Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
1981. január 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Egy fogalom átváltozása n munkaerő közvetítésének új rendje nagyon hamar az érdeklődés középpontjába került. Kimondták, a munkahely megváltoztatása nem eretnekség, nem vándormadárság. Immáron teljesen érthető, ha valaki a jót felcseréli jobbért, vagy netán éppen egy rosz- szat kedvezőbbért. Mindez így logikus. Voltak persze aggódó vélemények is. Ezek nem a munkaerő mobilitásának jó vagy rossz gazdasági hatása miatt nyugtalankodtak, hanem egészen egyéni kérdéseket vetettek fel. Azt nevezetesen, mi is lesz most a törzsgárdaság- gal? Mi tagadás, van ebben a kérdésben is valami, így hát érdemes szólni róla. Sokfelé vált divattá, hogy egy-egy vállalatnál, üzemben sok évig, évtizedig dolgozót csupán azért tartják becsben, mert hosszú ideje van ott, ahol. Pedig ha az ember a dolgok mélyére nézett, kiderült: a hűségesek egy — igaz, szerencsére kisebb — része lényegében nem más, mint vállalkozni nem merő, sokszor közepes munkaerő, aki jó kis kényelmes és puha fészket épített egy munkahelyen. Többletet nem produkált, másoktól lemaradt, de élvezte azt a nimbuszt, ami éveit körülvette. A mostani rendelkezés után bizonyosan országszerte lesz mozgás. Lesz, mégpedig értelmes. A gyenge munkahelyek elvesztik majd embereiket, kínálata, következésképp válogatási lehetősége lesz a jól gazdálkodónak. A többre törekvők elhagyják az állóvizeket, s a vándormadárság nem lesz rájuk sütött bélyeg. A munkaerő statikus állapotáról ugyanis bebizonyosodott, gátja a termelésnek, fejlődésnek. Az egészséges mozgás jobb rendező elv, mint bármilyen művi közvetítés. A kereslet és kínálat törvénye teremthet csupán rendet. Átértékelődik ezzel a törzsgárda fogalma is. Biztosan akad hely, ahol a jó szervezés, a nagyszerű munka ereje tartja meg a dolgozót, ott értéket kap. Másutt viszont kiderülhet: a korral haladni nem tudás, a kevés szakismeret önmagában kevés. B. L, Vizsgázott kocsisok Nem akartam hinni a fülemnek, amikor U. Szeles András, a tuzséri Rákóczi Tsz elnöke azt újságolta, hogy fogathajtó KRESZ-tan- folyamot szerveztek, öt héten keresztül negyvenöt kocsis ismerkedett a közlekedési szabályokkal. Vizsgáztak a kocsisok, fogathajtási engedélyt kaptak. Traktorosbizonyitvánnyal ma szinte már csak a szántóföldön lehet megélni. Hamarosan már ott sem. A tsz elnöke mondta: „Egy jól képzett traktorosnak rendelkeznie kell ma már növényvédő szakmunkás, de legalább betanított munkás bizonyítvánnyal is. Csak úgy permetezhet a gyümölcsösben”. Ismernie kell a traktorosnak is a vegyszereket, a mérgeket. Most félszáz ilyen, két szakmával rendelkező traktorosa van a tuzséri közös gazdaságnak. S azt mondják ez is kevés. Az elkészített VI. ötéves tervben 107 szakmunkás képzéséről kell gondoskodni- ok. Ezek 70 százaléka rendelkezik majd két, vagy három szakmával. Fejlődésünk intenzív szakaszában hamarosan reális igény a több szakmához értő munkás. Ezt követeli a hatékonyabb munka. Néhol követelményként fogalmazzák meg a vállalatok vezetői, igazgatók, elnökök is. Kovács Sándor, a politextil nagyhalászi gyárának igazgatója említette: „Szálhúzó modern gépeinken általában olyan munkások dolgoznak, akik nem csupán kezelik azokat. Rendelkeznek elektroműszerész, gépkezelő és lakatos képesítéssel is.” Ilyen szakmunkások aligha jönnek zavarba, ha a gyárban, a gazdaságban átszervezésre, munkaerő-átcsoportosításra kerül sor. A termékszerkezet-váltás, az átállások az új termékek gyártására pedig egyenesen bizonyítják: előnyben vannak a több szakmával rendelkező munkások. Márton János, a Ke- mecsei Állami Gazdaság tapasztalt műhelyvezetője mondta: „A több szakmához értőknek különösen ilyenkor, a téli gépjavítások idején látjuk nagy hasznát. Nem kell megállni bizonyos munkával, várni szerelőre, lakatosra, hegesztőre.” F. K. Todorka Vilcseva: Mindenki a helyén Popatanoszov tervfelelős felébredt, és nagy nehezen az órára sandított. A feje úgy zúgott, mint a harang, kiszáradt nyelve alig fért el a szájában. „Istenem — gondolta szomorúan Popatanoszov —, hát így kikészültem volna a főkönyvelő névnapján?” Kilenc óra volt — elaludt. Be kéne tán telefonálni... Feltárcsázta a számot, és a kagylóban meghallotta az igazgató titkárnőjének a hangját. — Az igazgató bent van? — kérdezte rekedt hangon. — Ki keresi? — A központból... — Tudja ... Angelov elvtárs most a ... műhelyben van. — Akkor kapcsolja a főmérnököt. — Sajnos, ő értekezleten van. — És a főkönyvelő? — Elment a bankba. — Akkor kapcsolja, kérem, a tervosztályt. — Tessék, kérem. — Halló, itt a tervosztály — hallotta a titkárnő hangját. — Az osztályvezetőt kérem — suttogta rekedten Popatanoszov. — A minisztériumban van. — És a helyettese? — A megyén van. — És ki van bent az osztályon? — Popatanoszov tervfelelős, de ő most értekezletet tart. Popatanoszov elmosolyodott, és a fejére húzta a takarót. A kölcsönös segélynyújtás úgy működik, mint egy automata. (Juhász László fordítása) Pártmunka a tanyán Egyetértésben, két megyébil Hég a részletes megyei térképen sem található Kovács-tanya. Pedig jó kövesút vezet idáig és még tovább is, a hajdúvárosokba. Az egyformán sorakozó szolgálati lakásokban félszá- zan laknak. De 164-en végeznek kemény munkát: a járás, egyik „éléstára” a tanya és körzete, ahonnan jelentős mennyiségű hús, tej és gyümölcs kerül a fogyasztókhoz. Hajdúdorog közelebb van ide, mint az igazgatási központ, Üjfehértó. Szabolcsi és hajdúsági munkások, értelmiségiek jó egyetértésben dolgoznak itt, munkakönyvük a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság központjában található. Az ingázó titkár Nordic Gábor, a parányi település pártalapszervezeté- nek titkára Balmazújvároson született, fiatal korában, az 50-es években a mezőgazda- sági akadémia elvégzése után állattenyésztő volt a Hortobágyon. Kölcsönnel Ebesen épített családi otthont, de szolgálati érdekből áthelyezték a tangazdaság kerületének jogelődjéhez, az Üjfehér- tói Állami Gazdaságba. Azóta is Ebesről ingázik naponta. A tanyai pártalapszerve- zetnek 1957 óta titkára. 1959 óta tagja a nyíregyházi járási pártbizottságnak. Tősgyökeres hajdúsági ember létére munkájával, társadalmi munkájával segíti a tanyát, a tangazdaságot, az egész járást. — Még tovább is lehetne fokozni. Segítem a megyét és az országot. De hiszen mindenki ezt teszi, aki dolgozik. Sem a termelőmunkában, sem a mozgalmi munkában nem lehet kettéosztani, hogy te szabolcsi vagy, te meg haj- dúsi. A központi és a helyi határozatok mindenkire egyformán vonatkoznak. Mi ezt már természetesnek is vesz- szük a tanyán, illetve a tangazdaság kerületében. Harmincegy fős pártalapszerve- zetünk hét tagja Kálmánhá- zán, Alsósimán, illetve az ottani tanyákon él és dolgozik. Mégis közel vagyunk egymáshoz, mindig elérjük egymást, ha kell. Emberközelben végzik itt a pártmunkát, kevés adminisztrációval, nem hivatali módon. » — Valóban így van. Mindent megbeszélünk az emberekkel, sok mindent a pár- tonkívüliekkel is. Talán azért, mert jobban egymásra vagyunk utalva, meg nálunk nem olyan rohanó az élet, mint városon. Mi mindent tudunk egymásról. Még azt is, hogy milyen volt a gyerekek félévi bizonyítványa. Ha tudunk, a továbbtanuláshoz, a munkába álláshoz is segítséget adunk. Pártalap- szervezetünk egyébként nemcsak a tanyai embereknek, az újfehértói tanácsnak is aktív segítséget nyújt. A jó kapcsolatra jellemző, hogy a tanácselnök karácsony előtt nevemre szólóan borítékban elküldte a nagyközség VI. ötéves tervét. Akárcsak városon Nem kétséges, hogy a terv megvalósításához a Kovácstanyaiak is hozzájárulnak. Posta János takarmányos- traktorosnak például személyes érdeke is fűződik a nagyközség fejlődéséhez, hiszen ott lakik. De szívesebben beszél a tanyai életről. Egy friss földhányást és egy fényesen új kerítést mutat, majd ezt mondja: — Az egyik tanyai lakos háza előtt nagy volt a gödör, kapubejárót csináltunk neki. Egy másik fát vett, géppel felfűrészeltük a fáját, abból lett az új kerítés. Rádolgozunk ha kell, hogy boldoguljanak az itteniek is. A pártmunkánk zöme azonban a munkával kapcsolatos. Hogy itt lehet-e pártmunkát végezni? Gondolom ugvanúgy lehet, mint városon. Állattenyésztési telepünkön ötvenen dolgozunk egy szocialista brigádban. Hatan vagyunk párttagok. Mozgósítunk, szervezünk minden társadalmi munkára. Nyáron sokszor korábban kelünk, mert a frissen kaszált zöld takarmánytól több tejet adnak a tehenek. Én magam nemcsak ta- karmányos vagyok, a traktort is vezetem. Mindig ügyelek arra. hogy kevés vesszen el p. drága takarmányból. „Kijöhetnének közénk..." Kardos Pál gépszerelő tapasztalt ember. 194fi. január 1-től tagja a pártnak. — Hajdúdorogon lakom, de a munkám, a pártmegbízatásom, a jó kollektívám ide köt Szinte családias itt a légkör, még akkor is, ha néha beolvasunk egymásnak. Nemrég azért zohoráltam, hogy a vezetők gyatrábban kijöhetnének közénk, meg jobb lehetne az anyagellátás. Ha nem is olyan jó, mint a központi műhelyben. Sok mindenben magunkra vagyunk utalva. Persze azért nem ácsorgunk, ésszerűsítéssel sok mindent megcsinálunk magunknak. Ha csúcsidőben nincs elég traktoros, mi, szerelők is felpattanunk a traktorok nyergébe. Apró segítség is összetart minket. Az például, ha kiélezünk egy baltát, megjavítunk egy biciklit. Pártmegbízatásként bizalmihelyettes vagyok, az oktatást is én szervezem. Hogy milyen az agitálás, az összetartás, arra jellemző az, hogy tavaly 92 százalékos volt a megjelenés a szakszervezeti oktatáson. Kölcsönös kapcsolat Kovács Károly kerületvezető pártmegbízatását a nagyközségi tanácson teljesíti. Tanácstag. Tőle is várnak segítséget az újfehértóiak. — A kapcsolat kölcsönös, a tanácsi dolgozók is megfordulnak néha a tanyán. A közlekedés, az összeköttetés, az ellátás jó a településen. Mi a lehetőségektől függően gépekkel is segítjük a tanácsot. Kétkezi munkát végeztünk a bölcsőde építésénél, meg egy új utca kialakításánál. Párttagjainkat nem nehéz mozgósítani társadalmi munkára. Nem nehéz, mert megteremtették a szoros emberi kapcsolatokat és a jó munka feltételeit. Nábrádi Lajos GÉPKOCSIKHOZ TÍMÁRRÓL. A timári Béke Tsz gumiüzemében a múlt évben 31,5 millió forint értékű terméket gyártottak. A melléküzemben három műszakban 70 dolgozót foglalkoztatnak. Ling Károlyné a Zsiguli gépkocsikhoz kipufogófelfogó gumitartót présel. (Elek Emil felvétele) Mi a véleménye? II hét végi piacról Fekete Lászlóné, a nyíregyházi MEZŐGÉP raktárosa Kótajban lakom, onnan járok be mindennap kisvasút- tal dolgozni. Kertünk nincs, s mivel a községben nincs piac, így akár hosszú hét és munkaszombat, akár szabad szombat, minden hét végén megyek a piacra. Szabad szombaton reggel korán, de munkaszombaton csak 12 után jutok oda. De nem mondhatom, akkor is megkapom, amit khresek. Második osztályos kislányom és óvodás kisfiam van, az ő kívánságaiknak megfelelőt főzök hétvégeken, vagy este vacsorára, ehhez viszem a hozzávalót. A piacon kívül két állandó bevásárlóhelyem van. Az egyik a Búza téri ABC, a másik a Kelet Áruház csemegeosztálya. Ezeken a helyeken megvásárolhatok mindent. Húsból igazán jó az ellátás. Elsősorban sertést és marhát vásárolok. A halat is nagyon szeretjük, kár, hogy az nincs mindig. A zöldségfélét, tejterméket, gyümölcsöt, ha lehet, ismerős árusoktól veszem. Őstermelőktől. Náluk sokkal szebb az áru, mint a ZÖLDÉRT-nél, még ha magasabb is az ára. De szeretem a sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz árudáját, ahol udvarias a kiszolgálás is. A tojást meg például egy bácsi hozza ide az üzembe. Igaz, az is ugyanannyiba kerül, mint a piacon, de legalább nem kell menni utána. A két áruházban jó a félkészétel-, konzerv- es mirelitáru-választék. Ilyesmit szoktam venni, mert ezeket este is hamar elkészíthetem. A mirelit zöldborsót, vagy az üveges finomfőzeléket szeretik a gyerekek, de ezekben az üzletekben kapok primőrt is. Paprikát, paradicsomot télen is vásárolok. Nagy könnyebbség, hogy ugyanazon a helyen mindent megvehetek. Például süteményt — munkaszombaton sohasem sütök —, de még gyermekholmit is. Segítség a csütörtöki bevásárlónap is, hiszen aki dolgozik, ilyenkor, este ér rá vásárolni. A napi élelmiszert, tejet, kenyeret Kótajban félreteszik a kenyérbo'ltban, hogy akik a vonattal érkeznek este, ne cipeljék ezeket a városból. Hallottam, hogy lesz fedett piaccsarnok, meg hát már látni is lehet. Számítunk arra is. Az eladóknak is jobb lesz, de mi is csak türelmesebbek leszünk, ha esőtől, széltől védett helyen vásárolhatunk. Csendes Csaba
