Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

1981. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hiányzott egy üzem JÓ hírrel fogadott Benkei László, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője: 1980-ban lényege­sen kevesebb baleset történt a munkahelyeken, mint egy esztendővel korábban (ke­vesebb volt a halálos bal­eset isj, s szintén számotte­vően csökkent a balesetek miatt a termelésből kieső munkanapok száma. A jó hírek azonban ko­rántsem adhatnak okot megnyugvásra. A lényege­sen javuló mutatószámok el­lenére például tavaly napon­ta átlagosan négyszázan (egy kisebb vállalat létszáma) hiányoztak a termelésből a különböző munkahelyi bal­esetek miatt. Ráadásul rö7 vid egyórás beszélgetésünk alatt kétszer érkezett sür­gős jelentés: Nyíregyházán daruskocsi és vonat ütkö­zött, s a különösen nagy kár miatt (annak ellenére, hogy súlyos személyi sérülés nem történt) a rendőrséggel együtt kellett munkához látni a munkavédelmi fel­ügyelőnek is. És jött egy te­lexjelentés is: Fényeslitkén a MÁV kocsijavítóban ha­lálos végű baleset történt. A nyíregyházi Guszev-la- kótelepen egy régi épületet újítottak fel az IKSZV dol­gozói. Ebédidőtájban egy fiatal burkoló szakmunkás, B. J. az épület tetejéről, tíz­méternyi magasságból le­esett és súlyos sérüléseket szenvedett. Az épület orom­zatán a magasból kidugott csigán az emelőgép drótját akarta befűzni, miközben az állvány gyengén odaerősí­tett deszkájával együtt le­zuhant. Ez a munkahely példája volt a szervezetlenségnek. Művezető, brigádvezető nél­kül mindenki azt csinált, amit akart, s úgy, ahogy el­gondolta, fittyet hányva a szabályoknak. Később kide­rült, hogy az ácsbrigád leg­alább tíz éve ugyanígy (sza­bálytalanul) készítette az állványokat, s a munkáso­kat meglehetősen szabadjá­ra engedték, kijelölt brigád- vezető-helyettesek nem vol­tak. A MUNKAVÉDELMI OSZTÁLY HATÁROZA­TAI, bírságai és előírásai nyomán gyökeresen megvál­tozott a helyzet. A vállalat igazgatója rövid idő alatt megoldást talált a korábban elhanyagolt munkavédelmi intézkedésekre, rendbetet- ték az ügyeket. Csakhogy ehhez B. J. súlyos balesete, amely könnyen tragikusan végződhetett volna, szolgál­tatott alapot. Mondhatnánk tipikus eset. Sokan hajlamosak a kisebb- nagyobb szabálytalanságok­ra, s addig nincs is baj, amíg meg nem történik a baleset. Példa erre a Patyolat vál­lalat, ahol szerencsére komplex munkavédelmi vizsgálat tárt fel olyan hiá­nyosságokat, amelyek köny- nyen emberéletbe is kerül­hettek volna. A munkavé­delmi felügyelő fedezte fel például, hogy a présvasaló­gépet ,;megbütykölték”. Ere­detileg úgy konstruálták ugyanis, hogy csak két kéz­zel lehessen indítani, ne­hogy az egyik kezet beszo­rítsa. A biztonsági berende­zést kiiktatták, nyilvánvaló súlyos baleseti helyzetet idéztek elő. önmagában is figyelemre méltó az az eset, amelyre a véletlen derített fényt. A benzinkútnál tankolás köz­ben arra figyelt fel az egyik munkavédelmi felügyelő, hogy a szomszédos kútosz­lopnál üzemanyagot töltő teherautón oxigén- és dissousgázpalackot szállí­tanak nyílásvédő sapkák nélkül, szabadon hagyott szelepekkel. A kétféle pa­lackot már együttesen szál­lítani is veszélyes és tilos, de védőberendezések nélkül közvetlen tragédiát is okoz­hatnak. A munkavédelmi osztály munkatársai rövid időn belül ellenőrzést tartot­tak a palackokat forgalma­zó VAGÉP vállalatnál, s kiderült, hogy a vásárlók csaknem minden szállít­mányt szabálytalanul szállí­tanak. 25 vállalatnál intéz­kedtek. Figyelemre méltó például a SZÁÉV igazgató­jának válasza: megváltoz­tatták a tárolásról, szállítás­ról, a dolgozók baleset-meg­előzési kioktatásáról szóló gyakorlatot, mivel a szak­emberek számára egyértel­mű volt: csak a véletlenen múlt, hogy a hanyagság mi­att nem következett be bal­eset. Sok gond adódik a védő­eszközök használatával is. Munkavédelmi felülvizsgá­lat során derült ki a Villa­mosszigetelő és Műanyag­gyár kisvárdai gyáregységé­ben, hogy a présteremben dolgozók számára a jelenle­ginél hőállóbb, jól használ­ható, a mechanikai igénybe­vételt jobban bíró kesztyű­típust kell kiválasztani, mert nélküle a munkavég­zés ártalmas. A helyszínen elmondták, hogy a kesztyű sokéves gond. Többféle tí­pussal kísérleteztek, de mindeddig hiába. Most Ceg­lédről, egy ipari szövetke­zettől rendeltek a korábbi­nál erősebb, megfelelőbb védőkesztyűt — talán meg­oldódik a régi gond. VÉGÜL EGY NEM JEL­LEMZŐ, de figyelemre mél­tó példa. A két megyében dolgozó nagykereskedelmi vállalat igazgatója (a mun­kavédelmi osztály jelzései alapján) vizsgára hívta be a kirendeltségek vezető mun­katársait. Sokan nem felel­tek meg a vezetők közül, s pótvizsgára kerültek. Talán a ritka tapasztalat arra hív­ja fel a figyelmet, másutt is nagyobb gondot kell fordí­tani a különböző szintű ve­zetők munkavédelmi isme­reteire is. Mert az évi 1500 —2000 baleset mégiscsak fi­gyelmeztető ... Marik Sándor Fémablakok Balkányból A Fémmunkás balkányi özemében műszakonként ezerötszáz ablakkeretet készítenek tompa varrat hegesztéssel. (Jávor László felvétele) A METRIPOND KÉT SZEMSZÖGBŐL „Piacérzékeny” mérlegek A METRIPOND FEHÉRGYARMATI GYÁRÁBAN JÄR- VA, AZ ÉVEK SORÁN VALAMI ŰJ MINDIG AKADT. LEGUTÓBB TANMŰHELY ÉPÜLT. CSAK AZ IRODÁK SZŰKÖSEK, S A FŐMÉRNÖK, VAGY AZ IGAZGATÓ SZOBÁJA ALIG EMLÉKEZTET A MÁSUTT LÁTOTTAK­RA. Mészáros Lajos, a METRI­POND műszaki igazgatója Hódmezővásárhelyen, a törzs­gyárban így fogalmazott: — Jellemző a fehérgyar­mati vezetőkre, hogy az iro­daházat hagyták utoljára. Ez a dicséret sok mindent magában foglal. A lényeget ugyancsak a műszaki igazga­tó sűrítette egy mondatba: — Ma már gazdaságosan dolgoznak Fehérgyarmaton. Széles skálán — Mindez persze koránt­sem jelenti azt, hogy gond nélküli az élet, habár azt is hozzá kell tenni, hogy az a nagyfokú önállóság, amit á fehérgyarmatiak élveznek, sok mindenen átsegíti őket. Nem is oly rég még a vég­rehajtó szerep volt csak az övék, ma viszont — ponto­san a fejlődés jeleként. és eredményeként —, az anyag- beszerzéstől a gyártástechno­lógia kidolgozásáig, számos, komoly felkészültséget igény­lő feladatot látnak el. Papp László, a fehérgyar­mati gyár igazgatója így jel­lemezte helyzetüket: — A terv az, hogy egy idő után, minden mechanikus mérleget mi gyártunk majd, habár a skálánk már így is elég széles, sőt néha úgy érezzük, túlságosan is az. A 15 kilogrammos csecsemő­mérlegtől kezdve a 120 ton­nás vasúti mérlegig tart a sor. Évente 1—2 új típust kapunk Hódmezővásárhely­ről. És alkatrészeket készí­tünk majd, belső kooperáció­ban. Rövidre fogva, ezek a ter­vek, ez a jelen és a jövő. Kér­dés azonban, a feltételek mennyiben adottak a felada­tokhoz? Ami a. műszaki színvonalat illeti, az igazgató véleménye ennyi: — Nem épp a legkorsze­rűbb. De nemcsak a műszaki fel­tételekkel van gond, a szak­ember-ellátottság sem a leg­jobb, bár az irányító posz­tokra már jutott diplomás ember. A középszintű veze­tők között azonban hiánycikk a felső fokon tanult ember. Hiányzik a közgazdász is. A megoldás pedig nem egysze­rű dolog, s az okok is tudot­tak: messze van Fehérgyar­mat, és lakást sem ígérhet­nek a letelepedni szándékozó pályakezdőnek. Kis szériák Egyéb problémák is nyom­ják őket, és ezeken .segíteni, nem egyszerű feladat. — Nehéz nyereséget ter­melni — mondta- az igazgató —, mert rendkívül piacérzé­kenyek a termékeink. Szá­mos gazdaságtalan igényt is ki kell elégítenünk, ez a METRIPOND monopolhely­zetéből is következik, és vé­gül: sok a kisszériás termé­künk. A törzsgyárral való kap­csolatról pedig így vélekedik: — Egyforma távol vagyunk egymástól. Hódmezővásárhely mint­egy 320 kilométer Fehérgyar­mattól. Azonban az ottani beszélgetésen kiderült, jól fo­galmazott a fehérgyarmati igazgató, hiszen gondjaikat jól ismerik a törzsgyárban is. Hogy miben tudnak segíteni, az már más kérdés. — A fejlesztési alap hiá­nya vállalati gond — mondta Mészáros Lajos műszaki igazgató —, ami van, abból persze adunk. A hiány oka pedig a struktúraváltás volt, ugyanis az elektronikára va­ló átállás, az alkatrészek ne­héz beszerzése miatt, jelentős raktárkészleteket igényelt. Habár — tette hozzá — az iparági átlagot nézve, nálunk még nem is nagyok a kész­letek. De, bizonyos változá­sok várhatók. Lesz lehetőség technológiai rekonstrukció­ra, hatékonyabb gépeket kap Fehérgyarmat és néhány Ki­egészítő üzemrész is korsze­rűsödik a közelebbi jövőben. Javítani a minőséget Ami a fejlesztések anyagi oldalát illeti, bizonyos pers­pektívát még csak felvázol­tak a vásárhelyi törzsgyár­ban, azonban a szakember­kérdésről biztatót mondani nem tudtak. — Aggasztó, hogy közép­szinten nincs Fehérgyarma­ton ember, de még Hódme­zővásárhelyre sem egyszerű diplomást találni. Szó ami szó, az aggodal­mon túlmenően sem ártana valamit megpróbálni, hiszen hosszabb távon, az új fel­adatok belépésével nehezen tartható ez az állapot. Ami a munka színvonalát illeti, lényegében az jellemző Fehérgyarmatra, mint a törzsgyárra: egyes termékek kiállják a nemzetközi össze­hasonlítást, vevő is akad szé­pen, azonban az összességet nézve, még sok a tennivaló. A minőséget itt is, ott is, ja­vítani kell. — Igaz, a KGST-szakoso- dás kezdetleges fokon áll a mérleggyártásban — fejteget­te Mészáros Lajos —, de nagy gondot ez nem okoz, sem itt, sem a „leányválla­latnál”. A kapcsolatokat Hódmező­vásárhelyen is jónak látják, csakúgy, mint a kialakult munkamegosztást, noha en­nek még fejlődnie kell. — Arra törekszünk, hogy a gyártmányszerkezetet Fehér- gyarmaton is kedvezőbbé te­gyük, szükséges tovább tipi­zálni bizonyos dolgokat, és cél az alkatrészgyártás mi­nél nagyobb mérvű megho­nosítása Fehérgyarmaton. A mai sokféleség kétségtelenül nehézségeket okoz, ezért a nagyobb szériák bevezetésére lesz szükség. Speidl Zoltán A mosdókagyló □ főnök hivatta Fineszt, a dörzsölt előadót. Még azt sem várta, hogy helyet foglaljon, a kezébe nyomta a pecsétes dörgedel­met, amely a Főhivataltól ér­kezett. Finesz figyelmesen el­olvasta a bürokrácia eme mintapéldányát, amelyben egyebek közt ez állt: „Érte­sítem, hogy mindaddig nem engedélyezem az üzemegy­ségben az orvosi rendelő át­adását, amíg abban fel nem szerelik az orvosi mosdó­kagylót.” Finesznek kápráztak okos szemei. „Elindult” az agya. Próbálta felfogni, valójában milyen ás lehet az az orvosi mosdókagyló. El sem tudta képzelni. Megkérdezte: — Igazgató kartárs! Len­ne szíves megvilágosítani el­mémet? Mi a különbség a ci­vil és az orvosi mosdókagyló között ? Most az igazgató bámult bambán Fineszre. — Halvány fogalmam sincs — válaszolta kis idő múlva. — De van egy ötletem. — Halljuk — fülelt Finesz. — Nézze meg a gyári üzemorvosi rendelőben. Ott ilyen van. Akkor még gyár­tották. — Hogy ez nem jutott eszembe — csapott homloká­ra Finesz. — Ha azt akarjuk, hogy engedélyezze a Főhivatal az üzemegységben lévő orvosi rendelő működését, akkor a föld alól is kerítsen egy ilyet — adta ki az ukázt Finesz­nek. — Oké főnök — válaszolta Finesz, s töprengve eltávo­zott. Szemrevételezte a gyári rendelőben az orvosi mosdó­kagylót és röhögött. Konzul­tált ez ügyben az orvossal is, akinek megsúgták, hogy a Főhivataltól milyen levél ér­kezett. — Min derül, dokikéin? — vigyorgott Finesz. — Azon, hogy a lábát le­járhatja. Nem kap ilyen mosdókagylót. Hiánycikk. Nem érti?! — Pedig addig nem enge­délyezi a Főhivatal az üzem­egységben az új orvosi ren­delő működését — s elindult felhajtani a hiánycikket. Jár­ta a különböző szakboltokat, feltelefonálta kapcsolatait, igénybe vette ismeretségi kö­rét, felutazott Pestre. Hiába. Be kellett látnia, a dokinak volt igaza. Csak azon tűnő­dött, hogy nem tudják ezt a Főhivatalban? Vagy ha igen, miért ragaszkodnak hozzá ? Miért nem felel meg a kö­zönséges mosdókagyló? Bor­zasztó ez a flanc. S azon morfondírozott, hogyan le­hetne túljárni a Főhivatal eszén. Jelentette az igazgató­nak: hiánycikk az orvosi kagyló. — Akkor nincs engedély. Hiába van mindennel felsze­relve az orvosi rendelő. Nincs valami jó ötlete, Fi­neszkém? Finesz vigyorgott. — Ezen töprengtem az el­ső pillanattól — így Finesz. — Egy megoldást kigondol­tam. Arra az időre, míg a Főhivatal engedélyezi az üzemegységben létesített új orvosi rendelő működését, le­szereltethetnénk a gyári rendelőből azt a mosdókagy- lít, s felszereltethetnénk oda. Mit tetszik hozzá szólni? — Pompás! — örvendezett a diri. Ügy tűnt, elfogadja, de kételye támadt. — És mi tör­ténik akkor, ha a gyárban fogja ellenőrizni a Főhivatal, megvan-e az orvosi mosdó­kagyló? Erre nem gondolt? Finesz sunyin mosolygott. — Akkor majd leszereltet­jük az üzemegységi üzemor­vosi rendelőből és felszerel­tetjük a központiba. — Zseniális, Fineszkém! — örvendezett a diri. Azóta ez az egyetlen mos­dókagyló vándorol. Ott szere­lik fel, ahol éppen ellenőrzés­re készül a Főhivatal. Hogy meddig lesz így? Talán, míg megszűnik hiánycikk lenni. Farkas Kálmán BIZTONSÁGOSABB ÁRAMSZOLGÁLTATÁS FEJLESZT A TITÄSZ A fokozottabb mérvű takaré­kosság ellenére — ha lassúbb ütemben is — tovább növek­szik a villamosenergia-igény Szabolcs-Szatmár megyében a következő években. Az évi hat-hét százalék növekedéssel számolva, a tervidőszak vé­gén, 1985-ben az igény vár­hatóan megközelíti a 160 megawatt teljesítményt. Ezért yan szükség továbbra is az elosztóhálózat tervszerű fej­lesztésére, rekonstrukciójára. A lakosságot közvetlenül is érintő beruházásokra ebben az évben a megyében 22,3 millió forintot tervezett a Tiszántúli Áramszolgáltatói Vállalat. Ez az összeg a kö­vetkező években — a terv­időszak vége felé növekvő tendenciával — évi 22—30 millió forint lesz. A kapacitást is növelő, a biztonságos ellátást segítő munkák során a 20 kilovol­tos nagyfeszültségű gerinchá­lózaton — mintegy kilencven kilométer hosszan — vezeté­ket is cserélnek ebben az év­ben. A nagyobb keresztmet­szetű vezetékek Nyírbátor— Nyírmihálydi, Mátészalka— Baktalórántháza, Kisvárda—- Baktalórántháza, Nagykálló —Balkány között, valamint Máriapócs körzetében teszik biztonságosabbá az áramellá­tást. A hibás feszültségű körze-. tekben transzformátorok te­lepítésével segítenek. A már jelentkező, vagy várható fe­szültségingadozások meg­szüntetésére — a hozzá szük­séges 20 kilovoltos vezeték építésével — összesen 17 új transzformátort telepítenek a megyében 1981-ben. A mint­egy kilencmillió forint érté­kű beruházás során két-két transzformátor épül Nyírtas­son és Dombrádon, egy-egy pedig Eperjeskén, Rakama- zon, Nyírjákón, Ibrányban, Baktalórántházán, Nyírcsa- holyban, Szatmárcsekén, Nagyvarsányban, Tiszakóró- don, Nyírgyulajban, Nyirlu- goson, Beregsurányban és Nyírbélteken. Néhány településen szüksé­ges a kisfeszültségű hálózat részleges rekonstrukciója is. Erre a célra a hat Városban 3 milliót, a községekben — Nagyecseden, Porcsalmán, Máriapócson, Tornyospálcán, Tisza vas váriban, Ujfehértón, Tiszalökön, Kékesén és De- mecserben — 2,3 milliót, ösz- szesen 5,3 millió forintot köl­tenek el ebben az évben. _______________ T. A. BFK-napok Mátészalkán Egész hetes programot kí­nál az az újszerű kezdemé­nyezés, amely a Budapesti Finomkötöttáru-gyár máté­szalkai gyáregységétől szár­mazik. Január 19—25. között mutatkoznak be a textilüzem dolgozói rendezvényeikkel a város közönségének. Az ünnepélyes megnyitóra január 20-án, délelőtt 10 órakor kerül sor a mátészal­kai művelődési házban, ahoL a gyár történetét és termé­keit bemutató kiállítás nyí­lik. Pénteken, január 23-án a „BFK Módi ’81”-en hatvan modellben gyönyörködhetnek az érdeklődők. Szombaton délután „Cir­kusz a színpadon” című ka­cagtató műsorral kedveske­dik a gyár a gyerekeknek. Január 24-én este BFK-bál lesz az üzemben. Vasárnap este pedig BFK-diszkó várja majd a táncolni vágyó KlSZ-fiatalokat az ifjúsági házban. A gyár ad otthont egész héten László Gyula fotókiál­lításának. Speciális varró­gépeken készíthetik el ruhái­kat — köztük talán a báli ruhát is — azok, akik ellá­togatnak a művelődési házba. A gyárból hozott gépek ke­zelését szakemberek mutat­ják be a BFK-héten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents