Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 30. Méhes Lajos Nyíregyházán i •J A Politikai Bizottság tagja beszél a megyei ipari vezetők aktíváján Madame Odette visszaemlékezik (8.) Hatvan — negyven Kommentár Hanoi: felhívás párbeszédre Fontos dokumentum elfo­gadásával ért véget az indo­kínai szocialista országok külügyminisztereinek érte­kezlete Ho Si Minh városban, az egykori Saigonban. A ta­nácskozás ismételten megerő­sítette a három testvérország indítványát a délkelet-ázsiai országok szervezete (ASEAN) tagállamainak: folytassanak megbeszéléseket, érjenek el megállapodást, hogy a térsé­get a béke és biztonság öve­zetévé alakíthassák'. Vietnam ismételten kije­lentette: kész azonnal meg­kezdeni csapatainak részle­ges kivonását Kambodzsából, ha a szomszédos Thaiföld megszünteti azoknak a külön­böző politikai színezetű fegy­veres bandáknak a támogatá­sát, amelyek jelenleg a thai— khmer határ mentén támasz­pontokkal rendelkeznek. Ha­noi csapatai kölcsönös meg­állapodás alapján állomásoz­nak Kambodzsában, s telje­sen kivonulnak az országból, amint megszűnt a kínai fe­nyegetés — hangoztatja a do­kumentum. A jelek azonban azt mutat­ják, hogy Thaiföld eleve el­utasítja a párbeszédet, s olyan légkört akar teremteni, amelyben a két országcsoport viszonya továbbra is feszült marad. Ezt jelzi az a — Ha­noi által visszautasított — ko­holmány, ami szerint vietna­mi csapatok támadtak volna thaiföldi területre. Vietnam­ban rámutattak: ezeket a rá­galmakat azért röpítették fel, hogy eleve lehetetlenné te­gyék a tárgyalásokat, s to­vábbra is támogatásban ré­szesíthessék a különböző in­dokínai ellenforradalmár cso­portokat. Ennek az irányvo­nalnak egyetlen haszonélve­zője van: a pekingi vezetés, amely a térséget hegemonista törekvéseinek első célpontjá­ul választva el akarja érni az indokínai országok interna­cionalista politikájának meg­változtatását. M. G. TELEX SPANYOL—MAGYAR KÖZÖS VÁLLALAT A Mediberia S. A. néven spanyol, svájci és magyar ér­dekeltséggel spanyol—ma­gyar közös vállalat alakult csütörtökön Madridban, a spanyol—magyar gyógyszer- ipari és kereskedelmi kap­csolatok további fejlesztésére. EGY ÉV ALATT 49 N UKLEÁRIS ROBBANTÁS A svédországi Hagfors ka­tonai szeizmológiai intézeté­nek becslései szerint 1980- ban összesen 49 nukleáris kí­sérleti robbantást hajtottak végre a világban. Ezek közül csupán egy volt légköri rob­bantás. Ezt Kína hajtotta végre, amely nem írta alá a többek között a légköri nukleáris kísérletek eltiltá­sáról szóló 1963. évi megálla­podást. A FÖLD LEGNAGYOBB BARLANGJA Brit barlangkutatók egy csoportja — feltehetőleg — a világ legnagyobb térfogatú barlangjára bukkant a kelet- malaysiai Sarawak szövetsé­gi állam nemzeti parkjában. A képződmény 1 kilométer hosszú, 250 méter széles és 70 méter magas, s a brit ex­pedíció tagjai szerint kétszer akkora, mint a franciaorszá­gi Saint Martin-kőbarlang, amelyet eddig a legnagyobb­nak tartottak. (Folytatás az 1. oldalról) re irányul. ,A dolgozók átlag- életkora mindössze harminc- három év, s ez megfelelő alap a folyamatos termeléshez. Hornyacsek László, a párt­vezetőség titkára a gyár po­litikai életéről szólt, majd Ju­hász Mihály, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója el­mondta: a nagyvállalat tizen­három gyára közül nagyság­rendben és hatékonyságban is a legjobbak közé tartozik a nyíregyházi, amely egymás után négyszer lett kiváló Termékeikkel az országos csomagolási versenyekről rendszeresen elhozzák a fődí­jakat. Olyan országokból jön­nek ide tanulni, mint a pa­píriparban nagy hagyomá­nyokkal rendelkező NDK. A gyár dolgozói a jelenlegi eredményeket még túl is szárnyalhatják, hiszen a cso­magolási igények mind a kül-, mind a hazai piacokon erőteljesen megnövekszenek. A Politikai Bizottság tagja a gyár üzemrészeiben is meggyőződhetett a mondot­takról. A korszerű doboztűző gépsornál, a Che Guevara if­júsági szocialista brigád és a Rejtő Sándor szocialista bri­gád naplóiban gratulált a ki­váló munkához és kívánt újabb sikereket. Megtekin­tette a gyári orvosi rendelőt és az óvodát, s a tájékozódás után a következőkkel búcsú­zott a gyártól: — Mind fonto­sabb szempont áruink eladá­sánál a csomagolás minősége. Országunk ebben még nem versenyképes. Itt is láthattuk, tudunk már nagyon szép do­bozokat gyártani, de a hazai közönség is egyre jobbat kí­ván. felhívta a figyelmet a nyomdai kapacitás fejleszté­sére, majd így folytatta: „Ez a látogatás is arról győzhetett meg bennünket, tudatos ipar- politika eredménye ez a mo­dern gyár is. Az jut eszébe az embernek a szép termelési mutatók és gyártmányok lát­ványa közben, hogy akik e gépeket kezelik, értékes mun­kásai a magyar iparnak. Ér­demes ide elhozni a pesszi­mistákat, nézzék meg ezt a környéket, az itt dolgozókat. Ez a gyár szocialista társa­dalmunk vívmánya. Biztos vagyok benne, hogy az itteni munkások és vezetők nehe­zebb körülmények között is megállják a helyüket. A mi dolgunk pedig az, hogy erő­feszítéseikhez segítsünk ked­vező feltételeket teremteni.” A párt Politikai Bizottsá­gának tagja a délutáni órák­ban a megyei pártszékházban pártaktíván találkozott a me­gye ipari üzemeinek gazdasá­gi, párt- és társadalmi veze­tőivel, s adott tájékoztatást időszerű kérdésekről. A töb­bi között hangsúlyozta: rend­kívül színes, eredményekben gazdag esztendő van mögöt­tünk. Tovább erősödött a párt és a tömegek közötti bi­zalom, amely fontos bázisa volt annak, hogy a gazdaság­ban is folytatódtak a koráb­ban elindult kedvező tenden­ciák. Ez dicséri az ipar dol­gozóit, de itt is nagy tiszte­lettel kell szólni osztálytest­véreinkről, a parasztságról, amely az ismert rendkívüli körülmények között harcolta ki az eredményeket, adta 1980-ban a magyar export növekedésének mintegy het­ven százalékát. Méhes Lajos a jövő felada­tairól szólva elmondta: az idei terv indulása is rend­ben történt. Nagyon jelentős számunkra az a perspektíva, amelyet mind a XII. kong­„Születésnapját” ünnepel­hette csütörtökön a Szal- jut—6 űrállomás: pontosan 40 hónapja kering a Föld kö­rül, s moszkvai idő szerint déli 12 óráig 19 212 fordula­tot tett meg. A második ge­nerációs űrállomások prototí­pusát először másfél éves resszus, mind a hatodik öt­éves tervünk megfogalma­zott. Kevés más ország mond­hatja olyan magabiztosan, hogy az elkövetkező időben meg fogja őrizni a társada­lomban, az életszínvonalban elért vívmányait. A megőr­zés szó egyáltalán nem je­lent egy helyben topogást, ez nagyon is céltudatos, nagy erőfeszítést igénylő feladat. A szocialista ipar, mezőgaz­daság és a lakossági infra­struktúra fejlesztését csakis növekvő nemzeti jövedelem mellett lehet folytatni. Sok olyan eleme van jelenlegi öt­éves tervünknek, amely a dolgozó ember életét teszi szebbé, gazdagabbá. Nem kis feladat az ötnapos munkahét bevezetése — mégpedig ter­melésveszteség nélkül. Nagy jelentőségű hogyan alakul a lakás, a kommunális, a ke­reskedelmi, az egészségügyi ellátás. Jó tudni, hogy e te­kintetben sem lesznek rosz- szabbak a lehetőségeink, mint a korábbi öt évben. Pe­dig az elmúlt tervidőszakban is rendkívül dinamikusan fejlődött az ország, s ez a változás itt Nyíregyházán is szembetűnő. Az ipari miniszter ezután az iparirányítás konkrét fel­adatait vázolta. Hangsúlyoz­ta, hogy az Ipari Minisztéri­um létrehozásával együtt több szervezeti változás is végbemegy napjainkban. A kutatást is közelebb akarjuk vinni a termeléshez, s szó van az úgynevezett háttérin­tézmények ésszerű átszerve­zéséről. Ezek célja, hogy a leggazdaságosabb kereteket alakítsuk ki, az erőket haté­konyabban fogjuk össze, használjuk fel. Ez nem csu­pán a központi szervek, de minden üzem sajátos felada­ta is. Meg kell tanulni éssze­rűbben gazdálkodni az idő­vel, foglalkozni kell a nem termelő apparátusi létszám ésszerű csökkentésével, hi­szen az indokolatlanul magas improduktív munkaerő mind a döntésekre, mind a végre­hajtásra kedvezőtlen hatás­sal van. A szervezetek töké­letesítésével foglalkozni ál­landó és rendszeres feladat. Nálunk gondoskodni kell az emberről, de ez nem teheti a vezetőket bátortalanná ott, ahol lépni kell. A szervezési munka nehézsége, gondja működésre tervezték,- de a vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a Szaljut a továbbiak­ban is otthont adhat tartós űrexpedíciónak és látogató expedícióknak — noha eddig már 27 űrhajós dolgozott az űrlaboratóriumban. nem menthet fel senkit a tennivalók alól. Hazánkban ma egyidejű feladat növelni a gazdaság központi irányítá­si jogkörét és a vállalati ön­állóságot. Nincs ebben el­lentmondás, hiszen a maga szintjén mindenkinek jobban kell dolgozni, intézkedni a jö­vőben. Az új minisztérium kötelessége egységes iparpoli­tikai koncepcióba foglalni a feladatokat, biztosítani a jobb munkához szükséges feltéte­leket, segíteni az ágazatok, általában az üzemek jobb együttműködését. Méhes Lajos felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy munkánkban még in­kább egyesíteni kell a terme­lés műszaki, közgazdasági és társadalompolitikai oldalát. Olyan szakaszba érkeztünk — folytatta —, amikor a ter­melés növekedése elé az szab­ja a fő feltételt, hogy mit, mennyiért tudunk előállítani és tudunk-e jól értékesíteni. E követelményekhez felzár­kózni fejlődésünk alapkérdé­se, igen fontos politikai kér­dés is. Becsületesen szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy az ipari vezetés bizo­nyos területein elkényelme­sedés tapasztalható. Egyesek a teljesítménytől függetlenül kérték és kapják az állami dotációs preferenciát. Nehéz változtatni a szemléleten, de szükséges. Ez teszi lehetővé a termékszerkezet korszerű­sítését. A termékváltás iránt mind a világgazdaság, mind hazai ellátásunk magasabb követelményeket támaszt. Meg kell teremtenünk a szinkront a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerők között. Az Ipari Minisztériumnak is nagyobb hatással kell lenni a munka- és üzemszervezés színvonalá­nak emelésére, az e terüle­ten lévő nagy tartalékaink kiaknázására. Ehhez is sok tekintetben szükséges vál­toztatni a felfogást. A szocia­lista munkaverseny nagysze­rű hagyományait ma úgy kell folytatnunk, hogy a munka­helyeken az legyen a legfon­tosabb: a napi munkaidőn belül szükséges a vállalt pluszt megteremteni. Ezt se­gítsék a vezetők intézkedése­ikkel, teremtsék meg a jobb munkához szükséges feltéte­leket, majd az annak megfe­lelő bért is. Foglalkoznunk kell a munkaerővel, az anyag­gal és az energiával való ta­karékosabb gazdálkodással. Ennek át kell menni a gya­korlatba. A jövőben még in­kább vállalkoznunk kell az elemzésre és ezek alapján a megfelelő intézkedésre. Eb­ben van a mi nagy tartalé­kunk. Ezekre mozgósítva ér­hetjük el szép céljainkat. Ehhez kívánok sikereket me­gyéjük minden dolgozójának az Ipari Minisztérium vezeté­se nevében — mondotta be­fejezésül a miniszter. Méhes Lajos az esti órák­ban elutazott megyénkből. „Mindenki meghalt” — mondta Odette-nek — „az egész életem csak halottak­ból áll...” De azért mindig akadtak férfiak, mindig új férfiak, akik felbukkantak az életében. Az erőteljés olasz sztár, Raf Valloné volt az egyik. „Még Hugh Curnow életében” — mesélte Odette Miron —, „akarta Raf Vallo­né elcsábítani”. Ha egy hatvanas nő vi­szonyt kezd egy negyvenes férfival, abban az első pillan­tásra van valami visszataszí­tó. Egy olyan hivatásszerűen szép nő számára, mint Marle­ne Dietrich is bók, jó megje­lenésének és nem elhanyagol­ható attraktivitásának a bi­zonyítéka egy olyan férfi ér­deklődése, aki minden ujjára tíz nőt kaphat. „Egy vacsora alatt a bal ol­dali szomszédja volt, és asze­rint, amit a Madame nekem elmesélt, az olasz hevesen be­leszeretett — mondja Mada­me Odette. „Én tudom, mi­lyen bájos tud lenni, ha súlyt fektet rá .. .” Időzzünk el egy pillanatra, mielőtt követnénk Raf Vallo­néhez Rómába, művészien megtartott szépségénél, mely­ről senki sem tud autentiku- sabban tájékoztatni, mint Madame Odette. „Marlene Dietrich soha nem vetette volna alá magát plasztikai műtétnek!” — kez­di. „Ez nem az ő stílusa egy­általán — nem, ő úgy beszélt az öregedésről, mint egy meg­másíthatatlan dologról, mely természetes — és humor­ral ...” Ha fürdőtt, nem rejtőzött el Odette elől, ellenkezőleg. „Ha mellette álltam, hogy be­bugyoláljam á fürdőköpenyé­be, nyugodtan szemlélte ma­gát a tükörben, és azt mond­ta: „Nézze csak meg, hogy nézek ki. Mint egy öreg, her­vadt tyúk! Egészen ráncos vagyok”. „És azután, — mondta Odette csadálattal —, a Ma­dame nekiállt, hogy ismét „szép, fiatal lányt” csináljon magából”. „Mesés külsejé­nek titka — egy átlátszó ra­gasztópapír! Ezzel fel és le­húzta a fejbőrét, míg min­den ránc el nem tűnt! A ra­gasztópapírt a haja alá rej­tette, és vastag alapozó smin­ket tett az arcára, és semmi mást, én mondom!” Mivel mindig sietett, — mondja Odette, — előfordult, hogy a smink alatt láthatóvá vált a ragasztópapír. „A barátai, akik mindig kí­váncsiskodtak, néha bizonyá­ra meglepődtek, de egyik sem volt olyan tapintatlan, hogy észrevegyen valamit is. Én Törökország február 1-től vízumkényszert vezet be a svéd állampolgárokra — je­lentették be a török külügy­minisztériumban. A Hürriyet című török napilap ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy az intézkedés válasz a sem mertem soha annyira bi­zalmas lenni, hogy szóljak róla...” Este, mikor Marlene visz- szavonult, letépte a ragasztó­papírt, és ez ismét egy pár szál hajába került. „Mindig az volt a benyomásom, hogy egy rosszul megkopasztott tyúk áll előttem!” — mondja nevetve Odette. „Ugyanis már nem sok haj volt a fején, és az is nagyon vékony, — ezt jól elrejtette a parókái alatt. Egy fél tucat volt neki, mindegyik egyforma volt, halvány hamuszőke, egy lon­doni fodrász készítette őket, aki mindig felfrissítette az­tán .. Marlene igazán szívtelenül kezelte a parókáit, elhajítot­ta valahová, ha hazaért, az­után mindenfelé kereste. „Néha az ágy alatt Vagy bú­tordarab mögött találtam meg a parókáit!” De térjünk vissza Raf Val­lonéhez, aki olasz tűzhányó módjára ostromolta virággal, édességgel és levelekkel, míg­nem Marlene azt mondta Odette-nek: „A hét végén Ró­mába utazom, különben még megbolondul nekem”. Marlene Dietrich csengőén kacagott, mikor arról mesélt a bizalmasának, Odette Miron- nak, hogyan zajlott le a Raf Marlene Dietrich és Raf Valloné Vallonéval töltött szerelmi hét vége. „Tehát .megérkeztem Ró­mába, ragyogó arccal állt a repülőtéren, virággal, egy igazi férfi...” Raf Vallonét az ötvenes években világhírűvé tette a Silvana Manganóval forgatott „Keserű rizs” című film, Curzio Malaparte „Tiltott Krisztusa” és Marcel Carné „Thérese Raquin”-je. Klasz- szikus római arcú őstehetség volt, aki jogot és filozófiát tanult, majd először labdarú­gósztár lett; Párizsban hely- lyel-közzel színházban is ját­szott. „Elvitt a lakására” — ma­gyarázta Odette-nek — „azt hittem, kettesben leszünk ...” Mindez 1966-ban, esetleg 1967-ben lehetett. Madame Odette már nem tud ponto­san visszaemlékezni az év­számra, de azt tudja, hogy akkor már Marlene utolsó szeretője, Hogh Curnow meg­volt — csak éppen Ausztrá­liában. És Madame Dietrich „tel­jesen megzavarodott” a Raf Vallone-ügytől, melybe „in­kább akarata ellenére kevere­dett, annak viharos ostrom­lása miatt”. (Folytatjuk) hasonló svéd lépésre. A lap nem zárja ki, hogy a vízum- rendszer Finnország részéről történt egyoldalú visszaállí­tása is megfelelő válaszin­tézkedést von maga után tö­rök részről. A Szaljut jubileuma Vízumkényszer Törökországban

Next

/
Thumbnails
Contents