Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 20. HÉTHYITÓ, OBJEKTÍV, HORIZONT­Nyíregyháza hullámhosszán A napi 90 perces jelentke­zések rendszeresítése óta 1980 hozta a leglényegesebb változásokat a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának mű­sorszerkezetében. Termé­szetesen mindezt a múlt esz­tendő első napjaiban a hét­végenként! délelőtti adások bevezetése idézte elő. Mind­erről, s az 1981-es tervekről, teendőkről kérdeztük Samu Andrást, a stúdió vezetőjét. — Nemcsak szűkebb há­zunk táján tartjuk jelentős fegyverténynek a délelőtti adásokat, a hallgatói véle­mények alapján is megfogal­mazhatjuk, hogy rádiónk el­érte a kezdeményezés célját. Elsősorban azért, mert sike­rült ,.hallgátóközelbe” hoz­nunk információinkat. Azaz alkalmazkodtunk a hétvégek­hez, közléseinkkel, híreink­kel, programajánlatainkkal zámottevő segítséget adhat­tunk a szabad idő hasznos és eredményes kialakításához, eltöltéséhez. E törekvések, reméljük, érződnek majd az új esztendő programjaiban is. Korántsem arról van szó, hogy csak új elnevezéssel, címmel jelentkezünk. A kön­tösön, a külsőn kívül a tar­talom, a lényeg is megújul. Így például gazdaságpolitikai adásunk, melynek új címe: Objektív. — Ugyancsak új progra­munk a Hétnyitó, amely hét­főnként jelentkezik rendsze­resen. A műsor informatív; a szolgáltatások hírei mellett újdonságokról, közérdekű in­formációkról tudósít. Termé­szetes, hogy a krónikáig tar­tó 50 perces blokk bővelke­dik majd zenében is. Szer­kesztőnk igyekszik úgy íisz- szeállítani az anyagok közötti dallamokat, hogy azokkal egyúttal a kívánságműsorhoz érkező kéréseket is teljesít­se. — Űj „köntösben” szólal meg kulturális magazinunk is. A „Horizont” cím akár szimbólum is lehetne. A mű­velődés, a közműveltség na­pi kérdéseivel kíván beha­tóbban. foglalkozni a műsor. 1981-ben is hangot, illetve helyet kapnak a közkedvelt fórumok. Számunkra most az a nagy feladat, hogy gon­dosabb munkával készítsük elő a „kérdezz-felelek” adást, hiszen ily módon a rendel­kezésre álló idő alatt több ér­deklődő kaphat választ fel­vetett gondjaira is ... Az előttünk álló év öröm­teli eseménye lesz a nyír­egyházi színtársulat megala­kítása, valamint az új me­gyei művelődési központ át­adása. Mindkettő közvetlenül érinti rádiónk munkáját. Az előbbi oly módon, hogy a társulat színészgárdájára számítunk adásaink közremű­ködőiként. Lehetőséget adunk számukra, hogy egyes típusú műsorokban szerepléseikkel színesítsék, gyarapítsák iro­dalmi, zenei programjainkat. A művelődés új nyíregyházi központjának hangverseny- terme pedig úgy készül, hogy szomszédságában helyet kap majd egy rádióstúdió is, te­hát megteremtődnek az akár élő, egyenes közvetítések technikai feltételei is. — Mikrofonunkkal az idén is ott leszünk az országrész népzenei találkozóin, kórus­fesztiváljain, s az ott szala­gokra vettek adásainkban is elhangzanak. Ez évben sem felejtkezünk el tudósítói há­lózatunk bővítéséről. Jelenleg 25—30, zömében fiatal külsős munkatársunk a biztosítéka annak, hogy szinte minden hajdúsági és szabolcsi törté­nésről időben és gyorsan ka­punk hiteles és pontos infor­mációt. — Munkatársaink tovább­ra is öthetenként jelentkez­nek önálló műsorokkal a Pe­tőfi adón. Emellett egyre népszerűbbek a?ok a portré­műsorok, amelyek a rádió harmadik csatornájának hangversenyszüneteiben hangzanak el. E negyedórás —húszperces összeállítás­ban a két megye egy-egy olyan alakját mutatjuk be, akik nagy részt vállaltak ma­gukra a vidék szellemiségé­nek gyarapításában. — Summázva 1981-es tö­rekvéseinket: a legfőbb fel­adatunk észak-tiszántúli hall­gatóink tájékoztatása az ő gondjaikkal, örömeikkel való foglalkozás. Úgy, hogy támo­gassuk a helyi politikát, s még aktívabban, jobban von­juk be fórumainkon, vitamű- sorainkcn keresztül hallga­tóinkat a közös, együttes cse­lekvésbe . . . K. Z. Tiszavasvári — új lakótelep. Szabolcsi filmesek sikere Január 18-án, vasárnap ért véget Debrecenben öt megye tájegységeinek amatőr film- fesztiválja. A fesztiválon há­rom nyíregyházi, a záhonyi és a kisvárdai amatőr film­klub versenyzői vettek részt. A nyíregyházi AFK ver­senyzője, Karászi Endre szép sikert ért el a Lóré című filmjével és első díjat kapott a zsűritől. Ezzel bejutott a Sopronban megrendezésre ke-' rülő országos amatőr feszti­válra. Kurecskó István, a Nyíregyházi Konzervgyár amatőr filmese A sárga földig című dokumentumfilmjével szintén sikert aratott és el­nyerte a zsűri különdíját. A GELKA kisvárdai műhelyében tranzisz­toros rádiókat, lemezjátszókat és erősítőket javít Kaszás Miklós. (J. L. felv.) Korszerűsödő oktatási intézmény Vaján A Vajai Általános Iskola és Diákotthon megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő alsófokú intézménye. Az elmúlt esztendők­ben a tanyai kollégiumban 130-ra nőtt a he­lyek száma, s ma már hét és fél ezer kötetes könyvtár is segíti az iskolásokat és kollégis­tákat. Saját autóbuszuk lehetővé teszi az or­szágjárást, de alkalmat teremt arra is, hogy az iskola 37 nevelője hazánk legkülönbözőbb területein tanulmányozhassa az oktatás és nevelés módszereit. Az iskola eddig minden új kezdeménye­zésben elöl járt. Náluk kísérletezték ki évek­kel ezelőtt a szabad szombat optimális mód­szerét, elsők között vezették be a komplex matematikai oktatást, kísérleteznek a globá­lis módszerrel, részt vettek a tantárgycsopor­tos oktatás módszereinek kipróbálásában. A hatodik ötéves tervben tovább fejlődik a vajai iskola. Tizenegymillió forintét fordí­tanak arra, hogy új tornatermet építsenek, ebédlőt és konyhát emeljenek a diákok kor­szerűbb ellátására. A költségvetést jelentős társadalmi munka is megtoldja, a hagyomá­nyokhoz híven. Termelőszövetkezeti és támo­gató üzemi szocialista brigádok járulnak töb­bek között hozzá az oktatás együttes moder­nizálásához. A tárgyalóteremből Ok nélkül ütöttek... Tanári hangverseny A nyíregyházi zeneiskola nemcsak a növendékek ta­nításával szolgálja a zene­kultúrát, irányítja a zenei ízlést, hanem művésztanárai által tevőlegesen is részt vesz a város zenei életében. Egy város zenekultúráját nemcsak az jellemzi, hogy kiket, s milyen művészeket tud vendégül lehozni, ha­nem különösen az: van-e, s milyen saját erőből fakadó zenei élete. Nyíregyháza nem áll e téren rosszul, énekkarai, zenekara, hang­versenyző zenetanárai mű­vészi nívón szolgálják a vá­ros mind jobban fejlődő ze­nekultúráját. Ennek bizonysága volt a január 18-án, vasárnap es­te 6 órakor a 4-es sz. ál­talános iskola dísztermé­ben megtartott hangver­seny, melyet az áll. zene­iskola tanárai adtak. Dr. Szétesni Dvorszky Magda és Babka József négykezes zongoraszámai, Tóth Nán­dor (cselló) és Tóth Nán- dorné (zongora) gordonka­számai kellemes emlékeket hagytak a termet megtöltő hallgatóság lelkében. Eléggé változatos műso­ruk felölelte Beethoven, Bach, Vivaldi, Bizet, Brahms, Debussy, Kodály, Weber egy-egy művét. El­ismerés illeti a koncertező művésztanárokat, hogy fá­rasztó pedagógiai elfoglalt­ságuk mellett időt és fá­radtságot áldoznak az in­tenzív gyakorlásra, az érté­kes zeneművek stílusos in­terpretálására, a muzsika megszerettetésére. Ez külö­nösen most jelentős, amikor a hangversenytermek hiá­nya miatt kevesebb a fil­harmóniai hangversenyek száma. Vikár Sándor A Bodi cs a Lakatos család ga­rázdálkodása szinte mindenki ál­tal ismert Kemecsén. Pár hónap­pal ezelőtt egy tanárnő tett fel­jelentést az alig 22 éves és már 2 és fél évet börtönben töltött Lakatos Lajos és élettársa ellen, mert az iskolában- őt bántalmaz­ták. A tanárnő azonban a bíró­sági tárgyaláson — annak elle­nére, hogy a feljelentésben, vala­mint a Lakatos Lajossal való szembesítés során ' határozottan állította bántalmazását — vala­milyen oknál fogva már „nem emlékezett” a történtekre. Ekkor a bíróság Lakatost bizonyíték hi­ányában felmentette. Nem kellett azonban sokáig várni, mert Lakatos nem tanult a történtekből, ugyanis náluk rendszeresek az ilyen esetek. La­katos Lajos, Gerák József és az 1965 áprilisában született fiatal­korú B. Ernő szeptember ll-én verekedést provokáltak. Ekkor a kemecsei Márka presszóban ita­loztak. Természetesen a 15 éves B. Ernő is. B. Ernő hívta ki a presszóban tartózkodó Gábort, ahol egy ko­rábbi sérelem miatt vett tőle elégtételt. P. Gábor sértett vére­sen ment vissza az asztalához, asztaltársaihoz. Ezután H. Péter ment ki, ám a fiatalkorú B. Ernő és Lakatos La­jos utánamentek. A W. C.-ben Lakatos nagy erővel ütötte meg — minden ok nélkül — H. Pétert, aki a falhoz vágódott, majd ki­menekült bántalmazói keze kö­zül. A garázda magatartás ezzel még nem ért véget. Zárórát ren­deltek el. (Valószínű, hogy éppen az incidensek miatt, de a presszó alkalmazottai erre már „nem tudtak visszaemlékezni-”.) * ^A presszó előtt Lakatos Lajos ismét megtámadta H. Pétert: ököllel arcul ütötte, aki az ütéstől földre esett. Itt már Gerák József is be­avatkozott, megrúgta a földön fekvőt. H. Péter menekülni kény­szerült, de Lakatos üldözőbe vet­te és ismét a földre teperte és to­vább bántalmazta. A garázda társaság kellemet­lenkedése ezzel nem ért véget. Lakatos Lajos rátámadt az ott tartózkodó és magatartásukat el­ítélő T. Jánosra is: sörösüveggel vágott arcához, amellyel meg is sebesítette. (T. János — annak ellenére, hogy ezt a vádlottak is elmondták — „nem emlékezett” bántalmazásaira. Helyesebben „ő a karjával kivédte” Lakatos e tá­madását és csak a száján lévő, korábban keletkezett sebe kez­dett el akkor vérezni. . .) T. István ezalatt kissé ittas ál­lapotban ácsorgóit a presszó előtt, ö sem maradhatott ki a verekedésből. Lakatos Lajos min­den előzetes szóváltás és ok nél­kül támadta meg: ököllel arcul vágta, majd a földre került sér­tettet Gerák is és a fiatalkorú B. Ernő is tovább ütlegelte. T. István sértett azonban mene­külni is hiába próbált, mert bán­talmazói tovább üldözték, majd a kemecsei templom kerítése mel­lett ismét a földre nyomták és mindhárman tovább ütlegelték és rugdosták az ittas és védekezni sem tudó sértettet. A vádlottaknak azonban kiter­jedt a figyelme arra is, hogy a sértettnél van egy autóstáska is, azt is elvették. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Oroszné dr. Biró Anna tanácsa, mint a fiatalkorúak bírósága a vádlottakat csoportosan elköve­tett kifosztás és garázdaság bűn­tettében, Lakatos Lajost 2 rend­beli, Gerák Józsefet és a fiataljf korú B. Ernőt egy-egy rendbeli súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért hal­mazati büntetésül Lakatos Lajos vádlottat — mint különösen visz- szaesőt — 3 évi szabadságvesz­tésre és 3 év közügyektől eltil­tásra, Gerák Józsefet egy év hat hónap szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte. A fiatalkorú B. Ernő esetében pe-r dig javítóintézeti nevelését ren* delte el. Az ítélet nem jogerős. Az ügynek azonban van tanul­sága is: a bűnüldözés minden be­csületes magyar állampolgár fel­adata. A közömbös emberek a garázda, elvtelen, a nyugalmukat folyamatosan megbontó Bódik- nak, Lakatosoknak kedveznek, így, ilyen magatartással nem le­het következetesen fellépni a ga­rázda emberekkel szemben sem. Dr. T. Gy. ^KÉPERNYŐI Mii Hová lett a népszerűsége okán nevében is méltán megmagyarított Verne Gyu­la (Jules Verné, 1828—1905), a „képzelet varázslója” le­bilincselő hatása? — kér­dezhettük magunktól a Sán­dor Mátyás c. regényéből francia—magyar összemű- ködéssel készített hatrészes tévéfilmsorozat befejeztével. A felserdült és az idősebb generációk szinte tökéletes illúzióromboláson estek túl a film láttán: ez lett volna az ifjúkori olvasmányból át­élt nagy kaland, a szuper­hős igézete? Ez a történel­mietlen, hamis pátoszú, za­varos história? A serdülő if­júság pedig — melynek per­sze, ezután is jó lélekkel ajánlhatók a Verne-művek —- joggal tehette föl a kér­dést: ezért a Vernéért vol­tak annyira oda az „őse­ink?” Hát nem ezért. Mert sajnos, kimaradt a filmből a kockázatvállaló, nehézség­tűrő és -lebíró, pátoszmen­tes hősiesség ábrázolása, a kaland hevítő izgalma. Köz­hely, hogy minden jó, ha a vége jó. Ebben a filmsoro­zatban az volt a jó, hogy hál’istennek viszonylag ha­mar vége lett. Ámbátor nem olyan jó vége, mint elvár­hattuk volna. A sok kritikai fenntartást, sőt ellenérzést kiváltott kul­turális magazin, a Stúdió ’80 (most már ’81) adásainak én előlegezett bizalmat szavaz­tam ezekben a heti jegyze­tekben. Ügy tűnik, mintha ez igazolódni kezdene — a kritikusnak is lehet vélet­len szerencséje. A múlt ked­di adás végre izgalmasan aktuális kultúrkaleidosz- kóp volt, a művészeti élet eseményeinek primátusával. Különleges érdekesség­ként említeném meg a szí­nészi műhelymunkába való betekintést (Sándor Pál filmjének utószinkron felvé­tele Kern Andrással és Ga­ras Dezsővel), Gobbi Hilda felhívását a Bajor Gizi Szí­nészmúzeum társadalmi se­gítésére („ ... a színész két­szer hal meg: egyszer a földben, egyszer a feledé- kenységben.” — mint olyan szépen mondotta a tárgyi emlékek megőrzésének szükségességét indokolva) és a dombóvári giccsfotó-kiál- lításról szóló filmbeszámo­lót, az igen stílusos sláger- alájátszásokkal. Ennél a blokknál különösen figye­lemfelkeltő volt a szűksza­vúan magvas, takarékos kommentár (pl. „ ... a giccs a boldogság művészete... s az áruház a modern idők templomának a szerepét töl­ti be.”), valamint a témá­hoz jól illeszkedő, „illeté­kes” — interjú. Ennek kap­csán megtudhattuk, hogy a giccstárgyak kereskedelmi forgalma voltaképpen ellen­őrizhetetlen, mert a fröccs­öntő kisiparostól közvetle­nül vásárba, vagy maszek trafikoshoz kerülnek. A sú­lyosabb probléma az, hogy jó, ízléses ellenkínálat nincs vagy alig akad. Ugyancsak tanulságos volt meghallgat­ni Berend T. Iván profesz- szor mértékadó nyilatkoza­tát a 6. ötéves terv kulturá­lis célkitűzéseiről és arról a mostanában sokat emlege­tett kérdésről, hogy mennyi­ben áru a kultúra? Végül a 80 éves nagy színész, Bihari József bensőséges köszönté­se, színpadi és filmszerepel­nek felidézése tette még él- ményszerűbbé ezt az egyre inkább „magára találó” mű­sort. ' Merkovszky Pál Maróti Lajos Súlytalan­ság című hangjátékát mu­tatta be a Rádiószínház a múlt hét végén. A szatiri­kus hangvételű darab a kis­stílű ügyeskedésből egy fa­lura, majd egy megyére ki­terjedő szélhámossággá fej­lesztett csoportos visszaélés történetének elbeszélése so­rán szedi le a keresztvizet több mindenkiről. Nemcsak azokról, akik a „magánpe­csenyéből” a kényszerítő kö­rülmények hatására „cso­portpecsenyévé”, majd az újabb fordulat „eredménye­ként” az egész falu és a me­gye ügyévé léptetik elő azt a gravitációs rendellenessé­get, hogy a képzeletbeli Mu- csa községben a kisebb ne­hézségi erő következménye­ként minden könnyebb, mint a megye székhelyén és többi településén, sőt az egész országban, s ennél­fogva az árut máshol „na­gyobb” súllyal, több pén­zért lehet értékesíteni; A jogtalan úton szerzett pén­zen való pöffeszkedés, a nagy lábon élés éppúgy „kap az ostorral”, mint a valóságtól való elrugaszko­dás a tervezésben. Ezeken kívül pedig még számos emberi gyengeség. Minél több és nagyobb stiklit, disznóságot csinál­nak — most már intézmé­nyesen — Mucsán, annál ki­sebb ott a nehézségi erő, vagyis hatványozottan „könnyebbek” az emberek és a tárgyak. A morális zül­lés könnyű fajsúlyúvá vál­toztat mindent és minden­kit. A végén megszűnik a gravitáció, a várossá nyil­vánítását váró falu minden építménye elszakad a föld­től, eltűnik a légkörben az egész település, csupán egy hatalmas kráter marad utá­na. A szatíra túlzásai a leg­többször az irrealitás vilá­gába emelve érvényesülnek igazán. Maróti mind az alapötletben, mind a darab során bőven él ezzel a lehe­tőséggel. Bőven, de soha­sem túlságosan. Egyetlen viselkedést tartok anakro­nisztikusnak, nevezetesen azt, ahogyan a városi mun­kásból régóta tsz-elnök Dar- gulák csetlik-botlik a me­zőgazdasági szakismeretek világában. Sok ilyen volt, de ma már hol vannak!? Az előadáson végig érzett, hogy a színészek nagy kedv­vel bújtak szerepeik bőré­be. Sütz Ila (Bözsi), Páger Antal (Králik bácsi), Szilá­gyi Tibor (Kelecsényi), Kál­lai Ferenc (Vészeli), Major Tamás (professzor), Inke László (tanácselnök) és a többiek, Varga Géza rende­ző vezetésével, megéreztet­ték a darab legjobb ízeit, hangulatait. A mű és az elő­adás a probléma széleskörű­ségére úgy utalt, hogy miköz­ben az ügyeskedések sokfé­leségét tálalta, a jelenséget mégsem mint általánost mutatta fel. Seregi István A l;IHU MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents