Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 16. Környezetünk károsítői M éhány hónapja a megyeszékhely új városrészében — a néhány méteres „szabad” területen — egy kimustrált személy- gépkocsi váza hívja fel magára a figyelmet. Egykori gazdája úgy találta, megszabadul a használhatatlan karosszériától. Minek költsön fuvarra, hogy elvitesse a hulladéktelepre —, vélekedett. Másutt is láthatunk szándékosan ottfelejteti holmikat, egyre gyakoribb a földeken, erdőkben éktelenkedő fém- vagy egyéb hulladékcsomó. Elképesztő adatot mondott egy megbeszélésen az erdészet vezető szakembere: évente több száz ezer forintot költ az erdő- gazdaság arra, hogy elhor- dassa, megtisztíttassa az erdőket az „illetéktelen” szeméttől, a környezetet szeny- nyező és csúfító hulladékanyagoktól. Ez már annyira visszatérő gond, hogy rendszeresen betervezik az éves költségvetésükbe... Környezetünk , károsítői :na még ritkán fizetnek bírságot, kivéve azt a néhány üzemet — többek között Kisvárdán — amelyeket rendszeresen légszennyezési bírsággal igyekeznek jobb belátásra bírni a tanácsi szervek. Ki akadályozza meg viszont azokat, akik vagy a fuvarköltségek meg- kímélése, vagy más okok miatt, nem a szeméttelepen ürítik ki a hulladék- és egyéb anyagokkal megrakott kocsit, hanem az erdők, mezők egy-egy pontján? Ritka a tettenérés, amikor a gépkocsi rendszáma elárulja, melyik cég igyekszik plcsón megszabadulni — a közösség számára nagyon is drága — hulladékanyagtól. Sajnos, megyénkben — de országosan sem — fejlődött ki a környezetvédő hálózat, amelynek öntevékeny társadalmi aktivistái fülön fognák a környezetkárosítókat. Legjobb esetben arra futja az erőből jelenleg, hogy a már ott lévő szemetet, hulladékot — állami pénzen elszállítják, vagy egy-egy alkalommal az úttörőkkel — tisztasági akció címén — összeszedetik az eldobált szemetet. Ez persze nem megoldás és nem is követendő példa, hisz a megelőzésen lenne a hangsúly, nem pedig a szennyezők nyomába szegődve, szedegetni az eldobált hulladékot. Földet, vizet, levegőt szennyeznek a bomló anyagok, kiöntött vegyszerek, nem kevésbé a sok helyen éktelenkedő olaj foltok. Ügy tűnik nem védjük eléggé önmagunkat az egészséget károsító, felelőtlen emberek kilengései ellen. Bocsánatos bűn, ha a szomszéd az utcai vízelvezető csatorna aknájába önti a fáradt olajat, a sertésvágás szennyvizét, a gépkocsikról lemosott koszt. Hónapok telhetnek el, amíg az utcai nagy szeméttároló konténerek mellé öntött egészségtelen hulladékok, a kukaedényekbe nem férő nagyobb kimustrált használati tárgyak eltűnnek. Kikelne a szigorúbb és rendszeresebb ellenőrzés a helyi közegészségügyi szakemberek részéről. A bírságfüzet is gyakrabban foroghatna azok kezén, akiket erre munkakörük felhatalmaz. Igaz, az ismeretlen „tettesekkel” aligha tudnak mit kezdeni. E gy azonban tény; a rákkutatás megyei tapasztalatai is aláhúzzák a környezet károsító tényezőinek szerepét a daganatos betegségek kifejlődésében. Nincs értelme ijesztgetni magunkat unos-unta- lan a rákkal, de a tudományos tapasztalatok mégis sürgetnek valamit. Egyebek között a környezetvédelmi társadalmi hálózat kiépítését minden településen, különösen a megye városaiban és nagyobb községeiben. És sürgetik a nagyobb hatósági szigort. A bocsánatos bűn, a szemetelés, a károsító anyagok felelőtlen szétszórása valamennyiünk személyes ügye is. Egészségünk, hosszú vagy rövi- debb életünk függhet tőle. . . Páll Géza Sikeres Patyolat-program „Hozom-viszem“ szolgálat 27 községben Az elmúlt öt év a szolgáltatások jelentős bővítését eredményezte a Nyírségi Patyolat Vállalatnál. , Jelentős erőfeszítéseket tett a vállalat ebben az időszakban a kapacitás bővítésére, az úgynevezett fehér foltok megszüntetésére. Kisvárdán még a tervidőszak elején befejeződött egy vegyes szalon építése, Vásárosnaményban 1978-ban közös beruházással valósult meg ugyanez. Üj felvevőhelyek létesültek Nyíregyházán a Jósa városban és a Búza utcában, teljes gépsorcserét valósítottak meg a Petőfi utcai gyorstisztító szalonban. Mátészalkán és Záhonyban ugyancsak új felvevő üzletet nyitottak. Befejeződött a nyíregyházi központi üzem rekonstrukciójának második üteme, amely a szociális épületet foglalja magában. A szolgáltatásfejlesztés egyik nagy eredménye a Pest megyei mintára megszervezett, a lakosság körében igen kedvelt hozom-viszem szolgálat. Ezt a szolgáltatási formát a helyi tanácsok és az ÁFÉSZ-ek segítségével a megye 27 községében sikerült megvalósítani. Az új szolgáltatási formák bevezetésére, bővítésére is törekedtek az elmúlt öt évben. Például az ágyneműcsere-akció növekvő igényeinek ellátásához az induló garnitúramennyiséget 1500- ról 12 ezerre növelték. Ugyancsak az ötödik ötéves terv időszakában valósult meg a házhoz szállításos szőnyegtisztítás. A szolgáltatás fejlesztésére a vállalatnak az elmúlt öt évre — a tanács által biztosított alapból, saját fejlesztési alapból és hitelből — ösz- szesen 37 millió forint fel- használására nyílt lehetőség. Ebből a pénzből kezdődött el a központi üzem korszerűsítésének III. üteme, az új kazánház építése. Ennek a 23 millió forint értékű beruházásnak az elmúlt év végére be kellett volna fejeződni, de a módosított terv szerint máris fél évet késik. Ugyancsak 1980-ban kellett volna befejezni a nyírbátori komplex szalon építését, amely ötmillió forintot vitt el a fejlesztési alapból. Talán ebben az évben sikerül az átadása és hozzákezdhetnek néhány fontos fejlesztés megvalósításához is. TÚLBUZGÓ ÉS LUSTA SZÁNOK Fortuna és a hetvenesek Késik H azánk legnagyobb tájvédelmi körzetjelöltje Szatmár és Bereg. Egyszeri és megismételhetetlen tájak, ritka flóra és fauna, mesterségesen elő nem állítható növénytársulások és -együttesek, folyók, patakok, őslápos részek még szinte szűzi együttese alkotja páratlan értékét. Ezek között, s mintegy ezekből fakadón láthatók a települések, az ősi építészet remekeivel, a népművészet még. ma is élő gyakorlatával. Olyan pillanatban vagyunk még, amikor mindez megmenthető, ésszerűen és okosan megóvható. A tájvédelmi körzetté nyilvánítás viszont késik. Ügy, mintha valaki vagy valakik lassítanák a folyamatot. Hangzanak el hivatkozások, melyek a gazdálkodás zavartalanságát látnák veszélyben akkor, ha a szatmár-beregi táj egy-egy pótolhatatlan értékét védelem alá vonnák. Mások mintegy megalomániásán a hatalmas táblák kialakításának útjában lévőnek minősítik a védő fasorokat, ligeteket. Akadt olyan álláspont, amely egyenesen a vadászatot féltette egy olyan ti-, latomtól, mely bizonyos helyeken védelmet adna az állatoknak. A gazdálkodó és természet- védő emberek között sajnos máig sincs egyetértés. Biztos, mindkét félnek vannak túlzásai, de ismert gyakorlat a tolerancia és a kompromisszum. Tehát ideje lenne végre döntési szándékkal leülni, s megbeszélni a megoldásokat. Addig, amíg nem késő. Mert holnapra talán már olyan károkat szenved a szatmár- beregi táj, amit soha, vagy csak súlyos milliók árán lehet helyrehozni. A mai gazdálkodónak látnia kell: ha a klíma, a növényzet radikálisan változik, holnap talán termelési többletköltséggel lesz kénytelen kiegyenlíteni a számlát. Ha eltűnik az énekesmadár, ha felborul a rét és legelő aránya, lehet, milliók látják kárát. Sajnos kevés szó esik arról is, hogy ez a vidék az olyan sok bajjal küzdő magyar idegenforgalomnak is új lehetőségeket kínál. Sértetlen táj, még tiszta Tisza, varázslatos falvak és építészeti emlékek egész sora feltáratlan kincset kínál az idelátogatónak. Köztudott, hogy az idegenforgalom az egyik leggyorsabban térülő beruházás, amivel korántsem él megyénk úgy, ahogy kellene. Terv, koncepció van, nem is kevés. Tenni kell immár, hogy a jelöltből teljes értékű tájvédelmi körzet váljék. Tetteinket az utókor kéri majd számon. B. L. A garázs padlásán kívül még egy külön galambházat is épített a szenvedélyes galambász. Megyénk három városában működik postagalamb-te- nyésztés. Nyírbátorban 1977- ben 13 lelkes galambász alakította meg a klubot. Kosa Béla a helyi szakmunkásképző intézet magyar—történelem szakos tanára az egyik legaktívabb sportgalambtenyésztő. 78- ban a fiatal galambok egyesületi versenyét az ő galambjai nyerték meg. Állományát a legjobb helyről, régi rutinos tenyésztőktől vásárolta. A fiatal galambokat csak szorgos munka, sok áldozat árán lehet igazi versenygalambokká nevelni. A 79-es évet néhány, nem túl jelentős verseny jellemezte. A múlt évben viszont már nyolc főútvonalon vettek részt galambjai. A 12 galambból álló csapat 550—720 kilométer közötti távot tett meg. Legeredményesebb madara, amelyiket a lengyelországi Poznanból reggel 5,30-kor indítottak útnak és déli 12,30- kor már Nyírbátorban volt. Itt jegyezzük meg, hogy a kerület leggyorsabb galambja a múlt évben 109 kilométeres sebességgel repült. Kosa Béla fiatal tenyésztő, de máris számos, szép eredmény birtokosa. Törzsállománya 82 darabból áll. Fenntartásuk nem kis áldozatot, anyagi ráfordítást kíván. Klubjuk támogatást senkitől nem kap, még arra sincs lehetőségük, hogy a szaporulatot értékesítsék, mert a sportmadarak súlyhatár alattiak és ezeket nem veszik át a tenyésztőktől. Elek Emil képriportja Kosa Béla egyik legjobb galambja négy külföldi versenyből három helyezést ért el. POZNANBÓL REPÜLT NYÍRBÁTORBA VERSENYGALAMBOK Bőven kell takarmány a téli hónapokban a galamboknak. A vádlottak padján tartásdíj miatt A legtöbbször kihúzott „válogatott": 3, 13, 56, 75, 86 ötszázalékos bércsökkentés mellett 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte a bíróság tartás elmulasztása miatt Kiss Lajos 34 éves etyeki lakost. Kisst 1977- ben kötelezte a Nyíregyházi Járásbíróság, hogy két kiskorú gyermeke után havonta KU6 forintot fizessen volt feleségének. Kiss 1979 novemberéig fizetett, aztán lábtörés miatt keresőképtelenné vált, de amikor meggyógyult, utána sem akart fizetni.' Üj munkahelyén már vonják tőle a tartásdíjat, de az elmaradt ötezer forint miatt a bíróság felelősségre vonta. Lakatos Malvin 24 éves trizsi lakost a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatósági osztálya kötelezte 1975-ben, hogy állami gondozásba vett gyermeke után havi 250 forint gondozási díjat fizessen. Lakatos Malvin elköltözött inkább a megyéből, de nem fizetett. A tanács az 1978 nyaráig összegyűlt közel 9000 forint tartozását behajthatatlanság miatt törölte, de az azóta fennálló hétezer forint miatt a bíróság 4 hónapi szabadságvesztésre büntette. A büntetés végrehajtását a bíróság 1 évi próbaidőre fel- dggesztette. Tartás elmulasztása miatt állt a vádlottak padján Lakatos Sándor 47 éves, Nyíregyháza, Zorri- bori-bokori lakos és 41 éves felesége is. Lakatost 1300, feleségét 1000 forint gondozási költség fizetésére kötelezte a városi tanács állami gondozásba vett gyermekeik tartása fejében, de Lakatosék nem fizettek. Lakatosnak 17 ezer, Lakatosnénak 13 ezer forint tartozása gyűlt össze december végéig. A bíróság a büntetett előéletű Lakatos Sándort — mint különös visszaesőt — hathónapi szabadságvesztésre, Lakatos Sán- dornét 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Lakatosné büntetésének végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztették. Háromszor erőszakos cselekmények — súlyos testi sértés és hivatalos személy elleni erőszak — miatt, egyszer tartás elmulasztása miatt büntették már eddig Kóródi Isván 32 éves balkányi lakost, s most újból tartás elmulasztása miatt állítoták bíróság elé. Az alkoholista, munkakerülő Kóródi tavaly április óta ismét nem fizet, s 1650 forint tartozása miatt — mint különös és többszörös visszaesőt — héthónapi börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélték. Valamennyi ítélet jogerős. A lottó megindulása óta, az 1980. évi negyvenkilehcedik heti húzásig .bezárólag 6300 nyerőszámot húztak, ki 1260 sorsoláson. Ha a 6300-at elosztjuk a 90 lottószámmal, akkor kiderül, hogy minden számnak hetvenszer létt volna alkalma kijönni. Persze vannak túlbuzgó és lusta lottószámok is, így aztán a legtöbb szám a szabályos hetvennél gyakrabban, illetve ritkábban szerepelt a nyerők sorában. Érdekes, hogy mégis akad három olyan szám, amely példás pontossággal éppen hetvenszer szerepelt decemberig a kihúzot- tak között. A három hetvenszeres nyerő a 37-es, a 38-as és a 41-es. Vagyis Fortuna szeszélye folytán e számok között kettő egymás mellett áll, a harmadik pedig csupán két közbeékelődő szám után követi őket. Egytől harminchatig és negyvenkettőtől kilencvenig egyetlen hetvenszer kihúzott számot nem találunk. Olyan szám azonban, amelyik alig tér el a szabályostól, bővebben akad. 69-szer húzták ki az 1-es, a 72-es, a 82-es és a 87-es számot, 68-szor az 52-est, 71-szer a 33-ast és a 74-est, 72-szer a 19-est, a 21-est; a két szomszédot, a 65-öst és a 66-ost, továbbá a 81-est és a 90-est. Tehát három szám teljesen, 13 pedig plusz- minusz 1—2 eltéréssel betartotta a papírformát. Ez a lottószámok csaknem egyötöde. Akad persze olyan szám is, amelyik még hat- vanszor sem szerzett örömet a lottózóknak. E rosszul fizető számok a következők: 2, 11, 27, 30, 31, 40, 58, 62, 63, 68,• 80,. 85, 88. E 13 balszerencsés szám közül is külön meg kell róni a 30-ast, amely eddig mindössze 48-szor jött ki! Ezzel szemben 80-szor, vagy többször volt nyerő a 3-as, a 12-es, a 13- as(!), a 23-as, a 42-es, a 47-es, az öles, az 56-os, a 71-es, a 75-ös, a 77-es és a 86-os, vagyis 12 lottószám. Közülük már a századik nyerés kapuját döngeti az eddig már 98- szor kihúzott hármas, amely a számításba vett utolsó tíz húzáson is kétszer szerepelt. A 41—49. húzásokon kétszer kihúzott hat szám között egyébként ott van a „szerencsétlen” 13-as is. Nem szerepel rosszul a szintén rossz hírű 7-es sem: eddig 77-szer akadt a számhúzók kezébe. A kártyások üdvöskéje, a 21-es mindkettő mögött lemaradt kissé: 72-szer került elő a lottógömbből. Ha valaki lottószelvényét azokból a számokból óhajtja összeállítani, amelyeknek a legtöbb a behoznivalójuk, tehát feltételezi róluk, hogy most már igyekezni fognak felzárkózni, az a kettest, a huszonhetest, a harmincast, a hatvanhármast és a nyolcvannyolcast választja. Aki viszont az eddig is szorgalmas számok legbuzgóbbjaiban bízik, az így tölti ki a szelvényét: 3, 13, 56, 75, 86. Végül két különös véletlen egybeesés : az 58-ast éppen 58-szor, a 61-est pedig 61-szer húzták ki eddig.
