Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 16. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 20. Napi külpolitikai kommentár Túszdráma—útravalónak Ma tartják Washingtonban az új amerikai elnök beiktatási ünnepségeit. Képünkön: Ronald Reagan és felesége, Nancy. (Kelet-Magyarország telefotó) A mikor 1979. november 4-én az iráni diákok megszállták az Egyesült Államok teheráni nagy- követségét és foglyul ejtették az ott dolgozó amerikaiakat, szinte mindent el lehetett képzelni, csak azt nem, hogy ez a különös emberi és politikai dráma 1981 januárjáig elhúzódik. Márpedig ez történt. És ma már világos, hogy nemcsak a túszszedés előzménye, hanem az azt követő események fantasztikus filmje is bővelkedik rendkívül fontos tanulságokban. Régen bizonyosodott be ilyen látványosan az, hogy gyorsan változó és mind bonyolultabb világunkban milyen iszonyú árat kell fizetni bizonyos politikai (bal) lépésekért, mégpedig nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a szó anyagi értelmében. A dráma árfolyamára talán mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a csaknem tizenöt hónapos végkifejlete a legutolsó pillanatig bővelkedett szinte elviselhetetlennek tűnő izgalmakban. Valóban, jóformán a legutolsó órában, akkor, amikor a Carter-kabi- net jogkörének már a percei is meg voltak számolva, a szó $zoros értelmében az új elnök beiktatása előtt, a távozó elnök végre bejelenthette a Fehér Házban elhangzott televíziós beszédben: Teherán és Washington között megvan a megállapodás a túszkérdésben. A jelek szerint végül megoldott ügy felidéz néhány gondolatot. Miközben a világ — beleértve a szocialista országokat — egy pillanatig sem habozott elítélni a túszszedés minden formáját, el ne feledjük: a Carter-kabinet, nem utolsósorban hatalmi, belpolitikai okokból — a sah beengedésével és más lépésekkel — olyan politikai közeget teremtett, amelyben e törvénytelen akció egyáltalán lehetségessé vált. M iközben hónapokon át mindkét oldalon a világ idegszálain játszottak — a túszok sorsa játékkocka volt mindkét érdekelt fővárosban. Teheránban és Washingtonban, a belső hatalmi játék dobókockája. Ugyanígy e mélységesen lehangoló ügyben nem csupán az egyik félnek van mit tanulnia. Sok minden függ attól, hogy ezt az egyszerű igazságot ne csak Teheránban értsék meg, hanem abban a fővárosban is, amelyben a harminckilencedik elnök ünnepélyes tévébejelentésének pillanatában a negyvenediket köszöntő ünnepség tribünjei már készen állottak. Magyarán: a lecke neki — Reagan- nek — is jó útravaló lehet. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) és a társadalmi haladás érdekében folytatandó együttműködéséről. A tervek szerint a világfórum pénteken plenáris üléssel és zárónyilatkozat elfogadásával ér véget. Vasárnap óta Helsinkiben tartózkodik a magyar küldöttség is, amelyet Fejti György, a KISZ KB első titkára vezet. ★ L eonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke táviratban üdvözölte a „Fiatalok és diákok világfóruma a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért” elnevezésű helsinki tanácskozás résztvevőit. Az SZKP KB főtitkárának üdvözlete egyebek között megállapítja: jelképes jelentőségű, hogy az ifjúsági világfórumnak éppen Helsinki ad otthont, az a főváros, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát is aláírták. Leonyid Brezsnyev üdvözletében sok sikert kíván a világfórum résztvevőinek azokhoz az erőfeszítéseikhez, hogy a fiatalok minél szélesebb rétegeit vonják be a világ békeszerető erőinek a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért, a béke megszilárdításáért és a nemzetközi biztonságért vívott harcába. Hass, alkoss, gyarapíts! Az alap a teljesítmény L-----------o-------------A népgazdaság hatodik ötéves terve csaknem háromesztendős elemző munka eredménye, amely az összeállítás utolsó szakaszában társadalmi és parlamenti vitákban is érlelődött. A tervezők a párt irányelvei alapján lényegében három, az ország további boldogulását alapvetően meghatározó kérdéscsoportra adtak választ az új ötéves terv fejezeteiben. E három kérdéskör mögött tulajdonképjpen három kihívás rejtezik, amelyekkel a magyar gazdaságnak a 70-es évek elejétől-közepétől egyre inkább szembe kellett néznie. Nemcsak a világgazdasági korszakváltás kíván ugyanis a magyar gazdaságtól másfajta, új szemléletű magatartást a 80-as évek küszöbén, hanem még két, a változtatásokat erőteljesen sürgető folyamat is. Nevezetesen egy külső, nemzetközi méretű folyamat: új műszaki normáival kibontakozott tudományos-technikai forradalom. S a másik: egy belső, a hazai gazdaságban végbement fejlődés nyomán kialakult tendencia, az intenzív gazdálkodási szakaszra jellemző követelmények felerősödése. A korábbiakkal összevetve a VI. ötéves terv legfőbb új vonása az, hogy egy eredményesebb gazdálkodói magatartást akar kialakítani és azt általánossá tenni a magyar gazdaságban. A terv érvényesíti azt a felismerést is, hogy az eredményesebb gazdálkodói magatartás kibontakoztatása nem lehet csupán a vállalatok ügye, ennek érdekében nem lehet csak a „munka világában” cselekedni — ez átfogó társadalmi feladat. A hatékonyság fejlesztéséért a társadalmi tevékenység valamennyi területén cselekedni kell, az egészségügyben, az oktatásban, a helyi, a tanácsi munkában, á közigazgatásban. A terv ehhez teremt széles körű lehetőséget: a célok és az eszközök egyensúlyával és főként azzal, hogy a célok elérése csak akkor lehetséges, ha a gazdálkodás, a cselekvés mindenütt új pályárá áll. Ezt szolgálják a szabályzók, a hitelpolitika, az új árrendszer, a gazdaságirányítás szervezeti korszerűsítése, s s számos új rendelet. A terv, mint reális és világos munkaprogram a követelményeket és az azokból következő feladatokat észszerű sorrendbe rendezi a társadalom fő céljai és a gazdaság jelenlegi lehetőségei alapján. A teendők közül az első helyre a világgazdasági követelményekhez való igazodás, a külgazdasági egyensúly javítása került. Ez szolgálja ugyanis a társadalom legfőbb célját.1 az élet- színvonal megőrzését és később további növelését. A terv a külgazdasági és a belső egyensúly javításának fő eszközeként a gazdálkodás hatékonyságának erőteljes fejlesztését jelöli meg. Így alakult ki a tervben a cél: áz életszínvonal megőrzése; a feladat az egyensúly javítása és az eszköz; a hatékony gazdálkodás kibontakoztatása; s e három egymásnak mindenben megfelelő összhangja. Az egyensúly javítása nem öncélú feladat: amint a megtermelt nemzeti jövedelemnek kisebb, és egyre kisebb hányadát kell a külföldi hitelek törlesztésére fordítani, lehetővé válik az életszínvonalnak a korábbiakban megszokott ütemű emelése. Ezért van szükség arra, hogy a népgazdaság pénzügyi egyensúlya minél hamarabb ismét megszilárduljon. Ez a feladat azonban nem mehet az életszínvonal rovására. A következő években a belföldi felhasználás növeléséhez külső forrással nem lehet számolni. Sőt: a nemzeti jövedelem növekményének jelentős hányadát kell éppen a külgazdasági egyensúly helyreállítására fordítani. Az utóbbi két évben az egyensúly javulása főleg a belső felhasználás mérsékléséből származott: a beruházások csökkentéséből, az ésszerűbb készletgazdálkodásból, a szerényebb lakossági fogyasztásból. Ez azonban hosz- szabb távon nem járható út. A takarékosságban rejlő tartalékok gyorsan kiaknázhatok. A következő években tehát a fejlődést a gazdálkodás ésszerűsítésében rejlő tartós lehetőségekre, a minőségi követelmények teljesítésére kell építeni. A terv 1981—85 között a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozza elő. A belföldi felhasználás ennél lassabban, öt év alatt 3—5 százalékkal emelkedhet. Ez fele, egyharmada az ötödik ötéves tervidőszakban elért növekedésnek. • A mérsékeltebb növekedési ütem kedvez a differenciált fejlesztési gyakorlat kialakításának. A versenyképes termékek gyártásának bővítése az átlagost jóval meghaladja. Éppen az a legfőbb társadalmi-népgazdasági érdek, hogy a versenyképes termelés fejlődjön gyorsan, egyre inkább ebből származzék az ország bevételeinek nagyobb hányada. Nehéz időszak következik ott, ahol még nem. kezdték el az eredményesebb munkához szükséges változtatásokat. A hatékonyság javításához ugyanis most nem lehet a dolog könyebbik felét megragadva eljutni: nincs mód arra, hogy látványos beruházásokkal korszerűsítsék a termelőberendezéseket, cseréljék a gyártmányokat. Erre csak azok a termelőegységek gondolhatnak — azok is korlátok között —, amelyek már ma is versenyképes, gazdaságosan exportálható termékeket gyártanak. Ezeknek van hitelük, fedezetük az állami kölcsönök felvételéhez. A vállalatok jelentős hányadánál azonban a hatékonyság javításához nincs más út, mint a belső tartalékok, a gazdálkodás minőségi tényezőinek kihasználása. A műszaki fejlesztés finanszírozásához szükséges ' saját anyagi erő előteremtéséhez is javítaniok kell a minőséget, az anyag- és energiagazdálkodást, nem pazarolható tovább a munkaerő, a munkaidő, fejleszteni kell a piaci munkát, következetesen csökkenteni a ráfordításokat, s mindezzel, továbbá apróbb-nagyobb műszaki fejlesztési intézkedésekkel, rekonstrukciókkal, pótlólagos automatizálással. Azaz javítani a teljesítőképességet, a teljesítményt, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást. E rre a gondolatmenetre épül a terv, ezt kell a vállalati tervezés középpontjába állítani. A VI. ötéves terv reális, pontos, átfogó programot ad — s mintát is egyben: hogyan kell körültekintő munka- programot készíteni a további fejlődéshez. A hatodik ötéves terv akkor teljesíthető, ha a tervben számolt teljesítménynövekedést nemcsak egyes helyeken, kiugróan túlteljesítve, hanem általában, országos átlagban sikerül elérni. Ez a teljesítmény — a hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség javítása — mindenütt és mindenkitől reálisan el is várható. Gerencsér Ferenc Moszkva, február 23: Kongresszusra készül az SZKP Moszkva — több mint kilencmillió párttag mondta el véleményét az SZKP 17 milliós tagságából a pártkongresszust előkészítő pártcso- portüléseken, alapszervezeti taggyűléseken. A gyűléseken gyakorlatilag a teljes tagság részt vett. Az első összesítések szerint a pártcsoport-ér- tekezleteken és a taggyűléseken mintegy hárommillió javaslatot tettek a pártmunka és főként a termelőmunka javítására, ezek közül egymillió körül van az olyan konkrét indítványok száma, amelyek megvalósításával áz üzemekben, a munkahelyeken foglalkoznak majd. Mint a Pravda szerkesztőségében külföldi újságíróknak elmondták, az SZKP mintegy 400 ezer alapszervezetében júliusban és augusztusban tartották meg a párt- csoport-értekezleteket, a taggyűléseket, a vezetőségek beszámolóját és újraválasztását. A vezetőségek mintegy harmadrésze olyan kiváló dolgozókból, a munkában kitűnt kommunistákból áll. akiket első ízben választott meg a tagság ilyen tisztségre. Az alapszervezeti taggyűlések voltak az első szakasz fő eseményei abban a munkában, amellyel az SZKP tagsága készül a február 23- án összeülő pártkongresszusra. Ezt követően tartották meg a járási, a kerületi, majd a területi pártkonferenciákat: ezen a héten már az utolsó ilyen tanácskozásokra kerül sor, köztük a nagy fontosságú moszkvai városi pártkonferenciára, amely kedden nyílik meg. Ugyancsak kedden folytatódik a köztársasági pártkongresszusok sorozata is, amely egészen február közepéig tart el. A kongresszus előkészítésébe nemcsak a párttagság kapcsolódott be: a kommunisták tanácskozása elé kerülő új ötéves tervjavaslatról országos vita kezdődött. Megemlékezések, gyűlések 60 éves az OKP Január 21-én ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját -az Olasz Kommunista Párt. Ebből az alkalomból megemlékezéseket, gyűléseket tartanak országszerte az olasz kommunisták. A rendezvénysorozat legfontosabb politikai eseményének Enrico Berlinguer főtitkár beszéde ígérkezik, amely egy római nagygyűlésen hangzik el január 25-én. Az olasz televízió filmsorozat vetítését kezdte el Antonio Gramsci- nak, a pánt egyik alapítójának életéről. Az évforduló alkalmából Alessandro Natta, az OKP titkárságának, a központi bizottságnak tagja, Livornó- ban, a pártalapítás városában mondott vasárnap beszédet. Életerősnek, elevennek nevezte a pártot, s kiemelte: az OKP erkölcsileg tiszta, feddhetetlen, politikailag megbízható, egységes szervezet. A L’Unitá, az OKP lapja adatokat közölt a párt szervezeti életéről az évfordi alkalmából. Megírta, ho 1921-ben az OKP-nak ezer 581 tagja volt, 1980-b: pedig a párt tagjainak sz ma 1 millió 752 153-ra eme kedett. A párttagság 40 százaléka munkás, a meze gazdasági bérmunkások t proletárok aránya 4,9 százé lék, az önálló gazdálkodó és bérlők aránya 5,2 száza lék, a kereskedőké 3,5 száza lék, a kisiparosoké és kdsvál lalkozóké 5,1 százalék, az alkalmazottaké és a technikusoké 6,7 százalék, az értelmiségieké és szellemi szabad- foglalkozásúaké 2,2 százalék, a diákoké 2,2 százalék, a háztartásbelieké 10,2 százalék és a nyugdíjasoké 17 százalék. Az OKP-nak összesen 13 023 körzeti alapszervezete van, köztük 1209 munkahelyi alapszervezet. A párt 118 területi bizottságot ölel fel; közülük 10 külföldön működik, azokban a nyugati államokban, ahol olasz vendégmunkások dolgoznak tömegesen. Fokozódik az amerikai beavatkozás Salvadorban Az Egyesült Államok egyre fokozottabb mértékben avatkozik be a salvadori junta oldalán. Washington — Mana- guában szerzett értesülések szerint — elutasítja a diplomáciai megoldást és az intervenció politikája mellett döntött. Nicaraguába érkezett jelentések szerint a salvadori forradalmi haderők az elmúlt napokban átcsoportosításokat hajtottak végre a frontokon és folytatják a gerillaharcot. A salvadori forradalmi erők vasárnap nyivánosságra hozott közleménye rámutat: válaszul a felszabadítási front tárgyalási kezdeményezésére Washington korábban hatpontos javaslatot terjesztett elő, amely tűzszünet életbeléptetését, a kormány átalakítását, az elnyomó szervezetek feloszlatását, a hadsereg újjászervezését, a reformpolitika, valamint a jövőbeni választások kompromisszumos alapokon való előkészítését foglalta magában. Január 14-én a front tudatta az Egyesült Államok hondurasi nagykövetével, hogy kész megkezdeni a megbeszéléseket, ám feltételként szabja, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a salvadori* juntának nyújtott katonai segélyszállítmányokat és mondjon le a külső agresszió tervéről. Konstruktív válasz helyett az Egyesült Államok salvadori nagykövete, valamint Trattner washingtoni szóvivő agresszív nyilatkozatokat és Nicaragua elleni fenyegető és zsaroló kijelentéseket tett. Az amerikai kormányzat elzárkózott a tárgyalásoktól. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front közleménye leszögezte, hogy az Egyesült Államok magatartása előre nem látható következményekkel járhat Közép- Amerikára nézve, az agresz- szió árnyékát boríthatja Nicaraguára. E veszélyes helyzet kialakúlásáért az Egyesült Államokat- terheli a felelősség — hangsúlyozta a dokumentum.
