Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 30. Méhes Lajos Nyíregyházán i •J A Politikai Bizottság tagja beszél a megyei ipari vezetők aktíváján Madame Odette visszaemlékezik (8.) Hatvan — negyven Kommentár Hanoi: felhívás párbeszédre Fontos dokumentum elfogadásával ért véget az indokínai szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete Ho Si Minh városban, az egykori Saigonban. A tanácskozás ismételten megerősítette a három testvérország indítványát a délkelet-ázsiai országok szervezete (ASEAN) tagállamainak: folytassanak megbeszéléseket, érjenek el megállapodást, hogy a térséget a béke és biztonság övezetévé alakíthassák'. Vietnam ismételten kijelentette: kész azonnal megkezdeni csapatainak részleges kivonását Kambodzsából, ha a szomszédos Thaiföld megszünteti azoknak a különböző politikai színezetű fegyveres bandáknak a támogatását, amelyek jelenleg a thai— khmer határ mentén támaszpontokkal rendelkeznek. Hanoi csapatai kölcsönös megállapodás alapján állomásoznak Kambodzsában, s teljesen kivonulnak az országból, amint megszűnt a kínai fenyegetés — hangoztatja a dokumentum. A jelek azonban azt mutatják, hogy Thaiföld eleve elutasítja a párbeszédet, s olyan légkört akar teremteni, amelyben a két országcsoport viszonya továbbra is feszült marad. Ezt jelzi az a — Hanoi által visszautasított — koholmány, ami szerint vietnami csapatok támadtak volna thaiföldi területre. Vietnamban rámutattak: ezeket a rágalmakat azért röpítették fel, hogy eleve lehetetlenné tegyék a tárgyalásokat, s továbbra is támogatásban részesíthessék a különböző indokínai ellenforradalmár csoportokat. Ennek az irányvonalnak egyetlen haszonélvezője van: a pekingi vezetés, amely a térséget hegemonista törekvéseinek első célpontjául választva el akarja érni az indokínai országok internacionalista politikájának megváltoztatását. M. G. TELEX SPANYOL—MAGYAR KÖZÖS VÁLLALAT A Mediberia S. A. néven spanyol, svájci és magyar érdekeltséggel spanyol—magyar közös vállalat alakult csütörtökön Madridban, a spanyol—magyar gyógyszer- ipari és kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésére. EGY ÉV ALATT 49 N UKLEÁRIS ROBBANTÁS A svédországi Hagfors katonai szeizmológiai intézetének becslései szerint 1980- ban összesen 49 nukleáris kísérleti robbantást hajtottak végre a világban. Ezek közül csupán egy volt légköri robbantás. Ezt Kína hajtotta végre, amely nem írta alá a többek között a légköri nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló 1963. évi megállapodást. A FÖLD LEGNAGYOBB BARLANGJA Brit barlangkutatók egy csoportja — feltehetőleg — a világ legnagyobb térfogatú barlangjára bukkant a kelet- malaysiai Sarawak szövetségi állam nemzeti parkjában. A képződmény 1 kilométer hosszú, 250 méter széles és 70 méter magas, s a brit expedíció tagjai szerint kétszer akkora, mint a franciaországi Saint Martin-kőbarlang, amelyet eddig a legnagyobbnak tartottak. (Folytatás az 1. oldalról) re irányul. ,A dolgozók átlag- életkora mindössze harminc- három év, s ez megfelelő alap a folyamatos termeléshez. Hornyacsek László, a pártvezetőség titkára a gyár politikai életéről szólt, majd Juhász Mihály, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója elmondta: a nagyvállalat tizenhárom gyára közül nagyságrendben és hatékonyságban is a legjobbak közé tartozik a nyíregyházi, amely egymás után négyszer lett kiváló Termékeikkel az országos csomagolási versenyekről rendszeresen elhozzák a fődíjakat. Olyan országokból jönnek ide tanulni, mint a papíriparban nagy hagyományokkal rendelkező NDK. A gyár dolgozói a jelenlegi eredményeket még túl is szárnyalhatják, hiszen a csomagolási igények mind a kül-, mind a hazai piacokon erőteljesen megnövekszenek. A Politikai Bizottság tagja a gyár üzemrészeiben is meggyőződhetett a mondottakról. A korszerű doboztűző gépsornál, a Che Guevara ifjúsági szocialista brigád és a Rejtő Sándor szocialista brigád naplóiban gratulált a kiváló munkához és kívánt újabb sikereket. Megtekintette a gyári orvosi rendelőt és az óvodát, s a tájékozódás után a következőkkel búcsúzott a gyártól: — Mind fontosabb szempont áruink eladásánál a csomagolás minősége. Országunk ebben még nem versenyképes. Itt is láthattuk, tudunk már nagyon szép dobozokat gyártani, de a hazai közönség is egyre jobbat kíván. felhívta a figyelmet a nyomdai kapacitás fejlesztésére, majd így folytatta: „Ez a látogatás is arról győzhetett meg bennünket, tudatos ipar- politika eredménye ez a modern gyár is. Az jut eszébe az embernek a szép termelési mutatók és gyártmányok látványa közben, hogy akik e gépeket kezelik, értékes munkásai a magyar iparnak. Érdemes ide elhozni a pesszimistákat, nézzék meg ezt a környéket, az itt dolgozókat. Ez a gyár szocialista társadalmunk vívmánya. Biztos vagyok benne, hogy az itteni munkások és vezetők nehezebb körülmények között is megállják a helyüket. A mi dolgunk pedig az, hogy erőfeszítéseikhez segítsünk kedvező feltételeket teremteni.” A párt Politikai Bizottságának tagja a délutáni órákban a megyei pártszékházban pártaktíván találkozott a megye ipari üzemeinek gazdasági, párt- és társadalmi vezetőivel, s adott tájékoztatást időszerű kérdésekről. A többi között hangsúlyozta: rendkívül színes, eredményekben gazdag esztendő van mögöttünk. Tovább erősödött a párt és a tömegek közötti bizalom, amely fontos bázisa volt annak, hogy a gazdaságban is folytatódtak a korábban elindult kedvező tendenciák. Ez dicséri az ipar dolgozóit, de itt is nagy tisztelettel kell szólni osztálytestvéreinkről, a parasztságról, amely az ismert rendkívüli körülmények között harcolta ki az eredményeket, adta 1980-ban a magyar export növekedésének mintegy hetven százalékát. Méhes Lajos a jövő feladatairól szólva elmondta: az idei terv indulása is rendben történt. Nagyon jelentős számunkra az a perspektíva, amelyet mind a XII. kong„Születésnapját” ünnepelhette csütörtökön a Szal- jut—6 űrállomás: pontosan 40 hónapja kering a Föld körül, s moszkvai idő szerint déli 12 óráig 19 212 fordulatot tett meg. A második generációs űrállomások prototípusát először másfél éves resszus, mind a hatodik ötéves tervünk megfogalmazott. Kevés más ország mondhatja olyan magabiztosan, hogy az elkövetkező időben meg fogja őrizni a társadalomban, az életszínvonalban elért vívmányait. A megőrzés szó egyáltalán nem jelent egy helyben topogást, ez nagyon is céltudatos, nagy erőfeszítést igénylő feladat. A szocialista ipar, mezőgazdaság és a lakossági infrastruktúra fejlesztését csakis növekvő nemzeti jövedelem mellett lehet folytatni. Sok olyan eleme van jelenlegi ötéves tervünknek, amely a dolgozó ember életét teszi szebbé, gazdagabbá. Nem kis feladat az ötnapos munkahét bevezetése — mégpedig termelésveszteség nélkül. Nagy jelentőségű hogyan alakul a lakás, a kommunális, a kereskedelmi, az egészségügyi ellátás. Jó tudni, hogy e tekintetben sem lesznek rosz- szabbak a lehetőségeink, mint a korábbi öt évben. Pedig az elmúlt tervidőszakban is rendkívül dinamikusan fejlődött az ország, s ez a változás itt Nyíregyházán is szembetűnő. Az ipari miniszter ezután az iparirányítás konkrét feladatait vázolta. Hangsúlyozta, hogy az Ipari Minisztérium létrehozásával együtt több szervezeti változás is végbemegy napjainkban. A kutatást is közelebb akarjuk vinni a termeléshez, s szó van az úgynevezett háttérintézmények ésszerű átszervezéséről. Ezek célja, hogy a leggazdaságosabb kereteket alakítsuk ki, az erőket hatékonyabban fogjuk össze, használjuk fel. Ez nem csupán a központi szervek, de minden üzem sajátos feladata is. Meg kell tanulni ésszerűbben gazdálkodni az idővel, foglalkozni kell a nem termelő apparátusi létszám ésszerű csökkentésével, hiszen az indokolatlanul magas improduktív munkaerő mind a döntésekre, mind a végrehajtásra kedvezőtlen hatással van. A szervezetek tökéletesítésével foglalkozni állandó és rendszeres feladat. Nálunk gondoskodni kell az emberről, de ez nem teheti a vezetőket bátortalanná ott, ahol lépni kell. A szervezési munka nehézsége, gondja működésre tervezték,- de a vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a Szaljut a továbbiakban is otthont adhat tartós űrexpedíciónak és látogató expedícióknak — noha eddig már 27 űrhajós dolgozott az űrlaboratóriumban. nem menthet fel senkit a tennivalók alól. Hazánkban ma egyidejű feladat növelni a gazdaság központi irányítási jogkörét és a vállalati önállóságot. Nincs ebben ellentmondás, hiszen a maga szintjén mindenkinek jobban kell dolgozni, intézkedni a jövőben. Az új minisztérium kötelessége egységes iparpolitikai koncepcióba foglalni a feladatokat, biztosítani a jobb munkához szükséges feltételeket, segíteni az ágazatok, általában az üzemek jobb együttműködését. Méhes Lajos felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy munkánkban még inkább egyesíteni kell a termelés műszaki, közgazdasági és társadalompolitikai oldalát. Olyan szakaszba érkeztünk — folytatta —, amikor a termelés növekedése elé az szabja a fő feltételt, hogy mit, mennyiért tudunk előállítani és tudunk-e jól értékesíteni. E követelményekhez felzárkózni fejlődésünk alapkérdése, igen fontos politikai kérdés is. Becsületesen szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy az ipari vezetés bizonyos területein elkényelmesedés tapasztalható. Egyesek a teljesítménytől függetlenül kérték és kapják az állami dotációs preferenciát. Nehéz változtatni a szemléleten, de szükséges. Ez teszi lehetővé a termékszerkezet korszerűsítését. A termékváltás iránt mind a világgazdaság, mind hazai ellátásunk magasabb követelményeket támaszt. Meg kell teremtenünk a szinkront a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerők között. Az Ipari Minisztériumnak is nagyobb hatással kell lenni a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére, az e területen lévő nagy tartalékaink kiaknázására. Ehhez is sok tekintetben szükséges változtatni a felfogást. A szocialista munkaverseny nagyszerű hagyományait ma úgy kell folytatnunk, hogy a munkahelyeken az legyen a legfontosabb: a napi munkaidőn belül szükséges a vállalt pluszt megteremteni. Ezt segítsék a vezetők intézkedéseikkel, teremtsék meg a jobb munkához szükséges feltételeket, majd az annak megfelelő bért is. Foglalkoznunk kell a munkaerővel, az anyaggal és az energiával való takarékosabb gazdálkodással. Ennek át kell menni a gyakorlatba. A jövőben még inkább vállalkoznunk kell az elemzésre és ezek alapján a megfelelő intézkedésre. Ebben van a mi nagy tartalékunk. Ezekre mozgósítva érhetjük el szép céljainkat. Ehhez kívánok sikereket megyéjük minden dolgozójának az Ipari Minisztérium vezetése nevében — mondotta befejezésül a miniszter. Méhes Lajos az esti órákban elutazott megyénkből. „Mindenki meghalt” — mondta Odette-nek — „az egész életem csak halottakból áll...” De azért mindig akadtak férfiak, mindig új férfiak, akik felbukkantak az életében. Az erőteljés olasz sztár, Raf Valloné volt az egyik. „Még Hugh Curnow életében” — mesélte Odette Miron —, „akarta Raf Valloné elcsábítani”. Ha egy hatvanas nő viszonyt kezd egy negyvenes férfival, abban az első pillantásra van valami visszataszító. Egy olyan hivatásszerűen szép nő számára, mint Marlene Dietrich is bók, jó megjelenésének és nem elhanyagolható attraktivitásának a bizonyítéka egy olyan férfi érdeklődése, aki minden ujjára tíz nőt kaphat. „Egy vacsora alatt a bal oldali szomszédja volt, és aszerint, amit a Madame nekem elmesélt, az olasz hevesen beleszeretett — mondja Madame Odette. „Én tudom, milyen bájos tud lenni, ha súlyt fektet rá .. .” Időzzünk el egy pillanatra, mielőtt követnénk Raf Vallonéhez Rómába, művészien megtartott szépségénél, melyről senki sem tud autentiku- sabban tájékoztatni, mint Madame Odette. „Marlene Dietrich soha nem vetette volna alá magát plasztikai műtétnek!” — kezdi. „Ez nem az ő stílusa egyáltalán — nem, ő úgy beszélt az öregedésről, mint egy megmásíthatatlan dologról, mely természetes — és humorral ...” Ha fürdőtt, nem rejtőzött el Odette elől, ellenkezőleg. „Ha mellette álltam, hogy bebugyoláljam á fürdőköpenyébe, nyugodtan szemlélte magát a tükörben, és azt mondta: „Nézze csak meg, hogy nézek ki. Mint egy öreg, hervadt tyúk! Egészen ráncos vagyok”. „És azután, — mondta Odette csadálattal —, a Madame nekiállt, hogy ismét „szép, fiatal lányt” csináljon magából”. „Mesés külsejének titka — egy átlátszó ragasztópapír! Ezzel fel és lehúzta a fejbőrét, míg minden ránc el nem tűnt! A ragasztópapírt a haja alá rejtette, és vastag alapozó sminket tett az arcára, és semmi mást, én mondom!” Mivel mindig sietett, — mondja Odette, — előfordult, hogy a smink alatt láthatóvá vált a ragasztópapír. „A barátai, akik mindig kíváncsiskodtak, néha bizonyára meglepődtek, de egyik sem volt olyan tapintatlan, hogy észrevegyen valamit is. Én Törökország február 1-től vízumkényszert vezet be a svéd állampolgárokra — jelentették be a török külügyminisztériumban. A Hürriyet című török napilap ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy az intézkedés válasz a sem mertem soha annyira bizalmas lenni, hogy szóljak róla...” Este, mikor Marlene visz- szavonult, letépte a ragasztópapírt, és ez ismét egy pár szál hajába került. „Mindig az volt a benyomásom, hogy egy rosszul megkopasztott tyúk áll előttem!” — mondja nevetve Odette. „Ugyanis már nem sok haj volt a fején, és az is nagyon vékony, — ezt jól elrejtette a parókái alatt. Egy fél tucat volt neki, mindegyik egyforma volt, halvány hamuszőke, egy londoni fodrász készítette őket, aki mindig felfrissítette aztán .. Marlene igazán szívtelenül kezelte a parókáit, elhajította valahová, ha hazaért, azután mindenfelé kereste. „Néha az ágy alatt Vagy bútordarab mögött találtam meg a parókáit!” De térjünk vissza Raf Vallonéhez, aki olasz tűzhányó módjára ostromolta virággal, édességgel és levelekkel, mígnem Marlene azt mondta Odette-nek: „A hét végén Rómába utazom, különben még megbolondul nekem”. Marlene Dietrich csengőén kacagott, mikor arról mesélt a bizalmasának, Odette Miron- nak, hogyan zajlott le a Raf Marlene Dietrich és Raf Valloné Vallonéval töltött szerelmi hét vége. „Tehát .megérkeztem Rómába, ragyogó arccal állt a repülőtéren, virággal, egy igazi férfi...” Raf Vallonét az ötvenes években világhírűvé tette a Silvana Manganóval forgatott „Keserű rizs” című film, Curzio Malaparte „Tiltott Krisztusa” és Marcel Carné „Thérese Raquin”-je. Klasz- szikus római arcú őstehetség volt, aki jogot és filozófiát tanult, majd először labdarúgósztár lett; Párizsban hely- lyel-közzel színházban is játszott. „Elvitt a lakására” — magyarázta Odette-nek — „azt hittem, kettesben leszünk ...” Mindez 1966-ban, esetleg 1967-ben lehetett. Madame Odette már nem tud pontosan visszaemlékezni az évszámra, de azt tudja, hogy akkor már Marlene utolsó szeretője, Hogh Curnow megvolt — csak éppen Ausztráliában. És Madame Dietrich „teljesen megzavarodott” a Raf Vallone-ügytől, melybe „inkább akarata ellenére keveredett, annak viharos ostromlása miatt”. (Folytatjuk) hasonló svéd lépésre. A lap nem zárja ki, hogy a vízum- rendszer Finnország részéről történt egyoldalú visszaállítása is megfelelő válaszintézkedést von maga után török részről. A Szaljut jubileuma Vízumkényszer Törökországban
