Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 30. Mamóka és a galambok (Császár Csaba felvétele) Mestervizsgával a lakosság ellátásáért Ötezer szolgáltató kisiparos Javult a kisipari szolgálta­tás megyénkben — közölték a KIOSZ megyei szervezeté­nél. A múlt évben 350-nel 5090-re növekedett az ilyen jogosítvánnyal rendelkezők száma. Többségük vidékre, Nyírbátor és Fehérgyarmat környékén váltott engedélyt. Lényegében már nincs is la­kosságszolgáltatási fehér folt, csupán néhány megyeszéli helyen lehetne változatosabb a kisipari ellátás. Tavaly mintegy 800 millió forint értékű munkát végez­tek a kisiparosok a lakosság­nak. Legtöbbet az építőipari ágazatban. De vannak kis­iparosok, akik a termelővál­lalat közvetítésével hiánycik­keket készítenek ipari üze­mek részére: kötőelemeket, gépalkatrészeket, faárukat és háztartási cikkeket. Ezek egy része közvetetten segíti a vál­lalatok exportnövelését. Jól szolgálják a lakosság szolgálatát az ilyen céllal épülő szolgáltatóházak. A kis­iparosok megyei szervezeté-, nek vezetősége saját erőből épített ilyet Nyíregyházán a Ságvári-telepen és Vaja nagy­községben. Ezekben tevé­kenykednek női és férfifod­rász, fényképész, cipész, koz­metikus, női szabó, órás, rá­dió-, televíziószerelő és ház-' tartási gépjavító kisiparosok. Sok helyen a tanács vagy a tsz segít helyiséget biztosí­tani a kisiparosnak. Nyíregyházi vetélkedők a legjobb 40 között Hősök városai, városok kősói Tizenötezer embert vonzott A zsűritagok egy kis álta­lános tájékoztatást adnak a versennyel kapcsolatban. Megtudjuk: az MSZBT Or­szágos Elnöksége, a SZOT és az Ország-Világ szerkesztő­sége hirdette meg a versenyt üzemekben működő MSZBT- tagcsoportok, illetve szocia­lista brigádok részére. Szá­mok bizonyítják, hogy or­szágszerte sokan lelkesednek a versenyért, összesen 265 MSZBT-tagcsoport 5119 szo­cialista brigádja nevezett a vetélkedősorozatra, tehát több mint 15 ezer embert vonzott asztalhoz a felhívás. A mos­tani vetélkedőről a legjobb két' csapat már az ország leg­jobb 40 csapata közé fog be­jutni. A középdöntőkben ugyanis negyven csapat méri össze tudását. A megyei döntő zsűrijének elnöke Vető Kálmán, az MSZBT Országos Elnökségé­nek főmunkatársa. Játékve­zető Agárdi Tamás riporter, akit a tévéből ismerhetünk. Barátok, munkatársak ülik körül a számozott asztalokat, nem nagy számú, de lelkes a szurkolósereg. A kérdés sorba jár Indul a vetélkedő, az egyes asztaltól kezdve sorba jár a kérdés. A mikrofon hosszú zsinórja szinte behálózza a versenyzőket. Ok azonban „kivágják” magukat még a nehéz kérdések hallatán, is. Egy-egy névhez egy-egy hős város nevét kell kapcsolni. Általában a második világ­háború hős katonáinak nevét mondja be a játékvezető, a versenyzőknek már „csak” az a dolguk, hogy mondják meg a város nevét. Némelyik csa­pat segítségre szorul. És a já­tékvezető segít is derültség közepette: „Annyit segítek, hogy ez a város hős város és szép város.” De hiszen mind­egyik az, amelyik itt szóba kerülhet. A második fordulóban a logikára és a játékosságra is A gépkocsik szinte elbarikádozzák a KPVDSZ nyíregy­házi művelődési házának bejáratát. Nagy érdeklődés előzi meg a Hősök városai, városok hősei című vetélkedősorozat megyei döntőjét. A háromfős csapatok számozott asztalnál ülnek, előttük fényesre csiszolt piros alma, érintetlen barna üvegekben Oázis. A játékvezető oldani akarja a kezdeti gör­csös buzgalmat, ezért ezt mondja: „Akkor lesz majd oldott a légkör, ha fogyasztják az almát, bontják az üvegeket”. Érthető az izgalom, hiszen a jelenlévő 15 csapat közül csak kettő jut tovább a középdöntőbe. szükség van. Egy lapon be kell satírozni a helyes vá­laszt. A harmadik forduló­ban nehéz és könnyebb kér­dést lehet választani. A ne­hezebb kérdésre természete­sen több pont jár. Az egyik nehéz kérdés lényege a kö­vetkező: ki írt könyvet a fegyverkovácsokról? Helye­sen válaszolják, hogy Gorkij. A másik kérdés: miről vált híressé egy' orosz vasutas? Ez a csapat is helyesen vá­laszol: arról, hogy a szociál­demokraták a lakásán tar­tották első kongresszusukat. A játékvezető kérésére la­zításul sorra bemutatkoznak a csapatok. A TITÁSZ csapa­tát három asszony alkotja: két fizikai dolgozó és egy la­boráns. A SZÁÉV csapatá­ban két művezető versenyez. Az 5. sz. Volán Vállalat csa­patát számviteli dolgozók, il­letve könyvelők alkotják. Utóbbiak azt mondják, hogy nemcsak a vetélkedőre, ha­nem a hasonló nehézségű év végi mérlegkészítésre is ké­szültek. Az ÉRDÉRT tuzséri csapatának mindhárom tagja fizikai munkás. Dupla vagy semmi A bemutatkozás után rejt­jelezett távirat szövegét kell megfejteni. Aztán nehéz kér­dések jönnek színházzal, biológiai kutatóintézettel és egyebekkel kapcsolatban. Vé­gül Dupla, vagy semmi cím­mel igen nehéz körkérdések következnek. Meglepő, min­denkinek fel is tűnik, hogy a ZÖLDÉRT vállalat csapata mindenre hajszálpontos vá­laszt ad, néha a játékvezető még be sem fejezi a kérdést, a ZÖLDÉRT-esek már kez­dik a válaszadást. Az eredményhirdetés a kö­vetkező: első a ZÖLDÉRT, második a MEZŐGÉP, har­madik a Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységé­nek csapata. A Dézsi László vezette MEZŐGÉP-es csa­patról kiderül: sokat készül­tek, jól ismerik a Szovjet­uniót. Dézsi Lászlóék. 1978- ban megnyerték: a Ki tud többet a Szovjetunióról című • országos vetélkedő döntőjét. Megyénk két legjobb csa­pata márciusban Nyíregyhá­zán a középdöntőben Borsod és Hajdú megye legjobb két csapatával méri össze tudá­sát. N. L. A VI. ötéves tervben a KI­OSZ megyei vezetősége to­vább bővíti a megyében a kisipar lakossági szolgáltatá­sát. Évente létszámukat több mint 200-zal tervezik növelni, főként üzemi munkaviszony­ban lévő, de szolgáltatói te­vékenységet is vállalókkal és nyugdíjasokkal. Leginkább olyan helyeken, ahol még hi­ányos az ellátottság személyi szolgáltatásokban: fodrász, szabó, cipész, asztalos és gép­jármű szakmákban. Tervezik a következő ötéves tervben további szolgáltató­házak építését, a KIOSZ me­gyei szervezete és helyi taná­csok közös beruházásában, a megye különböző helyein. Kedvező ez azért is, mert megszaporodott a mestervizs­gát tevő kisiparosok száma, akik szakszerűbb, gyorsabb és pontosabb munkát tudnak végezni. Míg korábban éven­te 50-en 60-an tettek mester- vizsgát, a múlt évben ezek száma megközelítette a 200- at. Idén is megkezdődtek már a mestervizsgák az autószere­lő és bádogos szakmákban. Jelenleg 250 ifjú tanul szak­mát kisiparosnál. Ezek több­sége — tapasztalat szerint — kisipari alkalmazottként dol­gozik két évig, utána mester- vizsgára jelentkezik; általuk tovább javul a lakossági szol­gáltatás a megyében. (ab) Mit írnak rólunk? MHSZ TARTALÉKOS KLUB A Magyar Honvédelmi Szövetség folyóirata, az MHSZ Élet 1980/12. száma ismertetőt közöl a nyíregyhá­zi Zalka Máté területi tarta­lékos klubról. A 87 tagot szám­láló klub Sóstón a nyári idő­szakban céllövöldét működ­tet, amellyel megteremtik az egész éves munkájuk anyagi alapját. A tagok rendszere­sen részt vesznek a THV- és a TLV-versenyeken. Értek el már első helyezést városi, megyei, sőt országos bajnok­ságon is. Egy éve patronál­ják a nyíregyházi gyors- és gépíróiskolát. Előadásokkal, lövészetek és honvédelmi dél­utánok szervezésével segítik az iskolai honvédelmi neve­lést. Ezenkívül patronálják a városi vezetőségnél induló sorköteles gépjármű-tanfo­lyamokat. zökkel ugyanúgy ellátják a diákotthonokat, mint az isko­lákat. ERDÖGAZDÄLKODÄS Az „Erdőgazdaság és fa­ipar” című szakfolyóirat 1980/12. száma összefoglalót közöl a műszaki hónap kere­tében tartott összejövetelről, melyen megyénk erdőgazdál­kodásának helyzetét vitatták meg. A témakörben tartott előadás többek között megál­lapítja, hogy a nagyobb erdő­területtel rendelkező tsz-ek jó példát mutatva mintasze­rűen gazdálkodnak, de több­ségük, kis, szétszórt erdőte­rületen nem képes racionális erdőgazdálkodást folytatni. Súlyós probléma még az er­dész' szakemberek hiánya. Szabolcs-Szatmár megye 132 termelőszövetkezetében 21 főt foglalkoztatnak az erdé­szeti üzemágban, ami ala­csony szám a megnőtt fel­adatokhoz képest. ZENEI NEVELÉS NEVELŐK TAPASZTALAT­CSERÉJE Az „Ének-zene tanítása” módszertani folyóirat 1980/5. száma elemző cikket közöl zenei nevelésünk helyzetéről. Megtudjuk, hogy a megye is­koláiban a szakos ellátottság alig éri el a 48%-ot. Mégis, e nehéz ellátottság az oktató­munkán nem látszik meg. Az alsó tagozatban szinte min­denütt megfelelő hallású és meg, hogy állami forrásokból hangú nevelő tanítja a tár­lód . társadalmai erők" mozgósí- gyat. A tárgyi feltételek ja- tasával ofyan tárgyi feltété- vultak. A legtöbb iskolában A közelmúltban Csongrád megyei pedagógus-küldött­ség járt megyénkben. Tapasz­talataikról Darvas Anna " ta­nár számol be testvérlapunk, a Délmagyarország hasáb­jain. Elismerőleg állapítja leket teremtettek igen sok iskolában, amelyet más me­gyék joggal megirigyelhetné­nek. Szabolcsban a diákott­honi nevelőmunkát elismerés és megbecsülés övezi, ami ab­ban is megnyilvánul, hogy módszertani anyaggal, tan­könyvvel, szemléltetőeszkö­próbálkoznak kabinetrend­szerű oktatással, ha nem is szaktanteremben, de egy' te­remben próbálják tárolni a legszükségesebb zenei felsze­reléseket. Sajnos kevés az is­kolákban a zenei szakkönyv, a tárggyal kapcsolatos mód­szertani könyv. Járműtolvajok a vádlottak padján Madácsi János napkori lakos az elmúlt év október 6-án délelőtt Nyíregyházán a dohánygyár udvaráról elvitt egy 5000 forintot érő Simson- kismotort. Motorozás közben a rendőrjárőr igazoltatta, s mivel Madácsi a motor szár­mazásáról elfogadható igazo­lással nem rendelkezett és előadása sem volt meggyőző, kénytelen volt elmondani az igazat. Az eljárás során a mo­tort jogos tulajdonosának visszaadták, a kár megtérült, a bíróság a jármű önkényes elvétele miatt Madácsi Jánost 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte és mellékbüntetésként 2000 forint pénzbüntetést sza­bott ki. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidő­re felfüggesztették. Lidák János nyírteleki la­kos az elmúlt év szeptember 14-én ittas állapotban a nyír­teleki italbolt elől lopta el V. József nyíteleki lakos kerék­párját a kormányon hagyott kézitáskával együtt. Másnap merészkedett csak a kerék­párra ülni, de öröme nem so­káig tartott, mert rendőrjárőr igazoltatta és kiderült a lo­pás. A kerékpárt és táskát visszakapta gazdája, Lidák Jánosra pedig 5250 forint pénzbüntetést szabtak ki. Részegen lopta el november 7-én este Nyírbátorban a Fáy-lakótelep egyik bérházá­nak lépcsőházából T. Sándor Babettáját Pál János 28 éves nyírgyulaji lakos. Szerencsére csak rövid utat sikerült mo­torral megtennie, mert igazol­tatták. A bíróság 4 hónap — végrehajtásában 2 évre fel­függesztett — szabadságvesz­tésre büntette és egy évre el­tiltotta a járművezetéstől. Egy 1500 forint értékű ke­rékpárt lopott október 18-án Nyírbátorban a Váci Mihály út egyik bérlakásának folyo­sójáról Krámli Ferenc 36 éves helybeli lakos. A büntetett előéletű Krámli 400 forintért eladta a lopott biciklit, de valódi tulajdonosa megismer­te, s a tolvaj a bíróság elé került. Krámli Ferencet — mint többszörös visszaesőt — 8 hónap börtönre ítélték. Többször volt már büntet­ve özvegy Popomájer Lajos- né 47 éves mátészalkai lakos, s bár még egy fél éve sincs, hogy legutóbbi büntetéséből szabadult, ez év január 20-án este újabb bűncselekményt követett el: a mátészalkai Halász étterem udvaráról el­lopott egy 2000 forint értékű kerékpárt. A kár megtérült, de a bíróság Popomájernéra — mint különös és többszö­rös visszaesőre — 10 hónap szabadságvesztést szabott ki és egy évre eltiltotta a köz­ügyektől. Valamennyi ítélet jogerős. KARAM BOL A legsúlyosabb közleke­dési baleseteknél gyakran közrejátszik, sőt sokszor, mint önálló ok szerepel az irányjelzés hely­telen alkalmazása. A KRESZ csak néhány sorban rendel­kezik az irányjelzéssel kap­csolatos szabályokról. Valójá­ban azonban több az amit tudni kell, s ezt igazolja saj­nos több súlyos baleset. Jellemző példaként lehet felidézni azt a kisvárdai bal­esetet, amelyet egy tehergép­kocsi vezetője okozott, mert az irányjelzés szabályairól csak keveset tudott. Az illető járművével folyamatos inde­xelés mellett úgy előzött egy hosszú, kerékpárosokból álló sort, hogy végig balra villo­gott, még a jobbra visszaté­réskor is. Aztán, mert nyom­ban ahhoz vá dülőút bejáratá­hoz érkezett, ahová be kellett fordulnia, a korábbi folyama­tos irányjélzés mellett be is kanyarodott. A tehergépkocsi vezetője abban a tévés hitben volt, hogy az ő folyamatos és hosz^ szán tartól bal irányú index­jelzése neki abszolút elsőbb­séget biztosít. így nem is ér­dekelte az őt követő, majd előzéséhez kezdő motorkerék­pár két utasának sorsa. A motorkerékpár vezetője pe­dig azt hitte, hogy a teher­gépkocsi vezetője, a kerékpá­rosok előzésének befejezte után elfelejtette indexe mű­ködését megszüntetni. Mind­ezek következményeként a motorkerékDár az eléje fordu­ló teherautó alá futott. Kell-e a baleset szomorú eredményét részletezni? Talán még plasztikusabb az a baleset, ami szintén Kisvár­dán történt, az előbbi hely közelében. A benzinkúttól egyik személygépkocsi vezető­je járművével a kijáraton tá­vozva (a régi 4 számú főútra) vissza akart térni a bejáraton ugyanoda, mert előbb rossz helyre állt, s nem kapott ben­zint. A jobbról érkező motor- kerékpáros látta ugyan az eléje szabályos jelzéssel ki­kanyarodó személygépkocsit, de arra semmiképpen nem számított, hogy egy feltankolt jármű a kijáraton távozva, a bejárathoz érve oda újra visz- szamegy. A személygépkocsi folyamatos indexét feledé- kenységnek ítélve a motor- kerékpárom előzésbe kezdett, és így belerohant az eléje ka­nyarodó személygépkocsiba. A korábbi cikkekben felho­zott balra kanyarodási és elő­zési szabálytalanságokhoz tár­suló irányjelzési mulasztások immár szinte kivédhetetlen okai a legsúlyosabb kimene­telű baleseteknek. Tragikomi- kuma az ilyen baleseteknek az. hogy az elkövetők rend­szerint a másik felet tartják felelősnek, magukat csak ál­dozatnak. Pedig ha tudnák, hogy az irányjelző készülék, irányvál­toztatási szándékunknak a közlekedő partnerekkel való közlésére szolgál, nem pedig azok beugratására. Vastör­vénnyé kell váljon, hogy egv ugyanazon index jelzéssel csak egy irányváltoztatás végezhe­tő él. Jó lenne megszokni, hogy az egyszerű előzéskor is csak addig jelezzünk balra, amíg az előzési oldalra, vagy sáv­ba nem kerülünk. Utána, mert már egyenesen haladunk, lo­gikus, hogy a bal irányjelzés­sel fel kell hagynunk. Ez csak félreértések és balesetek for­rása lehet. Ha ezután ismét irányt akarunk változtatni, kezdeni kell a jelzésadást elölről. Megszívlelendő tanács, hogy egy irányváltoztatását befeje­ző, de indexelését meg nem szüntető járművel szemben a legmélyebb bizalmatlanság gyanúja éljen minden előzni szándékozóban és érvényesül­jön a fokozott elővigyázatos­ság, a deffenzív vezetés elve. Ki kell kényszeríteni az ilyen gépjárművezetőtől, elsősorban hangjelzéssel, hogy valljon végül is színt. így elérhetjük, hogy nem fordul elénk, ille­tőleg az esetleg ,,úgyfelejtett” indexét visszaveszi. Nagyon súlyos baleset oko­zója volt a közelmúltban egy primitív jellegű irányjelzési szabálytalanság, amikor az egyik jobbra kanyarodni szán­dékozó nagy terjedelmű jár­mű vezetője az ív szükségsze­rű növelése végett előbb bal­ra húzódott — bár jobbra jel­zett — és így elébe hajtott a jelzésében bízó és előzésbe kezdő személygépkocsinak. A tudatlanság párosul ilyenkor a felelőtlenséggel, s követeli áldozatul a gyanútlan embe­rek életét. A z irányjelzés szigorú szabályainak mara-w déktalan betartása újabb nagy csoporttal csök­kentené a halálos és súlyos kimenetelű balesetek számát. Dr. Demeter Ferenc a megyei közlekedésbiztonsági tanács elnökségi tagja

Next

/
Thumbnails
Contents