Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
ÉLŐ HAGYOMÁNYAINK Á GYIVI-ben kezdődik Szól a figemadár... Erzsi néninek telt, meleg volt a hangja és puha, mint a bársony. Kiállt a befűtetlen terem közepére és egy pillanat alatt varázslatosan forró hangulatot teremtett. Akik hallgatták — fiai, lányai, unokái lehettek volna — lesték, figyelték. És irigyelték. Nem is a hangját — azt inkább csodálták —,' hanem a hitét, az akaratát. Mert akkor este is, amikor beszóltak hozzá: próba lesz, mint mindig, megint vette az ünneplő ruháját és jött első szóra. Hiszen hallani akarták. Az ajaki Balogh Józsefnével, a népművészet mesterével akkor az egyszer találkoztam. Jó pár év telt el azóta, de ma is tudom, 'szóról-szóra, mit énekelt. És már soha nem is tudom elfelejteni Erzsi nénit, az énekest, az embert. Árnyas fák alatt egy csapat fiatal ült a nyáron a ti- vadari olvasótáborban. Gebri József karnagy segítségével tanulták lapról, kottából, szó- tagról-szótagra megyénk legszebb népdalait. Pécsiek, pestiek, szabolcsiak, középiskolások, főiskolások. Ahogy egyre Gálaműsor a nyírbélteki bemutatón. Bár a szakemberek tiltakoznának az ellen, hogy kifejezetten szabolcsi, vagy szatmári népzenéről, dalkincsről beszéljünk, hiszen népzenénk is, miként nyelvünk, egységes, mégis jelen vannak tájegységünk népzenéjében azok a megkülönböztető jellegzetességek, melyek alapján egyéníthetők. Szőkébb hazánk, Szabolcs és Szatmár vidékéről számon tartanak egyes dalokat, melyek népzenénk egészében egyedülállóak. Ezek közül a legismertebbek a Kállai kettős, a Szat- már-ököritói fergeteges, az ajaki és a tunyogmatolcsi leánytáncok kísérő dallamai, a nagyecsediek Rákóczi-búcsú- ja, a tyukodiak nótája, az archaikus cigánytáncokhoz énekelt bot alá valók, vagy a szöveg nélküli verbunk-zene a nagyecsediek szólótáncához. Van-e még megyénkben népzenei fehér folt, feltérképezetlen dallam, gyűjtésre váró eredeti motívum? — kérdeztük Danes Lajos nép- zenekutatót, a nyíregyházi taMakó Pál, a városmajori citeraegyüttes vezetője és az utánpótlás. (Elek Emil felvételei) biztonságosabban énekeltek, ahogy egyre ismerősebb dalokba fogtak, úgy szárnyalt mind messzebbre és magasabbra hangjuk. Akkor jutott eszembe: lesznek-e vajon közülük olyanok, akik majd nemcsak virtuóz énektudással, tiszta intonációval, de olyan könnyű szívvel énekelnek majd, mint az ajaki Erzsi néni? És a hangszeres zenészek? A citerások és a furulyások, a mutatóba megmaradt lopótökzenekarok, a dudások, a tekerőlantosok, a kis- és nagyegyüttesek tagjai, a pávakörök kísérői, az újmódi városi népzenészek, a szólisták? Közülük ki őrzi meg a hagyományokat,'ki képes lelket lehelni a hallgatagságá- ban holt hangszerbe, ki viszi tovább örökségünket? nárképző főiskola tanárát. Tájékoztatásából megtudtuk, hogy eredeti dallam után ma már hiába járna a kutató. A gyűjtőmunkának azonban ma is van értelme, hiszen egy-egy ismert dal helyenként másmás változatban, variációban fordulhat elő, ami tovább gazdagítaná népzenekincsünket. A saját környezetük dallamaiból válogató népdalkörök, kórusok, népi együttesek, pávakörök hagyományápoló tevékenységében is ez az egyik jelentős szempont. De hol is tartunk ezzel a hagyományápolással? Ennek összefoglalásánál is kikértük Danes Lajos véleményét, akit megyeszerte ismertek és ismernek a különféle művészeti együttesek vezetői és tagjai. Szívügyének tekinti immár 30 éve a népzenei mozgalom erősítését, ebből a témakörből számos tanulmánya jelent meg, legutóbb pedig néhány napja tartott előadást a mozgalom fejlődéséről népművelőknek, pedagógusoknak, népzenei együttesek vezetőinek. Hazánkban a népzenei mozgalom országos kibontakozása a múlt század végén indult meg. Szabolcsi és szatmári tanítók egyaránt lelkesen kapcsolódtak be az elsőként gyermekjátékok gyűjtésére vállalkozó mozgalomba. Ennek eredménye . volt az 1891-ben megjelent Magyar Gyermekjátékok Gyűjteménye. Századunk első évtizedeiben a népdal a munkás- mozgalom keretében működő szakszervezeti amatőr énekkarok műsorain szerepelt. A 30-as évektől egészen a fel- szabadulásig a Gyöngyösbokréta mozgalom adta a keretet. Ennek a mozgalomnak a szerepe, művelődéspolitikai értelmezése még ma is vitatott, mert társadalmi-politikai céljai, illetve nyilvánvaló hagyományápoló szándéka egymásnak ellentmondó tendenciákat érvényesített. Jeles gyöngyösbokrétások voltak megyénkből az ajakiak, a nagykállóiak, illetve az ökö- ritóiak. A felszabadulás után az öntevékeny mozgalom fellendülése, majd az ötvenes években visszaesése következett be. A visszaesés azonban csak átmeneti volt, időközben változott résztvevőinek köre, már a 60-as években újra megerősödött, az utóbbi évtizedben pedig robbanásszerűen tört magának utat az „új hullám”. Megyénkben az utóbbi években rendszeressé vált nyírbélteki népzenei bemutatókon az énekes és hangszeres együttesektől, szólistáktól magas színvonalú produkciók hangzottak el, s a szereplésekkel egyidőben megoldódott a csoportok minősítése is. Országos kiváló címet elnyert együtteseink vannak, aztán kiválók, jók stb. Énekkarok, népdalkörök, népi együttesek, csoportok, hangszeres és énekes szólisták, kisegyüttesek serege munkálkodik, szorgoskodik megyénkben. Igyekezetükkel a legtöbb helyen nincs hiba. Többet kell viszont törődni szakmai fejlődésükkel, valamint hagyomány- ápoló tevékenységük ösztönzésével, hogy például az olcs- vaapáti lakodalmas farsangos, a panyolai betyáros, gólyás, halálos farsangos, az ajaki fonó, a nyírmeggyesi dörzsölő stb., vagy a Vajda-bokori tirpákok népszokásai -megmaradjanak. És ehhez újabb Danes Lajosokra lenne szükség, addig, amíg nem késő! Baraksó Erzsébet Az iskolai nevelés árnyékos oldalán V. Istvánról egy falusi iskola tanárától hallottam. A történet, sajnos, gyakori előfordulása miatt, szinte sablonos. Mégis érdemes felidézni, mert az élet szülte „sablonról” van szó. Mielőtt az állami gondozott V. István a beregi falusi iskolába került volna, alaposan próbára tette a nevelők idegrendszerét. Az órán szoborként ült, vagy rajzolgatott. „Távol járt”, hiába igyekeztek tanulótársai közül segítőt is mellé állítani... — Nem tudjuk, mi történt. Mióta nálunk van, semmi baj vele. Érdeklődik, különösen a .történelem és a földrajz köti le, olyannyira, hogy egyik leghűségesebb olvasója az iskolai könyvtárnak. Ügy tűnik, erős közepesekkel zárja a félévet, de ennél többre is képes. o Milyen változás zajlott le az állami gondozott fiatal életében mióta új környezetbe került? Az történ, hogy elszakadt korábbi rossz környezetétől, a városban csellengő, olykor randalírozó galeritől. Igaz, először megpróbált visszaszökni, de idejében észrevették és a patronáló nevelő személyisége olyan erős hatással volt rá, hogy fokozatosan „lecsendesedett”. Nem volt könnyű és zavarmentes az új talajba való „átültetés”, de V. István megtette az első lépéseket, hogy ne utcagyerekként éljen, szaporítva a „csövesek” táborát. Idézet a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet elemzéséből : „Az iskoláskorban állami gondozásba került gyermekekkel súlyos problémák vannak. Ma már a legritkább esetben fordul elő, hogy teljesen elárvult, vagy súlyos anyagi helyzetbe kerülő családokból vesznek állami gondozásba gyerekeket. Az esetek többségében felelőtlen, alkoholista, lezüllött és igen gyakran antiszociális, bűnöző családi környezetben élő gyermekek kerülnek intézetünkbe. A magatartási okok miatt állami gondozásba vett gyermekek többsége is ilyen környezetből kerül ki...” Az elemzés rámutat, hogy a tanköteles gyermekek többsége a fenti okok miatt ingerszegény környezetből rossz szokásokkal, alacsony higiéniai igényekkel, még alacsonyabb tudás és készségszinttel rendelkezik. Jórészük vagy egyáltalán nem járt iskolába, vagy nagyon hiányosan, sok mulasztással. o Közoktatásunk egyik különleges, az átlagostól lényegesen eltérő gondja az állami gondozásban lévő gyermekek iskolai nevelése, oktatása. Számos fiatal megfelelő, sőt kiváló teljesítményeket mutat fel az állami gyermekotthonokban lévő általános iskolában, hisz tartós érzelmi kapcsolat alakulhat így ki a napközben is vele lévő nevelő és közötte. A személyiség jobb megismerése, az egyéni bánásmód olyan nevelési többlet, amelyet az intézeti iskola képes nyújtani. Előnyei mellett, természetesen hátrányai is vannak az intézeti iskolai életnek. Könnyen egysíkúvá válhatnak a nevelési-oktatási módszerek, és ez az átlagosnál változatosabb, színesebb óravezetést kíván a pedagógustól. Nehezíti az előbbre jutást, hogy az állami gondozott fiatalok egy jórésze túlkorosként végzi a még hiányzó osztályokat. O Mi hátráltatja még az eredményesebb iskolai tanulásukat? Az évközi állami gondozásba vételek — fogalmaznak a gyermekvédő intézet munkatársai, akik azon fáradoznak, hogy érvényt szerezzenek az állami gondozásba vételek „ciklikusságának”. A tanév utolsó hónapjaiban érkezők tanulásban való felzárkóztatásáért érdemben ugyanis már keveset tehet a pedagógus, tanuljon a fiatal az intézeti iskolában, vagy a községi, városi iskolában. A berkeszi gyermekotthonban ez év március és június 1. között 16 új állami gondozott gyermeket helyeztek el, de hasonló a helyzet a többi nevelőotthonnál is. A nevelő- otthonokban az év közi mozgás 15,8 százalék ... Mindez persze figyelemre méltó — és igazában jó lenne a tanév előtti időszakban lebonyolítani az állami gondozásra szoruló gyermekek „átvételét”. Az élet azonban aligha igazodik naptári, tanév eleji dátumokhoz, hiszen a veszélyeztetett családi környezetben élő, vagy rossz magatartás miatt intézetbe, nevelőszülőkhöz kerülő gyermekeknél napok, hetek is számítanak. Minél tovább maradnak a régi környezetükben, annál nehezebb lesz később helyrehozni a személyiségüket ért torzulásokat. Ezért az évközben állami gondozásba vett — és átmenetileg a megyei ifjúságvédő intézetben elhelyezett — gyermekek iskolaszerű oktatása-nevelése nagy jelentőségű. o „Az újonnan állami gondozásba vett növendékek első útja — a csecsemőkorúak és a képezhetetlen idióták kivételével — a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetbe vezet. Az intézet átmeneti otthonába kerülő állami gondozottak ideiglenes tartózkodási idejük körülbelül két-három hét. De vannak, akik hónapokat is töltenek itt. Koruknak és nemüknek megfelelő csoportokba osztjuk a gyermekeket, melyek élén képzett pedagógusok állnak, akiknek a munkáját különösen a megfelelő szokásrendszer kialakításában és a gondozói feladatok ellátásában a gyermekfelügyelők segítik.” Miből áll az átmeneti otthonban működő iskola munkája? Az itt tartózkodás eleve kiesés a normál iskolai életből, ezt igyekeznek minél kisebbre csökkenteni a GYIVI nevelői. Oktatáspótló, korrigáló, illetve korrepetáló foglalkozásokat tartanak. Az alapkészségek fejlesztése érdekében sajátos órarendet készítenek, amely nem merey és zárt, mint az iskolai oktatásban a kötelező tanmenetek szerint megtartott órák. Az egyéni foglalkozás, a csoport és az önálló munka a jellemző. Az „átmeneti” iskolában lehetetlen a gyermekek eltérő életkora és tudásszintje miatt a tanterv szerinti tanulás. „Nem ritkán másodikharmadik osztályos bizonyítványai szinte analfabétán, betű- és számismeret nélkül hoznak be gyermekeket a GYIVI-be.” o Olyan pedagógiai munka ez, amely különbözik a szabályos gyermekotthoni, az iskolai és szinte minden más nevelési helyzettől. Mesterségbeli tudást, hihetetlen türelmet és igazi pedagógiai optimizmust kíván minden nevelőtől, aki az V. Istvánokkal foglalkozik, segíti őket az emberré nevelődésben. A nevelés árnyékos oldala, ahonnan mégis sokan kerülnek a napos oldalra ... A megyében az állami gondozott fiatalok száma meghaladja a 2800-at... P. G. Ebédelők. Soltész Albert grafikája KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 7.
