Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

1981. január 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Érdekvédelem és kockázjrt Beszélgetés Pétervári Józseffel, az SZMT titkárával Mínusz 10 fokban építenek Záhonyt formálják Meggyesi László, Papp István a felvonóra pakolják a válasz­faltéglát. (Sisa István felvételei) Egy évre szóló politikai munkatervet fogadott el a napokban a szakszervezetek megyei tanácsa. Az idei ten­nivalókról beszélgettünk Pé­tervári Jószeffel, az SZMT titkárával. — Sajátos helyzet az idei, hiszen lezártunk egy évtize­det, befejeződött az V. ötéves tervidőszak, melynek során a változó körülmények nagy erőfeszítést kívántak me­gyénk dolgozóitól és kollek­tíváitól egyaránt — mondta többek között az SZMT tit­kára. A szakszervezeti moz­galom kötélességeinek összes­ségében eleget tett. A megye szakszervezeti mozgalma, a több, mint 150 ezer szervezett dolgozó cselekvőén támogatta a megye gazdaságpolitikai feladatainak megvalósítását. — Miként vesz részt a me­gye szakszervezeti mozgalma a Szabolcs-Szatmár előtt álló feladatok valóra váltásában? — A szakszervezeti moz­galom eszközeivel is a taka­rékosabb, fegyelmezettebb gazdálkodást kell segíteni. Ez új feladatokat ad a szakszer­vezeteknek is, mert több kez­deményezésre, nagyobb akti­vitásra van szükség. A válla­lati tervek megítélésénél, vé­leményezésénél a szakszerve­zeti szerveknek a problémák megoldására kell összpontosí­taniuk a figyelmet. Figyelni­ük kell például, hogy mi vál­tozik meg a munkarendben, a munkaidőben, a műszakbe­osztásban, a kollektívák ösz­zetételében, a tervek ered­ményeképpen a keresetekben, a kereseti arányokban. Tud­ni kell, hogy a gyártmány- szerkezet-változás, a tech­nológiamódosulás milyen vál­tozást igényel a szakmai kép­zettség színvonalában, ez milyen feladatot jelent a képzés, a továbbképzés terü­letén, a munkaerő-átcsopor­tosításnál. Ezeket előre fel kell mérni, illetve a várható hatásokat elemezni szüksé­ges. Külön ki kell emelnünk a még mindig újszerű szociál­politikai tervek készítésében történő részvétel fontosságát. Csak a reális lehetőségek, a hatékonyabb gazdálkodással megteremthető alapok figye­lembevételével lehet megha­tározni a fejlesztések nagysá­gát, mértékét. — Hangsúlyozni szükséges, hogy a vállalati tervekben jóváhagyott feladatok teljesí­tése csak a dolgozók cselekvő támogatásával érhető el. Ezt részben biztosítja a tervezés demokratizmusa, de feltétle­nül szükséges a tervek kisebb kollektívákra való lebontása, széles körű ismertetése. — Mindebben nagy szere­pe lehet a szocialista brigád­mozgalomnak ... — Feltétlenül. Az idei megnövekedett feladatok kü­lönösen igénylik a munkaver­senyben, a szocialista brigád­mozgalomban rejlő lehetősé­gek, tartalékok hasznosítását. A versenyben mindinkább a minőségi követelményeknek kell előtérbe kerülniük. Ma az a legfontosabb, hogy megmu­tassuk: lehet ésszerűen taka­rékoskodni az anyaggal, az energiával és nem utolsósor­ban az emberi munkával. Az egyik problémánk, hogy ma a vállalások személyre bontá­sa sok helyen nem történik meg, tehát nem mindenütt tudunk eljutni az egyes dol­gozókig. Ezért a vállalatok­nál, az üzemekben tevékeny­kedő szakszervezeteknek a tervezésben, de elsősorban a versenyre való mozgósításban a hangsúlyt az eddigieknél jobban az egyes dolgozókkal történő foglalkozásra kell he­lyezni. A vállalásoknál min­denkor konkrétságra, a telje­sítés mérhetőségére kell tö­rekedni. Azt szeretnénk elér­ni, hogy a szakmailag, politi­kailag jól képzett ember vál­jék példaképpé. Ez minde­nekelőtt jusson jobban kife­jezésre az anyagi, erkölcsi el­ismerésben. — A szakszervezetek külö­nösen sokat tehetnek a mun­kaversenyek szervezésével a termelési célok teljesítéséért. — Valóban jó lehetősége­ink vannak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a munka­verseny szervezése és irányí­tása a vállalati gazdasági ve­zetés és a szakszervezet együttes feladata. Ezzel kap­csolatosak gondjaink is; még nem mindenütt vált a mun­kaverseny a vállalati belső mechanizmys szerves részé­vé, a gazdasági vezetők mun­kaköri kötelességévé. — Ezekben a hetekben ke­rül sor a bérfejlesztésekre. Mi ezzel kapcsolatban az SZMT álláspontja? A szakszervezetek támo­gatnak minden olyan vál­lalati kezdeményezést, amely a bérek tökéletesebb, és főként a diferenciáltabb el­osztását, a jobb munkára való ösztönzést eredménye­zik. Elmondhatom, hogy a vállalatok bérpolitikájában esetenként túlzott óvatossá­got tapasztalunk. Ezzel nem érthetünk egyet, mert az 1980-as bérfejlesztési és ered­ménytervek túlteljesítése is azt igazolta, hogy a vállala­tok jelentős tartalékokkal rendelkeznek. Szeretnénk el­érni, hogy a szakszervezetek igényeljék, támogassák a gaz­dasági vezetők észerű kocká­zatvállalását. Érjék el, hogy a dinamikusan fejlődő vállala­tok az átlagot meghaladó mértékű bérfejlesztést ter­vezzenek és valósítsanak meg. Marik Sándor Foga van a télnek, de ez nem zavarja annyira az épí­tőket, hogy megakadályozná Záhony új arcának alakítását, formálását. Legfeljebb sűrűb­ben jár körbe a teáskupa, hogy az elgémberedő testben felfrissítse a vérkeringést. Baross Gábor nevét viseli az új utca, amit nyitottak. Meg­hosszabbították a Lenin ut­cát is. Át kell rajzolni hama­rosan a vasutasváros térké­pét. Újabb átadás májusban — Üj arca lesz a VI. ötéves tervben a településnek — mondja városnéző sétánk so­rán Csősz Béla. a nagy­községi pártbizottság titkára. — Tavaly 175 lakást adott át a Száév és a Kemév. Kará­csonykor valóságos népün­nepély volt nálunk. Sokan új otthonba költöztek. Mínusz 10 Celsius-fokot mutat a hőmérő higanyszála. Fittyet hánynak neki a se­gédmunkások, kőművesek. No, nem a külső falakon dol­goznak, hanem a belső fala­zást végzik. Épül a Baross ut­ca. Most 15 OTP-értékesítésű lakáson dolgoznak a Száév- esek. Ügy saccoljuk, nyolcvan­százalékos a készültségi fok. — Májusban tervezzük az átadását — mondja az egyik építőmunkás. — Ezek mellett az idén to­vábbi 80 lakás kerül átadás­ra; 56 lakás a Barátság Áru­ház szomszédságában épül. A Száév a kivitelezője, a 24 pe­dig a Lenin utcában. Ezt a Kemév építi — így a párt­titkár. Nagy a sürgés-forgás a Le­nin utcai építkezésen. Gyors- felvonó szállítja a téglát az emeletekre. Meggyesi László F áj, persze, hogy fáj a szívem egy kicsit a kutatóintézet utón. Legutóbb például szilveszter napján, sötétedéskor jutott eszembe megint a Nyíregyhá­zán lévő kutatóintézet, ahol én mint gyakornok, fehér kö­penyben dolgoztam egy te­nyérnyi- kis területen, iskolá- zottan is fizikai dolgozóként. A nyolcvanas esztendő nem­csak nyárra, hanem még az év fordulójára is tartogatott meglepetéseket. Máskor szé­gyennek számított volna, de most egészen másként fogták fel az emberek: az év utolsó napján is tartott a betakarí­tás. Kinn volt még vagy tíz hektárnyi kukorica a terüle­ten, legfeljebb a nemlétező helikopterrel lehetett volna megközelíteni. Ezért vártuk nagyon a fagyot, hogy kemé- nyedjék a föld. Mások már csinosították magukat a szil­veszteri mulatságra, amikor mi siettünk ki a határba, mert a kukoricabetakarításra érkezett kombájn egy óvatlan pillanatban megbillent és az orrát belefúrta a víztől ingo­ványos talajba. Ha azt kér­dezné, hogy mint a nyír­meggy esi Petőfi Tsz főágazat- vezetője mi a fenéért téblá- boltam ott szilveszter napján hétmérföldes gumicsizmában a gép körül, akkor erre csak és Papp István szolgálják ki a felvonót, az épületben vá­laszfalat rakó kőművesbrigá­dokat Rinkács István és Nagy Géza brigádvezetők irányít­ják. Tizenkét kőműves rakja a falat. Szinte itt él Egyed József, a művezető is. — Magunkat hajtjuk — mondja. — Szeretnénk, ha úgy köszöntene ránk a jó idő, hogy készen álljanak a válaszfalak, s átadhassuk a terepet a víz- és villanysze­relőknek. Május végére ezt a lakást is át kell adni. Forró tea, hidegben Szabó János kőműves, szakszervezeti bizalmi: — Én a szomszédból, Zsurk- ról járok át kerékpárral. Gé­za brigádjában dolgozom. Hajtani kell, de megvan a egyet mondhatok. Azt, hogy tíz hektár kukorica az IKR- ben -r- melynek taggazdasága a mienk — sem közömbös. Meg aztán non ember az, aki éppen akkor köt csokornyak­kendőt, amikor a beosztottjai azt sem tudják, élnek-e vagy halnak. Hát ezért maradtam kinn a határban pontosan ad­dig, amíg a gépet ki nem szabadítottuk a sár rabságá­ból. Persze, hogy nem jár öröm­táncot ilyenkor az ember fe­lesége. Én még csupán 36 éves vagyok, illik tehát nem elhanyagolni a családot. Ám van egy másik igazság is: ha szolgálatra szegődtünk, akkor legyünk erősek a nehézségeid leküzdésére. Megtörtént ná­lunk is, hogy a feleségem félt otthon maradni fiatal házas korunkban, amikor esti mű­szakon próbáltunk ki egy Rá- ba-Steigert. Vittem őt is ma­gammal, később nem győzött csodálkozni, hogy milyen áll­hatatosan dolgoznak a mi embereink. Erre nagyon sok példát pénzünk is. Ha hideg van, te­át iszunk. November óta va­gyunk itt. Előtte a tizennyolc lakást építettük. — Jó ütemben halad télen is a lakásépítés — nyugtázza Csősz Béla, a pb-titkár. Ja­vult a minőség. Csaknem ki­fogástalan már, amit két vál­lalat épít. No, azért szükség van még itt-ott a hiánypót­lásra, mert vagy az ajtózárak nem jók, vagy lehullott né­hány csempe, vagy a vízveze­tékkel van baj. De egyre ke­vesebb a kifogás — összegzi véleményét. Ha egykor Záhony vezetői díszpolgári címet alapítanak, valószínű ott lesz az első je­löltek sorában Egyed József. Ö az egyik legnépszerűbb em­ber a vasútvárosban. 1959. szeptember elseje óta él-dol- gozik a határ menti nagyköz­ségben. A Száévnél kezdte, onnan „szegődött” a Kemév- hez. Öröm villanygyújtáskor Épített gimnáziumot, ke­nyérgyárat, szolgáltatóházat, művelődési házat, munkás- szállót, járdákat, utakat, csa­tornákat, szennyvíztisztító telepet és a sok-sok otthont. — Örül a lelkem, amikor az új lakásokban meggyújtják a villanyt. Amíg a Száévnél dolgoztam 110 lakást építet­tem Záhonyban, a Kemévnél ugyanitt 1.79-et. összesen 289 Záhonyban épült lakásnak volt eddig mű­vezetője. Ök alakítják, formálják Záhony holnapi arcát. Farkas Kálmán tudnék felemlíteni. Közülük * csupán egyről essék szó: mint mondtam, a rossz időjárás miatt késett a betakarítás, temérdek kukorica maradt kint a határban. Sikerült szót érteni az asszonyokkal, a lá­nyokkal: ők vállalkoznak be­takarításra. S mint a mesé­ben, így is történt: az asszo­nyok, a lányok kézzel törték a fagyos termést. Ekkor le­hetett látni a nyírmeggyesi határban a szívbemarkoló ké­pet: a gyengébb nem képvi­selői vastagon bebugyolálva, valóságos jégmezőkön törték a kukoricát. Órákon át kinn állni a vastag jégen — ehhez nem kell külön magyarázat, még akkor sem, ha minden nap egy órával hamarabb ha­zaengedtük a szerencsétlen asszonyokat, lányokat. M ondtam, hogy elő-elő- tolakszanak a korábbi emlékek főiskoláról, kutatóintézetről, ahol egy te­nyérnyi parcellán csodát akartunk produkálni. Most mégis azt kell mondanom: itt Keresett a szemüveglencse Devizát hoznak A termelés 10 százalékos felfuttatása mellett, a gyárt­mányszerkezet jelentős vál­tozásával is számolnak a MOM mátészalkai gyárában. A korábbinál kevesebb víz­mérőt állítanak elő, a jármű- szerelvények mennyisége vi­szont valamelyest nő. A leg­nagyobb változás azonban a szemüveglencsék gyártásá­ban mutatkozik majd, egy- harmaddal gyártanak többet 1981-ben, mint egy évvel ko­rábban. A szemüveglencsék meny- nyiségi felfuttatása egyértel­műen a tőkés export növelé­sét szolgálja: 40—50 millió forintnak megfelelő devizát hoznak majd ezekkel az or­szágnak. A cél érdekében a MOM munkaerő-átcsoporto­sítást hajt végre. A gyártás növelésére egyéb­ként 15 millió forintos beru­házást is végrehajtanak. Kooperációs munkákat is keres, a gyár egyes gépcso­portokra: így lehetséges, hogy fröccsöntéssel is foglal­koznak majd. Az NSZK-ba pedig ugyancsak együttmű­ködés útján, objektívekhez szállítanak lencséket. Épületfa műem­lékekhez Tarpáról A megye termelőszövetke­zetei közül az egyik legna­gyobb erdészettel a tarpai Esze Tamás Tsz rendelkezik. A tölgy, fenyő és kőris érté­kes haszonfa, ipari alap­anyag, ez található a tarpai erdők nagy részében. Az er­dészet külön ágazat, a tele­pítés és kitermelés folyama­tos A fakitermelés terve 1980- :ra 4825 köbméter, volt, t en­nek nagy része értékes' tolgy- és kőrisrönk. Az ipari fa zö­mét a termelőszövetkezet a Dél-alföldi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnak értéke­síti (tavaly 722 köbmétert), de a saját fűrészüzemben is gyártanak készárut, parket­tát, épületfát. A famegmunkálás Tarpán ősi mesterség, régen díszes kapukat, gerendákat farag­tak, zsindelyt készítettek. A hajdani ipar folytatói nap­jainkban a hagyományokat azzal ápolják, hogy műemlé­kek helyreállításához készí­tenek épületfát. Tarpán mun­kálták a csarodai templom, a túristvándi vízi malom helyreállításához szükséges gerendákat. Ök készítik az ország értékes ipari műem­lékének (csak kettő van be­lőle), a tarpai szárazmalom­nak az újjáépítéséhez is a ge­rendákat, faanyagokat. is jól érzem magamat. Két- ezer-hatszáz hektáron terme­lünk évi 5 milliót, gyalog­munkásokkal és korszerű gé­pekkel. Volt, amikor három hónapig fizetést sem kaptunk, mert sorban állt a korábbi eladósodott tsz — de marad­tunk. Engemet szépen segítet­tek: házat építhettem, biztos állást kínáltak és adtak a fe­leségemnek; most már van két gyermekünk ... Tudom, ez így nagyon programszerű, hivatalos, de ez az igazság. Volt, amikor meg akartam szökni innen; előfordult, hogy a feleségem kérdezte, meddig bírom még; amikor láttam, hogy a kukoricát kombájnoló gép nyomán a jég alól szökő- kútszerűen tör fel a talajvíz, akkor megfordult a fejem­ben : kell ez neked, Csizmadia Pista. Élhetnél te könnyeb­ben, úrasabban, jobban a csa­ládodnak ... Igen, tudom én ezt, de nagy megtartó erő a gyalogmunkások ragaszkodá­sa. Főágazatvezetőt csináltak belőlem, mert bizonyára bíz­nak bennem. Erre csak egy­féleképpen lehet válaszolni: dolgozni, sose fogyó kedvvel, mások örömére is. Meg aztán: üzemmérnökké avattak Szar­vason — ezért mutatnom is kell valamit. Most tavasszal bőven lesz rá alkalom. A. S. A nyíregyházi Universi! elektroakusztikai gyárában külön­böző típusú és teljesítményű sztereoerősítőket gyártanak. Toronicza Gyula EBE típusú 40 wattos erősítő végfokozatát ellenőrzi. (Jávor L. felv.) A megnyitott új, Baross Gábor utca egy része. Á válasz

Next

/
Thumbnails
Contents