Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
1981. január 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 elemekből épített ház belső szakipari munkáin dolgoznak a SZÁÉV munkásai. (Elek Kisvárdán a Felszabadulás lakótelepen az első házgyári Emil fel.) Házgyári lakások Kisvárdán AMIT MÁSUTT MÁR KITALÁLTAK, azon kár a fejünket törni arra már pazarlás kutatási-fejlesztési forintokat fordítani. Ésszerűbb külföldről megvásárolni a szellemi terméket, s átvenni, adaptálni a műszaki ismereteket. Már csak azért is így helyes ez, mert nehezen versenyezhetnénk fejlett ipari államokkal és tőkeerős cégekkel olyan témákban, amelyeket azok már megoldottak. Pazarlás lenne az is, ha a hazai feltalálók és újítók szabadalmait és ötleteit hétpecsétes titokként őriznék, s kísérletet sem tennénk az „észtermék” értékesítésére. A szellemi termék természetesen áruban: gépként, berendezésként, használati tárgyként, gyártósorként is eladható. Általában ez a gazdaságosabb, ez az előnyösebb. Csakhogy sem az anyagok, sem az energia, nem a munkaerő tekintetében nem állunk olyan jól. Közgazdasági nyelven szólva: nem vagyunk bőviben a termelési tényezőknek. így aztán lehetőségünk sincs arra, hogy minden ötlet kézzel fogható termékké változzon át. Ilyenformán marad a szellemitermék-kereskede- lem. De mi is az a szellemi termék? Ezúttal nem a különböző művészeti alkotásokra gondolunk, hanem kizárólag az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben: vagyis a gazdasági élet legkülönbözőbb területein asznosítható szellemi produktumra, eljárásokra, módszerekre. Meglepő, hogy a — talán túlságosan is — szakosodott áru-külkereskedelemmel szemben a szellemi termékele exportjával Magyarországon mintegy 130—140 cég foglalkozik. Ezek között csupán három olyan vállalat van, amelynek kizárólag a szellemi termékek kereskedelme a feladata, ebből viszont mindössze egy látja el a szabadalmi jog megszerzését is: a Licencia. A VÁLLALAT IGAZGATÓJA nemrégiben a következőket nyilatkozta: „kis országunk, kis tőkéjű kutatása nem versenyezhet a világcégek fejlesztésével. Manapság nagyon nehéz vadonatújat kitalálni — rádiót, tévét, számítógépet —, de az alkatrészeken, a megoldásokon mi is tudunk jobbítani. S ezeket az apróságokat keresik az észtermékek piacán”. Merthogy van helye a honi szellemi produktumnak a külpiacon. Néhány kirívó, ám közismert példa arra enged következtetni, hogy némelyikük sokszor kapósabb kint mint idehaza. Csupán azért, mert honi berkekben még nem fejlődött ki eléggé a kockázatvállalási hajlam. Pedig külföldi szellemi termék vásárlásánál is nagy, legalábbis nagyobb a kockázat, mint amikor például hazai kutatási eredmény gyakorlati hasznosítására törekszenek. Ez utóbbira — talán, mert a fejlesztési forintok folyamatosan, lassacskán, nem pedig egy összegben csordogálnak — kevésbé figyelnek a felügyeleti hatóságok. A licenc- és knowhow-vásár- lás viszont mindig szem előtt van, a megvalósítók és a külső szemlélők egyaránt mielőbb várják eredményeit, hasznosulását. Egy szó mint száz: külföldről vásárolt szellemi termékkel — ha hiba csúszik a számításba — könnyebben, feltűnőbben meg lehet bukni. AZ UTÓBBI TlZ ESZTENDŐBEN meglehetősen sokat fejlődött a szellemi produktumok kereskedelme, ám a dinamika és az eredményesség korántsem kielégítő. Nem véletlen, hogy a párt XII. kongresszusán a következőket fogalmazták meg: „Több figyelmet kellene fordítani a szellemi termékek átvételére, hazai alkalmazására és továbbfejlesztésére. Ez kapjon megfelelő helyet és elismerést a kutatók tudományos tévé- kenységében.” « * . »*.' ». ' Különösen az idézet második felére érdemes figyel’- ni, miután az első részét-i— elvben legalábbis — mindenki elfogadja. Mert ami; a tudományos munka elismerését illeti, a kutatók a.saját kutatásban érdekelitek, nem pedig a külföldi licenc- vagy knowhow honesí-tásá- ■ ban. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Hiszen a tudományos állások betöltésénél, a különböző pályázatoknál a tudományos publikációkat és kutatási eredményeket kell felsorolni, a licencek átültetését nem. Tény: a magasabb műszaki kultúrát képviselő termelési szerkezet tömegesen igényel újabb és újabb műszaki, kutatási információkat, eljárásokat. Ezek egy részét csakis külföldről szerezhetjük be, s tudásunk egy részét magunknak is exportálnunk kell. Hiszen a szellemi munkamegosztás hasznosságát az újdonságok,'" korszerű gyártási módszerek gyors elterjedésénél, munkánk egyszerűsödésénél, könnyítésénél, igényeink jobb, teljesebb kielégítésénél mi sem bizonyítja jobban. M. P. LEVELEZÖS TECHNIKUSJELÖLTEK Nem pillanatnyi elünyért Bonyolultnak hat első hallásra a Nyíregyházi Ipari Szakközépiskola le- velezős technikusképzése. Jelenleg gépjármű- és gépésztechnikusi mellett híradástechnikai készülékkarbantartó tanfolyamokon képeznek. A gépésztechnikusin belül külön ágazat a gépkarbantartójavító és a gépszerelő. Az egyes ágazatoknál nem esik egybe a tanévkezdet, így a vizsgaidőszak sem. A helyzetet csak bonyolítja, hogy az előképzettségtől függően egy, illetve két évig kell koptatni a modern iskolaépület padjait. Az eligazodásban Kovács Zoltán műszaki igazgatóhelyettes segített: — Minden tanfolyamunkon belül' van előkészítő'éá minősítő "évfolyam. Akik már az I960 után szervezett úgynevezett „új típusú” szakközép- iskolát végezték el, azok egyből minősítőre mehetnek. Egy év alatt megszerzik a technikusi végzettséget. A régebbi típusú szakközépiskolával, gimnáziumi érettségivel és a választott szakágnak megfelelő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők először az új szakközépiskolai érettségi anyagból különbözeti vizsgát tesznek. Csak ezután mehetnek az egyéves minősítő tanfolyamra. A tanulók többsége sikeresen teljesíti a követelményeket. Akadnak azért olyanok is — főleg a tanfolyam elején SÍtlíl kor^n^yticslít | vesznek az iskoláiéi. Korelnök lehetne tanulótársai között Deme József, a KPM Közúti Igazgatóságának gondnoka. Vallja, hogy negyvenévesen sem céltalan tanulni. Nem mindegy, hogy még a nyugdíjig milyen képzettséggel, tudással dolgozik. — Jelenlegi beosztásom előtt húsz évig gépkocsivezető voltam. Először csak leérettségizni akartam, ezért iratkoztam be az ipari szak- középiskolába. Négyévi sikeres tanulás után úgy gondoltam, megszerzem a gépjármű-technikusi végzettséget is. A munkahelyemről minden támogatást megkaptam. Sok szabad időről le kellett mondani a sikeres tanulásért. A február eleji minősítő államvizsga után családjával együtt már pótolhatja az elmaradt közös programokat. — Változik-e a munkaköröm? Talán később. A távlati elképzelésem az, hogy szakoktatói vizsgát, teszek. Oktatóként szeretném a gépjármű- vezetői tapasztalataimat átadni a fiataloknak. A szakközépiskola harmadik—negyedik osztályát is ebben a nyíregyházi iskolában végezte a vásárosnamé- nyi Balogh Tibor, a helyi vegyesipari szövetkezet autószerelője. — A munkahelyemen is mondták: megéri, ha még fiatalon -továbbképzem magam a gépkarbantartó tanfolyamon. Szerződést nem kötöttek velem, valószínű belátható időn belül technikusként nem tudnak foglalkoztatni. De a munkámban használható korszerű műszereket máshol nem ismerhetném meg. Kezelésüket elsajátítva meggyőzőbben érvelhetek beszerzésük, alkalmazásuk mellett. A csengő asszonyi nevetés szokatlan a „férfias” szakmákat oktató intézményben. Pedig a „gyengébbik nem” néhány képviselője is szorgalmas látogatója a délutáni foglalkozásoknak. Fábián Györgyné gyártmányszerkesztő Nyíregyházán, a HA- FE-nél. Termékeik rajzdokumentációit készíti. Debrecenben a Mechwart András Gépészeti Szakközépiskolában végzett, most gépész szakra jár. — A gyakorlattól kicsit félek, de gondolom, az elmélettel együtt sikerrel elsajátítom. önszorgalomból kezdtem el a minősítőt, néhány év múlva talán köteleznének is rá. Jelenlegi munkakörömben még évekig szeretnék dolgozni. Ott a rajztáblán megvalósíthatom elképzeléseimet. A tízéves törzsgárdatag cím várományosa Nagy András, a Taurus gumigyár nyíregyházi gyáregységének tmklakatosa. Tavaly szintén gépész technikusira jelentkezett, most még előkészítőn tanul. — Pillanatnyi előnyöket nem várok ettől a végzettségtől. A megszerezhető szakismeretek birtokában bizonyára jobban elláthatom munkámat. A miskolci nemesacél hengerműnél dolgozó Sasfalvi Béla technológiai lakatos. Rakamazról szabadnapjain jár be Nyíregyházára. — Előkészítővel kezdtem, az idén befejezem a gépszerelői szakot. Csak a vizsgákhoz kapok szabadságot. — Eddigi végzettségem is elegendő a vállalatomnál — fogalmaz Bodor Lajos honvédségi polgári alkalmazott. — Elektrotechnikai műszerész vagyok, technikusként dolgozom. A híradástechnikai készülékkarbantartó szakra azért jelentkeztem, hogy a szakmai lemaradást elkerüljem, a szakismereteimet időben felfrissítsem. Egyszobás lakásban két gyerekkel nem zökkenőmentes a tanulás. Talán hamarosan ez a gondom megoldódik. A munkahelyemtől minden kedvezményt megkapok. Szerződést is kötöttek velem. Elégedett vagyok. Reszler Gábor Ungvári Tamás: Silbiger Boriska és a világháború N álunk a családban tilos volt a jóslás, ha valamelyikünk a holnapot szóba hozta, apám mordult rá zordul: „Nem vagy te Silbiger Boriska”. A kijelentés néha azzal a bölcs mondással is párosult, hogy „nem kell előleget venni a nyomorra!” — ám minthogy az utóbbi intésben nem szerepelt tulajdonnév, gyakrabban elfelejtettem a tartalmát, mint Silbiger Boriskát. Boriska persze egyetlen lexikonban sincs benne. Apám meghalt már, anyám csak annyit mond, hogy a leghíresebb jósnő volt a harmincas években. Egy idősebb barátom még arra is emlékezett, hogy hírét az az eset kürtölte szét országszerte, amikor megjósolta az abesszin— olasz háborút. így már könnyebb volt utánanézni. Meg is találtam 1934 decemberi jóslatát mintegy tucatnyi hírlapban: Olaszország, jövendölte Boriska, Európát érintő konfliktusba sodródik egy másik (feltehetően cirill betűs!) országgal. 1935-re Budapest már elfeledte Silbiger Boriska jóslatának tartalmát — csak a borús fenyegetésre emlékezett. Hogy Abesszíniára történetesen az analfabétizmus és nem a cirill ábécé használata volt a jellemző, azt kevesen emlegették. Silbiger Boriska jóslata — vélték — lényegében bevált. S a pesti szépasszonyok helyett újságírók adták egymásnak a kilincset Boriskánál. 1935 decemberében, Luca napján, a híres vívóvilágbajnok, Petschauer Attila kopogtatott be a lakásába (1928, Amsterdam, 1932 Los Angeles: az olimpiai kardcsapat tagja stb., stb.) Tulajdonképpen tisztességtelen, ha a jóslatot szembesítjük azzal a jövendővel, amiből már múlt lett. Lám, épp a tisztesség nevében bocsátotta meg Budapest Silbiger Boriská- nak, hogy egy olyan apróságban tévedett, mint hogy melyik államot támadja meg Olaszország. Petschauer csupa bizalommal látogat el Boris- kához: mi lesz 1937-ben? „— 1937-ig nem lesz béke. — Nagy ég, Boriska mi lesz Európánkkal? — Franciaországban forradalmat látok ... Magyarországnak is lesz valami kellemetlensége. — No, no ... szóval világháború ? — Csak azt mondhatom, • amit látok. — Pardon!... Kedves Boriska, kegyed szerint mikorra várhatjuk a békét? — Azt mondtam, hogy 1937 márciusától ötven évig, egészen a nyolcvanas évekig béke lesz.” Ezek után nem csodálom, hogy Silbiger Boriskát elfelejtették. Voltaképpen ebből a jóslatából nem sok vált be. Francia- országban nem volt forradalom. Az ötvenéves békét is megzavarta a második világháború. Van azonban egyetlen mozzanata a jóslatnak, ami, bármilyen szerény fogalmazásban kockáztatta is meg Silbiger Boriska: teljességgel valóra vált. Magyarországnak is lesz valami kellemetlensége. Ez a legkevesebb, amit a dologról, akár jóslás formájában, mondani lehetett. A mi pedig Petschauer Attilát illeti: 1943. január 30-án Silbiger Boriska békéjének hatodik évében, Davidov- kán, munkaszolgálatban pusztult el. Számítógép a Volánnál A nyíregyházi 5. sz. Volán Vállalatnál márciusban helyezik üzembe a TPA 1140 típusú középteljesítményű számítógépet, mely az első láncszeme az országos hálózatnak. 1982-ig még öt Volán-vállalat kapcsolódik be a számítógépes hálózatba, segítve a vállalati termelés irányítását. (Jávor L. felv.) Eszlermékek piaca
