Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 25. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Helsinkiben megkezdődnek az ifjúsági világfórum tanácskozásai — Az izraeli kormány bejelentése a választások idő előtt történő megtartásáról — Üjabb Palme-út Bagdadba és Teheránba KEDD: Ronald Reagant beiktatják elnöki hivatalába, Brezsnyev üdvözlő távirata — Az Algéria által közvetített iráni-amerikai megállapodás értelmében szabadon bocsátják a túszokat SZERDA: Üjabb viták Lengyelországban a szabad szombatok ügyéről, a kormány bírálja a nehéz helyzettel visszaélő csoportokat — A burmai külügyminiszter bangkoki és hanoi látogatása CSÜTÖRTÖK: A francia államfő Rómában — Súlyos politikai merényletek Észak-Irországban — A salvadori hazafiak taktikai visszavonulása és átcsoportosítása, hogy felkészülhessenek egy újabb offenzívára PÉNTEK: A Béke-világtanács ülése a Malgas fővárosban — A nemzetközi tiltakozás hatására Szöulban elállnak a Kim De Dzsung ellenzéki vezető kivégzésétől — Nyugat-Berlinben új kormányzó főpolgármestert választanak SZOMBAT: Előkészületek az iszlám országok szaúd-arábiai konferenciájára — A brit munkáspárt alapszabály-módosító tanácskozása. Á hét három kérdése O Mi jellemezte az új amerikai kormányzat első munkanapjait? Lezajlott a parádék, bálok és tűzijátékok napja: minden eddiginél látványosabb keretek között iktatták be hivatalába Ronald Reagant, az Egyesült Államok negyvenedik elnökét. S miközben Washington divattémája az állami kiadások szigorú visz- szafogása, a ceremóniák költségszámlája nyolcmillió dollárt tett ki, a négy évvel ezelőttinek éppen dupláját. Ám aligha ez a tény az egyetlen szemmel látható ellentmondás az új kormány startjánál. Ami a belpolitikát, a gazdaságpolitikát illeti, egyik fő célkitűzés' az elr- szabadult infláció megfékezése, viszont a beígért adó- csökkentés megvalósítása olaj lenne az infláció tüzére. Sok szó esik a költségvetési takarékosságról is, de ugyanakkor zöld utat kapnak a katonai kiadások, soha nem látott méreteket öltenek a fegyverkezési programokra szánt összegek. Az elnöki székfoglaló beszéd hagyományos kulcsszava ezúttal a „megújulás” volt, csakhogy nehéz megújulni a valóságos társadalmi szükségletek figyelembevétele nélkül. A külpolitikában erre a kezdeti időszakra inkább a puhatolózás, a lehetőségek felmérése a jellemző — az elnök telefonon váltott néhány szót fontosabb nyugateurópai szövetségeseivel, s közzétették a Fehér Ház várható vendégeinek listáját, az elkövetkező hetekre. Az elsőt Szöulból várják, s nyilván az elnökké vált tábornok-diktátor taktikai-kozme- tikázó lépéseként is értékelhető, hogy végül is elálltak Kim de Dzsung ellenzéki vezető kivégzésétől. A nagyarányú nemzetközi tiltakozás viharában eléggé kellemetlen lehetett volna egy olyan első díszvendég, aki egy politikai gyilkosság terhével érkezik ... A diplomáciai szokások szerint számos üdvözlő távirat érkezett az új elnök címére, s ezek között a legnagyobb érdeklődést Leonyid Brezsnyev mondatai váltották ki. (A szovjet álláspontot Andrej Gromiko is kifejtette a Kommunyszt hasábjain megjelent cikkében.) A moszkvai állásfoglalások a hogyan továbbra helyezik a hangsúlyt, s készségüket nyilvánítják a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ehhez azonban két fél szükséges, az eredményesség a washingtoni válaszon és magatartáson múlik. Hiszen a Szovjetunió messzemenően hajlandó, az ésszerű kompromisszumok jegyében, a fegyverzet korlátozására, a fegyverkezési verseny szabályozására és mérséklésére törekedni, ugyanakkor elveti a SALT újra tárgyalását, az egyoldalú amerikai kísérleteket az erőpolitikai zsarolásra, az egyensúly megingatására. Furcsa módon a Reagan- adminisztráció első külpolitikai ténykedése alig néhány perccel a beiktatás után — az Iránból szabadult amerikai túszok fogadása lett. Carter, aki a túszok kiszabadítója- ként szerette volna bearanyozni elnökségének utolsó óráit, csupán az új elnök megbízottjaként utazhatott a túszok wiesbadeni, átmeneti- erőgyűjtő állomására. Az ötvenkét amerikai hazatérése 444 nap után, rendezni látszott egy sokáig függőben lévő válságproblémát. Hiszen kezdettől fogva nyilvánvaló lehetett: - a túszszedés, s különösképpen eg/ nagykövetségi személyzet túszként történő tartása nem lehet eszköze a nemzetközi vitáknak. A teljes képhez tartozik azonban, hogy a nemzetközi szabályokba nem illeszthető iráni reakciót olyan amerikai akciók sora előzte meg, amely ugyancsak nem illeszthető a rendezett nemzetközi kapcsolatokba. © Miért kerül sor idő előtt választásokra Izraelben? Az izraeli rádió leghallgatottabb politikai adása a héten annak a nyolc miniszternek nyilatkozatát közvetítette — Dajantól Weizmanig —, akik otthagyták Begin kabinetjét. Az ügyes összeállítás sajátos hangkulisszákat alkalmazott: minden nyilatkozat végét egy becsapódó ajtó zaja jelezte. A pénzügyminiszter távozásával azután végleg bezárult a kormányzási lehetőségek kapuja. Begin koalíciója kisebbségbe került, s a szabályos novemberi időpont helyett júliusra hozták előre a választásokat. A miniszterelnök azért gondosan megválogatta ezt a dátumot. Egyrészt abban bízik, hogy a következő fél évben maradnak még manőverezési lehetőségei, másrészt július már iskolai szünet, amikor a külföldi utazások csúcsszezonja van, s az utazók tehát az urnáktól távollevők többsége, a tapasztalatok szerint, Begin ellenzékéből kerül ki. Előfordulhat még, hogy a munkáspárti szövetség egy bizalmi szavazással megpróbálja közelebb hozni az idő előtti választásokat, noha maga is szükségét érzi bizonyos felkészülési szakasznak, és szeretné látni Reagan közel-keleti politikájának konkrétabb körvonalait. Begin, mint a Camp David-i egyezség egyik aláírója, erre a formulára tesz — az ellenzék viszont a jordániai kártyára, és Husszein király közreműködésével szeretne rendezést elérni. Ilyen körülmények között nem mellékes, hogy Washington hajlandó-e nyíltan 1« lismerni Camp David csődjét, és taktikai váltást alkalmazni. Az izraeli választások természetesen belpolitikai témát képeznek (lásd az infláció világelsősége), de kétségtelen kapcsolatban állnak az eddigi és jövőbeni amerikai rendezési próbálkozásokkal, ebben az érzékeny válságtérségben ? © Miről tárgyal az isz- ám konferencia? Szinte órákkal a Szaúd- Arábiában sorra kerülő újabb iszlám konferencia előtt még teljesen képlékeny az értekezleten részt vevők s a napirendi pontok száma. A negyvenkét iszlám ország tanácskozásának különös jelentőséget ad, hogy a legutóbbi arab csúcs csonkára sikerült Ammanban, s úgy tűnhet, e szélesebb keret új lehetőségeket ad tárgyalásaiknak. Csakhogy az iszlám világban viszonylag új elem és megosztó tényező Irak háborúja Iránnal; visszatetszést kelthet több jobboldali rendszer beavatkozási kísérlete a népi Afganisztán belügyeibe; s adódnak más törésvonalak is. így vált kérdésessé, hogy a harctereken szemben álló felek megjelennek-e a konferencián. Teherán helyzetét az is kényessé teszi, hogy a házigazda Szaúd-Arábia határozottan Bagdadot támogatja. S vajon a szakadást okozó ellentétek helyett sikerül-e olyan közös érdekű, antiimperialista tartalmú követeléseket helyezni a középpontba, mint a Jeruzsálem bekebelezését célzó döntés elítélése, a palesztinokkal való szolidaritás? Mindez közvetlenül a konferencia küszöbén is kérdőjelként magasodik s a választ nehéz látni. Réti Ervin A Maus-akcié HORTHY MIKLÓS BALUL SIKERÜLT kiugrási akcióján ban fontos szerepet játszott, hogy még a fegyverszünetet bejelentő kormányzói proklamáció elhangzása előtt a Gestapo elrabolta ifj. Horthy Miklóst és az ő sorsával zsarolta a következő napi alkotmányos alkudozásokon az államfőt. Hosszú ideig úgy tudták, hogy a kormányzó fiának és Tito megbízottainak tárgyalásairól árulás folytán szerzett tudomást a Magyar- országot megszállva tartó hitleristák titkosszolgálata. 1964- ben aztán a csehszlovák— nyugatnémet határon húzódó Sumava hegység egyik tavában vízmentesen lezárt ládákra bukkantak, s egyikükben egy „Unternehmen Maus” — vagyis „Egérakció” feliratot viselő irattartóra. Az akció gondosan összegyűjtött és rendszerezett okmányait a hírszerzőiskola tananyagául szánta az RSHA, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. számú, külföldi hírszerzéssel foglalkozó osztálya. És egyértelműen bizonyítja, hogy ifjú Horthy Miklós soha nem Tito megbízottaival, hanem kezdettől fogva a Gestapo ügynökeivel tárgyalt. S hírszerző nyelven szólva egy „játszma” áldozata lett. Miután 1944. szeptember 10-én már a finnek is letették a fegyvert, apja megbízásából ifjú Horthy Miklós Tito útján kapcsolatot igyekezett teremteni a szövetségesekkel. A család egyik bizalmasa, Bornemissza Félix, egykori császári és királyi tengerészkapitány, akkor a Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezérigazgatója hozta össze a kormányzó fiát Pejacsevich- csel, a fasiszta horvát állam budapesti követségének tanácsosával. Szlavóniai birtokainak környékén jugoszláv partizánok tevékenykedtek, ezért vele üzentek Titóéknak: küldjenek megbízottat Budapestre. Pejacsevichet 89-es szám alatt ügynökeként tartotta nyilván a budapesti hitlerista hírszerzés, amelyet Magyarországon egy bizonyos dr. Wilhelm Höttl, rendkívül tehetséges és ambiciózus fiatalember irányított. Pejacse- vich jelentése után ő vette kezébe az ügyet. Budapesten a belgrádi Ges- tapo-központ egyik tolmácsa jelentkezett kapcsolatfelvételre, majd egy Modercin nevű szerb hazaáruló, az ottani német zsoldban álló alakulat őrnagya jelent meg a magyar fővárosban, mint „Tito megbízottja”. Kitünően beszélt németül, azt állította magáról, hogy a monarchia hadseregében kezdte pályafutását, mint főhadnagy. Hamis iratai Petricic névre szóltak. A Sumava hegység tavából előkerült titkos aktában található jelentés leírja, hogy Peti'icic-Modercin 1944. szeptember 21-én este találkozott Horthy Miklóssal, a Szabadkikötő Eskü tér 3. szám alatti irodájában. Ugyanott, ahol jó három héttel később a kormányzó fiát és vele Bornemisszát is a Gestapo letartóztatta. A beszélgetés során a kormányzó fia sok mindenről beszélt, s hangsúlyozta, hogy ő „mindig demokrata” volt. A Gestapo megbízottja alig tudta a szózuhatagot félbeszakítani. Megbízóinak értékelése szerint hibázott, túljátszottá a kommunista szerepét és ezzel elriasztotta partnerét. Azt az ajánlatát, hogy szeptember 24-én Péter- váradon találkozhat dr. Ri- bárral, a jugoszláv felszaba- dítási kormány elnökével, az ifjabb Horthy azzal utasította el, hogy az időpont túl közeli, ilyen gyorsan ő „nem tud átfordulni”. A holtpontra került játszmát a Gestapónak mégis sikerült folytatnia. Miután Bel- grádban hamis szerb nyelvű iratokat, meghatalmazást és tárgyalási platformot szerkesztettek a jugoszláv népi felszabadítási hadsereg nevében, s azokkal ellátva a 8230-as számú ügynökét Budapestre küldte. Az újabb provokátort a már „megbízható” Petric-Modercin vitte el Bornemissza Félixhez. Iratai szerint Ivan A. Siblnek nevezte magát, aki alezredesként a 10. partizántörzs politikai biztosa. Ö is kapott magyarországi mozgása megkönnyítésére Szabadkikötő igazolványt, Horvát Iván névre. És még érkezése napján értesítették, hogy másnap, október 15-én reggel 9 órakor várja őt Bornemissza irodájában ifjú Horthy Miklós. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a Gestapo meddig folytatja a játékot. Többfajta elképzelést latolgattak. Az egyik szerint ifjú Horthyt rá kell venni, hogy meghatalmazottat indítson útnak Tito táborába, kísérőként a Gestapo a maga emberét adta volna mellé, aki ily módon beférkőzhetett volna a partizánok táborába. Sőt, alkalmasint, a főparancsnok közelébe jutva, merényletet is kísérelhetett volna meg ellene. Mivel azonban időközben Höttl és irodája olyan értesülések birtokába jutottak, hogy a kormányzó valószínűleg még október 15- én bejelenti szakítását a német szövetséggel, úgy döntöttek, hogy a Horthy-fiút letartóztatják, s életével, sorsával zsarolják majd apját. ÍGY IS TÖRTÉNT, a Maus- akció október 15-én reggel a történelemből ismert módon fejeződött be. A hitlerista hírszerzés számára eredményesen. A jelentés négy pontba foglalta össze, miért volt hasznos az akció a Német Birodalom számára: ,,a) Sikerült tényekkel bizonyítani: az állami vezető körök komolyan foglalkoznak azzal, hogy kapcsolatba kerüljenek Titó- val, b) Sikerült elhárítani, hogy Horthy más utakon keressen összeköttetést Titóval, c) Csupán e játszma alapján sikerülhetett ifjú Horthyt, a kapott parancsnak megfelelően letartóztatni, d) A kormányzót, akit fiának eltűnése rendkívül nyugtalanított, október' 15-én rá lehetett venni, hogy idő előtt mondja be a rádióba kapitulációs nyilatkozatát, mielőtt még a szükséges előkészületeket megtette volna”. Pintér István Hass, alkoss, gyarapíts! A vállalkozás: kötelező! o A népgazdaság VI. ötéves terve — mint ez az előző folytatásokból is kitűnt — elsősorban nem mennyiségi feladatokat, részletes, az ágazatoknak, vállalatoknak vagy a megyékben pontosan megcímzett — fejlesztési vagy termelési célokat ír elő, hanem valamennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számára ugyanazt a gazdálkodás egészét vezérlő, számsorokkal nehezen kifejezhető összetett követelményrendszert. A népgazdaság mai fejlettségi szintjén, a szükséges feladatok megoldásához más módon kellett felvázolni a teendőket. A fő célok és azok eléréséhez a reálisan választható legfontosabb eszközök tisztázása után célszerű volt a munkában, a gondolkodásban, a részletek kimunkálásában a vállalati, helyi vezetésnek és kollektíváknak nagyfokú önállóságot teremteni. A tervtörvényben lefektetett célok és a végrehajtás nagyobb önállósága mégsem mond ellent egymásnak. A célok önmagukban szabályoznak, vezérlik a gazdálkodást. Általános cél: az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése. Konkrét cél: a hatékonyság javítása, ami valamennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számára kikerülhetetlen feladat. A terv megszabja a hatékonyság fejlesztésének szükséges mértékét is: e szerint a népgazdaságban öt év alatt 20 százalékkal kell javulnia a termelékenységnek, s emellett oly mértékben kell javítani az eszköz- gazdálkodást, hogy az élő- és holtmunka-ráfordítások együttes hatékonysága 12 százalékkal emelkedjen (az utóbbi öt évben elért 8 százalékkal szemben). A terv előírja, hogy jelentősen kell csökkenteni az anyag- és energiafelhasználást, mérsékelni kell a termelés és a kereskedelem készletigényét. El kell érni, hogy egy százaléknyi nemzeti jövedelemhez csupán 0,6 —0,7 százaléknyi energianövekedés és 0,7—0,8 százalékos készletemelkedés párosuljon. (Az elmúlt öt évben az energiafelhasználás a nemzeti jövedelemmel azonos ütemben, a készletek pedig gyorsabban nőttek.) A hatékonyság fejlesztése érdekében valószínűleg mindenütt más-más megoldás kínálkozik a legcélszerűbbnek. A terv azért nyújt a gazdálkodás számára széles mozgásteret, hogy a társadalmi munkamegosztás minden területén, mindenkinek legyen módja kezdeményezni, dönteni, cselekedni, szervezni — a hatékonyság, az ésszerűség, a versenyképesség érdekében. A nagyobb önállóság: nagyobb felelősség is. A növekvő felelősségnek már a tanácsi, vállalati tervek ösz- szeállításának időszakában maradéktalanul kell érvényesülnie. A középtávú tanácsi, vállalati terveket 1981 első félévének végéig kell elkészíteni. Ezekben a tervekben természetesen a népgazdasági tervnél sokkal konkrétabb, részletesebb célokat kell megfogalmazni. Az ország előtt álló általános célok elérését reálisan, csakis a vállalatok konkrét középtávú tervei alapozhatják meg: az ezekben megfogalmazott helyi, konkrét cselekvési programokkal. A tanácsi tervekben az életkörülmények javításának konkrét, helyi programját kell felvázolni. Fontos, hogy a tanácsi gazdálkodásban tervezett takarékosság azonban — ezen a területen is — ésszerű gazdálkodást jelentsen, nehogy egy-egy helyi „spórolós” intézkedés fékezze az életkörülmények javításának általános programját. Az út, a közművek, a közlekedés, a bolthálózat, a telefonnal való ellátottság színvonala, karbantartása lényegesen befolyásolja a termelés eredményességének alakulását is. A körültekintő, felelősségteli és bátran kezdeményező helyi, vállalati tervezés, és az ebben foglaltak következetes végrehajtása a további fejlődésnek „pótlólagos” erőforrása lehet. Ahol ezt a „pótlólagos” erőforrást képesek kihasználni, ott bizonyosak lehetnek abban, hogy a nagyobb önállósággal valóban élni is tudtak. Az önálló, bátor kezdeményezés persze eddig sem volt tiltott a vállalatok számára. A vállalatok egy része azonban mégis inkább a biztosabbnak tűnő, de megszokott gazdálkodás folytatása mellett maradt, 1979— 1980-ig így is megtalálta a számítását. A VI. ötéves tervhez csatlakozó szabályozó rendszer és az érvényben lévő hitelpolitikai elvek azonban az egy helyben topor- gó, az állami segítségre számító gazdálkodói magatartásnak többé nem kedveznek. A szabályozó rendszer, s a hitelezési gyakorlat ma már egyaránt a bátrabban kezdeményező, eredményeket felmutató vállalatokat segíti. Egyértelműen érvényesül tehát az a törekvés, hogy ne csak mód legyen önállóbban dolgozni, hanem ez legyen a legkifizetődőbb is. A következő években tehát ennek megfelelően ott lesz nagyobb a kockázat, ahol nem akarnak kockáztatni. Még pontosabban: ahol nem vállalják a felelősséget. A z efféle, a túl óvatos gazdálkodói magatartás fenntartása nehéz lesz azért is, mert a gazdaságirányítás intézményi rendszerének korszerűsítésével például az ágazati minisztériumok összevonásával, lényegesen csökken annak lehetősége, hogy a vállalatra tartozó fejlesztési, termelési, munkaerő-gazdálkodási döntésekben — a minisztérium mögé bújhassanak. Gerencsér Ferenc yi FfiV^íirTlvI^
