Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-31 / 26. szám
1981. január 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vonzza a fiatalt FIATALODIK A MEGYE mezőgazdaságában a munkaerő. Igazolja ezt, hogy ma a termelőszövetkezetekben 15 ezer harminc éven aluli dolgozik, a foglalkoztatottak 29,6 száaléka. Az ifjúhodás okait kutatva nem szükséges túl mélyre ásni, hiszen előttünk, szemünk láttára történt az az alapvető váltózás, ami az agrár szakmákban vonzza az új nemzedéket. A mezőgazdaságban a tudományos és technikai forradalom virágkorát éli. Az iparszerű termelési móddal nagy értékű, magas színvonalú gépesítettség jött létre, a kémiai szerek alkalmazása általánossá vált. A földművelés és állattenyésztés naturális jellegéből szinte semmi sem marad. Szakterületek, szakmák alakultak ki még az egyes ágazatokon belül is. A növény- termesztés specializálódásával például, mint szakma is külön vált a traktoros, a gépszerelő, a kertész, a növényvédő és még néhány terület. Ma már sem az egyik, sem pedig a másik feladatot nem lehet úgy végezni, hogy a termelőszövetkezeti tagok ne rendelkeznének betanított, avagy szakmunkás-bizonyítvánnyal. A gép, a korszerű technológia és nem utolsósorban a szakmunka vonzza a fiatalokat. Társul ehhez, mint ösztönző a falusi életkörülmények alapvető változása. Már a legeldugottabb településen sem lehet a külvilágtól elzárkózva élni. Az elektromos áram, a rádió, a televízió, a magnó és lemezjátszó éppen úgy ott vannak a csengeri, a bereg- daróci, vagy a csarodai, mint a nyíregyházi, vagy pesti lakóházakban. Van személygépkocsi, motorkerékpár és megvannak a művelődés, a szórakozás feltételei is. Sokszor jobban, színvonalasabban, mint némely nagyvárosiján. Miért mennének hát világgá a fiatalok? A MUNKA- ÉS ÉLET- KÖRÜLMÉNYEK változása azonban önmagában kevés a szülőhelyi kötődéshez, a helyben maradáshoz. A fiatalokat — bármennyire is furcsán hangzik — előbb meg kell nyerni, aztán meg kell tartani. Ebben a főszerep a gazdasági vezetőké, de nem kis feladat hárul az ifjúsági szervezetre, a KISZ- re sem. Ma a termelőszövetkezetekben, gazdasági társulásokban 130 KlSZ-alapszer- vezet tevékenykedik, 3347 taggal. Bár a KlSZ-szerve- zetek száma több a tsz-ek számától, néhány nagyüzemben még nincs önálló alapszervezet. Ifjúsági bizottság is csak 59 termelő- szövetkezetben alakult, a többi helyen megbízott ifjúsági felelősök dolgoznak. Vannak sikeresen, jól működő KISZ-szervezetek, ifjúsági bizottságok. Megtalálható azonban ennek az ellenkezője is, amikor sem a KISZ, sem pedig az ifjúsági bizottság nem tudja érdemben ellátni a feladatát, hiányzik a munka rendszeressége, folyamatossága. Sok helyütt a gazdasági vezetők is felelősek azért, hogy a fiatalok nem találják helyüket a szövetkezetek fórumrendszerében. Még olyan gazdaságokban is előfordul ez, ahol egyébként sokat tesznek azért, hogy helyhez kössék az ifjú munkavállalókat. Erre is van példa. A termelőszövetkezetek közel 50 százalékában már megoldották az üzemi étkeztetést. 1979-ben, 80-ban több száz fiatal kapott kedvezményes lakásépítési kölcsönt, vagy vissza nem térítendő támogatást, avagy szolgálati lakást. Épültek ifjúsági klubok, sportpályák, a fiatalok művétődísét szakkönyvtárak, irodalmi könyvek szolgálják, jidül- hetnek, kirándulhatnak? De mind ez nem elég. NEM JELENT HÁTRÁNYT semmilyen, -vonatkozásban sem, ha falun él valaki, sőt, ma már su vidéki életnek is vannak előnyei. Ezzel a megállapítással nem a megelégedettség mindenkor káros szemléletét kívánjuk előidézni. Ellenkezőleg. Nem lehetünk az eredmények ellenére sem nyugodtak. A termelő- szövetkezetekben még több, jól képzett fiatalra van szükség. Ez is egyik lehetősége, tartaléka a termelésfejlesztésnek. Ezért is kell még több segítséget adni a pályakezdőknek, ezért is kell jobban törődni a szakmai, politikai képzéssel, továbbképzéssel. Csak így segíthetjük elő, hogy a fiata- lodási folyamat tovább tartson. SZERVEZÉS TUDOMÁNYOS SZINTEN A fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet több, mint 30 milliós tőkés exportjával a város legjelentősebb üzeme. A továbblépés érdekében két éve szerződést kötöttek a Textilipari Kutató Intézettel. Ferenczi Mária és Rajnai Ferenc tudományos munkatársak az eltelt időszakban szinte fehérgyarmatiakká váltak. A tapasztalatokról Rajnai Ferenccel beszélgettünk. Hogyan kezdődött? A szövetkezet részletes tájékoztatást küldött az intézetnek. Majd a helyszínen is megismerkedtünk az itteni munkával, lehetőségekkel. Bepillantottunk a munka- szervezés folyamatába. Tájékozódtunk a tervezett beruházásokról, s mivel Sátoraljaújhelyen a Hegyalja Ruházati Szövetkezetnél is hasonló helyzetből indulva sikerült 20—25%-os előrelépést produkálni, itt is hasonlót ígérhettünk. Az akkori Könnyűipari Minisztérium illetve a szövetkezet vállalta a 800 ezer forintos kutatási költséget. Melyek azok az intézkedések, amitől a javulás várható? — Létszámnövekedés és jelentősebb gépi beruházás nélkül: a valósághoz közelítő normákkal (néhol csökkentés, néhol szigorítás) manipulálunk. Fontosnak tartjuk az elkerülhetetlen — s a tervekben egyébként is szerepelt — gépi beszerzéseknél koncepció kialakítását. Igaz, megkezdődött már a rekonstrukció ideérkezésünkkor, azonban a vasaló- és raktárhelyiségben már a mi „súgásunk” érvényesült. Nagykanizsa, Szolnok, Székesfehérvár tapasztalatai (ott is dolgoztunk, ill. dolgozunk) arra késztettek, hogy beadó szervizmunkás segítse a szalagvezetőt. Itt nemcsak arról van szó, hogy legyen egy szalag- vezető-helyettes, de arról is, hogy valaki figyelemmel kísérje a termék útját a szalagon, s menet közben javítson, pótoljon. Magában az épületben is végeztettünk átalakítást. így egyre inkább hasonlít az üzem egy gyárhoz. A beadó egy nagy asztalon készíti elő a műanyag dobozokba a szerelvényeket. Kisebb mennyiség kerül egyszerre a dolgozókhoz, így hamarabb jelentkezik a sikerélmény: illetve a következő 15—20 darabos szerelvény már érkezik: ez is serkent. No és természetesen serkent az, hogy a több munkáért magasabb lesz a bér. Milyen az igény az intézet munkájára? — Egyre többen igénylik segítségünket. Az országból 60 ipari szövetkezet kíván segítségünkkel előrelépni. A VI. ötéves tervben mintegy tucatnyira futja a Textilipari Kutató Intézet munkatársainak erejéből. Dolgoznak hazánkban nyugati szakemberek is Ausztriából, az NSZK-ból, sőt az USA-ból is. így honi tapasztalatcserére is van alkalmunk amellett, hogy mi is járunk Nyugaton. 48 CSALÁD BOSSZÚSÁGA Törlesztik ami nincs? Negyvennyolc család törleszti a lakás árát — a nem létező lakásét. Furcsának hangzik, de igaz. Két munkás fiatalember, T. N. és O. J. tettek panaszt szerkesztőségünkben egy hosszan tartó lakásépítkezés miatt. Hangsúlyozták, hogy a többiek panaszát is magukkal hozták, hiszen valamennyien albérletben, vagy rokonoknál szűkön meghúzódva élnek, pedig van már lakásuk, és még sincs. Készre jelentették Azzal biztatták őket, hogy az Ibrányi Építő ^z^jpaÁ szemközti ház kéményén csókák ülnek. Okos, szürke fejüket szerkesztőségi szobám felé fordítják, figyelik, hogy dolgozom. Novemberben, vagy december elején érkeztek meg valahonnan, azóta sem tágítanak a jó meleg kémény mellől. Az első héten nagyon bizalmatlanok voltak. Idegesen figyelték az írógép kopogását, aztán szépen összebarátkoztunk. Ornitológusok állítják, a madarak között talán éppen a csókák a legokosabbak, legintelligensebbek. Még a papagájnál, is tanulékonyabbak, ha van türelme az embernek, akár beszélni is megtaníthatja őket. Sokáig nem hittem, aztán meggyőződhettem róla... Lassan tíz éve, szatmári tanítóskodásomkor történt. Vasárnap volt, ragyogott a május. Menjünk csókázni, mondták a cimborák, mert arra nem ismernek finomabb csemegét a gyenge csókapörköltnél. A Tisza árterét választottunk. Annyi volt a fészek, hogy mikor felvertük a madarakat, elsötéCsókák tült az ég. Hosszú rúda- kat vágtunk, azzal piszkáltuk a fészkeket. A megrémült szülők kétség- ' beesetten repdestek, de nem volt könyörület. A repülni alig tudó fiókákat sorban kihaj igáltuk, zsákba gyűjtöttük össze őket. Négyen vagy öten voltunk, nekem is jutott hét veszettül karmoló madár. Otthon a fürdőkádba borítottam a zsákmányt, s megkezdődött a huzavona. A család ugyanis határozottan megtiltotta, hogy a saját lakásunkban mutassam be főzési tudományomat. A fürdőszobában huza- kodtunk. A hét kis csóka ijedten hallgatta a minduntalan felhangzó „nem”- et, míg végre beadtam a derekamat. Mérgemben, úgy ahogy voltak zsákostól, mindenestől a szomszédba vittem a zsákmányt, ajándékképpen. A csemegére persze meghivattam 'magam, segédkeztem az előkészületekben is. Kés, tál, forró víz ..., s kezdtük a munkát. Benyúltam a zsákba, kihúztam az elsőt, mikor egy hang megszólalt: NEM! A csóka volt. Egy órát sem volt nálunk, de megtanulta a leggyakrabban hallott szót: nem. A szomszéd a zsákhoz lépett, kiborította mind a hat csókát. Repüljetek madárkák, repüljetek! Azok rémülten totyogtak az udvaron, hogy tudtak volna repülni, hiszen fiókák voltak. Fél évig tartotta őket a szomszéd. Aztán eljött az ősz, s a kis csókák esténként titokzatos hangokat hallottak. Huss! Egy vasárnap reggel hiába kerestük őket. Majd télen, a kemény fagyok idején tértek vissza. A kémény mellé telepedtek, a csirkékkel szemelték a magot... N ézem ■ a szemközti ház kéményén az okos, szürke fejű barátaimat. Figyelnek ők is, sűrű szárnycsapásokkal köszöntenek. Szavak nélkül is értjük egymást. B. G. ri Szövetkezet a nofines technológiával a szokásostól gyorsabban építi fel a lakásokat Nyíregyházán, az Ady Endre utcán. Az átadási határidőt 1980. augusztus elejére tűzték ki. Aztán meghosszabbították, stílusosan szólva, eltolták a határidőt december végére. De a lakások most is csaknem olyan állapotban vannak, mint októberben voltak. Ez az építkezés nemhogy gyorsabb, sokkal lassúbb a szokásosnál. A lakások tehát augusztusra nem készültek el, de az építőipari szövetkezet a nyíregyházi Váci Mihály Lakásépítő- és Fenntartó Szövetkezettel készre jelentette a lakásokat. így a leendő tulajdonosok augusztus óta már fizetik a törlesztést az OTP- nek. (Legtöbbjük egyúttal albérletet is fizet.) O. J. decemberben elfelejtett fizetni, ezért az OTP a szabályoknak megfelelően figyelmeztette, hogy elmaradása van. (Neki és nem a kivitelezőknek.) O. J. egyébként édesanyjánál lakik egy gyerekkel, felesége most várja a második kisbabát. T. N. albérletben szorong, és nyáron megvette az új bútort, számítva arra, hogy hamarosan beköltözhet a sajátjába és be is rendezheti azt. A bútorokat most a házi nénije kerülgeti, nem szívesen ... A 48 leendő háztulajdonosnak a takarékpénztárral semmi baja, hiszen az csak természetes, hogy az előre kifizetett törlesztést „betudják” a lakások árába. Persze ■ csak kérvényezés, utánajárás után. A két szakmunkás fiatalember arra is panaszkodott, hogy az építők gyakran nyilvánosan is isznak, fényes nappal az építkezéshez igen közel lévő ABC-áruház mögött. Módunkban állt meggyőződni ennek igazáról. Január 28-án 11 óra 10 perckor egy építőmunkás több üveg sört és pálinkát vitt be a deszkabódéba, ezt az építésvezetőjének töredelmesen be is vallotta. A másik melegedőhelyiségben is szeszesüveget láthattunk... Munkamorál, óh! Mindezt elmondtuk az ipari szövetkezet elnökének. Készséges válaszában közölte, hogy már eleve nehezen indult a munka, mert nem kapták meg a várt gépeket és a sár, a talajvíz is nehezítette munkájukat. Aztán jött a kemény tél, „nem sikerült” az építkezést téliesíte- ni. Ebben a tartós hidegben pedig sem padlót, sem a tapétát nem lehet ragasztani. Január 21-től új építésvezetőt helyeztek az építkezés élére. Az elnök azt is elmondta: a fegyelem megszilárdítása érdekében januárban három dolgozót bocsátottak el a szövetkezetből. Talán áprilisban... Talán többet kellene elbocsátani* Mert kevesebben nagyobb. fegyelem mellett többre képesek. Az elnök határozottan ígéri, hogy a 48 lakásba idén áprilisban beköltözhetnek a lakók. Persze csak akkor, ha jobb és főleg gyorsabb munkát végeznek, mint amilyet eddig végeztek. N. L. W A , Mi a véleménye? A gyógyszerellátásról Földes József, a gyógyszertári központ osztályvezetője: — Ha játszanánk a számokkal, akkor azt mondanám: a múlt évben Szabolcs- Szatmárban 13,5 százalékkal több gyógyszert adtak el patikáink, mint korábban. Ez azt jelenti, hogy a forgalmi érték 114 millió volt, ami gyártási értékét tekintve több mint félmilliárd forintot tesz ki. Vagyis a számok szerint a fogyasztás nőtt, s ez az ellátást is minősíti. — A valóság az: az ellátás tényleg jó. Életmentő vagy fontos gyógyszer sosem ni. ányzik, a gyógyszertárak és a központ készletezése általában 130—150 napos rátartással biztosítja a szükségletet. Miért van akkor mégis időnként olyan közérzet, hogy nem jó a gyógyszerellátás? Nos, ennek bőven vannak okai. — Először is Magyarországon öt gyár készít gyógyszereket. Mint a termelőüzemek általában, ők is negyed- évenkéntre bontják le a szállítást. Köztudott, a negyedévhez tartozik a harmadik hónap utolsó napja is. Vagyis mutatkozhat eltérés az igény és a szállítás között. A másik tényező az, csökkent az import gyógyszerek mennyisége. A tőkés beszerzéséhez kevés a pénz, a KGST-relá- ció pedig nem működik még zavartalanul. A legfontosabb külföldi készítményeket bonyolult elosztási rendszer juttatja el a rászorulókhoz. — Van aztán olyan gyógyszer is, ami fölött eljárt az idő. A beteg keresi, nem találja, hiányzik. Vannak aztán olyan gyógyszerek, melyek csak a hírverésből ismertek, forgalomba nem kerültek még, de már keresik, ha nincs: hiány. És végül, hogy a kép teljes legyen, van megközelítően 50—60 készítmény, ami időszakosan, vagy teljesen hiányzik a patikákból. Ezek közül a legtöbb mással helyettesíthető, 10—15 nem. Az okot kutatva kiderül: a magyar gyógyszergyárak túl sok terméket állítanak elő, a gyártmányszerkezet átszervezése miatt több készítményt nem csinálnak. Import nincs, a hiány előáll. — Természetesen a gyógyszertárak dolga, hogy a hiányzó helyett legyen annak megfelelő, de az már csak az orvos hatásköre, hogy többféle lehetőséget is közöljön a recepten, — Egyet biztosan mondhatok: a gyógyszertárakon és a gyógyszertári központon sosem múlik a hiány. Az országos intézkedések és koordinálások meghaladják lehetőségeinket. Marad egy: az orvos, patikus és beteg igen jó és átgondolt együttműködése, ami nemcsak a hiányt, de a hiányérzetet is enyhítheti. Bürget Lajos Milliókat érő „súgás1'
