Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

1981. január 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyáregység és vidéke S zabolcs-Szatmár megye ipara jórészt gyáregy­ségekből áll, mi va­gyunk a „vidék” a főváros­ban, vagy másutt székelő törzsgyárak, központok sze­rint. Van, ahol ez a „vidék” csak földrajzi fogalom, de akad még hely, ahol ha ki­mondatlanul is, de valóban a szó talán lekicsinylő értelmé­ben használják a megjelölést. Ha végignézzük gyáregysé­geink sorát, könnyen kiderül, melyek azok, ahol az egyik és melyek, ahol a másik ér­telmezés érvényes. De tegyük hozzá, az utóbbi időben ta­pasztaltak alapján úgy tű­nik, hogy a pejoratív értel­mezés lekopóban van és a vi- dékiség elsősorban földrajzi fogalom. Igaz — így fogalmaztak Fehérgyarmaton, a METRI- POND-ban is —, ma már egyre inkább hallani, hogy a központ és a gyáregység egy­forma távolságra vannak egymástól, hogy kielégítőek, néha jók is a kapcsolatok és ritkább a panasz, hogy köz­pontiak rá sem néznek a vi­déki gyárra, pedig ez nemrég még gyakori volt. És ha „le” is jöttek a központokból — er­ről egy kisvárdai gyárban be­széltek —, inkább csak kirán­dulásnak volt minősíthető a látogatás, mert a dél körül érkezők a délutáni vonattal, vagy még sötétedés előtt ko­csival hazaindultak. Az anyagi és egyéb gondok elsősorban azoknál a gyá­raknál jelentkeznek, melyek nem újonnan épültek, hanem valamely apró üzemecske örökébe léptek, vagy mint Tiszaszalka, egy régi gépál­lomást kaptak meg. A több­ség ma még ilyen. Érthető, hogy ezek a gyárak vannak i legrosszabb helyzetben, mert ezeknél derül ki, hogy öltöző és fürdő is kellene, nagyobb, mint az eddigi, hi­szen többen vannak, mint va­A kad-e varázsszer az is­meretterjesztés „fehér foltjainak” felszámolá­sára? Ha csodaszert nem is, de igenlő szándékot kiolvas­hatunk a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat idei me­gyei munkaterVéből. Gondos tervezéssel, az ismeretátadás leghatásosabb eszközeivel el kell jutni a kisközségekbe, tanyai területekre is. Áltudo­mányos emelkedettségtől mentesen, közérthetően kell szólni az embereket legjobban foglalkoztató témákról. Az ismeretterjesztés szín­vonalának további emelése nehéz feladat, amit az egyes szakosztályok tudományáguk­nak megfelelően oldanak meg. Közös a tematikában az a felismerés, hogy azonos kér­dések más-más módon fog­lalkoztatják a társadalmi ré­tegeket, tehát azokról ennek figyelembevételével kell szólni. A társadalomtudomá­nyi-politikai ismeretterjesz­tésben például alapvető cél a kongresszusi határozatok elemzése. A szocialista élet­mód kérdésköre szintén ki­emelt. A termeket megtöltő hallgatóság a bonyolult nem­zetközi helyzet megértéséhez a korábbinál több segítséget vár. Az iskolán kívüli nyelvi nevelésből eddig is sokat vál­lalt magára a TIT. Tovább­fejleszti, szélesebb körben szervezi a termelést segítő üzemi nyelvoktatást. Ügy, hogy közben nem feledkez­nek meg a helyes magyar be­szédre nevelésről sem. Az irodalmi és művészeti isme­retterjesztő munkában a TIT- tagok a haladó kortárs világ- irodalmat népszerűsítik. A zenei programok összeállítá­sánál az idén a Bartók-évfor- duló a meghatározó. A szülők matematikai sza­badegyeteme is megerősítette a tudománybaráti körök lét- jogosultságát. A természettu­dományi ismeretterjesztésben elengedhetetlen ezeknek a formáknak további gyarapí­tása. gazdagítása. A mezőgaz­daság közgazdasági problé­laha, és új gép is jó volna, de előbb a központ kap, aztán a vidék, és akad gyárunk, hi­vatkozzunk megint Fehér- gyarmatra, ahol tökéletesen indokolt lenne egy új iroda­épület — nem volna luxus —, csak éppen ott a kérdés: mi­ből? F olytathatnánk a sort az anyagellátással, a belső kooperáció gondjaival, amikben ma még a gyáregy­ségek húzzák a rövidebbet. Itt álljunk azonban meg, an­nál is inkább, mert a törzs­gyárak, ha a kérdés felvető­dik, tulajdonképpen reálisnak látszó érvvel felelnek: „Ne­künk sincs fejlesztési ala­punk, nekünk sem telik erre, vagy arra, továbbá mi itt ter­meljük ki a több devizát.” Mondom, számokkal is iga­zolható mindez, azonban van egy bökkenő: a vidéki gyá­rakban is egyre több a kvali­fikált szakember, akik tud­nak annyit, mint távoli társa­ik, ám a fizetésen ez nem mindig látszik meg. Továbbá: megfelelőbb munkakörülmé­nyek hiányában ezek az üze­mek kevésbé lesznek képesek a még jobb munkára, noha erre a potenciális lehetőség sok helyütt már fellelhető. A munkaerő-gazdálkodás új rendje pedig azokon a he­lyeken, ahol az átlagosnál is kevesebbet tudnak adni, még azt a veszélyt is magában rejti, hogy az emberek oda mennek dolgozni, ahol jobb körülmények között, akár több munkával is, de többet kereshetnek. A gazdasági élet természe­tesen nem olyan, mint a csa­lád, de azért megkockáztat­ható a kérdés: nem lehetne atyaibban bánni a „leányvál­lalatokkal”, „fióküzemek­kel”? Ez végső soron nem csak a fiúnak, de'az atyának is jó lenne. Speidl Zoltán máit, az élelmiszer-gazdaság feladatait világíthatják meg a TIT át- és továbbképző tanfolyamai, melyek az idén nagyobb számban szerepel­nek majd a programokban. A különböző társadalmi ré­tegek és csoportok között a fizikai dolgozóknak eddig is az ismeretszerzés több for­máját kínálták: például az iskolai végzettség megszerzé­sét elősegítő, magánvizsgára felkészítő tanfolyamokat, elő­adássorozatokat, konzultáció­kat. Az idén a legtöbb elő­adás az életmóddal, világné­zettel, a természettudományos világképpel foglalkozik majd. A háztáji és kisegítő gazda­ságokban dolgozók tanfolya­mokon és szakkörökön kap­hatnak új szakmai ismerete­ket. Sikeres működésükhöz az szükséges, hogy az illeté­kes szervek összefogjanak a TIT-tel. N em lehet elég fiatalon bekapcsolódni a tudo­mányos ismeretszer­zésbe sem. Az ifjúsági klu­bokba is bekopognak a TIT- előadók. De csak megfelelő, a korosztályt érdeklő témá­val számíthatnak sikerre. A tanulók számára pedig a vál­tozó tantervi követelmények­hez igazodó rendezvények le­hetnek hasznosak. A szünidei szabadtéri, pihentető játékos ismerettepjesztő formákból sincs még elegendő. A díszítőművészeti, háztar­tási és a lakáskultúrával ösz- szefüggő témák a legvonzób­bak a nőknek. Ezek mellett a politikai és szakmai mű­veltséget gyarapító foglalko­zásokra is szükség van. A nyugdíjasok klubjaiban, ösz- szejövetelein az általuk fel­tárt igényeket elégítik majd ki. A tiszta szándék, a lehető­ségek reális számbavétele biz­tató: a közérthető és haté­kony ismeretterjesztéssel for­málódik a világszemléletünk, fejlődnek a mindennapi éle­tünkhöz szükséges ismerete­ink. Reszler Gábor Nem kell csodaszer Szovjet exportra készítenek vonalválasztó berendezést a nyíregyházi Universil elektroakusztikai gyárában. A képen: Bilecz Andrásné a külső műszer és jelfogó sáv vezetékeit szereli. (Jávor L. felv.) Kabay-emlékérmesek Szabolcsban „Ha van értelme..." Évente ketten kap­hatják meg a Ka- bay János-emlékérmet, mindig azok, akik a megye műszaki kultú­rájának fejlődéséért, az MTESZ jobb munká­jáért sokat tettek. 1980-as tevékenysé­gük alapján Szabó Je­nő, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára igazgatási és szervezési osztályve­zetője és Tóth Lajos, a SZÁÉV műszaki fő­mérnöke részesültek az elismerésben. Szabó Jenő: „Nem voltak tradíciók...” Akkor lett a Gépipari Tu­dományos Egyesület titkára 1971-ben, amikor az iparoso­dás is nagyobb mértékű lett, amikor odáig jutottunk, hogy célszerű lett a szakosodás. — Először csak a cél volt, ma pedig valóság: az egyesü­leti munkát az egész megyé­MIKOR BONYOLULT A PARAGRAFUS... | A megtagadott jutalom Közel hetven vállalatnál, üzemnél működik jelenleg a megyében jogsegélyszolgálat, amelyek évente körülbelül három és félezer alkalom­mal segítenek. Az ügyek egy része már az első intézkedés­nél megoldódik, de sok a bo­nyolult is. Ilyenkor az SZMT munkatársai is bekapcsolód­nak, a jogos ügyekben a bíró­ságnál is képviselik a dolgo­zókat. Ilyen esetekről beszél­gettünk Nagy Mihállyal, az SZMT politikai főmunkatár­sával. Ráomlott — bűnhődjék — Súlyos balesetet szenve­dett G. J., a nagykállói költ­ségvetési üzem gépkocsiveze­tője — veszi elő a vaskos ak- taköteget Nagy Mihály. — Rendszeresen járt egy homok­bányába, ahol maga is segí­tette a rakodást, amiért pénzt kapott. Egy alkalommal ráomlott a homokfal, csontja tört, munkaképessége mara­dandóan csökkent. A dolgozó munkaadójától kérte az el­maradt jövedelmet, de az át­lagkereset és a táppénz kö­zötti különbség kifizetésével is megelégedett volna —, ám a munkahely nem fizetett, mondván, körültekintőbben kellett volna eljárnia, s akkor nem történik baleset. Az ügy elmérgesedett, s a jogsegélyszolgálat vállalta a képviseletet. Különböző bíró­sági tárgyalásokon kiderült: a homokbányát nem ellen­őrizték, nem gondoskodtak a biztonságos munka feltételei­ről, a munkahely indokolat­lanul hárított minden felelős­séget a dolgozóra (annak el­lenére, hogy ő is hibázott). Az öt bírósági tárgyalást megért ügy anyagi számlája végül is 56 ezer forint lett, amit az üzemnek kellett ki­fizetni. A tanulság pedig, hogy a rendszeres ellenőrzés, a megelőzés minden munka­adó állandó felelősségét je­lenti. . .... • . , Kérni kell, vagy jár? A jubileumi és törzsgárda- jutalmak kifizetésével is gyakran foglalkoznak a jogse­gélyszolgálatnál. Jubileumi jutalom intézéséhez adtak ta­nácsot egy nyírteleki asszony­nak. A helyi termelőszövet­kezetből 28 évi munkavi­szony után ment nyugdíjba az illető. A nyugdíj-előkészítés időszakában jött rá, hogy megillette volna a jubileumi jutalom, s kérte annak kifi­zetését. A tsz vezetői elutasí­tották: mondván, elévült a kérése, nem fizethetnek. Ez azonban nem így van, hiszen a jubileumi jutalmat kérés nélkül, az esedékesség időpontjában a tsz-nek ki kellett volna fizetni. Továb­bi kérdés az is, hogy az év­tizedekig egy helyben dolgo­zó nyugdíjazásának idősza­kában 2—2,5 ezer forintos összeg megtagadásával miért keserítik meg régi, a szövet­kezet társadalmi életében is aktív munkatársuk napjait. Figyelmesebb, emberibb ma­gatartás kellene ilyenkor ... Ha önkényesen intézkednek... A Magyar Acélárugyár ti- szaszalkai gyáregységéből őrök' és portások tettek pa­naszt, mert megváltoztatták munkabeosztásukat, s nem lehetett „lecsúsztatni” a több­let munkaidőt sem — mint korábban. Pénzt ugyan fizet­tek, de csak egyszerű órabér­rel, bármilyen ünnepnapon is dolgoztak. Ez utóbbi módszert a fizetési szalagról utólag tud­ták meg. A vasasszakszer­vezetnél foglalkoztak a pa­nasszal, s megállapították: a panaszos dolgozókat fizikai munkakörben, több műszakos munkarendben foglalkoztat­ják. Ezért nemcsak órabérre, hanem műszakpótlékra is jo­gosultak. A szakszervezet értesítette a gyár központját is. Az igaz­gató példásan intézkedett: ki­fizették az elmaradt jogos összegeket, megszüntették az egyoldalú munkaügyi intéz­kedéseket és gondoskodtak a hasonló esetek megelőzéséről M. S. re kellett kiterjeszteni. Eb­ből az is következett, hogy el kellett vonatkoztatnom a munkahelyemtől, hiszen mint titkár, nem képviselhettem egy üzemet. A szakosztályok viszont már egy-egy válla­latra épülnek, az anyagmoz­gatási szakosztály bázisát például a HAFE adja. Szerinte a szakmai, de az emberi kapcsolatoknak is nagyszerű építője az egyesü­let, hiszen a legtávolibb szeg­letekben dolgozók ismerhetik itt meg egymást, és egymás munkáját. — Fontosak ezek a kapcso­latok — vélekedik —, mert itt műszaki tradíciók nem voltak, a műszaki értelmiség csak most kezd gyökeret verni. Tóth Lajos: „Lendítjük a szekeret.. A kivonatos életrajz sokat mond, mert nemcsak egy ember útját jelzi, egy felíve­lő korszakét is. Annyi történt csak Tóth Lajos életének négy évtizede alatt, hogy egy távolabbi vidéken, Szatmár- ököritón (akkor még így ne­vezték) született parasztgye­rek építészmérnök lett, vál­lalati vezető és szervező, va­lamint tudományos munká­jáért megtisztelő elismerést kapott. —* Miért kaptam a díjat? Sokan vagyunk, akik minden gond és nehézség ellenére is azért dolgozunk, hogy előre­lendítsük a szekeret, amelyi­ken mindnyájan ülünk. A kollektív munka elismerésé­nek is érzem a Kabay-érmet. Két évtizede munkása, tit­kára az Építőipari Tudomá­nyos Egyesületnek. Tagja az MTESZ elnökségének. — Az egyesület a szorosan vett szakmai tevékenység. Az elnökség a szintézis fó­ruma. Az egyesületi munkák összefüggnek, sok az érintke­zési pont. Az MTESZ fogja ezeket össze, s helyezi a nép- gazdasági, a megyei össze­függésekbe. Az egyesületi, az elnöksé­gi munka nyilván nagy le­terhelés. Erről így vélekedik: — Sok időt vesz el a tár­sadalmi munka, de mégsem nehéz. Ugyanis ha van a dol­goknak értelme, mindig más a mérce. S. Z. 4 tervosztály ajtaja résnyire kinyílt és Aposztolov, a kész­letnyilvántartási osztály munkatársa nézett be e helyiségbe. — Ide hallgass — szólí­totta meg Jordanovot, a főgazdászt —, nem tud­nál egy percre kijönni? — Miről van szó? — kérdezte szemmel látha­tóan elsápadva Jordanov. — Beszélni szeretnék veled — felelte komoran Aposztolov. — Remélem, vgn számomra néhány perced... — Most el vagyok fog­lalva ... motyogta Jorda­nov. — Tudod, egy sürgős jelentést... — Azt -akarod, hogy itt mindenki füle hallatára beszéljek veled? — szorí­totta ökölbe a kezét Aposztolov. — Ne kiabálj, ne kia­bálj, máris megyek. Me­gyek én, megyek, ne rán­gass a kezemnél fogva ... Hová vonszolsz? — Itt senki sem fog za­varni — mondta Aposzto­lov, és kulcsra zárta az iroda ajtaját. — A főnök ma nincs bent, úgyhogy nem kell sietnünk. — Je­lentőségtelj esen levetette zakóját, és^a főgazdászra meredt. — Sejted, hogy miről akarok veled elbe­szélgetni? — N-ne-nem — mo­tyogta Jordanov. — Ne hazudj! — för- medt rá Aposztolov, és el­kezdte felgyűrni az ing­ujját. — Nagyon jól ér­tesz te mindent. Vagy ta­lán azt hiszed, hogy sem­mit sem tudok a mester­kedéseidről? — A me-mesterkedése- imről? — motyogta a fö- gazdász. — Nem értem ... — Ne játszd itt tovább a hülyét! — Tivolit rá Aposztolov, és fenyegető­en Jordanov felé lépett. — Még egy kisgyerek szá­mára is világos, hogy ki írta azokat a névtelen le­veleket. És jól jegyezd meg, barátocskám, ha to­vább folytatod ezeket a „nem értem”-eket, majd másképp fogok beszélni veled. Remélem, emlék­szel még, hogy valaha bokszoltam? Nos, tagadsz még tovább is? A fögazdász két kezével körülfogta a fejét, mintha az ütések ellen védekez­ne, és úgy motyogta: — Én ... én ... bocsáss meg ... magam sem tu­dom, hogy történt... De, becsületszavamra, a leg­utolsó névtelen levelet két hónapja írtam ... két hó­napja írtam ... Esküszöm, soha többé ... — Hát éppen erről van szó. „Esküszöm”, „soha”... Azt hiszed, ez engem ki­elégít? — De ... kérjek, higgy nekem, magam sem tu­dom, hogyan történt, be­lém bújt az ördög ... — Az ördögök engem nem érdekelnek. Engem a te névtelen leveleid érde­kelnek. — De hiszen bevallot­tam ... Soha többé ... — Éppen erről van szó. Azt hiszed, idegeskedtem a leveleid miatt? Éppen az szomorít el, hogy abba­hagytad a lövöldözést ve­lük. Mi az, mit nézel úgy? Azt hiszed tréfálok? Csep­pet sem. Amíg szórtad rám a leveleket, folyton résen kellett lennem. El­sőként jöttem be, utolsó­ként mentem el. A főnö­köm már kézfogással üd­vözölt. Fizetésemelés le­hetőségéről célozgatott. Látom, mondta, hogy ezek a levelek csupa rágalmak. S aztán eltűntek a leve­lek, a te névtelen leveleid, és a főnököm olyan gya­núsan kérdezgeti: Mi van Aposztolov elvtárs, hogy többé nem írnak magá­ról? B. Kalajdzsiev •’T'ÜIiIäää® m m m • ■ • « 'M % • • m m " ————■— wmmmijk* WLT jHMH PUHRlr n -- ..................... L.1« »Xi. Névtelen levelek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents