Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

A nagy utazások, idegen földrészek megismerésének vágya és a mindennapok buk­tatóin átsegítő érett gondol­kodás. Tizenévesek roman­tikus álmai, s tudatos készü­lés a jövendő munkahelyre. Rácz Tibor harmadéves szak­munkástanulóban ezek a vo­nások még békésen megfér­nek. Gyenge tanulmányi ered­ménnyel kezdte az iskolát. Születi elváltak, nagyszülei­nél nevelkedett Nagydoboson. Az általános iskolában elha­nyagolta a tanulást. Bekerül­ve a kollégiumba nehéz volt megszokni a fegyelmet, eleget tenni a napról napra támasz­tott követelményeknek. Az el­ső félév átlagát ma már res- telli. Ekkor következett be a „csoda”, akár a romantikus regényekben. Az osztályfőnö­ke jó érzékkel felfedezte, hogy Tibor a többieknél job­ban érdeklődik a napi poli­tika, a történelem iránt. Be­tette egy vetélkedő csapatba. — Ez nagy tekintélyt adott nekem. Jólesett, hogy olyat tudok, ami miatt a tanárok számítanak rám. Hogy ne kelljen más tárgyakból sem szégyenkeznem, rákapcsol­tam, többet tanultam, rend­szeresen készültem. A máso­dik év végén már 3,4 lettem. Most félévkor szeret­ném a négyes szintet elérni. Nem múlhat el nap, hogy az újságot át ne olvassa. Rendszeresen nézi a tv-hír- adót. Érdekli, mi történik a TESSÉK KÉRDEZNI * A közönyről BESZÉLNEK RÓLA A hátsó pádból indult világban. Osztályában a poli­tikai vitakör felelőse. Minden hónapban a tanárok segítsé­gével megbeszélnek egy-egy témát. Legutóbb a NATO fegyverkezéséről és Kínáról esett szó. — Szeretem az útleíráso­kat, az országok történelméről szóló, könyveket. Sokat ol­vastam a második világhábo­rúról. Erről történeteket me­sélt a nagyapám is, megmoz­gatta a fantáziámat. — A többséget nem túlzot­tan érdekli a politika. Néhá- nyan a hálókban, a folyosó­kon leállnak velem beszélget­ni egy-egy érdekes esemény­ről. Jólesik, hogy kíváncsiak a véleményemre. A politikai-műveltségi ve­télkedőknek az osztályban szintén ő a lelke. Ez sok te­endővel jár. Ha kell, plakátot készít, szervezi a csapatot A buzdítás, a lelkesítés se hiányozhat. Van értelme, eredménye is mindennek. Ta­valy a tiszaberceli és máté­szalkai testvériskolákkal együtt rendezett versenyben harmadikok lettek. Beadták a jelentkezést az idei „Ki tud többet a Szovjetunióról” ve­télkedőre is. — Tavasszal szeretnék in­dulni a Szakma kiváló ta­nulója versenyen. A tanulás mellett erre készülgetek. Jó alkalom lenne a szakmunkás- vizsga előtt a tudás rendsze­rezésére, s talán segítene a vizsgadrukk legyűrésében. — Ha befejezem a szak­munkásképzőt, Nagydobosra megyek dolgozni. Az ottani termelőszövetkezettel tanul­mányi szerződést kötöttem. Három évig biztosan ott fo­gok dolgozni, remélem azután is. A leendő munkahelyemet jól ismerem, hiszen nagyszü- leimmel a szomszédságában lakunk. A falusi KlSZ-szer- vezetbe szeretnék belépni. Már mondták, számítanak rám! „nem Érdekel az egész; mi közöm hozza?” — mintha GYAKRABBAN HALLANÁNK EHHEZ HASONLÓ KIJELENTÉSEKET FIA­TALOKTÓL. A SÖTÉTEBBEN LÄTÖ FELNŐTTEK EGYRE GYAKRABBAN MINŐSÍTIK KÖZÖNYÖSNEK AZ IFJÚSÁGOT. ELLÁTOGATTUNK AZ EGYIK MEGYEI SZAKMUNKASKÉP ZÖ INTÉZETBE, HOGY MEGKÉRDEZ­ZÜK: Közömbösek a fiatalok? Szakoktatás a nyíregyházi ipa ri szakközépiskola tanműhelyében Válaszol Palotás László, a baktalórántházi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója A baktalórántházi mezőgaz­dasági szakmunkásképző in­tézetben Kecskés István igaz­gatóhelyettestől megtudjuk, hogy jelenleg százhúsznál több tanulójuk van, akik nö­vénytermesztő gépészek lesz­nek.' Héles váltásokban ta­nulnak : egy hét elméletet egy hét gyakorlat követ különbö­ző műhelyekben. Az iskola, a tanműhely, a kollégium összeépülve éli életét. Egysé­ges az Irányítás, könnyebb a tanulók formálódását napról napra nyomon kísérni. — Az iskolai élettel szem­beni közömbösség? Vannak a fiúk között olyanok, akik ne­hezebben állnak be a sorba, de ők a kivételek. Az igaz­ság az, hogy ezek a gyerekek az általános iskolában kettes, hármas rendűek voltak. Az úttörőmozgalomban is csak „tagok” voltak, megbízatáso­kat nemigen kaptak. Nekünk mindegyikben meg kell ta­lálni azt a képességet, ami­vel megmozgatható, motivál­ható. Tanulóink egy része ve­zető „beosztást” kap. Ráéb­rednek arra, hogy képesek valamit önnállóan megoldani, szervezni, mozgósítani. Szinte kicserélődnek. Az igazgatóhelyettes arról beszél, hogy a tanulók jól ösz- szefoghatók, hiszen kevés ki­vétellel valamennyien a kol­légiumban laknak. A legutób­bi felmérésben tizennyolc szakkört számláltak össze. Működik diákkör, gépszerelő, lövész-, fotószakkör, kollé­giumi stúdió, atlétikai, kézi­labda- és labdarúgó-szakosz­tály. Jó néhányan ifjúgárdis­ták. Folyamatosan készítik műsoraikat az irodalmi szín­padosok, akik az idén ápri­lisban Miskolcon a diákszín­Murnyák Péter padok területi versenyén ne­gyedikek lettek. Ezenkívül a kollégiumban rendszeresek a vetélkedők, a közös vidám rendezvények. Sokszor azon versengenek, ki kerüljön be a csapatokba. A részvétel, a szereplés tekintélyt és önérze­tet ad. Az erőgépteremben talál­koztunk Murnyák Péterrel, aki az idén kezdte a szak­munkásképzőt. Kollégista. Szülei Encsencsen laknak. Édesapja traktoros a helyi Virágzó Termelőszövetkezet­ben, édesanyja ugyanott por­Ferenc Pócspetriből költö­zött be a kollégiumba. Az is­kolai Vöröskereszt tagja. Nem megszokott „hobbija” miatt a közömbös hangoskodóktól esetenként nem a leghízel­gőbb megjegyzéseket hall­hatja. De tudja, hogy a baj­ba jutottaknak szükségük le­het a segítségére. — A többség mozgósítható. Nemcsak vetélkedőre, társa­dalmi munkára is. Tisztán tartjuk az udvart. Zömmel a mostani másodévesek csinál­ták a tanműhelyek előtt álló két régi traktor (egy leendő szabadtéri erőgépkiállítás el­ső két darabjának) emelvé­nyét, csinosították a környe­zetét. Az iskolai KISZ-bizottság titkárának egyik legfontosabb feladata olyan akcióprogram megvalósítása, amely kiszűri a közömbösséget előidéző okokat. Éles Miklós másod­évest az idén áprilisban vá­lasztották meg. Előtte osztály­titkár volt. — Nem általános a közöm­bösség. Vannak visszahúzó­— Vannak divatos szakmák, melyekre rengeteg a jelent­kező. A növénytermesztő gé­pész szakma nem tartozik ezek közé. Mi ennek a mellő­zöttségnek az oka? — A közvélemény nem is­meri eléggé ezt a szakmát. Traktorosképzőnek tekintik, holott az innen kikerülők a mezőgazdasági technika szak­emberei lesznek, akik nem csak vezetni tudják a gépet, hanem adott esetben javít­ják is azt. Az általános isko­lákban nem népszerűsítik kellően, a termelőszövetkeze­tek sem kedveltetik meg a fi­atalokkal. Előfordul olyan, hogy a gyermek hamarosan, az iskolakezdést követően ab­bahagyja, mert nem ilyenre gondolt. Ezek nem közömbös­ségből hagyják itt az iskolát, csak nem volt előzetesen kel­lő ismeretük erről a pályáról. S ez nem a fiatalok hibája! Mi készségesen küldünk az általános iskoláknak pálya­ismertetőket, szülői értekez­letre is elmegyünk, ha hív­nak. Az általános iskolások­ból a maradék kerül hozzánk, akik — felmérések bizonyít­ják — nem tudják megma­gyarázni, miért választották élethivatásuknak a növény- termesztő gépész szakmát. — A leendő szakma meg­szerettetésében mennyire Éles Miklós dók, de róluk sem mondunk le. Azért csináljuk rendszere­sen, évente négy alkalommal a non-stop vetélkedőt, hogy azon mindenki ott legyen. Ek­kor az összes kollégista ver­senyez, nincs kívülálló hall­gatóság. Megtanulunk egy­másért szurkolni, elismerjük mások sikerét. A kollégiumi hálókat járva Molnár István diákotthon­vezetővel, meglep a fiúktól szokatlan rend. — Szeretnek itt lakni, jól érzik magukat. Igénylik a hangulatos, otthonos környe- , zetet. A kollégiumi házirend kialakításában aktívak. A közgyűléseken őszintén szól­nak, a közösen kialakított életrendet magukénak érzik. Ha az iskolában, a kollégium­ban megszokják a közéletisé- get. így kerülnek ki dolgozni, akkor azután sem lesznek kö­zönyösek. Gyakran keresik fel az is­kolát a volt diákok. Az eltöl­tött évek alatt született kötő­dés, a jó emlékek, a közös él­mények varázsa tereli erre lépteiket. Hiszen ebben az is­kolában váltak gyermekből felnőtté. hasznosak a nyári termelési gyakorlatok? — A tanulók évközben há­rom bázisgazdaságba — a baktalórántházi Dózsa és a napkori Kossuth Tsz-be, és a Nyírmadai Állami Gazdaság­ba — járnak. Ezeken kívül negyvenkilenc termelőszövet­kezettel tartunk kapcsolatot, ahová a nyári gyakorlatokra mennek. Ha kint a felnőttek részéről látják a lelkesedést, azt, hogy szívvel-lélekkel dol­goznak, akkor ők is átveszik ezt a tempót. A visszajelzések bizonyítják, hogy tanulóink többsége dicséretesen helyt­áll. Hat és fél hét után is so­kan tovább dolgoznak. Ha rossz példát látnak, bizony arra is hajlamosak. A szakma megszerelésében, a tanultak alkalmazásában nagyon fontosak a nyári gya­korlatok. — Milyen közösségi formák hatnak az iskolában a fásult­ság, a nemtörődömség ellen?* — Tanórán, és tanórán túl egyaránt fontos az őszinte légkör. A KlSZ-alapszerveze- tekben, szakszervezetekben, a kollégiumi diáktanácsban lehetőség nyílik a közösségért szólni, a gondokat felvetni. Évről évre az iskolai házi­rend kialakítása úgy történik, hogy a tanulók javaslatokat tesznek, amiket a tantestület megvitat, és elfogad. A kö­zömbösség ellen biztosíték, hogy a keretek kialakításában részt vesznek. Tartalommal is jobban kitöltik, hiszen magu­kénak érzik. — Hogyan várják a terme­lőszövetkezetek a kikerülő szakembereket? — Itt akadnak a jó példák mellett rosszak is. Említet­tem, hogy a szakmát nem népszerűsítik kellően. Nem törődnek a szakember-után­pótlással sem. A bázisgazda­ságok jó példával járnak elöl. A szakmunkásvizsgához erő­gépeket vettek ki a termelés­ből, hogy „élesben” vizsgáz­hassanak le tanulóink. Felis­merték: érdekük a képzett fiatal munkaerő megszerzése. Vannak termelőszövetkezetek — például a petneházi „Egy akarat” —, melyek saját falu­jukból nyári gyakorlatra je­lentkező fiatalt sem fogad­nak. Tanulmányi ösztöndíjak­ra nem is gondolnak. Pedig mi nekik képezzük a szak­munkásokat. • Sitku Ferenc tályomban olyanok, akik kö­zönyösek. Elhúzzák a száju­kat, ha közös rendezvényről esik szó — vélekedik Sitku Ferenc másodikos. — Nem szívesen kapcsolódnak be a munkába, de az elismerésből, a jutalom-hazautazásból már nem akarnak kimaradni. tás. Hárman vannak testvé­rek. A bátyja szintén ebben a szakmunkásképzőben tanult. — Édesapám mellett sze­rettem meg ezt a szakmát, meg a bátyámtól is sok érde­keset hallottam a gépekről. A legnagyobb élményem idáig az volt, hogy a tanórán trak­torra ülhettem, vezethettem. — Szerintem nem igaz, hogy a fiatalok többsége kö­zömbös, hogy csak a diszkó érdekli őket. Tudnak tanulni, dolgozni is. Ez nem ötlik úgy a felnőttek szemébe, mint a hangos zene, a tánc, ami ese­tenként megzavarja az idő­sebbek pihenését. Ha kell, Péter is megmu­tatja: a tanuláshoz van elég szorgalma, kitartása. Az álta­lános iskolát 3,9-el fe­jezte be. Az első félévi bizo­nyítványban csak egy-két ti­zeddel számít rosszabbra — Akadnak azért az osz­Az oldalt összeállította: RESZLER GÁBOR KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 21. IMaiM i Emmánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents