Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 20. Napi külpolitikai kommentár Túszdráma—útravalónak Ma tartják Washingtonban az új amerikai elnök beiktatási ünnepségeit. Képünkön: Ronald Reagan és felesége, Nancy. (Kelet-Magyarország telefotó) A mikor 1979. november 4-én az iráni diákok megszállták az Egye­sült Államok teheráni nagy- követségét és foglyul ejtették az ott dolgozó amerikaiakat, szinte mindent el lehetett képzelni, csak azt nem, hogy ez a különös emberi és poli­tikai dráma 1981 januárjáig elhúzódik. Márpedig ez tör­tént. És ma már világos, hogy nemcsak a túszszedés előzménye, hanem az azt kö­vető események fantasztikus filmje is bővelkedik rendkí­vül fontos tanulságokban. Régen bizonyosodott be ilyen látványosan az, hogy gyorsan változó és mind bo­nyolultabb világunkban mi­lyen iszonyú árat kell fizetni bizonyos politikai (bal) lépé­sekért, mégpedig nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a szó anyagi értelmében. A dráma árfolyamára talán mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a csaknem tizenöt hónapos végkifejlete a leg­utolsó pillanatig bővelkedett szinte elviselhetetlennek tű­nő izgalmakban. Valóban, jó­formán a legutolsó órában, akkor, amikor a Carter-kabi- net jogkörének már a percei is meg voltak számolva, a szó $zoros értelmében az új el­nök beiktatása előtt, a távozó elnök végre bejelenthette a Fehér Házban elhangzott te­levíziós beszédben: Teherán és Washington között megvan a megállapodás a túszkérdés­ben. A jelek szerint végül meg­oldott ügy felidéz néhány gondolatot. Miközben a világ — beleértve a szocialista or­szágokat — egy pillanatig sem habozott elítélni a túsz­szedés minden formáját, el ne feledjük: a Carter-kabinet, nem utolsósorban hatalmi, belpolitikai okokból — a sah beengedésével és más lépé­sekkel — olyan politikai kö­zeget teremtett, amelyben e törvénytelen akció egyáltalán lehetségessé vált. M iközben hónapokon át mindkét oldalon a vi­lág idegszálain ját­szottak — a túszok sorsa já­tékkocka volt mindkét érde­kelt fővárosban. Teheránban és Washingtonban, a belső hatalmi játék dobókockája. Ugyanígy e mélységesen le­hangoló ügyben nem csupán az egyik félnek van mit ta­nulnia. Sok minden függ at­tól, hogy ezt az egyszerű igaz­ságot ne csak Teheránban értsék meg, hanem abban a fővárosban is, amelyben a harminckilencedik elnök ün­nepélyes tévébejelentésének pillanatában a negyvenediket köszöntő ünnepség tribünjei már készen állottak. Magya­rán: a lecke neki — Reagan- nek — is jó útravaló lehet. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) és a társadalmi haladás érde­kében folytatandó együttmű­ködéséről. A tervek szerint a világfórum pénteken plenáris üléssel és zárónyilatkozat el­fogadásával ér véget. Vasárnap óta Helsinkiben tartózkodik a magyar kül­döttség is, amelyet Fejti György, a KISZ KB első tit­kára vezet. ★ L eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke távirat­ban üdvözölte a „Fiatalok és diákok világfóruma a béké­ért, az enyhülésért és a le­szerelésért” elnevezésű hel­sinki tanácskozás résztvevőit. Az SZKP KB főtitkárának üdvözlete egyebek között megállapítja: jelképes jelen­tőségű, hogy az ifjúsági vi­lágfórumnak éppen Helsinki ad otthont, az a főváros, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmányát is aláírták. Leonyid Brezsnyev üdvöz­letében sok sikert kíván a vi­lágfórum résztvevőinek azok­hoz az erőfeszítéseikhez, hogy a fiatalok minél szélesebb ré­tegeit vonják be a világ béke­szerető erőinek a fegyverke­zési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért, a béke megszi­lárdításáért és a nemzetközi biztonságért vívott harcába. Hass, alkoss, gyarapíts! Az alap a teljesítmény L-----------o-------------­A népgazdaság hatodik ötéves terve csaknem há­romesztendős elemző munka eredménye, amely az összeállítás utolsó szakaszában társadalmi és parlamenti vitákban is érlelődött. A tervezők a párt irányelvei alapján lényegében három, az ország továb­bi boldogulását alapvetően meghatározó kérdéscsoport­ra adtak választ az új ötéves terv fejezeteiben. E há­rom kérdéskör mögött tulajdonképjpen három kihívás rejtezik, amelyekkel a magyar gazdaságnak a 70-es évek elejétől-közepétől egyre inkább szembe kellett néznie. Nemcsak a világgazdasági korszakváltás kíván ugyanis a magyar gazdaságtól másfajta, új szemléletű magatartást a 80-as évek küszöbén, hanem még két, a változtatásokat erőteljesen sürgető folyamat is. Neve­zetesen egy külső, nemzetközi méretű folyamat: új mű­szaki normáival kibontakozott tudományos-technikai forradalom. S a másik: egy belső, a hazai gazdaságban végbement fejlődés nyomán kialakult tendencia, az in­tenzív gazdálkodási szakaszra jellemző követelmények felerősödése. A korábbiakkal összevetve a VI. ötéves terv leg­főbb új vonása az, hogy egy eredményesebb gazdálko­dói magatartást akar kialakítani és azt általánossá ten­ni a magyar gazdaságban. A terv érvényesíti azt a fel­ismerést is, hogy az eredményesebb gazdálkodói maga­tartás kibontakoztatása nem lehet csupán a vállalatok ügye, ennek érdekében nem lehet csak a „munka vilá­gában” cselekedni — ez átfogó társadalmi feladat. A hatékonyság fejlesztéséért a társadalmi tevékenység va­lamennyi területén cselekedni kell, az egészségügyben, az oktatásban, a helyi, a tanácsi munkában, á közigaz­gatásban. A terv ehhez teremt széles körű lehetőséget: a célok és az eszközök egyensúlyával és főként azzal, hogy a célok elérése csak akkor lehetséges, ha a gaz­dálkodás, a cselekvés mindenütt új pályárá áll. Ezt szolgálják a szabályzók, a hitelpolitika, az új árrend­szer, a gazdaságirányítás szervezeti korszerűsítése, s s számos új rendelet. A terv, mint reális és világos munkaprogram a kö­vetelményeket és az azokból következő feladatokat ész­szerű sorrendbe rendezi a társadalom fő céljai és a gaz­daság jelenlegi lehetőségei alapján. A teendők közül az első helyre a világgazdasági követelményekhez való igazodás, a külgazdasági egyensúly javítása került. Ez szolgálja ugyanis a társadalom legfőbb célját.1 az élet- színvonal megőrzését és később további növelését. A terv a külgazdasági és a belső egyensúly javításának fő eszközeként a gazdálkodás hatékonyságának erőteljes fejlesztését jelöli meg. Így alakult ki a tervben a cél: áz életszínvonal megőrzése; a feladat az egyensúly javítá­sa és az eszköz; a hatékony gazdálkodás kibontakozta­tása; s e három egymásnak mindenben megfelelő össz­hangja. Az egyensúly javítása nem öncélú feladat: amint a megtermelt nemzeti jövedelemnek kisebb, és egyre ki­sebb hányadát kell a külföldi hitelek törlesztésére for­dítani, lehetővé válik az életszínvonalnak a korábbiak­ban megszokott ütemű emelése. Ezért van szükség ar­ra, hogy a népgazdaság pénzügyi egyensúlya minél ha­marabb ismét megszilárduljon. Ez a feladat azonban nem mehet az életszínvonal rovására. A következő években a belföldi felhasználás növe­léséhez külső forrással nem lehet számolni. Sőt: a nem­zeti jövedelem növekményének jelentős hányadát kell ép­pen a külgazdasági egyensúly helyreállítására fordítani. Az utóbbi két évben az egyensúly javulása főleg a bel­ső felhasználás mérsékléséből származott: a beruházá­sok csökkentéséből, az ésszerűbb készletgazdálkodásból, a szerényebb lakossági fogyasztásból. Ez azonban hosz- szabb távon nem járható út. A takarékosságban rejlő tartalékok gyorsan kiaknázhatok. A következő években tehát a fejlődést a gazdálkodás ésszerűsítésében rejlő tartós lehetőségekre, a minőségi követelmények teljesí­tésére kell építeni. A terv 1981—85 között a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozza elő. A belföldi felhasz­nálás ennél lassabban, öt év alatt 3—5 százalékkal emelkedhet. Ez fele, egyharmada az ötödik ötéves terv­időszakban elért növekedésnek. • A mérsékeltebb növekedési ütem kedvez a diffe­renciált fejlesztési gyakorlat kialakításának. A ver­senyképes termékek gyártásának bővítése az átlagost jóval meghaladja. Éppen az a legfőbb társadalmi-nép­gazdasági érdek, hogy a versenyképes termelés fejlőd­jön gyorsan, egyre inkább ebből származzék az ország bevételeinek nagyobb hányada. Nehéz időszak következik ott, ahol még nem. kezd­ték el az eredményesebb munkához szükséges változ­tatásokat. A hatékonyság javításához ugyanis most nem lehet a dolog könyebbik felét megragadva eljutni: nincs mód arra, hogy látványos beruházásokkal korsze­rűsítsék a termelőberendezéseket, cseréljék a gyártmá­nyokat. Erre csak azok a termelőegységek gondolhatnak — azok is korlátok között —, amelyek már ma is ver­senyképes, gazdaságosan exportálható termékeket gyár­tanak. Ezeknek van hitelük, fedezetük az állami kölcsö­nök felvételéhez. A vállalatok jelentős hányadánál azonban a hatékonyság javításához nincs más út, mint a belső tartalékok, a gazdálkodás minőségi tényezőinek kihasználása. A műszaki fejlesztés finanszírozásához szükséges ' saját anyagi erő előteremtéséhez is javítaniok kell a mi­nőséget, az anyag- és energiagazdálkodást, nem paza­rolható tovább a munkaerő, a munkaidő, fejleszteni kell a piaci munkát, következetesen csökkenteni a rá­fordításokat, s mindezzel, továbbá apróbb-nagyobb mű­szaki fejlesztési intézkedésekkel, rekonstrukciókkal, pót­lólagos automatizálással. Azaz javítani a teljesítőképes­séget, a teljesítményt, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást. E rre a gondolatmenetre épül a terv, ezt kell a vál­lalati tervezés középpontjába állítani. A VI. öt­éves terv reális, pontos, átfogó programot ad — s mintát is egyben: hogyan kell körültekintő munka- programot készíteni a további fejlődéshez. A hatodik ötéves terv akkor teljesíthető, ha a tervben számolt tel­jesítménynövekedést nemcsak egyes helyeken, kiugróan túlteljesítve, hanem általában, országos átlagban sike­rül elérni. Ez a teljesítmény — a hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség javítása — mindenütt és mindenkitől reálisan el is várható. Gerencsér Ferenc Moszkva, február 23: Kongresszusra készül az SZKP Moszkva — több mint ki­lencmillió párttag mondta el véleményét az SZKP 17 mil­liós tagságából a pártkong­resszust előkészítő pártcso- portüléseken, alapszervezeti taggyűléseken. A gyűléseken gyakorlatilag a teljes tagság részt vett. Az első összesíté­sek szerint a pártcsoport-ér- tekezleteken és a taggyűlése­ken mintegy hárommillió ja­vaslatot tettek a pártmunka és főként a termelőmunka ja­vítására, ezek közül egymillió körül van az olyan konkrét indítványok száma, amelyek megvalósításával áz üzemek­ben, a munkahelyeken fog­lalkoznak majd. Mint a Pravda szerkesztő­ségében külföldi újságírók­nak elmondták, az SZKP mintegy 400 ezer alapszerve­zetében júliusban és augusz­tusban tartották meg a párt- csoport-értekezleteket, a tag­gyűléseket, a vezetőségek be­számolóját és újraválasztá­sát. A vezetőségek mintegy harmadrésze olyan kiváló dolgozókból, a munkában ki­tűnt kommunistákból áll. akiket első ízben választott meg a tagság ilyen tisztségre. Az alapszervezeti taggyű­lések voltak az első szakasz fő eseményei abban a mun­kában, amellyel az SZKP tagsága készül a február 23- án összeülő pártkongresszus­ra. Ezt követően tartották meg a járási, a kerületi, majd a területi pártkonferenciá­kat: ezen a héten már az utolsó ilyen tanácskozásokra kerül sor, köztük a nagy fon­tosságú moszkvai városi pártkonferenciára, amely kedden nyílik meg. Ugyan­csak kedden folytatódik a köztársasági pártkongresszu­sok sorozata is, amely egé­szen február közepéig tart el. A kongresszus előkészítésé­be nemcsak a párttagság kap­csolódott be: a kommunisták tanácskozása elé kerülő új ötéves tervjavaslatról orszá­gos vita kezdődött. Megemlékezések, gyűlések 60 éves az OKP Január 21-én ünnepli meg­alakulásának 60. évforduló­ját -az Olasz Kommunista Párt. Ebből az alkalomból megemlékezéseket, gyűlése­ket tartanak országszerte az olasz kommunisták. A ren­dezvénysorozat legfontosabb politikai eseményének Enrico Berlinguer főtitkár beszéde ígérkezik, amely egy római nagygyűlésen hangzik el ja­nuár 25-én. Az olasz televí­zió filmsorozat vetítését kezdte el Antonio Gramsci- nak, a pánt egyik alapítójá­nak életéről. Az évforduló alkalmából Alessandro Natta, az OKP titkárságának, a központi bi­zottságnak tagja, Livornó- ban, a pártalapítás városá­ban mondott vasárnap beszé­det. Életerősnek, elevennek nevezte a pártot, s kiemelte: az OKP erkölcsileg tiszta, feddhetetlen, politikailag megbízható, egységes szerve­zet. A L’Unitá, az OKP lapja adatokat közölt a párt szer­vezeti életéről az évfordi alkalmából. Megírta, ho 1921-ben az OKP-nak ezer 581 tagja volt, 1980-b: pedig a párt tagjainak sz ma 1 millió 752 153-ra eme kedett. A párttagság 40 százaléka munkás, a meze gazdasági bérmunkások t proletárok aránya 4,9 százé lék, az önálló gazdálkodó és bérlők aránya 5,2 száza lék, a kereskedőké 3,5 száza lék, a kisiparosoké és kdsvál lalkozóké 5,1 százalék, az al­kalmazottaké és a techniku­soké 6,7 százalék, az értelmi­ségieké és szellemi szabad- foglalkozásúaké 2,2 százalék, a diákoké 2,2 százalék, a háztartásbelieké 10,2 százalék és a nyugdíjasoké 17 száza­lék. Az OKP-nak összesen 13 023 körzeti alapszervezete van, köztük 1209 munkahe­lyi alapszervezet. A párt 118 területi bizottságot ölel fel; közülük 10 külföldön műkö­dik, azokban a nyugati álla­mokban, ahol olasz vendég­munkások dolgoznak töme­gesen. Fokozódik az amerikai beavatkozás Salvadorban Az Egyesült Államok egyre fokozottabb mértékben avat­kozik be a salvadori junta ol­dalán. Washington — Mana- guában szerzett értesülések szerint — elutasítja a diplo­máciai megoldást és az inter­venció politikája mellett dön­tött. Nicaraguába érkezett jelen­tések szerint a salvadori for­radalmi haderők az elmúlt napokban átcsoportosításokat hajtottak végre a frontokon és folytatják a gerillaharcot. A salvadori forradalmi erők vasárnap nyivánosságra hozott közleménye rámutat: válaszul a felszabadítási front tárgyalási kezdeményezésére Washington korábban hat­pontos javaslatot terjesztett elő, amely tűzszünet életbe­léptetését, a kormány átala­kítását, az elnyomó szerveze­tek feloszlatását, a hadsereg újjászervezését, a reformpoli­tika, valamint a jövőbeni vá­lasztások kompromisszumos alapokon való előkészítését foglalta magában. Január 14-én a front tudatta az Egyesült Államok hondurasi nagykövetével, hogy kész megkezdeni a megbeszélése­ket, ám feltételként szabja, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a salvadori* jun­tának nyújtott katonai se­gélyszállítmányokat és mond­jon le a külső agresszió ter­véről. Konstruktív válasz helyett az Egyesült Államok salvado­ri nagykövete, valamint Trattner washingtoni szóvivő agresszív nyilatkozatokat és Nicaragua elleni fenyegető és zsaroló kijelentéseket tett. Az amerikai kormányzat elzár­kózott a tárgyalásoktól. A Farabundo Marti Nemze­ti Felszabadítási Front közle­ménye leszögezte, hogy az Egyesült Államok magatartá­sa előre nem látható követ­kezményekkel járhat Közép- Amerikára nézve, az agresz- szió árnyékát boríthatja Ni­caraguára. E veszélyes hely­zet kialakúlásáért az Egyesült Államokat- terheli a felelős­ség — hangsúlyozta a doku­mentum.

Next

/
Thumbnails
Contents