Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
Versenyző kőművesek Nyíregyházára látogatott nyáron egy — nyíregyházi! Húsz esztendeig nem látta a várost. Széjjelnézve, a csodálkozástól jó néhányszor összecsapta a kezét. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói — közülük minden második harminc év alatti fiatal — vitathatatlanul a leglátványosabb, a legszembetűnőbb munkát végzik Nyíregyházán és az egész megyében, „Nyelvizzasztó” melegben, farkasordító hidegben — egész esztendőn át. Örömfakasztóan pontos határidővel, vagy bosszantó „csúszással”, kifogástalanul, vagy nehezen záródó ajtókkal, itt-ott lötyögő parkettal. De építenek. Makkai Tibor aranykoszorús szoialista brigádjában tizenegyen dolgoznak, őt néhányadmagával a Pacsirta utcai bölcsőde építkezésén találjuk, Nyíregyházán. Számba véve a brigádot, kiderül: a Rákóczi utcai orvosi rendelő és a Kossuth utcai magasház építkezésén is dolgoznak közülük. Innen verbuváljuk össze rövid időre a brigád kőművescsapatát. Szűcs Tamás jelenleg festőként dolgozik. — Házgyári panelszerelői tanfolyamot is végeztem, most pedig festőkre van szükség. Hát vállaltam az átképzést. A brigádvezető gondosan felsorolja a brigád-„leltárt”: ennyi és ennyi társadalmi munkát végeznek, részt vesznek a kommunista műszakokban, két óvodát is patronálnak, kirándulni is járnak, társadalmi megbízatásaik is vannak. Mégegyszer átgondolja — „semmjt sem hagytam ki” — aztán indulna vissza dolgozni. Elmondom, hogy a kőművesverseny érdekelne. (Kőművesverseny. Azt hittem, ilyen csak a rádiótréfákban létezik.) Szűcs Tamással szinte egyszerre kezdenek el beszélni. Makkai Tibor — Elméleti és gyakorlati részből áll. Politikai, szakmai és biztonságtechnikai kérdésekre kell felelni az elméleti versenyen. Mikor ezekre válaszolunk, akkor jön a gyakorlati rész. Kivisznek bennünket egy építkezésre,' és megmutatják, hogy ez meg ez a rész a miénk. A minőséget, de a végzett munka mennyiségét is vizsgálják. Hatórás a verseny gyakorlati része — mutatja be Makkai Tibor a verseny felépítését. Az utolsó mondatokat már szinte elnyomja Szűcs Tamás erősebb hangja. Szabadkozik is, hogy közbeszól, de annyira mondaná, nem bírja kivárni, míg rákerül a sor. — Tudod, mi régen együtt dolgozunk, ismerjük egymást. Amikor idekerültem, ők karoltak fel. Segítettek nekem. Biztos, hogy csavargó lett volna belőlem. Tibi négyszer borította ki az ajtót, amit az első lakásban beállítottam. Megmérette velem, hogy milyen görbén áll, aztán kiborította. „Csináld újra!” Végül jól megcsináltam. — Én rendeznék ilyen kőSzűcs Tamás művesversenyt minden héten. Más-más brigádokkal. Hadd lássa mindenki, hogyan kell és lehet dolgozni. Mert ott mindent odakészítenek az ember keze ügyébe. Igaz, azt is mérik, mennyi malter fogy, hány téglát törtem fölöslegesen össze, munka végén léhajolok-e az állvány alá odarakott deszkáért, vagy otthagyom a sárban? De hidd el, az építkezéseken nemcsak rajtunk múlik, milyen lesz az a ház. A versenyeken lehetne szervezést tanulni — fejezte be. Aztán megint a brigádvezetőé a szó. — Felfrissítjük közben az elméleti tudásunkat is. Ennek pedig a napi munkánkon is érződnie kell. Aztán meg, ha a versenyeken nem dobom el azt a fél téglát, mert azért hibapont jár, itt is igyekszem felhasználni. Fazekas László brigádtag nem tagja a csapatnak. Egyike azoknak, akikről Márkus Gyula KISZ-titkár beszélt. Bejáró. — Pesten dolgoztam évekig, aztán meguntam a vonatozást. Most csak Kékről kell bejárni. Elég, ha fél hatkor kelek, este háromnegyed ötre pedig már otthon is vagyok. A kéki alapszervezetbe léptem be. A busz nem vár, napról napra bentmaradni Nyíregyen nem lehet. Az otthoni KISZ-szel ősszel jártunk almát szedni. Szüretelni is voltunk. Együtt építettünk úttörőparkot Kéken. Fazekas László — Eljárok a népi táncra is. Vagy három éve, hogy bementem széjjelnézni. Megkérdezték, nem akarok-e ottmaradni. Azóta tagja vagyok a népi tánc-együttesnek. Régebben fociztam is, de mikor megsérültem, nem tudtam elmenni a tűzoltóversenyekre sem. Pedig az egyletben enyém a sugárcső. Hát inkább elmarad a foci. A KISZ-titkár nem tudja, hányán lehetnek, akik lakóhelyük alapszervezetéhez tartoznak, ők csak a vállalat KISZ-tagjairól vezetnek nyilvántartást. Bár körülményes munka, talán nem lenne hiábavaló szerbe-számba venni valamennyi bejáró fiatal dolgozó hovatartozását. Hiszen jelentős részük ebbe a csoportba sorolható. Nem lenne igazságos, ha a kőművescsapatot bemutatva Benedek István nevét nem említenénk meg. A debreceni területi versenyen elért eredményben éppúgy része van, mint idén a megyei első helyezés megszerzésében. A beszélgetésen — családi okok miatt — nem lehetett jelen, ám a december 4-től kezdődő egyhetes NDK jutalomútra ő is a többiekkel tart. TESSÉK KÉRDEZNI Á munkahelyi érdekvédelemről Válaszol: Márkus Gyula, a SZÁÉV KISZ-titkára — Milyen feladatokkal jár az érdekvédelmi munka? — A fiataloknak elsősorban munkahelyi, de lakóhelyi problémáik megoldásához is igyekszünk segítséget adni. Hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Ebben a lakáskérelemtől a munkahelyi jutalmazásig sokminden beletartozik. Kizárólag azt próbáljuk megszerezni, ami nekünk jár, amit a törvény is előír. — Amit a törvény előír, azt meg kelt szerezni? — Azt hogy valamire paragrafus van, kevés. A törvények, rendeletek embereken keresztül hatnak, s olyan emberek a mi vállalatunknál is vannak, akik esetenként megfeledkeznek az üzemi demokrácia fórumairól, azt megkerülve hoznak olyan döntéseket, amelyekhez egyedül nem lenne joguk. — Mi szükséges ahhoz, hogy az érdekvédelem valóban hatékony legyen? — A vállalati KlSZ-szerve- zetnek olyan tekintélyt kell szerezni, amely biztosítja — a bennünket érintő kérdésekbe — a megfelelő beleszólási jogot. Ezt a tekintélyt pedig csak következetes munkával lehet megszerezni. Mellette persze, — hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kell —, jó ha van személyes kapcsolat is a vállalat vezetőivel. Az elmúlt három évben a fiataloknak nem volt olyan jogos kérésük, panaszuk, amit ne sikerült volna megnyugtatóan rendezni; úgy gondolom, ez azt bizonyítja, hogy munkánk nem hiábavaló. — Mennyi fiatalt érint ez a munka? — A SZÁÉV több, mint négyezer dolgozója, közül ezernyolcszázan vannak, akik 30 esztendősnél fiatalabbak. 587 KISZ-tagunk 14 alapszervezetben dolgozik. Ezek az alapszervezetek a munkahelyeknek megfelelően, főépítésvezetőségenként működnek, így lehetséges, hogy még Sátoraljaújhelyen, vagy Kisvárdán is van alapszervezetünk. — A vállalati KISZ-tagság száma nem tükrözi hűen a KISZ-tagok valós számát. Dolgozóink közül sokan nem munkahelyi, hanem lakóhely szerinti alapszervezethez tartoznak. A bejárókat ugyanis vállalati buszok szállítják esténként, így ezek a fiatalok érthetően nem nálunk vállalnak KISZ-feladatokat, hanem otthon, a falujukban. — A jogaikat — mint elmondta — sikerül érvényesíteni. Mi a helyzet a kötelességekkel? — KISZ-tagjainktól különösen elvárjuk, hogy a gazdasági munkában aktívan vegyenek részt. Magyarul: azt a munkát, amiért a fizetést kapják, maradéktalanul, tökéletesen végezzék el. Háromnegyed részük szocialista brigádtag, ami elmond valamit a munkájuk minőségéről. — A társadalmi munkából is kivesszük a részünket, fiataljainkat továbbtanulásra is ösztönözzük. De feladatunknak érezzük felkészíteni őket arra is, hogy azokat a nehézségeket. amelyek a munkánk, az építőipar jellegéből adódnak, megértéssel fogadják. Nem minden helyen tudunk télen is meleg, fűtött munkahelyet, minden igényt kielégítő szociális létesítményeket biztosítani. Ahol viszont csak valamilyen mulasztás miatt nincs például meleg étel, ott igyekszünk a hiányosságokat minél rövidebb időn belül felszámolni. BESZÉLNEK RÓLA A darusok „karmestere" Nem véletlenül írtam karmestert. Torna Zoltánban van valami, ami az embert egy dirigensre emlékezteti. A buji fiú a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában tanult, autó-motorszerelő. Innen került jelenlegi munkahelyére, a SZÁÉV- hez, ahol rövid időn belül alapszervezeti titkár lett. A gép- és járműjavító üzemben volt osztálytársaiból szocialista brigádot alakítottak, melyre még most is szívesen emlékezik. Aztán elvitték katonának. A háromszoros kiváló cím, a leszereléskor kapott „A Haza Szolgálatáért” érdemérem — önmagukért beszélnek. Nem meglepő hát, hogy örömmel fogadták munkatársai. Hamarosan garázsmester lett. Mikor megkérdezem tőle, hogy tud mindennek eleget tenni, csodálkozik. Szinte nem érti a kérdést. „Mindig becsülettel dolgoztam, sohasem fordult meg a fejemben, hogy másként is lehet”. A személyes példát elengedhetetlennek tartja. Nem került hát zavarba szeptemberben, mikor a szállítási és rokodó- üzem művezetőjének nevezték ki. Majd’ tíz éve többek között ezeknek a gépeknek a javításával kezdte. HuszonVárosépítők. Munkások az épülő ítaegyei művelődési központ tetején. (E. E.) három autódaru, hat rakodó- és emelőgép tartozik az irányítása alá. És a hatvanöt— hetven főnyi kezelőszemélyzet, akik egy részével együtt nőtt fel a vállalatnál s akik előtt emberségből, • szaktudásból évek alatt már vizsgázott. Közben végigjárta a szakmai „szamárlétrát”. Ahogy mondja, „ebben a témában nem tudnak megetetni”. Lelkiismeretes, fegyelmezett munkát követel az első perctől kezdve. Daruval, emelővel dolgozni különösen balesetveszélyes, meg aztán a gépek értéke is elég nagy, érthető hát a szigorúság. A minap egy sokgyermekes családapát — aki többszöri figyelmeztetésre sem használta a védősisakot —, kétszáz forintra megbüntetett. Kollegái kérdőre vonták, hogy van szíve hét gyermektől elvenni a pénzt? „Éppen azért van, hogy továbbra is legyen apja a hét gyermeknek”. A kerekedő portrét elolvasva az az érzésem támadt: az olvasó, ha nem ismeri személyesen Zolit, talán „ilyen ember nincs is” megjegyzéssel teszi odébb az újságot. Pedig a daruk „karmestere” nem mintaember. Egy a fiatalok közül, akik nagyobb zökkenő nélkül tanultak meg „felnőttül”. Munkáját végzi becsülettel, közben minden rendeződik körülötte. Véletlenül? Aligha. Amíg magától értetődően egy közösség javára is dolgozik, a közösség — ugyanolyan természetességgel — gondoskodik róla. Nyíregyházán, a Kert utcán, miután megnősült, háromszobás lakást kapott. Napi feladatait, úgy érzi, most már két gyermeke is diktálja. Az oldalt írta és fényképezte CSENDES CSABA KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 7. I Ei n m □ n □ i
