Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
1980. december 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Például a kukorica Terület és hozam Q őagronómus mesélte a minap, hogy a termelőszövetkezetükben még egy pár évvel ezelőtt is az volt a gyakorlat, sőt jelszó: tavasszal minden maradék földet bevetni kukoricával. Legyen az öt hektár, vagy fél hektár, mindegy. Aztán rájöttek, nem lesz az így jó. A költségek óriásira emelkedtek, ezzel szemben a hozam nem emelkedett arányosan. így aztán leszoktak erről a módszerről, s most már száz-százötven hektáros táblákban termesztik a kukoricát. Ugrásszerűen javultak az eredményeik, s ma már az egyik legjobban jövedelmező ágazat közé tartozik a takarmánynövény termesztése. Nem csoda, hiszen az utóbbi években hat tonnán felüli, átlageredményt érnek el. A fentebb említett példa jellemző volt a megyében, s még ma is jellemző több mezőgazdasági nagyüzemre. A kukorica termesztésére nem fordítottak kellő gondot, s a termésmennyiséget a nagyobb terület bevetésével növelték. Ez fokozatosan nyomon követhető egészen a hatvanas évek' közepétől. Akkor átlagosan 78—80 ezer hektár volt a kukoricaterület. A negyedik ötéves terv időszakában* ez már 93 ezerre növekedett, míg 1976-ban túlhaladta a százezer hektárt. Ez idő alatt a hektáronkénti hozam mindössze négy-öt mázsával emelkedett. Majd az utóbbi években a terület stabilizálódott 90 ezer hektárra. A tavalyi esztendő rekordtermést eredményezett, a megyei átlag 4,2 tonna volt, azonban még ez a termés sem fedezte maradéktalanul a szükségletet. így más megyéktől kellett kukoricát vásárolni. A szemes terményt persze nem szabad különválasztani a silótól. Míg a szemes kukorica a megye szántóterületének a negyedrészét, addig a silóval együtt a harminc százalékát foglalja el. Ez nem kis terület, ami egyben azt is jelenti, hogy a területnövelés nem járható út. Ennek — ezenkívül — több oka is van. Szabolcs-Szatmár megyében mindig később tavaszo- dik az országostól. Ez olykor tíz-tizennégy napot is jelent. Ezzel együtt minden évben nagy területet borít a belvíz. így a kukorica-vetőmag az optimálistól később kerülhet a talajba. Kora ősszel már jelentkezik a talaj menti fagy. A meteorológiai adatok alapján tíz évből átlagosan hat évben károsítja a fagy a kukoricát. S az sem közömbös, hogy a megye nem tartozik a kukoricatermelő tájegységek közé. Ezek után érthető a szakembereknek az a törekvése, hogy nem a területet, hanem a hozamot kell növelni! Ennek is meg van a lehetősége. A hozam növelésében talán leglényegesebb a technológiai fegyelem megtartása. Az időben végzett őszi mélyszántás, a talajvizsgálaton alapuló szerves- és műtrágyázás termésnövelő hatása köztudott Sok múlik a vetésen és a fajtán is. Éppen a fagyok miatt érdemes a rövidebb tenyészidejű kukoricákat termeszteni. A növényvédelem sem elhanyagolandó, és ahol arra lehetőség1 van, érdemes öntözni. A gondos betakarítás is meghozza a gyümölcsét. Sokszor mázsákkal is csükf ken a termés mennyisége, mert nem figyelnek ;elégg& az üzemi vezetők a kombájn munkájára. Napjainkban már több gazdaság eredményei bizonyítják, hogy lehet a kukorica hozamát növelni. Négyöt év alatt a gávavencsellői Új Erő Termelőszövetkezetben megduplázódott egy hektár termése. Most közel járnak már a hét tonnához. Lehetne a sort folytatni több, a nyíregyházi járásba tartozó termelőszövetkezettel — különösen a Tisza vonalán gazdálkodókéval —. de egy ►•kísérlet azt is bebizonyította, hogy a hattonnás kukoricatermés nem tűnik elérhetetlen álomba* tárunk a szatmár-beregi termelőszövetkezetekben sem. Az ilyen termesztés már tényleg jövedelmező, mert a négy, négy és fél tonnás termés még csak az önköltséget fedezi. Sajnos, a megyében előfordul még az egytonnás kukoricahozam is. Termeszteni persze ezekben az üzemekben is kell, de más, nagyobb termést biztosító módszerekkel. A lehetőség mindenütt adott, csak ki kell használni azokat. S zabolcs-Szatmár megyében magas az állatsűrűség. Ez egyben azt is jelenti, hogy takarmányozáshoz nagy mennyiségű kukoricára van szükség. Ezt pedig legolcsóbban maguk a nagyüzemek termelhetik meg. Ezért a végső cél az, hogy a hozam növekedjen, s a szemes kukorica vetés- területe 80—85 ezer hektár legyen a megyében, a siló területével együtt százezer. Gondos, jó munkával pedig elérhető a tervezett 4,8 tonnás hektáronkénti hozam az évtized végére. Sipos Béla A konzervgyár porcsalmai üzemében fóliázógépen dolgozik Kosztyu Klára. (Elek Emil felvétele) Egy repülő — egy puttony Zsák helyett konténer Á Taurus legújabb terméke A mezőgazdasági repülőgépek levegőben töltött ideje méregdrága, de munkájuk ma már nélkülözhetetlen. Amikor a gép feltöltés céljából a földön vesztegel nem kerül annyiba, de hasznos munkával egyáltalán nem párosul. A töltés meggyorsítására számos újítás született már, de ezek együtt nem oldottak meg talán annyi problémát, mint a legújabb egymaga. Volt idő, amikor még szállítószalagra lapátolták a műtrágyát és a pilóta akár meg is uzsonnázhatott, amíg megtelt a gépe. Bizonyára nem örült ennek, hiszen őt felszállásonként fizetik, de a gazda is elégedetlen lehetett, mert elhúzódott a munka. Nem csoda hát, hogy egyre- másra születtek az újítások. Ezek legjobbika egy traktorral a repülő fölé emelhető fémtartály, amelybe a gép távollétében ugyanannyi műtrágyát lehet rakni, mint ameny- nyi a fedélzeti tárolótérbe fér. Van egy módszer amivel a földi munka tovább egyszerűsíthető. Erre ajánl új szállító- és tárolóeszközt a Taurus Gumiipari Vállalat. Készítettek tehát egy erős gumiból egy nyolc-tíz mázsa műtrágyát befogadó zsákot, — éppen ennyi a repülő tartályának űrtartalma — gépi emelésre alkalmas fülekkel. Ez a gumikonténer, amit a gyárban töltenek, hermatiku- san lezárnak, emelőtargoncával mozgatnak, és a tábla szélén is tárolhatnak mindenféle felhasználási károsodás nélkül. Tartalmát kiürítve hasznos térfogatának töredékére hajtható össze, és többször is felhasználható, ami a műanyag zsákról nem mondható el, hiszen legtöbbször elégetik ezt a drága csomagolóeszközt, szennyezve a környezetet. Tért hódít a gumikonténer másutt is. Poros anyagok — mész, cement — tárolására és mozgatása emberkéz érintése nélkül megoldható vele, felszámolva ezzel az egyik legegészségtelenebb munkát. És még nem ért véget alkalmazási lehetőségeinek sora. Tápok, kiegészítő anyagok is tárolhatók benne. Ezzel a lehetőséggel élt például a gáva- vecsellői Szabadság Termelő- szövetkezet. Takarmánykeverője munkájához az Agárdi Mezőgazdasági Kombináttól kapja a premixeket, és a szabad ég alatt tárolja. A gumikonténer az egyetlen olyan tárolóeszköz, amellyel ezt megteheti. (ésik) Hl VOLT A LEGFŐBB JÓ? „Tudtunk dolgozni...11 •• ,;B .} • j t lé zó e Iejí: Év végén a Mezőgép baktalórántházi gyárában A párnázott, zárt ajtón keresztül is hallom: a megszokottnál is emeltebb hangvétellel adja utasításait az igazgató. Év vége közeledik, gondolom, természetes dolog ez. Ilyenkor mindig sürgős, szavaknak, tetteknek nagyobb a súlya, jelentősége. Ez érződik a hanghordozáson. Kiderül, tévedtem. Nem a termeléssel van baj, jól áll a gyáregység szénája. A sok eső okozta a gondot. Megtelt a derítő vízzel és vidéken csak kiabálva lehet telefonálni. Az igazgató egy szippantó tartálykocsiért harsogott. Több, mint ölbe tett kézzel A megértés mosolya kíséri Szabados József magyarázatát, aztán talonba téve a csip- csup ügyeket, elhangzott a kérdés: — Mi volt a legfőbb jó az idei évben? — Ez nem könnyű kérdés — mondja az igazgató, közben papírok között lapoz, de látni a mozgás csak időnyerés a gondolatok rendezéséhez. Végül megfogalmazódik a válasz: — Mindig volt munkánk. Igen, ez volt a legfőbb jó. Volt elegendő megrendelésünk, tudtunk dolgozni. Néha erőnkön felül is le voltunk terhelve, de ez még mindig jobb, mintha ölbe tett kézzel várakoznak az emberek a feladatra. — És mi volt a legfőbb rossz? — Sok mindent mondhatnék. Bár a legtöbbet januárban, februárban bosszankodtunk. Akkor kínlódtunk a boylergyártások üzembe állításával. Elhúzódott a munka, részben mert a Hajdúsági Iparművektől nem kaptuk meg az anyagot időben, de mi is késtünk a nyomáspróbáló hely kialakításával. Egyszóval sok minden összejött, ami idegesített bennünket. Markolók, boylerek A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnak hét gyáregysége van a megyében. Nehéz lenne T árpán az Esze Tamás Termelőszövetkezet pártirodájában beszélgettünk arról, hogy az év vége nagyon próbára tette az embereket. Rendhagyó műszakokat, szombat,/ vasárnapi munkát kell szervezni. így van ez mindenütt, nemcsak Tarpán. Kiviláglik ilyenkor, hogy kiben mi lakik. A tarpai beszélgetésnek volt azonban egy része, ami — úgy érzem — izgalmas. A termelőszövetkezet üzemi lapjában a gazdaság helyzetével foglalkozó írás jelent meg. Vezetők mondták el ebben a gondjaikat. Kendőzetlenül, semmit sem szépítve a tényeken. Nem ígérgetni akartak, hanem elmondani, hogy -bizony nagyok ezek a gondok, hogy valamennyi belőlük nem is orvosolható. Né- hányan féltek, hogy a rideg tények elkedvetleníthetik az embereket. Nos, kiderült, hogy az írás megjelenése után sokkal könnyebb volt vasárnapi műszakot szervezni, éjszakai munkát kérni, mozgósítani. vannak, ahol az egyes ágazatok dolgozóinak termelési értekezleteket tartanak. A közelmúlt falugyűlésein sok helyütt előfordult, hogy a helyi termelőszövetkezet szakemberei szót kértek. Nemcsak a Rendhagyó műszakok Nyilvánvaló a tanulság is: nem elég kérni, esetleg követelni. A munka tárgyi feltételeit minden vezető ismeri, a teljesítmény szubjektív feltételeit csak a jó vezető tartja a tárgyi feltételekkel közel egyenértékűnek. A tarpai példa közel sem egyedülálló. Vannak gazdaságok, ahol a rendkívüli helyzetet spontán szerveződő kisgyűléseken beszélik meg, nekik-címzett kérdésekre válaszoltak, hanem néhány mondatban beszámoltak az időjárás okozta rendkívüli nehézségekről. Ahol ezt őszintén, kendőzetlenül tették, ott a falu megértette, hogy segíteni kell. És igen, könnyebb lett rendkívüli műszakot szervezni, megmozdultak a KISZ-fíatalok, segítenek, amit tudnak a nyugdíjasok. Az utakat járó ember naponta látja a tengelyig érő sárral birkózó gépeket, tengeri- és répatáblákon a lánctalpasok vágta csapásokat, belvízzel borított földeket. Alig több egy évtizede a lábon álló kukorica egyértelműen a termelőszövetkezetet szidatta volna az idegennel, most az idegen is sóhajt és csodálja a sárral, hóval küzdő embereket. A pesszimisták, a hamar legyintők, mert minden rosszban van valami jó, leckét kaptak az öntudatból. Ahol elmagyaráztuk az embereknek a gondjaikat, ott megcsendesedtek az indulatok, hogy helyt adjanak az értésnek és a segítő szándékoknak. Lehet, hogy egyszer legenda lesz ez az ősz. Embert dicsérő történet a mesét hallgató fiataloknak. B. G. .rjjegmondani, hogy a milliárdos .termelési érték összehozásában van-e fontossági sorrend. A vállalati gazdálkodás nem ismer megKülönböz- tetést. Minden gyáregységre érvényes parancsolat a tervteljesítés, a minőségi munka, valamint a szállítási határidők megtartása. A baktai gyáregység 227 dolgozója eleget tett a követelményeknek. — Az 1980-ban meghatározott termelési érték 76 millió forint. Már jócskán túlvagyunk a 70 .millió forinton, év végéig nyolc-tízmillió forint lesz a túlteljesítésünk. — Ez miként magyarázható? — Már mondtam, volt munkánk bőven, sőt a harmadik negyedévben annyira túl voltunk terhelve, hogy az átlagosnál is több túlórára volt szükség. — Jó ez? — Nem, de mit tehetünk. A markolók, a boylerek gyártására mi vagyunk berendezkedve. felkészülve. Más nem végezheti el helyettünk a munkát. — Mit szóltak a sok túlórához a dolgozók? — Nem mindig volt a legtökéletesebb a hangulat. Itt vidékiek dolgoznak, olyan emberek, akiknek kertje, háztáji földje van. Szükségük van a munkaszüneti napokra, a munkaidő utáni órákra, hogy leszedjék az almát, letörjék a kukoricát. Ezért is igyekeztünk a túlmunkát úgy szervezni, hogy senkinek panasza ne legyen. Á baktaiak specialitása .... K A baktaiak specialitása az NLK-kocperációban gyártott Weimár markoló, a Hajdúsági Iparművek nagy sorozatú boylerei, de készítenek hidrofort, valamint egyéb kistételű árut is. Markolókból idén 12 ezer, boylerből 25 ezer hagyta el a gyártósort. Be mi lesz jövőre? — Nincsenek, vagy legalábbis nem lesznek gondjaink. Már most dolgozunk a következő időszak megalapozásán. Az NDK-partnerek egy új, az eddigieknél nagyobb kapacitású géppel jelentkeznek 1981-ben, ehhez az úgynevezett T—185-ös markolók nullszériáját már készítjük. Jövőre nagy sorozatban gyártjuk majd. Profilváltás lesz a HIM-ben is, 200 literes villanyboylereket készítenek nagymértékben. Ezek nek a gyártására is felkészültünk, megkezdtük. Egyszóval bár még 1980-at írunk, de fél lábbal már 1981-ben járunk. ★ Amiről az igazgatói szobában beszéltünk, az eleven valóság a műhelyekben. Lát- nivalóan sok a munka, de nincs feszültség, kapkodás. A lakatos, a hegesztő is tudatában van annak, ami decemberben készül, az már ráadás. Amit közösen . akartak, elérték; sikeresen elismerésre méltó eredménnyel fejezik be nem csak ezt az évet, de az ötödik ötéves tervet is. Seres Ernő Nagykállói ÁFÉSZ: Öt év, másfél milliárdos forgalom Jelentős sikert ért el a Nagykálló és Vidéke ÁFÉSZ, hiszen az V. ötéves tervre előirányzott árbevételi tervét több mint egy hónappal a határidő előtt, 1980. november 26-ra teljesítette. Növeli az eredmény értékét, hogy a most véget érő ötéves ciklusban meghatározott másfél milliárd forint közel hatszázmillióval több, mint az előző tervidőszakban volt, s ez még növekszik az idei ünnepi forgalom során. A sikert a XII. kongresz- szus tiszteletére indított munkaverseny eredményeinek is köszönhetik.
