényező. Azx EGK azonban várakozó álláspontra helyezkedik és a gyakorlatban kívánja lemérni, mit jelent ez konkrétan. Eddig óvakodott attól, hogy nyíltan keresztezze a különmegálla- podás, az izraeli—egyiptomi párbeszéd kidolgozását, azt érzékeltette, hogy az nem feltétlenül ellentétes az általa sürgetett globális rendezéssel, annak részét képezheti, de nem pótolhatja, helyettesítheti azt. Az EGK diplomáciájának irányítói természetesen tudják, hogy az Egyesült Államok ellenében nem valósíthatják meg kezdeményezésüket, abban bíznak azonban, hogy egy önálló és „kiegyensúlyozott” nyugat-európai kezdeményezés hathat az amerikai adminisztrációra is, különösen, ha a Reagan-kor- mányzat beiktatása után ismét igazolódik Camp David különmegállapodásainak zsákutcája. Washingtonnak azonban megvan a maga „trójai falova” a tízek között: a londoni torykormány „belülről” képviseli az amerikai szempontokat, ami annál is köny- nyebb számára, mivel Anglia kőolajban önellátó. A globális rendezés politikai szükségességét azonban London sem vitatja, szerepe elsősorban az időzítésre, a módszerekre vonatkozóan számít. A december elején Luxemburgban megtartott közös piaci csúcsértekezleten az EGK mindenesetre nem fedte fel kártyáit. Gaston Thorn, akkori soros elnök beszámolt közel-keleti missziójának eredményeiről, az izraeli és az arab vezetőkkel folytatott tárgyalásairól, és a miniszteri tanács megbízást adott Christoph van der Klaauw holland külügyminiszternek — aki január 1-től a miniszteri tanács új elnöke — a misszió folytatására.
